32009D0339[1]

2009/339/EK: A Bizottság határozata ( 2009. április 16. ) a 2007/589/EK határozatnak a légi közlekedésből származó kibocsátások és a légi közlekedésre vonatkozó tonnakilométer-adatok nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatások megállapítása céljából történő módosításáról (az értesítés a C(2009) 2887. számú dokumentummal történt)

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2009. április 16.)

a 2007/589/EK határozatnak a légi közlekedésből származó kibocsátások és a légi közlekedésre vonatkozó tonnakilométer-adatok nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatások megállapítása céljából történő módosításáról

(az értesítés a C(2009) 2887. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2009/339/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 14. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1) A 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról szóló, 2008. november 19-i 2008/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerét kiterjesztette a légiközlekedési tevékenységekre.

(2) A 2003/87/EK irányelv 14. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság elfogadja a légiközlekedési tevékenységekből származó kibocsátások nyomon követésére és jelentésére vonatkozó, valamint a légiközlekedési tevékenységekhez tartozó tonnakilométer-adatoknak az említett irányelv 3e. és 3f. cikke szerinti kérelmek céljára történő nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatást.

(3) Az igazgatásért felelős tagállamnak indokolt gondoskodnia arról, hogy minden légijármű-üzemeltető az adott tagállam illetékes hatóságának nyomonkövetési tervet nyújtson be, amelyben intézkedéseket állapít meg az éves kibocsátások, valamint - a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztására vonatkozó kérelem céljából - a tonnakilométer-adatok nyomon követésére és jelentésére, továbbá arról, hogy a terveket az illetékes hatóság az irányelv 14. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott iránymutatásoknak megfelelően jóváhagyja.

(4) A 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatások létrehozásáról szóló, 2007. július 18-i 2007/589/EK bizottsági határozatot (3) ezért ennek megfelelően indokolt módosítani.

(5) Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 2003/87/EK irányelv 23. cikkében említett, az éghajlatváltozással foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2007/589/EK határozat a következőképpen módosul:

1. Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

"1. cikk

E határozat I-XIV. melléklete tartalmazza a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt, valamint az említett irányelv 24. cikkének (1) bekezdése értelmében felvett tevékenységekből származó üvegházhatástokozógáz-kibocsátások nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatásokat. A XV. melléklet tartalmazza a légi közlekedésre vonatkozó tonnakilométer-adatoknak a 2003/87/EK irányelv 3e. és 3f. cikke szerinti kérelmek céljára történő nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatást.

Ezen iránymutatások alapját az említett irányelv IV. mellékletében meghatározott elvek alkotják.";

2. A mellékletek jegyzéke a következő bejegyzésekkel egészül ki:

"XIV. melléklet: A 2003/87/EK irányelv I. melléklete szerinti légiközlekedési tevékenységekből származó kibocsátások meghatározására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

XV. melléklet: A légiközlekedési tevékenységekhez tartozó tonnakilométer-adatoknak a 2003/87/EK irányelv 3e. és 3f. cikke szerinti kérelmek céljára történő meghatározására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások".

3. Az I. melléklet az e határozat mellékletének A. részében meghatározottak szerint módosul.

4. A határozat kiegészül az e határozat mellékletének B. részében szereplő XIV. melléklettel.

5. A határozat kiegészül az e határozat mellékletének C. részében szereplő XV. melléklettel.

2. cikk

E határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2009. április 16-án.

a Bizottság részéről

Stavros DIMAS

a Bizottság tagja

(1) HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(2) HL L 8., 2009.1.13., 3. o.

(3) HL L 229., 2007.8.31., 1. o.

MELLÉKLET

A. Az I. melléklet a következőképpen módosul:

1. Az 1. szakaszban a "II-XI. melléklet" szövegrész helyébe a "II-XI. melléklet és a XIII-XV. melléklet" szöveg lép.

2. A 2. szakasz a következőképpen módosul:

a) a bevezető rész helyébe a következő szöveg lép:

"E melléklet és a II-XV. melléklet alkalmazásában a 2003/87/EK irányelv fogalommeghatározásait kell alkalmazni. E melléklet alkalmazásában azonban »üzemeltető«: a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének f) pontja szerinti üzemeltető, illetve az említett cikk o) pontja szerinti légijármű-üzemeltető.";

b) az 1. pont a következőképpen módosul:

i. a c) alpont helyébe a következő szöveg lép:

"c) »kibocsátó forrás«: egy létesítmény olyan jól elkülöníthető része (pont vagy technológia), amely üvegházhatást okozó gázokat bocsát ki, illetve légiközlekedési tevékenységek esetében a légi jármű;"

ii. az e) alpont helyébe a következő szöveg lép:

"e) »nyomonkövetési módszertan«: azoknak a megközelítéseknek az összessége, amelyeket az üzemeltető, illetve légijármű-üzemeltető alkalmaz egy adott létesítmény, illetve légiközlekedési tevékenység kibocsátásainak meghatározásra;"

iii. az f) alpontban a "létesítmény" szó helyébe a "létesítmény, illetve légijármű-üzemeltető" szöveg lép;

iv. a g) alpont helyébe a következő szöveg lép:

"g) »meghatározási szint«: a tevékenységre vonatkozó adatok, a kibocsátási tényezők, az éves kibocsátás, az éves átlagos óránkénti kibocsátás és az oxidációs vagy konverziós tényezők, valamint a hasznos teher meghatározására szolgáló módszertan meghatározott eleme;"

v. az i) alpont helyébe a következő szöveg lép:

"i) »jelentési időszak«: egy naptári év, amely alatt a kibocsátásokat, illetve a tonnakilométer-adatokat nyomon kell követni és jelentést kell róluk készíteni;"

vi. a j) alpontban a mondatzáró írásjel (pont) helyébe a következő szöveg lép:

"a légiközlekedési tevékenységek esetében a kereskedési időszak az említett irányelv 3c. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott időszak.";

c) a 2. pont h) alpontja helyébe a következő szöveg lép:

"h) »kereskedelemben forgalmazott szabványos tüzelőanyag«: olyan, nemzetközileg szabványosított, kereskedelemben forgalmazott tüzelőanyag, amelynek fűtőértéke 95 %-os konfidenciaintervallum esetén legfeljebb ± 1 %-kal tér el az előírt értéktől, például a gázolaj, a könnyű fűtőolaj, a benzin, a világítóolaj, a kerozin, az etán, a propán, a bután, a sugárhajtómű-kerozin (Jet-A1 vagy Jet-A), a sugárhajtómű-benzin (Jet-B) és a repülőgépbenzin (AvGas).";

d) a 4. pont a következőképpen módosul:

i. az a) alpont utolsó mondata helyébe a következő szöveg lép:

"Ilyen előzménnyel nem rendelkező létesítmények, illetve légijármű-üzemeltetők esetében az ugyanolyan vagy hasonló tevékenységet végző reprezentatív létesítményektől, illetve légijármű-üzemeltetőktől származó adatok használhatók viszonyításként, a kapacitásuk alapján arányosítva.";

ii. a c) alpont helyébe a következő szöveg lép:

"c) »csekély jelentőségű forrásanyagok«: olyan, az üzemeltető által kiválasztott, kevésbé jelentős forrásanyagok csoportja, amelyek vagy évente együttesen 1 kilotonna vagy kevesebb fosszilis eredetű CO2-t bocsátanak ki, vagy pedig kevesebb mint 2 %-kal (legfeljebb azonban összesen 20 kilotonna fosszilis eredetű CO2-vel) járulnak hozzá az adott létesítmény, illetve légijármű-üzemeltető éves összes fosszilis eredetű CO2-kibocsátásához az átadott CO2-mennyiség levonása előtt; a két érték közül az a mértékadó, amely az abszolút kibocsátást tekintve nagyobb;"

iii. az e) alpont helyébe a következő szöveg lép:

"e) »kisebb jelentőségű forrásanyagok«: olyan, az üzemeltető által kiválasztott forrásanyagok csoportja, amelyek vagy évente együttesen 5 kilotonna vagy kevesebb fosszilis eredetű CO2-t bocsátanak ki, vagy pedig kevesebb mint 10 %-kal (legfeljebb azonban összesen 100 kilotonna fosszilis eredetű CO2-vel) járulnak hozzá az adott létesítmény, illetve légijármű-üzemeltető éves összes fosszilis eredetű CO2-kibocsátásához az átadott CO2-mennyiség levonása előtt; a két érték közül az a mértékadó, amely az abszolút kibocsátást tekintve nagyobb;"

e) az 5. pont a következőképpen módosul:

i. az e) alpont helyébe a következő szöveg lép:

"e) »elvárható bizonyosság«: nagy, de nem abszolút bizonyosság - amely kifejezetten szerepel a hitelesítő szakvéleményben - a tekintetben, hogy a hitelesítés tárgyát képező kibocsátási jelentés mentes lényegi valótlanságoktól, és hogy a létesítmény, illetve a légijármű-üzemeltető lényegében megfelel az előírásoknak;"

ii. a g) alpont helyébe a következő szöveg lép:

