62011CJ0231[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2014. április 10. Európai Bizottság kontra Siemens AG Österreich és társai és Siemens Transmission & Distribution Ltd és társai kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Verseny - Kartell - A gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó projektek piaca - A bírság megfizetésére vonatkozó egyetemleges kötelezettség - A vállalkozás fogalma - A személyes felelősség elve, valamint a büntetések és joghátrányok egyéniesítésének elve - A Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogköre - A ne ultra petita elve - Az arányosság és az egyenlő bánásmód elve. C-231/11. P-C-233/11. P. sz. egyesített ügyek.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2014. április 10. ( *1 )

Tartalomjegyzék

I - Jogi háttér

II - A jogvita előzményei és a vitatott határozat

III - A Törvényszék előtti eljárások és a megtámadott ítélet

IV - A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás

V - A fellebbezésekről

A - A Bizottság fellebbezéséről

1. Az első három, valamint a hetedik jogalapról

a) A felek érvei

b) A Bíróság álláspontja

2. A Bizottság fellebbezésének megalapozottságából eredő jogkövetkezmények

B - A Reyrolle fellebbezéséről

1. Az első, a büntetések és szankciók egyéniesítése elvének megsértésére vonatkozó jogalapról

a) A felek érvei

b) A Bíróság álláspontja

2. A második, az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének megsértésére vonatkozó jogalapról

a) A felek érvei

b) A Bíróság álláspontja

C - Az SEHV és a Magrini fellebbezéséről

1. Az első két, a ne ultra petita, valamint a jogerő elvének megsértésére vonatkozó jogalapról

a) A felek érvei

b) A Bíróság álláspontja

2. Az SEHV és a Magrini fellebbezésének megalapozottságából levonandó következtetésekről

VI - A költségekről

"Fellebbezés - Verseny - Kartell - A gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó projektek piaca - A bírság megfizetésére vonatkozó egyetemleges kötelezettség - A vállalkozás fogalma - A személyes felelősség elve, valamint a büntetések és szankciók egyéniesítésének elve - A Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogköre - A ne ultra petita elve - Az arányosság és az egyenlő bánásmód elve"

A C-231/11. P.-C-233/11. P. sz. egyesített ügyekben,

az Európai Bizottság (képviselik: A. Antoniadis, R. Sauer és N. von Lingen, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg) (C-231/11. P.)

fellebbezőnek,

a többi fél az eljárásban:

a Siemens AG Österreich (székhelye: Bécs [Ausztria]),

a VA Tech Transmission & Distribution GmbH & Co. KEG (székhelye: Bécs),

a Siemens Transmission & Distribution Ltd (székhelye: Manchester [Egyesült Királyság]),

a Siemens Transmission & Distribution SA (székhelye: Grenoble [Franciaország]),

a Nuova Magrini Galileo SpA (székhelye: Bergamo [Olaszország])

(képviselik őket: H. Wollmann és F. Urlesberger Rechtsanwälte)

felperesek az elsőfokú eljárásban,

és

a Siemens Transmission & Distribution Ltd (C-232/11. P.),

a Siemens Transmission & Distribution SA,

a Nuova Magrini Galileo SpA (C-233/11. P.),

(képviselik őket: H. Wollmann és F. Urlesberger Rechtsanwälte)

fellebbezőknek,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: A. Antoniadis, R. Sauer és N. von Lingen, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2011. május 13-án és 16-án benyújtott három fellebbezése tárgyában,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, K. Lenaerts, a Bíróság elnökhelyettese, a negyedik tanács tagjaként eljáró bíró, M. Safjan, J. Malenovský és A. Prechal (előadó) bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. május 2-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2013. szeptember 19-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezéseikkel az Európai Bizottság, a Siemens Transmission & Distribution Ltd, a Siemens Transmission & Distribution SA és a Nuova Magrini Galileo SpA (a továbbiakban a három társaság együttesen: a fellebbező társaságok) az Európai Unió Törvényszéke T-122/07. és T-124/07. sz., Siemens Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. március 3-án hozott ítéletének (EBHT 2011., II-793. o., a továbbiakban: megtámadott ítélet) részleges hatályon kívül helyezését kérik, amely ítéletével a Törvényszék részlegesen megsemmisítette és módosította az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/38.899 - "gázszigetelt kapcsolóberendezések"-ügy) 2007. január 24-én hozott C(2006) 6762 végleges bizottsági határozatot, amelynek összefoglalóját az Európai Unió Hivatalos Lapjában tették közzé (HL 2008. C 5., 7. o., a továbbiakban: a vitatott határozat).

I - Jogi háttér

2 A[z EK 81. cikkben] és [EK 82. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) "Bírságok" című 23. cikke így rendelkezik:

"[...]

(2) A Bizottság határozattal bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira, amennyiben azok akár szándékosan, akár gondatlanságból:

megsértik [az EK 81. cikket vagy az EK 82. cikket]; vagy [...]

[...]

(3) A bírság mértékének meghatározásakor tekintetbe kell venni mind a jogsértés súlyát, mind annak időtartamát.

[...]"

3 E rendelet "A Bíróság felülvizsgálata" című 31. cikke értelmében:

"A Bíróság korlátlan jogkörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben a Bizottság bírságot vagy kényszerítő bírságot határozott meg. A Bíróság törölheti, csökkentheti vagy emelheti a kiszabott pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot."

II - A jogvita előzményei és a vitatott határozat

4 A jogvita alapját képező tényállás - amelyet a megtámadott ítélet 1-22. pontja tartalmaz - a következőképpen foglalható össze.

5 A jogvita a gázszigetelt kapcsolóberendezések eladásaival kapcsolatos kartellre vonatkozik, amely termékeket a villamosenergia-hálózatokon áramló energia ellenőrzésére használják. Olyan erősáramú villamos berendezésekről van szó, amelyek a kulcsrakész villamossági alállomások fő alkotórészei.

6 A megtámadott ítélet 1-3. pontjában a jogvitában érintett különböző társaságok így kerülnek bemutatásra:

"1. 1998. szeptember 20-án a VA Technologie AG [a továbbiakban: VA Technologie AG] megszerezte a Rolls-Royce egyik leányvállalatát, a Reyrolle Ltd-t (későbbi nevén VA Tech Reyrolle Ltd), jelenleg Siemens Transmission & Distribution Ltd-t [...] (a továbbiakban: Reyrolle). 2001. március 13-án a VA Technologie, 100%-os tulajdonban lévő leányvállalatán, a VA Tech Transmission & Distribution GmbH & Co. KEG-en keresztül [...] (a továbbiakban: KEG), bevitte a Reyrolle társaságot az újonnan alapított VA Tech Schneider High Voltage GmbH (a továbbiakban: VAS) társaságba, amelyben a leányvállalatán keresztül 60%-os részesedéssel rendelkezett, a fennmaradó részben pedig a Schneider Electric SA részesedett [a továbbiakban: Schneider]. Ez utóbbinak a VAS-ba szolgáltatott vagyoni hozzájárulása a Schneider Electric High Voltage SA, későbbi nevén VA Tech Transmission & Distribution SA, jelenleg pedig Siemens Transmission & Distribution SA[...] (a továbbiakban: SEHV), valamint a Nuova Magrini Galileo SpA volt [...] (a továbbiakban: Magrini), amely két társaság korábban a Schneider Electric 100%-os tulajdonú leányvállalata volt, és 1999 óta az SEHV-ben összpontosulnak a Schneider Electric több leányvállalatának korábbi magasfeszültségi tevékenységei [...].

2. 2004 októberében a VA Technologie a KEG-en keresztül megszerezte a Schneider [...] VAS tőkéjében való részesedésének egészét.

3. 2005-ben a Siemens AG [a továbbiakban: Siemens] az egyik leányvállalata [...], a Siemens AG Österreich (a továbbiakban: Siemens Österreich) által meghirdetett nyilvános vételi ajánlat útján kizárólagos irányítást szerzett a csoport felett, amelynek a VA Technologie volt az anyavállalata (a továbbiakban: VA Tech-csoport). Ezen irányításszerzést követően a VA Technologie, majd a VAS összeolvadt a Siemens Österreichhel."

7 2004. március 3-án az ABB Ltd (a továbbiakban: ABB) értesítette a Bizottságot a gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó ágazatban fennálló versenyellenes magatartásokról, és szóbeli mentességi kérelmet terjesztett elő a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló, 2002. február 19-i bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.; a továbbiakban: engedékenységi közlemény) értelmében. 2004. április 25-én a Bizottság feltételes mentességet adott az ABB-nek.

8 Az ABB nyilatkozatai alapján a Bizottság vizsgálatot indított, valamint 2004. május 11-én és 12-én szúrópróbaszerű helyszíni vizsgálatot tartott a Siemens, az Areva T&D SA, a VA Tech csoport, a Hitachi Ltd és a Japan AE Power Systems Corp. (a továbbiakban: JAEPS) helyiségeiben. 2006. április 20-án a Bizottság kifogásközlést fogadott el, amelyet 20 társaságnak küldött meg, a fellebbező társaságokat is beleértve. 2006. július 18-án és 19-én meghallgatták az érintett vállalkozásokat.

9 2007. január 24-én a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot, amelyről a kifogásközlés húsz címzett társaságát értesítette, vagyis a fellebbező társaságokon kívül a Siemens Österreichet, a KEG-et, az ABB-t, az Alstom SA-t, az Areva SA-t, az Areva T&D AG-t, az Areva T&D Holding SA-t, valamint az Areva T&D SA-t (a továbbiakban e négy társaság együttesen: Areva), a Fuji Electric Holdings Co. Ltd-t és a Fuji Electric Systems Co. Ltd-t (a továbbiakban e két társaság együttesen: Fuji), a Hitachi Ltd-t és a Hitachi Europe Ltd-t (a továbbiakban e két társaság együttesen: Hitachi), a JAEPS-et, a Schneidert, a Mitsubishi Electric System Corp.-ot (a továbbiakban: Mitsubishi) és a Toshiba Corp.-ot (a továbbiakban: Toshiba).

