3088/2024. (II. 29.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.21.194/2022/2. számú végzése, valamint a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet 85. §-a és 97. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője útján (dr. Kiss Gábor ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.21.194/2022/2. számú végzése, valamint a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet 85. §-a és 97. §-a (a továbbiakban: Korm. rendelet) alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege az alábbiakban foglalható össze.
[3] Az indítványozó gazdasági társaság 2010. augusztus 23. napján támogatási szerződést kötött a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség nevében eljáró közreműködő szervezet, a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Kft.-vel egy barnamezős iparterület fejlesztésére irányuló projekt megvalósítására, a projekt költségvetésének 50%-a költségvetési támogatás volt. A szerződés szerint a projekt fizikai megvalósulásának tervezett napja 2012. augusztus 22. volt, az indítványozó pedig a szerződésben vállalta, hogy a projektet a szerződés szerint megvalósítja, és azt a befejezés napját követően kezdődő 3 éves fenntartási időszak alatt fenntartja, annak üzemeltetését biztosítja. A felek a támogatási szerződést összesen 17 alkalommal módosították, az utolsó, 2016. december 8-i módosításban a projekt fizikai megvalósulása napjaként 2016. december 15. napja került megjelölésre, ezt a módosítást azonban az indítványozó végül nem írta alá, így a projekt megvalósításának végső határideje a többször módosított támogatási szerződés szerint 2015. december 15. napja maradt, a projekt pedig eddig az időpontig ténylegesen nem valósult meg.
[4] 2018. február 26. napján a Pénzügyminisztérium (a per I. rendű alperese) szabálytalansági eljárás megindításáról döntött, a Nemzetgazdasági Minisztérium RFP Jogi és Felülvizsgálati Főosztálya a 2018. április 12. napján kelt NGM/8664/5/2018. számú döntésében a szabálytalansági eljárást a Korm. rendelet 90. § (2) bekezdés a) pontja alapján "szabálytalanság történt" megállapítással lezárta, tekintettel arra, hogy az indítványozó a projektet a szerződés szerinti határidőben nem fejezte be, a projekt célját nem valósította meg. Tekintettel arra, hogy a jogsértés súlyosnak, a támogathatóságot alapvetően befolyásoló jellegűnek minősült, ezért a döntés elrendelte a támogatási szerződéstől történő elállást és ennek következtében a kifizetett támogatási összeg kamatokkal együtt történő visszakövetelését.
[5] A szabálytalansági döntéssel szemben az indítványozó 2018. május 4. napján jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, kérve a döntés megsemmisítését. Az indítványozó álláspontja szerint a szabálytalansági döntés megalapozatlan volt, részben téves tényállításokat tartalmazott, és meghozatala során a vonatkozó jogszabályok sem kerültek maradéktalanul betartásra. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium Fejlesztéspolitikai és Jogi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkára a 2018. augusztus 2. napján kelt JHÁT-JF/2524/2(2018). számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. A Magyar Államkincstár (mely 2016. június 2. napjától kezdődően közreműködő szervezetként járt el) EU Támogatási Főosztály Felülvizsgálati Osztály KINCSTK/22606-1/2018. számú fizetési felszólításában felhívta az indítványozót, hogy a kifizetett támogatási összeget és kamatait 30 napon belül a Magyar Államkincstárnál vezetett számlára fizesse vissza.