"g) »bizonyossági fok«: annak mértéke, hogy a hitelesítő mennyire van meggyőződve a hitelesítés végkövetkeztéseiben arról, hogy a létesítmény, illetve a légijármű-üzemeltető éves kibocsátási jelentésében megadott információk bizonyítottan mentesek lényegi valótlanságtól;"

iii. az 5. pont h) és i) alpontja helyébe a következő szöveg lép:

"h) »eltérés az előírásoktól«: a hitelesítés tárgyát képező létesítmény, illetve légijármű-üzemeltető olyan, akár szándékos, akár szándékolatlan cselekedete vagy mulasztása, amely ellentétben áll az illetékes hatóság által a létesítmény engedélyezésének keretében, illetve a 2003/87/EK irányelv 3 g. cikke alapján elfogadott nyomonkövetési terv előírásaival;

i) »lényegi eltérés az előírásoktól«: az illetékes hatóság által a létesítmény engedélyezésének keretében, illetve a 2003/87/EK irányelv 3 g. cikke alapján elfogadott nyomonkövetési terv előírásaitól való olyan eltérés, amely miatt az illetékes hatóság adott esetben másként fogja kezelni a létesítményt, illetve a légijármű-üzemeltetőt;"

f) a szakasz a következő 6. ponttal egészül ki:

"6. A légiközlekedési tevékenységekből származó kibocsátásokkal és a légiközlekedési tevékenységekhez tartozó tonnakilométer-adatokkal kapcsolatban a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a) »indulási repülőtér«: az a repülőtér, ahonnan a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott légiközlekedési tevékenységnek minősülő járat elindul;

b) »érkezési repülőtér«: az a repülőtér, ahová a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott légiközlekedési tevékenységnek minősülő járat megérkezik;

c) »repülőtérpár«: az indulási és az érkezési repülőtér együttese;

d) »tömeg- és súlypontszámítási dokumentáció«: a Chicagói Egyezmény (1) 6. mellékletében (A légi jármű üzemeltetése) meghatározott előírások és ajánlott gyakorlati eljárások (SARPs) nemzetközi és nemzeti végrehajtásának keretében előírt dokumentáció, beleértve a 2008. augusztus 20-i 859/2008/EK bizottsági rendelettel módosított 3922/91/EGK tanácsi rendelet (EU-OPS) III. mellékletének J. részében szereplő előírásokat, illetve az azzal egyenértékű nemzetközi szabályozást is;

e) »utas«: a repülés során a fedélzeten lévő személy a személyzet tagjainak kivételével;

f) »hasznos teher«: a repülés során a légi jármű fedélzetén szállított áru, postai küldemények, utasok és csomagok összes tömege;

g) »távolság«: az indulási repülőtér és az érkezési repülőtér között a földrajzi főkörön mért, 95 km rögzített hosszal megnövelt távolság;

h) »tonnakilométer«: a hasznos teher egy kilométerre szállított egy tonnája.

3. A 3. szakasz a következőképpen módosul:

a) a második bekezdésben a "létesítménnyel" szó helyébe a "létesítménnyel, illetve légijármű-üzemeltetővel" szöveg lép;

b) az ötödik bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"Valódiság. Biztosítani kell, hogy a kibocsátások meghatározásakor ne fordulhasson elő sem szisztematikus túlbecslés, sem szisztematikus alulbecslés. A bizonytalansági tényezőket be kell azonosítani és a gyakorlatilag lehető legkisebbre kell csökkenteni. Kellő gondossággal kell eljárni annak érdekében, hogy a kibocsátások számítása és mérése a lehető legnagyobb pontossággal történjen. Az üzemeltetőnek a jelentéstétel céljából meghatározandó kibocsátásértékek integritásával kapcsolatban gondoskodnia kell az elvárható bizonyosság meglétéről. A kibocsátásokat az ezen iránymutatásokban meghatározott megfelelő nyomonkövetési módszertanok alkalmazásával kell meghatározni. A nyomonkövetési adatok jelentéséhez használt összes mérőműszert vagy más vizsgálati berendezést a megfelelő módon kell használni, karbantartani, kalibrálni és ellenőrizni. A nyomonkövetési adatok tárolásához és feldolgozásához használt táblázatkezelő programok és más eszközök nem tartalmazhatnak hibát. A kibocsátásokra vonatkozó jelentésnek és az azzal kapcsolatban nyilvánosságra hozott adatoknak lényegi valótlanságoktól menteseknek kell lenniük, azokat tárgyilagosan kell kiválasztani és bemutatni, valamint hitelt érdemlően és kiegyensúlyozottan kell ismertetniük a létesítményből, illetve a légijármű-üzemeltetőtől származó kibocsátásokat.";

c) a hatodik bekezdésben a harmadik mondat helyébe a következő szöveg lép:

"A nyomonkövetési módszertan logikus és egyszerű módon adjon útmutatást az üzemeltető számára ahhoz, hogy elkerülje a párhuzamos tevékenységeket, és kihasználja a létesítményben már meglévő, illetve a légijármű-üzemeltető által már használt, működő rendszereket."

4. A 4.1. szakasz a következőképpen módosul:

a) az első bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"Az egy adott létesítményre, illetve légijármű-üzemeltetőre vonatkozó nyomonkövetési és jelentési eljárásnak ki kell terjednie a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt és a létesítményben, illetve a légijármű-üzemeltető által folytatott tevékenységekhez tartozó összes kibocsátó forrásból, illetve forrásanyagból származó valamennyi vonatkozó üvegházhatástokozógáz-kibocsátásra, valamint a tagállamok által a 2003/87/EK irányelv 24. cikke alapján a rendszerbe bevont tevékenységekre és üvegházhatású gázokra. A légijármű-üzemeltetők ezen túlmenően gondoskodnak olyan dokumentált eljárások bevezetéséről, amelyek a kibocsátó források jegyzékében bekövetkező minden változást számon tartanak (például légi jármű bérlése vagy vásárlása), és ezáltal biztosítják a kibocsátásadatok teljességét és a párhuzamos tevékenység elkerülését.";

b) a második bekezdésben a második mondat helyébe a következő szöveg lép:

"Az engedélyben - légiközlekedési tevékenységek esetében a nyomonkövetési tervben - ezért szerepeltetni kell a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott tevékenységek összes nyomon követendő és jelentendő kibocsátó forrását és forrásanyagát.";

c) a harmadik bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"A belső égésű motorral hajtott, szállításhoz használt járművekből származó kibocsátásokat a létesítmények kibocsátásának becslése során nem kell figyelembe venni."

5. A 4.2. szakasz első mondata helyébe a következő szöveg lép:

"A 2003/87/EK irányelv IV. melléklete a létesítmények kibocsátásainak meghatározásához lehetővé teszi az alábbiak valamelyikének használatát:"

6. A 4.3. szakasz a következőképpen módosul:

a) az első bekezdés a következő mondattal egészül ki:

"Az említett irányelv 3 g. cikke szerint a légijármű-üzemeltetők az illetékes hatóságnak nyomonkövetési tervet nyújtanak be, amelyben intézkedéseket állapítanak meg a kibocsátások és a tonnakilométer-adatok nyomon követésére és jelentésére.";

b) a harmadik bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"Az illetékes hatóság az üzemeltető által készített nyomonkövetési tervet a jelentési időszak kezdete előtt, majd ismételten a létesítményben, illetve a légijármű-üzemeltető által alkalmazott nyomonkövetési módszertan minden lényeges módosítása után ellenőrzi és jóváhagyja. Amennyiben ezt valamely tevékenységspecifikus melléklet megköveteli, a nyomonkövetési tervet megadott időpontig, előírt sablon szerint kell benyújtani."

