BH+ 2015.4.145 Az ittas járművezetés miatti elítélés nem tekinthető törvénysértőnek azért, mert az 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) törvényi tényállása a "szeszes italtól befolyásolt állapot" kifejezést használta, és ennek nem volt jogszabályi meghatározása [1978. évi IV. tv. 188. §].

A kerületi bíróság a 2013. június 25. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki ittas járművezetés vétségében

[1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 188. § (1) bekezdés].

Ezért a terheltet 50 napi tétel, napi tételenként 2500 forint, összesen 125 000 forint pénzbüntetésre és 1 év 2 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá a pénzbüntetés esetleges átváltoztatásáról, a járművezetéstől eltiltás tartamába beszámításról és a bűnügyi költségről.

A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2014. március 24. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a járművezetéstől eltiltás tartamába beszámító és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket érintően megváltoztatta, míg egyebekben helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen felülvizsgálati indítványt nyújtott be a terhelt védője a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontját megjelölve a bűnösség megállapítása miatt, bűncselekmény hiányában felmentés érdekében.

A védő indokai szerint

- a korábbi Btk. a nullum crimen sine lege elvét sértve nem határozta meg azt a véralkohol/levegőalkohol értékhatárt, ami alatt szabálysértés, illetőleg ami fölött bűncselekmény valósul meg, s az utóbbi körben szabályozatlan volt az enyhe, a közepes és a súlyos fokú befolyásoltság is,

- a hiányolt szabályozás jogalkotói kérdés, azt a Btk. kommentárja, az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 13. számú módszertani levele és a NEFMI irányelve nem pótolhatta, ezek a források ráadásul átlagértéket adnak, részben eltérő értékhatárt jelölnek és csak ajánlások a szakértők részére, így külön szakvélemény nélkül önmagukban a büntetőjogi felelősséget nem alapozhatják meg,

- a szakértői gyakorlat ugyan egységesen 0,8 gramm/litert meghaladó véralkohol-szint és egységesen 0,5 milligramm/litert meghaladó légalkohol-szint esetében állapította meg az alkoholos befolyásoltság tényét, holott az személyfüggő, ezért is helyes a hatályos Btk. direkt szabályozása, még ha a korábbihoz képest alacsonyabbra is teszi a szabálysértést és a bűncselekményt elválasztó értékhatárt,

- a korábbi Btk. hatálya alatt a törvényi meghatározás hiányában az értékhatár nem volt ismert, ezzel sérült a jogbiztonság, és nem volt elvárható a jogkövető magatartás.

A Legfőbb Ügyészség a védő indítványát törvényben kizártnak, érdemben pedig alaptalannak találva indítványt tett a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartására.

A Legfőbb Ügyészség szerint az indítvány törvényben kizárt, mert vitatja a szeszes italtól befolyásoltság tényének megállapítását, pedig a felülvizsgálati eljárásban irányadó az alapügybeli tényállás.

A Legfőbb Ügyészség érdemben sem látta alaposnak az indítványt, mert

- az irányadó tényállás alapján a terhelt cselekménye törvényi tényállásszerű,

- a nullum crimen sine lege elve nem sérülhetett, mert a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint járművet csak az vezethet, akinek a szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol, ekként a terhelt számára is nyilvánvaló volt, hogy ezen szabály megszegésével kötelezően érvényesül a jogi felelősségre vonás, azaz nem lehet szó társadalomra veszélyességben tévedésről sem,

- a nullum crimen sine lege elvéből az fakad, hogy a bűncselekmény különös részi tényállásának a büntetendő cselekmény valamennyi törvényi ismérvét és így rendszerint magát az elkövetési magatartást is pontosan meg kell határoznia (BH 2009.186.), ennek a korábbi Btk. szabályozása maradéktalanul megfelelt a szeszes italtól befolyásoltság állapotának tekintetében,

- a korábbi Btk. olyan jogtechnikai megoldással élt, hogy nem értékhatárt, hanem szeszes italtól befolyásoltságot határozott meg, s a jogalkalmazóra bízta annak a kimunkálását, hogy milyen értékhatárt von meg a szabálysértés és a bűncselekmény között,

- korábbi Btk. más helyütt is alkalmaz olyan tényállási elemet, fogalmat, amit a jogalkalmazónak kell értelmeznie (pl. kényszerítés esetén a jelentős érdeksérelem kérdése a korábbi Btk. 174. §-ában).

A felülvizsgálati indítvány nem alapos, s részben törvényben kizárt.

Felülvizsgálatban a felülbírálat a jogerős határozatban megállapított, és nem támadható tényálláshoz [Be. 423. § (1) bekezdés] kötött. Bizonyításnak sincs helye [Be. 388. § (2) bekezdés 1. mondat, Be. 419. § (1) bekezdés]. Ekként a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy felülvizsgálatban nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan: ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.

A Be. 416. § (1) bekezdése a) pontjának 3. fordulata alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

Ugyanakkor az indítvány középpontjában az áll, hogy - miként azt helytállóan észlelte a Legfőbb Ügyészség - vitatja a szeszes italtól befolyásoltság tényének megállapítását, azaz az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti mérlegelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta a bűnösségének megállapítását - ami felülvizsgálatban kizárt.

A Kúria megjegyzi, hogy a kizártság önmagában elutasításhoz [Be. 421. § (2) bekezdés 1. mondat 1. fordulat] vezetett volna. Érdemi felülbírálatra az indítvány egyéb indoka miatt került sor.

A jogalkotó - a büntetőjog alkotmányos korlátai között - szabadon dönt arról, hogy társadalomra veszélyessége függvényében egy adott kriminális cselekményt szabálysértésként vagy bűncselekményként rendel-e büntetni, s ahhoz meghatározza a cselekmény törvényi tényállását.

A felrótt cselekmény elkövetése idején hatályos jogszabályok alapján

- az ittas járművezetés bűncselekményét követi el, aki szeszes italtól befolyásolt állapotban közúton gépi meghajtású járművet vezet [korábbi Btk. 188. § (1) bekezdés],

- az ittas vezetés szabálysértését követi el, aki közúton vagy a közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet úgy vezet, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van [egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 42. § (1) bekezdés a) pont].

A jogalkotó mind a bűncselekményi, mind a szabálysértési kategóriát kerettényállás meghatározásával szabályozza. A kerettényállások kapcsán a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) alkalmazandó. A rendelet a járművezetés személyi feltételei között előírja, hogy járművet az vezethet - egyebek mellett - akinek a szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol [KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pont 2. fordulat].