[6] 1.2. Az indítványozó kereseti kérelmet nyújtott be a Kaposvári Törvényszékre, amelyben elsődlegesen kérte a 2010. augusztus 23. napján kötött támogatási szerződés fennállásának megállapítását, tekintettel arra, hogy a támogatási szerződéshez kapcsolódó ÁSZF alapján az elállás joga kizárólagosan a közreműködő szervezetet illette meg, az elállás jogát pedig kizárólag az ÁSZF-ben tételesen felsorolt okok fennállása esetén lehetett (volna) gyakorolni. Az indítványozó érvelése szerint abban az esetben, ha szabálytalansági eljárás lefolytatására kerül sor, és annak eredményeként az elállás szankciója kerül megállapításra, a közreműködő szervezetnek kell indokolt jognyilatkozattal elállnia a szerződéstől, melyet a közreműködő szervezet (a per II. rendű alperese) fizetési felszólítása nem helyettesíthet. Az indítványozó másodlagos kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a szabálytalansági döntés elállásra vonatkozó része, valamint a II. rendű alperes fizetési felszólításának az elállásra vonatkozó része érvénytelen. Az indítványozó érvelése szerint az alperesek (és jogelődeik) eljárásuk során nem tartották be a Korm. rendeletből fakadó követelményeket, eljárásuk több esetben mellőzte a szakszerűséget, az indítványozóval való együttműködésre törekvést.
[7] A Kaposvári Törvényszék 2020. október 15. napján kelt, 1.G.40.021/2019/52-II. számú ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a Korm. rendelet 83. § (8) bekezdése szerint a szabálytalansági eljárás a szabálytalansági eljárást lefolytató szervezet, a jogorvoslati eljárás a jogorvoslati eljárást lefolytató szervezet vezetőinek döntésével zárul. Ezen döntések "elrendelem a Támogatási Szerződéstől történő elállást" fordulata a bíróság szerint nyilvánvalóan akként értelmezendő, hogy a nyilatkozatot tevő eláll a szerződéstől, az elálláshoz más személyek további cselekményére nincs szükség. A másodlagos kereseti kérelemmel összefüggésben a bíróság azt állapította meg, hogy helyes a szabálytalansági eljárást lezáró határozat azon megállapítása, hogy az indítványozó a szerződésszegést megvalósította, az elállás alapjául szolgáló okok bekövetkeztek, a II. rendű alperes pedig egyébként sem tett az elállásra jognyilatkozatot, csak a szabálytalansági eljárásban hozott döntés végrehajtásában vett részt.
[8] 1.3. Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla 2021. március 17. napján kelt Gf.IV.40.019/2020. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a támogatási szerződés fennáll, az elállás nem történt meg, az "elrendelem az elállást" nem értékelhető az indítványozóhoz intézett, elállási jogot gyakorló nyilatkozatként.
[9] Az alperesek felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria Pfv.I.20.591/2021/5. számú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Kúria döntését azzal indokolta, hogy a szabálytalansági döntésben elrendelt elállás olyan egyoldalú jognyilatkozat, ami a másik fél tudomásszerzésével válik hatályossá, a jogorvoslat lehetősége pedig felfüggesztő feltételnek minősül, azaz az elállási nyilatkozat hatálya a jogorvoslati kérelem előterjesztésének hiánya, visszavonása vagy a szabálytalansági döntés helybenhagyása bekövetkeztével áll be.
[10] A megismételt másodfokú eljárásban a Pécsi Ítélőtábla 2022. június 22. napján kelt, IV.Gf.40.014/2022/5/III. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét (a Kúria iránymutatását követve) helybenhagyta. A Pécsi Ítélőtábla ítélete szerint a Kúria felülvizsgálati határozata kimondta az elállás megtörténtét, az pedig egyértelműen megállapítható volt, hogy az elállásra okot adó szerződésszegés bekövetkezett.
[11] Az indítványozó felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelme alapján eljáró Kúria Pfv.V.21.194/2022/2. számú, 2022. november 22. napján kelt végzésével a felülvizsgálatot megtagadta, tekintettel arra, hogy jelen esetben a joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségessége nem volt igazolható.
[12] 1.4. Az indítványozó a Kúria végzésének megszületését követően terjesztette elő az Abtv. 26. § (1) bekezdésére, illetőleg 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszát, melyben részben a Korm. rendelet 85. §-ának és 97. §-ának, részben pedig a Kúria Pfv.V.21.194/2022/2. számú végzésének az alaptörvény-ellenességét állította. Az alkotmányjogi panasz szerint a támadott jogszabályi rendelkezések, illetőleg bírói döntés sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdését, az alábbiak szerint.