7. Az 5. szakasz a következőképpen módosul:

a) az 5.1. szakasz harmadik, "Égetésből származó kibocsátások" cím alatt található bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"A tevékenységre vonatkozó adatok alapja a tüzelőanyag-felhasználás. A felhasznált tüzelőanyag mennyiségét az energiatartalommal, TJ mértékegységben kell kifejezni, ha ezen iránymutatások másként nem rendelkeznek. A fűtőérték alkalmazása nem minősül kötelezőnek bizonyos tevékenységek esetében, ha a rájuk vonatkozó tevékenységspecifikus melléklet szerint a tonna CO2/tonna tüzelőanyag hányadosként kifejezett kibocsátási tényező hasonló pontossági szintet biztosít. A kibocsátási tényezőt [tonna CO2/TJ] mértékegységben kell kifejezni, ha ezen iránymutatások másként nem rendelkeznek. Tüzelőanyag-felhasználáskor a tüzelőanyag széntartalma nem oxidálódik teljes egészében CO2-vé. A részleges oxidáció oka az égési folyamat tökéletlensége, aminek következtében a szén egy része nem ég el, illetve csak részben oxidálódva korommá vagy hamuvá változik. A nem oxidált vagy részben oxidált szén keletkezését az oxidációs tényező veszi számításba, amelyet hányadosként kell kifejezni. Az oxidációs tényező egynél kisebb törtszám. Az így kapott számítási képlet a következő:";

b) az 5.2. szakasz első mondata helyébe a következő szöveg lép:

"A II-XI., a XIV. és a XV. mellékletben szereplő tevékenységspecifikus iránymutatások konkrét módszereket tartalmaznak a következő változók meghatározására: tevékenységre vonatkozó adatok (amelyek két változóból állnak: tüzelőanyag- és/vagy anyagáram és fűtőérték), kibocsátási tényezők, összetétel, oxidációs és konverziós tényezők, hasznos teher.";

c) az 5.3. szakasz címe helyébe a következő szöveg lép:

d) az 5.4. szakasz címe helyébe a következő szöveg lép:

e) az 5.5. szakasz második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"A lehető legnagyobb átláthatóság és az üvegházhatást okozó gázok nemzeti nyilvántartásával való lehető legszélesebb körű konzisztencia elérése érdekében égetésből származó kibocsátás esetén a tüzelőanyag kibocsátási tényezője [tonna CO2/TJ] helyett [tonna CO2/tonna] mértékegységben csak az ezen iránymutatás tevékenységspecifikus mellékleteiben meghatározott esetekben fejezhető ki, valamint akkor, ha egyébként ésszerűtlen költségek merülnének fel az üzemeltetőnél."

8. A 6. szakasz címe helyébe a következő szöveg lép:

9. A 7.1. szakasz a következőképpen módosul:

a) a második bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"Az 5.2. szakasz szerinti számításon alapuló módszer alkalmazásakor az illetékes hatóság jóváhagyja a létesítmény egyes forrásanyagaihoz használandó meghatározási szintek kombinációját, valamint az adott létesítmény nyomonkövetési módszertanának összes többi részletét, úgy, ahogy az a létesítmény engedélyében, illetve légiközlekedési tevékenységek esetében a nyomonkövetési tervben szerepel. Ezáltal az illetékes hatóság engedélyezi a jóváhagyott nyomonkövetési módszertan megfelelő alkalmazásából közvetlenül eredő bizonytalanságot, és e jóváhagyás bizonyítéka a kiadott engedély tartalma, illetve légiközlekedési tevékenységek esetében a nyomonkövetési terv tartalma. A meghatározási szintek kombinációjának a kibocsátási jelentésben való feltüntetésével az üzemeltető a 2003/87/EK irányelv alkalmazásában eleget tesz a bizonytalanság megadására vonatkozó kötelezettségnek. Ezért a számításon alapuló módszer alkalmazásakor a bizonytalanság jelentésére vonatkozóan nincs további követelmény.";

b) az ötödik bekezdés első mondata helyébe a következő szöveg lép:

"Minden más esetben az ezen iránymutatás II-XI., XIV. és XV. mellékletében előírt bizonytalansági küszöbértékek tejesülésének igazolása érdekében az üzemeltető köteles írásos bizonyítékot szolgáltatni az egyes forrásanyagokhoz tartozó tevékenységi adatok meghatározásával kapcsolatos bizonytalansági szintről."

10. A 8. szakasz a következőképpen módosul:

a) az első bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"A 2003/87/EK irányelv IV. melléklete meghatározza a létesítményekre és a légijármű-üzemeltetőkre vonatkozó jelentési követelményeket. Az e melléklet 14. szakaszában található jelentési formanyomtatvány és az abban kért információk szolgálnak a számszerű adatok megadásának alapjául, kivéve ha az Európai Unió Bizottsága az éves jelentéshez a nyomtatvánnyal egyenértékű standard elektronikus formanyomtatványt tett közzé. Ha valamely tevékenységspecifikus melléklet jelentési formanyomtatványt ír elő, azt és a benne kért információt a jelentés elkészítésekor használni kell.";

b) a tizenegyedik bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"Annak érdekében, hogy a 2003/87/EK irányelv szerint jelentett adatok konzisztensek legyenek a tagállamok által az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének vagy az európai szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásnak (EPRTR) bejelentett más kibocsátási adatokkal, a létesítményben, illetve a légijármű-üzemeltető által végzett valamennyi tevékenységet el kell látni az alábbi két jelentési rendszerből származó kódszámmal:".

11. A 9. szakasz a következőképpen módosul:

a) az első és a második bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"Az üzemeltető a létesítmény, illetve a légijármű-üzemeltető minden olyan kibocsátásra vonatkozóan dokumentálja és archiválja a nyomonkövetési adatokat, amely a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott tevékenységekkel kapcsolatban az ezen tevékenységekhez meghatározott üvegházhatást okozó gázokból valamennyi kibocsátó forrást és forrásanyagot figyelembe véve keletkezik.

A dokumentált és archivált nyomonkövetési adatoknak elegendőnek kell lenniük a 2003/87/EK irányelv 14. cikkének (3) bekezdése alapján az üzemeltető által a létesítmény, illetve a légijármű-üzemeltető kibocsátásairól készített éves jelentésnek az említett irányelv V. mellékletében előírt kritériumok szerinti hitelesítéséhez.";

b) a negyedik bekezdésben az "a létesítmény üzemeltetőjének" szövegrész helyébe az "az üzemeltetőnek" szöveg lép;

c) az ötödik bekezdés ötödik francia bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"- a létesítményt, illetve légijármű-üzemeltetőt és annak forrásanyagait érintő, tevékenységre vonatkozó adatok gyűjtési folyamatának dokumentációja,";

d) a 9. szakasz utolsó bekezdésként a következő szöveggel egészül ki: "A légiközlekedési tevékenységek esetében a következő információkat is meg kell őrizni:

- a saját tulajdonban álló és a bérelt légi járművek jegyzéke, valamint az e jegyzék teljességének igazolásához szükséges bizonyíték,

- az egyes jelentési időszakokban a jelentésben szereplő járatok jegyzéke, valamint az e jegyzék teljességének igazolásához szükséges bizonyíték,

- a hasznos teher és távolság meghatározásához felhasznált azon adatok, amelyek a tonnakilométer-adatok jelentési évére vonatkoznak,

- adott esetben a hiányos adatok esetén alkalmazandó eljárás dokumentációja és a hiányos adatok pótlására használt adatok."

12. A 10. szakasz a következőképpen módosul:

a) a 10.3.3. szakasz harmadik bekezdésében a "létesítményben" szó helyébe a "létesítményben, illetve légijármű-üzemeltetőnél" kifejezés lép;

b) a 10.4.1. szakaszban a harmadik bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"Az üzemeltető a hitelesítőnek átadja a kibocsátási jelentést, jóváhagyott nyomonkövetési tervének, illetve terveinek másolatát és minden egyéb lényeges információt.";

c) a 10.4.2. szakaszban a második bekezdés a) pontjának második francia bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"- alaposan megismeri a létesítményben folyó, illetve a légijármű-üzemeltető által végzett minden egyes tevékenységet, a létesítménnyel, illetve a légijármű-üzemeltető megfelelő légiközlekedési tevékenységeivel kapcsolatos kibocsátó forrásokat és forrásanyagokat, a tevékenységre vonatkozó adatok nyomon követésére vagy mérésére használt mérőeszközöket, a kibocsátási tényezők és az oxidációs/konverziós tényezők eredetét és alkalmazását, a kibocsátások kiszámítására vagy mérésére használt más adatokat, valamint a környezetet, amelyben a létesítmény, illetve a légijármű-üzemeltető működik,";

d) a 10.4.2. szakaszban a 3. táblázat helyébe a következő táblázat lép: "3. táblázat

13. A 11. szakasz 4. táblázata a "kerozin" bejegyzés után a következő új bejegyzésekkel egészül ki:

14. A 13.5.2. szakaszban az első bekezdés harmadik mondata helyébe a következő szöveg lép:

"Az érintett laboratóriumokat és a vonatkozó analitikai eljárásokat fel kell sorolni a nyomonkövetési tervben."

15. A 14. szakaszban az első bekezdés első mondata helyébe a következő szöveg lép:

"Ha valamely tevékenységspecifikus melléklet másként nem rendelkezik, a jelentést az alábbi, a tevékenységek, a létesítménytípusok, a nyomon követett tüzelőanyagok és a folyamatok számának megfelelően módosítható táblázatok alapján kell elkészíteni."

