BH 2010.7.195 Ha a munkáltató ismeri a munkavállaló rossz egészségi állapotát, az idős édesanyja gondozásával kapcsolatos kötelezettségeit, az ennek figyelmen kívül hagyásával történt külföldi kirendelés rendeltetésellenes [Mt. 4. §, 96. § (1) bekezdés a) pont, 104. § (1) bekezdés].

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adva az alperes 2005. szeptember 26-án kelt rendkívüli felmondását hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2006. január 10-én szűnt meg. Az alperest a jogellenes rendkívüli felmondás jogkövetkezményeként elmaradt munkabér, átalánytérítés, felmentési időre járó munkabér, és végkielégítés megfizetésére kötelezte. A felperes ezt meghaladó - további két havi átlagkereset mint kárátalány megfizetésére irányuló - keresetét elutasította.

Az ítélet tényállása szerint a felperes előbb kereskedelmi, majd 2005. április 1-jétől ágazatigazgatói munkakörben állt az alperes alkalmazásában b.-i munkavégzési helyen. Az alperes 2005. szeptember 9-én az Mt. 106. §-a alapján 2005. szeptember 15-étől kezdődően előreláthatóan 200 munkanap időtartamra külföldi (U.-ban) történő munkavégzésre rendelte ki. A felperes az utasítást megtagadta az évek óta fennálló különböző betegségeire, édesanyjával való kapcsolattartás szükségességére, korára, és nyelvtudásának hiányára hivatkozással. Az alperes ezt követően 2005. szeptember 26-án a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette azon indokkal, hogy a felperes a kirendelés végrehajtásának megtagadásával megszegte az Mt. 103. § (1) bekezdés és 104. § (1) bekezdés szerinti kötelezettségét, és a munkáltatóját a kirendeléssel összefüggésben "koncepciós eljárással" vádolta.

Az elsőfokú bíróság által levont következtetések szerint - mivel nem volt vita, hogy a kirendelés Mt. 106. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei fennálltak - az Mt. 83/A. § (2) bekezdése alapján megállapítható, hogy a felperes egészségi állapota, idős édesanyja gondozásával kapcsolatos körülmények, és az alperes kirendeléssel összefüggő rendeltetésellenes joggyakorlása megalapozza a kirendelés jogszerű visszautasítását, ezért a kirendelési utasítás megtagadására alapított rendkívüli felmondás jogellenes.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta.

A tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes 2005. szeptember 14-étől 2005. december 27-éig keresőképtelen volt, így a kirendelés kezdő időpontjában, 2005. szeptember 15-én nem terhelte munkavégzési kötelezettség. A kirendelést ez okból sem volt köteles teljesíteni.

A másodfokú bíróság legfőképpen a felperes orvosi ellenőrzést igénylő megbetegedéseit tekintette olyan körülménynek, amely alapot adott az igen rövid határidővel történő kirendelés megtagadására. A felperesi megbetegedés súlyosságát - az alperes által az elsőfokú eljárás során indítványozott szakértői bizonyítás nélkül is - alátámasztja az, hogy az OOSZI 2006 januárjában 67%-os munkaképesség-csökkenését véleményezte.

Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek az alperes rendeltetésellenes joggyakorlásával kapcsolatos megállapításával is, annak hangsúlyozásával, hogy bár az alperes stratégiai fontosságú feladat elvégzése érdekében rendelte ki U.-ba a felperest, ennek ellenére e feladat elvégzésére felperes helyett más munkavállalót nem küldött ki azóta sem.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, felperes keresetének elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes a kirendelési utasítást bíróság előtt megtámadhatta volna, azonban annak megtagadására jogszerű lehetősége nem volt. Az alperes intézkedése jogszerűen, a felperes alperes által ismert személyi körülményeinek figyelembevételével született, így az a felperesre nézve nem járt aránytalan sérelemmel. E körben az eljárt bíróságoknak a munkáltatói intézkedés gazdasági indokoltságát és szükségességét is vizsgálniuk kellett volna. Sérelmezte, hogy a másodfokú ítélet értékelte a felperes keresőképtelenségét, és munkaképesség-csökkenésben jelentkező egészségromlását is, holott erre a perben a felperes nem hivatkozott.

Álláspontja szerint az alperes rendeltetésellenes joggyakorlásáról levont jogkövetkeztetés iratellenes.

A másodfokú ítélet azon megállapítása jogsértő, mely szerint a fellebbezés az elsőfokú ítéletet összegszerűségében nem vitatta.