T/6958. számú törvényjavaslat indokolással - A Büntető Törvénykönyvről

2012. évi C. törvény

Az Országgyűlés

az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak, továbbá az ország függetlenségének, területi épségének és gazdaságának védelme érdekében, Magyarország nemzetközi jogi és európai uniós kötelezettségeinek figyelembe vételével, az állam kizárólagos büntető hatalmának érvényesítése céljából

a következő törvényt alkotja:

ÁLTALÁNOS RÉSZ

I. Fejezet

Alapvető rendelkezések

A törvényesség elve

1. §

(1) Az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet - a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével - törvény az elkövetés idején büntetni rendelt.

(2) Bűncselekmény elkövetése miatt nem lehet olyan büntetést kiszabni vagy intézkedést alkalmazni, amelyről törvény az elkövetés - vagy a 2. § (2) bekezdés alkalmazása esetén az elbírálás - idején nem rendelkezett.

II. Fejezet

A magyar büntető joghatóság

Időbeli hatály

2. §

(1) A bűncselekményt - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni.

(2) Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni.

(3) Az új büntető törvényt visszaható hatállyal kell alkalmazni a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmény elbírálásakor, ha az az elkövetés idején a magyar büntető törvény szerint nem volt büntetendő.

Területi és személyi hatály

3. §

(1) A magyar büntető törvényt kell alkalmazni

a) a belföldön elkövetett bűncselekményre,

b) a Magyarország területén kívül tartózkodó magyar felségjelű úszólétesítményen vagy magyar felségjelű légi járművön elkövetett bűncselekményre,

c) a magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény.

(2) A magyar büntető törvényt kell alkalmazni

a) a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az

aa) a magyar törvény szerint bűncselekmény, és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő,

ab) állam elleni bűncselekmény, - a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedést kivéve - tekintet nélkül arra, hogy az az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendő-e,

ac) a XIII. vagy a XIV. Fejezetben meghatározott bűncselekmény, vagy egyéb olyan bűncselekmény, amelynek üldözését törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés írja elő,

b) a magyar állampolgár, a magyar jog alapján létrejött jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany sérelmére nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre is, amely a magyar törvény szerint büntetendő.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetekben a büntetőeljárás megindítását a legfőbb ügyész rendeli el.

III. Fejezet

A büntetőjogi felelősség

A bűncselekmény

4. §

(1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.

(2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti, vagy veszélyezteti.

5. §

A bűncselekmény bűntett vagy vétség. Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre e törvény kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli, minden más bűncselekmény vétség.

A bűnhalmazat és a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény

6. §

(1) Bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el.

(2) Nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan cselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközönként többször követ el.

A szándékosság

7. §

Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.

A gondatlanság

8. §

Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy cselekménye lehetséges következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.

Felelősség az eredményért mint minősítő körülményért

9. §

Az eredményhez, mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatóak, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli.

A kísérlet

10. §

(1) Kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be.

(2) A kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni.

(3) A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan módon követik el.

(4) Nem büntethető kísérlet miatt,

a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése, vagy

b) aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja.

(5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott esetben a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető.

Az előkészület

11. §

(1) Ha e törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik.

(2) Nem büntethető előkészület miatt,

a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény elkövetésének megkezdése,

b) aki az elkövetés elhárítása céljából korábbi felhívását, ajánlkozását, vállalkozását visszavonja, vagy arra törekszik, hogy a többi közreműködő az elkövetéstől elálljon, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének megkezdése bármely okból elmarad, vagy

c) aki az előkészületet a hatóságnál a bűncselekmény elkövetésének megkezdése előtt feljelenti.

(3) Ha az (1) bekezdésben meghatározott esetben az előkészület már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető.

Az elkövető

12. §

Elkövető a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (a továbbiakban együtt: tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (a továbbiakban együtt: részesek).

13. §

(1) Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.

(2) Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg.

(3) Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.

14. §

(1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.

(2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.

(3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.

IV. Fejezet

A büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok

15. §

Az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizárja vagy korlátozza:

a) a gyermekkor,

b) a kóros elmeállapot,

c) a kényszer és a fenyegetés,

d) a tévedés,

e) a jogos védelem,

f) a végszükség,

g) a jogszabály engedélye,

h) a törvényben meghatározott egyéb ok.

A gyermekkor

16. §

Nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés [160. § (1)-(2) bekezdés], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §) és a testi sértés [164. § (8) bekezdés] elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.

A kóros elmeállapot

17. §

(1) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.

(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a bűncselekmény következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.

18. §

A 17. § nem alkalmazható arra, aki a bűncselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követi el.

A kényszer és a fenyegetés

19. §

(1) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követi el, amely miatt képtelen az akaratának megfelelő magatartásra.

(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha a kényszer vagy a fenyegetés a bűncselekmény elkövetőjét korlátozza az akaratának megfelelő magatartásban.

A tévedés

20. §

(1) Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott.

(2) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van.

(3) Nem zárja ki a büntethetőséget a tévedés, ha azt gondatlanság okozza, és e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli.

A jogos védelem

21. §

Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet.

22. §

(1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges és azzal arányos.

(2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha

a) azt nem nyilvános helyen vagy nyilvános rendezvényen, személy ellen, éjjel, vagy fegyveresen, vagy felfegyverkezve vagy csoportosan követik el,

b) az a lakásba éjjel, vagy fegyveresen, vagy felfegyverkezve vagy csoportosan történő jogtalan behatolás, és személy elleni támadás veszélye is fennáll,

c) az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás, és személy elleni támadás veszélye is fennáll.

(3) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.

(4) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.

A végszükség

23. §

(1) Nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.

(2) Nem büntethető, aki azért okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból nem ismeri fel a sérelem nagyságát.

(3) Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély előidézése felróható, vagy akinek a veszély vállalása foglalkozásánál fogva kötelessége.

A jogszabály engedélye

24. §

Nem büntetendő az a cselekmény, amelyet jogszabály megenged, vagy büntetlennek nyilvánít.

V. Fejezet

A büntethetőséget megszüntető okok

25. §

A büntethetőséget megszünteti

a) az elkövető halála,

b) az elévülés,

c) a kegyelem,

d) a tevékeny megbánás,

e) a törvényben meghatározott egyéb ok.

A büntethetőség elévülése

26. §

(1) A büntethetőség - a (2)-(4) bekezdésben meghatározottak kivételével, illetve az egyes bűncselekmények elévülésének kizárásáról szóló törvény eltérő rendelkezése hiányában - elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év elteltével.

(2) Emberkereskedelem, illetve a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény esetében - ha a bűncselekmény elkövetésekor a sértett a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, és a bűncselekmény büntethetősége a sértett huszonharmadik életévének betöltése előtt elévülne - az elévülési idő a sértett huszonharmadik életévének betöltéséig meghosszabbodik.

(3) Nem évül el a XIII. és XIV. Fejezetben meghatározott, és az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények büntethetősége.

27. §

Az elévülés kezdő napja

a) befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul,

b) kísérlet és előkészület esetén az a nap, amikor az ezeket megvalósító cselekmény véget ér,

c) olyan bűncselekmény esetén, amely kizárólag kötelesség teljesítésének elmulasztásával valósul meg, az a nap, amikor az elkövető még az e törvényben megállapított következmény nélkül eleget tehetne kötelességének,

d) olyan bűncselekmény esetén, amely jogellenes állapot fenntartásában áll, az a nap, amikor ez az állapot megszűnik.

28. §

(1) Az elévülést félbeszakítja a bíróságnak, az ügyésznek, a nyomozó hatóságnak, illetve nemzetközi vonatkozású ügyekben az igazságügyért felelős miniszternek vagy a külföldi hatóságnak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik.

(2) Ha a büntetőeljárást felfüggesztik, a felfüggesztés tartama az elévülés határidejébe nem számít be. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a büntetőeljárást azért függesztik fel, mert az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy kóros elmeállapotú lett.

(3) Az elévülés határidejébe nem számít be az a tartam, amely alatt közjogi tisztség betöltésén alapuló mentesség folytán a büntetőeljárás azért nem volt megindítható vagy folytatható, mert a törvényben biztosított mentelmi jogot a döntésre jogosult nem függesztette fel. Ez a rendelkezés nem alkalmazható olyan magánindítványra büntetendő bűncselekmény esetén, amely miatt a vádat a magánvádló képviseli.

(4) A vádemelés elhalasztásának tartama, próbára bocsátás esetén a próbaidő tartama és a jóvátételi munka tartama az elévülés határidejébe nem számít be.

A tevékeny megbánás

29. §

(1) Nem büntethető, aki az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni, illetve a szellemi tulajdonjog elleni vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében - vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva - a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. E rendelkezés akkor is irányadó, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni vagy a szellemi tulajdonjog elleni bűncselekmény a meghatározó.

(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elkövető az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmények esetében az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében - vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva - a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. E rendelkezés akkor is irányadó, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni vagy a szellemi tulajdonjog elleni bűncselekmény a meghatározó.

(3) Az (1)-(2) bekezdés alkalmazásának nincs helye, ha az elkövető

a) többszörös vagy különös visszaeső,

b) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,

c) bűncselekménye halált okozott,

d) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt vagy a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt, illetve próbára bocsátás vagy vádemelés elhalasztásának tartama alatt követte el, vagy

e) korábban szándékos bűncselekménye miatt közvetítői eljárásban vett részt, és ennek eredményeként vele szemben az (1) vagy (2) bekezdést alkalmazták, feltéve, hogy az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől az újabb szándékos bűncselekmény elkövetéséig két év még nem telt el.

VI. Fejezet

A büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályai

30. §

A büntetőjogi felelősségre vonást akadályozza

a) a magánindítvány,

b) a feljelentés

hiánya.

A magánindítvány hiánya

31. §

(1) Az e törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény elkövetője csak magánindítványra büntethető.

(2) A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult.

(3) Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a magánindítványt törvényes képviselője is, ha cselekvőképtelen, kizárólag a törvényes képviselője terjesztheti elő. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult.

(4) Ha a magánindítvány előterjesztésére jogosult sértett meghal, a hozzátartozója jogosult a magánindítvány előterjesztésére.

(5) Bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elkövetőre hatályos.

(6) A magánindítvány nem vonható vissza.

A feljelentés hiánya

32. §

Az e törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény elkövetője csak az arra jogosult által tett feljelentésre büntethető.

VII. Fejezet

A büntetések

33. §

(1) Büntetések

a) a szabadságvesztés,

b) az elzárás,

c) a közérdekű munka,

d) a pénzbüntetés,

e) a foglalkozástól eltiltás,

f) a járművezetéstől eltiltás,

g) a kitiltás,

h) a sportrendezvények látogatásától való eltiltás és

i) a kiutasítás.

(2) Mellékbüntetés a közügyektől eltiltás.

(3) A büntetések - az (5) és (6) bekezdésben foglalt kivételekkel - egymás mellett is kiszabhatóak.

(4) Ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható.

(5) Ha a bűncselekményt e törvény elzárással rendeli büntetni, e büntetés helyett vagy mellett közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható.

(6) Nem szabható ki

a) szabadságvesztés mellett elzárás vagy közérdekű munka, és

b) kiutasítás mellett közérdekű munka vagy pénzbüntetés.

A szabadságvesztés

34. §

A szabadságvesztés határozott ideig vagy életfogytig tart.

35. §

(1) Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, annak végrehajtását fogházban, börtönben vagy fegyházban rendeli végrehajtani.

(2) A büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat határozható meg. E rendelkezés a 44. § (1)-(2) bekezdése és a 90. § (2) bekezdése alapján kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés esetén nem alkalmazható.

A határozott ideig tartó szabadságvesztés

36. §

A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama három hónap, leghosszabb tartama húsz év; bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, illetve halmazati vagy összbüntetés esetén huszonöt év.

37. §

(1) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fogház, ha azt vétség miatt szabták ki, kivéve, ha az elítélt visszaeső.

(2) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtön, ha azt

a) bűntett miatt szabták ki, vagy

b) vétség miatt szabták ki, és az elítélt visszaeső.

(3) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fegyház, ha

a) a háromévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést

aa) a XIII., a XIV. vagy a XXIV. Fejezetben meghatározott bűncselekmény,

ab) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető katonai bűncselekmény,

ac) terrorcselekmény [314. § (1)-(2) bekezdés, 315-316. §], terrorizmus finanszírozása (318. §), jármű hatalomba kerítése [320. § (1)-(3) bekezdés], bűnszervezetben részvétel [321. § (1) bekezdés], robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés (324. §), lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés [325. § (1)-(3) bekezdés], nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés [326. § (1)-(6) bekezdés], haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés [329. § (1)-(4) bekezdés], kettős felhasználású termékkel visszaélés [330. § (1)-(3) bekezdés],

ad) emberölés, kábítószer-kereskedelem, kábítószer birtoklása, emberrablás, emberkereskedelem, szexuális erőszak, közveszély okozása, nemzetközi gazdasági tilalom megszegése, vagy rablás súlyosabban minősülő esetei [160. § (2) bekezdés, 176. § (2)-(3) bekezdés, 177. § (1)-(2) bekezdés, 178. § (2) bekezdés, 179. § (2) bekezdés, 190. § (2)-(4) bekezdés, 192. § (2)-(5) bekezdés, 197. § (3)-(4) bekezdés, 322. § (2)-(3) bekezdés, 327. § (3) bekezdés, 364. § (3)-(4) bekezdés] miatt szabták ki, vagy

b) az kétévi vagy ennél hosszabb tartamú, és

ba) az elítélt többszörös visszaeső, vagy

bb) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.

Feltételes szabadságra bocsátás a határozott ideig tartó szabadságvesztésből

38. §

(1) Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy - a (4) bekezdésben meghatározott esetekben - azt, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárt.

(2) Ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt, annak legkorábbi időpontja

a) a büntetés kétharmad,

b) visszaeső esetén háromnegyed

része, de legkevesebb három hónap.

(3) Öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén - különös méltánylást érdemlő esetben - a bíróság ítéletében akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az elítélt többszörös visszaeső.

(4) Nem bocsátható feltételes szabadságra

a) a többszörös visszaeső, ha a szabadságvesztést fegyház fokozatban kell végrehajtani,

b) az erőszakos többszörös visszaeső,

c) aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, és

d) akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése vagy a végrehajthatóság megszűnése előtt követett el.

39. §

(1) Határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év. A 38. § (3) bekezdés alkalmazása esetén a bíróság ítéletében rendelkezhet úgy, hogy a feltételes szabadság tartama legalább egy, legfeljebb három évvel meghosszabbodik.

(2) Ha a szabadságvesztés hátralevő része egy évnél rövidebb, és végrehajtását nem rendelték el, a büntetést - a feltételes szabadság letelte után - a hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni.

40. §

(1) A bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az elítéltet

a) az ítélet jogerőre emelkedését követően elkövetett bűncselekmény miatt a feltételes szabadság tartama alatt, vagy

b) a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik.

(2) A bíróság a feltételes szabadságot megszüntetheti, ha az elítéltet az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül egyéb büntetésre ítélik.

(3) A feltételes szabadság megszüntetése esetén a feltételes szabadságon eltöltött idő a szabadságvesztésbe nem számít be.

(4) Ha a feltételes szabadság tartama alatt az elítélten olyan bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztést kell végrehajtani, amelyet a korábbi ítélet jogerőre emelkedése előtt követett el, a szabadságvesztés végrehajtása a feltételes szabadságot félbeszakítja, és a bíróság a feltételes szabadság folytatásának legkorábbi időpontját

a) az utóbb kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság időpontjáig, illetve

b) - ha az utóbb kiszabott szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárt - a szabadságvesztés végrehajtásának időtartamáig

elhalasztja.

Az életfogytig tartó szabadságvesztés

41. §

(1) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. E rendelkezés a 81. § (4) bekezdése és a 90. § (2) bekezdése alapján kiszabható életfogytig tartó szabadságvesztésre is vonatkozik.

(2) Az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház. Feltételes szabadságra bocsátás az életfogytig tartó szabadságvesztésből

42. §

Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja.

43. §

(1) Ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítja meg. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját években kell meghatározni.

(2) Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama legalább tizenöt év.

44. §

(1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét csak az alábbi bűncselekmények miatt zárhatja ki:

a) népirtás [142. § (1) bekezdés],

b) emberiesség elleni bűncselekmény [143. § (1) bekezdés],

c) apartheid [144. § (1) és (3) bekezdés],

d) hadikövet elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [148. § (2) bekezdés],

e) védett személyek elleni erőszak [149. § (1)-(2) bekezdés],

f) nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása [155. § (1) bekezdés],

g) egyéb háborús bűntett (158. §),

h) emberölés súlyosabban minősülő esete [160. § (2) bekezdés],

i) emberrablás súlyosabban minősülő esete [190. § (3)-(4) bekezdés],

j) emberkereskedelem súlyosabban minősülő esete [192. § (5) bekezdés],

k) alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása [254. § (1) bekezdés],

l) rombolás súlyosabban minősülő esete [257. § (2) bekezdés],

m) fogolyzendülés súlyosabban minősülő esete [284. § (4) bekezdés],

n) terrorcselekmény [314. § (1) bekezdés],

o) jármű hatalomba kerítése súlyosabban minősülő esete [320. § (2) bekezdés],

p) közveszély okozása súlyosabban minősülő esete [322. § (3) bekezdés],

q) zendülés súlyosabban minősülő esete [441. § (4) bekezdés], és

r) elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [444. § (5) bekezdés],

ha azt személy elleni vagy dolog elleni erőszakkal követik el.

(2) A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét ki kell zárni, ha az elkövető

a) erőszakos többszörös visszaeső, vagy

b) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszervezetben követte el.

45. §

(1) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja.

(2) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja.

(3) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja.

(4) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja.

(5) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésből történt feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja.

(6) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztására az (1), (2), (4) és (5) bekezdés szerinti határozott tartamú szabadságvesztés miatt kerül sor, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztésbe beszámított előzetes fogva tartás, valamint házi őrizet idejének figyelembevételével kell megállapítani.

(7) A bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet akkor bocsáthatja feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésből az elítélt letöltötte a bíróság által meghatározott időtartamot, és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.

(8) Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. Ha a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztést még nem hajtották végre, az ismételten kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés nem hajtható végre.

Az elzárás

46. §

(1) Az elzárás tartamát napokban kell meghatározni, annak legrövidebb tartama öt, leghosszabb tartama kilencven nap.

(2) Az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.

A közérdekű munka

47. §

(1) A közérdekű munka tartamát órákban kell meghatározni, annak legkisebb mértéke negyvennyolc, legnagyobb mértéke háromszáztizenkettő óra.

(2) A közérdekű munkát az elítélt, ha törvény eltérően nem rendelkezik, hetente egy napon - a heti pihenőnapon vagy a szabadidejében -, díjazás nélkül végzi.

(3) A bíróság ítéletében a közérdekű munka jellegéről rendelkezik.

(4) A közérdekű munkára ítélt köteles a számára meghatározott munkát elvégezni. Az elkövető olyan munka végzésére kötelezhető, amelyet - figyelemmel egészségi állapotára és képzettségére - előreláthatóan képes elvégezni.

48. §

(1) Ha az elítélt a számára meghatározott munkát önhibájából nem végzi el, a közérdekű munkát vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

(2) A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztést büntetés-végrehajtási intézetben, fogház fokozatban kell végrehajtani.

(3) A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés három hónapnál rövidebb is lehet.

49. §

Ha az elítéltet a közérdekű munkára ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, és a közérdekű munka büntetést még nem hajtották végre, a közérdekű munkát vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni úgy, hogy négy óra közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg. Az átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg.

A pénzbüntetés

50. §

(1) A pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy - figyelemmel a bűncselekmény tárgyi súlyára - meg kell állapítani a pénzbüntetés napi tételeinek számát, és - az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten - az egynapi tételnek megfelelő összeget.

(2) Akit haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélnek, ha megfelelő jövedelme vagy vagyona van, pénzbüntetésre is kell ítélni.

(3) A pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc, legnagyobb mértéke ötszáznegyven napi tétel. Egy napi tétel összegét legalább ezer, legfeljebb kettőszázezer forintban kell meghatározni.

(4) A bíróság ítéletében - az elkövető vagyoni, jövedelmi viszonyaira tekintettel -rendelkezhet úgy, hogy az elkövető a pénzbüntetést legfeljebb két éven belül havi részletekben fizetheti meg.

51. §

(1) Ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizeti meg, illetve részletfizetés engedélyezése esetén egyhavi részlet megfizetését elmulasztja, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

(2) Ha a pénzbüntetést végrehajtandó szabadságvesztés mellett szabták ki, vagy a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelték, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. Egyéb esetekben a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést fogház fokozatban kell végrehajtani.

(3) A pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés három hónapnál rövidebb is lehet.

A foglalkozástól eltiltás

52. §

(1) A foglalkozás gyakorlásától azt lehet eltiltani, aki a bűncselekményt

a) szakképzettséget igénylő foglalkozása szabályainak megszegésével követi el, vagy

b) foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja azzal szemben is alkalmazható, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tevékenységet nem a foglalkozásaként gyakorolta, de rendelkezik annak a foglalkozásnak a gyakorlásához szükséges szakképesítéssel, amely szabályainak megszegésével a bűncselekményt elkövette.

(3) A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetője, ha a bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követte el, eltiltható bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll.

53. §

(1) A foglalkozástól eltiltás határozott ideig tart, vagy végleges hatályú.

(2) A határozott ideig tartó eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év. Végleges hatállyal az tiltható el, aki a foglalkozás gyakorlására alkalmatlan, vagy arra méltatlan.

(3) A foglalkozástól eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ha a foglalkozástól eltiltást szabadságvesztés mellett szabják ki, annak tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztést tölti, illetve amíg kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt a foglalkozástól eltiltás tartamába be kell számítani.

(4) A végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az eltiltottat kérelemre mentesítheti, ha az eltiltás óta tíz év eltelt, és az eltiltott a foglalkozás gyakorlására alkalmassá, vagy - ha az eltiltást méltatlanság miatt alkalmazták - érdemessé vált. Ez utóbbi esetben sem mentesíthető az, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.

54. §

Ezen alcím alkalmazásában foglalkozásnak minősül az is, ha az elkövető

a) gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja vagy egyszemélyi vezetője,

b) gazdasági társaság vagy szövetkezet felügyelőbizottságának tagja,

c) egyéni cég tagja, vagy

d) egyéni vállalkozó.

A járművezetéstől eltiltás

55. §

(1) A járművezetéstől azt lehet eltiltani, aki

a) az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt, vagy

b) bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ.

(2) A járművezetéstől el kell tiltani azt, aki járművezetés ittas állapotban vagy járművezetés bódult állapotban bűncselekményt követ el. Különös méltánylást érdemlő esetben a járművezetéstől eltiltás kötelező alkalmazása mellőzhető.

(3) A járművezetéstől eltiltás meghatározott fajtájú (légi, vasúti, vízi, vagy közúti) és kategóriájú járműre is vonatkozhat.

56. §

(1) A járművezetéstől eltiltás határozott ideig tart, vagy végleges hatályú.

(2) A járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt, amelynek tartama az elkövető vezetői engedélyét - a járművezetéstől eltiltásra ítélését megelőzően - a bűncselekménnyel összefüggésben a helyszínen elvették, vagy azt a hatóságnál leadta.

(3) A határozott ideig tartó eltiltás legrövidebb tartama egy hónap, leghosszabb tartama tíz év. A járművezetéstől eltiltást hónapokban vagy években, illetve években és hónapokban kell meghatározni.

(4) A járművezetéstől eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ha a járművezetéstől eltiltást szabadságvesztés mellett szabják ki, annak tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztést tölti, illetve amíg kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt a járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani.

(5) Végleges hatállyal az tiltható el, aki a járművezetésre alkalmatlan. A végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az eltiltottat kérelemre mentesítheti, ha az eltiltás óta tíz év eltelt, és az eltiltott a járművezetésre alkalmassá vált.

A kitiltás

57. §

(1) E törvényben meghatározott esetekben azt, akinek ott tartózkodása a közérdeket veszélyezteti, egy vagy több településről, vagy az ország meghatározott részéből ki lehet tiltani.

(2) A kitiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama öt év.

(3) A kitiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ha a kitiltást szabadságvesztés mellett szabják ki, annak tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztést tölti, illetve amíg kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt a kitiltás tartamába be kell számítani.

A sportrendezvények látogatásától való eltiltás

58. §

(1) A bíróság az elkövetőt a sportrendezvényen való részvétel, az odamenetel, vagy az onnan történő távozás során a sportrendezvénnyel összefüggésben elkövetett bűncselekmény miatt eltilthatja

a) bármelyik sportszövetség versenyrendszerében megrendezésre kerülő sportrendezvény látogatásától, vagy

b) bármelyik sportlétesítménybe való belépéstől, amikor az valamely sportszövetség versenyrendszerében megrendezett sportesemény helyszínéül szolgál.

(2) Az eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama öt év.