16. A 15. szakasz a következőképpen módosul:

a) a 15.1. szakaszban a táblázat 1.A. részében a "4. Egyéb ágazatok" sor elé a következő sorokat kell beilleszteni: "3. Közlekedés

a. Polgári légi közlekedés"

b) a 15.1. szakaszban a táblázat "KÍSÉRŐ ADATOK" részében a "Biomasszából származó CO2-kibocsátások" sor után a következő sort kell beilleszteni

"Nemzetközi tartályok, légi közlekedés"

B. A határozat a következő XIV. melléklettel egészül ki: "XIV. MELLÉKLET A 2003/87/EK irányelv I. melléklete szerinti légiközlekedési tevékenységekből származó kibocsátások meghatározására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások 1. TERJEDELEM ÉS TELJESSÉG A 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott légiközlekedési tevékenységekből származó kibocsátások nyomon követését és jelentését az e mellékletben szereplő tevékenységspecifikus iránymutatások alkalmazásával kell végezni. A tüzelőanyagok égetésére vonatkozó II. melléklet a mozgó forrásokra, így a légi járművekre nem alkalmazandó. A melléklet hatálya kiterjed minden, a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó és a légijármű-üzemeltető által a jelentési időszakban üzemeltetett járatra. A 2003/87/EK irányelv 3. cikkének o) pontja értelmében vett, a légi járatért felelős légijármű-üzemeltető egyértelmű azonosítása céljából a légiforgalmi irányító (ATC) szolgálat felé használt hívójelet kell használni. A hívójel a repülési terv 7. rovatában szereplő ICAO-kód, illetve ha az nem áll rendelkezésre, a légi jármű lajstromjele. Ha a légijármű-üzemeltető személye ismeretlen, a légi jármű tulajdonosát kell a légi jármű üzemeltetőjének tekinteni, kivéve, ha a légi jármű tulajdonosa az illetékes hatóság számára kielégítő módon bizonyítja, hogy valamely másik személy a légijármű-üzemeltető. 2. A CO2-KIBOCSÁTÁS MEGHATÁROZÁSA A légiközlekedési tevékenységekből származó CO2-kibocsátásokat a következő képlet alkalmazásával kell kiszámítani: CO2-kibocsátás = tüzelőanyag-fogyasztás × kibocsátási tényező 2.1. A MÓDSZER MEGVÁLASZTÁSA A légijármű-üzemeltető a nyomonkövetési tervben meghatározza, hogy az egyes légijármű-típusokra melyik nyomonkövetési módszertant alkalmazza. Abban az esetben, ha a légijármű-üzemeltető olyan bérelt vagy egyéb légijármű-típust kíván használni, amely az illetékes hatósághoz történő benyújtás idején még nem szerepelt a nyomonkövetési tervben, a légijármű-üzemeltető a nyomonkövetési tervben leírja az ilyen további légijármű-típusokra alkalmazandó nyomonkövetési módszertan meghatározására szolgáló eljárást. A légijármű-üzemeltető biztosítja a kiválasztott nyomonkövetési módszertan következetes alkalmazását. A légijármű-üzemeltető a nyomonkövetési tervben minden egyes légijármű-típussal kapcsolatban meghatározza: a) azt, hogy melyik számítási képletet fogja alkalmazni (A vagy B módszer); b) a tüzelőanyag-feltöltéssel és a tüzelőanyag-tartályban lévő tüzelőanyaggal kapcsolatos adatok meghatározására szolgáló adatok forrását, valamint az ezen adatok továbbítására, tárolására és lehívására szolgáló módszert; c) adott esetben a sűrűség meghatározására szolgáló módszert. Amennyiben sűrűség-hőmérséklet korrelációs táblázatot használ, az üzemeltetőnek meg kell jelölnie e táblázat forrását. A b) és c) pont alkalmazásában, valamint ha különleges körülmények indokolják, így például ha a tüzelőanyag-szállítók egy bizonyos módszerhez nem képesek az összes szükséges adatot szolgáltatni, az alkalmazott módszerek e jegyzéke tartalmazhat egy külön jegyzéket arról, hogy egyes repülőterek esetében az üzemeltető az általános módszertantól hogyan kíván eltérni. 2.2. TÜZELŐANYAG-FOGYASZTÁS A tüzelőanyag-fogyasztást a jelentési időszakban elfogyasztott tüzelőanyag tömegével kell megadni (tonna). A tüzelőanyag-fogyasztást minden egyes járatra és minden egyes tüzelőanyagra nézve nyomon kell követni, és az alább megadott képlet alapján tartalmaznia kell a kisegítő hajtóművek által elfogyasztott tüzelőanyagot is. A felvett tüzelőanyag mennyiségének meghatározása történhet a tüzelőanyag szállítója által elvégzett, a szállítólevélben vagy a számlán járatonként dokumentált méréssel. Alternatívaképpen a felvett tüzelőanyag mennyisége a légi jármű fedélzeti mérőrendszereinek alkalmazásával is meghatározható. Az adatokat a tüzelőanyag-szállítótól kell beszerezni, vagy be kell jegyezni a tömeg- és súlypontszámítási dokumentációba vagy a légi jármű műszaki naplójába, vagy a légi járműből elektronikus úton kell megküldeni a légi jármű üzemeltetőjének. A tüzelőanyag-tartályban lévő tüzelőanyag mennyisége a légi jármű fedélzeti mérőrendszereinek alkalmazásával határozható meg, és ezt az adatot be kell jegyezni a tömeg- és súlypontszámítási dokumentációba, a légi jármű műszaki naplójába, vagy a légi járműből elektronikus úton kell megküldeni a légi jármű üzemeltetőjének. Az üzemeltetőnek azt a módszert kell választania, amely ésszerű költségek és a lehető legkisebb bizonytalanság mellett a lehető leggyorsabban a lehető legteljesebb adatokat szolgáltatja. 2.2.1. SZÁMÍTÁSI KÉPLETEK A tényleges tüzelőanyag-fogyasztást a következő két módszer valamelyikének alkalmazásával kell kiszámítani: A. MÓDSZER: A módszer képlete a következő: Az egyes járatok tényleges tüzelőanyag-fogyasztása (tonna) = a légi jármű tüzelőanyag-tartályaiban lévő tüzelőanyag mennyisége a járat megkezdése előtti tüzelőanyag-feltöltés befejezésekor (tonna) - a légi jármű tüzelőanyag-tartályaiban lévő tüzelőanyag mennyisége a következő járat megkezdése előtti tüzelőanyag-feltöltés befejezésekor (tonna) + a következő járat megkezdése előtti tüzelőanyag-feltöltés (tonnában). Ha a járat vagy a következő járat megkezdése előtt nem történik tüzelőanyag-feltöltés, a tüzelőanyag-tartályokban lévő tüzelőanyag-mennyiséget a járatra, illetve a következő járatra való felszállás előtt, a járműmozgás megkezdésének időpillanatában kell meghatározni. Azokban a kivételes esetekben, amikor a légi jármű egy olyan járat kiszolgálása után, amelynek tüzelőanyag-fogyasztását nyomon követték, nem járatot szolgál ki, hanem egyéb tevékenységet végez, például a tüzelőanyag-tartályok kiürítésével járó nagyobb karbantartáson megy keresztül, a légi jármű üzemeltetője »a légi jármű tüzelőanyag-tartályaiban lévő tüzelőanyag mennyisége a következő járat megkezdése előtti tüzelőanyag-feltöltés befejezésekor + a következő járat megkezdése előtti tüzelőanyag-feltöltés« különbséget »a tüzelőanyag-tartályokban maradó tüzelőanyag mennyisége a légi jármű következő tevékenységének kezdete előtt« mennyiséggel helyettesítheti, ahogyan azt a műszaki napló rögzíti. B. MÓDSZER: A módszer képlete a következő: Az egyes járatok tényleges tüzelőanyag-fogyasztása (tonna) = a légi jármű tüzelőanyag-tartályaiban maradó tüzelőanyag mennyisége az előző járat végén a járműmozgás megszűnésének időpillanatában (tonna) + járat előtti tüzelőanyag-feltöltés (tonna) - a tüzelőanyag-tartályokban maradó tüzelőanyag-mennyiség a járat végén a járműmozgás megszűnésének időpillanatában (tonna). A járműmozgás megszűnésének időpillanata azonosnak tekinthető a hajtómű leállításának időpillanatával. Ha az előtt a járat előtt, amelynek tüzelőanyag-fogyasztását mérik, a légi járat nem szolgált ki járatot, a légijármű-üzemeltető »a légi jármű tüzelőanyag-tartályaiban maradó tüzelőanyag mennyisége az előző járat végén a járműmozgás megszűnésének időpillanatában« mennyiséget a légi jármű előző tevékenységének végén a légi jármű tüzelőanyag-tartályaiban maradó tüzelőanyag-mennyiséggel helyettesítheti, ahogyan azt a műszaki napló rögzíti. 2.2.2. SZÁMÍTÁSI KÖVETELMÉNYEK 1. meghatározási szint: A jelentési időszak alatti tüzelőanyag-fogyasztás meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 5,0 % lehet. 2. meghatározási szint: A jelentési időszak alatti tüzelőanyag-fogyasztás meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 2,5 % lehet. Azok a légijármű-üzemeltetők, amelyeknek az előző kereskedési időszakban bejelentett (illetve ha nincs még mindig érvényes bejelentett kibocsátás, a konzervatív becsléssel vagy kivetítéssel meghatározott) átlagos éves fosszilis eredetű CO2-kibocsátása nem volt nagyobb 50 kilotonnánál, a jelentős forrásanyagokra legalább az 1. meghatározási szintet kell alkalmazniuk. Az összes többi légijármű-üzemeltetőnek a jelentős forrásanyagokra a 2. meghatározási szintet kell alkalmaznia. 