A Zalaegerszegi Törvényszék P.20969/2015/98. számú határozata kártérítés tárgyában. Bíró: Adorján Csaba

ZalaegerszegiTörvényszék

4.P.20.969/2015/54. szám

A helység neve2i Törvényszék a Kaposvári 7. sz. Ügyvédi iroda (ügyvédi iroda címe1., ügyintéző: ügyvéd neve1 ügyvéd) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti felperesnek, a ügyvéd neve2 ügyvéd (ügyvéd címe2. szám) által képviselt alperes neve alperes címe szám alatti alperes elleni kártérítési perében - melybe a ügyvéd neve3 ügyvéd (ügyvéd címe3. szám) által képviselt Alperesi beavatkozó alperesi beavatkozó címe. szám alatti beavatkozó az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott -, az ügyben tartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta az alábbi

R é s z í t é l e t e t:

A bíróság kötelezi az alperest, hogy a részítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 8.000.000 (nyolcmillió) Ft-ot, valamint ennek 2014. január 24-től számított, a kifizetése napjáig járó, a késedelemmel érintett egyes naptári félévek első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát.

A részítélet ellen a kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt fellebbezésnek van helye, amit jogi képviselő útján kell írásban, 4 példányban, a helység neve1i Ítélőtáblához címzetten, a helység neve2i Törvényszéken benyújtani.

A felek a fellebbezési határidőn belül közösen kérhetik, hogy fellebbezésüket a helység neve1i Ítélőtábla tárgyaláson kívül bírálja el, illetve a Pp. 256/A. § (1) b-d) pontjai esetén tárgyalás tartását kérhetik.

I n d o k o l á s

A bíróság által megállapított tények

Az 1960. május 20-án született felperesen 2014. január 23-án az alperes visszérműtétet (a továbbiakban: károkozó magatartás) hajtott végre, melynek következtében a felperes jobb lábfeje lebénult. A lábfejbénulás (peroneus idegsérülés) következményeiért az alperes kártérítési felelősségét a Pécsii Ítélőtábla ügyszám1. számú közbenső ítéletében jogerősen megállapította.

A kőműves szakképzettségű felperes a károkozó magatartás tanúsításának időpontjában nem állt munkaviszonyban, 50%-os munkaképesség-csökkenést okozó gerincsérülése miatt rehabilitációs ellátásban részesült. A gerincsérülés azonban az önellátásban nem akadályozta, sőt, mezőgazdasági növénytermesztéssel (kukorica, krumpli) és állattartással (kecske, sertés, baromfi, nyúl) foglalkozott. Egyéb jövedelemszerző tevékenysége is volt: lakóhelye környékén több személy megbízásából is végzett tereprendezést, illetve mezőgazdasági és szakipari munkákat - kaszálás, a széna összegyűjtése, állagmegóvás, építkezéseken való részvétel.

A lábfejbénulás 20%-os össz-szervezeti egészségkárosodásnak minősülő maradandó testi fogyatékosság. A felperes állapota végleges, a biztonságos helyváltoztatáshoz támbot alkalmazására kényszerült, a közepes és nehéz fizikai munkafázisokat tartalmazó, valamint a tartós állást, járást igénylő munkavégzés számára bizonyosan rosszabbodást eredményezne. Korábbi jövedelemszerző tevékenységeivel fel kellett hagynia, mozgáskorlátozottsága funkcionális értelemben véve lábfejszintű amputációnak feleltethető meg. A kor előrehaladtával állapotának romlása várható, ennek progressziója legfeljebb mérsékelhető fizioterápiás kezelésekkel.

A lábfejbénulás miatt feleségének külföldi munkáját fel kellett adnia, hogy férjét gondozni tudja. A mozgáskorlátozottság és az ezzel összefüggő egyensúlyzavar miatt ugyanis a felperes többször elesett, ezért mind a tisztálkodásban, mind az öltözködésben segítségre szorult. A mozgásszegény életmód emellett hátrányos testsúly-, és vérnyomás-növekedéssel járt, és baráti-ismerősi kapcsolatai beszűkülését eredményezte.

A felek kérelmei és nyilatkozatai a részítélettel elbírált körben

A felelősség jogalapjának jogerős megállapítása után a felperes a 8 millió Ft és késedelmi kamata megfizetésére kötelezés iránti nem vagyoni kártérítési keresetének részítélettel való elbírálását kérte. E keresetét arra alapította, hogy az alperes károkozó magatartása miatt sérült a testi épséghez és egészséghez, a szabadidő hasznos eltöltéséhez és a munkához való személyiségi joga.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, a követelt nem vagyoni kártérítés összegét eltúlzottnak tartotta. Vitatta továbbá a részítélettel való elbírálás lehetőségét is. Arra hivatkozott, hogy ugyan az orvosszakértői bizonyítás kiegészítése elsősorban a felperes vagyoni kárigénye - a mozgáskorlátozottság és a felperes lakóházának átalakítása (bejárati lépcső és korlát, a tetőtéri lépcsőfeljáróhoz korlát, fürdőszoba) közti ok-okozati összefüggés vizsgálata - miatt szükséges, azonban közvetett módon az lényeges a nem vagyoni kártérítés összegszerűsége szempontjából is. Az átalakítás szükségességéből az életminőség megváltozásának mértékére vonható következtetés, ennek bevárása nélkül a részítélet nem lenne megalapozott.

A felperes úgy nyilatkozott, az ügy uraként az orvosszakértői bizonyítás kiegészítése keretében a szakértői intézethez kizárólag a vagyoni kártérítésre vonatkozó kérdést kíván feltenni. A nem vagyoni kártérítés kapcsán további bizonyításra nincs szükség, a vagyoni kártérítés csak hosszas szakértői bizonyítás után dönthető el, és a felperes 2014 óta semmilyen kompenzációban nem részesült.

A nem vagyoni kártérítés iránti kereset megalapozott.

Jogi indokolás

Az 1959-es Ptk. 75. § (1) szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.

Az 1959-es Ptk. 76. § szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.

Az 1959-es Ptk. 84. § (1) e) szerint akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:

e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.

Az 1959-es Ptk. 355. § (1) szerint a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.

Az 1959-es Ptk. 355. § (4) szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán... azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.

A nem vagyoni kártérítés (kárpótlás) rendeltetése a nem vagyoni (személyiségi) hátrányok enyhítése, illetőleg az elnehezült életvitel elviselésének megkönnyítése. A személyiségi jogok közül az egyik legjelentősebb és a gyakorlatban legtöbbször előforduló a testi épség és az egészség sérelmét előidéző hátrányok okozása. Az elbírálása során a munkaképesség csökkenésének mértékét nem lehet egyedül irányadónak tekinteni, annak tisztázása szükséges, a károsodás mennyiben akadályozza a károsultat korábbi életvitelében. Amikor a károsult állapotát, egészségi helyzetét tekintve jövőbeni változással lehet számolni, mérlegelni kell, hogy a változás pozitív, illetve negatív irányú-e.