(3) Az eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ha a sportrendezvények látogatásától való eltiltást szabadságvesztés mellett szabják ki, annak tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztést tölti, illetve amíg kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt a sportrendezvények látogatásától való eltiltás tartamába be kell számítani.

A kiutasítás

59. §

(1) Azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos, Magyarország területéről ki kell utasítani. A kiutasított köteles az ország területét elhagyni, és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza.

(2) Nem utasítható ki az, aki menedékjogot élvez.

(3) A szabad mozgás és tartózkodás jogával, valamint Magyarország területén letelepedettként vagy bevándoroltként tartózkodási joggal rendelkező személlyel szemben kiutasításnak csak olyan bűncselekmény elkövetése miatt lehet helye, amely ötévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Azzal szemben,

a) aki Magyarország területén legalább tíz éve jogszerűen tartózkodik, vagy

b) akinek a családi élet tiszteletben tartásához való joga sérülne,

csak tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén lehet helye kiutasításnak, feltéve, hogy az elkövetőnek az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné.

60. §

(1) A kiutasítás határozott ideig tart, vagy végleges hatályú.

(2) A határozott ideig tartó kiutasítás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.

(3) Végleges hatállyal az utasítható ki, akit tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélnek, és - figyelemmel a bűncselekmény kiemelkedő súlyára, az elkövetés jellegére, és az elkövető kapcsolataira - az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné. A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy végleges hatállyal nem utasítható ki.

(4) A kiutasítás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. A kiutasítás tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt szabadságvesztés büntetést tölt.

(5) A végleges hatályú kiutasítás alól a bíróság a kiutasítottat kérelmére mentesítheti, ha a kiutasítás óta tíz év eltelt, és a kiutasított arra érdemes.

A közügyektől eltiltás

61. §

(1) A közügyek gyakorlásától el kell tiltani azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek, és méltatlan arra, hogy azok gyakorlásában részt vegyen.

(2) A közügyektől eltiltott

a) nem rendelkezik választójoggal, nem vehet részt népszavazásban és népi kezdeményezésben,

b) nem lehet hivatalos személy,

c) nem lehet népképviseleti szerv testületének, bizottságának tagja, azok munkájában nem vehet részt,

d) nem delegálható törvényben kihirdetett nemzetközi szerződéssel létrehozott szervezet közgyűlésébe, testületébe,

e) nem érhet el katonai rendfokozatot,

f) nem kaphat belföldi kitüntetést és külföldi kitüntetés elfogadására engedélyt,

g) hatósági eljárásban nem lehet védő vagy jogi képviselő, és

h) nem viselhet tisztséget civil szervezetben, köztestületben, közalapítványban.

(3) A közügyektől eltiltott az ítélet jogerőre emelkedésével elveszti mindazon tagságát, állását, tisztségét, katonai rendfokozatát, megbízatását és kitüntetését, amelynek elnyerését a (2) bekezdés kizárja.

62. §

(1) A közügyektől eltiltás határozott ideig tart, annak legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.

(2) A közügyektől eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. A közügyektől eltiltás tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztést tölti, vagy amely alatt kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt a közügyektől eltiltás tartamába be kell számítani.

VIII. Fejezet

Az intézkedések

63. §

(1) Intézkedések

a) a megrovás,

b) a próbára bocsátás,

c) a jóvátételi munka,

d) a pártfogó felügyelet,

e) az elkobzás,

f) a vagyonelkobzás,

g) az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele,

h) a kényszergyógykezelés és

i) a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény szerinti intézkedések.

(2) A megrovás, a próbára bocsátás és a jóvátételi munka önállóan, büntetés helyett alkalmazható.

(3) A pártfogó felügyelet büntetés vagy intézkedés mellett alkalmazható. Kiutasítás mellett nem rendelhető el pártfogó felügyelet.

(4) Az elkobzás, a vagyonelkobzás és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele önállóan, és büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható.

A megrovás

64. §

(1) Megrovásban kell részesíteni azt, akinek cselekménye az elbíráláskor már nem veszélyes, vagy olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy az e törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása - ide nem értve az elkobzást, a vagyonelkobzást és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét - szükségtelen.

(2) A megrovással a bíróság vagy az ügyész helytelenítését fejezi ki a jogellenes cselekmény miatt, és felszólítja az elkövetőt, hogy a jövőben tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől.

A próbára bocsátás

65. §

(1) A bíróság a vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt a büntetés kiszabását próbaidőre elhalaszthatja, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja intézkedés alkalmazásával is elérhető.

(2) Nem bocsátható próbára

a) a visszaeső,

b) aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,

c) aki a szándékos bűncselekményt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el, vagy

d) aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt követte el.

(3) A próbaidő tartama egy évtől három évig terjedhet, a tartamot években, vagy években és hónapokban kell meghatározni.

(4) A próbára bocsátott pártfogó felügyelet alá helyezhető. Ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait megszegi, a próbaidő egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.

66. §

(1) A próbára bocsátást meg kell szüntetni, és büntetést kell kiszabni, ha

a) a próbára bocsátottat a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt elítélik,

b) a próbára bocsátottat a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélik, vagy

c) a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül a próbaidő elteltével az elkövető büntethetősége megszűnik.

A jóvátételi munka

67. §

(1) A bíróság a vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt a büntetés kiszabását egy évre elhalaszthatja, és jóvátételi munka végzését írja elő, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető. A jóvátételi munkavégzés előírása mellett pártfogó felügyelet is elrendelhető.

(2) Jóvátételi munka végzése nem írható elő azzal szemben, aki

a) visszaeső,

b) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,

c) a szándékos bűncselekményt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el, vagy

d) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt követte el.

(3) Az elkövető - választása szerint - állami vagy önkormányzati fenntartású intézménynél, közhasznú jogállású civil szervezetnél, illetve egyháznál vagy azok részére végezheti a jóvátételi munkát.

(4) A jóvátételi munka tartamát órákban kell meghatározni, annak legkisebb mértéke huszonnégy, legnagyobb mértéke százötven óra.

68. §

(1) Ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését egy éven belül megfelelően igazolja, büntethetősége megszűnik.

(2) Ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését nem igazolja, vagy a pártfogó felügyelet szabályait súlyosan megszegi, a bíróság büntetést szab ki.

A pártfogó felügyelet

69. §

(1) Pártfogó felügyelet rendelhető el

a) a vádemelés elhalasztásának tartamára,

b) a feltételes szabadság tartamára,

c) a próbára bocsátás próbaidejére,

d) a jóvátételi munka előírása mellett, és

e) a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejére,

ha annak eredményes elteltéhez az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése szükséges.

(2) Pártfogó felügyelet alatt áll,

a) akit életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátottak, és

b) az a visszaeső, akit feltételes szabadságra bocsátottak, vagy akivel szemben a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztették.

70. §

(1) A pártfogó felügyelet tartama azonos

a) a feltételes szabadság tartamával,

b) a próbára bocsátás próbaidejével,

c) a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejével, vagy

d) a vádemelés elhalasztásának tartamával,

de legfeljebb öt év, életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság esetén legfeljebb tizenöt év.

(2) A jóvátételi munka előírása mellett elrendelt pártfogó felügyelet addig tart, amíg a jóvátételi munka végzésére kötelezett a jóvátételi munka elvégzését nem igazolja, de legfeljebb egy évig.

(3) A 69. § (1) bekezdés esetében a pártfogó felügyelet fele részének, de legalább egy év eltelte után a pártfogó felügyelő javasolhatja a pártfogó felügyelet megszüntetését, ha annak szükségessége már nem áll fenn.

71. §

(1) A pártfogolt általános magatartási szabályként köteles

a) a jogszabályban és a határozatban előírt magatartási szabályokat megtartani,

b) a pártfogó felügyelővel rendszeres kapcsolatot tartani, és

c) a pártfogó felügyelő részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadni.

(2) A bíróság, illetve vádemelés elhalasztása esetén az ügyész a határozatában a pártfogó felügyelet céljának elősegítése érdekében külön magatartási szabályként kötelezettségeket és tilalmakat írhat elő. A bíróság, illetve az ügyész elrendelheti, hogy a pártfogolt

a) a bűncselekmény elkövetésében részt vett, meghatározott személlyel ne tartson kapcsolatot,

b) a bűncselekmény sértettjétől, illetve annak lakásától, munkahelyétől, vagy attól a nevelési-oktatási intézménytől, ahová a sértett jár, továbbá a sértett által rendszeresen látogatott helytől tartsa távol magát,

c) meghatározott jellegű nyilvános helyeket és nyilvános rendezvényeket, meghatározott közterületeket ne látogasson,

d) nyilvános helyen ne fogyasszon szeszes italt,

e) meghatározott helyen és időközönként, meghatározott szervnél vagy személynél jelentkezzen,

f) vegye fel a kapcsolatot az állami foglalkoztatási szervvel, vagy a helyi önkormányzatnál közfoglalkoztatásra jelentkezzen,

g) meghatározott tanulmányokat folytasson,

h) - beleegyezése esetén - meghatározott gyógykezelésnek vagy gyógyító eljárásnak vesse alá magát,

i) vegyen részt a pártfogó felügyelő által szervezett csoportos foglalkozáson vagy a pártfogó felügyelői szolgálat közösségi foglalkoztatójának programja szerinti más foglalkozáson.

(3) A bíróság, illetve az ügyész a (2) bekezdésben felsorolt magatartási szabályokon kívül más magatartási szabályokat is előírhat, különös tekintettel a bűncselekmény jellegére, az okozott kárra és az elkövető társadalmi beilleszkedése esélyeinek növelésére.

Az elkobzás

72. §

(1) El kell kobozni azt a dolgot,

a) amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak,

b) amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre,

c) amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy a bűncselekmény befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak, és

d) amelynek a birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik.

(2) El kell kobozni azt a sajtóterméket, amelyben a bűncselekmény megvalósul.

(3) Az (1) bekezdés a) és c) pontja esetében - feltéve, hogy a tulajdonos az elkövetésről előzetesen nem tudott - az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az elkövető tulajdona, kivéve, ha az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség kizárja.

(4) Az elkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot, vagy törvényben meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt nem büntethető, illetve ha az elkövetőt megrovásban részesítették.

(5) Nem lehet elrendelni annak a dolognak az elkobzását, amelyre a vagyonelkobzás kiterjed.

(6) Az elkobzott dolog tulajdonjoga törvény eltérő rendelkezése hiányában az államra száll.

(7) Nincs helye elkobzásnak a cselekmény büntethetőségének elévülésére megállapított idő, de legalább öt év elteltével.

73. §

(1) A 72. § (1) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott esetekben az elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az az elkövetőre vagy a tulajdonosra a bűncselekmény súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene, kivéve,

a) ha azt nemzetközi jogi kötelezettség kizárja,

b) ha az elkövető a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, illetve

c) kábítószer-kereskedelem, kábítószer birtoklása, kábítószer készítésének elősegítése, kábítószer előállításához szükséges anyaggal visszaélés, új pszichoaktív anyaggal visszaélés, teljesítményfokozó szerrel visszaélés, gyógyszerhamisítás, méreggel visszaélés, ártalmas közfogyasztási cikkel visszaélés, természetkárosítás, állatkínzás, orvhalászat, orvvadászat,

tiltott állatviadal szervezése, ózonréteget lebontó anyaggal visszaélés, radioaktív anyaggal visszaélés, nukleáris létesítmény üzemeltetésével visszaélés, robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés, lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés, nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés, haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés, kettős felhasználású termékkel visszaélés vagy veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése esetén.

A vagyonelkobzás

74. §

(1) Vagyonelkobzást kell elrendelni arra

a) a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett,

b) a vagyonra, amelyet az elkövető bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett,

c) a vagyonra, amelyet a kábítószer-kereskedelem elkövetője a bűncselekmény elkövetésének ideje alatt szerzett,

d) a vagyonra, amely a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyon helyébe lépett,

e) a vagyonra, amelyet a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltattak vagy arra szántak,

f) a vagyonra, amely az adott vagy ígért vagyoni előny tárgya volt.

(2) A vagyonelkobzást el kell rendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is, amellyel más gazdagodott. Ha gazdálkodó szervezet gazdagodott ilyen vagyonnal, a vagyonelkobzást a gazdálkodó szervezettel szemben kell elrendelni.

(3) Ha az elkövető vagy a (2) bekezdés szerint gazdagodott személy meghalt, vagy a gazdálkodó szervezet átalakult, a vagyonelkobzást a jogutóddal szemben kell elrendelni arra az (1) bekezdés szerinti vagyonra, amelyre a jogutódlás történt.

(4) Az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni

a) az (1) bekezdés b) pontja esetében a bűnszervezetben való részvétel

b) az (1) bekezdés c) pontja esetében a kábítószer forgalomba hozatalának, illetve az azzal való kereskedés

ideje alatt szerzett valamennyi vagyont.

(5) Nem rendelhető el vagyonelkobzás

a) arra a vagyonra, amely a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgál,

b) arra a vagyonra, amelyet jóhiszeműen, ellenérték fejében szereztek,

c) az (1) bekezdés b) és c) pontja esetében, ha a vagyon törvényes eredete bizonyított.

75. §

(1) A vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni,

a) ha a vagyon már nem lelhető fel,

b) ha a 74. § (1) bekezdése alapján vagyonelkobzás alá eső vagyon az egyéb vagyontól nem különíthető el, vagy az elkülönítése aránytalan nehézséget okozna,

c) a 74. § (5) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben.

(2) A vagyonelkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot, vagy törvényben meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt nem büntethető, illetve ha az elkövetőt megrovásban részesítették.

(3) Az elkobzott vagyon törvény eltérő rendelkezése hiányában az államra száll.

76. §

Ezen alcím alkalmazásában vagyonon annak hasznát, a vagyoni értékű jogot, követelést, továbbá bármely, pénzben kifejezhető értékkel bíró előnyt is érteni kell.

Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele

77. §

(1) Véglegesen hozzáférhetetlenné kell tenni azt az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett adatot,

a) amelynek hozzáférhetővé tétele vagy közzététele bűncselekményt valósít meg,

b) amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy

c) amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre.

(2) Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot, vagy törvényben meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt nem büntethető, illetve ha az elkövetőt megrovásban részesítették.

A kényszergyógykezelés

78. §

(1) Személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjének kényszergyógykezelését kell elrendelni, ha elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni.

(2) A kényszergyógykezelést meg kell szüntetni, ha szükségessége már nem áll fenn.

IX. Fejezet

A büntetés kiszabása

A büntetés célja

79. §

A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.

A büntetés kiszabásának elvei

80. §

(1) A büntetést az e törvényben meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez.

(2) Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó. A középmérték a büntetési tétel alsó és felső határa összegének fele.

(3) Ha e törvény a büntetés kiszabása esetén a Különös Részben meghatározott büntetési tételek emelését írja elő, a (2) bekezdésben meghatározott számítást a felemelt büntetési tételekre tekintettel kell elvégezni.

(4) Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, a büntetés mértékét a végrehajtás felfüggesztése, illetve a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a figyelmen kívül hagyásával állapítja meg.

A halmazati büntetés

81. §

(1) Bűnhalmazat esetén egy büntetést kell kiszabni.

(2) A halmazati büntetést a bűnhalmazatban lévő bűncselekményekre megállapított büntetési nemek, illetve büntetési tételek közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni.

(3) Ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a büntetési tétel felső határa a legmagasabb büntetési tétel felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát.

(4) Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három különböző időpontokban elkövetett befejezett személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények bármelyike életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. Ha azonban e törvény Általános Része lehetővé teszi, a büntetés korlátlanul enyhíthető.

(5) A mellékbüntetés halmazati büntetés esetében sem haladhatja meg a törvényben meghatározott legmagasabb mértéket, illetve tartamot.

A büntetés enyhítése

82. §

(1) A büntetési tételnél enyhébb büntetés szabható ki, ha annak legkisebb mértéke a büntetés kiszabásának elveire figyelemmel túl szigorú lenne.

(2) Az (1) bekezdés alapján, ha a büntetési tétel alsó határa

a) tízévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb ötévi,

b) ötévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb kétévi,

c) kétévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb egyévi,

d) egyévi szabadságvesztés, ehelyett rövidebb tartamú

szabadságvesztést lehet kiszabni.

(3) A (2) bekezdés d) pontja esetében szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, illetve e büntetések egymás mellett is kiszabhatóak.

(4) Kísérlet vagy bűnsegély esetében, ha a (2) bekezdés alapján kiszabható büntetés is túl szigorú lenne, a büntetést a (2) bekezdés soron következő pontja alapján lehet kiszabni.

(5) Ha e törvény korlátlan enyhítést enged, bármely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható.

A büntetés kiszabása tárgyalásról lemondás esetén

83. §

(1) Tárgyalásról lemondás esetén - a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével - a büntetés kiszabásakor a 82. § (2) bekezdésében meghatározott enyhébb büntetési tételek alsó határát kell alapul venni.

(2) Együttműködő terhelt tárgyalásról lemondása esetén a szabadságvesztés mértéke

a) nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a három évet,

b) öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a két évet,

c) három évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a hat hónapot

nem haladhatja meg.

(3) Ha a tárgyalásról lemondásnak nyolcévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt van helye, a bűnszervezetben elkövetett bűncselekményre előírt szigorúbb rendelkezések nem alkalmazhatóak, a büntetést a bűncselekményre az e törvény által előírt büntetési tételkeretek között kell kiszabni.

84. §

(1) Tárgyalásról lemondás esetén a bűnhalmazatban lévő bűncselekményekre a halmazati büntetésre vonatkozó rendelkezések az irányadók azzal, hogy a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények büntetési tételeinek felső határát a 83. § (1)-(2) bekezdése alapján kiszabható büntetések közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni.

(2) Ha e törvény a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettőre határozott ideig tartó szabadságvesztést rendel, a 83. § (1)-(2) bekezdése alapján kiszabható legsúlyosabb büntetési tétel felső határa a legmagasabb büntetési tétel középmértékével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre a 83. § (1)-(2) bekezdés alapján kiszabható büntetések együttes tartamát.

A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése

85. §

(1) A két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha - különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel - alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető.

(2) A próbaidő tartama - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - egy évtől öt évig terjedhet, de a kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb nem lehet. A próbaidőt években, vagy években és hónapokban kell meghatározni.

86. §

(1) A szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel azzal szemben, aki

a) többszörös visszaeső,

b) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, vagy

c) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt vagy felfüggesztésének próbaideje alatt követte el.

(2) Ha az elkövetőn olyan szabadságvesztést hajtanak végre, amely miatt a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását nem lehet elrendelni, akkor a próbaidő a szabadságvesztés tartamával meghosszabbodik.

(3) A (2) bekezdés szerinti rendelkezést a közérdekű munka és pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés esetén is alkalmazni kell.

(4) A (2) és (3) bekezdés esetén a próbaidő tartama az öt évet meghaladhatja.

(5) Ha az elkövetőt többször ítélik próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, és a szabadságvesztések próbaideje még nem telt el, valamennyi próbaidő párhuzamosan telik.

(6) A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésével egyidejűleg az elkövető pártfogó felügyelet alá helyezhető. Ha az elkövető visszaeső, pártfogó felügyelet alatt áll.

87. §

A felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani, ha

a) a próbaidő alatt megállapítják, hogy a szabadságvesztés végrehajtását a 90. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel,

b) az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, vagy

c) az elkövető a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi.

88. §

A büntetés végrehajtásának kegyelemből történt felfüggesztése esetén a végrehajtás elrendelésére a felfüggesztett büntetés végrehajtására vonatkozó rendelkezést megfelelően alkalmazni kell.

A különös, a többszörös és az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezések

89. §

(1) A különös és a többszörös visszaesővel szemben - ha e törvény másként nem rendelkezik - az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a huszonöt évet. Halmazati büntetés esetén a 81. § (3) bekezdése szerinti büntetési tételt, tárgyalásról lemondás esetén a 83. § (1)-(2) bekezdése szerinti büntetési tételt kell a felével emelni.

(2) A különös és a többszörös visszaesővel szemben a büntetés a 82. § (1) bekezdése alapján csak különös méltánylást érdemlő esetben enyhíthető.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott súlyosabb jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, ha e törvény Különös Része a különös visszaesőként történő elkövetést a bűncselekmény súlyosabban minősülő eseteként rendeli büntetni.

90. §

(1) Erőszakos többszörös visszaesővel szemben a 33. § (4) bekezdése nem alkalmazható.

(2) Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.

(3) Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben a büntetés

a) a 82. § (1) bekezdése alapján nem enyhíthető,

b) - ha e törvény Általános Része lehetővé teszi - korlátlanul enyhíthető.

A bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezések

91. §

(1) Azzal szemben, aki a szándékos bűncselekményt bűnszervezetben követte el, a bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik, de a huszonöt évet nem haladhatja meg. Halmazati büntetés esetén a 81. § (3) bekezdése szerinti büntetési tételt, tárgyalásról lemondás esetén a 83. § (1)-(2) bekezdése szerinti büntetési tételt kell alapul venni.

(2) Azzal szemben, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, kitiltásnak is helye van.

(3) A bűncselekmény bűnszervezetben történő elkövetésének megállapítása esetén az e törvényben a bűncselekmény bűnszövetségben történő elkövetésének esetére megállapított jogkövetkezmények nem alkalmazhatók.

Az előzetes fogvatartás és a házi őrizet beszámítása

92. §

(1) Az előzetes fogvatartás és a házi őrizet teljes idejét be kell számítani a kiszabott szabadságvesztésbe, elzárásba, közérdekű munkába és pénzbüntetésbe.

(2) A beszámításnál egy napi előzetes fogvatartás egy napi szabadságvesztésnek, egy napi elzárásnak, egy napi tétel pénzbüntetésnek, illetve négy óra közérdekű munkának felel meg.

(3) Házi őrizet beszámítása esetén

a) egy napi szabadságvesztésnek fegyház fokozat esetén öt nap, börtön fokozat esetén négy nap, fogház fokozat esetén három nap,

b) egy napi elzárásnak két nap,

c) négy óra közérdekű munkának egy nap, illetve

d) egy napi tétel pénzbüntetésnek egy nap

házi őrizetben töltött idő felel meg.

(4) A (2) és (3) bekezdés szerinti beszámítás után fennmaradó előzetes fogvatartás vagy házi őrizet tartamát egy napi szabadságvesztésként kell beszámítani.

Összbüntetés

93. §

(1) Ha az elkövetőt több, határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélik, a jogerősen kiszabott büntetéseket - törvényben meghatározottak szerint - összbüntetésbe kell foglalni, ha az elkövető valamennyi bűncselekményt a legkorábbi első fokú ítélet kihirdetését megelőzően követte el.

(2) Összbüntetésbe csak olyan végrehajtandó szabadságvesztések foglalhatók, amelyeket az összbüntetésbe foglaláskor még nem hajtottak végre, vagy amelyeket folyamatosan hajtanak végre.

(3) Ha felfüggesztett szabadságvesztést kell utóbb végrehajtani, azt az összbüntetésbe foglalás szempontjából a továbbiakban végrehajtandó szabadságvesztésnek kell tekinteni.

(4) Nem foglalható összbüntetésbe

a) a korábban már összbüntetésbe foglalt büntetés,

b) a pénzbüntetés és a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés.

94. §

Az összbüntetés tartamát úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetést szabnának ki. Az összbüntetés tartamának azonban el kell érnie a legsúlyosabb büntetésnek és a rövidebb büntetés vagy büntetések egyharmad részének összegeként számított tartamot, de az nem haladhatja meg a büntetések együttes tartamát.

95. §

(1) Különböző fokozatban végrehajtandó szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása esetén végrehajtási fokozatként a legszigorúbbat kell meghatározni. Ha az összbüntetés mértéke három év vagy azt meghaladó tartamú, illetve többszörös visszaesőnél két év vagy ezt meghaladó tartamú, az összbüntetés végrehajtási fokozatát ennek figyelembevételével kell meghatározni.

(2) Ha az (1) bekezdés alkalmazásával megállapítandó végrehajtási fokozat az elítélt számára méltánytalan hátrányt jelentene, eggyel enyhébb fokozat állapítható meg.

96. §

(1) Ha a foglalkozástól eltiltást, a járművezetéstől eltiltást, a kitiltást, a sportrendezvények látogatásától való eltiltást vagy a kiutasítást szabadságvesztés mellett szabták ki, és a szabadságvesztés büntetéseket összbüntetésbe foglalták, akkor több, azonos tartalmú foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás közül azt kell végrehajtani, amelyik az elítéltre hátrányosabb.

(2) A közügyektől eltiltás mellékbüntetés nem foglalható összbüntetésbe. Több közügyektől eltiltás mellékbüntetés közül azt kell végrehajtani, amelyik a leghosszabb tartamú.

X. Fejezet

Az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények és a mentesítés

Az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények

97. §

(1) A büntetőjogi felelősség megállapításához, büntetés kiszabásához, vagy intézkedés alkalmazásához fűződő hátrányos jogkövetkezményt törvény állapíthat meg.