10 A megtámadott ítélet 14-16. pontjában a szóban forgó kartellnek a vitatott határozatban megállapított sajátosságai az alábbiak szerint kerültek összefoglalásra:

"14. A Bizottság a [vitatott] határozat (113)-(123) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a kartellben részt vevő különböző vállalkozások - néhány piac kivételével - világszinten összehangolták a [gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó] projektek elosztását azon szabályok szerint, amelyekben különösen a becsült történeti piaci részesedéseket nagyban tükröző kvóták fenntartása érdekében állapodtak meg. Kifejtette, hogy a [gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó] projekteket egy közös »japán« és egy közös »európai« kvóta alapján osztották el, amelyeket aztán a japán, illetve európai gyártóknak maguk között kellett felosztaniuk. Egy 1988. április 15-én Bécsben [Ausztria] aláírt megállapodás (a továbbiakban: GQ-megállapodás) állapította meg a [gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó] projekteknek vagy a japán gyártóknak, vagy az európai gyártóknak való elosztását lehetővé tevő szabályokat, és azok értékének a megfelelő kvótába való beszámítását. Egyébként a [vitatott] határozat (124)-(132) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy a kartellben részt vevő különböző vállalkozások íratlan megállapodást kötöttek (a továbbiakban: közös megállapodás), amelynek értelmében a [gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó] projektek egyrészt Japánban, másrészt a kartell európai tagországaiban - együttesen a [gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó] projektek »anyaországai« - a kartell japán, illetve európai tagjai részére voltak fenntartva. A [gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó] [»anyaországok-beli«] projektek nem voltak a két csoport közötti információcsere tárgyai, és azok nem kerültek a csoportok kvótáiban beszámításra.

15. A GQ-megállapodás tartalmazott továbbá a két gyártócsoport közötti, a kartell működéséhez szükséges - többek között az említett csoportok titkárai által biztosított - információcserére, az érintett közbeszerzések manipulálására, valamint az el nem osztható [gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó] projektekkel kapcsolatos árak rögzítésére vonatkozó szabályokat is. A GQ-megállapodás 2. melléklete értelmében e megállapodás - az Egyesült Államok, Kanada, Japán és 17 nyugat európai ország kivételével - az egész világra kiterjedt. Továbbá a közös megállapodás értelmében az »anyaországokon« kívüli európai országokban létező [gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó] projektek is az európai csoportnak voltak fenntartva, mivel a japán gyártók kötelezettséget vállaltak arra, hogy Európában nem nyújtanak be [gázszigetelt kapcsolóberendezésekkel kapcsolatos] projektekre vonatkozó ajánlatokat.

16. A Bizottság álláspontja szerint a [gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó] projektek európai gyártók közötti felosztását egy ugyancsak Bécsben 1988. április 15-én aláírt és »E-Group Operation Agreement for GQ-Agreement« nevű megállapodás (az E csoportnak a GQ-megállapodás végrehajtására vonatkozó megállapodása) [...] rendezte. A Bizottság megjegyezte, hogy a [gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó] projektek odaítélésére Európában ugyanazok a szabályok vonatkoztak, amelyek e projektek odaítélésére a többi országban irányadók voltak. Különösen az Európában létező [gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó] projekteket ugyanúgy be kellett jelenteni, nyilvántartásba kellett venni, oda kellett ítélni, vagy minimálárszintet jelöltek ki azokra."

11 A Bizottság a megállapított tények és jogi értékelés alapján megállapította, hogy az érintett vállalkozások megsértették az EK 81. cikket és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás ([HL 1994. L 1., 3. o.], a továbbiakban: EGT-Megállapodás) 53. cikkét, és bírságot szabott ki velük szemben, melynek összegét a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.; a továbbiakban: bírságkiszabási iránymutatás), valamint az engedékenységi közleményben foglalt módszernek megfelelően számította ki.

12 A Bizottság az engedékenységi közlemény alkalmazásával úgy határozott, hogy helyt kell adni az ABB mentesség iránti kérelmének, ám hogy a többi társaság - így többek között a VA Tech csoport - által benyújtott engedékenység iránti kérelmet el kell utasítani.

13 A vitatott határozat 1. és 2. cikke a következőképpen rendelkezik: "1. cikk A következő vállalkozások megsértették az [EK 81. cikket és az EGT-Megállapodás 53. cikkét] azáltal, hogy az említett időszakokban az [Európai Gazdasági Térségben (EGT)] a [gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó] projektek ágazatában számos megállapodásban és összehangolt magatartásban vettek részt: [...] [...] [...] 2. cikk Az 1. cikkben megállapított jogsértések miatt a Bizottság a bírságok összegét: [...] határozza meg [...]"

m) a [Magrini] 1988. április 15-től 2000. december 13-ig, valamint 2002. április 1-jétől 2004. május 11-ig;

n) a [Schneider] 1988. április 15-től 2000. december 13-ig;

p) a Siemens [Österreich] 1998. szeptember 20-tól 2000. december 13-ig, valamint 2002. április 1-jétől 2004. május 11-ig;

q) a [Reyrolle] 1988. április 15-től 2000. december 13-ig, valamint 2002. április 1-jétől 2004. május 11-ig;

r) a [SEHV] 1988. április 15-től 2000. december 13-ig, valamint 2002. április 1-jétől 2004. május 11-ig;

t) a [KEG] 1998. szeptember 20-tól 2000. december 13-ig, valamint 2002. április 1-jétől 2004. május 11-ig.

j) a Schneider [...] tekintetében 3600000 euróban;

k) Schneider [...] tekintetében a[z SEHV-val] és a [Magrinival] egyetemlegesen 4500000 euróban;

l) a [Reyrolle] tekintetében 22050000 euróban, amelyből:

i) 17550000 eurót a[z SEHV-val] és a [Magrinival] egyetemlegesen, valamint

ii) 12600000 eurót a Siemens [Österreich-hel] és a [KEG-gel] egyetemlegesen

III - A Törvényszék előtti eljárások és a megtámadott ítélet

14 A megtámadott ítélet 33., 34. és 229. pontjából kitűnik, hogy a fellebbezők megsemmisítés iránti keresetük alátámasztására két jogalapra hivatkoztak.

15 Az első jogalap az EK 81. cikk (1) bekezdésének és az EGT-Megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének, valamint az 1/2003/EK tanácsi rendelet 23. cikke (2) és (3) bekezdésének, valamint 25. cikkének megsértésén alapult. E jogalap négy részből állt; az első rész az állítólagos jogsértés bizonyításának hiányára, a második az állítólagos jogsértés időtartamával kapcsolatos értékelési hibákra, a harmadik a kiszabott bírság túlzott mértékű összegére, a negyedik pedig az állítólagos jogsértésnek az 1998. július 16. előtti időszak vonatkozásában való elévülésére vonatkozott.

16 A második jogalap a lényeges eljárási szabályok, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény 6. cikke (3) bekezdésének d) pontjából eredő meghallgatáshoz való jog, és különösen a fellebbezőknek a terhelő tanúhoz történő kérdések intézésével kapcsolatos joga megsértésén alapult.

17 A Törvényszék lényegében megerősítette a Bizottság által a vitatott határozatban megállapított jogsértés létezését, valamint a VA Tech csoport egészével szemben kiszabott bírság összegét, vagyis azt az összeget, amelyet az e csoportot alkotó társaságok mindegyikének kellett megfizetnie.

18 Ugyan a Törvényszék csökkentette a VA Tech csoport társaságai által elkövetett jogsértés időtartamát oly módon, hogy figyelmen kívül hagyta a 2002. április 1-je és június 30. közötti időszakot, és az erre vonatkozó részben megsemmisítette a vitatott határozatot (a megtámadott ítélet 63-72. és 236. pontja, valamint rendelkező részének 1) pontja), majd korlátlan felülvizsgálati jogköre gyakorlásának keretében megállapította, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás alkalmazásával a jogsértés időtartamának ilyen csökkentése nem befolyásolja az e társaságokkal szemben kiszabott bírság összegét (ugyanezen ítélet 261. pontja).

19 Mindazonáltal a Törvényszék a megtámadott ítélet 137-165. pontjában kifejtett érvelés lezárásaként az ítélet 166. pontjában megállapította, hogy "a közös felelősségüket nyilvánvalóan meghaladó összegű bírság megfizetését illetően a Reyrolle, az SEHV és a Magrini egyetemleges felelősségének megállapításával, az SEHV-vel és a Magrinivel szemben kiszabott bírság egy részéért a Siemens Österreich és a KEG egyetemleges felelőssége megállapításának elmulasztásával, vele szemben kiszabott bírság egy részének viseléséért a Reyrolle egyedüli felelőssége megállapításának elmulasztásával a Bizottság megsértette a büntetések és szankciók egyéniesítésének [...] elvét."

20 A Törvényszék a hivatkozott ítélet 167. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy meg kell semmisíteni a vitatott határozat 2. cikkét az SEHV-vel és a Magrinivel szemben kiszabott bírság összegének kiszámítását, és a fellebbezők által egyetemlegesen megfizetendő összegek meghatározását illetően.

21 A Törvényszék a megtámadott ítélet 236-264. pontjában korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolva megváltoztatta a fellebbezőkkel szemben kiszabott bírságok összegét, továbbá az ily módon megváltozott összegű bírságok tekintetében - a hivatkozott ítélet 158. és 159. pontjában kifejtett elveknek megfelelően - az egyes társaságok által adóstársként megfizetendő bírságnak az egymás közötti, belső kapcsolatukban fennálló részarányát is megállapította.