2.2.3. A TÜZELŐANYAG SŰRŰSÉGE Ha a légijármű-üzemeltető a felvett vagy a tüzelőanyag-tartályokban maradó tüzelőanyag mennyiségét térfogategységben (liter vagy m3) határozza meg, akkor ezt a mennyiséget a tüzelőanyag-sűrűség tényleges értékeinek alkalmazásával tömeggé kell átalakítania. A tényleges sűrűség a kg/literben kifejezett, a méréskor fennálló tényleges hőmérsékleten meghatározott sűrűséget jelenti. Ha a mérés nem fedélzeti mérőrendszerrel történik, akkor tényleges sűrűségként a tüzelőanyag-szállító által a tüzelőanyag-feltöltéskor mért és a számlára vagy a szállítólevélre feljegyzett sűrűséget kell figyelembe venni. Ha ez az információ nem áll rendelkezésre, a tényleges sűrűséget a tüzelőanyag-feltöltéskor fennálló, a tüzelőanyag-szállító által megadott vagy a tüzelőanyag-feltöltés helyszínéül szolgáló repülőtérre előírt hőmérséklet alapján, szabványos sűrűség-hőmérséklet korrelációs táblázatok alkalmazásával kell meghatározni. Kizárólag azokban az esetekben, ha illetékes hatóság előtt kielégítően bizonyítást nyer, hogy a tényleges értékek nem állnak rendelkezésre, 0,8 kg/liter átlagos sűrűség vehető figyelembe. 2.3. KIBOCSÁTÁSI TÉNYEZŐ Az egyes légijármű-tüzelőanyagokra a következő - a fűtőértékre és a kibocsátási tényezőkre vonatkozóan az I. melléklet 11. szakaszában meghatározott referenciaértékeken alapuló -, tonna CO2/tonna tüzelőanyag-hányadosként megadott referenciatényezőket kell alkalmazni: 1. táblázat Légi járművek tüzelőanyagainak kibocsátási tényezője Tüzelőanyag Kibocsátási tényező (tCO2/t tüzelőanyag) Repülőgépbenzin (AvGas) 3,10 Sugárhajtómű-tüzelőanyag (Jet-B) 3,10 Sugárhajtómű-kerozin (Jet-A1 vagy Jet-A) 3,15 A jelentéstétel céljából ez a megközelítés az 1. meghatározási szintnek felel meg. Az olyan alternatív tüzelőanyagok esetében, amelyekhez nem tartoznak referenciaértékek, tevékenységspecifikus kibocsátási tényezőket kell meghatározni az I. melléklet 5.5. és 13. szakasza szerint. Ilyen esetekben meg kell határozni és kísérő adatként jelenteni kell a fűtőértéket. Ha az alternatív tüzelőanyag biomasszát tartalmaz, az I. mellékletben a biomassza-tartalom nyomon követésére és jelentésére vonatkozóan meghatározott követelményeket kell alkalmazni. A kereskedelemben forgalmazott tüzelőanyagok esetében a kibocsátási tényező, illetve az alapjául szolgáló széntartalom, a biomasszatartalom és a fűtőérték a tüzelőanyag szállítója által az adott tüzelőanyagra vonatkozó beszerzési nyilvántartásból határozható meg, amennyiben ez a meghatározás nemzetközileg elfogadott szabványok alapján történik. 3. A BIZONYTALANSÁG MEGHATÁROZÁSA A légijármű-üzemeltetőnek a kibocsátás kiszámítása során ismernie kell a bizonytalanság főbb forrásait. A légijármű-üzemeltetők nem kötelezhetők arra, hogy az I. melléklet 7.1. szakasza szerint részletesen meghatározzák a bizonytalanságot, de azonosítaniuk kell a bizonytalanság forrásait és az azokhoz kapcsolódó bizonytalansági szinteket. Ezeket az információkat a 2.2. szakasz szerinti nyomonkövetési módszertan megválasztásakor figyelembe kell venni. Amennyiben a felvett tüzelőanyag mennyiségének meghatározása kizárólag a számlázott tüzelőanyag-mennyiség vagy a tüzelőanyag-szállító által szolgáltatott egyéb megfelelő információk, például a járatonként kiállított tüzelőanyag-feltöltési szállítólevelek alapján történik, a bizonytalansági szint igazolásához nincs szükség további bizonyítékra. Amennyiben a felvett tüzelőanyag mennyiségének mérése fedélzeti mérőrendszerekkel történik, a tüzelőanyag mennyiségének méréséhez kapcsolódó bizonytalansági szintet kalibrálási tanúsítvánnyal kell alátámasztani. Ha ilyen tanúsítvány nem áll rendelkezésre, a légi járat üzemeltetője: - mellékeli a légi jármű gyártója által a fedélzeti mérőrendszerek bizonytalansági szintjeiről rendelkezésre bocsátott műszaki leírást, és - bizonyítékot szolgáltat arról, hogy rutinszerűen ellenőrzi a tüzelőanyag-mérőrendszerek megfelelő működését. A nyomonkövetési módszertan egyéb elemeihez kapcsolódó bizonytalanságok olyan, kellően biztonságos szakértői vélemény alapján határozhatóak meg, amely figyelembe veszi a járatok jelentési időszakra eső becsült számát. A mérési rendszer összes elemének az éves tevékenységi adatokhoz kapcsolódó bizonytalanságra gyakorolt halmozott hatását nem kötelező figyelembe venni. A légi jármű üzemeltetője rendszeresen összeveti a számlákban szereplő és a fedélzeti mérés által jelzett felvett tüzelőanyag-mennyiséget, és eltérés észlelése esetén a 10.3.5. szakasszal összhangban korrekciós intézkedést hoz. 4. EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁS KIS KIBOCSÁTÓK SZÁMÁRA Azok a légijármű-üzemeltetők, amelyek három egymást követő négy hónapos időszak mindegyikében kevesebb mint 243 járatot üzemeltetnek, valamint azok a légijármű-üzemeltetők, amelyek összes éves CO2-kibocsátása 10 000 tonnánál kevesebb, kis kibocsátónak minősülnek. A kis kibocsátónak minősülő légijármű-üzemeltetők tüzelőanyag-fogyasztásukat az Eurocontrol vagy olyan más, e területen működő szervezet által alkalmazott olyan eszközökkel becsülhetik, amelyek képesek az összes vonatkozó, így az Eurocontrolnak is rendelkezésére álló légiközlekedési információ feldolgozására. Ilyen eszközök csak akkor használhatók, ha azokat a Bizottság jóváhagyta, beleértve a modellezés esetleges pontatlanságait ellensúlyozó korrekciós tényezők alkalmazását is. Ha az egyszerűsített eljárást alkalmazó légijármű-üzemeltető egy jelentési évben túllépi a kis kibocsátók számára megállapított küszöbértéket, e tényről értesíti az illetékes hatóságot. Hacsak az illetékes hatóság számára kielégítően nem bizonyítja, hogy a következő jelentési időszaktól kezdve nem fogja a küszöbértéket még egyszer meghaladni, a légijármű-üzemeltető köteles aktualizálni a nyomonkövetési tervet annak érdekében, hogy megfeleljen a 2. és 3. szakaszban előírt nyomonkövetési követelményeknek. A felülvizsgált nyomonkövetési tervet jóváhagyásra késedelem nélkül be kell nyújtani az illetékes hatósághoz. 5. HIÁNYZÓ ADATOK ESETÉN ALKALMAZANDÓ MEGKÖZELÍTÉS A légijármű-üzemeltető ezen iránymutatások I. melléklete 10.2-10.3. szakaszában említett megfelelő ellenőrzési tevékenységek végrehajtásával minden lépést megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza az adatok hiányosságának előfordulását. Ha az illetékes hatóság, a légijármű-üzemeltető vagy a hitelesítő azt észleli, hogy a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó járat esetében a kibocsátások meghatározásához szükséges adat egy része a légijármű-üzemeltető ellenőrzésén kívül álló okok miatt hiányzik, és ezt a nyomonkövetési tervben feltüntetett másik módszer segítségével nem lehet pótolni, az üzemeltető a fenti 4. szakaszban említett eszközök alkalmazásával becslést végezhet e járat kibocsátásáról. Az éves kibocsátási jelentésnek fel kell tüntetnie az ilyen megközelítéssel meghatározott kibocsátási mennyiséget. 6. NYOMONKÖVETÉSI TERV A légijármű-üzemeltetők legalább négy hónappal az első jelentési időszak kezdete előtt az illetékes hatósághoz jóváhagyásra benyújtják nyomonkövetési tervüket. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a légijármű-üzemeltető minden kereskedési időszak kezdete előtt felülvizsgálja a nyomonkövetési tervet, és szükség esetén felülvizsgált nyomonkövetési tervet nyújt be. A kibocsátásokat 2010. január 1-jétől kezdődően jelentő nyomonkövetési terv benyújtását követően a 2013-ban kezdődő kereskedési időszak előtt felül kell vizsgálni a nyomonkövetési tervet. A felülvizsgálat során a légijármű-üzemeltető az illetékes hatóság számára kielégítő módon megvizsgálja, hogy a jelentett adatok minőségének javítása érdekében lehet- e a nyomonkövetési módszertant javítani anélkül, hogy ez ésszerűtlenül magas költségekhez vezetne. A nyomonkövetési módszertan javasolt módosításait, amennyiben van ilyen, be kell jelenteni az illetékes hatóságnak. A nyomonkövetési módszertan olyan lényeges változtatásait, amelyek a nyomonkövetési terv frissítését igénylik, az illetékes hatóságnak jóvá kell hagynia. A lényeges módosítások körébe tartozik a következő: - az átlagos éves jelentett kibocsátások olyan megváltozása, amely miatt - a 2.2.2. szakaszban előírtak szerint - a légijármű-üzemeltetőnek eltérő meghatározási szintet kell alkalmaznia, - a járatok számának vagy az összes éves kibocsátásnak olyan megváltozása, amely miatt a légijármű-üzemeltető meghaladja a kis kibocsátók számára a 4. szakaszban megállapított küszöbértéket, - a tüzelőanyag-típus lényeges megváltozása. Az I. melléklet 4.3. szakaszától eltérve a nyomonkövetési tervnek a következő információkat kell tartalmaznia: minden légijármű-üzemeltető esetében: 1. a légijármű-üzemeltető azonosítása, a hívójel vagy egyéb, a légiforgalmi irányításban használt egyedi kód, légijármű-üzemeltető és felelős képviselőjének elérhetőségi adatai és levelezési címe; 2. a nyomonkövetési terv adott változatának megjelölése; 3. a nyomonkövetési terv benyújtásakor a járműparkot alkotó