[13] Az indítványozó szerint a Korm. rendelet egy olyan egyfokú jogorvoslati rendszert állított fel, amely nem minősül sem függetlennek, sem transzparensnek, nem teszi lehetővé a kedvezményezetti jogok érvényre juttatását azáltal, hogy a magánjogi jogvita lényegét adó kérdést a bírói - vagy egyéb, független döntőbizottsági, békéltető testületi - fórum helyett az egyik szerződéses fél felettes szerve végleges jelleggel jogosult eldönteni úgy, hogy a polgári per eljárási garanciái hiányoznak.
[14] Az indítványozó álláspontja szerint ez a garanciák nélküli szabályozás olyan jogi környezetet teremt, amelyben az indítványozó tisztességes hatósági eljáráshoz való joga [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés] és tisztességes bírósági eljáráshoz való joga [XXVIII. cikk (1) bekezdés] sérült. Az indítványozó e körben mind korábbi magyar, mind nemzetközi példákkal alátámasztotta, hogy számos, a jelenleg hatályostól eltérő eljárási modell létezik a szabálytalansági eljárások lefolytatására és a szabálytalanságok szankcionálására.
[15] Az alkotmányjogi panasz kifejezetten a Kúria végzésének alaptörvény-ellenességére vonatkozóan nem tartalmaz megállapítást, a Pécsi Ítélőtábla ítéletének alaptörvény-ellenességét pedig abban látja az indítványozó, hogy a másodfokú bíróság érdemi indokolás nélkül nem tette lehetővé az indítványozó törvényes képviselőjének perbeli felszólalását, mely hatását tekintve egyenértékű azzal, mintha egy tanúbizonyítási indítványt utasított volna el a bíróság érdemi indokolás nélkül.
[16] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) és (2) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[17] 2.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontjára [Abtv. 26. § (1) bekezdés] és az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontjára (Abtv. 27. §) alapította.
[18] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 26. § (1) bekezdés és 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kúria Pfv.V.21.194/2022/2. számú végzését az indítványozó perbeli jogi képviselője 2023. január 10. napján vette kézhez és az alkotmányjogi panaszát 2023. március 13. napján, határidőben terjesztette elő.
[19] A Kúria Pfv.V.21.194/2022/2. számú végzésében a felülvizsgálat megtagadásáról határozott, tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben a Kúria megítélése szerint a joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségessége nem volt igazolható. A Kúria felülvizsgálat megtagadásának tárgyában hozott végzése az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, így alkotmányjogi panasszal támadható (a felülvizsgálat engedélyezése körében lásd például: 3396/2023. (VII. 27.) AB végzés, különösen Indokolás [44]). Azáltal pedig, hogy a Kúria a felülvizsgálat engedélyezéséről mérlegelési jogkörben eljárva határozott, az Alkotmánybíróság az Ügyrend 32. § (5) bekezdésének megfelelően a Kúria végzésén keresztül az alkotmányjogi panaszra okot adó ügy érdemében született döntést is felülvizsgálhatja.
[20] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó, mint az alkotmányjogi panaszra okot adó per felperese, jogosultnak és érintettnek is tekinthető. Az indítványozó jogi képviselője a meghatalmazását csatolta.
[21] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogoknak tekinthetőek, ekként azokra (az egyéb feltételek teljesülése esetén) alapozható alkotmányjogi panasz.
[22] 2.2. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által az indítványozó szerint vizsgálandó jogszabályi rendelkezést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvény megsértett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a jogszabályi rendelkezések megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[23] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele, hogy abban csak olyan jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenessége állítható, mely az alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben alkalmazásra került. Jelen esetben az alkotmányjogi panaszra okot adó per tárgya "támogatási szerződés fennállásának megállapítása, elállás érvénytelenségének megállapítása" volt, mely per a szabálytalansági eljárás eredményeként meghozott döntés (a támogatási szerződéstől való elállás) jogkövetkezményeinek alkalmazhatóságát érintette.
