A Kúria Bfv.831/2014/5. számú precedensképes határozata ittas járművezetés vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 188. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 424. §, 426. §, 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet (Szabs. r.) 42. §] Bírók: Feleky István, Katona Sándor, Kiss Sándor

A határozat elvi tartalma:

Nem lehet eredményesen kifogásolni, hogy a korábbi Btk. nem határozta meg az ittas járművezetés bűncselekményi és szabálysértési alakzatát elválasztó értékhatárt, amit az egységes szakértői gyakorlat kimunkált, s azt az ítélkezési gyakorlat egységesen elfogadta, miáltal az közismertté vált.

***********

KÚRIA

Bfv.II.831/2014/5.szám

A Kúria Budapesten, a 2014. év október hó 8. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

Az ittas járművezetés vétsége miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.B.10649/2013/18. számú, illetőleg a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 26.Bf.11084/2013/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2013. június 25. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett 11.B.10649/2013/18. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki ittas járművezetés vétségében

[1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 188. § (1) bekezdés].

Ezért a terheltet 50 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 125.000 forint pénzbüntetésre és 1 év 2 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá a pénzbüntetés esetleges átváltoztatásáról, a járművezetéstől eltiltás tartamába beszámításról és a bűnügyi költségről.

A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék a 2014. március 24. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett 26.Bf.11084/2013/7. számú ítéletével az első fokú ítéletet a járművezetéstől eltiltás tartamába beszámító és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket érintően megváltoztatta, míg egyebekben helybenhagyta.

II.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen felülvizsgálati indítványt nyújtott be a terhelt védője a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontját megjelölve a bűnösség megállapítása miatt, bűncselekmény hiányában felmentés érdekében.

A védő indokai szerint

- a korábbi Btk. a nullum crimen sine lege elvét sértve nem határozta meg azt a véralkohol/levegőalkohol értékhatárt, ami alatt szabálysértés, illetőleg ami fölött bűncselekmény valósul meg, s az utóbbi körben szabályozatlan volt az enyhe, a közepes és a súlyos fokú befolyásoltság is,

- a hiányolt szabályozás jogalkotói kérdés, azt a Btk. kommentárja, az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 13. számú módszertani levele és a NEFMI irányelve nem pótolhatta, ezek a források ráadásul átlagértéket adnak, részben eltérő értékhatárt jelölnek és csak ajánlások a szakértők részére, így külön szakvélemény nélkül önmagukban a büntetőjogi felelősséget nem alapozhatják meg,

- a szakértői gyakorlat ugyan egységesen 0,8 gramm/litert meghaladó véralkohol-szint és egységesen 0,5 milligramm/litert meghaladó légalkohol-szint esetében állapította meg az alkoholos befolyásoltság tényét, holott az személyfüggő, ezért is helyes a hatályos Btk. direkt szabályozása, mégha a korábbihoz képest alacsonyabbra is teszi a szabálysértést és a bűncselekményt elválasztó értékhatárt,

- a korábbi Btk. hatálya alatt a törvényi meghatározás hiányában az értékhatár nem volt ismert, ezzel sérült a jogbiztonság, és nem volt elvárható a jogkövető magatartás.

A Legfőbb Ügyészség a BF.1069/2014/1. számú átiratában a védő indítványát törvényben kizártnak, érdemben pedig alaptalannak találva indítványt tett a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartására.

A Legfőbb Ügyészség szerint az indítvány törvényben kizárt, mert vitatja a szeszes italtól befolyásoltság tényének megállapítását, pedig a felülvizsgálati eljárásban irányadó az alapügybeli tényállás.

A Legfőbb Ügyészség érdemben sem látta alaposnak az indítványt, mert

- az irányadó tényállás alapján a terhelt cselekménye törvényi tényállásszerű,

- a nullum crimen sine lege elve nem sérülhetett, mert a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint járművet csak az vezethet, akinek a szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol, ekként a terhelt számára is nyilvánvaló volt, hogy ezen szabály megszegésével kötelezően érvényesül a jogi felelősségre vonás, azaz nem lehet szó társadalomra veszélyességben tévedésről sem,

- a nullum crimen sine lege elvéből az fakad, hogy a bűncselekmény különös részi tényállásának a büntetendő cselekmény valamennyi törvényi ismérvét és így rendszerint magát az elkövetési magatartást is pontosan meg kell határoznia (BH 2009.186.), ennek a korábbi Btk. szabályozása maradéktalanul megfelelt a szeszes italtól befolyásoltság állapotának tekintetében,

- a korábbi Btk. olyan jogtechnikai megoldással élt, hogy nem értékhatárt, hanem szeszes italtól befolyásoltságot határozott meg, s a jogalkalmazóra bízta annak a kimunkálását, hogy milyen értékhatárt von meg a szabálysértés és a bűncselekmény között,