22 A Törvényszék továbbá a megtámadott ítélet rendelkező részének 2) pontjában megsemmisítette a vitatott határozat 2. cikkének j), k) és l) pontját, majd a rendelkező rész 3) pontjában az alábbiak szerint rögzítette a bírságok összegét:

- "a[z SEHV], a [Magrini], és a [Schneider] Electric SA esetében egyetemlegesen: 8100000 euró;

- a [Reyrolle], a Siemens [Österreich], a [KEG], a[z SEHV] és a [Magrini] esetében egyetemlegesen: 10350000 euró;

- a [Reyrolle], az [Österreich] és a [KEG] esetében egyetemlegesen: 2250000 euró;

- a [Reyrolle] esetében: 9450000 euró."

IV - A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás

23 Fellebbezésében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- elsődlegesen, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 2) pontját annyiban, amennyiben az a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 157. pontjában tett azon megállapításán alapul, hogy a Bizottság köteles meghatározni, hogy az ugyanazon vállalkozás részét képező egyes társaságokat milyen részben terhelik az e vállalkozás tagjaiként velük szemben egyetemlegesen megállapított összegek, valamint helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 3) pontját annyiban, amennyiben a Törvényszék a megtámadott ítélet 245., 247., 262. és 263. pontjával összefüggésben értelmezett 158. pontjában tett megállapítások szerint a bírságokat újból megállapítja, valamint meghatározza a bírságösszeg egyes társaságokra eső részét is;

- másodlagosan, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben ezen ítélet 157. pontja szerint a Bizottságot annak meghatározására kötelezi, hogy az ugyanazon vállalkozás részét képező egyes társaságokat milyen részben terhelik az e vállalkozás tagjaiként velük szemben egyetemlegesen megállapított összegek, továbbá helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletét annyiban, amennyiben a Törvényszék ezen ítélet 158. pontjában tett megállapítások szerint az ítélet 245., 247., 262., valamint 263. pontjában meghatározza a bírságösszeg egyes társaságokra eső részét, és ezáltal megváltoztatja a vitatott határozatot;

- a C(2006) 6762 végleges határozat 2. cikke j), k) és l) pontjának kérelmezett megsemmisítése tekintetében utasítsa el a T-122/07., T-123/07. és T-124/07. sz. ügyekben benyújtott kereseteket;

- a fellebbezési eljárásban ellenérdekű feleket, illetve felpereseket kötelezze a fellebbezési eljárás és az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére.

24 A Reyrolle, az SEHV és a Magrini azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést, valamint

- teljes mértékben adjon helyt saját kérelmeiknek.

25 Fellebbezésében a Reyrolle azt kéri, hogy a Bíróság:

- módosítsa a megtámadott ítélet rendelkező részének 3) pontját oly módon, hogy az abban a Reyrolle-lal szemben kiszabott bírság összegét legalább 7400000 euróval csökkenti;

- másodlagosan, helyezze hatályon kívül ezen ítélet rendelkező részének 3) pontját az őt érintő részében, és az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé;

- mindenesetre a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

26 Fellebbezésében az SEHV és a Magrini azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet 2) pontját annyiban, amennyiben a vitatott határozat 2. cikkének j) és k) pontját semmisnek nyilvánítja;

- helyezze hatályon kívül ezen ítélet 3) pontjának első francia bekezdését, valamint hagyja helyben a vitatott határozat 2. cikkének j) és k) pontját, és az említett határozat 2. cikkének k) pontja tekintetében mondja ki, hogy az egyetemleges adósok mindegyike a 4500000 euró összeg egyharmadáért felel;

- másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet 3) pontjának első francia bekezdését, és az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé;

- mindenesetre, kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

27 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a Reyrolle, valamint az SEHV és a Magrini fellebbezésének egészét, továbbá

- kötelezze a fellebbező társaságokat az eljárás költségeinek viselésére.

28 A Bíróság elnöke a 2011. július 1-jei végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C-231/11. P-C-233/11. P. sz. ügyeket.

V - A fellebbezésekről

A - A Bizottság fellebbezéséről

29 A Bizottság fellebbezése alátámasztására hét jogalapra hivatkozik, amelyek az 1/2003 rendelet 23. cikkének, a Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörének, a személyes felelősség, valamint a büntetések és szankciók egyéniesítése elvének, a ne ultra petita elvének, a kontradiktórius eljárás elvének, továbbá a Bizottság indokolási kötelezettségének megsértésére, és azon jogalanyok meghatározására vonatkozó mérlegelési jogkörének megsértésére vonatkoznak, amelyeknek a jogsértés miatti felelősséget az utóbbi betudja.

30 Az első három, valamint a hetedik jogalapot együttesen kell megvizsgálni.

1. Az első három, valamint a hetedik jogalapról

a) A felek érvei

31 Első jogalapjával a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megsértette az 1/2003 rendelet 23. cikkét azáltal, hogy e rendelkezést úgy értelmezte, hogy az jogkört biztosít a Bizottság számára, sőt, kötelezettséget hoz létre vele szemben azon bírság egyes adóstársak által fizetendő részarányának meghatározása tekintetében, amelynek Bizottság részére való megfizetésére egyetemlegesen kötelezettek az azon vállalkozás által elkövetett jogsértés miatt, amelynek részét képezték.

32 A Bizottságot a hivatkozott rendelkezés értelmében megillető bírságkiszabási jogkör csupán az egyetemlegesség külső viszonyára vonatkozik, vagyis arra, a Bizottság és a határozat azon címzettjei között viszonyra, akik ugyanannak a vállalkozásnak a tagjaiként egyetemlegesen felelősek a bírság megfizetéséért, ám nem vonatkozik e különböző egyetemleges adóstársak közötti belső viszonyra.

33 A Bizottságnak az a jogköre, hogy több társaságot egyetemlegesen kötelezzen valamely bírság megfizetésére, közvetlenül a "vállalkozások" felelősségéből ered. Ezzel szemben a vállalkozás fogalmából nem vezethető le olyan, szélesebb terjedelmű jogkör, amely lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy meghatározza az egyetemleges adóstársak közötti jogviszonyokat.

34 Második jogalapjával a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék azáltal, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikkét úgy értelmezte, hogy az magában foglalja az egyetemleges adóstársak közötti belső viszonyok kérdésének rendezésére vonatkozó jogkört, illetve kötelezettséget, és ennek alapján pontosan meghatározta a különböző felperes társaságok felelősségének mértékét, túllépte korlátlan felülvizsgálati jogkörének határait, mivel e jogkör csupán a Bizottság és az azon vállalkozás között fennálló külső viszonyra vonatkozik, amellyel szemben az előbbi bírságot szabott ki.

35 Harmadik jogalapjával a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 153. pontjában úgy ítélte meg, hogy a büntetések és szankciók egyéniesítésének elve megköveteli, hogy az egyetemlegesen megfizetendő bírságot kiszabó határozatból minden egyes címzett le tudja vezetni azon részarányt, amely az egyetemleges adótársaikkal való kapcsolatában terheli őket azt követően, hogy a Bizottság követelése megszűnik.

36 Ez az elv - ugyanúgy, mint a személyes felelősség elve - magára a vállalkozásra, és nem az azt alkotó különböző jogalanyokra alkalmazandó.

37 A büntetések és szankciók egyéniesítésének elve megköveteli, hogy a Bizottság megvizsgálja a jogsértést elkövető minden egyes vállalkozás részvételének az érintett vállalkozások egyéni magatartásának alapján megállapítható viszonylagos súlyát, és adott esetben a súlyosító vagy enyhítő körülményeket.

38 Hetedik jogalapjával a Bizottság arra hivatkozik, hogy amennyiben a megtámadott ítélet 150. pontja úgy értelmezhető, hogy a Bizottság köteles a valamely vállalkozás által elkövetett jogsértésben való részvételért felelősségre vonható összes jogalanyt egyetemlegesen kötelezni a bírság megfizetésére, akkor ez a pont ellentétes ennek az intézménynek az ezzel kapcsolatos választási szabadságával.

b) A Bíróság álláspontja

39 Az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének értelmében a Bizottság határozattal bírságot szabhat ki a vállalkozásokra és vállalkozások társulásaira, amennyiben azok szándékosan vagy gondatlanul megsértik az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk rendelkezéseit.

40 Első jogalapja keretében a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 157. pontjában úgy ítélte meg, hogy - az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdése szerinti bírságkiszabási jogkörének keretében - kizárólag a Bizottság feladata "a különböző társaságokra vonatkozó részösszegek meghatározása a velük szemben egyetemlegesen kiszabott bírságok összegéből, amennyiben egyetlen vállalkozás részét képezték, és e feladat [...] nem bízható a nemzeti bíróságokra".

41 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós versenyjog a vállalkozások tevékenységeire vonatkozik (lásd különösen a C-508/11. P. sz., ENI kontra Bizottság ügyben 2013. május 8-án hozott ítélet 82. pontját, valamint a C-440/11. P. sz., Bizottság kontra Stichting Administratiekantoor Portielje ügyben 2013. július 11-én hozott ítélet 36. pontját, továbbá az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

42 A szerződések megalkotóinak döntése alapján a vállalkozás fogalmát kell alkalmazni valamely versenyjogi jogsértés - az EK 81. és EK 82. cikk értelmében szankcionálható - elkövetőjének megjelölésekor, nem pedig a társaság vagy a jogi személy EK 48. cikkben alkalmazott fogalmát (lásd ebben az értelemben a C-501/11. P. sz., Schindler Holding és társai kontra Bizottság ügyben 2013. július 18-án hozott ítélet 102. pontját).