(2) A büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre, és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat közhiteles hatósági nyilvántartás tartalmazza a törvényben meghatározott időpontig, ezt követően hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt már nem állapítható meg az elítélttel szemben.

A mentesítés hatálya

98. §

(1) A mentesítés folytán - törvény eltérő rendelkezése hiányában - az elítélt mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.

(2) A mentesített személy büntetlen előéletűnek tekintendő, és - törvény eltérő rendelkezése hiányában - nem tartozik számot adni olyan elítéltetésről, amelyre nézve mentesítésben részesült.

(3) Újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a büntetőjogi jogkövetkezményekre, amelyeket e törvény a korábbi elítéléshez fűz.

A mentesítés módja

99. §

Az elítélt mentesítésben részesülhet

a) e törvény erejénél fogva,

b) bírósági határozat alapján vagy

c) kegyelem útján.

A törvényi mentesítés

100. §

(1) E törvény erejénél fogva áll be a mentesítés

a) elzárás, pénzbüntetés és közérdekű munka esetén az ítélet jogerőre emelkedésének napján,

b) foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás és sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetén az ítélet jogerőre emelkedése napján,

c) kiutasítás esetén a büntetés végrehajtásának befejezése vagy végrehajthatóságának megszűnése napján,

d) felfüggesztett szabadságvesztés esetén a próbaidő leteltének napján,

e) gondatlan vétség miatt kiszabott szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napján,

f) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő három év elteltével,

g) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő öt év elteltével, vagy

h) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, öt évet meghaladó, de tíz évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő nyolc év elteltével,

i) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, tíz évet meghaladó tartamú, határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő tíz év elteltével.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja esetén a mentesítés nem terjed ki

a) foglalkozástól eltiltás esetén a foglalkozás gyakorlásának,

b) járművezetéstől eltiltás esetén a járművezetés gyakorlásának,

c) kitiltás esetén az ítéletben meghatározott településen vagy az ország meghatározott részén való tartózkodás,

d) sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetén az elítélt sportrendezvények látogatásához való

jogára.

(3) Az (1) bekezdés d) pontja esetében a mentesítés nem áll be, illetve hatályát veszti, ha a szabadságvesztés végrehajtását elrendelik. Ilyenkor a mentesítésre a végrehajtandó szabadságvesztésre vonatkozó mentesítési szabályok az irányadók.

A bírósági mentesítés

101. §

(1) A bíróság az elítéltet kérelemre mentesítésben részesítheti, ha erre érdemes, és a szabadságvesztés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a 100. § (1) bekezdés f)-i) pontjaiban meghatározott idő fele már eltelt.

(2) Az érdemesség elbírálásánál figyelembe kell venni az elítéltnek a büntetés kitöltése óta folytatott életmódját, továbbá azt, hogy - ha erre módja volt - jóvátette-e a bűncselekménnyel okozott sérelmet.

102. §

(1) A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha arra érdemes.

(2) Az előzetes mentesítés hatályát veszti, ha a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelik.

A mentesítés egységessége

103. §

Mellékbüntetés alkalmazása esetén az elítélt az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól mindaddig nem mentesül, illetve nem mentesíthető, amíg a mellékbüntetés végrehajtása nem fejeződött be, vagy végrehajthatósága nem szűnt meg.

A kegyelmi mentesítés

104. §

(1) A kegyelmi jogkör gyakorlója az elítéltet kegyelemből mentesítésben részesítheti akkor is, ha e törvény szerint ennek egyébként nincs helye.

(2) A kegyelmi mentesítésben részesített személy a büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények szempontjából büntetlen előéletűnek tekintendő.

XI. Fejezet

A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések

Alapvető rendelkezések

105. §

(1) Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.

(2) E törvény rendelkezéseit a fiatalkorúakra a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

106. §

(1) A fiatalkorúval szemben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön, és a társadalom hasznos tagjává váljon, erre tekintettel az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt tartani.

(2) Fiatalkorúval szemben büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető. Azzal szemben, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be, csak intézkedés alkalmazható.

(3) Fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy szabadságelvonással járó büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el.

A tevékeny megbánás

107. §

Fiatalkorúval szemben tevékeny megbánásnak a 29. § (1) bekezdésében meghatározott vétség vagy ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban fenyegetett bűntett elkövetése esetén is helye lehet.

A büntetések és az intézkedések

108. §

(1) Fiatalkorúval szemben intézkedésként javítóintézeti nevelés is alkalmazható.

(2) Javítóintézeti nevelés mellett nem szabható ki szabadságvesztés, elzárás vagy közérdekű munka.

A szabadságvesztés

109. §

(1) A fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés legrövidebb tartama bármely bűncselekmény esetén egy hónap.

(2) A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama

a) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tíz év,

b) öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén öt év.

(3) A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama

a) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tizenöt év,

b) tíz évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén tíz év,

c) öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén öt év.

(4) A büntethetőség elévülése határidejének számításánál és a visszaesőkre vonatkozó rendelkezések szempontjából a (2)-(3) bekezdésben meghatározott időtartamok az irányadóak.

110. §

(1) A szabadságvesztés végrehajtási fokozata fiatalkorúak börtöne, ha

a) a fiatalkorút bűntett miatt kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik,

b) az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú visszaeső, vagy

c) az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorút a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőző három éven belül szándékos bűncselekmény miatt javítóintézeti nevelésre ítélték.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fiatalkorúak fogháza.

Az elzárás

111. §

A fiatalkorúval szemben kiszabható elzárás legrövidebb tartama három nap, leghosszabb tartama harminc nap.

A közérdekű munka

112. §

Fiatalkorúval szemben közérdekű munkát akkor lehet kiszabni, ha az ítélet meghozatalakor tizenhatodik életévét betöltötte.

A pénzbüntetés

113. §

(1) Fiatalkorúval szemben pénzbüntetést akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete, jövedelme vagy megfelelő vagyona van.

(2) Fiatalkorú esetén a pénzbüntetés legkisebb mértéke tizenöt, legnagyobb mértéke kétszázötven napi tétel, az egy napi tétel összegét legalább ötszáz, legfeljebb ötvenezer forintban kell meghatározni.

(3) Fiatalkorú esetén a pénzbüntetést behajthatatlansága esetén kell szabadságvesztésre átváltoztatni.

A kiutasítás

114. §

Kiutasításnak fiatalkorúval szemben akkor lehet helye, ha

a) vele szemben tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztést szabtak ki,

b) az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné, és

c) nem sérül a családi élet tiszteletben tartásához való joga.

A közügyektől eltiltás

115. §

Fiatalkorút csak egy évet meghaladó szabadságvesztés kiszabása esetén lehet a közügyektől eltiltani.

A próbára bocsátás

116. §

(1) Fiatalkorúval szemben próbára bocsátásnak bármely bűncselekmény esetén helye van.

(2) A próbaidő tartama egy évtől két évig terjedhet.

(3) A bíróság a 66. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben javítóintézeti nevelést rendel el, vagy büntetést szab ki.

A jóvátételi munka

117. §

Fiatalkorúval szemben jóvátételi munkavégzés akkor írható elő, ha az ítélet meghozatalakor tizenhatodik életévét betöltötte.

A kitiltás

118. §

A megfelelő családi környezettel rendelkező fiatalkorú nem tiltható ki arról a településről, amelyben családja él.

A pártfogó felügyelet

119. §

(1) A fiatalkorú

a) a feltételes szabadság tartama,

b) a próbára bocsátás próbaideje,

c) a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje,

d) a javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátás tartama, és

e) a vádemelés elhalasztásának tartama

alatt pártfogó felügyelet alatt áll.

(2) Fiatalkorúval szemben a jóvátételi munkavégzés előírása mellett pártfogó felügyeletet is el kell rendelni.

A javítóintézeti nevelés

120. §

(1) Javítóintézeti nevelést a bíróság akkor rendel el, ha a fiatalkorú eredményes nevelése érdekében intézeti elhelyezése szükséges. Javítóintézeti nevelés nem rendelhető el azzal szemben, aki az ítélet meghozatalakor huszadik életévét betöltötte.

(2) A javítóintézeti nevelés tartama egy évtől négy évig terjedhet.

121. §

(1) Javítóintézeti nevelés elrendelése esetén a bíróság megállapítja, hogy a fiatalkorú a javítóintézeti nevelés felének letöltése után ideiglenesen elbocsátható az intézetből, ha

a) legalább egy évet eltöltött az intézetben, és

b) alaposan feltehető, hogy az intézkedés célja további javítóintézeti nevelés nélkül is elérhető.

(2) Az ideiglenes elbocsátás tartama azonos a javítóintézeti nevelés hátralevő részével, de legalább egy év.

(3) A bíróság az ideiglenes elbocsátást megszünteti, ha a fiatalkorút az ideiglenes elbocsátás alatt - a 122. §-ban meghatározott esetet kivéve - szabadságvesztésre ítélik, vagy vele szemben javítóintézeti nevelést rendelnek el. Ha a bíróság a fiatalkorúval szemben más büntetést szab ki, vagy más intézkedést alkalmaz, a bíróság az ideiglenes elbocsátást megszüntetheti.

(4) Az ideiglenes elbocsátás megszüntetése esetén az ideiglenes elbocsátáson töltött idő a javítóintézeti nevelésbe nem számítható be.

122. §

Ha a fiatalkorút a javítóintézeti nevelésre ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt a javítóintézeti nevelés vagy az ideiglenes elbocsátás alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a szabadságvesztés büntetést kell végrehajtani. Ebben az esetben a javítóintézeti nevelés hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni úgy, hogy két napi javítóintézeti nevelés helyébe egy napi szabadságvesztés lép.

A halmazati és az összbüntetés

123. §

(1) Fiatalkorú esetén a halmazati és az összbüntetés nem haladhatja meg

a) a 109. § (3) bekezdés a) pontja esetén a húszévi,

b) a 109. § (2) bekezdés a) pontja és a (3) bekezdés b) pontja esetén a tizenöt évi, és

c) a 109. § (2) bekezdés b) pontja és a (3) bekezdés c) pontja esetén a hét év hat hónapi

szabadságvesztést.

(2) A fiatalkorúval szemben kiszabható szabadságvesztés a 81. § (4) bekezdése vagy a 90. § (2) bekezdése alkalmazása esetén sem haladhatja meg az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott mértéket.

(3) Javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés találkozása esetén összbüntetésként a szabadságvesztést kell végrehajtani. Ennek tartamát a bíróság legfeljebb egy évvel meghosszabbíthatja, ha erre a 106. §-ban meghatározott cél elérése érdekében szükség van. A meghosszabbítás tartama azonban a javítóintézeti nevelés hátralevő részét nem érheti el.

Egységes intézkedés

124. §

(1) Ha a bíróság a fiatalkorúval szemben több olyan javítóintézeti nevelést rendelt el, amelyeket az egységes intézkedés elrendelésekor még nem hajtottak végre, vagy amelyeket folyamatosan hajtanak végre, a bíróság a fiatalkorúval szemben egységes intézkedésként javítóintézeti nevelést rendel el.

(2) Az egységes intézkedésként elrendelt javítóintézeti nevelés tartamát úgy kell megállapítani, hogy az ne legyen rövidebb a leghosszabb tartamú javítóintézeti nevelésnél, de ne haladja meg az elrendelt javítóintézeti nevelések együttes tartamát, illetve a négy évet.

Az előzetes fogvatartás és házi őrizet beszámítása

125. §

(1) Az elrendelt javítóintézeti nevelésbe az előzetes fogvatartás és házi őrizet teljes idejét be kell számítani.

(2) A beszámításnál egy napi javítóintézeti nevelésnek egy napi előzetes fogvatartás, illetve három nap házi őrizet felel meg. A beszámítás után fennmaradó házi őrizet tartamát egy napi javítóintézeti nevelésként kell beszámítani.

A mentesítés

126. §

(1) A fiatalkorú elítélt a törvény erejénél fogva mentesül

a) az ítélet jogerőre emelkedésének napján, ha a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztik,

b) a büntetés kitöltésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napján, ha szándékos bűncselekmény miatt egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre ítélték,

c) a büntetés kitöltésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napjától számított három év elteltével, ha szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték.

(2) A szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meghaladó tartamú szabadságvesztés kitöltése után a bíróság a fiatalkorút kérelemre mentesítésben részesítheti, ha erre érdemes.

XII. Fejezet

A katonákra vonatkozó rendelkezések

Az elkövetők

127. §

(1) E törvény alkalmazásában katona

a) a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja,

b) a rendőrség hivatásos állományú tagja, ha csapaterős feladatot hajt végre, vagy őrszolgálatot lát el,

c) a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja, ha kötelékben lép fel, tömegoszlatást végez, vagy őrszolgálatot lát el,

d) a hivatásos katasztrófavédelmi szerv tagja, ha konkrét veszélyelhárítást végez, vagy meghatározott fokozatú készültségben van.

(2) E törvény rendelkezéseit a katonákra az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(3) Katonai bűncselekményt tettesként csak katona követhet el.

Más állam katonája ellen elkövetett bűncselekmény

128. §

(1) A XLV. Fejezet szerint büntetendő a katona, aki a katonai bűncselekményt

a) a szövetséges fegyveres erő katonájával szemben, vagy

b) külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenység, békefenntartás vagy humanitárius művelet keretében, illetve egyéb külföldi szolgálat során más állam katonájával szemben

szolgálati feladat közös ellátása alatt követi el.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a szövetséges fegyveres erő katonája a szövetséges fegyveres erő állama rendőrségének, illetve polgári védelmi szolgálatának tagja, az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában más állam katonája a más állam rendőrségének, illetve polgári védelmi szolgálatának tagja is.

129. §

A XLV. Fejezet szerint büntetendő az a katona is, aki a katonai bűncselekményt

a) a szövetséges fegyveres erőkben teljesített szolgálata során, illetve

b) külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenység, békefenntartás vagy humanitárius művelet keretében

követi el.

A büntethetőséget kizáró okok

130. §

(1) Nem büntethető a katona a parancsra végrehajtott cselekményért, kivéve, ha tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el.

(2) A parancsra elkövetett bűncselekményért a parancsot adó is tettesként felel, ha a katona tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el, egyébként a parancsot adó közvetett tettesként felel.

A büntethetőséget megszüntető ok

131. §

A 66. § (1) bekezdésben meghatározott eseteket kivéve nem büntethető katonai vétség miatt az elkövető, ha szolgálati viszonyának megszűnése óta egy év eltelt.

A katonai fogda

132. §

(1) Ha az elítélt a szolgálatban megtartható, a bíróság a vétség miatt kiszabott, egy évet meg nem haladó szabadságvesztést, illetve az elzárást katonai fogdában rendeli végrehajtani, kivéve, ha az elítélt visszaeső.

(2) Ha az elítélt szolgálati viszonya megszűnt, a büntetés, illetve hátralevő részének végrehajtási fokozata fogház.

Összbüntetés

133. §

Az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztés végrehajtására a 136. § irányadó. A közérdekű munka kiszabásának kizárása

134. §

Katonával szemben szolgálati viszonyának fennállása alatt közérdekű munka nem szabható ki.

A katonai büntetések

135. §

(1) Katonával szemben

a) lefokozás vagy

b) szolgálati viszony megszüntetése

más büntetés mellett, vagy ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, akkor önállóan is kiszabható.

(2) Katonai büntetés alkalmazásának nincs helye, ha a katonát a közügyektől eltiltják.

A katonai mellékbüntetések

136. §

(1) Katonával szemben

a) rendfokozatban visszavetés, vagy

b) várakozási idő meghosszabbítása

büntetés mellett szabható ki.

(2) Katonai mellékbüntetés alkalmazásának nincs helye katonai büntetés mellett, vagy ha a katonát a közügyektől eltiltják.

A lefokozás

137. §

(1) A lefokozással a katona elveszti a rendfokozatát.

(2) Lefokozást akkor kell alkalmazni, ha az elkövető a rendfokozatra méltatlanná vált.

A szolgálati viszony megszüntetése

138. §

A szolgálati viszony megszüntetésének akkor van helye, ha az elkövető a szolgálatra méltatlanná vált.

A rendfokozatban visszavetés

139. §

(1) Rendfokozatban visszavetés esetén a katona eggyel alacsonyabb rendfokozatba kerül annál, amelyet a bűncselekmény elbírálása idején visel.

(2) A rendfokozatban visszavetést akkor kell alkalmazni, ha a bűncselekmény a rendfokozat tekintélyének sérelmével jár, de lefokozásra nincs szükség.

(3) A rendfokozatban visszavetéssel egyidejűleg az alacsonyabb rendfokozatban eltöltendő időt egy évtől két évig terjedő tartamban kell meghatározni.

A várakozási idő meghosszabbítása

140. §

(1) A várakozási idő meghosszabbítása esetén a katonának a soron következő rendfokozatba előlépésre előírt várakozási ideje meghosszabbodik. A meghosszabbítást években kell meghatározni, annak tartama nem haladhatja meg a rendfokozatra előírt várakozási idő felét.

(2) A várakozási időt akkor kell meghosszabbítani, ha a katonának az előléptetést hosszabb várakozási idő eltöltésével kell kiérdemelnie.

Mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól

141. §

(1) A bíróság az elítéltet a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól előzetes mentesítésben részesítheti, ha a szabadságvesztést katonai fogdában rendeli végrehajtani. Ez a mentesítés a büntetés kiállásának, illetve végrehajthatósága megszűnésének napján áll be.

(2) Katonai mellékbüntetés alkalmazása az elítélt mentesítését nem akadályozza.

KÜLÖNÖS RÉSZ

XIII. Fejezet

Az emberiesség elleni bűncselekmények

Népirtás

142. §

(1) Aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges megsemmisítése céljából

a) a csoport tagjait megöli,

b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,

c) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,

d) olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a születések meggátolása,

e) a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba elhurcolja,

bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki népirtásra irányuló előkészületet követ el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Emberiesség elleni bűncselekmény

143. §

(1) Aki a lakosság elleni átfogó vagy módszeres támadás részeként

a) emberölést követ el,

b) a lakosságot vagy annak egy részét olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,

c) a lakosságot vagy annak egy részét jogszerű tartózkodási helyéről kitelepíti,

d) emberkereskedelmet követ el, vagy kényszermunkát végeztet,

e) mást személyi szabadságától megfoszt, vagy fogva tartását jogellenesen tartja fenn,

f) mást szexuális erőszakra vagy annak eltűrésére, prostitúcióra, magzat kihordására vagy magzatelhajtásra kényszerít,

g) másnak súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,

h) politikai, nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nemi vagy más csoportot vagy annak tagját üldözi,

bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki emberiesség elleni bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Apartheid

144. §

(1) Aki az emberek valamely faji csoportja által az emberek egy másik faji csoportja feletti uralom megszerzése és fenntartása, illetve a másik faji csoport rendszeres elnyomása céljából

a) valamely faji csoport vagy csoportok tagjait megöli,

b) valamely faji csoportot vagy csoportokat olyan életkörülmények közé kényszerít, amelyekkel a csoport, illetve a csoportok teljes vagy részbeni fizikai megsemmisítésére törekszik,

bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki egyéb apartheid bűncselekményt követ el, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az egyéb apartheid bűncselekmény súlyos következményekre vezet.

(4) Aki apartheidre irányuló előkészületet követ el,

a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben öt évtől tíz évig,

b) a (2) bekezdésben meghatározott esetben két évtől nyolc évig

terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) A (2)-(3) bekezdés alkalmazásában egyéb apartheid bűncselekményen az 1976. évi 27. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az apartheid bűncselekmények leküzdéséről és megbüntetéséről szóló, New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésén, 1973. november 30-án elfogadott nemzetközi egyezmény II. Cikkének a)/(ii), a)/(iii), c), d), e) és f) pontjában meghatározott apartheid bűncselekményeket kell érteni.

Elöljáró vagy hivatali vezető felelőssége

145. §

Az e fejezetben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével azonosan felel

a) a katonai elöljáró vagy katonai elöljáróként ténylegesen eljáró személy is (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: elöljáró), ha a tényleges alárendeltsége és ellenőrzése vagy tényleges hatalma és ellenőrzése alá tartozó személy követett el az e fejezetben meghatározott bűncselekményt, és e bűncselekmény elkövetéséről vagy annak előkészületéről az elöljáró tudott, vagy az adott körülmények alapján tudnia kellett volna, és nem tette meg a bűncselekmény megakadályozásához szükséges, hatáskörében álló intézkedéseket, vagy haladéktalanul nem tett feljelentést azt követően, hogy a bűncselekmény elkövetéséről tudomást szerzett;

b) az a) pont alá nem tartozó vezető beosztású hivatalos vagy külföldi hivatalos személy (a továbbiakban e § alkalmazásában: hivatali vezető) is, ha a tényleges hatalma és ellenőrzése alá tartozó személy (e § alkalmazásában a továbbiakban: alárendelt) követett el az e fejezetben meghatározott bűncselekményt, annak következtében, hogy felette nem gyakorolt megfelelő ellenőrzést, ha:

ba) tudta, hogy alárendeltje ilyen bűncselekményt követett el, vagy készít elő, vagy tudatosan figyelmen kívül hagyta az egyértelműen erre utaló körülményeket,

bb) a bűncselekmény a tényleges feladat- vagy hatáskörébe tartozó tevékenységet érintett, és bc) nem tett meg a hatáskörében álló minden szükséges és indokolt intézkedést annak érdekében, hogy megakadályozza elkövetését, vagy haladéktalanul nem tett feljelentést azt követően, hogy a bűncselekmény elkövetéséről tudomást szerzett.

XIV. Fejezet

Háborús bűncselekmények

Tiltott toborzás

146. §

(1) Aki a Magyarország területén idegen fegyveres szervezetbe - szövetséges fegyveres erőn kívül - katonai szolgálatra, katonai érdekű egyéb szolgálatra toboroz, vagy ilyen szolgálatra vállalkozókat közvetít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az a magyar állampolgár, aki - szövetséges fegyveres erőn kívül - nemzetközi vagy nem nemzetközi fegyveres összeütközésben részt vevő idegen fegyveres szervezetbe önként belép, erre ajánlkozik, vagy ilyen fegyveres szervezetben kiképzésen vesz részt.

(3) Ha a Magyarország területén idegen fegyveres szervezetbe katonai szolgálatra, katonai érdekű egyéb szolgálatra toborzott vagy ilyen szolgálatra közvetített személy a tizennyolcadik életévét nem töltötte be, a toborzó vagy közvetítő személy két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Fegyverszünet megszegése

147. §

(1) Aki a fegyverszünet feltételeit megszegi, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a fegyverszünet megszegése különösen súlyos következményekre vezet.

Hadikövet elleni erőszak

148. §

(1) Aki az ellenség hadikövetét vagy ennek kísérőjét bántalmazza, jogtalanul visszatartja, vagy ellene más erőszakot alkalmaz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki a hadikövetet vagy a kísérőjét megöli, tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

Védett személyek elleni erőszak

149. §

(1) Aki háború idején

a) védett személyek ellen támadást irányít, vagy

b) olyan támadást irányít, amely a védett személyek halálát vagy súlyos sérülését okozhatja, úgy, hogy az nyilvánvalóan túlzott mértékű a várható közvetlen katonai előnyhöz képest,

bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki háború idején védett személyt

a) megöl,

b) olyan életfeltételek közé kényszerít, amelyek a védett személyt pusztulással fenyegetik,

c) szexuális erőszakra vagy annak eltűrésére, prostitúcióra, magzat kihordására vagy magzatelhajtásra kényszerít,

d) személyi szabadságától jogellenesen megfoszt,

e) jogszerű tartózkodási helyéről kitelepít vagy elhurcol, kivéve, ha azt fontos katonai szükséglet indokolja,

tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki háború idején védett személy egészségügyi önrendelkezési jogát megsérti, vagy a védett személynek súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki háború idején védett személyt vagy védett személyek egy csoportját a tisztességes és szabályos bírósági eljáráshoz való jogától megfoszt, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Aki az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Túlélők megölésére utasítás

150. §

Aki háború idején alárendeltjének olyan parancsot vagy utasítást ad, hogy ne hagyjon túlélőket, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Élő pajzs használata

151. §

(1) Aki védett személyt arra használ fel, hogy meghatározott területet vagy katonai erőket az ellenség katonai műveleteitől megóvjon, bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésére irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Tiltott sorozás

152. §

(1) Aki

a) védett személyt arra kényszerít, hogy a számára ellenséges hatalom fegyveres erőiben vagy csoportjában szolgáljon,

b) az ellenséges hatalom állampolgárát arra kényszeríti, hogy saját állama elleni hadműveletben részt vegyen,

bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésére irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt fegyveres erőkhöz vagy csoporthoz behív, besoroz, vagy háborúban való részvételre rábír, ehhez segítséget nyújt, vagy az ehhez szükséges feltételeket biztosítja, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Védett tulajdon elleni támadás

153. §

(1) Aki háború idején támadást indít, vagy folytat katonai célpontnak nem minősülő és katonailag védtelen létesítmény ellen, illetve olyan támadást indít, vagy folytat, amely katonailag védtelen létesítményben olyan kárt okoz, amely nyilvánvalóan túlzott mértékű a várható közvetlen katonai előnyhöz képest, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a támadás

a) kórház, betegek és sebesültek kezelésére vagy elhelyezésére szolgáló hely vagy

b) a nemzetközi szerződés által védett kulturális javak ellen

irányul.

