3066/2016. (IV. 11.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.V.35.312/2014/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Kfv.V35.312/2014/6. számú ítélete ellen.
[2] Az ügy tényállása szerint az indítványozót a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) Borsod-Abaúj Zemplén Megyei Adóigazgatósága általános forgalmi adó (áfa) adónemben folytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az indítványozó fellebbezése alapján eljárt NAV Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága az Adóigazgatóság határozatát helyben hagyta. Az adóhatóság azt állapította meg, hogy egyes számlák tekintetében az indítványozó (mint adózó) és a számlakibocsátó között nem valósult meg a számlán feltüntetett gazdasági esemény. Miután hiteltelen bizonylatra jogot alapítani nem lehet, ezért az elsőfokú adóhatóság jogszerűen járt el, amikor elutasította az indítványozó adólevonási jogát a kérdéses számlák tekintetében.
[3] Ezután az indítványozó közigazgatási perben kezdeményezte az hatósági döntés felülvizsgálatát, azt állítva, hogy a gazdasági események a valóságban is megtörténtek, így jogszerűen élt adólevonási joggal. A keresetet az elsőfokú bíróság elutasította, mivel bizonyítottnak találta a hatóság döntésében foglalt megállapításokat. Az elsőfokú bíróság ítélete kiemelte, hogy a számlakibocsátó és annak megjelölt alvállalkozói - mivel alkalmazottakat, alkalmi munkavállalókat nem foglalkoztattak - a számlákon szereplő munkákat nem is végeztethették el. Emellett hivatkozott az Európai Unió Bíróságának döntéseire, amelyek értelmében a nemzeti adóhatóságoknak meg kell tagadniuk az adólevonási jog által biztosított előnyt, ha objektív körülmények alapján az állapítható meg, hogy e jogra csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkoztak. Az elsőfokú bíróság ítélete szerinti az indítványozónak (mint felperesnek) tudatában kellett lennie, hogy a leszámlázott szolgáltatást nem a számlakibocsátó végezt(tet)e el. így a számla befogadásával az adójogszabályok kikerülését megvalósító ügyletben vett részt.
[4] Ezután az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúriánál azzal az indokkal, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat és azokból téves következtetést vont le. A Kúria hangsúlyozta, hogy a közigazgatási perben az elsőfokú bíróságnak arra van hatásköre, hogy a közigazgatási határozatok jogszerűségéről döntsön a kereseti kérelem keretei között. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria hatásköre pedig arra terjed ki, hogy a jogerős ítéletet vizsgálja felül a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. A felperes által megjelölt jogszabályhely alapján az elsőfokú bíróság jogerős ítélete kapcsán a Kúria nem állapított meg jogszabálysértést. Álláspontja szerint a tényállás nem volt iratellenes, a lefolytatott bizonyítás, azok értékelése, az alkalmazott jogszabályok hivatkozása és ismertetése, döntésének indokolása jogszerű volt. Ezért a jogerős ítéletet a Kúria hatályában fenntartotta.
[5] 2. Az indítványozó a Kúria ítéletével szemben alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[6] Az indítványozó eredeti indítványa szerint az ítélet sérti az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdését, valamint az R) cikk (2) bekezdését.
[7] Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet azért sérti az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseit, mert ellentétes az uniós áfa irányelvvel. Ezen irányelv értelmében az áfa-levonás joga alapvető jog az indítványozó szerint, amelyet csak nagyon indokolt esetben korlátozhat az adóhatóság. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben azonban a NAV azt állapította meg "sajátos ellenőrzési tematikája révén", hogy az indítványozó társaságra áthárított adót az indítványozó nem vonhatja le annak ellenére, hogy az Áfa törvény (az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény) 119-120. §-ában foglalt feltételeknek a társaság megfelelt. A NAV vizsgálata az indítványozó szerint nem volt objektív, mert határozata indokolásában nem jelölte meg, hogy a társaság milyen intézkedések megtételével tudta volna gyakorolni az áfa-levonás jogát. Hangsúlyozta az indítványozót, hogy nem vett részt láncértékesítésben és szándéka nem irányult adóelkerülésre. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a NAV olyan megállapításokat tett határozataiban, amelyre nem volt hatásköre, mivel "ezen megállapítások nem a közigazgatási jog határain belüliek és más jogághoz tartoznak".
[8] Az indítványozó álláspontja a NAV szerveinek eljárása azért is jogszabálysértő volt, mert a számlakibocsátót nem is vizsgálta és ezt azzal indokolta, hogy nem volt fellelhető iratanyag. Márpedig ez nem elegendő indok arra, hogy az indítványozó felelősségét értékesítési láncban való részvétel miatt adókijátszásért megállapítsák.
[9] Indítvány-kiegészítésében az indítványozó az Alaptörvény Q) cikkére vonatkozó indítványi kérelmét visszavonta és helyette az Alaptörvény E) cikke alapján kérte az ítélet alkotmányossági vizsgálatát. Kifejtette, hogy a 112/2006/EK Irányelv az, amelyre tekintettel az ítélet alkotmányossági vizsgálatát kéri azért, mert az áfa-levonás "alapjoga" az eljárásban nem érvényesült. Ugyanezen okból kérte az ítélet megsemmisítését is: a Kúria ítélete sem alkalmazta ezt az alapelvet és emiatt az indítványozó hátrány érte (pervesztes lett). Az indítványozó szerint az adóhatóság ellenőrzésének megállapításait érdemi felülvizsgálat nélkül fogadták el a magasabb szintű szervek. Az indítványozó szerint ő jogkövető magatartást tanúsított, amit a rendelkezésre álló iratok is igazolnak.
[10] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat körében az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mert - az alább kifejtett indokok szerint - nem felel meg az Abtv. 27. és 29. §-ában foglalt feltételeknek.
[11] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény E) cikkére és az R) cikk (2) bekezdésének sérelmére. Az ezen rendelkezésekben foglaltak azonban nem tekinthetők az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának, így azokra alkotmányjogi panasz nem alapozható.
[12] Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az alkotmányjogi panasz az ítéletet (és főként az azt megelőző hatósági eljárást) törvénysértésre tekintettel támadta. Az indítványozó által megjelölt, az alapügyben elkövetett esetleges jogszabálysértések önmagukban alkotmányossági kérdést nem vetnek fel: az, hogy a bíróság az indítványozóétól eltérő jogi álláspontot foglalt el (pl. a bizonyítékok mérlegelése körében), nem sérti az Alaptörvényt. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Önmagában a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak, különben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]) Eszerint az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a bíróságok döntéseinek felülvizsgálatára, így annak megítélésére, hogy törvénysértő volt-e a Kúria ítélete (és a megelőző eljárás során hozott közigazgatási határozatok).
[13] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2016. március 21.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2247/2015.