43 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a versenyjogban a vállalkozás fogalma kiterjed valamennyi gazdasági tevékenységet végző jogalanyra, függetlenül annak jogállásától és finanszírozásának módjától. E fogalmat úgy kell értelmezni, hogy az gazdasági egységet jelent, még akkor is, ha jogi szempontból e gazdasági egység több természetes vagy jogi személyből áll (lásd különösen a C-628/10. P. és C-14/11. P. sz., Alliance One International és Standard Commercial Tobacco kontra Bizottság egyesített ügyekben 2012. július 19-én hozott ítélet 42. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

44 Ha az ilyen gazdasági egység megsérti a versenyszabályokat, a személyes felelősség elve szerint neki kell felelnie ezért a jogsértésért (lásd különösen a fent hivatkozott Alliance One International és Standard Commercial Tobacco kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 42. pontját, és a fent hivatkozott Bizottság kontra Stichting Administratiekantoor Portielje ügyben hozott ítélet 37. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

45 Ezzel kapcsolatosan emlékeztetni kell arra, hogy bizonyos körülmények között az olyan jogi személyt is szankcionálni lehet egy másik jogi személy jogsértő magatartása miatt, amelyik nem követett el versenyjogi jogsértést, azon indokból, hogy e két jogi személy ugyanazon gazdasági egység részét képezi, és így együttesen alkotják az EK 81. cikket megsértő vállalkozást.

46 Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy az anyavállalatnak lehet betudni a leányvállalat magatartását különösen, ha az - jóllehet külön jogi személyiséggel rendelkezik - nem önállóan határozza meg saját magatartását a piacon, hanem lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket az anyavállalat ad a számára, különös tekintettel az említett két jogi személy közötti gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokra (lásd különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Stichting Administratiekantoor Portielje ügyben hozott ítélet 38. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

47 Ugyan az ilyen típusú vertikális tulajdoni viszonyban úgy tekintendő, mintha az anyavállalat maga követte volna el az uniós versenyjogi szabályok megsértését, ez kizárólag a leányvállalatától származtatott felelősség (lásd ebben az értelemben a C-286/11. P. sz., Bizottság kontra Tomkins ügyben 2013. január 22-én hozott ítélet 43. és 49. pontját, valamint a C-50/12. P. sz., Kendrion kontra Bizottság ügyben 2013. november 26-án hozott ítélet 55. pontját).

48 A Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a leányvállalatára kiszabott bírság megfizetését illetően (lásd különösen a C-201/09. P. és C-216/09. P. sz., ArcelorMittal Luxembourg kontra Bizottság és Bizottság kontra ArcelorMittal Luxembourg és társai egyesített ügyekben 2011. március 29-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-2239. o.] 98. pontját).

49 A Törvényszék tehát helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 150. pontjában, hogy amennyiben az ítélkezési gyakorlat értelmében több személy személyes felelőssége is megállapítható a versenyjog szerinti egyetlen vállalkozás jogsértésben való részvételéért, e személyeket az említett jogsértésért egyetemlegesen felelősnek kell tekinteni.

50 A Bizottságnak a hetedik jogalapjában a hivatkozott 150. ponttal szemben emelt kifogását el kell utasítani, mivel e pontból - annak szövegkörnyezetében, és a benne hivatkozott ítélkezési gyakorlat tükrében értelmezve - nem következik, hogy a Bizottság ténylegesen köteles lenne egyetemleges bírságot kiszabni az összes olyan személlyel szemben, akik személyesen felelősségre vonhatók az ugyanazon vállalkozás jogsértésben való részvétele miatt.

51 Amikor a Bizottságnak az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése értelmében lehetősége van arra, hogy a jogsértésért felelős egyetlen vállalkozás részét képező különböző jogi személyekkel szemben egyetemlegesen szabjon ki bírságot, a Bizottságnak a bírság összegének meghatározásakor - amennyiben adott esetben a vállalkozás uniós jogi fogalmát alkalmazza - be kell tartania bizonyos korlátokat, amelyek megkövetelik, hogy megfelelően vegye figyelembe az érintett vállalkozásnak a jogsértés elkövetése alatti időszakban fennálló szerkezetének sajátosságait.

52 A Bizottság az egyetemlegesség külső viszonyának meghatározása során köteles különösen a büntetések és szankciók egyéniesítésének elvét tiszteletben tartani, amely elv megköveteli, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdése értelmében a kiszabott bírság összegét az érintett vállalkozással szemben egyedileg kifogásolt jogsértés súlya és időtartama alapján határozza meg.

53 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jogsértés súlyának értékelésekor figyelembe veendő elemek között szerepel, és ennek alapján az érintett gazdasági jogalannyal szemben kiszabott bírság egyéniesítése érdekében figyelembe vehető például az egyes vállalkozások magatartása, a kartell létrehozásában játszott egyedi szerepük, az e megállapodásokból vagy magatartásokból származó esetleges előnyük, a méretük és az érintett termékek értéke, valamint az, hogy az ilyen típusú jogsértések milyen kockázatot jelentenek az Európai Unió céljaira (a C-189/02. P., C-202/02. P., C-205/02. P.-C-208/02. P. és C-213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-5425. o.] 242. pontja).

54 Ezzel kapcsolatosan a Törvényszék egyébiránt a megtámadott ítélet 153. pontjában helyesen ítélte úgy egyrészt, hogy a Bizottság nem határozhatja meg szabadon az egyetemlegesen fizetendő összegeket, másrészt ezen ítélet 154. pontjában, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett vennie a vitatott határozat (468) preambulumbekezdésében a különböző társaságok felelősségének rájuk vonatkozó időszakait illetően tett megállapításait.

55 Ugyan igaz, hogy a bírságkiszabó bizottsági határozatot szükségszerűen az egyetlen vállalkozást alkotó jogi személyeknek kell címezni, ám e korlát - amely pusztán gyakorlati jellegű - nem jelenti azt, hogy amennyiben a Bizottság él azzal a lehetőséggel, hogy egyetemlegesen szab ki bírságot több jogi személlyel szemben - mivel azok egyetlen vállalkozást alkottak a jogsértés elkövetésekor - az uniós versenyjogi szabályok és jogelvek nem csupán az érintett vállalkozásra, hanem az azt alkotó jogi személyekre is alkalmazhatók lesznek.

56 A fentiekből következően az uniós versenyjogi szabályok - a Bizottság szankcionálási jogkörére vonatkozó szabályokat, valamint a jogsértésért fennálló személyes felelősségre, illetve a büntetések és szankciók egyéniesítésére vonatkozó uniós jogelveket is ideértve, amelyeket e szankcionálási jogkör gyakorlása során be kell tartani - kizárólag magára a vállalkozásra vonatkoznak, ám az azt alkotó természetes vagy jogi személyekre nem.

57 Így különösen, a bírságok megfizetésére vonatkozó egyetemleges felelősség uniós jogi fogalma - annyiban, amennyiben a vállalkozás fogalmának csupán ipso iure megnyilvánulása - kizárólag magára a vállalkozásra vonatkozik, ám az azt alkotó társaságokra nem.

58 Ugyan az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a Bizottság a bírságot egyetemlegesen több társasággal szemben is kiszabhatja, amennyiben ugyanazon vállalkozás részét képezték, sem e rendelkezés szövege, sem az egyetemlegesség mechanizmusának célkitűzése nem enged arra következtetni, hogy ez a szankcionálási jogkör az egyetemlegesség külső viszonyának meghatározásán felül kiterjedne az egyetemleges adóstársak által megfizetendő bírság belső viszonyukban történő megoszlásának meghatározására.

59 Éppen ellenkezőleg, az egyetemlegesség mechanizmusának célkitűzése pont abban áll, hogy a Bizottság rendelkezésére álló, a versenyjogi jogsértések miatt kiszabott bírság behajtása iránti eljárás elősegítésére szolgáló kiegészítő jogi eszközt képezzen, mivel ez a mechanizmus a Bizottság - mint az ezen bírságokkal létrejött adósságok hitelezője - szempontjából csökkenti a fizetésképtelenség veszélyét, ami - amint azt a Törvényszék lényegében a megtámadott ítélet 151. pontjában helyesen megállapította - hozzájárul a versenyjog által általában követett elrettentési célhoz (lásd továbbá analógia útján a C-78/10. sz., Berel és társai ügyben 2011. február 17-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-717. o.] 48. pontját).

60 Márpedig e bírságok részarányának az egyetemleges adóstársak között fennálló belső viszonyban való meghatározása nem erre a kettős célkitűzésre irányul. Ugyanis itt olyan jogvitáról van szó, amely egy későbbi szakaszban merül fel, és amelyben főszabály szerint a Bizottság már nem érdekelt, mivel a bírság teljes összegét már egy vagy több adóstárs megfizette a részére.

61 Ezen túlmenően sem az 1/2003 rendelet, sem általánosságban az uniós jog nem ír elő szabályt az ilyen, azon adósság megfizetésének belső megoszlására vonatkozó jogvitára nézve, amelyért az érintett társaságok egyetemlegesen felelősek (lásd analógia útján a fent hivatkozott Berel-ügyben hozott ítélet 42. és 43. pontját).

62 E körülmények között, amennyiben az adóstársak nem rögzítették szerződés keretében az egyetemlegesen kiszabott bírság rájuk eső részarányát, az uniós jog betartása mellett a nemzeti bíróságok feladata e részarányoknak a nemzeti jog alkalmazásával történő meghatározása.

