A Veszprémi Törvényszék Pf.20404/2010/4. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 164. §, 235. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 214. §, 328. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Csabai Gyöngyi, Horváth Györgyi, Pongrácz Emma

A Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság.

2.Pf.20.404/2010/4. szám.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Veszprém Megyei Bíróság ügyvéd neve (ügyvéd címe) ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - ügyvéd neve (ügyvéd címe) ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, kölcsöntartozás megfizetése iránt indított perében a Tapolcai Városi Bíróság 5.P.20.402/2009/9. sorszámú ítélete ellen a felperes által 10. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet h e l y b e n h a g y j a .

K ö t e l e z i a felperest, fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 50.800,- (Ötvenezer-nyolcszáz) Ft fellebbezési költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az első fokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 101.516,- Ft perköltséget.

Az ítélet indokolása szerint a felperes jogelődje a bank neve 2002. december 16. napján kölcsönszerződést kötött az alperessel abból a célból, hogy az alperes az személygépkocsi rendszáma, személygépkocsi típusa személygépkocsi megvásárlásához 2.203.200,- Ft svájci frank alapú kölcsönt vegyen fel. A szerződés alapján az alperesnek havi 42.655,- Ft törlesztő részletet kellett fizetni, mely kötelezettségének csak 5 hónapig tett eleget. Ezért a felperes jogelődje a hitelszerződést azonnali hatállyal felmondta, és ezzel az alperes teljes tartozása, 2.652.132,- Ft egy összegben esedékessé vált. A felperes jogelődje értesítette az alperest arról, hogy vételi jogával élve a személygépkocsit megvásárolja. A gépkocsi átvételére 2003. augusztus 14-én került sor, ekkor az alperes a gépkocsit átadta a felperesi jogelőd képviselőjének. A felperes jogelődje 2003. szeptember 19-én kelt felszólítással felszólította az alperest, hogy 2.652.015,- Ft-ot fizessen meg részére. A fizetési felszólítást az alperes helyiségnév, utcanév és házszám alatti címen 2003. december 13-án átvette. Ezt követően a felperesi jogelőd a gépkocsit értékesítette, az értékesítésből befolyt 1.200.000,- Ft-ot az alperes tartozásába beszámította, és 2004. március 5-én kelt elszámolást és fizetési felszólítást adott fel postai úton az alperes címére azzal a felhívással, hogy 8 napon belül 1.624.250,- Ft-ot fizessen meg részére. Az alperes részére történt kézbesítés nincs igazolva.

A felperesi jogelőd a 2005. november 28-án kelt engedményezési szerződéssel a felperesre engedményezte az alperessel szemben fennálló követelését, és ekkor értesítést küldött az alperesnek, mely részére nem került kézbesítésre. Címéről "ismeretlen helyre költözött" jelzéssel küldte vissza a posta az értesítést. A felperes által az engedményezésről küldött értesítés, valamint fizetési felszólítás - amely 2006. január 6-án kelt - az alperes címéről szintén "ismeretlen helyen tartózkodik" megjelöléssel került visszaküldésre. Ezt követően 2006. május 30-án kelt levélben a felperes ismét felszólította az alperest tartozásának megfizetésére, mely felszólítás az alperes címéről "ismeretlen helyre költözött" jelzéssel érkezett vissza. Ezután 2008. január 28-án a felperes ismét felhívta az alperest tartozásának megfizetésére, de ez a felhívás is az alperes címéről "ismeretlen" jelzéssel érkezett vissza 2008. január 28-án.

Fentiek után a felperes keresetében a kölcsönszerződés és az engedményezési szerződés alapján elszámolásból eredő tartozás címén 1.624.250,- Ft tőke és annak 2004. március 5. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest azzal az indokkal, hogy az alperes a gépkocsi után a tartozását nem egyenlítette ki. A felperes álláspontja szerint a tartozása nem évült el, mert az elévülést a postázott engedményezési értesítés és fizetési felszólítások megszakították.

Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a követelés elévült.

A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az első fokú bíróság megállapította, hogy valóban a felperes által írt felszólítások megküldésre kerültek, azonban azokat az alperes nem kapta meg, a posta nem kézbesítette számára, a küldemények felbontás nélkül visszaküldésre kerültek a feladónak azzal a jelzéssel, hogy az alperes a helyiségnév, utcanév és házszámról "ismeretlen helyre költözött". Utalt arra, hogy a bírói gyakorlat szerint a követelés elévülésének megszakadásához nem elégséges az, hogy a jogosult a fizetési felszólítást postára adja, hanem az is szükséges,

hogy a kötelezetthez megérkezzen. Az olyan felszólítás, amelyről a kötelezett nem szerez tudomást, az elévülést nem szakítja meg.

A Pp.164.§ (1) bekezdése alapján a felperesnek kellett bizonyítania azt, hogy az elévülés megszakadt, melyről a bíróság tájékoztatta a felperest. Ennek bizonyítására a felperes által becsatolt és a feladó részére visszaküldött levelek nem voltak alkalmasak.