légijármű-típusok kezdeti jegyzéke és a légi járművek száma típusonként, valamint az előreláthatóan később használatba veendő további légijármű-típusok előzetes jegyzéke, beleértve - amennyiben ez az információ rendelkezésre áll - a légi járművek becsült számát típusonként és az egyes légijármű-típusokhoz kapcsolódó forrásanyagokat (tüzelőanyag-típusokat); 4. azon eljárások, rendszerek és felelősségi körök leírása, amelyek arra szolgálnak, hogy a tárgyévben teljeskörűen számon tartsák a kibocsátó források jegyzékét, tehát gondoskodnak mind a saját tulajdonban lévő, mind a bérelt légi járművek hiánytalan nyomon követéséről és jelentéséről; 5. azon eljárások leírása, amelyekkel nyomon követik az egyedi kód alatt üzemeltetett járatokat repülőtér-páronkénti bontásban tartalmazó jegyzék hiánytalanságát, valamint azon eljárásoké, amelyekkel - a teljesség biztosítása mellett és a kétszeres számbavétel elkerülésével - meghatározzák, hogy a járatok a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének hatálya alá tartoznak-e; 6. az adatok beszerzésével és kezelésével, továbbá az ellenőrzéssel kapcsolatos tevékenységek leírása, a minőség-ellenőrzési és -biztosítási tevékenységek, beleértve a karbantartást és a mérőeszközök kalibrációját (lásd I. melléklet 10.3. szakasz); 7. adott esetben a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) és más környezetvédelmi vezetési rendszer (például ISO 14001:2004) keretében vállalt tevékenységekkel való kapcsolatról, különösen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és jelentésére vonatkozó eljárásokról és ellenőrzésekről szóló információk. Az 1-7. pontban foglaltak mellett minden légijármű-üzemeltető, a fenti 4. szakaszban meghatározott egyszerűsített eljárást követni kívánó kis kibocsátók kivételével, a nyomonkövetési tervben szerepelteti a következőket: 8. A tüzelőanyag-fogyasztás nyomon követésére szolgáló módszerek leírása mind a saját tulajdonban lévő, mind a bérelt légi járművek esetében, beleértve: a) a tüzelőanyag-fogyasztás kiszámítására kiválasztott módszertan (A. módszer vagy B. módszer); ha nem minden légijármű-típusra alkalmazzák ugyanazt a módszert, akkor e megközelítéshez indokolást kell szolgáltatni, beleértve a módszerek magyarázattal ellátott jegyzékét, amely leírja, hogy melyik módszert, milyen feltételek között alkalmazzák; b) a tüzelőanyag-feltöltés és a tüzelőanyag-tartályban lévő tüzelőanyag mérésére szolgáló eljárást, beleértve a választott meghatározási szintet, a használt merőeszközök leírását és adott esetben a mérésre vonatkozó információk feljegyzésére, lehívására, továbbítására és tárolására szolgáló eljárásokat; c) az eljárás, amely biztosítja, hogy tüzelőanyag méréseivel járó bizonytalanság összességében véve megfelel a választott meghatározási szint követelményeinek, utalva a mérési rendszerek kalibrálási tanúsítványaira, a nemzeti jogszabályokra, a fogyasztói szerződésekben lévő záradékokra vagy a tüzelőanyag-szállító pontosságát biztosító szabványokra; 9. a tüzelőanyag-feltöltésnél és a tüzelőanyag-tartályban lévő tüzelőanyagra alkalmazott sűrűségmérési eljárást, beleértve a használt merőeszközök leírását, vagy, ha mérés nem alkalmazható, a használt szabványos értéket az ez utóbbi esetben követett eljárás indokolásával együtt; 10. az egyes tüzelőanyag-típusokra alkalmazott kibocsátási tényezőket, vagy - alternatív tüzelőanyagok esetében - a kibocsátási tényező meghatározására szolgáló módszertant, beleértve a mintavételnél követett megközelítést, az elemzési módszereket, az igénybe vett laboratóriumok leírását akkreditációjukkal és/vagy minőségbiztosítási eljárásaikkal együtt. Az 1-7. pontban foglaltak mellett a fenti 4. szakaszban meghatározott egyszerűsített eljárást követni kívánó kis kibocsátók esetében a nyomonkövetési tervben szerepelnek a következők: 11. bizonyíték a 4. szakaszban a kis kibocsátók számára megállapított küszöbértéknek való megfelelésről; 12. bizonyíték a 4. szakaszban leírt valamelyik eszköz alkalmazásáról, beleértve annak ismertetését. Az illetékes hatóság előírhatja, hogy a légijármű-üzemeltetők a nyomonkövetési tervet elektronikus formanyomtatványon nyújtsák be. A Bizottság szabványosíthatja az elektronikus formanyomtatványt vagy az alkalmazandó fájlformátumot. Ebben az esetben az illetékes hatóság a légijármű-üzemeltetőtől elfogadja e formanyomtatvány vagy előírt formátum használatát, kivéve, ha az illetékes hatóság formanyomtatványa legalább ugyanazoknak az információknak a szolgáltatását követeli meg. 7. JELENTÉSI FORMANYOMTATVÁNY Légijármű-üzemeltetők éves kibocsátásaik jelentésére a lenti, 8. szakaszban bemutatott formanyomtatványt használják. Az illetékes hatóság előírhatja, hogy a légijármű-üzemeltető köteles az éves kibocsátási jelentést elektronikus formanyomtatványon benyújtani. A Bizottság szabványosíthatja az elektronikus formanyomtatványt vagy az alkalmazandó fájlformátumot. Ebben az esetben az illetékes hatóság köteles a légijármű-üzemeltetőtől elfogadni e formanyomtatvány vagy formátum használatát, kivéve akkor, ha az illetékes hatóság formanyomtatványa legalább ugyanazon információk szolgáltatását követeli meg. A kibocsátásokat tonna CO2 mértékegységben, egész tonnára kerekítve kell megadni. A kibocsátási tényezőket mind a kibocsátási számításban, mind a jelentésben úgy kell kerekíteni, hogy csak jelentős számjegyeket tartalmazzanak. A számítások során a járatonkénti tüzelőanyag-fogyasztást az összes szignifikáns számjeggyel kell figyelembe venni. 8. AZ ÉVES KIBOCSÁTÁSI JELENTÉS TARTALMA Minden légijármű-üzemeltető az alábbi információkat szerepelteti az éves kibocsátási jelentésében: 1. a légijármű-üzemeltető azonosítását szolgáló adatok a 2003/87/EK irányelv IV. melléklete szerint és a hívószám, illetve a légiforgalmi irányításban használt más egyedi kód, valamint az elérhetőségre vonatkozó részletek; 2. a jelentés hitelesítőjének neve és címe; 3. a jelentéstétel éve; 4. a nyomonkövetési terv jóváhagyott, érvényes változatának száma és hivatkozási adatai; 5. a jelentési időszakban a működésben bekövetkezett fontosabb változások és a jóváhagyott nyomonkövetési tervtől való eltérések; 6. a légijármű-üzemeltető által a jelentési időszakban a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó légiközlekedési tevékenységek folytatásához használt légi járművek lajstromjele és típusa; 7. a jelentésben feltüntetett járatok összesített száma; 8. a lentebb feltüntetett 2. táblázatban szereplő adatok; 9. kísérő adatok: a jelentési évben tüzelőanyagként felhasznált biomassza mennyisége (tonnában vagy m3-ben) tüzelőanyag-típusonkénti bontásban felsorolva. 2. táblázat A légiközlekedési tevékenységekből származó éves kibocsátások jelentésére szolgáló formanyomtatvány Paraméter Egység Forrásanyag Összesen 1. tüzelőanyag-típus 2. tüzelőanyag-típus n. tüzelőanyag-típus A tüzelőanyag neve Az egyes forrásanyagokat használó kibocsátó források (általános légijármű-típusok): Összes tüzelőanyag-fogyasztás t A tüzelőanyag fűtőértéke (2) TJ/t Ezen tüzelőanyag kibocsátási tényezője t CO2/t vagy t CO2/TJ Ezt a tüzelőanyagot használó összes jogosult járatból származó összesített CO2-kibocsátás t CO2 közülük azok, amelyek indulási tagállama megegyezik az érkezési tagállammal (belső járatok) t CO2 az összes többi járat (nemzetközi járatok) t CO2 Összesített CO2-kibocsátás azon járatok esetében, amelyek indulási tagállama megegyezik az érkezési tagállammal (belső járatok) 1. tagállam t CO2 2. tagállam t CO2 n. tagállam t CO2 Összesített CO2-kibocsátás azon járatok esetében, amelyek egy tagállamból egy másik tagállamba, vagy harmadik államba indulnak (3) : 1. tagállam t CO2 2. tagállam t CO2 n. tagállam t CO2 Összesített CO2-kibocsátás azon járatok esetében, amelyek egy harmadik államból egy tagállamba érkeznek (3) : 1. tagállam t CO2 2. tagállam t CO2 n. tagállam t CO2 Minden légijármű-üzemeltető mellékletben csatolja éves kibocsátási jelentéséhez a következő információkat: - repülőtér-páronként a járatok éves kibocsátása és éves száma. Az üzemeltető kérheti, hogy ezt a mellékletet bizalmasan kezeljék. 9. HITELESÍTÉS Az I. melléklet 10.4. szakaszában meghatározott hitelesítési követelményeken kívül a hitelesítő a következőket is figyelembe veszi: - a járatokról és kibocsátásokról szolgáltatott adatok teljessége a légiközlekedési adatokhoz, így az Eurocontrol által gyűjtött adatokhoz viszonyítva, - összhang a jelentett adatok és a tömeg- és súlypontszámítási dokumentáció között, - összhang az összesített tüzelőanyag-fogyasztási adatok és a beszerzett vagy a repülési tevékenységet végző légi jármű részére más módon szolgáltatott tüzelőanyagra vonatkozó adatok között."

