ÍH 2024.27 FELELŐSSÉG SZERZŐDÉSSZEGÉSSEL OKOZOTT KÁROKÉRT

Kontraktuális felelősség esetén a károkozó magatartást a szerződésben vállalt kötelezettség megszegése jelenti. Amennyiben ez a szerződésszegés megállapítható, akkor lehet a felek által meghatározott rendelkezések szerint vizsgálni a szerződésszegő fél kártérítési kötelezettségének fennállását, illetve a kártérítés mértékét [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:137. §, 6:142. §, 6:519. § (1) bekezdés, 6:522. §]

A felperes keresetében kérte az alperes kötelezését 133.038.324 forint és annak 2019. február 6-tól a kifizetésig járó, a 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:155. § (1) bekezdése szerinti kamata megfizetésére kártérítés címén. Keresete jogi alapjaként a Ptk. 6:519. § (1) bekezdését, a 6:522. §-át, 6:532. §-át és a 6:155. § (1) bekezdését jelölte meg. Igénye ténybeli alapjaként előadta, hogy az alperes nem kötötte le a 2017 augusztusában kelt földgáz adásvételi szerződés (a továbbiakban: 2017-es szerződés) 1. számú mellékletében meghatározott 2000 m3/h kapacitás mennyiséget a földgázelosztónál, így nem teljesült a perben nem álló É. Zrt.-vel kötött csatlakozási szerződésben vállalt mennyiség, amelynek okán nem térítették vissza számára a 133.038.324 forintos fejlesztési díjat. Állítása szerint a fejlesztési díjjal azonos összegű kár érte az alperes felróható magatartása miatt, amelyet elmaradt haszonként kívánt érvényesíteni. Hivatkozott az alperesi üzletszabályzat (a továbbiakban ÁSZF) 5. számú mellékletének 6. pontjára, melynek értelmében szerződésszegés esetén is a deliktuális felelősség szabályai érvényesülnek. Vitatta, hogy az alperes károkozásából vagyoni előnye származott.

Az alperes kérte a kereset elutasítását. Állítása szerint nem volt tudomása a felperes és az É. Zrt. közötti csatlakozási szerződésről, így arról sem, hogy az éves 2000 m3/h kapacitás lekötése a felperes számára milyen konkrét pénzbeli következményekkel jár. Nem is vállalt arra kötelezettséget a 2017-es földgáz adásvételi szerződésben, hogy ezt a kapacitást ténylegesen leköti, mivel a felperes a kapacitáslekötési jogát a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (GET) 72. § (8) bekezdése és a földgáz adásvételi szerződés 3. pontja alapján átengedte. A kötelezettsége az volt, hogy az általa ténylegesen lekötött kapacitással álljon rendelkezésre, ami az adott esetben 1397 m3/óra éves kapacitást jelentett. A felperes előző évi gázfelhasználási adatai nem indokolták a 2000 m3/h-t, ezért kötött le a 2017/2018. gázévre kevesebbet, amelyre a GET 72. § (8) bekezdése és a szerződés alapján joga és lehetősége volt. Ezzel egyébiránt 28.632.225 forint megtakarítást realizált a felperes javára a rendszerhasználati díj vonatkozásában, amely összeggel - a károkozó magatartás esetleges megállapíthatósága esetén - mindenképpen csökkentendő a felperesi követelés a Ptk. 6:522. § (3) bekezdése alapján.

A megismételt eljárásban előadta, hogy a felek kizárták a kártérítési kötelezettség köréből az elmaradt haszon címén érvényesíthető követeléseket ÁSZF 6.5. pontjának (2) bekezdésében, ezért nem áll fenn jogellenesség, melynek hiányában a kereset nem lehet alapos. Álláspontja szerint ezen hivatkozása a 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 221. § (1) bekezdés g) pontja alapján a jogi érvelése kiegészítéseként feltételhez nem kötött perfelvételi nyilatkozatnak minősül.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Határozatában tényként állapította meg, hogy 2015. június 15-án a felperes mint gázigénylő és az É. Zrt. mint földgázelosztó elosztói csatlakozási és fejlesztési szerződést kötött, amely alapján a felhasználási hely vásárolt kapacitása 2000 m3/h, míg az éves prognosztizált földgáz mennyisége 2.500.000 m3/év. A felperes 133.038.324 forint fejlesztési díjat volt köteles fizetni, amelynek visszatérítését vállalta a földgázelosztó arra az esetre, ha a szerződés szerinti vásárolt kapacitás, valamint az éves prognosztizált felhasználás a csatlakozási pont rendelkezésre állását követően két egymás utáni teljes gázévben lekötésre, illetve átvételre kerül.