(3) A (2) bekezdés szerint büntetendő, aki nemzetközi szerződés által védett kulturális javakat vagy azok közvetlen környékét katonai célra igénybe veszi vagy felhasználja, illetve ilyen javakat eltulajdonít, fosztogat, megrongál, vagy megsemmisít.

(4) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdés b) pontjában vagy a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekményt nemzetközi szerződés szerinti különleges vagy kiemelt védelem alatt álló kulturális javakra, illetve azok közvetlen környékére követik el.

(5) E § alkalmazásában

a) kulturális javak: az 1957. évi 14. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelme tárgyában Hágában, 1954. május 14-én kelt nemzetközi egyezmény 1. Cikkében meghatározott kulturális javak,

b) különleges védelem alatt álló kulturális javak: az a) pontban említett egyezmény 8. Cikkében meghatározott kulturális javak,

c) kiemelt védelem alatt álló kulturális javak: az a) pontban említett egyezmény Második Kiegészítő Jegyzőkönyvének 10. Cikkében meghatározott kulturális javak.

Háborús fosztogatás

154. §

(1) Aki hadműveleti vagy megszállt területen

a) a polgári javakat fosztogatja,

b) a lakosságot szolgáltatás kikényszerítésével vagy más módon a létfenntartásához szükséges javaitól megfosztja, vagy e javait elpusztítja, kivéve, ha azt fontos katonai szükséglet indokolja,

ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki a harctéren az elesetteket, a sebesülteket vagy a betegeket fosztogatja, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása

155. §

(1) Aki hadműveleti vagy megszállt területen nemzetközi szerződés által tiltott fegyvert vagy harci eszközt alkalmaz, vagy alkalmaztat, bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Humanitárius szervezet elleni támadás

156. §

Aki háború idején támadást irányít az Egyesült Nemzetek Alapokmányával összhangban tevékenykedő humanitárius, segély- vagy békefenntartó szervezet személyzete, felszerelése, eszközei, egységei vagy járművei ellen, ha azok jogosultak a védett személyeknek vagy létesítményeknek a fegyveres összeütközés nemzetközi joga által biztosított védelemre, bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Nemzetközi humanitárius szervezet által biztosított oltalom megsértése

157. §

Aki háború idején a vöröskereszt, a vörös félhold, a vörös kristály, a vörös oroszlán vagy a vörös nap jelvénnyel, illetve hasonló célt szolgáló és nemzetközileg elismert más jelvénnyel vagy jelzéssel visszaél, vagy ezek oltalma alatt álló személlyel vagy dologgal szemben erőszakos cselekményt követ el, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Egyéb háborús bűntett

158. §

Az egyéb háborús bűntettekről és az azok elkövetése esetén kiszabható büntetésekről az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt, az 1440/1945. (V. 1.) ME rendelettel módosított és kiegészített 81/1945. (II. 5.) ME rendelet rendelkezik.

Elöljáró vagy hivatali vezető felelőssége

159. §

Az e fejezetben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével azonosan felel

a) a katonai elöljáró vagy katonai parancsnokként ténylegesen eljáró személy (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: elöljáró), ha a tényleges alárendeltsége és ellenőrzése, vagy tényleges hatalma és ellenőrzése alá tartozó személy követett el az e fejezetben meghatározott bűncselekményt, és e bűncselekmény elkövetéséről vagy annak előkészületéről az elöljáró tudott, vagy az adott körülmények alapján tudnia kellett volna, és nem tette meg a bűncselekmény megakadályozásához szükséges, hatáskörében álló intézkedéseket, vagy haladéktalanul nem tett feljelentést azt követően, hogy a bűncselekmény elkövetéséről tudomást szerzett,

b) az a) pont alá nem tartozó vezető beosztású hivatalos vagy külföldi hivatalos személy (a továbbiakban e § alkalmazásában: hivatali vezető) is, ha a tényleges hatalma és ellenőrzése alá tartozó személy (e § alkalmazásában a továbbiakban: alárendelt) követett el az e fejezetben meghatározott bűncselekményt, annak következtében, hogy felette nem gyakorolt megfelelő ellenőrzést, ha:

ba) tudta, hogy alárendeltje ilyen bűncselekményt követett el vagy készít elő, vagy tudatosan figyelmen kívül hagyta az egyértelműen erre utaló körülményeket,

bb) a bűncselekmény a tényleges feladat- vagy hatáskörébe tartozó tevékenységet érintett, és

bc) nem tett meg a hatáskörében álló minden szükséges és indokolt intézkedést annak érdekében, hogy megakadályozza elkövetését, vagy haladéktalanul nem tett feljelentést azt követően, hogy a bűncselekmény elkövetéséről tudomást szerzett.

XV. Fejezet

Az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények

Emberölés

160. §

(1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést

a) előre kitervelten,

b) nyereségvágyból,

c) aljas indokból vagy célból,

d) különös kegyetlenséggel,

e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, közfeladatot ellátó személy ellen, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy ellen,

f) több ember sérelmére,

g) több ember életét veszélyeztetve,

h) különös visszaesőként,

i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére vagy

j) védekezésre képtelen személy sérelmére

követik el.

(3) Aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki az emberölést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) A (2) bekezdés szerint büntetendő, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik.

(6) A (2) bekezdés h) pontja alkalmazásában a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény

a) az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §), a népirtás [142. § (1) bekezdés a) pont],

b) az emberrablás és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei [190. § (4) bekezdés, 444. § (5) bekezdés a) pont],

c) a terrorcselekmény, a jármű hatalomba kerítése, és a zendülés súlyosabban minősülő esetei, ha a halált szándékosan okozva követik el [314. § (1) bekezdés, 320. § (2) bekezdés, 441. § (4) bekezdés].

Erős felindulásban elkövetett emberölés

161. §

Aki mást méltányolható okból származó erős felindulásban megöl, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Öngyilkosságban közreműködés

162. §

(1) Aki mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik, vagy elkövetik, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt bír rá öngyilkosságra, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik, vagy elkövetik, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Magzatelhajtás

163. §

(1) Aki más magzatát elhajtja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtást

a) üzletszerűen,

b) az állapotos nő beleegyezése nélkül vagy

c) súlyos testi sérülést vagy életveszélyt okozva

követik el.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtás az állapotos nő halálát okozza.

(4) Az a nő, aki magzatát elhajtja, vagy elhajtatja, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Testi sértés

164. §

(1) Aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el.

(2) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon belül gyógyul, az elkövető könnyű testi sértés vétsége miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövető súlyos testi sértés bűntette miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a könnyű testi sértést

a) aljas indokból vagy célból, illetve

b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére követik el.

(5) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a könnyű testi sértés maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz.

(6) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a súlyos testi sértést

a) aljas indokból vagy célból,

b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben,

c) maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okozva, illetve

d) különös kegyetlenséggel

követik el.

(7) Aki a (3) vagy (6) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(8) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz.

(9) Aki a súlyos testi sértést gondatlanságból követi el, vétség miatt

a) a (3) bekezdésben meghatározott esetben egy évig,

b) a (6) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott esetben három évig,

c) életveszélyes sérülés okozása esetén egy évtől öt évig

terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(10) A (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető.

Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés

165. §

(1) Aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,

b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget

okoz.

(3) Ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő, bűntett miatt az (1) bekezdésben meghatározott esetben három évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben -az ott tett megkülönböztetés szerint - egy évtől öt évig, két évtől nyolc évig, illetve öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) E § alkalmazásában foglalkozási szabály a lőfegyver, a robbantószer és a robbanóanyag használatára és kezelésére vonatkozó szabály is.

Segítségnyújtás elmulasztása

166. §

(1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.

(3) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézte elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.

(4) A (3) bekezdés utolsó fordulata nem alkalmazható azzal szemben, aki a közlekedési szabályok alapján köteles a segítségnyújtásra.

Gondozási kötelezettség elmulasztása

167. §

Aki állapotánál vagy idős koránál fogva önmagáról gondoskodni nem tudó személlyel szemben gondozási kötelezettségét nem teljesíti, és ezáltal a gondozásra szoruló életét, testi épségét vagy egészségét veszélyezteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

XVI. Fejezet

Az egészségügyi beavatkozás és kutatás rendje elleni bűncselekmények

Beavatkozás az emberi génállományba

168. §

(1) Aki az emberi vagy magzati génállományon, illetve emberi embrió génállományán annak megváltoztatására irányuló beavatkozást végez, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdés szerinti beavatkozás a génállomány megváltozását idézi elő.

Emberi ivarsejt tiltott felhasználása

169. §

(1) Aki halottból vagy halott magzatból származó ivarsejtet emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásra használ fel, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki emberi ivarsejt tiltott felhasználására irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Születendő gyermek nemének megválasztása

170. §

Aki a születendő gyermek nemének megválasztására irányuló beavatkozást végez, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése

171. §

Aki emberen orvostudományi kutatást engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően végez, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Embrióval vagy ivarsejttel végezhető kutatás szabályainak megszegése

172. §

(1) Aki emberi ivarsejten, illetve emberi embrión engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően orvostudományi kutatást végez, vagy emberi embriót kutatási célból hoz létre, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki

a) emberi embriót állat szervezetébe átültet,

b) emberi és állati ivarsejtet egymással megtermékenyít,

c) olyan emberi embriót, amellyel kutatást végeztek, emberi szervezetbe beültet,

d) kutatáshoz felhasznált emberi ivarsejtet emberi reprodukcióra felhasznál,

e) emberi megtermékenyítéshez vagy embrió-beültetéshez nem emberi ivarsejtet vagy embriót használ fel, illetve

f) emberi embriót több emberi embrió vagy állati embrió létrehozatalára használ fel, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) E § alkalmazásában emberi ivarsejt alatt a magzati ivarsejtet is érteni kell.

173. §

(1) Aki emberi embrión az embrió génállományának megváltoztatására irányuló kutatást végez, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki

a) emberi embriót a fogamzással kialakult tulajdonságoktól eltérő vagy további sajátosságokkal rendelkező egyed létrehozatalára használ fel, vagy

b) emberi embrió sejtjeit szétválasztja,

két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Genetikailag megegyező emberi egyedek létrehozása

174. §

(1) Aki orvostudományi kutatás vagy beavatkozás során egymással genetikailag megegyező emberi egyedeket hoz létre, bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Emberi test tiltott felhasználása

175. §

(1) Aki emberi gént, sejtet, ivarsejtet, embriót, szervet, szövetet, halott testét vagy annak részét, illetve halott magzatot jogellenesen megszerez, vagyoni haszonszerzés végett forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az emberi test tiltott felhasználását egészségügyi szolgáltató alkalmazottja a foglalkozása körében követi el.

(3) A büntetés az (1) bekezdésben meghatározott esetben egy évtől öt évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az emberi test tiltott felhasználását

a) tizennyolc éven aluli személy sérelmére,

b) üzletszerűen vagy

c) bűnszövetségben

követik el.

(4) Aki az emberi test tiltott felhasználására irányuló előkészületet követ el, vétség miatt az (1) bekezdésben meghatározott esetben egy évig, a (2) és (3) bekezdésben meghatározott esetben két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) E § alkalmazásában embrió alatt az anya testéből kikerült, valamint az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás során létrejött, illetve létrehozott, a méhbe be nem ültetett embriót is érteni kell.

XVII. Fejezet

Az egészséget veszélyeztető bűncselekmények

Kábítószer-kereskedelem

176. §

(1) Aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt

a) bűnszövetségben,

b) hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként, e minőséget felhasználva vagy

c) a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek vagy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal létesítményében

követik el.

(3) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerre követik el.

(4) Az (1)-(3) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.

(5) Aki csekély mennyiségű kábítószert kínál, vagy átad,

a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben vétség miatt két évig,

b) a (2) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott esetben egy évtől öt évig

terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6) Aki

a) az (1) vagy a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, három évig,

b) a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

177. §

(1) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki

a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek kábítószert kínál, átad,

b) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával kábítószert forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik,

c) oktatási, köznevelési, gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi feladatok ellátására rendelt épület területén, illetve annak közvetlen környezetében kábítószert

ca) kínál, átad,

cb) forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik,

bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bűncselekményt

a) jelentős mennyiségű kábítószerre,

b) bűnszövetségben, illetve

c) hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként, e minőséget felhasználva követik el.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.

(4) Aki az (1) bekezdés a) vagy ca) pontjában meghatározott bűncselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követi el, egy évtől öt évig, hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként, e minőséget felhasználva történő elkövetés esetén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Aki az (1) vagy a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésére irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Kábítószer birtoklása

178. §

(1) Aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha ad) üzletszerűen,

ab) bűnszövetségben,

ac) hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként, e minőséget felhasználva,

b) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha jelentős mennyiségű kábítószerre és

c) öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha különösen jelentős mennyiségű kábítószerre

követik el a bűncselekményt.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.

(4) Aki az (1)-(2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésére irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Ha a bűncselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követik el, a büntetés

a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben vétség miatt két évig,

b) a (2) bekezdés aa) és ac) pontjában meghatározott esetben három évig

terjedő szabadságvesztés.

(6) Aki kábítószert fogyaszt, illetve csekély mennyiségű kábítószert fogyasztás céljából megszerez, vagy tart, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

179. §

(1) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki

a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával vagy

b) oktatási, köznevelési, gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi feladatok ellátására rendelt épület területén, illetve annak közvetlen környezetében

kábítószert termeszt, előállít, megszerez, vagy tart, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával kábítószert az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít.

(3) A büntetés

a) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

aa) bűnszövetségben vagy

ab) üzletszerűen,

ac) hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként, e minőséget felhasználva,

b) öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha jelentős mennyiségű kábítószerre,

c) öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha különösen jelentős mennyiségű kábítószerre ,

követik el a bűncselekményt.

(4) Az (1)-(3) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.

(5) Aki az (1)-(3) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésére irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6) Ha bűncselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követik el, a büntetés bűntett miatt

a) az (1) és (2) bekezdésben meghatározott esetben három évig,

b) a (3) bekezdés ab) és ac) pontjában meghatározott esetben egy évtől öt évig

terjedő szabadságvesztés.

180. §

(1) Nem büntethető, aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez, vagy tart, illetve aki kábítószert fogyaszt, ha a bűncselekmény elkövetését beismeri, és az első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a bűncselekmény elkövetését megelőzően két éven belül

a) az elkövetővel szemben a vádemelést azért halasztották el, illetve a nyomozást vagy az eljárást azért függesztették fel, mert vállalta a kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételt, vagy

b) az elkövető büntetőjogi felelősségét kábítószer-kereskedelem vagy kábítószer birtoklása miatt megállapították.

(3) A 178. § (1) és (5)-(6) bekezdés, illetve a 179. § (1)-(2) és (6) bekezdés esetén - ha az (1) bekezdés nem alkalmazható - a büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elkövető a vádemelésig lehetővé teszi a kábítószert értékesítő személy kilétének megállapítását.

Kóros szenvedélykeltés

181. §

(1) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki

a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt kábítószernek nem minősülő kábító hatású anyag, illetve szer kóros élvezetére rábír vagy rábírni törekszik, vagy

b) tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt kábítószer fogyasztására rábírni törekszik,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek kábítószernek nem minősülő kábító hatású anyag, illetve szer kóros élvezetéhez segítséget nyújt.

Kábítószer készítésének elősegítése

182. §

(1) Aki kábítószer termesztése vagy előállítása céljából ehhez szükséges anyagot, berendezést vagy felszerelést

a) készít, megszerez, az ország területére behoz, onnan kivisz, azon átszállít, átad,

b) forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik,

ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszövetségben, vagy

b) az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekményt üzletszerűen

követik el.

(4) Aki az (1) vagy a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Nem büntethető, aki - mielőtt a kábítószer készítését elősegítő tevékenysége a hatóság tudomására jutott volna - cselekményét a hatóság előtt felfedi, a birtokában lévő anyagot, berendezést vagy felszerelést a hatóságnak átadja, és lehetővé teszi a kábítószer készítésének elősegítésében részt vevő más személy kilétének megállapítását.

Kábítószer-prekurzorral visszaélés

183. §

(1) Aki az Európai Unió jogi aktusában meghatározott kábítószer-prekurzort

a) engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve tart, forgalomba hoz, szállít, vagy azzal közvetítő tevékenységet végez,

b) úgy szerez meg, hogy evégből valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az Európai Unió jogi aktusában meghatározott kábítószer-prekurzor forgalomba hozatalával, szállításával, vagy az azzal végzett közvetítő tevékenységgel összefüggő értesítési kötelezettséget megszegi, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) E § alkalmazásában

a) az Európai Unió jogi aktusán a kábítószer-prekurzorokról szóló 273/2004/EK rendeletet (e bekezdés alkalmazásában a továbbiakban: 273/2004/EK rendelet, illetve a kábítószer-prekurzoroknak a Közösség és harmadik országok közötti kereskedelme nyomon követésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 111/2005/EK rendeletet (e bekezdés alkalmazásában a továbbiakban: 111/2005/EK rendelet),

b) forgalomba hozatalon a 273/2004/EK rendelet 2. cikkének c) pontjában meghatározott fogalmat,

c) szállításon a 111/2005/EK rendelet 2. cikkének c) és d) pontjában meghatározott fogalmat,

d) közvetítői tevékenységen a 111/2005/EK rendelet 2. cikkének e) pontjában meghatározott fogalmat, és

e) értesítési kötelezettség alatt a 273/2004/EK rendelet 8. cikk (1) bekezdésében, és a 111/2005/EK rendelet 9. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettséget

kell érteni.

Új pszichoaktív anyaggal visszaélés

184. §

(1) Aki új pszichoaktív anyagot

a) az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít, illetve

b) előállít, kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) E § alkalmazásában új pszichoaktív anyagon az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló törvényben meghatározott fogalmat kell érteni.

Teljesítményfokozó szerrel visszaélés

185. §

(1) Aki sportteljesítmény fokozása céljából tiltott teljesítményfokozó szert

a) előállít,

b) kínál, átad, forgalomba hoz,

c) orvosi vényen vagy állatorvosi vényen rendel,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követik el.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a bűncselekmény folytán tizennyolcadik életévét be nem töltött személy jut tiltott teljesítményfokozó szerhez,

b) a tizennyolcadik életévét betöltött személy az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával követi el.

(4) Aki az (1)-(3) bekezdésben meghatározott teljesítményfokozó szerrel visszaélésre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt tiltott teljesítményfokozó szer használatára rábír, vagy ilyen személynek a tiltott teljesítményfokozó szer használatához segítséget nyújt, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6) E § alkalmazásában tiltott teljesítményfokozó szer: minden olyan szer, amely hatóanyagára tekintettel az anabolikus szerek, peptid hormonok, növekedési faktorok és rokonvegyületeik, hormon antagonisták és modulátorok közé tartozik, és nevesítve szerepel a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló kormányrendelet I. számú mellékletében.

Egészségügyi termék hamisítása

186. §

(1) Aki

a) egészségügyi terméket meghamisít, vagy hamis egészségügyi terméket készít,

b) hamis, meghamisított vagy Magyarországon nem engedélyezett egészségügyi terméket kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik,

c) hamis vagy meghamisított egészségügyi terméket az ország területére behoz, onnan kivisz, azon átszállít, vagy indokolatlan mennyiségben megszerez, tart,

d) Magyarországon nem engedélyezett egészségügyi terméket indokolatlan mennyiségben megszerez, tart, az ország területére behoz, onnan kivisz, azon átszállít,

e) egészségügyi termékhez kapcsolódó eredeti dokumentumot kereskedelmi céllal rendeltetésétől eltérően felhasznál,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés az (1) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott esetekben

a) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást,

b) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált okoz.

(3) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

a) egészségügyi dolgozóként,

b) gyártásra, nagykereskedelemre, közvetlen lakossági ellátás végzésére engedéllyel rendelkező szervezet alkalmazottjaként, vagy

c) bűnszövetségben

követi el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) A (3) bekezdés szerint büntetendő, ha a hamis, meghamisított vagy Magyarországon nem engedélyezett egészségügyi termék a felhasználók számára széles körben válik hozzáférhetővé.

(5) E § alkalmazásában

a) egészségügyi termék: a gyógyszer, az állatgyógyászati készítmény, az orvostechnikai eszköz, az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszköz és a vizsgálati készítmény;

b) indokolatlan mennyiség alatt olyan mennyiséget kell érteni, amelyről megállapítható, hogy nem valamely meghatározott személy személyes szükségleteinek kielégítését célozza;

c) Magyarországon nem engedélyezett_egészségügyi termék alatt érteni kell a megfelelőség értékelési eljárás lefolytatása nélkül forgalomba hozott orvostechnikai eszközt is, továbbá azt a terméket is, amelyben gyógyszerhatóanyagot az adott termék összetételére vonatkozó jogszabályi előírások megsértésével használnak fel. Engedélyezett egészségügyi terméknek kell tekinteni azt a magyarországi forgalombahozatali engedéllyel nem rendelkező gyógyszert is, amelyre nézve olyan az (1) bekezdés b) vagy d) pontjában meghatározott magatartást fejtenek ki, amely jogszabályban előírt hatósági engedély birtokában vagy bejelentést követően jogszerűen végezhető.

Kuruzslás

187. §

(1) Aki ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a kuruzslást az orvosi gyakorlatra jogosultság színlelésével követik el.

(3) E § alkalmazásában orvosi gyakorlatra jogosult az,

a) akinek hazai egyetemen szerzett általános orvosi vagy fogorvosi oklevele van,

b) akinek külföldi egyetemen szerzett és honosított, egyenértékűségi záradékkal ellátott általános orvosi vagy fogorvosi oklevele van, és

c) a külföldi állampolgár, aki engedély alapján oklevelének honosítása nélkül fejthet ki orvosi tevékenységet,

feltéve, hogy nem áll az orvosi tevékenységtől eltiltás hatálya alatt.

(4) A kuruzslás elkövetőjével szemben kitiltásnak is helye van.

Méreggel visszaélés

188. §

(1) Aki mérget jogosulatlanul készít, tart, felhasznál, vagy forgalomba hoz, illetve aki a mérgek visszaélésszerű felhasználásának megakadályozására vagy más személyek veszélyeztetésének kizárására előírt intézkedések megtételét elmulasztja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt elzárással büntetendő.

(2) E § alkalmazásában mérgen olyan veszélyes anyagot vagy keveréket kell érteni, amely toxikológiai tulajdonságai alapján a belégzése, lenyelése vagy a bőrön át történő felszívódása esetén az emberi életet veszélyezteti, illetve súlyos sérülést vagy súlyos egészségkárosodást idézhet elő.

Ártalmas közfogyasztási cikkel visszaélés

189. §

(1) Aki forgalomba hozatal céljából olyan közfogyasztási cikket készít vagy tart, amely az egészségre ártalmas, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki ártalmas közfogyasztási cikket forgalomba hoz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a bűncselekményt jelentős értékű ártalmas közfogyasztási cikkre követik el, vagy

b) a (2) bekezdés esetén az ártalmas közfogyasztási cikk a fogyasztók számára széles körben válik hozzáférhetővé.

(4) Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Nem büntethető az (1) és (4) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetője, ha mihelyt tudomást szerez a közfogyasztási cikk ártalmas voltáról, mindent megtesz azért, hogy az ártalmas közfogyasztási cikk a birtokába visszakerüljön, illetve ne kerüljön forgalomba.

XVIII. Fejezet

Az emberi szabadság elleni bűncselekmények

Emberrablás

190. §

(1) Aki mást személyi szabadságától

a) erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel vagy

b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezésével vagy ilyen állapotát kihasználva

megfoszt, és szabadon bocsátását követelés teljesítésétől teszi függővé, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha az emberrablást

a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,

b) bűnszövetségben,

c) fegyveresen,

d) felfegyverkezve vagy

e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy ellen, e minőségére tekintettel követik el.

(3) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberrablást

a) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére,

b) különösen súlyos hátrányt okozva vagy

c) halált okozva

követik el.

(4) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberrablás szándékos emberölést is megvalósít.

(5) Aki emberrablásra irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az emberrablást - mielőtt abból súlyos következmény származott volna - önként abbahagyja.

Emberrablás feljelentésének elmulasztása

191. §

Aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy emberrablás elkövetése készül, és erről az érintett személyt vagy a hatóságot, mihelyt teheti, nem tájékoztatja, ha az emberrablást megkísérlik vagy elkövetik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Emberkereskedelem

192. §

(1) Aki mást

a) elad, megvásárol, elcserél, ellenszolgáltatásként átad, vagy átvesz, illetve

b) az a) pontban meghatározott cselekmény megvalósítása érdekében szállít, elszállásol, elrejt, vagy másnak megszerez,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki mást kizsákmányolás céljából elad, megvásárol, elcserél, átad, átvesz, toboroz, szállít, elszállásol, elrejt, vagy másnak megszerez, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az emberkereskedelmet

a) személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére,

b) erőszakkal vagy fenyegetéssel,

c) megtévesztéssel,

d) a sértett sanyargatásával,

e) az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve,

f) emberi test tiltott felhasználása céljából,

g) hivatalos személyként, e minőséget felhasználva,

h) bűnszövetségben vagy

i) üzletszerűen

követik el.