63 E tekintetben, a Bizottságnak az EUSZ 4. cikk értelmében fennálló, a tagállamok igazságszolgáltatási hatóságaival való együttműködési kötelezettsége a nemzeti bíróságok előtti kötelezés iránti keresetek keretében merül fel, függetlenül attól a ténytől, hogy e kereseteket főszabály szerint a hatályos nemzeti jog alapján kell elbírálni. Ugyanis egyrészt, a bírság egyetemleges megfizetésére való kötelezést kimondó bizottsági határozat - azáltal, hogy megnevezi az egyetemleges adóstársakat, és meghatározza azt a legfelső összeget, amelyet a Bizottság bármelyik adóstárstól követelhet - rögzíti azon jogi keretet, amelyen belül a nemzeti bíróságnak e keresetekről határoznia kell. Másrészt, a Bizottság rendelkezésére állhatnak az egyetemlegesen kötelezett adóstársakra eső részarányok meghatározása szempontjából releváns elemek.

64 A fentiekből az következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 157. pontjában azt állapította meg, hogy kizárólag a Bizottság feladata az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdése szerinti bírságkiszabási jogkörének keretében "a különböző társaságokra vonatkozó részösszegek meghatározása a velük szemben, egyetemlegesen kiszabott bírságok összegéből, amennyiben egyetlen vállalkozás részét képezték, és e feladat [...] nem bízható a nemzeti bíróságokra".

65 Ebből következően továbbá a Törvényszék több alkalommal is tévesen alkalmazta a jogot, először is, amikor a megtámadott ítélet 153-159. pontjában kimondott néhány, az egyetemlegesség belső viszonyára vonatkozó elvet.

66 Először is, mivel - a jelen ítélet 56. pontjában megállapítottaknak megfelelően - a büntetések és szankciók egyéniesítésének elve kizárólag magára a vállalkozásra vonatkozik, ám az azt alkotó természetes vagy jogi személyekre nem, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 153. pontjában úgy ítélte meg, hogy ezen elvből az következik, hogy a velük szemben egy vagy több társasággal egyetemlegesen megfizetendő bírságot kiszabó határozatból minden egyes társaságnak le kell tudnia vezetnie azon részarányt, amely az egyetemleges adótársaikkal való kapcsolatában terheli őket azt követően, hogy a Bizottság követelése megszűnik.

67 Továbbá, mivel a jelen ítélet 62. pontjában kifejtettek szerint az uniós jog betartása mellett a nemzeti bíróságok feladata, hogy az egyetemleges adóstársakkal szemben egyetemlegesen kiszabott bírság belső viszonyukban történő megoszlását a nemzeti jog alkalmazásával meghatározza, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 155. pontjában azt állapította meg egyrészt, hogy a "bírságok megfizetésére vonatkozó egyetemleges felelősség" önálló fogalom, amelyet a versenyjog - amelynek e fogalom részét képezi - céljaira és rendszerére, és adott esetben a nemzeti jogrendszerek összességéből következő alapelvekre hivatkozással kell értelmezni, másrészt pedig azt, hogy még ha a fizetési kötelezettség -amely azon társaságokat terheli, amelyekkel szemben a Bizottság az uniós versenyjog megsértése miatt egyetemlegesen megfizetendő bírságot szabott ki - jellege különbözik is a magánjogi kötelezettség adóstársainak kötelezettsége jellegétől, helyénvaló különösen az egyetemleges kötelezettség jogi rendszerét követni.

68 Egyébiránt, mivel a Bizottság szankcionálási jogköre kizárólag az egyetemlegesség külső viszonyának meghatározására vonatkozik, a Törvényszék akkor is tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 156. pontjában úgy ítélte meg, hogy az a határozat, amelyben a Bizottság több társasággal szemben szab ki egyetemlegesen megfizetendő bírságot, szükségszerűen minden olyan hatást kifejt, amelyek jogilag a versenyjogi bírságok megfizetésének jogi rendszeréhez kapcsolódnak, mind a hitelező és az egyetemleges adóstársak közötti viszony, mind az egyetemleges adóstársak egymás közötti viszonya vonatkozásában.

69 Végül a Törvényszék a megtámadott ítélet 158. és 159. pontjában is tévesen alkalmazta a jogot, amikor lényegében azt állapította meg, hogy amennyiben a Bizottság a több társasággal szemben egyetemlegesen megfizetendő bírságot kiszabó határozatában egyáltalán nem tesz olyan megállapítást, amely szerint a vállalkozáson belül egyes társaságok más társaságoknál nagyobb mértékben felelősek a szóban forgó vállalkozásnak a jogsértésben adott időszak során való részvételéért, úgy kell tekinteni, hogy e társaságok felelőssége egyenlő, és ennélfogva egyenlő részarányban kell megfizetniük a velük szemben egyetemlegesen kiszabott összegeket.

70 Az uniós jog ugyanis nem ír elő ilyen, eltérő rendelkezés hiányában alkalmazandó egyenlő mértékű felelősségre vonatkozó szabályt, mivel - amint az a jelen ítélet 62. pontjában megállapításra került - ezeket az egyetemlegesen kiszabott bírságból eredően az adóstársakra eső részarányokat a nemzeti jog alkalmazásával kell meghatározni.

71 Ezzel együtt hangsúlyozni kell, hogy főszabály szerint az uniós joggal nem ellentétes az, hogy a bírság olyan nemzeti szabály alapján kerüljön belső megosztásra, amely az egyetemleges adóstársak bírságfizetési részarányát az azon vállalkozással szemben kifogásolt jogsértésért való felelősségük vagy vétkességük figyelembevételével határozza meg, amelynek részét alkották; ezt adott esetben kiegészítheti egy olyan, eltérő rendelkezés hiányában alkalmazandó szabály, amely előírja, hogy amennyiben a felelősség egyenlőtlen megosztását kérő társaságok nem bizonyítják, hogy egyes társaságok más társaságoknál nagyobb mértékben felelősek a szóban forgó vállalkozásnak a jogsértésben az adott időszak során való részvételéért, az érintett társaságokat egyenlő részarányban kell felelősségre vonni.

72 Másodszor, a Törvényszék a megtámadott ítéletnek a Bizottság által kifogásolt 245., 247., 262. és 263. pontjában is tévesen alkalmazza a jogot, amikor e pontokban az EUMSZ 261. cikkben, valamint az 1/2003 rendelet 31. cikkében elismert korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolva a szóban forgó vállalkozás részét alkotó minden egyes társaságot terhelő bírságösszeg részarányát az érintett jogsértés időszaka vonatkozásában meghatározza.

73 Ugyanis a Törvényszék, annak érdekében, hogy a megtámadott ítélet hivatkozott pontjaiban az egyetemesség belső megoszlásáról rendelkezzen, kifejezetten az ezen ítélet 158. és 159. pontjában kifejtett megfontolásokra támaszkodott. Márpedig, amint az már a jelen ítélet 70. pontjában megállapításra került, e megfontolások tekintetében - amelyek az uniós jog által előírt, eltérő rendelkezés hiányában alkalmazandó egyenlő mértékű felelősségre vonatkozó szabályt említik - a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot.

74 Egyébiránt, mivel - amint az a jelen ítéletből kitűnik - az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság rendelkezésére álló szankcionálási jogkör nem foglalja magában a kiszabott bírságnak az azt követően az egyetemleges adóstársak egymás közötti belső viszonyában történő megosztásáról való rendelkezést, hogy azt teljes mértékben megfizették, és következésképpen a Bizottság követelése megszűnt, ilyen megosztási jogkörrel a Törvényszék sem rendelkezhet az e rendelet 31. cikkében az említett bírság törlése, csökkentése vagy növelése vonatkozásában elismert korlátlan felülvizsgálati jogköre keretében.

75 Ugyanis, bár az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a korlátlan felülvizsgálati jogkör feljogosítja a Törvényszéket arra, hogy a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse (lásd különösen a C-679/11. P. sz., Alliance One International kontra Bizottság ügyben 2013. szeptember 26-án hozott ítélet 104. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), e hatáskör nem terjed ki az olyan értékelésekre, amelyek nem esnek a Bizottság szankcionálási jogkörének hatálya alá.

76 Ezen megfontolások összességéből az következik, hogy a Bizottság első három jogalapjának helyt kell adni, ám a hetedik jogalapját el kell utasítani.

77 E körülmények között a Bizottság fellebbezésének helyt kell adni, anélkül hogy szükség lenne arra, hogy a Bíróság megvizsgálja annak negyedik, ötödik és hatodik jogalapját. E jogalapok ugyanis kifejezetten másodlagos jellegűek e fellebbezés első három jogalapjához képest, mivel azok azon előfeltételezésen nyugszanak, hogy a Bíróság el fogja utasítani az első három jogalapot. Ezen túlmenően, még ha a Bíróság helyt is adna a másodlagos jogalapoknak, ez nem vezetne a megtámadott ítéletnek az első három jogalap megalapozottságából eredő részén túlmenő hatályon kívül helyezéséhez.

2. A Bizottság fellebbezésének megalapozottságából eredő jogkövetkezmények

78 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a Bizottság fellebbezésének megalapozottsága nem vezet a megtámadott ítélet rendelkező része 2) pontjának Bizottság által kérelmezett hatályon kívül helyezéséhez.

79 Amint ugyanis a megtámadott ítélet 137-167. pontjából kitűnik, a Törvényszék megsemmisítette a vitatott határozat 2. cikkét annyiban, amennyiben az az SEHV-vel és a Magrinivel szemben kiszabott bírság összegének kiszámítására és az első fokú eljárás felperesei által egyetemlegesen megfizetendő összegek meghatározására vonatkozik, azon hármas indokból, hogy a közös felelősségüket nyilvánvalóan meghaladó összegű bírság megfizetését illetően a Reyrolle, az SEHV és a Magrini egyetemleges felelősségének megállapításával, az SEHV-vel és a Magrinivel szemben kiszabott bírság egy részéért a Siemens Österreich és a KEG egyetemleges felelőssége megállapításának elmulasztásával, vele szemben kiszabott bírság egy részének viseléséért a Reyrolle egyedüli felelőssége megállapításának elmulasztásával a Bizottság megsértette a büntetések és szankciók egyéniesítésének elvét.