2016. szeptember 5-én a felperes, mint felhasználó az alperes, mint kereskedő földgáz adásvételi szerződést kötöttek a 2016. október 1. és 2017. szeptember 30. közötti időszakra vonatkozóan. 2017. augusztus 23-án a felek ismét földgáz adásvételi szerződés kötöttek a 2017 októberétől 2018 szeptemberéig terjedő időszakra. A szerződések 3. pontja szerint az alperes köteles a felhasználási helyen a gázelosztóval kötött kapacitáslekötési szerződésben megszabott teljesítménnyel és a jelen szerződésben meghatározott földgáz mennyiséggel rendelkezésre állni. A szerződések mellékletét képezte az alperes üzletszabályzata. Az üzletszabályzat 5. számú melléklete (ÁSZF) 6.5. pontja (2) bekezdésének második mondata szerint a felek megállapodnak abban, hogy kölcsönösen kizárják a kártérítési kötelezettség körében az elmaradt haszon jogcímén érvényesíthető követeléseket, amennyiben ezt jogszabályok lehetővé teszik.

A felek 2016-2018. között e-mail útján kommunikáltak egymással a kapacitáslekötéssel kapcsolatban. 2019. február 6-án az É. Zrt. jogutódja tájékoztatta a felperest, hogy nem teljesültek a csatlakozási szerződésben foglalt kapacitás lekötésre vonatkozó feltételek maradéktalanul, ezért a fejlesztési díj visszatérítésére a társaság nem köteles. A tájékoztatás szerint a 2016/2017. gázéveben 2000 m3/h, míg a 2017/2018. gázévben csak 1397 m3/h kapacitás lett lekötve.

Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésének [30] bekezdésére utalással kifejtette, hogy a kereset elutasítására tekintettel fel sem merülhet, hogy túlterjeszkedett volna az ellenkérelmen, hiszen az a kereset elutasítására irányult. A Pp. 170. § (2) bekezdése, a 199. §-a, a 199. § (2) bekezdésének b) pontja alapján az érdemi döntésben a keresetet, annak "jogszerűségét" és nem az alperesi ellenkérelmet kell elbírálni. Az alperes már az alapeljárásban előterjesztette a Pp. 7. § (1) bekezdés 1. pontjának megfelelő és a 199. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti anyagi jogi kifogását, amikor a Ptk. 6:519. §-ának felhívásával állította, hogy nem okozott jogellenesen kárt a felperesnek, illetőleg mentesül a felelősség alól, mivel magatartása nem volt felróható. Az ÁSZF 6.5. pontjának a kártérítést kizáró rendelkezése nem jogszabályi rendelkezés, így anyagi jogi kifogásnak sem minősül, ezért az arra való konkrét hivatkozás hiányának nincs jelentősége és nem jelentheti az érdemi döntés korlátját. A hatályon kívül helyező végzés [28] bekezdésével kapcsolatban kifejtette, hogy az alperesnek a megismételt eljárásában a kártérítést kizáró szerződéses rendelkezéssel kapcsolatos jogi érvelése - a Pp. 7. § (1) bekezdés 4. pontjára is figyelemmel - a Pp. 221. § (1) bekezdés g) pontja szerinti feltételhez nem kötött perfelvételi nyilatkozatnak minősül. Az nem ellenkérelem-változtatás, hiszen az alperes továbbra is azt állította, hogy felperest a Pp. 6:519. § alapján nem illeti meg az érvényesíteni kívánt joga és nem is adott elő korábbi jogállításához képest eltérő vagy további anyagi jogi kifogást. Mindezek alapján a kereset elsődlegesen azért nem alapos, mert a felek kölcsönösen kizárták a kártérítési kötelezettség köréből az elmaradt haszon jogcímén érvényesíthető követeléseket.