C. A határozat a következő XV. melléklettel egészül ki: "XV. MELLÉKLET A légiközlekedési tevékenységekhez tartozó tonnakilométer-adatoknak a 2003/87/EK irányelv 3e. és 3f. cikke szerinti kérelmek céljára történő meghatározására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások 1. BEVEZETÉS Ez a melléklet a 2003/87/EK irányelv I. melléklete szerinti légiközlekedési tevékenységekhez tartozó tonnakilométer-adatok nyomon követésére, jelentésére és hitelesítésére vonatkozó általános iránymutatásokat tartalmazza. Az I. melléklet a tonnakilométer-adatok nyomon követésére, jelentésére és hitelesítésére értelemszerűen alkalmazandó. Ezen alkalmazás céljából a kibocsátásokra való hivatkozások tonnakilométer-adatokra való hivatkozásokként értendők. Az I. melléklet 4.1., 4.2., 5.1., 5.3-5.7., 6-7. és 11-16. szakasza a tonnakilométer-adatokra nem alkalmazandó. 2. TERJEDELEM ÉS TELJESSÉG A 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott légiközlekedési tevékenységekhez tartozó tonnakilométer-adatok nyomon követését és jelentését az e mellékletben szereplő tevékenységspecifikus iránymutatások alkalmazásával kell végezni. Az adatokban az említett irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó és a légijármű-üzemeltető által a jelentési időszakban üzemeltetett minden járatot figyelembe kell venni. A 2003/87/EK irányelv 3. cikkének o) pontja értelmében vett, a légi járatért felelős légijármű-üzemeltető egyértelmű azonosítása céljából a légiforgalmi irányító (ATC) szolgálat felé használt hívójelet kell használni. A hívójel a repülési terv 7. rovatában szereplő ICAO-kód, illetve ha az nem áll rendelkezésre, a légi jármű lajstromjele. Ha a légijármű-üzemeltető személye ismeretlen, a légi jármű tulajdonosát kell a légi jármű üzemeltetőjének tekinteni, kivéve ha a légi jármű tulajdonosa az illetékes hatóság számára kielégítő módon bizonyítja, hogy valamely másik személy a légijármű-üzemeltető. 3. NYOMONKÖVETÉSI TERV A 2003/87/EK irányelv 3 g. cikke szerint a légijármű-üzemeltető nyomonkövetési tervet nyújt be, amelyben intézkedéseket állapít meg a tonnakilométer-adatok nyomon követésére és jelentésére. A légijármű-üzemeltetők legalább négy hónappal az első jelentési időszak kezdete előtt az illetékes hatósághoz jóváhagyásra benyújtják nyomonkövetési tervüket. A légijármű-üzemeltető a nyomonkövetési tervben meghatározza, hogy az egyes légijármű-típusokra melyik nyomonkövetési módszertant alkalmazza. Abban az esetben, ha a légijármű-üzemeltető olyan bérelt vagy egyéb légijármű-típust kíván használni, amely az illetékes hatósághoz történő benyújtás idején még nem szerepelt a nyomonkövetési tervben, a légijármű-üzemeltető a nyomonkövetési tervben leírja az ilyen további légijármű-típusokra alkalmazandó nyomonkövetési módszertan meghatározására szolgáló eljárást. A légijármű-üzemeltető biztosítja a kiválasztott nyomonkövetési módszertan következetes alkalmazását. Az I. melléklet 4.3. szakaszától eltérve a nyomonkövetési tervnek a következő információkat kell tartalmaznia: 1. a légijármű-üzemeltető azonosítása, a hívójel vagy egyéb, a légiforgalmi irányítás céljára használt egyedi kód, a légijármű-üzemeltető és felelős képviselője elérhetőségi adatai és levelezési címe; 2. a nyomonkövetési terv adott változatának megjelölése; 3. a nyomonkövetési terv benyújtásakor a járműparkot alkotó légijármű-típusok kezdeti jegyzéke és a légi járművek száma típusonként, valamint az előreláthatóan később használatba veendő további légijármű-típusok előzetes jegyzéke, beleértve - amennyiben ez az információ rendelkezésre áll - a légi járművek becsült számát típusonként; 4. azon eljárások, rendszerek és felelősségi körök leírása, amelyek arra szolgálnak, hogy teljeskörűen számon tartsák a tárgyévben használt légi járművek jegyzékét, tehát gondoskodnak mind a saját tulajdonban lévő, mind a bérelt légi járművek tonnakilométer-adatainak hiánytalan nyomon követéséről és jelentéséről; 5. azon eljárások leírása, amelyekkel nyomon követik az egyedi kód alatt üzemeltetett járatokat repülőtér-páronkénti bontásban tartalmazó jegyzék hiánytalanságát, valamint azon eljárásoké, amelyekkel - a teljesség biztosítása mellett és a kétszeres számbavétel elkerülésével - meghatározzák, hogy a járatok a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének hatálya alá tartoznak-e; 6. az adatszerzéssel, az adatkezeléssel és az ellenőrzéssel kapcsolatos tevékenységek leírása az I. melléklet 10.3. szakaszával összhangban; 7. a valamely minőségirányítási rendszer keretében végzett tevékenységekkel fennálló kapcsolatra, ezen belül különösen a tonnakilométer-adatok nyomon követésére és jelentésére vonatkozó eljárásokra és ellenőrzésekre vonatkozó információk; 8. a járatonkénti tonnakilométer-adatok meghatározására szolgáló módszerek leírása, beleértve: a) azokat az eljárásokat, felelőségi köröket, adatforrásokat és számítási képleteket, amelyek repülőtér-páronként a távolság meghatározására és rögzítésére szolgálnak; b) azt, hogy az utasok tömegének meghatározása a 100 kg/személy átlagos tömeg (1. meghatározási szint) vagy az utasok tömegének a tömeg- és súlypontszámítási dokumentációban feljegyzett értéke alapján történik-e (2. meghatározási szint). A 2. meghatározási szint alkalmazása esetén annak leírása, hogy milyen eljárással történt az utasok tömegére vonatkozó adatok beszerzése; c) az áru és a postai küldemények tömegének megállapításához használt eljárás leírását; d) adott esetben az utasok, az áru és a postai küldemények tömegének mérésére szolgáló mérőeszközök leírását. Az illetékes hatóság előírhatja, hogy a légijármű-üzemeltetők a nyomonkövetési tervet elektronikus formanyomtatványon nyújtsák be. A Bizottság szabványosíthatja az elektronikus formanyomtatványt vagy az alkalmazandó fájlformátumot. Ebben az esetben az illetékes hatóság köteles a légijármű-üzemeltetőtől elfogadni e formanyomtatvány vagy formátum használatát, kivéve akkor, ha az illetékes hatóság formanyomtatványa legalább ugyanazon információk szolgáltatását követeli meg. 4. A TONNAKILOMÉTER-ADATOK KISZÁMÍTÁSÁNAK MÓDSZEREI 4.1. SZÁMÍTÁSI KÉPLET A légijármű-üzemeltetők a tonnakilométer-adatok nyomon követéséhez és jelentéséhez számításon alapuló módszertant használnak. A tonnakilométer-adatokat a következő képletből kell kiszámítani: tonnakilométer = távolság × hasznos teher 4.2. TÁVOLSÁG A távolságot a következő képlet alkalmazásával kell kiszámítani: Távolság [km] = földrajzi főkörön mért távolság [km] + 95 km A földrajzi főkörön mért távolság a föld felszínének két pontja között mért legrövidebb távolság, amelyet közelítően a Chicagói Egyezmény 15. mellékletének 3.7.1.1. cikkében előírt rendszer (WGS 84) alkalmazásával kell meghatározni. A repülőtér helyének földrajzi hosszúságát és szélességét vagy a Chicagói Egyezmény 15. mellékletével összhangban, a légiközlekedési tájékoztató kiadványokban (Aeronautical Information Publications, a továbbiakban: AIP) közzétett földrajzi adatokból, vagy az AIP adatait használó más forrásból kell venni. Szoftverrel vagy harmadik fél által kiszámított távolsági adat szintén használható, feltéve, hogy a számítási módszer a fent említett képleten és az AIP adatain alapszik. 