(4) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el,

b) a személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére elkövetett, a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény a (3) bekezdés b)-i) pontjaiban foglaltak valamelyike szerint minősül, vagy

c) a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény különösen súlyos hátrányt vagy életveszélyt okoz.

(5) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el,

b) a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett, a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény a (3) bekezdés valamely pontja szerint is minősül,

c) a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett, a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény különösen súlyos hátrányt vagy életveszélyt okoz, vagy

d) a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére gyermekpornográfia céljából követik el.

(6) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha

a) a tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett, a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény a (3) bekezdés valamely pontja szerint is minősül,

b) a tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett, a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény különösen súlyos hátrányt vagy életveszélyt okoz, vagy

c) a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére gyermekpornográfia céljából követik el.

(7) Aki emberkereskedelemre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(8) E § alkalmazásában kizsákmányolás a kiszolgáltatott helyzetbe hozott vagy helyzetben tartott sértett e helyzetének kihasználásával előny szerzésére törekvés.

Kényszermunka

193. §

(1) Aki mást annak kiszolgáltatott helyzetét kihasználva, illetve erőszakkal vagy fenyegetéssel munkavégzésre kényszerít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a kényszermunkát

a) a sértett sanyargatásával,

b) jelentős érdeksérelmet okozva vagy

c) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére

követik el.

Személyi szabadság megsértése

194. §

(1) Aki mást személyi szabadságától megfoszt, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a személyi szabadság megsértését

a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,

b) aljas indokból vagy célból,

c) a sértett sanyargatásával,

d) védekezésre képtelen személy sérelmére,

e) fegyveresen,

f) felfegyverkezve,

g) jelentős érdeksérelmet okozva vagy

h) hivatalos eljárás színlelésével

követik el.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett bűncselekmény a (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül.

Kényszerítés

195. §

Aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, ha más bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

XIX. Fejezet

A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények

Szexuális kényszerítés

196. §

(1) Aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a szexuális kényszerítést

a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,

b) a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve a közte és a sértett között fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve

követi el.

(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a szexuális kényszerítést tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el.

Szexuális erőszak

197. §

(1) Szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki

a) a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el,

b) más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel.

(2) Szexuális erőszakot követ el az is, és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel büntetendő, aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy végeztet.

(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,

b) a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve a közte és a sértett között fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve vagy

c) azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen követik el.

(4) Öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő,

a) aki az (1) bekezdés a) pontjában vagy a (3) bekezdés b) vagy c) pontjában meghatározott bűncselekményt tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követi el, vagy

b) ha a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekmény a (3) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül.

(5) Aki szexuális erőszak elkövetéséhez szükséges vagy azt könnyítő feltételeket biztosítja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Szexuális visszaélés

198. §

(1) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személyt arra törekszik rábírni, hogy vele vagy mással szexuális cselekményt végezzen, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Ha a sértett az elkövető hozzátartozója vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt áll, illetve az elkövető a szexuális visszaélést a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követi el, a büntetés

a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évtől nyolc évig,

b) a (2) bekezdésben meghatározott esetben egy évtől öt évig

terjedő szabadságvesztés.

(4) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel a vele kapcsolatban fennálló hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve szexuális cselekményt végez, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Vérfertőzés

199. §

(1) Aki egyenesági rokonával szexuális cselekményt végez, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki testvérével közösül, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény miatt nem büntethető a leszármazó, ha a cselekmény elkövetésekor tizennyolcadik életévét nem töltötte be.

Kerítés

200. §

(1) Aki haszonszerzés céljából valakit szexuális cselekmény végzésére másnak megszerez, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Kerítést követ el, és az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt prostitúcióra felajánl, vagy felhív.

(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a kerítés üzletszerű.

(4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott kerítést

a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,

b) az elkövető hozzátartozója, nevelése, felügyelete vagy gondozása alatt álló sérelmére, vagy a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve, illetve

c) megtévesztéssel, erőszakkal vagy fenyegetéssel

követik el.

(5) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a (4) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott kerítés a c) pont szerint is minősül.

(6) Aki üzletszerű kerítés elkövetésében megállapodik, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Prostitúció elősegítése

201. §

(1) Aki

a) mást prostitúcióra rábír,

b) épületet vagy egyéb helyet prostitúció céljára másnak a rendelkezésére bocsát,

c) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy prostitúciójához segítséget nyújt,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt bír rá prostitúcióra.

(3) Aki bordélyházat tart fenn, vezet, vagy annak működéséhez anyagi eszközöket szolgáltat, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Kitartottság

202. §

Aki prostitúciót folytató személlyel egészben vagy részben kitartatja magát, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Gyermekprostitúció kihasználása

203. §

(1) Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személy prostitúciójából haszonszerzésre törekszik, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel való szexuális cselekményért ellenszolgáltatást nyújt.

(3) Aki részben vagy egészben tizennyolc éven aluli, prostitúciót folytató személlyel tartatja ki magát, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki olyan bordélyházat tart fenn, vezet, vagy szolgáltat a működéséhez anyagi eszközöket, amelyben tizennyolcadik életévét be nem töltött személy folytat prostitúciót, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Gyermekpornográfia

204. §

(1) Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvételt

a) megszerez, vagy tart, bűntett miatt három évig,

b) készít, kínál, átad, vagy hozzáférhetővé tesz, egy évtől öt évig,

c) forgalomba hoz, azzal kereskedik, illetve ilyen felvételt a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz, vagy ezekhez anyagi eszközöket szolgáltat, két évtől nyolc évig

terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott bűncselekményhez anyagi eszközöket szolgáltat.

(3) Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt vagy személyeket pornográf műsorban

a) szereplésre felhív, három évig,

b) szerepeltet, egy évtől öt évig

terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki

a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt vagy személyeket pornográf felvételen való szereplésre felhív,

b) olyan pornográf műsoron vesz részt, amelyben tizennyolcadik életévét be nem töltött személy szerepel,

c) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy vagy személyek pornográf műsorban való szerepeltetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.

(5) Aki tizennegyedik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvétel készítéséhez, forgalomba hozatalához vagy az azzal való kereskedelemhez szükséges vagy azt könnyítő feltételeket biztosítja, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6) E § alkalmazásában

a) pornográf felvétel: az olyan videó-, film-, vagy fényképfelvétel, illetve más módon előállított képfelvétel, amely a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal, célzatosan a nemi vágy felkeltésére irányuló módon ábrázolja,

b) pornográf műsor: a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal megjelenítő, célzatosan a nemi vágy felkeltésére irányuló cselekvés vagy előadás.

Szeméremsértés

205. §

(1) Aki magát nemi vágyának felkeltése vagy kielégítése céljából más előtt szeméremsértő módon mutogatja, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki nemi vágyának felkeltése vagy kielégítése céljából tizennegyedik életévét be nem töltött személy előtt szeméremsértő magatartást tanúsít, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki mással szemben olyan szeméremsértő magatartást tanúsít, amely a sértett emberi méltóságát sérti.

Kitiltás

206. §

Gyermekprostitúció kihasználása, prostitúció elősegítése, kitartottság és szeméremsértés elkövetőjével szemben kitiltásnak is helye van.

Magánindítvány

207. §

A 196. § (1) bekezdésében, a 197. § (1) bekezdés a) pontjában, és a 205. § (3) bekezdésében meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető, kivéve, ha azzal összefüggően nem magánindítványra büntetendő bűncselekményt is elkövetnek.

XX. Fejezet

A gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények

Kiskorú veszélyeztetése

208. §

(1) A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy - ideértve a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él -, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt

a) bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére, illetve züllött életmód folytatására rábír, vagy rábírni törekszik,

b) bűncselekmény elkövetéséhez felajánl.

Gyermekmunka

209. §

Aki

a) a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyek foglalkoztatására vonatkozó törvényi előírásokat megszegi, vagy

b) keresőtevékenység folytatására jogosító engedéllyel nem rendelkező tizennyolcadik életévét be nem töltött harmadik országbeli állampolgárt foglalkoztat,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása

210. §

(1) Aki a hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is önhibájából akadályozza, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Nem büntethető az elkövető, ha a kapcsolattartást az elsőfokú ítélet meghozataláig megfelelően biztosítja, és az elmaradt kapcsolattartási formák pótlását megkezdi.

Kiskorú elhelyezésének megváltoztatása

211. §

(1) Aki végrehajtható hatósági határozat alapján elhelyezett kiskorút attól, akinél a hatóság elhelyezte, annak beleegyezése nélkül, az elhelyezés tartós megváltoztatása céljából elvisz, illetve a kiskorút rejtve vagy titokban tartja, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetése során az elvitelkor erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetést alkalmaz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Együtt élők közötti lelki bántalmazás

212. §

(1) Aki azért, hogy a vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő

a) házastársa, volt házastársa,

b) élettársa, volt élettársa,

c) egyeneságbeli rokona,

d) nevelése, felügyelete vagy gondozása alatt álló kiskorú, illetve

e) őt nevelő, felügyelő vagy gondozó személy

valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, rendszeresen vagy tartósan olyan erőszakos magatartást tanúsít, amely a sértettnek lelki szenvedést okoz, ha más bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető.

Tartási kötelezettség elmulasztása

213. §

(1) Aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt gyermektartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt tartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti, és ezzel a jogosultat súlyos nélkülözésnek teszi ki, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Az (1) bekezdés alapján az elkövető nem büntethető, a (2) bekezdés esetén büntetése korlátlanul enyhíthető, ha kötelezettségének az első fokú ítélet meghozataláig eleget tesz.

Családi jogállás megsértése

214. §

(1) Aki más családi jogállását megváltoztatja, vagy megszünteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a családi jogállás megsértését

a) egészségügyi szolgáltató vagy gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmény alkalmazottja foglalkozása körében,

b) a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy

követi el.

(3) Ha a családi jogállás megsértését egészségügyi szolgáltató vagy gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmény alkalmazottja foglalkozása körében gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Kettős házasság

215. §

Aki házasságának fennállása alatt újabb házasságot köt, vagy aki házas személlyel házasságot köt, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

XXI. Fejezet

Az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmények

A lelkiismereti és vallásszabadság megsértése

216. §

Aki mást

a) lelkiismereti szabadságában erőszakkal vagy fenyegetéssel korlátoz,

b) vallásának szabad gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Közösség tagja elleni erőszak

217. §

(1) Aki más valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása, így különösen fogyatékossága, nemi identitása, nemi irányultsága miatt olyan, kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy riadalmat keltsen, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása, így különösen fogyatékossága, nemi identitása, nemi irányultsága miatt bántalmaz, illetve erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a közösség tagja elleni erőszakot

a) fegyveresen,

b) felfegyverkezve,

c) jelentős érdeksérelmet okozva,

d) a sértett sanyargatásával,

e) csoportosan vagy

f) bűnszövetségben

követik el.

(4) Aki a közösség tagja elleni erőszakra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése

218. §

Aki mást egyesülési vagy gyülekezési jogának gyakorlásában, valamint választási gyűlésen való részvételében erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Egészségügyi önrendelkezési jog megsértése

219. §

(1) Aki beleegyezéshez vagy hozzájáruláshoz kötött

a) az emberi génállomány megváltoztatásával, az embrió génállományának megváltoztatásával, emberi reprodukcióval vagy a születendő gyermek nemének megválasztásával kapcsolatos egészségügyi beavatkozást,

b) emberen, embrióval vagy ivarsejttel végezhető orvostudományi kutatást,

c) az átültetés céljából végzett szerv- vagy szövetkivételt, illetve szerv- vagy szövetátültetést

a jogosult beleegyezése vagy hozzájárulása nélkül végez, vagy a beleegyezés és a hozzájárulás jogának gyakorlásához szükséges, törvényben előírt megfelelő tájékoztatást elmulasztja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki tiltakozó nyilatkozat ellenére halottból szervet vagy szövetet távolít el.

(3) Aki a beleegyezéshez vagy hozzájáruláshoz kötött, az (1) bekezdés szerinti egészségügyi beavatkozást, orvostudományi kutatást, szerv- vagy szövetkivételt, illetve szerv vagy szövetátültetést gondatlanságból a jogosult beleegyezése vagy hozzájárulása nélkül végez, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Személyes adattal visszaélés

220. §

(1) Aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva

a) jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel, vagy

b) az adatok biztonságát szolgáló intézkedést elmulasztja,

vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével az érintett tájékoztatására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel más vagy mások érdekeit jelentősen sérti.

(3) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a személyes adattal visszaélést különleges személyes adatra követik el.

(4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha személyes adattal visszaélést hivatalos személyként vagy közmegbízatás felhasználásával követik el.

Közérdekű adattal visszaélés

221. §

(1) Aki a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényi rendelkezések megszegésével

a) közérdekű adatot az adatigénylő elől eltitkol, vagy azt követően, hogy a bíróság jogerősen a közérdekű adat közlésére kötelezte, tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget,

b) közérdekű adatot hozzáférhetetlenné tesz vagy meghamisít, illetve

c) hamis vagy hamisított közérdekű adatot hozzáférhetővé vagy közzé tesz,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a közérdekű adattal visszaélést jogtalan haszonszerzés végett követik el.

Magánlaksértés

222. §

(1) Aki más lakásába, egyéb helyiségébe vagy ezekhez tartozó bekerített helyre erőszakkal, fenyegetéssel vagy hivatalos eljárás színlelésével bemegy, illetve ott bent marad, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe vagy az ezekhez tartozó bekerített helyre, az ott lakó vagy azzal rendelkező akarata ellenére vagy megtévesztéssel

a) éjjel,

b) fegyveresen,

c) felfegyverkezve vagy

d) csoportosan

bemegy, vagy ott bent marad.

(3) Aki mást megakadályoz abban, hogy lakásába, egyéb helyiségébe vagy az ezekhez tartozó bekerített helyre bemenjen,

a) ha az (1) bekezdésben meghatározott módon követi el, az (1) bekezdés szerint,

b) ha a (2) bekezdésben meghatározott módon követi el, a (2) bekezdés szerint

büntetendő.

(4) A büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt a (2) bekezdésben meghatározott módon követik el.

Zaklatás

223. §

(1) Aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki félelemkeltés céljából

a) mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget, vagy

b) azt a látszatot kelti, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következik be,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki a zaklatást

a) házastársa, volt házastársa, élettársa vagy volt élettársa sérelmére,

b) nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve

c) hatalmi vagy befolyási helyzetével visszaélve

követi el, az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Magántitok megsértése

224. §

(1) Aki a foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva tudomására jutott magántitkot alapos ok nélkül felfedi, vétség miatt elzárással büntetendő.

(2) A büntetés egy évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény jelentős érdeksérelmet okoz.

Levéltitok megsértése

225. §

(1) Aki

a) másnak közlést tartalmazó zárt küldeményét megsemmisíti, a tartalmának megismerése végett felbontja, megszerzi, vagy ilyen célból illetéktelen személynek átadja, illetve

b) elektronikus hírközlő hálózat útján másnak továbbított közleményt kifürkész,

ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt elzárással büntetendő.

(2) A büntetés egy évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt foglalkozás vagy közmegbízatás felhasználásával követik el.

(3) A büntetés

a) két évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény,

b) bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény

jelentős érdeksérelmet okoz.

Kiszolgáltatott személy megalázása

226. §

(1) Aki mást, annak kiszolgáltatott élethelyzetét kihasználva arra bír rá, hogy magát megalázó magatartást tanúsítson, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető

a) az (1) bekezdés szerinti magatartásra való rábírás során ellenszolgáltatást ad vagy ígér,

b) a magát megalázó személyről felvételt készít, vagy ilyen felvételt a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz.

Rágalmazás

227. §

(1) Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást

a) aljas indokból vagy célból,

b) nagy nyilvánosság előtt, vagy

c) jelentős érdeksérelmet okozva

követik el.

Becsületsértés

228. §

(1) Aki a 227. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben

a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy

b) nagy nyilvánosság előtt

a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a becsületsértést tettlegesen követi el.

Kegyeletsértés

229. §

Aki halottat vagy emlékét a 227. vagy a 228. §-ban meghatározott módon meggyalázza, vétség miatt az ott meghatározott büntetéssel büntetendő.

A valóság bizonyítása

230. §

(1) A 227-229. §-ban meghatározott bűncselekmény miatt nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul.

(2) A valóság bizonyításának akkor van helye, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta.

Magánindítvány

231. §

(1) A 219. §-ban meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető, kivéve, ha azzal összefüggésben nem magánindítványra büntetendő bűncselekményt is elkövetnek. A 219. § (2) bekezdése esetén a magánindítványt az egészségügyről szóló törvényben meghatározott, nyilatkozatra jogosult személy, illetve az elhalt hozzátartozója vagy örököse terjesztheti elő.

(2) A 222-229. §-ban meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető.

(3) A 229. § esetén a magánindítványt az elhalt hozzátartozója vagy örököse terjesztheti elő.

XXII. Fejezet

A közlekedési bűncselekmények

A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény

232. §

(1) Aki közlekedési útvonal, jármű, üzemi berendezés vagy ezek tartozéka megrongálásával vagy megsemmisítésével, akadály létesítésével, közlekedési jelzés eltávolításával vagy megváltoztatásával, megtévesztő jelzéssel, közlekedő jármű vezetője ellen erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával vagy más hasonló módon más vagy mások életét vagy testi épségét veszélyezteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,

b) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,

c) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

d) öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget

okoz.

(3) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, a (2) bekezdésben meghatározott esetekben, az ott tett megkülönböztetés szerint két évig, három évig, egy évtől öt évig, illetve két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető - azzal szemben, aki a veszélyt, mielőtt abból káros következmény származott volna, önként megszünteti.

Vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetése

233. §

(1) Aki a vasúti, a légi vagy a vízi közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét veszélyezteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,

b) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,

c) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

d) öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget

okoz.

(3) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, a (2) bekezdésben meghatározott esetekben az ott tett megkülönböztetés szerint két évig, három évig, egy évtől öt évig, illetve két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető - azzal szemben, aki a veszélyt, mielőtt abból káros következmény származott volna, önként megszünteti.

Közúti veszélyeztetés

234. §

(1) Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,

b) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,

c) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

d) öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget

okoz.

Közúti baleset okozása

235. §

(1) Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,

b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget

okoz.

Járművezetés ittas állapotban

236. §

(1) Aki ittas állapotban vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet vezet, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt

a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,

b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,

c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

d) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget

okoz.

(3) Aki ittas állapotban nem gépi meghajtású úszólétesítmény vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton nem gépi meghajtású jármű vezetésével a (2) bekezdésben meghatározott következményt idézi elő, az ott tett megkülönböztetés szerint büntetendő.

Járművezetés bódult állapotban

237. §

(1) Aki a szeszes ital fogyasztásából származó alkohol kivételével vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet vezet, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt

a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,

b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,

c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

d) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget

okoz.

(3) Aki a szeszes ital fogyasztásából származó alkohol kivételével vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem gépi meghajtású úszólétesítmény, vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton nem gépi meghajtású jármű vezetésével a (2) bekezdésben meghatározott következményt idézi elő, az ott tett megkülönböztetés szerint büntetendő.

Járművezetés tiltott átengedése

238. §

(1) Aki vasúti vagy légi jármű, gépi meghajtású úszólétesítmény vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású jármű vezetését ittas vagy bódult állapotban lévő személynek, illetve a vezetésre egyéb okból alkalmatlan személynek átengedi, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt

a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,

b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget

okoz.

Cserbenhagyás

239. §

Ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült-e, illetve az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Értelmező rendelkezések

240. §

(1) A közúton elkövetett bűncselekményekre megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegése nem közúton okoz legalább súlyos testi sértést vagy halált.

(2) A 233-235. § alkalmazásában nem tekinthetők közlekedési szabályoknak a gyalogosokra és az utasokra vonatkozó rendelkezések.

(3) A 236. és 238. § alkalmazásában ittas állapotban lévő személy az, akinek a szervezetében 0,50 gramm/liter ezrelék véralkohol-, illetve 0,25 milligramm/liter ezrelék levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb értéket eredményező szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van.

XXIII. Fejezet

A környezet és a természet elleni bűncselekmények

Környezetkárosítás

241. §

(1) Aki a földet, a levegőt, a vizet, az élővilágot, valamint azok összetevőit jelentős mértékű szennyezéssel vagy más módon

a) veszélyezteti,

b) olyan mértékben károsítja, hogy annak természetes vagy korábbi állapota csak beavatkozással állítható helyre,

c) olyan mértékben károsítja, hogy annak természetes vagy korábbi állapota nem állítható helyre,

bűntett miatt az a) pontban meghatározott esetben három évig, a b) pontban meghatározott esetben egy évtől öt évig, a c) pontban meghatározott esetben két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki a környezetkárosítást gondatlanságból követi el, vétség miatt az (1) bekezdés a) pontja esetén egy évig, b) pontja esetén két évig, c) pontja esetén három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában, és a (2) bekezdés első és második fordulatában meghatározott esetben az elkövető nem büntethető, az (1) bekezdés b) pontja esetén pedig büntetése korlátlanul enyhíthető, ha az első fokú ítélet meghozataláig a bűncselekmény által bekövetkezett veszélyt, illetve környezetkárosodást megszünteti, a károsodott környezet eredeti állapotát helyreállítja.

(4) E § alkalmazásában szennyezés: a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint azok összetevői jogszabályban vagy hatósági határozatban megállapított kibocsátási határértéket meghaladó terhelése.

Természetkárosítás

242. §

(1) Aki

a) fokozottan védett élő szervezet egyedét,

b) védett élő szervezet vagy az Európai Unióban természetvédelmi szempontból jelentős növény- vagy állatfaj egyedeit, feltéve, hogy azok külön jogszabályban meghatározott, pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan védett élő szervezet egyedei esetében megállapított, pénzben kifejezett legalacsonyabb értéket,

c) a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló EK tanácsi rendelet A és B melléklete hatálya alá tartozó élő szervezet egyedét

jogellenesen megszerzi, tartja, forgalomba hozza, az ország területére behozza, onnan kiviszi, azon átszállítja, azzal kereskedik, illetve azt károsítja vagy elpusztítja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a természetkárosítás az élő szervezet egyedeinek olyan mértékű pusztulását okozza,

a) hogy az (1) bekezdés a) vagy b) pontja esetében az elpusztított élő szervezet egyedeinek külön jogszabályban meghatározott, pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan védett élő szervezet egyedei esetében megállapított, pénzben kifejezett legmagasabb érték kétszeresét,

b) amely az (1) bekezdés c) pontja esetében az élő szervezet állományának fennmaradását veszélyezteti.

(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) E § alkalmazásában élő szervezet egyede:

a) az élő szervezet egyedének valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota,

b) az élő szervezetek keresztezéseként és kereszteződéseként létrejött egyed,

c) az élő szervezet egyedének származéka, ami alatt érteni kell az elpusztult élőlényt, valamint annak vagy az élő szervezet egyedének bármely részét, továbbá azt a terméket vagy készítményt, amely a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.

243. §

(1) Aki Natura 2000 területet, védett barlangot, védett természeti területet vagy védett élő szervezetek életközösségét, illetve azok élőhelyét jogellenesen jelentős mértékben megváltoztatja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a természetkárosítás a Natura 2000 terület, a védett barlang, a védett természeti terület vagy a védett élő szervezetek életközössége, illetve azok élőhelye jelentős károsodását vagy megsemmisülését okozza.

(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) E § alkalmazásában Natura 2000 terület alatt a természet védelméről szóló törvényben meghatározott fogalmat kell érteni.

Állatkínzás

244. §

(1) Aki

a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,

b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja, vagy kiteszi,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzást olyan módon követik el, hogy az az állatnak különös szenvedést okoz.

Orvvadászat

245. §

Aki

a) vadászterületen vadászatra való jogosultság nélkül, illetve idegen vadászterületen vadászként engedély nélkül vad elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez,

b) külön jogszabályban meghatározott, a vadfaj valamennyi egyedére kiterjedő vadászati tilalmi idő hatálya alá eső vadfaj egyedét ejti vagy fogja el,

c) külön jogszabályban meghatározott tiltott vadászati eszközzel, tiltott vadászati módon vagy kíméleti területen vad, illetve fokozottan védett vagy védett gerinces állat elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Orvhalászat

246. §

Aki

a) jogosulatlanul halászhálóval vagy más halászati eszközzel - a horgászatot kivéve - halfogásra irányuló tevékenységet végez,

b) külön jogszabályban meghatározott tiltott eszközzel, tiltott módon vagy kíméleti területen halfogásra irányuló tevékenységet végez,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Tiltott állatviadal szervezése

247. §

(1) Aki gerinces állat részvételével állatviadalt szervez, tart, ilyen állatviadalra fogadást szervez, vagy fogadást köt, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki állatviadal céljára gerinces állatot megszerez, tart, tenyészt, kiképez, idomít, vagy forgalmaz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A hulladékgazdálkodás rendjének megsértése

248. §

(1) Aki

a) arra a célra hatóság által nem engedélyezett helyen hulladékot elhelyez,

b) engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve hulladékgazdálkodási tevékenységet, illetve hulladékkal más jogellenes tevékenységet végez,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt a hulladékgazdálkodásról szóló törvény szerinti veszélyes hulladékra követik el.

