343/B/1993. AB határozat

a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet 10. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet 10. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 10. § (3) bekezdése alkotmányellenességének felülvizsgálatát kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a jogszabály nem védi kellően azok érdekeit, akik ismeretlen gépjármű által okozott balesetben károsodtak.

Az indítványozó szerint az R. támadott rendelkezése ellentétes az Alkotmány 35. § (2) bekezdésével, mert a kormányrendelet nem elégíti ki a Polgári Törvénykönyvben rögzített, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságának tilalmára vonatkozó szabályát.

Az indítvány tartalmából megállapíthatóan az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközőnek is tekinti a szabályozást. Az indítványozó szerint - a felelősségbiztosítást megfizető - károsult gépjárművezetők között a jogszabály alkotmányosan nem tehet különbséget azon az alapon, hogy ismert-e a károkozó biztosítója. Utal arra, hogy a R. 7. § (3) bekezdése a biztosítási szerződést nem kötött károkozó helyett is a biztosító helytállási kötelezettségét rögzíti. A felhívott rendelkezésekből az indítványozó arra következtet, hogy a biztosító helytállási kötelezettsége az összes (biztosított és biztosítással nem rendelkező) gépjármű károkozására kiterjed. Ezért önkényesnek tekinti ezen körből az ismeretlen károkozók kiemelését, hiszen ismertségük esetén a biztosító (vagy a biztosítók szövetségének) helytállási kötelezettsége mindenképpen megállapítható lenne.

Az R-nek az indítványozó által felhívott szabályai az alábbi rendelkezéseket tartalmazzák:

A 7. § (3) bekezdése szerint a biztosító vagy a Magyar Biztosítók Szövetsége (a továbbiakban: Szövetség) a károsult követelését akkor is köteles kielégíteni, ha a károkozó üzembentartóval a biztosítási szerződés nem jött létre vagy az megszűnt.

A 10. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy nem terjed ki a Szövetség kártalanítási kötelezettsége az ismeretlen üzembentartó által a gépjárműben, az útban, az út tartozékát képező közlekedési műtárgyakban, elektromos hírközlési berendezésekben és egyéb közművekben, ezek tartozékaiban, valamint a reklámhordozó eszközökben okozott károkra.

II.

Az indítvány megalapozatlan.

Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése az alábbiakról rendelkezik: "A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni."

Az Alkotmánybíróság több döntésében foglalkozott a gépjármű üzembentartóját terhelő kötelező felelősségbiztosítás alkotmányosságával [43/1991. (VII. 12.) AB határozat ABH 1991, 201, 104/B/1992/61. AB határozat ABH 1992, 787, 77/B/1993. számú elnöki végzés ABH 1993, 949].

A 43/1991. (VII. 12.) AB határozat érintette a polgári jogi jogviszonyok kormányrendelettel történő alakításának alkotmányos követelményrendszerét. Leszögezte, hogy "a személyek szerződési akaratának korlátlan érvényrejutását a polgári jog szabályai nem teszik lehetővé; ilyen követelményt nem támaszt az Alkotmány idézett rendelkezése sem". Jogszabály a szerződés egyes tartalmi elemeit meghatározhatja [Ptk. 226. § (1) bekezdés], a szerződés kötését kötelezővé teheti [198. § (2) bekezdés].

A támadott szabály nem ellentétes sem az Alkotmány idézett rendelkezésével, sem a Ptk. szabályaival, hanem ez utóbbiak felhatalmazását tölti ki tartalommal.

Az Alkotmánybíróság a 43/1991. (VII. 12.) AB határozatában rámutatott arra is, hogy nem alkotmányossági kérdés az, hogy a szabályozás az elérni kívánt célnak mennyiben felel meg; a díjszabás feltételrendszere igazságos-e, előnyös-e vagy éppen hátrányos-e a károkozókra, vagy a károsultakra nézve.

Mindezek vizsgálata kívül esik az Alkotmánybíróság hatáskörén.

Az indítványozó "...a felelősségbiztosítás feltételeinek mindenben eleget tevő" gépjárművezető jogszabályi védelmének hiányát tekinti alkotmánysértőnek. A károsult gépjárművezető által teljesített szolgáltatások (például a díjfizetés) azonban nem állíthatók szembe a biztosító helytállási kötelezettségével, hiszen a felelősségbiztosítás célja nem az elszenvedett, hanem az okozott károk enyhítése.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

Tévedett az indítványozó, amikor a támadott szabályozás diszkriminatív jellegére utalt.

"Egyéb helyzet" szerinti hátrányos megkülönböztetés akkor valósulhatna meg, ha a biztosítási jogviszonyban lévő személyek jogi helyzetének azonossága ellenére a jogszabály személyek közötti megkülönböztetést alkalmazna. Ezzel szemben az indítványozó által támadott és hivatkozott diszpozíciók eltérnek. A R. 7. § (3) bekezdésében szabályozott esetben a károkozó és a kár bekövetkezésének körülményei ismertek. Ez a biztosítónak (a Magyar Biztosítók Szövetségének) lehetőséget nyújt a teljesített biztosítási szolgáltatás megtérítése iránti igény előterjesztésére. A támadott rendelkezés viszont olyan esetkört szabályoz, amelyben nem tisztázott az sem, hogy a károkozó az R. hatálya alá tartozik-e, s ezáltal létrejöhet-e a biztosító helytállási kötelezettsége.

A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 1995. december 6.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró