EH 2004.1126 Ha az életbiztosítási szerződésben a kedvezményezettet nem jelölték meg és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki, a biztosított leszármazóin kívül kedvezményezettnek minősül a túlélő házastársa, mint az özvegyi jog jogosultja [Ptk. 560. §, 615. §, 607. §, 157. §, 164. §].
Az alperes és a Belügyminisztérium által megkötött, baleseti és életbiztosítási elemeket is tartalmazó keretbiztosítási szerződés biztosítottja a felperes házastársa volt, aki 2000. augusztus 9. napján elhunyt. A szerződés 2. pontja értelmében a biztosított halála esetén a szolgáltatási összeg a biztosított örökösét illeti meg. A felperes kérelmét, melyben a biztosítási összeg kifizetését kérte, az alperes elutasította és 2001. június 13-án az 1 500 000 forint biztosítási összeget az elhunyt leszármazóinak fizette ki. Azt az álláspontot foglalta el, hogy kedvezményezett kijelölésének hiányában a törvényes örökösöknek kell teljesítenie, a felperes velük szemben érvényesítheti özvegyi jogát. A közjegyző az örökhagyó hagyatékát a 2002. szeptember 12. napján hozott végzésével adta át részben leszármazói öröklés, részben ajándék jogcímén a leszármazóknak, az özvegyi haszonélvezeti jogot a törvényes öröklés rendjén a felperesnek.
A felperes keresetében 1 500 000 forint biztosítási összeg megfizetésére kérte az alperest kötelezni annak megállapítása mellett, hogy az összeg tulajdonjoga a törvényes örökösöket, míg az özvegyi haszonélvezeti jog őt illeti meg. Az alperes a kereset elutasítását kérte, majd perbe hívta a biztosított leszármazóit, akik a perbe nem avatkoztak be.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokai szerint az alperes a biztosított leszármazóinak mint törvényes örökösöknek köteles teljesíteni, a felperes pedig az őt megillető özvegyi jogát a törvényes örökösökkel szemben gyakorolhatja. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Kifejtette, hogy az özvegyi jog csak az örökség címén megszerzett vagyontárgyra áll fenn. A biztosítási összeg nem része a hagyatéknak, azt az örökhagyó gyermekei sem öröklés címén, hanem mint a biztosítási szerződés kedvezményezettjei szerezték meg. A túlélő házastárs haszonélvezeti jogából a PK 75. számú állásfoglalásban kifejtett kedvezményezetti pozíció nem vezethető le, tehát a biztosítási összegre az özvegyi jog nem érvényesíthető.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet keresetének helyt adó felülvizsgálati határozat meghozatala érdekében. Hivatkozása szerint az özvegyi jog öröklése törvényes öröklés, ezért az életbiztosítási szerződés alapján a biztosító szolgáltatását a túlélő házastárs részére kell teljesítenie. Az ezzel ellentétes álláspont a Ptk. 157. §-ának (1) bekezdésébe, 560. § (1) bekezdésének c) pontjába, 615. §-ának (1) bekezdésébe ütközik és ellentétes a PK 75. számú állásfoglalásban kifejtett elvekkel.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban azt vizsgálta, hogy ha az életbiztosítási szerződésben a kedvezményezettet nem jelölték meg és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki, kedvezményezettnek minősül-e a biztosított leszármazóin kívül a túlélő házastársa, mint az özvegyi jog jogosultja. Ennek vizsgálata során megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem az alábbiak következtében részben alapos.
A Ptk. 560.§-ának (1) bekezdése értelmében életbiztosítási szerződésben kedvezményezett lehet
a) a szerződésben megnevezett személy,
b) a bemutatóra szóló kötvény birtokosa,
c) a biztosított örököse, ha a kedvezményezettet a szerződésben nem jelölték meg és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki.