(3) Aki a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt az (1) bekezdésben meghatározott esetben egy évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) E § alkalmazásában

a) hulladék: mindaz, amit a hulladékgazdálkodásról szóló törvény hulladéknak minősít, ha alkalmas az emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére;

b) hulladékgazdálkodási tevékenység: a hulladéknak a hulladékgazdálkodásról szóló törvényben meghatározott gyűjtése, begyűjtése, szállítása - ideértve az országba történő

behozatalt, onnan történő kivitelt, valamint az azon történő átszállítást -, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása.

Ózonréteget lebontó anyaggal visszaélés

249. §

(1) Aki ózonréteget lebontó anyagot vagy ilyen anyagot tartalmazó terméket gyárt, felhasznál, az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy forgalomba hoz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az ózonréteget lebontó anyaggal visszaélést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Radioaktív anyaggal visszaélés

250. §

(1) Aki veszélyes radioaktív anyagot engedély vagy bejelentés nélkül, illetve az engedély kereteit túllépve

a) előállít, tárol, elhelyez, szállít,

b) megszerez, birtokol, kezel, forgalomba hoz, feldolgoz, vagy más módon felhasznál, tartásra nem jogosult személynek átad, ártalmatlanít, az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít,

bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki a bűncselekményt bűnszövetségben követi el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki radioaktív anyaggal való visszaélésre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) E § alkalmazásában veszélyes radioaktív anyag: a természetben előforduló vagy mesterségesen előállított anyag, amelynek egy vagy több összetevője ionizáló sugárzást bocsát ki, és amely az emberi életre és egészségre, vagy az élő és élettelen környezetre veszélyes.

Nukleáris létesítmény üzemeltetésével visszaélés

251. §

(1) Aki engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve nukleáris létesítményt üzemeltet, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszövetségben követi el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki nukleáris létesítmény üzemeltetésével való visszaélésre irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Atomenergia alkalmazásával visszaélés

252. §

(1) Aki az atomenergia alkalmazásához szükséges engedély megszerzése érdekében a döntésre jogosult szervet vagy személyt megtéveszti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos bejelentési kötelezettségét elmulasztja, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Kitiltás

253. §

A környezetkárosítás, a természetkárosítás, az orvvadászat, az orvhalászat, a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése és a tiltott állatviadal szervezése elkövetőjével szemben kitiltásnak is helye van.

XXIV. Fejezet

Az állam elleni bűncselekmények

Az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása

254. §

(1) Aki olyan cselekményt követ el, amely közvetlenül arra irányul, hogy Magyarország alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve megváltoztassa, bűntett miatt öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Nem büntethető az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása miatt, akinek önkéntes elállása következtében a bűncselekmény folytatása elmarad, vagy aki annak folytatását önként megakadályozza.

Az alkotmányos rend elleni szervezkedés

255. §

(1) Aki olyan szervezetet hoz létre, vagy vezet, amelynek célja, hogy Magyarország alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve megváltoztassa, bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott szervezetben részt vesz, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Nem büntethető az alkotmányos rend elleni szervezkedés miatt, akinek önkéntes elállása következtében a szervezkedés folytatása elmarad, vagy aki annak folytatását önként megakadályozza.

Lázadás

256. §

(1) Aki olyan tömegzavargásban vesz részt, amelynek közvetlen célja, hogy

a) az Országgyűlést,

b) a köztársasági elnököt,

c) a Kúriát vagy

d) a Kormányt

az Alaptörvényben meghatározott jogköre gyakorlásában erőszakkal vagy ezzel fenyegetve akadályozza, vagy intézkedésre kényszerítse, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott tömegzavargást szervez, vagy vezet, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki lázadásra irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Nem büntethető lázadás miatt az a résztvevő, aki a tömegzavargást önként vagy a hatóság felhívására az erőszakos cselekmények megkezdése előtt elhagyja.

Rombolás

257. §

(1) Aki Magyarország alkotmányos rendjének megzavarása céljából közművet, termelő-, közforgalmi vagy hírközlő üzemet vagy annak berendezését, középületet vagy építményt, termékkészletet, hadianyagot vagy rendeltetésénél fogva hasonlóan fontos más vagyontárgyat megsemmisít, használhatatlanná tesz, vagy megrongál, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a rombolás különösen súlyos hátránnyal jár.

(3) Aki rombolásra irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Hazaárulás

258. §

(1) Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel, vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást

a) súlyos hátrányt okozva,

b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával,

c) háború idején vagy

d) külföldi fegyveres erő behívásával vagy igénybevételével követik el.

(3) Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Hűtlenség

259. §

Az a magyar állampolgár, aki állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel Magyarország függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti, bűntett miatt két évtől nyolc évig, háború idején öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az ellenség támogatása

260. §

(1) Aki háború idején Magyarország katonai erejének gyengítése céljából az ellenséggel érintkezésbe bocsátkozik, annak segítséget nyújt vagy a saját, illetve a szövetséges fegyveres erőnek hátrányt okoz, bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az ellenség támogatására irányuló előkészületet követ el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Kémkedés

261. §

(1) Aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére Magyarország ellen hírszerző tevékenységet folytat, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott kémkedést szigorúan titkos minősítésű adat kiszolgáltatásával követi el, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki kémkedésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Nem büntethető a hírszerző tevékenységre ajánlkozás vagy vállalkozás miatt, aki mielőtt egyéb hírszerző tevékenységet fejtett volna ki - az ajánlkozását vagy vállalkozását a hatóságnak vagy az állam illetékes szervének bejelenti, és a külföldi kapcsolatát teljesen feltárja.

A szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés

262. §

A 261. § szerint büntetendő, aki a kémkedést Magyarország vagy a kölcsönös katonai segítségnyújtás kötelezettségét tartalmazó hatályos nemzetközi szerződés szerint Magyarországgal szövetséges állam területén, szövetséges fegyveres erő ellen követi el.

Állam elleni bűncselekmény feljelentésének elmulasztása

263. §

(1) Aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, alkotmányos rend elleni szervezkedés, lázadás, rombolás, hazaárulás, hűtlenség, az ellenség támogatása, kémkedés, szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés készül, vagy még le nem leplezett ilyen bűncselekményt követtek el, és erről a hatóságnak vagy az állam illetékes szervének, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az állam elleni bűncselekmény feljelentésének elmulasztása miatt az elkövető hozzátartozója nem büntethető.

Kitiltás

264. §

Az e fejezetben meghatározott bűncselekmények esetében az elkövetővel szemben kitiltásnak is helye van.

XXV. Fejezet

A minősített adat és a nemzeti adatvagyon elleni bűncselekmények

Minősített adattal visszaélés

265. §

(1) Aki minősített adatot

a) jogosulatlanul megszerez vagy felhasznál,

b) jogosulatlan személy részére hozzáférhetővé, vagy jogosult személy részére hozzáférhetetlenné tesz,

minősített adattal visszaélést követ el.

(2) A büntetés

a) vétség miatt elzárás, ha korlátozott terjesztésű,

b) egy évig terjedő szabadságvesztés, ha bizalmas,

c) bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha titkos,

d) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha szigorúan titkos

minősítésű adatra követik el a bűncselekményt.

(3) Az a minősített adat felhasználására törvény alapján jogosult személy, aki a minősített adattal visszaélést korlátozott terjesztésű, bizalmas, titkos vagy szigorúan titkos minősítésű adatra követi el, a (2) bekezdésben meghatározott megkülönböztetés szerint egy évig, két évig, egy évtől öt évig, illetve két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki a (2) bekezdés c)-d) pontjaiban meghatározott minősített adattal visszaélésre irányuló előkészületet követ el, az ott tett megkülönböztetés szerint vétség miatt két évig, illetve bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Az a minősített adat felhasználására törvény alapján jogosult személy, aki a (2) bekezdés c)-d) pontjaiban meghatározott minősített adattal visszaélésre irányuló előkészületet követ el, az ott tett megkülönböztetés szerint három évig, illetve egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6) Az a minősített adat felhasználására törvény alapján jogosult személy, aki a bűncselekményt gondatlanságból követi el, a (2) bekezdésben meghatározott megkülönböztetés szerint vétség miatt elzárással, egy évig, két évig, illetve három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

266. §

(1) A büntetőjogi védelem a minősítés kezdeményezésétől számított harminc napig kiterjed arra az adatra is, amelynek a minősítését kezdeményezték, de a bűncselekmény elkövetésekor a minősítési eljárást még nem fejezték be, és erről az elkövető tudomással bír.

(2) Minősített adattal visszaélés miatt büntetőeljárásnak csak a minősített adat védelméről szóló törvényben az adott adatfajta minősítésére jogosult szerv vagy személy feljelentése alapján van helye.

A nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartás elleni bűncselekmény

267. §

(1) Aki a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartásban kezelt adatot az adatkezelő részére hozzáférhetetlenné teszi, ha más bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény jelentős érdeksérelmet okoz.

XXVI. Fejezet

Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények

Hamis vád

268. §

(1) Aki

a) mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol,

b) más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hamis vád alapján az érintett ellen büntetőeljárás indul.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a hamis vád alapján a vádlottat elítélik,

b) a hamis vád olyan bűncselekményre vonatkozik, amelynek elkövetőjét a törvény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegeti.

(4) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményre vonatkozó hamis vád alapján a vádlottat elítélik.

(5) Aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével azért vádol hamisan, mert gondatlanságból nem tud arról, hogy tényállítása valótlan, vagy a bizonyíték hamis, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

269. §

Aki

a) mást hatóság előtt szabálysértéssel vagy közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegéssel hamisan vádol,

b) mást hatóság vagy a fegyelmi jogkör gyakorlója előtt fegyelmi vétséggel hamisan vádol,

c) más ellen szabálysértésre, közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegésre vagy fegyelmi vétségre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság vagy a fegyelmi jogkör gyakorlójának tudomására,

vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

270. §

(1) Ha a hamis vád folytán eljárás indult, ennek az alapügynek a befejezéséig hamis vád miatt büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. Az ilyen feljelentés esetét kivéve a hamis vád büntethetőségének elévülése az alapügy befejezésének napján kezdődik.

(2) Korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető a hamis vád elkövetőjének büntetése, ha a vád hamisságát az alapügy befejezése előtt az eljáró hatóságnak feltárja.

Hatóság félrevezetése

271. §

(1) Aki hatóságnál büntetőeljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan - és a 268 § esete nem áll fenn - vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki hatóságnál szabálysértési, illetve fegyelmi jogkör gyakorlójánál szabálysértési, illetve fegyelmi eljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan - és a 269. § esete nem áll fenn -, egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki hatóságnál egyéb hatósági eljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan - és a 269. § esete nem áll fenn -, elzárással büntetendő.

Hamis tanúzás

272. §

(1) A tanú, aki hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el.

(2) A hamis tanúzásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni arra, aki

a) mint szakértő hamis szakvéleményt vagy mint szaktanácsadó hamis felvilágosítást ad,

b) mint tolmács vagy fordító hamisan fordít,

c) a 268. § (1) bekezdésének b) pontja esetén kívül büntető- vagy polgári ügyben hamis okiratot vagy hamis tárgyi bizonyítási eszközt szolgáltat.

(3) A (2) bekezdés c) pontja alapján nem büntethető a büntető ügy terheltje.

(4) Aki a hamis tanúzást büntető ügyben követi el, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha a hamis tanúzás olyan bűncselekményre vonatkozik, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.

(5) Aki a hamis tanúzást polgári ügyben követi el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha a polgári ügy tárgya különösen nagy vagyoni érték vagy különösen jelentős egyéb érdek, a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.

(6) Aki a hamis tanúzást gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

273. §

Aki a hamis tanúzást szabálysértési vagy egyéb hatósági eljárásban, illetve fegyelmi eljárásban követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

274. §

Hamis tanúzás miatt mindaddig, amíg az az alapügy, amelyben a hamis tanúzást elkövették, nem fejeződik be, büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. Az ilyen feljelentés esetét kivéve a hamis tanúzás büntethetőségének elévülése az alapügy befejezésének napján kezdődik.

275. §

(1) Nem büntethető hamis tanúzásért,

a) aki a valóság feltárása esetén önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná,

b) aki a vallomástételt egyéb okból megtagadhatja, de erre kihallgatása előtt nem figyelmeztették, vagy

c) akinek a kihallgatása törvény alapján kizárt.

(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető azzal szemben, aki az alapügy jogerős befejezése előtt az eljáró hatóságnak az általa szolgáltatott bizonyítási eszköz hamis voltát bejelenti.

Hamis tanúzásra felhívás

276. §

(1) Aki mást hamis tanúzásra rábírni törekszik, büntető ügyben történő elkövetés esetén bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel, polgári ügyben történő elkövetés esetén vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt szabálysértési vagy egyéb hatóság, illetve a fegyelmi jogkör gyakorlója előtt folyamatban lévő ügyben követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Tanúvallomás jogosulatlan megtagadása

277. §

A tanú, aki büntetőügyben a bíróság előtti vallomástételt a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, vétség miatt elzárással büntetendő.

Kényszerítés hatósági eljárásban

278. §

(1) Aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy hatósági eljárásban a törvényes jogait ne gyakorolja, vagy a kötelezettségeit ne teljesítse, a kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekményt követi el.

(2) Aki a bűncselekményt büntető ügyben követi el, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha a bűncselekményt olyan büntető ügyben követik el, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény miatt folyik, a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.

(3) Aki a bűncselekményt polgári ügyben követi el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha a polgári ügy tárgya különösen nagy vagyoni érték vagy különösen jelentős egyéb érdek, a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.

(4) Ha a bűncselekményt szabálysértési vagy egyéb hatóság, illetve a fegyelmi jogkör gyakorlója előtt folyamatban lévő ügyben követik el, a büntetés vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztés.

Hatósági eljárás megzavarása

279. §

(1) Aki olyan kihívóan közösségellenes vagy erőszakos magatartást tanúsít, amely a hatóság eljárását megzavarja vagy akadályozza, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény a hatóság eljárását meghiúsítja.

(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt csoportosan, fegyveresen vagy felfegyverkezve követik el.

Igazságszolgáltatással összefüggő titoksértés

280. §

(1) Aki hatósági tanúként tudomására jutott tényt, adatot vagy körülményt az arra jogosult felmentése nélkül felfedi, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a bíróság zárt tárgyalásán elhangzottakat az arra jogosult engedélye nélkül felfedi.

(3) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a bírósági tanácsülésen elhangzott, illetve a tanácsülés jegyzőkönyvében vagy mellékleteiben foglalt, nyilvánosságra nem hozható tényt vagy adatot felfedi.

Mentő körülmény elhallgatása

281. §

(1) Aki olyan tényt, amelytől a büntetőeljárás alá vont személy elleni eljárás megszüntetése vagy az eljárás alá vont személy felmentése függhet, vele, védőjével vagy a hatósággal nem közöl, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Ha a mentő körülmény elhallgatása olyan bűncselekményre vonatkozik, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.

(3) Aki olyan tényt, amelytől a szabálysértési, közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegés miatt indult vagy fegyelmi eljárás alá vont személy elleni eljárás megszüntetése függhet, vele, jogi képviselőjével vagy a hatósággal nem közöl, vétség miatt elzárással büntetendő.

(4) Nem büntethető mentő körülmény elhallgatása miatt,

a) aki a tény közlésével önmagát vagy hozzátartozóját

aa) büntetőeljárásban vagy hatósági eljárásban bűncselekmény,

ab) szabálysértési eljárásban bűncselekmény vagy szabálysértés,

ac) fegyelmi eljárásban bűncselekmény, szabálysértés, közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegés, vagy fegyelmi vétség

elkövetésével vádolná, illetve

b) akinek tanúkénti kihallgatása törvény alapján kizárt.

Bűnpártolás

282. §

(1) Aki anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt megegyezett volna,

a) segítséget nyújt ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön,

b) a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik, vagy

c) közreműködik a bűncselekményből származó előny biztosításában,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűnpártolást haszonszerzés végett követik el.

(3) A büntetés egytől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűnpártolást

a) a XIII., a XIV. vagy a XXIV. Fejezetben meghatározott bűncselekménnyel [kivéve az állam elleni bűncselekmény feljelentésének elmulasztása (262. § (1) bekezdés],

b) emberöléssel [160. § (1)-(3) és (5) bekezdés], emberrablással [190. § (1)-(4) bekezdés], emberkereskedelemmel [192. § (1)-(5) bekezdés], terrorcselekménnyel [314. § (1)-(2) bekezdés], terrorizmus finanszírozásával (318. §), jármű hatalomba kerítésével [320. § (1)-(2) bekezdés],

c) az a)-b) pontokban fel nem sorolt, életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekménnyel kapcsolatban követik el, vagy

d) hivatalos, külföldi hivatalos személy hivatali eljárása során, hivatali kötelessége megszegésével vagy közfeladatot ellátó személy eljárása során követi el.

(4) A (2) bekezdést és a (3) bekezdés d) pontját kivéve nem büntethető, aki az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bűnpártolást hozzátartozója érdekében követi el.

Fogolyszökés

283. §

(1) Aki a büntetőeljárás alatt, illetve a szabadságvesztés vagy az elzárás végrehajtása során a hatóság őrizetéből megszökik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki abból a célból, hogy az ellene folytatott büntetőeljárás alól oly módon vonja ki magát, hogy a lakhelyelhagyási tilalom tartama alatt a számára kijelölt területet, körzetet, vagy a házi őrizet tartama alatt a kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet végleg elhagyja, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés egy évig terjedő szabadságvesztés, ha az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása során a részére engedélyezett büntetés félbeszakítás, eltávozás, rövid tartamú eltávozás vagy kimaradás tartamának elteltével abból a célból nem tér vissza, hogy a büntetés végrehajtása alól kivonja magát.

(4) Korlátlanul enyhíthető a fogolyszökés elkövetőjének büntetése, ha - mielőtt tartózkodási helye a hatóság tudomására jutna - önként feladja magát.

Fogolyzendülés

284. §

(1) Az a fogvatartott, aki más fogvatartottakkal együtt a fogvatartás rendjét súlyosan veszélyeztető, nyílt ellenszegülésben részt vesz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a fogolyzendülés

a) kezdeményezője, szervezője és vezetője, illetve

b) azon résztvevője, aki a fogolyzendüléssel szemben fellépő személy ellen erőszakot alkalmaz.

(3) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a fogolyzendülés különösen súlyos következményre vezet.

(4) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a fogolyzendülés halált okoz.

(5) Aki fogolyzendülésre irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az ellenszegülést önként vagy a hatóság felszólítására abbahagyja.

Ügyvédi visszaélés

285. §

(1) Az ügyvéd, aki azért, hogy ügyfelének jogtalan hátrányt okozzon, hivatásából folyó kötelességét megszegi, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az ügyvédi visszaélést haszonszerzés végett követik el.

(3) E § alkalmazásában ügyvéd az ügyvédjelölt és más olyan személy is, aki jogi képviseletre foglalkozásánál fogva jogosult.

Zugírászat

286. §

(1) Aki jogosulatlanul és üzletszerűen ügyvédi, jogtanácsosi vagy közjegyzői tevékenységet végez, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a zugírászatot ügyvédi jogtanácsosi vagy közjegyzői tevékenységre jogosultság színlelésével követik el.

Zártörés

287. §

(1) Aki

a) a hatósági eljárás során elrendelt lefoglalásnál, zárlatnál vagy zár alá vételnél alkalmazott pecsétet eltávolítja, vagy megsérti,

b) a lefoglalt, zárolt vagy zár alá vett dolog megőrzésére szolgáló, lezárt helyiséget felnyitja,

c) az információs rendszer útján rögzített adatok megőrzésére kötelezéssel érintett adatot jogosulatlan személy számára hozzáférhetővé teszi, illetve azt az eljárás alól elvonja, vagy módosítja, illetve

d) a büntetőeljárás során hozzáférhetetlenné tett adatot jogosulatlan személy számára hozzáférhetővé teszi, illetve azt az eljárás alól elvonja, vagy módosítja,

vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki a hatósági eljárás során lefoglalt, zárolt vagy zár alá vett dolgot a végrehajtás alól elvonja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott zártörés miatt nem büntethető az elkövető, ha a vádirat benyújtásáig a dolgot - állagának sérelme nélkül - az eljáró hatóságnak visszaszolgáltatja.

A bírósági végrehajtás akadályozása

288. §

(1) Aki a bírósági végrehajtás során, azt követően, hogy vele szemben a bíróság jogerősen rendbírságot szabott ki, a rendbírság kiszabására okot adó magatartást tovább folytatja, vagy a végrehajtásból eredő, jogszabályban foglalt kötelezettségének - ide nem értve a végrehajtható okiratban foglalt kötelezettséget - továbbra sem tesz eleget, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Nem büntethető az elkövető, ha a vádirat benyújtásáig a végrehajtásból eredő, jogszabályban foglalt kötelezettségének eleget tesz.

Nemzetközi bíróság előtt elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény

289. §

A 268-282. § szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel vagy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa kötelező határozatával létrehozott nemzetközi büntető bíróság, illetve az Európai Közösségek Bírósága előtt folyamatban lévő eljárás során vagy azzal kapcsolatban követi el.

XXVII. Fejezet

A korrupciós bűncselekmények

Vesztegetés

290. §

(1) Aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személynek vagy rá tekintettel másnak azért ad, vagy ígér jogtalan előnyt, hogy a kötelességét megszegje, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatban követik el.

(3) A büntetés

a) az (1) bekezdés esetében egy évtől öt évig,

b) a (2) bekezdés esetében két évtől nyolc évig

terjedő szabadságvesztés, ha a vesztegetést bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(4) Az (1)-(3) bekezdés szerint büntetendő, aki a vesztegetést külföldi gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személlyel kapcsolatban követi el.

(5) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető - az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, a kapott jogtalan vagyoni előnyt vagy annak ellenértékét a hatóságnak átadja, és az elkövetés körülményeit feltárja.

Vesztegetés elfogadása

291. §

(1) Aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Ha az elkövető

a) a jogtalan előnyért a kötelességét megszegi, egy évtől öt évig,

b) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el, két évtől nyolc évig

terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Ha az elkövető gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy, a büntetés

a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben egy évtől öt évig,

b) a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben két évtől nyolc évig,

c) a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben öt évtől tíz évig

terjedő szabadságvesztés.

(4) Az (1)-(3) bekezdés szerint büntetendő az a külföldi gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személy, aki az ott meghatározott bűncselekményt követi el.

(5) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető - az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, a kapott jogtalan vagyoni előnyt vagy annak ellenértékét a hatóságnak átadja, és az elkövetés körülményeit feltárja.

Értelmező rendelkezés

292. §

A 290-291. § alkalmazásában külföldi gazdálkodó szervezet az a szervezet, amely a személyes joga szerint jogi személyiséggel rendelkezik, és az adott szervezeti formában gazdasági tevékenység végzésére jogosult.

Hivatali vesztegetés

293. §

(1) Aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért előnnyel befolyásolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a vesztegető, ha az előnyt azért adja vagy ígéri, hogy a hivatalos személy a hivatali kötelességét megszegje, a hatáskörét túllépje, vagy a hivatali helyzetével egyébként visszaéljen.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt külföldi hivatalos személy működésével kapcsolatban követi el.

(4) Az (1) bekezdés szerint büntetendő a gazdálkodó szervezet vezetője, illetve ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított, a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személy, ha az (1)-(3) bekezdésben meghatározott bűncselekményt a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személy a gazdálkodó szervezet érdekében követi el, és felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna.

(5) Vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a gazdálkodó szervezet vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított, a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személy, ha a (4) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el.

(6) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető - az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, a kapott jogtalan vagyoni előnyt vagy annak ellenértékét a hatóságnak átadja, és az elkövetés körülményeit feltárja.

Hivatali vesztegetés elfogadása

294. §

(1) Az a hivatalos személy, aki a működésével kapcsolatban előnyt kér, az előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt vezető beosztású hivatalos személy követi el.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évtől nyolc évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki

a) az előnyért

aa) hivatali kötelességét megszegi,

ab) hatáskörét túllépi, vagy

ac) hivatali helyzetével egyébként visszaél, illetve

b) a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el.

(4) Az (1)-(3) bekezdés szerint büntetendő az a külföldi hivatalos személy, aki az ott meghatározott bűncselekményt követi el.

