BH+ 2013.8.338 A közbeszerzésre, a közbeszerzési eljárási szabályok megsértésére alapított polgári jogi igény érvényesítésének feltétele, hogy a jogsértést a közbeszerzési döntőbizottság, illetve annak határozatát felülbíráló bíróság megállapítsa [Ptk. 200. § (2) bek., 236. § (3) bek., 2003. évi CXXIX. tv. (továbbiakban: Kbt.) 350. §].

Az alperes közbeszerzési eljárása során, a 2006. július 7-én kiírt, július 19-én módosított, a H. 12.841 hrsz.-ú, M. V. u. 4-6. szám alatti ingatlanon, az alperes által kialakított követelményrendszernek megfelelő, a befektető finanszírozásában megvalósítandó egyterű tornacsarnok létesítményben, a 2007. január 1-je és 2012. december 31-e közötti időszakra rendelkezésre tartási (bérleti és használati szolgáltatások, épületüzemeltetési feladatok) teljesítésére szóló felhívásra kizárólag a felperes tett ajánlatot. A szolgáltatások fejében évi 165 911 100 Ft szolgáltatási díjat jelölt meg, amelyet a műszaki tartalom utóbb történt módosítására tekintettel, évi bruttó 146 696 024 Ft-ra csökkentett.

Az alperes képviselő testületének közgyűlése elfogadta a felperes ajánlatát. 2007. február 9-én - erre tekintettel - az alperes, a felperes és a fejlesztéshez szakmai szolgáltatást, illetve a szolgáltatói díjhoz hozzájárulást nyújtó Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium szolgáltatási szerződést kötött. Ebben a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a sportlétesítményt az alperes tulajdonában álló és a későbbiekben is abban maradó földterületen, a saját költségére megtervezteti, kivitelezi vagy kivitelezteti, engedélyezteti, az elkészült létesítményt közcélú igénybevétel céljára tartós, határozott - 2007. január 1-je és 2012. december 31. közötti - időtartamra, bérleti díj ellenében az alperes használatába adja, majd a határozott idő elteltével a létesítmény tulajdonjogát jelképes ellenérték fejében az alperesre átruházza.

A felperes az igényelt műszaki tartalommal a tornacsarnokot felépítette, majd megkezdte annak üzemeltetését.

Az alperes 2010 novemberétől kezdődően a szolgáltatási díjat nem fizette meg. 2011 decemberéig 123 612 303 Ft összegű tartozása keletkezett.

Az alperes képviselő-testülete a 2011. augusztus 26-i közgyűlésén úgy határozott, hogy a szolgáltatási szerződést 2011. szeptember 1. napjával felmondja. A felmondást a felperes nem fogadta el.

A felperes keresetében 123 612 303 Ft és az egyes részösszegek után, a fizetési határidőtől a kifizetésig járó késedelmi kamatok megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Igényének jogalapjaként az alperessel kötött szolgáltatási szerződésben foglaltakra hivatkozott.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. A felperessel kötött szolgáltatási szerződés tekintetében tévedésre, megtévesztésre, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékaránytalanságra hivatkozott, kifogást előterjesztve. Előadta azt is, hogy 2011. szeptember 1-jén a perbeli szerződést felmondta, a tornacsarnokot ettől az időponttól nem használta, díj fizetésére ezért nem köteles.

Az elsőfokú bíróság az alperest a kereseti kérelem szerint marasztalta. Megállapította, hogy a követelés összege nem volt vitatott. A Ptk. 236. § (3) bekezdésben foglaltak alapján kifogás útján előterjesztett megtámadási jogot alaptalannak tartotta, az alperes tévedését, megtévesztését, a perbeli szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékaránytalanságot nem találta bizonyítottnak. Megállapította azt is, hogy az alperes a felmondási jogát nem a felek között létrejött szerződésben rögzített okból és módon, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériummal együttesen gyakorolta. A felmondását ezért hatálytalannak tekintette, és a felek közötti szerződés alapján az alperest terhelő szolgáltatási díj fizetési kötelezettséget megállapította.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes Pp. 247. § (1) bekezdés b) pontja alapján felemelt keresetének helyt adva, további 37 490 140 Ft, valamint ennek 2012. április 23-tól a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest.

Határozatának indokolásában rögzítette: a felperes szerződés szerinti, hátralékos szolgáltatási díj követelésével szemben az alperes több jogcímen érvénytelenségi kifogást terjesztett elő. Az elsőfokú eljárásban ezek kizárólag megtámadási okok voltak. A fellebbezésben azonban már a szerződés semmisségére - annak jogszabályba, illetve nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköző voltára is - hivatkozott. Azzal érvelt, a felperes és az általa, a szolgáltatási szerződés teljesítése során igénybe vett, jelen perben nem részes K' ART Zrt. között létrejött fővállalkozási (generálkivitelezői), valamint a perbeli szolgáltatási szerződés a szerződéskötéskor hatályos, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 304. § (1) és (2) bekezdéseibe ütközik, következésképpen a Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében semmis.

A másodfokú bíróságnak ezzel az érveléssel kapcsolatosan az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes nem volt jogosult arra, hogy védekezésként olyan szerződés - a felperes és a K. Zrt. között létrejött vállalkozási szerződés - semmisségére hivatkozzon, amellyel összefüggésben vele szemben igényérvényesítés nem történt. Az érvénytelenségi kifogást ugyanis a kereset elutasítását célzó védekezési eszköznek tartotta. Hangsúlyozta, az alperes érvénytelenségi kifogása csak arra a szerződésre irányulhat, amelyre a felperes a követelését alapította.

A felek között létrejött, a per tárgyát képező szolgáltatási szerződés közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése miatti semmisségére történt alperesi hivatkozást a másodfokú bíróság alaptalannak találta. Kifejtette, a szerződéskötés időpontjában hatályos, és arra tekintettel a jogvita eldöntése során alkalmazandó Kbt. 350. §-a értelmében a közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértésére alapított bármely polgári jogi igény érvényesíthetőségének feltétele, hogy a közbeszerzési döntőbizottság, illetve annak határozata felülvizsgálata során a bíróság a jogsértést jogerősen megállapítsa. Az ítélőtábla utalt arra, hogy a perbeli szolgáltatási szerződéssel összefüggésben ilyen jogsértés megállapítására nem került sor. Az alperes által elkésetten kezdeményezett közbeszerzési döntőbizottsági eljárást ugyanis a döntőbizottság megszüntette. Az azzal szembeni felülvizsgálat során a törvényszék határozatában mellőze a keresettel támadott határozat indokolásában szereplő jogsértés tényének megállapítását. Az ítélőtábla hangsúlyozta, az alperes által, a fellebbezésben hivatkozott okból állított jogszabályba ütközés miatt, a jelen polgári perben nincs jogi lehetőség a semmisség megállapítására.

A másodfokú bíróság a szolgáltatási szerződés nyilvánvaló jó erkölcsbe ütközését sem tartotta bizonyítottnak. Utalt a peres iratok között fellelhető, az Állami Számvevőszék által készített jelentésben foglaltakra, amely a szerződést az alperes érdekeivel összhangban állónak tartotta. Az ítélőtábla, lényegében az elsőfokú bírósággal megegyező indokokkal, az alperes tévedésre, megtévesztésre, illetve a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással, kifogás formájában előterjesztett megtámadást is alaptalannak találta.