3223/2021. (V. 28.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.I.546/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben kérte a Pápai Járásbíróság 12.Bpk.182/2019/2. számú végzése, a Veszprémi Törvényszék 3.Bpkf.456/2019/4. számú végzése és a Kúria Bfv.I.546/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó a támadott bírósági határozatok alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezethető kiszámíthatóság követelményének és visszaható hatály tilalmának a megsértése miatt tartotta megállapíthatónak. Ezek értelmében ugyanis senkit sem lehet olyan jogszabályi rendelkezés alapján büntetéssel sújtani, amely a büntetendő cselekmény elkövetésekor még nem volt hatályos.
[2] Az indítványozó kifogása szerint az összbüntetési indítványa alapján eljáró bíróságok kérése ellenére nem a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) kedvezőbb szabályai, hanem a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) alapján foglalták összbüntetésbe a korábbi büntetéseit.
[3] Az indítványozó utalt rá, hogy az összbüntetésbe foglalással érintett ítéletek alapjául szolgáló bűncselekményeket többségében a Btk. hatályba lépése, azaz 2013. július 1. előtt követte el. A bíróságok azonban az összbüntetés kiszabásakor nem a bűncselekmények elkövetési idejének, hanem az alapítéletek jogerőre emelkedése időpontjának tulajdonítottak jelentőséget.
[4] Az indítványozó szerint a bíróságok nem vették figyelembe az Alkotmánybíróság 10/2018. (VII. 18.) AB határozatában és a 3360/2018. (XI. 28.) AB határozatában tett megállapításait.
[5] Az indítványozó sérelmezte továbbá, hogy a Kúria a határozatában hivatkozott a 2/2019. Büntető jogegységi határozatra, amelynek az alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság az 1/2020. (I. 2.) AB határozatban megállapította.
[6] 2. A Pápai Járásbíróság 12.Bpk.182/2019/2. számú, 2019. június 6-án kelt végzésében elutasította az indítványozó összbüntetési indítványát. A bíróság a Btk. 2. §-a alapján elvégezte annak vizsgálatát, hogy melyik büntető törvénykönyv tartalmaz ez elítéltre nézve kedvezőbb szabályokat. A vizsgálat eredményeként ugyanakkor azt állapította meg, hogy az összbüntetési indítványban foglalt kérelem sem a régi Btk., sem a Btk. szabályai alapján nem teljesíthető.
[7] A másodfokú bíróságként eljáró Veszprémi Törvényszék 3.Bpkf.456/2019/4. számú, 2019. szeptember 4-én kelt végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Utalt rá a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróságnak lehetősége lett volna arra is, hogy az összbüntetési indítványt érdemi vizsgálat nélkül elutasítsa, mivel az indítványozó korábbi összbüntetésbe foglalás iránti indítványával azonos tartalommal terjesztette elő az újabb összbüntetésbe foglalás iránti indítványát. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság az indítványt érdemben megvizsgálta, és annak eredményeként helytállóan állapította meg, hogy az összbüntetésbe foglalás sem a régi Btk., sem a Btk. szabályainak az alkalmazásával nem volt elvégezhető.
[8] Az indítványozó felülvizsgálati indítványa alapján eljáró Kúria a felülvizsgálati indítványt mint törvényben kizártat elutasította.
[9] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].
[10] A befogadhatóság feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány az alábbiak szerint nem volt befogadható.
[11] 3.1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panaszt az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen lehet előterjeszteni.
[12] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy jelen ügyben a Kúria Bfv.I.546/2020/2. számú végzésében a felülvizsgálati kérelmet mint törvényben kizártat elutasította. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a Kúriának az a döntése, amelyben megállapítja, hogy felülvizsgálati eljárásra nincs lehetőség, az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, így alkotmányjogi panasszal támadható. Ezért a Kúria Bfv.I.546/2020/2. számú végzése ellen a konkrét esetben helye volt alkotmányjogi panasz előterjesztésének.
[13] Figyelemmel ugyanakkor arra, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelmet mint törvényben kizártat elutasította, a Kúria végzése nem minősül egyúttal az Abtv. 27. §-a értelmében véve az ügy érdemében hozott döntésnek. A jelen alkotmányjogi panasz megítélése szempontjából ilyen, az Abtv. 27. §-a szerint az alapügy érdemében hozott döntésnek a Veszprémi Törvényszék 3.Bpkf.456/2019/4. számú végzése tekinthető.
[14] Az eljárásban hozott határozatok fentiek szerinti minősítésének az Alkotmánybíróság eljárási jogosítványainak a megítélése szempontjából van jelentősége.
[15] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben kiemeli, hogy az Ügyrend 32. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszok esetében a jogorvoslati lehetőség kimerítésének a kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz ezért a jogerős döntéssel szemben akkor is benyújtható, ha törvény felülvizsgálati indítvány benyújtását is lehetővé teszi, de az indítványozó ezzel a lehetőséggel nem él.
[16] Ha azonban az indítványozó a felülvizsgálat lehetőségét kimeríti, a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott döntés tartalma az Alkotmánybíróság eljárására is kihat. Ha ugyanis a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálásra alkalmas, azt a Kúria érdemben vizsgálja, az Alkotmánybíróság a felülvizsgálati eljárásban hozott döntést a jogerős döntésre is kiterjedően vizsgálhatja. Abban az esetben azonban, ha a Kúria azt állapítja meg, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatására nincs lehetőség, az Alkotmánybíróság a Kúriának ezen nem érdemi döntésén keresztül az ügy érdemében hozott jogerős döntést csak két esetben vizsgálhatja. Akkor (i) ha az indítványozó a jogerős döntést a felülvizsgálati indítvánnyal egyidejűleg - az Abtv. szerinti határidőben - alkotmányjogi panasszal is megtámadta, vagy (II) ha a Kúria végzését mérlegelési jogkörben hozta meg, amely mérlegelés eredményére az indítványozónak bizonyosan nincs ráhatása [Ügyrend 32. § (4) bekezdés, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bekezdésének és 27. §-ának, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendje 32. §-ának egységes értelmezéséről szóló 1/2019. (XI. 25.) AB Tü. állásfoglalás I/5. pont].
[17] Jelen ügyben ezen esetek egyike sem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az indítványozó jogerős ítéletre vonatkozó érveit nem vizsgálhatta. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz befogadhatóságát a továbbiakban csak a Kúria végzését támadó elemében értékelte (lásd hasonlóan: 3369/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [12]-[14]).
[18] 3.2. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltétele, hogy az indítvány a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (erről lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[19] Az indítványozónak az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével kapcsolatos kifogásait az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság a következőképpen értékelte.
[20] Az indítványozói felvetésekkel összefüggésben az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza: az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]).
[21] Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]).
[22] A konkrét indítvány kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria támadott, és jelen alkotmánybírósági eljárásban vizsgálható végzésében kizárólag arról foglalt állást, hogy az összbüntetésbe foglalás tárgyában hozott végzés ellen a büntetőeljárásról szóló törvény értelmében nincs helye felülvizsgálatnak.
[23] Ehhez képest az indítványozó alkotmányjogi panaszában annak vizsgálatát kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy a bíróságok a Btk. 2. §-a alapján elvégzett mérlegelés és annak megállapítása során, hogy az összbüntetési eljárásban melyik büntető törvénykönyv tartalmaz rá nézve kedvezőbb szabályokat, megsértették-e az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezethető kiszámíthatóság követelményét és a visszaható hatály tilalmát. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadott kifogások tehát kivétel nélkül a Veszprémi Törvényszék és a Pápai Járásbíróság végzéseiben foglaltakra, ezen alsóbb fokú bíróságok megállapításaira vonatkoztak.
[24] Az indítványozó kifogásai és a Kúria végzésének megállapításai között nincs tartalmi átfedés, így az alkotmányjogi panasz bizonyosan nem veti fel a Kúria végzésének az alaptörvény-ellenességét.
[25] Az Alkotmánybíróság ezért úgy ítélte meg, hogy az indítványozó által megfogalmazott kifogások alapján nem állapítható meg az Abtv. 29. §-a értelmében vett, a Kúria támadott döntését érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, és nem merül fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés sem.
[26] 4. Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata alapján arra a megállapításra jutott, hogy az nem felel meg az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságával szemben támasztott követelményeknek, és az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel visszautasította.
Budapest, 2021. május 11.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Czine Ágnes előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Horváth Attila alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Juhász Miklós alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Sulyok Tamás alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1125/2020.