80 Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványa 27. pontjában rámutatott, az a hármas indokolás - amelyet egyébként a Bizottság nem vitatott a Bíróság előtt -, amelyre a Törvényszék a vitatott határozat 2. cikkének megsemmisítésekor támaszkodott, nem az egyetemlegesség belső viszonyára vonatkozó, a megtámadott ítélet 153-159. pontjában kimondott elvek alkalmazásából következik.

81 Éppen ellenkezőleg, a szóban forgó indokolás az egyetemlegesség külső viszonyára vonatkozó elvekből, vagyis az egyes társaságoknak az azon vállalkozással szemben kiszabott bírság Bizottságnak való teljes megfizetéséért fennálló felelősségéből következik, amelynek a jogsértés elkövetése idején részét alkották, és amelyeket a Törvényszék a megtámadott ítélet 148-152. pontjában, 153. pontjának első mondatában, valamint 154. pontjában ismertetett, ugyanis e pontokban - amint az a jelen ítélet 49., 54., 57. és 59. pontjából kitűnik - a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot.

82 Ezzel szemben a Bizottság kérelmének megfelelően az általa hivatkozott első három jogalap megalapozottsága a megtámadott ítélet rendelkező része 3) pontjának hatályon kívül helyezéséhez vezet, mivel ezen ítélet 245., 247., 262. és 263. pontjából egyértelműen kitűnik, hogy a Törvényszék által korlátlan felülvizsgálati jogköre keretében a megtámadott ítélet 158. és 159. pontjában az egyetemleges adósság belső megosztására vonatkozóan kimondott elvek alapján történő, a szóban forgó társaságokra eső részarány belső viszonyukban történő meghatározása azon megfontolások részét képezi, amelyre a Törvényszék a szóban forgó ítélet rendelkező részének 3) pontjában felsorolt bírság kiszabása, majd megváltoztatása során támaszkodott.

83 Következésképpen a megtámadott ítélet rendelkező részének 3) pontját hatályon kívül kell helyezni annyiban, amennyiben az a bírság azon összegei részarányainak rögzítésével jár, amelynek megfizetésére az első fokú eljárás felpereseit egyetemlegesen kötelezték.

84 Mivel a Törvényszék a kereseteket a megtámadott ítélet rendelkező része 4) pontjának értelmében ezt meghaladó részükben elutasította, nem lehet helyt adni a Bizottság azzal kapcsolatos kérelmének, hogy a Bíróság utasítsa el a T-122/07., T-123/07. és T-124/07. sz. ügyben az első fokú eljárás felpereseinek a vitatott határozat 2. cikke j), k) és l) pontjának megsemmisítésére irányuló kérelmét.

B - A Reyrolle fellebbezéséről

85 Fellebbezése alátámasztása végett a Reyrolle két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a büntetések és szankciók egyéniesítése elvének, a második pedig az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének megsértésére vonatkozik.

1. Az első, a büntetések és szankciók egyéniesítése elvének megsértésére vonatkozó jogalapról

a) A felek érvei

86 A Reyrolle első jogalapjában arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette a büntetések és szankciók egyéniesítésének elvét azzal, hogy korlátlan felülvizsgálati jogkörében figyelmen kívül hagyta az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdését, amikor a Rolls-Royce és a Reyrolle alkotta vállalkozással szemben szabott ki bírságot az 1988-tól 1998-ig tartó időszakra, amely csupán több évvel később jött létre a Reyrolle-nak a VA Tech általi megvételével.

87 A Reyrolle azzal érvel, hogy Törvényszéknek nem kizárólag a VA Technologie csoportból álló vállalkozásnak az 1988-1998 időszakban létrejött forgalma és piaci részesedése alapján kellett volna bírságot kiszabnia, hanem a Reyrolle tekintetében az ezt megelőző időszakra - vagyis az 1988. április 15. és 1998. szeptember 20. közötti időszakra - nézve elkülönült összeget kellett volna számítania, amikor - ahogy az a jelen ítélet 6. pontjában szerepel - az a Rolls-Royce vállalkozás leányvállalataként működött.

88 A Reyrolle szerint a VA Tech csoportba lépését megelőző időszakra vonatkozó kiindulási összeget a Rolls-Royce és a Reyrolle alkotta vállalkozás piaci részesedése és kizárólag e vállalkozás forgalma alapján kellett volna meghatározni. Ezért a Reyrolle társasággal szemben kiszabott bírság teljes összege legfeljebb 2,05 millió eurót kitevő összeg lehetett volna.

89 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a jogalap nem megalapozott. Azzal érvel, hogy nem volt indokolt elkülönülő kiindulási összeget meghatározni azon időszakra nézve, amely alatt a Reyrolle a Rolls-Royce vállalkozás részét alkotta, mivel e vállalkozás anyavállalatával szemben semmiféle jogsértést nem lehetett megállapítani. Mindenesetre, még ha a Bíróság el is fogadná az elkülönülő kiindulási összeg indokoltságát, a bírság összegét emelni kellene, és nem csökkenteni.

b) A Bíróság álláspontja

90 A Reyrolle azzal érvel, hogy a büntetések és szankciók egyéniesítésének elve megköveteli, hogy - mivel azon időszak alatt, amikor részt vett a szóban forgó kartellben, egymást követően két vállalkozás, vagyis a Rolls-Royce vállalkozás, majd a VA Tech csoportból álló vállalkozás részét alkotta - a Törvényszék által vele szemben korlátlan felülvizsgálati jogköre gyakorlásának keretében a megtámadott ítélet rendelkező rész 3) pontjának utolsó francia bekezdésében egyedileg kiszabott 9450000 eurós összeget a szóban forgó két vállalkozás tekintetében két olyan elkülönülő kiindulási összeg alapján számítsa ki, amely a jogsértés egymást követő azon két időszakát fedi le, amely alatt a Reyrolle az egyes vállalkozások részét alkotta.

91 Amint az már a jelen ítélet 52. pontban megállapításra került, a büntetések és szankciók egyéniesítésének elve megköveteli, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének értelmében egyetemlegesen megfizetendő bírság összegét az érintett vállalkozással szemben egyedileg kifogásolt jogsértés súlya és időtartama alapján határozza meg. Ez az elv akkor is alkalmazandó, amikor - mint a jelen ügyben is - korlátlan felülvizsgálati jogköre gyakorlása keretében a Törvényszék határozza meg a bírság összegét.

92 Márpedig, amint azt a főtanácsnok indítványának 131-134. pontjában lényegében kifejtette, a Törvényszék a megtámadott ítélet 140., 144. és 164. pontjában arra a megfontolásra támaszkodott a Reyrolle-lal szemben az azon időszak tekintetében elkülönülően kiszabandó bírság meghatározása érdekében, amikor az utóbbi a Rolls-Royce csoport részét alkotta, hogy a Reyrolle önállóan vett részt a jogsértésben, mivel a Bizottság azt állapította meg, hogy a Rolls-Royce vállalkozás anyavállalata tekintetében a jogsértés elévült. Továbbá az is nyilvánvaló, hogy a Reyrolle a jogsértés következő időszakában a VA Tech-csoport által alkotott vállalkozás leányvállalataként folytatta a kartellban való részvételét, amelynek csúcstársaságát, a VA Technologie-t ugyancsak felelősségre vonta a Bizottság a jogsértés elkövetéséért.

93 Ebből következően, mivel a jelen ügyben a Bizottság nem vádolta meg a Rolls-Royce vállalkozást egyedileg azzal, hogy bármilyen jogsértést követett volna el, a büntetések és szankciók egyéniesítésének elve azt követelte volna meg, hogy a bírság összege ne e vállalkozás, hanem azon vállalkozás egyedi sajátosságainak megfelelően kerüljön meghatározásra, amelyet a VA Technologie általi felvásárlása előtt kizárólag a Reyrolle, azt követően pedig VA Tech csoportnak a többi kartellban részt vevő társasága alkotott.

94 Következésképpen a Törvényszék jogosan állapíthatott meg egyetlen kiindulási összeget a VA Tech csoport által alkotott vállalkozással szemben annak 2003. évi forgalma alapján, és osztotta meg ezt követően a jogsértésért fennálló felelősséget az egyes társaságok között azon időszakok tekintetében, amikor azok részt vettek a kartellben.

95 E körülmények között a Reyrolle első fellebbezés jogalapját el kell utasítani.

2. A második, az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének megsértésére vonatkozó jogalapról

a) A felek érvei

96 Második jogalapjában a Reyrolle arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét azáltal, hogy korlátlan felülvizsgálati jogköre gyakorlásának keretében a többi társaságra vonatkozóan alkalmazott számítási módszerektől eltérő módszereket alkalmazott, így a Törvényszék jelentősen hátrányosan kezelte a többiekhez képest.

97 Először is az egymást követően a Schneider, illetve a VA Tech vállalkozás részét képező SEHV és Magrini tekintetében a megtámadott ítélet 241. pontjából az tűnik ki, hogy a Törvényszék a különböző vállalkozásokhoz való tartozás minden egyes időszakára különböző kiindulási összegeket állapított meg. Ezzel szemben a Reyrolle-ra nézve teljesen eltérő módszert alkalmazott, mivel egységes alapösszeg alapján állapította meg a bírságot annak ellenére, hogy e társaság különböző vállalkozásokhoz tartozott a jogsértő időszak alatt, ami aránytalan bírság kiszabásához vezetett.

98 Másodsorban a Reyrolle-t ért hátrányos megkülönböztetés még markánsabb, ha a vele szemben kiszabott bírság számítási módszerét összehasonlítjuk a Bizottság által az ő helyzetével teljes mértékben összehasonlítható helyzetben lévő japán társaságokra nézve alkalmazott számítási módszerrel, mivel a Törvényszék e vállalkozások vonatkozásában a gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó ágazatban folytatott tevékenységük egy közös vállalkozásba történő beolvadását megelőző időszakra különböző kiindulási összegeket állapított meg.

99 A Bizottság úgy véli, hogy e jogalap elfogadhatatlan, mivel arra a Reyrolle a Törvényszék előtt nem hivatkozott, következésképpen ez új jogalapot képez. E jogalap a Bizottság szerint mindenesetre megalapozatlan.

b) A Bíróság álláspontja

100 A Bizottság által a második jogalap elfogadhatóságával kapcsolatosan felhozott elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

101 Igaz ugyan, hogy a Reyrolle első fokon nem hivatkozott a fellebbezése e jogalapjában felhozott állítólagos hátrányos megkülönböztetésre, ám e körülmény nem teszi e jogalapot elfogadhatatlanná.

102 A Reyrolle ugyanis jogosult olyan fellebbezést előterjeszteni, amelyben a Bíróság előtt a megtámadott ítéletből következő olyan jogalapokra hivatkozik, amelyek az előbbi jogi megalapozottságának kifogásolását célozzák (a C-176/06. P., Stadtwerke Schwäbisch Hall és társai kontra Bizottság ügyben 2007. november 29-én hozott ítélet 17. pontja).

103 A jelen ügyben a Reyrolle azt kifogásolja, hogy a Törvényszék hátrányosan kezelte, amikor korlátlan felülvizsgálati jogköre keretében meghatározta a vele szemben kiszabandó bírság összegét. Még ha igaz is, hogy a Törvényszék a bírság kiszámítása érdekében ugyanazt a módszert alkalmazta, mint a Bizottság, ettől még a Törvényszék maga is e módszert alkalmazta, és a Reyrolle által kifogásolt állítólagos hátrányos megkülönböztetés a bírság Törvényszék általi újbóli számításából ered, és ennélfogva az a megtámadott ítéletből származik.

104 Egyébiránt ez a jogalap - annyiban, amennyiben a bírságnak a Törvényszék által a korlátlan felülvizsgálati jogkörének keretében való kiszámítására vonatkozik - nem tekinthető elfogadhatatlannak, mivel azt a Reyrolle már természeténél fogva sem hozhatta volna fel első fokon (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Alliance One International kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

105 A hivatkozott jogalap érdemi vizsgálatát illetően az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a korlátlan felülvizsgálati jogkörnek a bírságok összegének meghatározása során való gyakorlása nem okozhat megkülönböztetést azok között a vállalkozások között, amelyek részt vettek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével ellentétes megállapodásban (lásd különösen a C-70/12. P. sz., Quinn Barlo és társai kontra Bizottság ügyben 2013. május 30-án hozott ítélet 46. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

106 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elve csak akkor sérül, ha hasonló helyzeteket eltérő módon kezelnek, vagy eltérő helyzeteket ugyanolyan módon kezelnek, kivéve, ha e bánásmód objektíve indokolt (lásd különösen a C-76/06. P. sz., Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ügyben 2007. június 7-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-4405. o.] 40. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

107 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az egyenlő bánásmód elve nem sérült, mivel a Reyrolle nem volt sem a Schneider-csoportéval, sem a japán gyártókéval összehasonlítható helyzetben.

108 Először is azon állítással kapcsolatosan, miszerint a Törvényszék hátrányosan kezelte a Reyrolle-t az SEHV-hez és a Magrinihez képest, a jelen ítélet 92. és 93. pontjában már megállapításra került, hogy a Reyrolle a szóban forgó jogsértésben egyetlen, vagyis a VA Tech csoport által alkotott vállalkozás részeként vett részt, amelynek összetétele a jogsértés során változott.

109 Továbbá e helyzet eltér az SEHV és a Magrini helyzetétől. Ugyanis e társaságok egymást követően két különböző vállalkozás részeként vettek részt a szóban forgó kartellben, vagyis először azon vállalkozás részeként, amelynek a Schneider volt az anyavállalata, majd a VA Technologie részére történő eladásuk után a VA Tech csoport által alkotott vállalkozás részeként. Egyébiránt a Bizottság mind a Schneidert, mind a VA Technologie-t személyesen vonta felelősségre a kartellben való részvételükért.

110 Ráadásul az sem állítható, hogy a Reyrolle és a japán gyártók összehasonlítható helyzetben lettek volna. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a szóban forgó japán gyártók - vagyis a Fuji és a Hitachi egyrészről, valamint a Mitsubishi és a Toshiba másrészről - eredetileg egymástól függetlenül vettek részt a szóban forgó kartellben. Ugyan 2002. október 1-jén e társaságok két közös vállalatba, a JAEPS-be és a TM T&D Corp.-ba integrálták a tevékenységüket a gázszigetelt kapcsolóberendezések ágazatában, ám eközben különálló és független vállalkozásokként is tovább léteztek. Ezzel szemben nem ez történt a Reyrolle esetében, mivel a VA Technologie-nak való eladását, és a VA Tech csoport által alkotott vállalkozásba való integrálását követően nem létezett már különálló és független vállalkozásként.

111 Végül az arányosság elve állítólagos megsértését illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Bíróságnak, amennyiben fellebbezés keretén belül jogi kérdésekről határoz, nem feladata, hogy méltányossági okokból a sajátjával helyettesítse az Törvényszék értékelését, mivel az utóbbi az uniós jog megsértése miatt a vállalkozásokkal szemben kiszabott bírságok összegéről korlátlan felülvizsgálati jogkörében dönt. Így a bírság összegének nem megfelelő szintje folytán csak akkor lehetne megállapítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy a szankció mértéke nem csupán nem megfelelő, hanem oly mértékben eltúlzott, hogy már aránytalan (lásd a fent hivatkozott Quinn Barlo és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 57. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

112 Mindeközben a Reyrolle a Törvényszék által vele szemben kiszabott bírság aránytalan jellegére vonatkozó kifogásának alátámasztása érdekében csupán annak állítására szorítkozott, hogy a Törvényszék hátrányosan kezelte, ám erről az állításról kiderült, hogy megalapozatlan. Ezzel szemben egyáltalán nem fejtett ki olyan különös érvelést, amely bizonyítná e bírság teljes összegének túlzott szintjét. Következésképpen az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.

113 Ennélfogva a Reyrolle által fellebbezésének alátámasztására felhozott második jogalapot is el kell utasítani.

114 Mivel a Reyrolle által a fellebbezése alátámasztására felhozott jogalapok egyikének sem lehet helyt adni, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

C - Az SEHV és a Magrini fellebbezéséről

115 Elsőször is az SEHV és a Magrini által fellebbezésük alátámasztására felhozott első két jogalapot kell megvizsgálni.

1. Az első két, a ne ultra petita, valamint a jogerő elvének megsértésére vonatkozó jogalapról

a) A felek érvei

116 Az SEHV és a Magrini arra hivatkozik egyrészt, hogy a Törvényszék elé terjesztett keresetük a vitatott határozat 2. cikke k) pontjának értelmében a Schneiderrel egyetemlegesen megfizetendő 4500000 eurós bírságra vonatkozott, ám az e határozat 2. cikke j) pontjának értelmében a Schneider által egyedül megfizetendő 3600000 eurós bírságra nem. Másrészt, e társaságok felhívják a figyelmet arra, hogy miközben kizárólag a Schneider vitathatta az utóbbi bírságot, e társaság nem indított eljárást a Törvényszék előtt.

117 Ebből következően azáltal, hogy Törvényszék a vitatott határozat 2. cikkének j) pontjában kiszabott bírságot megsemmisítette, és annak összegét belefoglalta abba a bírságba, amelynek megfizetéséért a Schneider, az SEHV és Magrini egyetemlegesen felelős, nemcsak megsértette a ne ultra petita elvét, hanem ráadásul figyelmen kívül hagyta a szóban forgó határozat Schneiderrel szembeni jogerőre emelkedésének tényét.

118 A Bizottság úgy véli, hogy e fellebbezés teljes mértékben elfogadhatatlan, mivel az abban foglalt kérelmek teljesen ellentétesek a Törvényszékhez benyújtott kereset kérelmeivel. Mindenesetre, mivel az egymást követően a Schneider és a VA Tech vállalkozások részét képező társaságokkal szemben egyetemlegesen kiszabott bírság összegének kérdését az első fokú eljárás felperesei az általuk benyújtott kereset keretében a Törvényszék elé terjesztették, az utóbbi korlátlan felülvizsgálati jogkörében jogosult volt e bírság összegét megváltoztatni anélkül, hogy megsértette volna akár a ne ultra petita, akár a jogerő elvét.

b) A Bíróság álláspontja

119 Elöljáróban emlékeztetni kell arra először is - amint azt az eljárási szabályzat fellebbezés benyújtása időpontjában hatályos változata 113. cikkének első bekezdése is megerősíti - a fellebbezéseknek arra kell irányulniuk, hogy egészben vagy részben adjanak helyt az első fokon előterjesztett kérelmeknek.

120 Ennélfogva - amint arra a főtanácsnok az indítványa 150. pontjában rámutatott - a jelen fellebbezés elfogadhatatlan, ugyanis a fellebbezők kérelmükkel a vitatott határozat azon 2. cikke k) pontjának helybenhagyását kérik, amelynek megsemmisítését kérték az elsőfokú eljárásban.