[24] A 3385/2018. (XII. 14.) AB határozatban az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy "[a] támogatási szerződéstől, mint polgári jogi szerződéstől való elállás esetén a szerződésszegéssel kapcsolatban tett megállapítások a polgári bíróság előtt vitathatók (lásd a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 7. §, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 1:6. §). Erre tekintettel a Korm.r. 99. § (4) bekezdése nem értelmezhető a bírói út kizárásának, kizárólag a Korm.r. szerinti szabálytalansági eljáráson belüli jogorvoslat további igénybevételét korlátozza." (3385/2018. (XII. 14.) AB határozat, Indokolás [30]) Ennek megfelelően a 3385/2018. (XII. 14.) AB határozat a Korm. rendelet azon rendelkezését, mely kifejezetten kizárta a központi koordinációs szerv döntése ellen a további jogorvoslat lehetőségét, a szabálytalansági eljárást követő polgári peres eljárásban alkalmazott jogszabályi rendelkezésnek minősítette.
[25] A 3385/2018. (XII. 14.) AB határozat sem a Korm. rendelet 85. §-át, sem pedig 97. §-át nem vizsgálta, ekként az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz nem tekinthető ítélt dolognak (res iudicata).
[26] A Korm. rendelet 85. §-a a szabálytalansági eljárást lefolytató szervet jelöli ki, a 97. §-a pedig arról rendelkezik, hogy a központi koordinációs szerv milyen határidőben köteles a döntését meghozni, illetőleg az eljárása során milyen további eljárási cselekményeket tehet meg. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszra okot adó peres eljárás során, különösen a másodlagos kereseti kérelemmel összefüggésben, a szabálytalansági eljárás lefolytatásának egyes körülményeit vitatta, melyek álláspontja szerint a szabálytalansági döntés elállásra vonatkozó rendelkezésének érvénytelenségét eredményezik. Az Alkotmánybíróság ezért, figyelemmel a 3385/2018. (XII. 14.) AB határozat megállapításaira, továbbá figyelemmel az indítványozó kereseti kérelmére, a Korm. rendelet 85. §-át és 97. §-át az alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben alkalmazott jogszabályi rendelkezéseknek tekintette.
[27] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz egyáltalán nem tartalmaz indokolást a Korm. rendelet 85. § (2)-(6) bekezdései és 97. §-a vonatkozásában, a 85. § (1) bekezdésével összefüggésben pedig kizárólag célszerűségi szempontokat fogalmaz meg azzal összefüggésben, hogy a szabálytalansági eljárás lefolytatására más, álláspontja szerint független szerv kijelölését tartotta volna indokoltnak, anélkül azonban, hogy alkotmányjogilag értékelhető indokolással bemutatta volna, hogy miért tekinthető a Korm. rendelet által meghatározott szabálytalansági eljárásrend alaptörvény-ellenesnek. Önmagában az a tény, hogy a jogalkotónak "módjában lett volna" a Korm. rendeletben meghatározottól eltérő eljárásrendet előírni, még nem tekinthető alkotmányjogilag értékelhető indokolásnak. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában arra is utalt, hogy a szabálytalansági eljárás rendje lehetővé teszi a kedvezményezetti jogok és igények teljes mellőzését anélkül, hogy a bírósághoz fordulás jogát az eljárás biztosítaná. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben visszautal a 3385/2018. (XII. 14.) AB határozat már idézett megállapítására is (Indokolás [30]), annak rögzítésével, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában egyáltalán nem fejtette ki, hogy a szabálytalansági döntés jogkövetkezményeinek bírósági felülvizsgálatára tekintettel a Korm. rendelet támadott rendelkezései hogyan és mennyiben teszik lehetővé az indítványozó jogainak teljes mellőzését, illetőleg hogyan és mennyiben zárják ki a bírósági felülvizsgálat lehetőségét. Mindezen szempontokra figyelemmel az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz nem teljesíti a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontja követelményét.