(5) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető - az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, a kapott jogtalan vagyoni előnyt vagy annak ellenértékét a hatóságnak átadja, és az elkövetés körülményeit feltárja.

Vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban

295. §

(1) Aki azért, hogy más a bírósági, választottbírósági vagy hatósági eljárásban törvényes jogait ne gyakorolja, vagy kötelezettségeit ne teljesítse, neki vagy rá tekintettel másnak előnyt ad, vagy ígér, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel vagy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa kötelező határozatával létrehozott nemzetközi büntető bíróság, illetve az Európai Közösségek Bírósága előtt folyamatban lévő eljárás során vagy azzal kapcsolatban követi el.

(3) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető - az (1)-(2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, a kapott jogtalan vagyoni előnyt vagy annak ellenértékét a hatóságnak átadja, és az elkövetés körülményeit feltárja.

Vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban

296. §

(1) Aki azért, hogy a bírósági, választottbírósági vagy hatósági eljárásban törvényes jogait ne gyakorolja, vagy kötelezettségeit ne teljesítse, előnyt kér, az előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel vagy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa kötelező határozatával létrehozott nemzetközi büntető bíróság, illetve az Európai Közösségek Bírósága előtt folyamatban lévő eljárás során vagy azzal kapcsolatban követi el.

(3) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető - az (1)-(2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, a kapott jogtalan vagyoni előnyt vagy annak ellenértékét a hatóságnak átadja, és az elkövetés körülményeit feltárja.

Vesztegetés feljelentésének elmulasztása

297. §

(1) Az a hivatalos személy, aki e minőségében hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy még le nem leplezett vesztegetést vagy vesztegetés elfogadását követtek el, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Vesztegetés feljelentésének elmulasztása miatt az elkövető hozzátartozója nem büntethető.

Befolyás vásárlása

298. §

(1) Aki

a) olyan személynek, aki arra hivatkozik, hogy hivatalos személyt befolyásol, vagy

b) olyan személyre tekintettel, aki arra hivatkozik, hogy hivatalos személyt befolyásol, másnak

előnyt ad vagy ígér, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gazdálkodó szervezet, illetve egyesület részére vagy érdekében tevékenységet végző személlyel kapcsolatban követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt külföldi hivatalos személlyel kapcsolatban követi el.

Befolyással üzérkedés

299. §

(1) Aki arra hivatkozással, hogy hivatalos személyt befolyásol, a maga vagy más számára előnyt kér, az előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető

a) azt állítja, vagy azt a látszatot kelti, hogy hivatalos személyt veszteget,

b) hivatalos személynek adja ki magát, vagy

c) a bűncselekményt üzletszerűen követi el.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt külföldi hivatalos személlyel kapcsolatban követi el.

300. §

(1) Aki a 299. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményt gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személlyel kapcsolatban követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatban követik el.

XXVIII. Fejezet

A hivatali bűncselekmények

Bántalmazás hivatalos eljárásban

301. §

(1) Az a hivatalos személy, aki eljárása során mást tettleg bántalmaz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt csoportosan követik el.

(3) Aki bántalmazás hivatalos eljárásban bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésének körülményeit a vádirat benyújtásáig a hatóság előtt feltárja.

Bántalmazás közfeladatot ellátó személy eljárásában

302. §

(1) Az a közfeladatot ellátó személy, aki közfeladatának ellátása során mást tettleg bántalmaz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt csoportosan követik el.

(3) Aki bántalmazás közfeladatot ellátó személy eljárásában bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésének körülményeit a vádirat benyújtásáig a hatóság előtt feltárja.

Kényszervallatás

303. §

(1) Az a hivatalos személy, aki annak érdekében, hogy más vallomást vagy nyilatkozatot tegyen, illetve ne tegyen, erőszakot, fenyegetést, vagy más hasonló módszert alkalmaz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt csoportosan követik el.

(3) Aki a kényszervallatásra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésének körülményeit a vádirat benyújtásáig a hatóság előtt feltárja.

Jogellenes fogvatartás

304. §

(1) Az a hivatalos személy, aki eljárása során mást személyi szabadságától jogellenesen megfoszt, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a jogellenes fogvatartást

a) aljas indokból vagy célból,

b) a sértett sanyargatásával vagy

c) súlyos következményt okozva

követik el.

Hivatali visszaélés

305. §

Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen

a) hivatali kötelességét megszegi,

b) hivatali hatáskörét túllépi, vagy

c) hivatali helyzetével egyébként visszaél,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Közfeladati helyzettel visszaélés

306. §

Az a közfeladatot ellátó személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen

a) közfeladattal kapcsolatos kötelességét megszegi,

b) közfeladattal kapcsolatos jogkörét túllépi, vagy

c) közfeladati helyzetével egyébként visszaél,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Jogosulatlan titkos információgyűjtés vagy adatszerzés

307. §

(1) Az a hivatalos személy, aki bíró vagy az igazságügyért felelős miniszter engedélyéhez kötött titkos információgyűjtést, illetve titkos adatszerzést

a) engedély nélkül végez, vagy az engedély kereteit túllépi,

b) jogosulatlanul elrendel, vagy engedélyez,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az a hivatalos személy, akinek valótlan tényállítása alapján bíró vagy az igazságügyért felelős miniszter engedélyéhez kötött titkos információgyűjtést, illetve titkos adatszerzést az arra jogosult elrendeli, vagy engedélyezi.

(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)-(2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény jelentős érdeksérelmet okoz.

Jogosulatlan megbízhatósági vizsgálat végzése

308. §

(1) Az a hivatalos személy, aki megbízhatósági vizsgálatot

a) ügyészi jóváhagyás nélkül végez, vagy a jóváhagyás kereteit túllépi,

b) jogosulatlanul jóváhagy,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az a hivatalos személy, aki a megbízhatósági vizsgálatot elrendelő határozatban valótlan tényt állít, és ez alapján a megbízhatósági vizsgálat elrendelését az arra jogosult jóváhagyja.

(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)-(2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény jelentős érdeksérelmet okoz.

Egyéb rendelkezés

309. §

E fejezet rendelkezéseit a külföldi állam igazságszolgáltatási vagy bűnüldözési feladatot ellátó hatóságának a törvény alapján Magyarország területén eljáró tagjára is megfelelően kell alkalmazni.

XXIX. Fejezet

A hivatalos személy elleni bűncselekmények

Hivatalos személy elleni erőszak

310. §

(1) Aki hivatalos vagy külföldi hivatalos személyt

a) jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz,

b) jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel intézkedésre kényszerít, vagy

c) eljárása alatt, illetve emiatt bántalmaz,

bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a hivatalos személy elleni erőszakot csoportosan, fegyveresen vagy felfegyverkezve követik el.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott csoport szervezője vagy vezetője öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki hivatalos személy elleni erőszak elkövetésére irányuló csoportban részt vesz, vétség miatt két évig, a csoport szervezője és vezetője bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Aki hivatalos személyt vagy külföldi hivatalos személyt az eljárása miatt bántalmaz, az (1)-(4) bekezdés szerint büntetendő akkor is, ha a bántalmazott a bűncselekmény elkövetésekor már nem hivatalos személy vagy nem külföldi hivatalos személy.

(6) Aki hivatalos személy elleni erőszakra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(7) Nem büntethető a (4) bekezdés alapján a csoport résztvevője, ha a csoportot önként vagy a hatóság felhívására elhagyja.

Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak

311. §

A 310. § szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt közfeladatot ellátó személy ellen követi el.

Hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy támogatója elleni erőszak

312. §

A 310. § szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy ellen követi el.

Nemzetközileg védett személy elleni erőszak

313. §

(1) Aki belföldön tartózkodó nemzetközileg védett személyt

a) bántalmaz,

b) személyi szabadságától megfoszt, vagy

c) veszélyeztet,

bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésével fenyeget, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki nemzetközileg védett személy elleni erőszakra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) E § alkalmazásában nemzetközileg védett személy az a külföldi hivatalos személy, aki a rá vonatkozó nemzetközi szerződés alapján diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvez.

XXX. Fejezet

A közbiztonság elleni bűncselekmények

Terrorcselekmény

314. §

(1) Aki abból a célból, hogy

a) állami szervet, más államot, vagy nemzetközi szervezetet arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön,

b) a lakosságot megfélemlítse,

c) más állam alkotmányos, társadalmi vagy gazdasági rendjét megváltoztassa, vagy megzavarja, illetve nemzetközi szervezet működését megzavarja,

a (4) bekezdésben meghatározott személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekményt követ el, bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az a) pontban meghatározott célból jelentős anyagi javakat kerít hatalmába, és azok sértetlenül hagyását vagy visszaadását állami szervhez vagy nemzetközi szervezethez intézett követelés teljesítésétől teszi függővé.

(3) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki

a) az (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott terrorcselekményt abbahagyja, mielőtt abból súlyos következmény származott volna, és

b) tevékenységét a hatóság előtt felfedi,

ha ezzel közreműködik a bűncselekmény következményeinek megakadályozásában vagy enyhítésében, további elkövetők felderítésében, illetve további bűncselekmények megakadályozásában.

(4) E § alkalmazásában személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó, vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekmény

a) az emberölés [160. § (1)-(2) bekezdés], a testi sértés [164. § (2)-(6) és (8) bekezdés], a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés [165. § (3) bekezdés],

b) az emberrablás [190. § (1)-(4) bekezdés], a személyi szabadság megsértése (194. §),

c) a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény [232. § (1)-(2) bekezdés], a vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetése [233. § (1)-(2) bekezdés],

d) a radioaktív anyaggal visszaélés [250. § (1)-(2) bekezdés],

e) a hivatalos személy elleni erőszak [310. § (1)-(5) bekezdés], a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak (311. §), a hivatalos személy támogatója elleni erőszak (312. §), a nemzetközileg védett személy elleni erőszak (313. §),

f) a jármű hatalomba kerítése [320. § (1)-(2) bekezdés], a közveszély okozása [322. § (1)-(3) bekezdés], a közérdekű üzem működésének megzavarása [323. § (1)-(3) bekezdés], a robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés [324. § (1)-(2) bekezdés], a lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés [325. § (1)-(3) bekezdés],

g) a nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés [326. § (1)-(3) bekezdés], a haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés [329. § (1)-(3) bekezdés], a kettős felhasználású termékkel visszaélés [330. § (1)-(2) bekezdés],

h) a rablás [364. § (1)-(4) bekezdés] és a rongálás [370. § (1)-(6) bekezdés],

i) az információs rendszer vagy adat megsértése [422. § (1)-(3) bekezdés].

315. §

(1) Aki terrorcselekmény előkészületét követi el, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az előkészületet terrorcselekmény terrorista csoportban történő elkövetése érdekében valósítja meg, öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Nem büntethető, aki az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja.

316. §

Aki terrorcselekmény elkövetésével fenyeget, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Terrorcselekmény feljelentésének elmulasztása

317. §

Aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy terrorcselekmény elkövetése készül, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Terrorizmus finanszírozása

318. §

(1) Aki terrorcselekmény feltételeinek biztosításához anyagi eszközt szolgáltat, vagy gyűjt, vagy terrorcselekmény elkövetésére készülő személyt vagy rá tekintettel mást anyagi eszközzel támogat, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt terrorcselekmény terrorista csoportban történő elkövetése vagy terrorista csoport tagja érdekében valósítja meg, vagy a terrorista csoport tevékenységét egyéb módon támogatja, öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) E § alkalmazásában anyagi eszközön a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló, 2001. december 27-i 2580/2001/EK tanácsi rendelet 1. cikk 1. pontjában meghatározott eszközöket, jogi dokumentumokat és okiratokat kell érteni.

Értelmező rendelkezés

319. §

A 315. és a 318. § alkalmazásában terrorista csoport a három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja terrorcselekmény elkövetése.

Jármű hatalomba kerítése

320. §

(1) Aki légi jármű, tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű ellenőrzését erőszakkal, fenyegetéssel, illetve másnak öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotát előidézve magához ragadja, bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált okoz.

(3) Aki jármű hatalomba kerítésére irányuló előkészületet követ el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki a bűncselekményt abbahagyja, mielőtt abból súlyos következmény származott volna.

Bűnszervezetben részvétel

321. §

(1) Aki bűncselekmény bűnszervezetben történő elkövetésére felhív, ajánlkozik, vállalkozik, a közös elkövetésben megállapodik, vagy az elkövetés elősegítése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, illetve a bűnszervezet tevékenységét egyéb módon támogatja, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Bűnszervezetben részvétel miatt nem büntethető, aki a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja.

Közveszély okozása

322. §

(1) Aki anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltásával közveszélyt idéz elő, vagy a közveszély elhárítását, illetve következményeinek enyhítését akadályozza, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt

a) csoportosan,

b) különösen nagy, vagy ezt meghaladó kárt okozva, vagy

c) bűnszövetségben

követik el.

(3) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált okoz.

(4) Aki közveszély okozására irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Aki a közveszély okozását gondatlanságból követi el, vétség miatt három évig, különösen nagy vagy ezt meghaladó kár esetén egy évtől öt évig, halál okozása esetén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki a közveszélyt, mielőtt abból káros következmény származott volna, önként megszünteti.

Közérdekű üzem működésének megzavarása

323. §

(1) Aki közérdekű üzem működését jelentős mértékben megzavarja, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt

a) csoportosan,

b) bűnszövetségben vagy

c) különösen nagy kárt okozva

követik el.

(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt

a) fegyveresen,

b) felfegyverkezve, vagy

c) különösen jelentős kárt okozva

követik el.

(4) Aki a közérdekű üzem működésének megzavarására irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Aki a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt három évig, különösen nagy vagy ezt meghaladó kár okozása esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés

324. §

(1) Aki robbanóanyagot, robbantószert vagy ezek felhasználására szolgáló készüléket

a) engedély nélkül készít, megszerez, tart, forgalomba hoz, vagy a tartásukra nem jogosult személynek átad,

b) engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít,

bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követik el.

(3) Aki robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélésre irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés

325. §

(1) Aki

a) lőfegyvert engedély nélkül megszerez, vagy tart,

b) lőfegyvert engedély nélkül készít, vagy forgalomba hoz,

c) lőfegyvert engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít,

d) a lőfegyver készítésére, megszerzésére, tartására vagy kereskedelmére vonatkozó engedély kereteit túllépi,

e) engedéllyel tartott lőfegyverét engedéllyel nem rendelkezőnek átadja, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki

a) kézilőfegyverhez, vadászlőfegyverhez vagy sportlőfegyverhez tartozó, csekély mennyiséget meghaladó vagy más lőfegyverhez tartozó lőszert engedély nélkül megszerez, vagy tart,

b) lőszert engedély nélkül készít, vagy forgalomba hoz,

c) lőszert engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít,

d) a lőszer készítésére, megszerzésére, tartására vagy kereskedelmére vonatkozó engedély kereteit túllépi,

e) az engedéllyel tartott kézilőfegyveréhez, vadászlőfegyveréhez vagy sportlőfegyveréhez tartozó, csekély mennyiséget meghaladó vagy más lőfegyverhez tartozó lőszert engedéllyel nem rendelkezőnek átad.

(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követik el.

(4) Aki az engedéllyel tartott kézilőfegyverét, vadászlőfegyverét vagy sportlőfegyverét, illetve az ahhoz tartozó lőszert bejelentés nélkül az ország területére behozza, onnan kiviszi, vagy azon átszállítja, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Aki az (1)-(3) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6) E § alkalmazásában csekély mennyiség a legfeljebb tíz darab lőszer.

XXXI. Fejezet

A nemzetközi kötelezettségen alapuló közbiztonsági célú gazdasági előírások elleni bűncselekmények

Nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés

326. §

(1) Aki nemzetközi szerződés által tiltott fegyvert

a) kifejleszt, gyárt,

b) megszerez, tart, felhasznál, jogosulatlanul hatástalanít,

c) annak tartására nem jogosult személynek átad, az ország területére behoz, onnan kivisz, azon átszállít, vagy forgalomba hoz,

bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően nemzetközi szerződés által tiltott fegyver előállítására alkalmas létesítményt épít, üzemeltet, létező létesítményt ilyen fegyver gyártása céljára átalakít.

(3) Öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki

a) nemzetközi szerződés által tiltott fegyver fejlesztéséhez, gyártásához, összeszereléséhez, minőségi vizsgálatához, üzemeltetéséhez, karbantartásához, javításához műszaki támogatást nyújt,

b) nemzetközi szerződés által tiltott fegyver előállítására alkalmas létesítmény üzemeltetéséhez a jogszabály által meghatározott engedély megszerzése érdekében a döntésre jogosult szervet vagy személyt megtéveszti.

(4) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

a) üzletszerűen,

b) bűnszövetségben vagy

c) hivatalos személyként

követik el.

(5) Tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, aki

a) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt üzletszerűen, illetve

b) az (1)-(2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszövetségben vagy hivatalos személyként

követi el.

(6) Aki nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel való visszaélésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(7) Aki a (2) bekezdésben írt bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Nemzetközi gazdasági tilalom megszegése

327. §

(1) Aki Magyarország nemzetközi jogi kötelezettsége alapján kihirdetett, illetve az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 75. cikke és 215. cikke alapján elfogadott rendeletekben vagy e rendeletek felhatalmazása alapján elfogadott rendeletekben vagy határozatokban, valamint az Európai Uniót létrehozó szerződés 29. cikke alapján elfogadott tanácsi határozatokban elrendelt

a) a pénzeszközök vagy gazdasági források zárolására vonatkozó kötelezettségét, illetve

b) gazdasági, kereskedelmi vagy pénzügyi tilalmat

megszegi, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a nemzetközi gazdasági tilalom megszegését

a) a halálbüntetés végrehajtása, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelmével összefüggésben,

b) erőszakkal, vagy

c) hivatalos személyként

követik el.

(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a nemzetközi gazdasági tilalom megszegését

a) lőfegyver, lőszer, robbanóanyag, robbantószer, ezek felhasználására szolgáló készülék vagy egyéb katonai célú felhasználásra szánt termék kereskedelmével összefüggésben,

b) fegyveresen, vagy

c) bűnszövetségben

követik el.

(4) Aki nemzetközi gazdasági tilalom megszegésére irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) E § alkalmazásában - ha a nemzetközi jogi kötelezettség alapján a kötelezettséget, illetve tilalmat kihirdető jogszabály eltérően nem rendelkezik -

a) pénzeszközön az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010/EU rendelet (a bekezdés alkalmazásában a továbbiakban: 961/2010/EU rendelet) 1. cikk. j) pontjában meghatározott eszközöket,

b) pénzeszközök zárolásán a 961/2010/EU rendelet 1. cikk i) pontjában meghatározottakat,

c) gazdasági forráson a 961/2010/EU rendelet 1. cikk. f) pontjában meghatározott eszközöket,

d) gazdasági források zárolásán a 961/2010/EU rendelet 1. cikk h) pontjában meghatározott eszközöket,

e) a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható árun a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK rendelet (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: 1236/2005/EK rendelet) II. mellékletében meghatározott árut

kell érteni.

Nemzetközi gazdasági tilalom megszegése feljelentésének elmulasztása

328. §

(1) Aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy nemzetközi gazdasági tilalom megszegése készül, vagy még le nem leplezett ilyen bűncselekményt követtek el, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, feljelentést nem tesz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Nemzetközi gazdasági tilalom megszegése feljelentésének elmulasztása miatt az elkövető hozzátartozója nem büntethető.

Haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés

329. §

(1) Aki

a) engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve haditechnikai terméket gyárt, forgalomba hoz, vagy haditechnikai szolgáltatást nyújt,

b) haditechnikai terméket az engedélytől eltérően használ fel,

c) tiltott haditechnikai terméket előállít, megszerez, felhasznál, tart, átad, forgalomba hoz, az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít,

bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki

a) vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyver, más nukleáris robbanóanyag, illetve ezeket célba juttatni képes rakétatechnikai eszköz kifejlesztésével, gyártásával, kereskedelmével, karbantartásával, javításával, észlelésével, azonosításával vagy elterjesztésével kapcsolatban műszaki támogatást nyújt, valamint

b) az a) pontban foglaltaktól eltérő, más katonai felhasználással kapcsolatban nyújt műszaki segítséget olyan ország vonatkozásában, amely a nemzetközi kötelezettségvállalás alapján Magyarországra nézve kötelező fegyverkiviteli korlátozás alá tartozik.

(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(4) Aki haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) E § alkalmazásában

a) engedélyen a Nemzetközi Importigazolást, valamint az ezeket helyettesítő okmányokat is érteni kell

b) haditechnikai terméken az 1236/2005/EK rendelet III. mellékletében meghatározott árut is érteni kell,

c) tiltott haditechnikai termék: az 1236/2005/EK rendelet II. mellékletében meghatározott áru.

Kettős felhasználású termékkel visszaélés

330. §

(1) Aki

a) engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve kettős felhasználású terméket külkereskedelmi forgalomba hoz, ideértve annak az Európai Unió vámterületén belüli átadását, vagy

b) kettős felhasználású terméket az engedélytől eltérően használ fel, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

a) az 1997. évi CIV. törvénnyel kihirdetett, a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalmáról, valamint megsemmisítéséről szóló, Párizsban, 1993. január 13-án aláírt egyezmény 1. Mellékletének hatálya alá tartozó vegyi anyagoknak Magyarország területére vagy innen az Európai Unió vámterületére történő átadásával összefüggésben, vagy

b) nukleáris kettős felhasználású termékre

követik el.

(3) Aki kettős felhasználású termékkel visszaélésre irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) E § alkalmazásában

a) engedélyen a Nemzetközi Importigazolást, valamint az ezeket helyettesítő okmányokat is érteni kell,

b) kettős felhasználású termék: a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 428/2009/EK rendelet 2. cikk 1. pontjában meghatározott termék,

c) az Európai Unió vámterületén a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet 3. cikkében meghatározott területet kell érteni.

XXXII. Fejezet

A köznyugalom elleni bűncselekmények

Háborús uszítás

331. §

Aki nagy nyilvánosság előtt háborúra uszít, vagy egyébként háborús hírverést folytat, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Közösség elleni uszítás

332. §

Aki nagy nyilvánosság előtt

a) a magyar nemzet ellen,

b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport ellen, vagy

c) a lakosság egyes csoportjai ellen - különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, nemi irányultságra tekintettel -

gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása

333. §

Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Nemzeti jelkép megsértése

334. §

Aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Önkényuralmi jelkép használata

335. §

(1) Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vöröscsillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet

a) terjeszt,

b) nagy nyilvánosság előtt használ, vagy

c) közszemlére tesz,

ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt elzárással büntetendő.

(2) Nem büntethető önkényuralmi jelkép használata miatt, aki azt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el.

(3) Az (1)-(2) bekezdés az államok hatályban lévő hivatalos jelképeire nem vonatkozik.

Jogszabály vagy hatósági rendelkezés elleni uszítás

336. §

Aki nagy nyilvánosság előtt, a köznyugalom megzavarására alkalmas módon az Alaptörvény, jogszabály, Magyarország nemzetközi jogi kötelezettsége vagy Magyarország által kötelezően alkalmazandó európai uniós jogi aktus ellen, vagy az ezek alapján működő bíróság vagy a hatóság rendelkezése ellen általános engedetlenségre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Rémhírterjesztés

337. §

Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít, vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Közveszéllyel fenyegetés

338. §

(1) Aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít, híresztel, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a közveszéllyel fenyegetés a köznyugalmat súlyosan megzavarta.

Garázdaság

339. §

(1) Aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a garázdaságot

a) csoportosan,

b) a köznyugalmat súlyosan megzavarva,

c) fegyveresen,

d) felfegyverkezve, vagy

e) nyilvános rendezvényen

követik el.

Rendbontás

340. §

(1) Aki nyilvános rendezvény szervezőjének vagy rendezőjének a rend fenntartása érdekében tett jogszerű intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a rendbontást

a) csoportosan,

b) fegyveresen, vagy

c) felfegyverkezve

követik el.

Kitiltás

341. §

A garázdaság és a rendbontás elkövetőjével szemben kitiltásnak is helye van.

XXXIII. Fejezet

A közbizalom elleni bűncselekmények

Közokirat-hamisítás

342. §

(1) Aki

a) hamis közokiratot készít, vagy közokirat tartalmát meghamisítja,

b) hamis, hamisított vagy más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál,

c) közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott közokirat-hamisításra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott közokirat-hamisítást gondatlanságból követi el, vétség miatt elzárással büntetendő.

343. §

(1) Az a hivatalos személy, aki hivatali hatáskörével visszaélve

a) hamis közokiratot készít,

b) közokirat tartalmát meghamisítja, vagy

c) lényeges tényt hamisan foglal közokiratba,

bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) E § rendelkezéseit a külföldi állam igazságszolgáltatási vagy bűnüldözési feladatot ellátó hatóságának a törvény alapján Magyarország területén eljáró tagjára is megfelelően kell alkalmazni.