121 Továbbá - amint arra a főtanácsnok az indítványa 150. pontjában ugyancsak rámutatott - az SEHV és a Magrini fellebbezése egyébként azért is elfogadhatatlan, mivel annak kérelmei arra irányulnak, hogy a Bíróság hagyja helyben a vitatott határozat 2. cikkének j) pontját, mivel e rendelkezés olyan bírságra vonatkozik, amelyet kizárólag a Schneider vitathatott. Ám e társaság nem indított eljárást a Törvényszék előtt.

122 Végül e fellebbezés azért is elfogadhatatlan, mivel az SEHV és a Magrini azt kéri, hogy a Bíróság a vitatott határozat 2. cikkének k) pontja tekintetében határozzon úgy, hogy az egyetemleges adósok mindegyike a 4500000 euró összeg egyharmadáért felel. A jelen ítélet 74. pontjából ugyanis kitűnik, hogy az uniós bíróság korlátlan felülvizsgálati jogköre gyakorlása során nem jogosult a kiszabott bírság egyetemleges adóstársak egymás közötti belső viszonyában való megosztására.

123 Mindazonáltal a Bizottság nem hivatkozhat az SEHV és a Magrini kérelmei elfogadhatatlanságára annyiban, amennyiben azok a megtámadott ítélet rendelkező része 2) és 3) pontjának részleges hatályon kívül helyezésére irányulnak.

124 Meg kell jegyezni, hogy az SEHV és a Magrini fellebbezése keretében arra hivatkozik, hogy a Törvényszék ultra petita határozott, a megtámadott ítélet rendelkező része 2) pontjában, a vitatott határozat 2. cikke j) pontjának, valamint 2. cikke k) pontjának megsemmisítésekor, amennyiben az utóbbi rendelkezések a Schneiderre vonatkoznak. A fellebbezők e tekintetben azzal érvelnek, hogy a Schneider nem nyújtott be megsemmisítés iránti keresetet a Törvényszékhez, ennélfogva a vitatott határozat vele szemben jogerőre emelkedett. Márpedig a fellebbezők szerint a Törvényszék által az ítélete rendelkező része 3) pontjának első francia bekezdésében meghatározott módosított bírság - miután a Törvényszék a vitatott határozat 2. cikkét a Schneiderre vonatkozó részében megsemmisítette - rájuk nézve kifejezetten hátrányos lenne.

125 Mivel a fellebbezők a megtámadott ítélet rendelkező része 2) és 3) pontjának hatályon kívül helyezésével magából az ítéletből eredő jogalapokat hoznak fel, e kérelmeket a jelen ítélet 102. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra figyelemmel elfogadhatónak kell tekinteni.

126 Az első két jogalap érdemi vizsgálatát illetően emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság, amikor a bírság összegének kérdése az értékelésére van bízva, jogosult korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolni (lásd különösen a fent hivatkozott Alliance One International kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 105. pontját).

127 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Schneiderrel szemben a vitatott határozat 2. cikk j) pontjának értelmében egyedileg kiszabott bírság összegének kérdését nem terjesztették a Törvényszék elé.

128 Ugyanis, mivel a Schneider nem indított eljárást e bírság vitatására, az nem lehetett az SEHV és a Magrini által indított eljárás tárgya, mert ez a bírság nem e társaságokkal szemben került kiszabásra.

129 E körülmények között azt a következtetést kell levonni, hogy a Törvényszék ultra petita határozott, amikor a megtámadott ítélet rendelkező részének 2) pontjában megsemmisítette a vitatott határozat 2. cikk j) és k) cikkét, és e rendelkező rész 3. pontjának első francia bekezdésében módosította a hivatkozott rendelkezésekben kiszabott bírságokat, amelyeket egyetlen, a Schneider, az SEHV és a Magrini által egyetemlegesen megfizetendő bírságba foglalt.

130 Ugyan igaz - amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 248. pontjában említi -, hogy a bírság megváltoztatása az egyetemlegesség külső megjelenése vonatkozásában nem módosítja a Bizottság által a Schneidertől követelhető bírság teljes összegét, e módosítás mégis kedvező a Schneider számára a bírság azon összegét tekintve, amelyet e társaságnak végül viselnie kell az egyetemlegesség belső megoszlásában. Ettől még azonban a Törvényszék nem volt jogosult a bírságot ilyen, az SEHV és a Magrini számára esetlegesen az egyetemlegességnek mind a külső, mind a belső viszonyát tekintve hátrányos módon módosítani. Mivel ugyanis a Törvényszék először is meg sem állapíthatta volna a szóban forgó bírság kiszabásának jogellenes voltát a ne ultra petita elvének megsértése nélkül, ezért korlátlan felülvizsgálati jogkörét sem használhatta volna azután arra, hogy e bírságot törölje, csökkentse vagy emelje.

131 E megfontolások összességéből következően az SEHV és a Magrini első két jogalapjának helyt kell adni.

132 E körülmények között az SEHV és a Magrini fellebbezésének helyt kell adni anélkül, hogy a Bíróságnak meg kellene vizsgálnia e fellebbezésnek a kontradiktórius eljárás megsértésére vonatkozó harmadik jogalapját. Ez a jogalap ugyanis kifejezetten másodlagos jellegű e fellebbezés első két jogalapjához képest, mivel - még ha a Bíróság el is utasítja e jogalapokat - e harmadik jogalap azt kifogásolja, hogy a Törvényszék mindenképpen tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a megtámadott ítélet rendelkező része 3) pontjának első francia bekezdésében anélkül módosította a bírságot, hogy a szóban forgó társaságoknak lehetőséget adott volna arra, hogy állást foglaljanak e bírság újbóli megállapítása tekintetében. Egyébiránt, még ha a Bíróság helyt is adna e jogalapnak, ez nem vezetne a megtámadott ítéletnek az első két jogalap megalapozottságából eredő részén túlmenő hatályon kívül helyezéséhez.

2. Az SEHV és a Magrini fellebbezésének megalapozottságából levonandó következtetésekről

133 Az SEHV és a Magrini fellebbezési kérelmeinek a jelen ítélet 119-122. pontjában megállapított részleges elfogadhatatlanságát figyelembe véve az általuk felhozott első két jogalap megalapozottsága azt vonja maga után, hogy a megtámadott ítélet rendelkező része 2) pontját - annyiban, amennyiben az megsemmisíti a vitatott határozat 2. cikke j) és k) pontját -, valamint a megtámadott ítélet rendelkező része 3) pontja első francia bekezdését hatályon kívül kell helyezni.

134 Mivel az SEHV és a Magrini fellebbezésében ezen túlmenően nem kérte, hogy a Bíróság adjon helyt a T-122/07-T-124/07. sz. egyesített ügyekben előterjesztett kérelmeknek, azok a megtámadott ítélet rendelkező része 4) pontjának értelmében elutasítottnak minősülnek.

VI - A költségekről

135 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, vagy ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

136 Ugyanezen szabályzat 138. cikke (1) bekezdésének alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikke (1) bekezdésének értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

137 A Reyrolle fellebbezését illetően (C-232/11. P.), mivel e társaság pervesztes lett, és a Bizottság azt kérelmezte, az előbbit kötelezni kell az e fellebbezéssel kapcsolatos költségek viselésére.

138 Mivel a Bizottság fellebbezésének (C-231/11. P.) helyt kell adni, és a Bizottság azt kérte, az első fokú eljárás felpereseit kötelezni kell az e fellebbezéssel kapcsolatos költségek viselésére.

139 Mivel az SEHV és a Magrini fellebbezésének (C-233/11. P.) ugyancsak helyt kell adni, és e társaságok azt kérték, a Bizottságot kötelezni kell az e fellebbezéssel kapcsolatos költségek viselésére.

140 Ezt meghaladóan az első fokú eljárással kapcsolatos költségeknek a megtámadott ítélet rendelkező részének 5)-7) pontjában rögzített megoszlását nem kell módosítani.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság hatályon kívül helyezi az Európai Unió Törvényszéke T-122/07-T-124/07. sz., Siemens Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. március 3-án hozott ítélete rendelkező részének 2) pontját annyiban, amennyiben az megsemmisíti az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.899 - "gázszigetelt kapcsolóberendezések"-ügy) 2007. január 24-én hozott C(2006) 6762 végleges bizottsági határozat 2. cikkének j) és k) pontját.

2) A Bíróság hatályon kívül helyezi a Törvényszék T-122/07-T-124/07. sz., Siemens Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. március 3-án hozott ítélete rendelkező részének 3) pontjának első francia bekezdését.

3) A Bíróság hatályon kívül helyezi a Törvényszék T-122/07-T-124/07. sz., Siemens Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. március 3-án hozott ítélete rendelkező része 3) pontjának másodiktól negyedik francia bekezdését annyiban, amennyiben az a bírság azon összegei részarányainak rögzítésével jár, amelynek megfizetésére az első fokú eljárás felpereseit egyetemlegesen kötelezték.

4) A Bíróság elutasítja a fellebbezések ezt meghaladó részét.

5) A Bíróság a Siemens AG Österreich-et, a VA Tech Transmission & Distribution GmbH & Co. KEG-et, a Siemens Transmission & Distribution Ltd-t, a Siemens Transmission & Distribution SA-t és a Nuova Magrini Galileo SpA-t kötelezi a C-231/11. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezéssel kapcsolatos költségek viselésére.

6) A Bíróság a Siemens Transmission & Distribution Ltd-t kötelezi a C-232/11. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezéssel kapcsolatos költségek viselésére.

7) A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a C-233/11. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezéssel kapcsolatos költségek viselésére.

8) A Bíróság úgy határoz, hogy az első fokú eljárással kapcsolatos költségek megoszlása a Törvényszék T-122/07-T-124/07. sz., Siemens Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. március 3-án hozott ítélete rendelkező részének 5)-7) pontjában rögzítettekhez képest nem módosul.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.