Életbiztosítási szerződés alapján, a biztosító szolgáltatási kötelezettségére irányuló jogvitában a biztosítási szerződésre vonatkozó anyagi jogszabályok az irányadóak. Eltérő szerződési kikötés hiányában, a kedvezményezettek körének meghatározása során azonban az öröklésre vonatkozó anyagi jogi szabályokat kell alkalmazni. Erre nézve részletes álláspontot a Legfelsőbb Bíróság PK 75. számú állásfoglalása tartalmazza. Eszerint ha az életbiztosítási szerződésben a kedvezményezettet nem jelölik meg és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki, a Ptk. 560. § (1) bekezdésének c) pontja szerint kedvezményezettnek minősülő örökösöket egymás közti viszonyukban a biztosítási összeg olyan mértékben (arányban) illeti meg, amilyen mértékben (arányban) erre öröklés esetén igényt tarthatnak. Ha az elhunyt biztosított után nem maradt végrendelet, a törvényes örökösök mint kedvezményezettek osztoznak az életbiztosítási összegen, míg a túlélő házastársat az öröklési jog szabályai által meghatározott tartalmú haszonélvezeti jog illeti meg.
A Ptk. 615. §-ának (1) bekezdése szerint az örökhagyó házastárs örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örökölt. A házastárs haszonélvezeti joga törvényes öröklési jog, amely ipso iure száll át a házastársra.
A Ptk. 157. §-ának (1) bekezdése értelmében haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja, hasznait szedheti. Ptk. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a kamatozó követelés vagy más hasznot hajtó jog haszonélvezetére a dolgok haszonélvezetének szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében rámutatott arra, hogy készpénzen fennálló haszonélvezet esetén a haszonélvező jogainak gyakorlását és az állagörökösök tulajdonosi érdekének megóvását az a megoldás biztosítja, ha a kötelezett a készpénzt "fenntartásos" takarékbetétkönyvben helyezi el. Ilyen esetben kedvezményezettként a állagörököst kell a betétkönyvben megjelölni, aki azonban a haszonélvezeti jog fennállása alatt csak a haszonélvező hozzájárulásával rendelkezhet a betéti összeggel. A haszonélvezőt viszont csak a betéti összeg kamatai illetik meg, melyek felől az állagörökösök hozzájárulása nélkül, önállóan rendelkezhet. Az ilyen módon kiállított takarékbetétkönyvet ezért a haszonélvező kezéhez kell kiszolgáltatni. (PJD III. 240, BH 1967/9. 5440 sz., PJD VIII. 231., BH 1979/11/367.)
A fentiekből következik, hogy az adott esetben az életbiztosítási tőkeösszeg a Ptk. 607. §-ának (1) bekezdése értelmében az állagörökösöket, míg annak haszonélvezete a Ptk. 615. §-ának (1) bekezdése alapján a felperest illette. A felperes az 1 500 000 forint biztosítási összeg tekintetében csak annak haszonélvezetére, vagyis az ezután járó kamatra tarthat igényt, az állag felhasználására jogosultsága nincs. Ezzel szemben az alperes az örökség állagát kellő biztosíték, illetőleg a felperes és az állagörökös erre vonatkozó megállapodása nélkül fizette ki, olyan időben, amikor még az öröklés közhitelű tanúsítására szolgáló hagyatékátadó végzés meghozatalára sor nem került. A felperes jogszerűen tarthat igényt arra, hogy az alperes a haszonélvezet tárgyáért, az 1 500 000 forint életbiztosítási összeg után járó kamat erejéig álljon helyt. Az alperes nem védekezhet azzal sem, hogy a felperesnek az állagörökösök ellen kell fellépnie, mert kötelezettsége a biztosítási szerződés alapján a felperessel szemben fennállott, esetleges aggályait az összeg bírói letétbe helyezésével oszlathatta volna el. Mivel az állagörökösök perbehívása nem vezetett eredményre - nem kívántak a perben beavatkozóként részt venni - okkal feltételezhető, hogy a pénz már nem áll rendelkezésükre. Ezért a felperes az állagörökösök elleni fellépés bizonytalanságának és elhúzódásának hátrányait nem viselheti.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtett indokok alapján a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése szerint hozott közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperest törvényes örökösként (özvegyi jog) a biztosítási összeg kamatai mindaddig megilletik, amíg az özvegyi joga fennáll. A kamatok összegének a felperest terhelő bizonyítás útján való meghatározása érdekében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés].