BH 2021.4.110 A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével jár, ha a másodfokú bíróság a peres félre hátrányosan csak az ügy érdemében hozott határozatában közli a féllel, hogy a pertárgy értékét a fél által megjelölttől vagy az elsőfokú bíróság határozatában írtaktól eltérően határozta meg, emiatt jóval magasabb első- és másodfokú perköltségfizetési kötelezettség terheli [1952. évi III. tv. (rPp.) 2. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesek 2008. április 1-én hitelkiváltására és részben szabad felhasználás céljára - közjegyzői okiratba foglalt - devizaalapú (CHF) kölcsönszerződést, valamint annak biztosítására önálló zálogjogot, továbbá vételi jogot alapító szerződéseket kötöttek az I. rendű alperessel, amelyben az I. rendű alperes 12 900 000 Ft-nak megfelelő 80 424 CHF kölcsön folyósítását vállalta.

[2] A felperesek a fizetési kötelezettségüknek maradéktalanul nem tettek eleget, ezért az I. rendű alperes 2010. október 19-én a kölcsönszerződést felmondta és a felperesek tartozását egy összegben esedékessé tette.

[3] Az I. rendű alperes az opciós szerződésben írt vevőkijelölési jogával élve 2010. december 7-én a per korábbi III. rendű alperesét jelölte ki a vételi jog gyakorlására, aki ugyanaznap e jogát gyakorolta is, tulajdonjoga a vételi jog alapján bejegyzésre került az ingatlan-nyilvántartásba, majd az így megszerzett tulajdonrészét a IV. rendű alperesnek értékesítette. Az V-VII. rendű alperesek szintén tulajdonosai az ingatlannak.

[4] Az I. rendű alperes a vételárfizetési kötelezettségét oly módon teljesítette, hogy a felperesekkel szemben a kölcsönszerződés alapján fennálló követelését a vételártartozásába beszámította, majd az ezt követően a kölcsönszerződésből még fennmaradó - a felperesekkel szembeni - követelését engedményezte, e követelés jelenlegi jogosultja a II. rendű alperes.

[5] Az I. rendű alperes a külön törvényben előírt elszámolási kötelezettségének a tisztességtelen szerződési feltételekkel összefüggésben 2015. április 2-án eleget tett.

A felperesek keresete és az alperesek ellenkérelme

[6] A felperesek módosított keresetükben az I. rendű alperessel 2008. április 1-én kötött kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérték az árfolyamkockázatról való tájékoztatás hibája miatt a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 203. § (6) és (7) bekezdése, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 4. § (1) és (4) bekezdése, 205. § (3) bekezdése alapján, valamint az érvénytelenség jogkövetkezményeként a kölcsönszerződés hatályossá nyilvánítását annak megállapításával, hogy a II. rendű alperes felé 9 232 025 Ft összegű tartozásukat 100 havi egyenlő részletben kötelesek megfizetni. Kérték továbbá, hogy a bíróság a kölcsönszerződés érvénytelensége folytán állapítsa meg a járulékos jellegű vételi jogot alapító szerződés érvénytelenségét is, és törölje a IV. rendű alperes tulajdonjogát az opció tárgyát képező ingatlan vonatkozásában, és az I. rendű felperes tulajdonjogát jegyezze vissza az ingatlan-nyilvántartásba. Az V-VII. rendű alperesekkel szembeni keresetük ennek tűrésére irányult.

[7] Az I. rendű, a II. rendű és a IV. rendű alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az V-VII. rendű alperesek a keresetre érdemben nem nyilatkoztak.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította, és a felpereseket egyetemlegesen kötelezte az alperesek javára perköltség megfizetésére, valamint az állam javára - az illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt - 36 000 forint kereseti illeték megfizetésére.

[9] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, míg a kereseti illeték vonatkozásában részben és akként változtatta meg, hogy a felperesek által egyetemlegesen megtérítendő illeték összegét 1 500 000 forintra felemelte. Egyetemlegesen kötelezte a felpereseket az I. és a II. rendű alperes részére másodfokú perköltség, valamint az állam javára 2 168 000 forint fellebbezési eljárási illeték megfizetésére.

[10] A perköltség tekintetében kifejtette, az elsőfokú bíróság tévesen határozta meg a pertárgy értékét - így a felperesek illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti illeték mértékét is - a meg nem határozható perértékre vonatkozó rendelkezések alapján. A felperesek keresete és fellebbezése a kölcsönszerződés és az opciós szerződés teljes érvénytelenségének megállapítására és az I. rendű felperes tulajdonjogának visszajegyzésére irányult. A kölcsönszerződés érvénytelenségére irányuló kereset tárgyának értékét az ítélőtábla a 12 900 000 forint kölcsön összegében, míg az opciós szerződés érvénytelenségére irányuló kereset tekintetében a perbeli ingatlan 14 200 000 forintos vételárában állapította meg. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 24. § (2) bekezdés e) pontja szerint a pertárgy értéke így 27 100 000 forint, mely alapján a felpereseket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bekezdése és a 42. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával 1 500 000 forint kereseti illeték megfizetésének kötelezettsége terheli. Ugyanezen pertárgyérték alapján kötelezte a felpereseket a le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére is.

Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem

[11] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet - elsőfokú ítéletre kiterjedő - hatályon kívül helyezését és keresetüknek megfelelő ítélet meghozatalát kérték

[13] Eljárásjogi szabálysértésként hivatkoztak arra is, hogy a másodfokú bíróság a pertárgyértéket az elsőfokú bíróság által megállapított mértékhez képest eltérő összegben határozta meg, és ennek alapján visszamenőleg megváltoztatta a felpereseket terhelő illetékfizetési kötelezettséget, és az így megállapított pertárgyérték alapján kötelezte őket a fellebbezési illeték megfizetésére is. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet ezzel megsértette az rPp. 2. § (1) bekezdését, mert a másodfokú bíróságnak még a jogerős ítélet meghozatala előtt kellett volna őket tájékoztatni arról, hogy az első- és másodfokú illetékfizetési kötelezettségük lényegesen eltérően alakul az elsőfokú ítéletben foglaltakhoz képest. Ennek hiányában a felpereseknek nem lehetett egyértelmű az illetékfizetési kötelezettségük terjedelme, és emiatt nem mérhették fel az esetleges pervesztességük anyagi jogi következményeit. Álláspontjuk alátámasztásaként hivatkoztak a Kúria Gfv.VII.30.378/2013/5. számú, öttagú tanácsban hozott eseti döntésében foglaltakra.

[14] Az II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult, a további alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.

A Kúria döntése és jogi indokai

[15] A Kúria a jogerős ítéletet a rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt jogszabálysértőnek találta az alábbiak szerint.