BH 2015.4.113 Az Alkotmánybíróság határozata kijelöli a rendes bíróság eljárásának kereteit. Az Étv. 30. § (1) bekezdésének alkotmányos értelmezése az, hogy a lízingbevevő mint tulajdonosi várományos is jogosult kártalanításra [2011. évi CLI. tv. 39. § (1) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék K.26840/2010/59., Kúria Kfv.37765/2012/7., 15/2014. (V. 13.) AB határozat, Kúria Kfv.37891/2014/12. (*BH 2015.4.113*)

***********

[1]A II. r. felperes mint lízingbevevő 2001. szeptember 28-án pénzügyi lízingszerződést kötött egy akkor Rt., ma Zrt. formában működő lízingcéggel a Pilisvörösvár belterület … hrsz.-ú, kivett ipari terület megnevezésű 1 ha 669 m2 területű ingatlanra. A lízing tárgyát képező udvar és üzemcsarnok megjelölésű ingatlan lízingdíját a II. r. felperes 84 havi futamidő alatt havonta fizette. Ennek ideje alatt a lízingbevevő jogosult volt az ingatlant saját költségén és kockázatára birtokolni és használni, anélkül azonban, hogy azt megterhelte vagy harmadik személy birtokába vagy használatába adta volna, köteles volt fizetni az ingatlan birtoklásával, használatával és fenntartásával kapcsolatos valamennyi költséget, továbbá a lízingbeadónak mint az ingatlan tulajdonosának az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogával összefüggésben felmerülő minden adót, illetéket, díjat, költséget vagy bármely egyéb fizetési kötelezettséget.

[2]A II. r. felperes volt köteles saját költségén gondoskodni az ingatlan folyamatos állagmegóvásáról, karbantartásáról, rendes és rendkívüli felújításáról, illetve a szükséges vagyonvédelmi intézkedések megtételéről, valamint ő volt köteles az ezekkel összefüggő valamennyi számlát a saját nevére kiállítani. Az ingatlan használata során okozott minden kárért a lízingbevevő felelt, valamint vétkességére tekintet nélkül viselte a lízingtárggyal összefüggésben a kárveszélyt. Az ingatlant a lízingbevevő tartotta nyilván könyveiben, valamint az ingatlan amortizációját a lízingbevevő számolta el.

[3]A lízingszerződés teljes időtartama alatt a lízingtárgy tulajdonjoga a lízingbeadót illette meg, ugyanakkor a szerződés szerződésszerű teljesítéssel történő megszűnésekor a tulajdonjognak át kellett szállnia a II. r. felperesre; erre az esetre a lízingbeadó kötelezettséget vállalt arra, hogy külön írásbeli nyilatkozattal hozzájárul ahhoz, hogy az illetékes földhivatal a lízingbevevőnek az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezze. A szerződés tartalmazott egyéb, az ügy megítélése szempontjából nem lényeges kikötéseket is.

[4]Az ingatlant az I. r. felperes határozatával belterületbe vonta és ugyanezt az ingatlant érintette a 16/2007. (VII. 16.) számú önkormányzati rendelet is, ami szerint a területen csak meghatározott, a korábbinál kisebb beépítés lehetséges.

[5]A II. r. felperes 2008. február 20-án kártalanítás iránti kérelmet adott be az illetékes hatósághoz. A II. r. felperes ezután csaknem két évvel az ingatlan tulajdonosa lett.

[6]Az I. r. alperes 2010. január 11-i határozatával a II. r. felperes részére 62 680 375 forint kártalanítást állapított meg, melynek megfizetésére az I. r. felperest kötelezte.

[7]A határozat felülvizsgálata iránt az I. r. és a II. r. felperes adott be keresetet, melyben mindketten a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérték.

[8]Az I. r. felperes előadta, hogy az ingatlan tulajdonjogát a II. r. felperes csak a helyi előírások módosítását követően szerezte meg, így kártalanításra nem tarthat igényt. A II. r. felperes a kártalanítás összegszerűségét támadta, és azt felemelni kérte.

[9]A Budapest Környéki Törvényszék az I. r. felperes keresetét az I. r. alperes határozatának jogalapjával kapcsolatban elutasította, a határozat összegszerűsége vonatkozásában az I. r. felperes keresetének helyt adva a határozatot hatályon kívül helyezte, és az I. r. alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.

[10]A bíróság a II. r. felperes keresetét elutasította.

[11]A jogerős ítélet ellen az I. r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezéséről a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését, illetőleg a kereset elutasítását.

[12]A Kúria Kfv. III. 37.765/2012/7. szám alatt hozott ítéletével felülvizsgálati kérelmet megalapozottnak tartotta, és ezért a Budapest Környéki Törvényszék 9. K. 26.840/2010/59. számú ítéletét, valamint az I. r. alperes határozatát hatályon kívül helyezte.

[13]Indokolása szerint az ügyben arról kellett döntést hoznia, hogy a lízingbevevő a tulajdonjogának megszerzése előtt is jogosult volt-e kártalanításra, vagy ebben az időszakban még az ingatlan lízingbeadó tulajdo­-nosa volt jogosult erre. Az ügyben a Kúria az Étv. 30. §-ának (1) bekezdését alkalmazta. Eszerint, ha az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv másként állapítja meg (övezeti előírások változása) vagy korlátozza (telekalakítási vagy építési tilalom), és ebből a tulajdonosnak, haszonélvezőnek kára származik, a tulajdonost, haszonélvezőt kártalanítás illeti meg.

[14]Minthogy a II. r. felperes az ingatlannak sem tulajdonosa, sem haszonélvezője nem volt, az övezeti előírások változása és az építési tilalom meghozatala időpontjában, az ebből fakadó kártalanítási összegre nem volt jogosult.

[15]Az ítélet ellen az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be, melyben az Étv. 30. § (1) bekezdése, valamint a Kúria ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel azok ellentétesek voltak az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdéseivel, valamint a XV. cikk (1) és (2) bekezdéseivel.

[16]A panasz elintézéseként az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az Étv. 30. § (1) bekezdése alkalmazása során az ott szabályozott korlátozási kártalanítás a tulajdonosokkal azonos feltételekkel, tulajdoni várományosként a pénzügyi lízingbevevőt is megilleti.

[17]Az Alkotmánybíróság az Étv. 30. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Indokolása szerint a lízingbeadó és a II. r. felperes között megkötött lízingszerződés értelmezése során jutott arra a következtetésre, hogy a pénzügyi lízing esetében a lízingbevevő nem más, mint tulajdonosi várományos. Formálisan nem tulajdonos: tulajdonosként az ingatlan-nyilvántartásba vagy más közhiteles nyilvántartásba nincs bejegyezve, azonban a polgári jogi tulajdonjog részjogosítványai közül a tulajdonost elvileg megillető összes jogosítvány megilleti, kivéve a rendelkezési jogot.

[18]Ennélfogva a II. r. felperes jogosult volt korlátozási kártalanításra. Sérti a szabályozás az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdését, amely azt mondja ki, hogy "kisajátítani csak kivételesen, közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet".

[19]Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem tartotta szükségesnek az Étv. 30. § (1) bekezdésének megsemmisítését "a hatályos jog kímélete érdekében", ugyanakkor a Kúria ítéletét megsemmisítette.