4.3. HASZNOS TEHER A hasznos terhet a következő képletből kell kiszámítani: Hasznos teher (t) = az áru és a postai küldemények tömege (t) + az utasok és a feladott poggyász tömege (t) 4.3.1. AZ ÁRU ÉS A POSTAI KÜLDEMÉNYEK TÖMEGE A hasznos teher kiszámításához az érintett járatokra vonatkozó tömeg- és súlypontszámítási dokumentációban található tényleges vagy átlagos tömegértékeket kell alkalmazni. A tömeg- és súlypontszámítási dokumentáció készítésére nem kötelezett légijármű-üzemeltetőknek az áru és a postai küldemények tömegének meghatározásához jóváhagyásra megfelelő módszertant kell ajánlaniuk az illetékes hatóságnak. Az áru és a postai küldemények tényleges tömegébe a hasznos tehernek nem minősülő raklapok és konténerek önsúlya és az üzemi súly nem értendő bele. 4.3.2. AZ UTASOK ÉS A FELADOTT POGGYÁSZ TÖMEGE Az utasok tömegének meghatározására a légijármű-üzemeltetők két meghatározási szint egyikét alkalmazhatják. A légijármű-üzemeltető az utasok és a feladott poggyász tömegének meghatározására minimumként választhatja az 1. meghatározási szintet. Ugyanazon kereskedési időszakban minden járat esetén ugyanazt a választott meghatározási szintet kell alkalmazni. 1. meghatározási szint: Minden egyes utasra és az adott utas feladott poggyászára vonatkozóan 100 kg alapértelmezett értéket kell használni. 2. meghatározási szint: Az egyes járatok tömeg- és súlypontszámítási dokumentációjában az utasokra és a feladott poggyászra vonatkozóan megadott tömeget kell használni. 5. A BIZONYTALANSÁG MEGHATÁROZÁSA A légijármű-üzemeltetőnek a tonnakilométer-adatok kiszámítása során ismernie kell a bizonytalanság főbb forrásait. A tonnakilométer-adatok meghatározására szolgáló módszertannak nem kell az I. melléklet 7. szakasza szerinti részletesen bizonytalansági elemzést tartalmaznia. A légi jármű üzemeltetője az I. melléklet 10.2. és 10.3. szakasza szerint rendszeresen megfelelő ellenőrzést végez, és szabálytalanságok észlelése esetén a 10.3.5. szakasszal összhangban azonnal korrekciós intézkedést hoz. 6. JELENTÉSTÉTEL A tonnakilométer-adatok jelentése a 2003/87/EK irányelv 3e. és 3f. cikke szerinti kérelmek céljára, kizárólag az ugyanott meghatározott évekre vonatkozóan szükséges. A légijármű-üzemeltetők tonnakilométer-adataik jelentésére az alábbi 7. szakaszban bemutatott formátumot használják. Az illetékes hatóság előírhatja, hogy a légijármű-üzemeltetők a tonnakilométer-adatokat elektronikus formanyomtatványon jelentsék be. A Bizottság szabványosíthatja az elektronikus formanyomtatványt vagy az alkalmazandó fájlformátumot. Ebben az esetben az illetékes hatóság köteles a légijármű-üzemeltetőtől elfogadni e formanyomtatvány vagy formátum használatát, kivéve akkor, ha az illetékes hatóság formanyomtatványa legalább ugyanazon információk szolgáltatását követeli meg. A jelentésben a tonnakilométer-adatokat kerekített [t km] értékek formájában kell megadni. A számítások során a járatonkénti adatokat az összes szignifikáns számjeggyel kell figyelembe venni. 7. A TONNAKILOMÉTER-ADATOKRÓL SZÓLÓ JELENTÉS TARTALMA Minden légijármű-üzemeltető szerepelteti az alábbi információkat a tonnakilométer-adatokról szóló jelentésében: 1. a légijármű-üzemeltető azonosítását szolgáló adatok a 2003/87/EK irányelv IV. melléklete szerint, a légiforgalmi irányítás céljára használt hívójel vagy más egyedi kód, valamint az elérhetőségi adatok; 2. a jelentés hitelesítőjének neve és címe; 3. a jelentéstétel éve; 4. a nyomonkövetési terv jóváhagyott, érvényes változatának száma és hivatkozási adatai; 5. a jelentési időszakban a működésben bekövetkezett fontosabb változások és a jóváhagyott nyomonkövetési tervtől való eltérések; 6. a légijármű-üzemeltető által a jelentési időszakban a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó légiközlekedési tevékenységek folytatásához használt légi járművek lajstromjele és típusa; 7. az utasok és a feladott poggyász, valamint az áru és a postai küldemények tömegének kiszámítására választott módszer; 8. a jelentés tárgyévében teljesített utaskilométerek és tonnakilométerek teljes száma az I. melléklet szerinti légiközlekedési tevékenységek hatálya alá eső összes járatra vonatkozóan; 9. minden egyes repülőtérpárra vonatkozóan: a két repülőtér ICAO-kódja, a távolság (= a földrajzi főkörön mért távolság + 95 km) km-ben, repülőtér-páronként a járatok összes száma a jelentési időszakban, repülőtér-páronként az utasok és a feladott poggyász összes tömege (tonna) a jelentési időszakban, az összes utasszám a jelentési időszakban, repülőtér-páronként az utaskilométerek összes száma, repülőtér-páronként az áru és a postai küldemények összes tömege (tonna) a jelentési időszakban, repülőtér-páronként a tonnakilométerek összes száma (t km). 8. HITELESÍTÉS Az I. melléklet 10.4. szakaszában meghatározott hitelesítési követelményeken kívül a hitelesítő a következőket is figyelembe veszi: - a járatokról és a tonnakilométer-adatokról szolgáltatott adatok teljessége a légiközlekedési adatokhoz, így az Eurocontrol által gyűjtött adatokhoz viszonyítva annak értékelése érdekében, hogy az üzemeltető jelentésében kizárólag a figyelembe vehető járatok szerepelnek-e, - összhang a jelentett adatok és a tömeg- és súlypontszámítási dokumentáció között. A tonnakilométer-adatok esetében a lényegességi szint 5 %."

(1) A Chicagóban 1944. december 7-én aláírt nemzetközi polgári repülési egyezmény és mellékletei."

(2) Nem alkalmazandó az e melléklet 1. táblázatában felsorolt, a légi közlekedésben használt, kereskedelmi forgalomban kapható szabványos tüzelőanyagokra.

(3) Államonként jelentett harmadik államonként összesített kibocsátás.