[28] 2.3. Az indítvány Abtv. 27. §-ára alapított elemével összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által az indítványozó szerint vizsgálandó bírói döntéseket [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvény megsértett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány ezen része az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek is megfelel. Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntések megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[29] Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszában egyaránt megjelölte az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdését. Figyelemmel arra, hogy az indítványozó a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenességét a bírósági eljárás során bekövetkezett eljárási szabálytalansággal indokolta, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben az elemében tartalma szerint, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése keretei között bírálta el.
[30] Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét állító elemében a határozott kérelem követelményét teljesíti.
[31] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint e befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[32] Az alkotmányjogi panasz (figyelemmel a panasz tartalmára, valamint az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben tett elvi megállapításaira) az Alaptörvény a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem fogalmaz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést. Az Alkotmánybíróságnak ezért azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panaszban foglaltak alapján felvethető-e a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye.
[33] Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszában azt sérelmezte, hogy a Pécsi Ítélőtábla nem biztosított lehetőséget az indítványozó törvényes képviselőjének felszólalására, csak jogi képviselőjén keresztül, mely hatását tekintve egyenértékű egy tanúbizonyítási indítvány érdemi indokolás nélküli elutasításával.
[34] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az indítvány a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben kizárólag olyan szakjogi, bizonyítási és bizonyíték-értékelési kérdést kifogásol, amelyek vizsgálata törvényességi és nem alkotmányossági kérdés, ekként az Abtv. 29. §-a alapján nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanis a tényállás megállapítása, illetve a bizonyítékok értékelése a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, melyet az Alkotmánybíróság nem vonhat magához, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ellenkező esetben egyfajta "szuperbíróságként", a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el (ennek az elvnek a korai rögzítéséhez lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]). Az Alkotmánybíróság feladata nem a tény-, illetőleg jogkérdések felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot számon kérje a bíróságoktól.
[35] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó indokolási kötelezettség azt a követelményt állítja a bíróságok eljárása elé, hogy döntésük indokairól az eljárási törvényeknek megfelelő részletességgel adjanak számot. Az indokolási kötelezettség alkotmányos követelményéből ugyanakkor nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolásának kötelezettsége, és különösen nem következik az indítványozók szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása (lásd például: 3369/2023. (VII. 19.) AB végzés, Indokolás [31]). Az Alkotmánybíróság jelen esetben az indítványozó által az alkotmányjogi panasz mellékleteként becsatolt dokumentumok alapján megállapította, hogy a Pécsi Ítélőtábla ítélete valóban nem tartalmaz utalást az indítványozó törvényes képviselője felszólalásának elutasítására, és erre vonatkozó indokolást a tárgyalási jegyzőkönyvet kiegészítő Gf.IV.40.014/2022/8. számú, 2022. július 19. napján kelt végzés sem tartalmaz, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 349. § (3) bekezdésének megfelelően. Jelen esetben az Alkotmánybíróság azt is figyelembe vette ugyanakkor, hogy az indítványozó törvényes képviselőjének felszólalását (és nem pedig egy, az indítványozó által tett bizonyítási indítványt) utasította el a másodfokon megismételt eljárásban eljáró bíróság, a Pécsi Ítélőtábla pedig ítéletében (a Kúria végzésére figyelemmel) kifejezetten azt rögzítette, hogy "[a] jelen eljárásban a bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy történt-e az elállásra okot adó szerződésszegés" (Pécsi Ítélőtábla ítélete, Indokolás [25]), mely kérdéssel összefüggésben az indítványozó törvényes képviselőjének a másodfokú eljárásban tett felszólalása egyébként sem bírhatott jogi relevanciával (ahogyan arra egyébként az indítványozó maga is utalt alkotmányjogi panaszában, lásd az indítványkiegészítés 15. oldalát). Mindezen szempontokra figyelemmel az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz ebben az elemében nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[36] 3. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata alapján tehát arra a megállapításra jutott, hogy az nem felel meg az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságával szemben támasztott követelményeknek. Ezért az Alkotmánybíróság - az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva - az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz befogadását pedig az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2024. február 13.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Patyi András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/668/2023.