BH 2020.2.31 A gyermektartási kötelezettség elmulasztásának egyaránt passzív alanya a kiskorú gyermek, a nagykorú, középiskolai tanulmányokat folytató gyermek legfeljebb a huszadik életévének betöltéséig és a nagykorú, továbbtanuló (pl. felsőfokú tanulmányokat folytató) gyermek általában a huszonötödik életévének betöltéséig, rendkívül indokolt esetben azon túl is.

A jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozat - amíg az hatályban van - köti a büntetőbíróságot, ezért a rászorultság hiányát nem, csakis az esetleges teljesítési önhibát vagy annak hiányát állapíthatja meg [Btk. 212. § (1) és (2) bek., Ptk. 4:194. § (1) bek., 4:196. § (2) bek., 4:214. §, 4:215. § (1) bek. 4:220. § (1)-(3) és (5) bek.].

[1] A járásbíróság a 2018. március 6. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet az ellene tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége [Btk. 212. § (1) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] Az ügyész a terhelt terhére irányuló fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2018. október 30. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] Az elsőfokú bíróság a tényállásban megállapította, hogy a terhelt az 1993. október 30-án született nagykorú továbbtanuló - külföldön felsőfokú oktatási intézményben alapképzés után 2015. október 6-án, majd mesterképzés után 2017. október 3-án diplomát szerzett - gyermeke tekintetében 2013. október 4. és 2017. június 30. között tartásdíjfizetési kötelezettségének önhibájából nem tett eleget.

[4] Az ítéletben rögzített jogi indokolás lényege, hogy a Btk. 212. § (1) bekezdése csak a kiskorú gyermeket, illetve a huszadik életévét be nem töltött és középiskolai tanulmányokat folytató nagykorú gyermeket megillető gyermektartásdíj vonatkozásában áll fenn. A nagykorú felsőfokú tanulmányokat folytató gyermek részére fizetendő tartásdíj fizetésének elmulasztása azonban a Btk. 212. § (2) bekezdése értelmében csak akkor valósít meg bűncselekményt, ha ezzel a tartásra jogosultat súlyos nélkülözésnek teszi ki, ezt viszont a vádirat sem tartalmazza, és nem is állapítható meg. Ekként a cselekmény nem bűncselekmény [1998. évi XIX. tv. (a továbbiakban: korábbi Be.) 6. § (3) bek. a) pont I. ford., 331. § (1) bek.].

[5] Álláspontjának alátámasztására egyrészt arra hivatkozott, hogy a nagykorú felsőfokú tanulmányokat folytató gyermek esetében már nem a kiskorúakra (vélelmezett rászorultság), hanem a rokontartásra (nem vélelmezett rászorultság) vonatkozó szabályok vonatkoznak, másrészt a Btk. (törvényjavaslatának a 212. §-hoz fűzött miniszteri) indokolása szerint a tartási kötelezettség elmulasztásának alapesete csak a gyermektartási kötelezettség nem teljesítése esetén valósulhat meg, rokontartás esetén nem.

[6] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával.

[7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a terhelt terhére a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontját megjelölve: a törvénysértő felmentés miatt.

[8] A felülvizsgálati indítvány indokai szerint nem vitás az önhiba megléte és az sem, hogy ezzel a fizetés elmulasztása súlyos nélkülözésnek nem tette ki a huszadik életévét betöltött nagykorú felsőfokú tanulmányokat folytató gyermeket.

[9] Mégis téves jogi következtetés, hogy a terhelt tartásdíjfizetési kötelezettségének elmulasztása - mivel arra a rokontartás szabályai vonatkoznak - kizárólag a Btk. 212. § (2) bekezdésébe ütközhetne.

[10] A Btk. 212. § (2) bekezdése az (1) bekezdés szerinti bűncselekmény minősített esete, s egyben a gyermektartási kötelezettségen túli releváns tartási kötelezettségek (rokontartás) vonatkozásában alapesetnek minősül azzal, hogy közös feltételük a jogosult súlyos nélkülözésnek kitétele.

[11] Büntetőjogi értelemben a gyermektartási kötelezettségek körébe tartozik a kiskorún túl a továbbtanuló nagykorú gyermek tartása is, mert a Btk. 212. § (1) bekezdése nem jelöli meg kizárólagosan a kiskorú gyermek tartására vonatkozó kötelezettséget, vagyis nem tesz különbséget a kiskorú és nagykorú továbbtanuló gyermek tartására vonatkozó kötelezettségek között.

[12] A polgári jogi értelemben folyamatnak tekintett szülői tartás szükségessége nem igazodik a nagykorúság eléréséhez. A továbbtanuló nagykorú gyermek - függetlenül attól, hogy nagykorú és munkaképes - annak érdekében rászorulhat a tartásra, hogy tanulmányokat folytathasson. Ezt meghaladóan pedig a polgári ítélet megállapította, hogy a nagykorú gyermek a felsőfokú tanulmányai (indokolt időn belüli folytatása, azaz 2017. június 30. napjáig tartó) idejére rászorul a tartásra.

[13] A terhelt felmentésére a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével került sor, így mindkét bíróság tévedett, amikor nem a vádlott bűnösségére vont következtetést.

[14] Indítványozta a másodfokú végzés nyilvános ülésen történő hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását.

[15] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt - annak indokaival egyetértve - fenntartotta.

[16] A terheltet nem a polgári jogban meghatározott rokontartási, hanem a továbbtanuló nagykorú gyermek tartására vonatkozó kötelezettség terhelte. Ugyanis a felsőfokú tanulmányokat folytató munkaképes nagykorú gyermek tartáshoz való jogát rászorultság esetén ugyanolyan védelemben részesíti, mint a rászorultsági vélelem alapján a kiskorú gyermeket és a huszadik életévének betöltéséig a középfokú tanulmányokat folytató nagykorú gyermeket. A rászorultság tényét pedig a polgári ítélet rögzítette.

[17] Ezért a terhelt megvalósította a Btk. 212. § (1) bekezdésében írt tartási kötelezettség elmulasztásának vétségét, felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

[18] A Be. 649. § (1) bekezdésében írt abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárásjogi szabálysértés nem valósult meg.

[19] Indítványozta az elsőfokú ítélet és a másodfokú végzés tanácsülésen történő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.

[20] A Legfőbb Ügyészség által véglegesített felülvizsgálati indítványra tett észrevételében a védő megismételte a Btk. (törvényjavaslatának a 212. §-hoz fűzött miniszteri) indokolását, továbbá állította, hogy a Btk. 212. § (1) bekezdése teleologikus értelmezésével megállapítható, a jogalkotó célja egyértelműen az, hogy - összhangban a 995/B/1990. számú AB határozattal és a büntetőjog ultima ratio jellegével - kizárólag olyan gyermektartási forma elmulasztását rendelje büntetni, amelyben a szülő a gyermektartást a saját szükséges tartásának a rovására is köteles biztosítani, ez pedig kizárólag a kiskorú gyermek tartására (vonatkozik), a nagykorú továbbtanuló gyermeket a szülő nem köteles a saját szükségleteinek rovására eltartani.

[21] A védő egyetértett az alapügyben eljárt bíróságok álláspontjával. A terhelt a Btk. 212. § (1) bekezdése szerinti bűncselekményt nem követte el. Ezért a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.