Biztonsági okmány hamisítása

344. §

Aki a külön jogszabályban meghatározott

a) belépésre jogosító hamis biztonsági okmányt készít,

b) belépésre jogosító biztonsági okmány tartalmát meghamisítja,

c) hamis, hamisított vagy más nevére szóló valódi belépésre jogosító biztonsági okmányt felhasznál, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Hamis magánokirat felhasználása

345. §

Aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot felhasznál, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Okirattal visszaélés

346. §

(1) Aki olyan közokiratot, amely nem vagy nem kizárólag a sajátja,

a) mástól, annak beleegyezése nélkül jogtalanul megszerez,

b) jogtalanul megsemmisít, megrongál, vagy

c) a jogosult elől jogtalanul elvon, elvesz, vagy eltitkol,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Ha más bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki jogtalan haszonszerzés céljából közokiratot átad, vagy átvesz.

(3) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt magánokiratra azért követi el, hogy jogtalan előnyt szerezzen, vagy jogtalan hátrányt okozzon, egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Egyedi azonosító jellel visszaélés

347. §

(1) Aki

a) egyedi azonosító jelet eltávolít, vagy meghamisít,

b) olyan dolgot szerez meg, használ fel, vagy olyan dologról rendelkezik, amelynek egyedi azonosító jele hamis, hamisított, vagy amelynek egyedi azonosító jelét eltávolították,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követik el.

(3) E § alkalmazásában egyedi azonosító jel: az olyan dolognak, amelynek a birtoklását vagy rendeltetésszerű használatát jogszabály hatósági engedélyhez köti, a gyártónak vagy a hatóságnak a dolgon, illetve annak alkotórészén alkalmazott, egyedi azonosításra szolgáló jelölése.

Gépjármű kilométer-számláló műszer által jelzett érték meghamisítása

348. §

Aki jogtalan haszonszerzés végett a közúti gépjármű kilométer-számláló műszere által jelzett értéket a műszerre gyakorolt behatással vagy a mérési folyamat befolyásolásával meghamisítja, illetve a műszer működését megakadályozza, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Termőföld jogellenes megszerzése

349. §

(1) Aki

a) termőföld tulajdonjogának megszerzése,

b) termőföldre vonatkozó haszonélvezeti jog vagy használat jogának alapítása

az ezekre vonatkozó jogszabályi tilalom vagy korlátozás kijátszásával semmis szerződést köt, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az az ügyvéd vagy közjegyző, aki az (1) bekezdés szerinti szerződés megkötésében közreműködik.

(3) Korlátlanul enyhíthető az (1) bekezdés szerinti bűncselekmény elkövetőjének a büntetése, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja.

XXXIV. Fejezet

A közigazgatás rendje elleni bűncselekmények

A választás, a népszavazás, a népi kezdeményezés és az európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény

350. §

(1) Aki a választási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó választás, népszavazás, népi kezdeményezés vagy európai polgári kezdeményezés során

a) a jelölési eljárás szabályait megszegve erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel vagy anyagi juttatással szerez ajánlást,

b) népszavazás kezdeményezése, népi kezdeményezés vagy európai polgári kezdeményezés indítványozása érdekében erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel vagy anyagi juttatással szerez aláírást,

c) jogosultság nélkül szavaz,

d) jogosulatlanul aláír, hamis adatokat tüntet fel,

e) arra jogosultat a választásban, a népszavazásban, a népi kezdeményezésben vagy az európai polgári kezdeményezésben akadályoz, vagy erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel, illetve anyagi juttatással befolyásolni törekszik,

f) megsérti a választás vagy a népszavazás titkosságát,

g) meghamisítja a választás, a népszavazás, a népi kezdeményezés vagy az európai polgári kezdeményezés eredményét,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki nemzetiségi önkormányzati képviselőjelöltként történő nyilvántartásba vételhez szükséges nyilatkozatában korábbi nemzetiségi önkormányzati képviselőjelöltségére vonatkozóan valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz.

Egyesülési joggal visszaélés

351. §

(1) Aki a bíróság által feloszlatott egyesület vezetésében részt vesz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki a bíróság által feloszlatott egyesület működésében a köznyugalom megzavarására alkalmas módon vesz részt, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki a bíróság által feloszlatott egyesület vezetéséhez vagy működéséhez szükséges vagy azt könnyítő feltételeket biztosítja, vagy ahhoz anyagi eszközöket szolgáltat, egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Közbiztonsági tevékenység jogellenes szervezése

352. §

Aki

a) olyan, a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenységet szervez, amelyre jogszabály nem jogosítja fel, vagy

b) a közbiztonság, közrend fenntartásának látszatát keltő tevékenységet szervez, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Embercsempészés

353. §

(1) Aki államhatárnak más által a jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez segítséget nyújt, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az embercsempészést

a) vagyoni haszonszerzés végett, vagy

b) államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva

követik el.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az embercsempészést

a) a csempészett személy sanyargatásával,

b) fegyveresen,

c) felfegyverkezve,

d) üzletszerűen, vagy

e) bűnszövetségben

követik el.

(4) Aki embercsempészésre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Jogellenes tartózkodás elősegítése

354. §

(1) Aki

a) az Európai Unió tagállamának,

b) az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam vagy

c) az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam állampolgárával azonos jogállású állampolgár államának

területén történő jogellenes tartózkodáshoz vagyoni haszonszerzés végett segítséget nyújt olyan személy részére, aki ezen államok egyikének sem állampolgára, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki vagyoni haszonszerzés végett külföldi személy magyarországi jogellenes tartózkodásához nyújt segítséget.

Családi kapcsolatok létesítésével visszaélés

355. §

Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki anyagi haszonszerzés céljából, kizárólag tartózkodási jogosultságot igazoló okmány vagy családi együttélés céljára szolgáló tartózkodási engedély kiadása érdekében létesít családi kapcsolatot, vagy az apaságot megállapító teljes hatályú elismerő nyilatkozathoz hozzájárul, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel büntetendő.

Harmadik országbeli állampolgár jogellenes foglalkoztatása

356. §

(1) Aki keresőtevékenység folytatására jogosító engedéllyel nem rendelkező

a) harmadik országbeli állampolgárt rendszeresen vagy tartósan, illetve

b) jelentős számú harmadik országbeli állampolgárt egyidejűleg

foglalkoztat, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki

a) keresőtevékenység folytatására jogosító engedéllyel nem rendelkező harmadik országbeli állampolgárt különösen kizsákmányoló foglalkoztatási feltételek között foglalkoztat,

b) olyan, keresőtevékenység folytatására jogosító engedéllyel nem rendelkező harmadik országbeli állampolgárt foglalkoztat, akinek sérelmére emberkereskedelmet követtek el.

(3) E § alkalmazásában

a) különösen kizsákmányoló foglalkoztatási feltételek alatt a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott fogalmakat kell érteni;

b) jelentős számú: legalább öt személy.

Műemlék vagy védett kulturális javak megrongálása

357. §

(1) Aki a tulajdonában álló műemléket, védett kulturális javak körébe tartozó tárgyat vagy a tulajdonában álló ingatlanon lévő régészeti lelőhelyet megrongálja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki a tulajdonában álló

a) műemléket vagy védett kulturális javak körébe tartozó tárgyat megsemmisíti,

b) műemlék olyan helyrehozhatatlan károsodását idézi elő, amelynek következtében az elveszti műemléki jellegét, vagy

c) védett kulturális javak körébe tartozó tárgy vagy régészeti lelőhely helyrehozhatatlan károsodását idézi elő,

egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Védett kulturális javakkal visszaélés

358. §

(1) Aki

a) a védett gyűjteményhez tartozó tárgyat vagy védett tárgyegyüttes darabját jogszabályban előírt előzetes hozzájárulás nélkül elidegeníti,

b) védett kulturális javak körébe tartozó tárgy, gyűjtemény vagy tárgyegyüttes tulajdonjogában bekövetkezett változásra vonatkozó, jogszabályban előírt bejelentési kötelezettségét elmulasztja,

c) védett kulturális javak körébe tartozó tárgyat, gyűjteményt vagy tárgyegyüttest engedély nélkül külföldre juttat, vagy a kiviteli engedély kereteit túllépi,

bűntettet miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a kulturális javak körébe tartozó és kiviteli engedélyhez kötött tárgyat engedély nélkül külföldre juttat, vagy a kiviteli engedély kereteit túllépi.

Veszélyes állat, illetve veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése

359. §

(1) Aki

a) veszélyes állatot engedély nélkül tart, szaporít, elidegenít, vagy az ország területére behoz,

b) a veszélyes állat tartására vonatkozó jogszabályban előírt biztonsági előírást megszegi,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki

a) veszélyes ebet

aa) szaporít, az ország területére behoz, onnan kivisz, versenyeztet, vagy engedély nélkül tart,

ab) jogszabály megszegésével elidegenít, vagy megszerez, illetve

b) a veszélyes eb

ba) ivartalanítására vonatkozó jogszabályban előírt kötelezettségét megszegi, vagy

bb) tartására vonatkozó jogszabályban előírt biztonsági előírást megszegi.

(3) Aki veszélyes ebet őrző-védő feladat végzésére tart, kiképez, illetve veszélyes ebbel ilyen feladatot végeztet, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) E § alkalmazásában veszélyes eb a hatósági határozatban egyedileg veszélyes ebbé nyilvánított eb.

Tiltott szerencsejáték szervezése

360. §

Aki

a) tiltott szerencsejátékot rendszeresen szervez, vagy

b) tiltott szerencsejáték rendszeres szervezéséhez helyiséget bocsát rendelkezésre, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Járványügyi szabályszegés

361. §

Aki

a) a zárlati kötelezettség alá tartozó fertőző betegség behurcolásának vagy terjedésének megakadályozása végett elrendelt járványügyi elkülönítés, megfigyelés, zárlat vagy ellenőrzés szabályait megszegi,

b) járvány idején az elrendelt járványügyi elkülönítés, megfigyelés, zárlat vagy ellenőrzés szabályait megszegi,

c) a fertőző állatbetegségek vagy növényi zárlati károsítók be- és kihurcolásának, valamint terjedésének megakadályozása vagy előfordulásának felszámolása végett elrendelt növényegészségügyi vagy állatjárványügyi intézkedés szabályait megszegi,

vétség miatt elzárással büntetendő.

Géntechnológiával módosított növényfajtákkal kapcsolatos kötelezettség megszegése

362. §

Aki az Európai Unióban

a) engedéllyel nem rendelkező géntechnológiával módosított növényfajta szaporítóanyagát az ország területére jogellenesen behozza, tárolja, szállítja, forgalomba hozza, vagy a környezetbe kijuttatja,

b) termesztési célú felhasználásra ki nem terjedő engedéllyel rendelkező géntechnológiával módosított növényfajta szaporítóanyagát a környezetbe jogellenesen kijuttatja,

c) termesztési célú engedéllyel rendelkező géntechnológiával módosított növényfajta szaporítóanyaga vonatkozásában a védzáradéki eljárás időtartamára biztonsági intézkedésként elrendelt behozatali, előállítási, tárolási, szállítási, forgalomba hozatali, felhasználási tilalmat megszegi,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Kitiltás

363. §

Az embercsempészés és a tiltott szerencsejáték szervezése elkövetőjével szemben kitiltásnak is helye van.

XXXV. Fejezet

A vagyon elleni erőszakos bűncselekmények

Rablás

364. §

(1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből

a) valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy

b) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi,

bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.

(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást

a) fegyveresen,

b) felfegyverkezve,

c) csoportosan,

d) bűnszövetségben,

e) jelentős értékre,

f) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy ellen, hivatalos eljárása, illetve feladata teljesítése során

követik el.

(4) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást

a) különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre,

b) jelentős értékre a (3) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon,

c) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy ellen, hivatalos eljárása, illetve feladata teljesítése során a (3) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon

követik el.

(5) Aki rablásra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Kifosztás

365. §

(1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett

a) úgy vesz el mástól, hogy evégből lerészegíti, vagy bódult állapotát idézi elő,

b) az általa más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetés hatása alatt álló személytől vesz el, vagy

c) védekezésre képtelen személytől elvesz,

bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a kifosztást

a) jelentős értékre,

b) csoportosan,

c) bűnszövetségben

követik el.

(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a kifosztást

a) különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre,

b) jelentős értékre, csoportosan vagy bűnszövetségben

követik el.

Zsarolás

366. §

(1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a zsarolást

a) bűnszövetségben,

b) az élet vagy a testi épség elleni, illetve más hasonlóan súlyos fenyegetéssel,

c) hivatalos személyként e minőség felhasználásával,

d) hivatalos megbízás vagy minőség színlelésével

követik el.

Önbíráskodás

367. §

(1) Aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az önbíráskodást

a) fegyveresen,

b) felfegyverkezve,

c) csoportosan,

d) védekezésre képtelen személy sérelmére követik el.

(3) Nem valósul meg önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze.

Értelmező rendelkezések

368. §

E fejezet alkalmazásában a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény a vagyon elleni erőszakos bűncselekmény és a vagyon elleni bűncselekmény.

XXXVI. Fejezet

A vagyon elleni bűncselekmények

Lopás

369. §

(1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha a lopást

a) kisebb értékre, vagy

b) a szabálysértési értékre elkövetett lopást

ba) bűnszövetségben,

bb) közveszély színhelyén,

bc) üzletszerűen,

bd) dolog elleni erőszakkal - ideértve azt is, ha a dolog eltulajdonításának megakadályozására szolgáló eszközt állagsérelem okozása nélkül eltávolítják, vagy a dolog eltulajdonításának megakadályozására alkalmatlanná teszik -,

be) zsebtolvajlás útján,

bf) helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel, vagy a jogosult, illetve a használó tudta és beleegyezése nélkül bemenve,

bg) hamis vagy lopott kulcs használatával, vagy

bh) lakást vagy hasonló helyiséget az elkövetővel közösen használó sérelmére követik el.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást nagyobb értékre, vagy

b) a kisebb értékre elkövetett lopást

ba) a (2) bekezdés ba)-be) pontjában meghatározott valamely módon,

bc) vallási tisztelet tárgyára,

bd) holttesten lévő tárgyra, illetve temetőben vagy temetkezési emlékhelyen a halott emlékére rendelt tárgyra,

be) nemesfémre

követik el.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást jelentős értékre, vagy

b) a nagyobb értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés ba)-be) pontjában meghatározott valamely módon

követik el.

(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást különösen nagy értékre, vagy

b) a jelentős értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés ba)-be) pontjában meghatározott valamely módon

követik el.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a

a) a lopást különösen jelentős értékre, vagy

b) a különösen nagy értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés ba)-be) pontjában meghatározott valamely módon

követik el.

Rongálás

370. §

(1) Aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával kárt okoz, rongálást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a rongálás kisebb kárt okoz, vagy

b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálást

ba) falfirka elhelyezésével vagy

bb) bűnszövetségben

követik el.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a rongálás nagyobb kárt okoz,

b) az elkövető

ba) védett kulturális javak körébe tartozó tárgyat, műemléket, régészeti lelőhelyet vagy régészeti leletet,

bb) vallási tisztelet tárgyát vagy vallási szertartás végzésére szolgáló épületet,

bc) temetési helyet, temetkezési emlékhelyet, illetve temetőben vagy temetkezési emlékhelyen a halott emlékére rendelt tárgyat

rongál meg.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a rongálás jelentős kárt okoz,

b) az elkövető a (3) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely tárgyat, épületet, vagy helyet semmisít meg,

c) a rongálást robbanóanyag vagy robbantószer felhasználásával követik el.

(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a rongálás különösen nagy kárt okoz.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rongálás különösen jelentős kárt okoz.

(7) E § alkalmazásában falfirka: festékszóróval, filctollal vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges.

Sikkasztás

371. §

(1) Aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a sikkasztást kisebb értékre, vagy

b) a szabálysértési értékre elkövetett sikkasztást

ba) bűnszövetségben,

bb) közveszély színhelyén,

bc) üzletszerűen

követik el.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a sikkasztást nagyobb értékre, vagy

b) kisebb értékre elkövetett sikkasztást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon, vagy

c) a sikkasztást védett kulturális javak körébe tartozó tárgyra vagy régészeti leletre követik el.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a sikkasztást jelentős értékre, vagy

b) a nagyobb értékre elkövetett sikkasztást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon

követik el.

(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a sikkasztást különösen nagy értékre, vagy

b) a jelentős értékre elkövetett sikkasztást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon

követik el.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a sikkasztást különösen jelentős értékre, vagy

b) a különösen nagy értékre elkövetett sikkasztást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon

követik el.

Csalás

372. §

(1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás kisebb kárt okoz, vagy

b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalást

ba) bűnszövetségben,

bb) közveszély színhelyén,

bc) üzletszerűen,

bd) jótékony célú adománygyűjtést színlelve követik el.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás nagyobb kárt okoz, vagy

b) a kisebb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás jelentős kárt okoz, vagy

b) a nagyobb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.

(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás különösen nagy kárt okoz, vagy

b) a jelentős kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás különösen jelentős kárt okoz, vagy

b) a különösen nagy kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.

(7) E § alkalmazása szempontjából kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is.

Gazdasági csalás

373. §

(1) Aki jogtalan haszonszerzés végett színlelt gazdasági tevékenységet végez, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, gazdasági csalást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha a gazdasági csalás kisebb vagyoni hátrányt okoz.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a gazdasági csalás nagyobb vagyoni hátrányt okoz, vagy

b) a kisebb vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalást

ba) bűnszövetségben,

bb) üzletszerűen követik el.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a gazdasági csalás jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy

b) a nagyobb vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalást a (3) bekezdés ba) vagy bb) pontjában meghatározott módon követik el.

(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a gazdasági csalás különösen nagy vagyoni hátrányt okoz, vagy

b) a jelentős vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalást a (3) bekezdés ba) vagy bb) pontjában meghatározott módon követik el.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a gazdasági csalás különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy

b) a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalást a (3) bekezdés ba) vagy bb) pontjában meghatározott módon követik el.

Információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás

374. §

(1) Aki jogtalan haszonszerzés végett információs rendszerbe adatot bevisz, az abban kezelt adatot megváltoztatja, törli, vagy hozzáférhetetlenné teszi, illetve egyéb művelet végzésével az információs rendszer működését befolyásolja, és ezzel kárt okoz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás jelentős kárt okoz, vagy

b) a nagyobb kárt okozó információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás különösen nagy kárt okoz, vagy

b) a jelentős kárt okozó információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(4) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás különösen jelentős kárt okoz, vagy

b) a különösen nagy kárt okozó információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(5) Az (1)-(4) bekezdés szerint büntetendő, aki hamis, hamisított vagy jogosulatlanul megszerzett elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszköz felhasználásával vagy az ilyen eszközzel történő fizetés elfogadásával okoz kárt.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában a külföldön kibocsátott elektronikus készpénzhelyettesítő fizetési eszköz a belföldön kibocsátott készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel azonos védelemben részesül.

Hűtlen kezelés

375. §

(1) Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a hűtlen kezelés kisebb vagyoni hátrányt okoz, vagy

b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést gyám vagy gondnok e minőségében követi el.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a hűtlen kezelés nagyobb vagyoni hátrányt okoz, vagy

b) a kisebb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést gyám vagy gondnok e minőségében követi el.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a hűtlen kezelés jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy

b) a nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést gyám vagy gondnok e minőségében követi el.

(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a hűtlen kezelés különösen nagy vagyoni hátrányt okoz, vagy

b) a jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést gyám vagy gondnok e minőségében e minőségében követi el.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a hűtlen kezelés különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy

b) a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést gyám vagy gondnok e minőségében követi el.

Hanyag kezelés

376. §

(1) Akit idegen vagyon törvényen alapuló kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, és az ebből eredő kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha a hanyag kezelés különösen nagy vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okoz.

Jogtalan elsajátítás

377. §

(1) Aki

a) a talált idegen dolgot eltulajdonítja, vagy nyolc napon belül a hatóságnak vagy annak, aki elvesztette, nem adja át, illetve

b) a véletlenül vagy tévedésből hozzá került idegen dolgot eltulajdonítja, vagy nyolc napon belül nem adja vissza,

vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a jogtalan elsajátítást védett kulturális javak körébe tartozó tárgyra vagy régészeti leletre követik el.

Orgazdaság

378. §

(1) Aki

a) költségvetési csalásból származó vámellenőrzés alól elvont nem közösségi árut,

b) jövedéki adózás alól elvont terméket, vagy

c) lopásból, sikkasztásból, csalásból, hűtlen kezelésből, rablásból, kifosztásból, zsarolásból, jogtalan elsajátításból vagy orgazdaságból származó dolgot

vagyoni haszon végett megszerez, elrejt, vagy elidegenítésében közreműködik, orgazdaságot követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha az orgazdaságot

a) kisebb értékre, vagy

b) szabálysértési értékre üzletszerűen

követik el.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az orgazdaságot

a) nagyobb értékre,

b) védett kulturális javak körébe tartozó tárgyra, műemlékre, régészeti lelőhelyre vagy régészeti leletre,

c) kisebb értékű nemesfémre, vagy

d) kisebb értékre üzletszerűen

követik el.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az orgazdaságot

a) jelentős értékre, vagy

b) nagyobb értékre üzletszerűen

követik el.

(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az orgazdaságot

a) különösen nagy értékre, vagy

b) jelentős értékre üzletszerűen

követik el.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az orgazdaságot

a) különösen jelentős értékre, vagy

b) különösen nagy értékre üzletszerűen

követik el.

Jármű önkényes elvétele

379. §

(1) Aki idegen gépi meghajtású járművet mástól azért vesz el, hogy jogtalanul használja, vagy az így elvett, illetve a rábízott ilyen járművet használja jogtalanul, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt

a) erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel,

b) bűnszövetségben

követik el.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekményt fegyveresen, felfegyverkezve vagy bűnszövetségben követik el.

Uzsora-bűncselekmény

380. §

(1) Aki más rászorult helyzetét kihasználva olyan különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást köt, amely alkalmas arra, hogy annak teljesítése a megállapodás kötelezettjét, a megállapodás kötelezettjének a vele közös háztartásban élő hozzátartozóját, illetve a megállapodás kötelezettje által tartási kötelezettség alapján eltartott személyt súlyos vagy további súlyos nélkülözésnek tegye ki, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az uzsorabűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(3) Uzsora-bűncselekmény elkövetőjével szemben kitiltásnak is helye van.

(4) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az uzsora-bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja.

Magánindítvány

381. §

Lopás, rongálás, sikkasztás, csalás, információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás, hűtlen kezelés, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, illetve jármű önkényes elvétele miatt az elkövető csak magánindítványra büntethető, ha a sértett a hozzátartozója. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az elkövető egyben a sértett gyámja vagy gondnoka.

Értelmező rendelkezések

382. §

(1) E fejezet alkalmazásában

a) dolgon a villamos- és a gazdaságilag hasznosítható más energiát is, úgyszintén a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okiratot is érteni kell, amely a benne tanúsított vagyoni érték vagy jogosultság feletti rendelkezést önmagában - illetve a dematerializált formában kibocsátott értékpapír esetében az értékpapírszámla jogosultjának - biztosítja,

b) vallási tisztelet tárgyán a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyat is érteni kell,

c) nemesfémen a nemesfém ötvözetét vagy a fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot is érteni kell,

d) a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény:

da) az erőszakos vagyon elleni,

db) a vagyon elleni és

dc) a szellemi tulajdonjog elleni bűncselekmény.

XXXVII. Fejezet

A szellemi tulajdonjog elleni bűncselekmények

Bitorlás

383. §

(1) Aki

a) más szellemi alkotását sajátjaként tünteti fel, és ezzel a jogosultnak vagyoni hátrányt okoz,

b) gazdálkodó szervezetnél betöltött munkakörével, tisztségével, tagságával visszaélve más szellemi alkotásának hasznosítását vagy az alkotáshoz fűződő jogok érvényesítését attól teszi függővé, hogy annak díjából, illetve az abból származó haszonból vagy nyereségből részesítsék, illetve jogosultként tüntessék fel,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) E § alkalmazásában szellemi alkotás:

a) a szerzői jogi védelem alá tartozó irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás,

b) a szabadalmazható találmány,

c) az oltalmazható növényfajta,

d) az oltalmazható használati minta,

e) az oltalmazható formatervezési minta, és

f) a mikroelektronikai félvezető termék oltalmazható topográfiája.

Szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése

384. §

(1) Aki másnak vagy másoknak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a szerzői jogról szóló törvény szerint a magáncélú másolásra tekintettel a szerzőt, illetve a kapcsolódó jogi jogosultat megillető üreshordozó díj, illetve reprográfiai díj megfizetését elmulasztja.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését nagyobb vagyoni hátrányt okozva követik el.

(4) Ha a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését

a) jelentős vagyoni hátrányt okozva követik el, a büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig,

b) különösen nagy vagyoni hátrányt okozva követik el, a büntetés két évtől nyolc évig,

c) különösen jelentős vagyoni hátrányt okozva követik el, a büntetés öt évtől tíz évig

terjedő szabadságvesztés.

(5) Nem valósítja meg az (1) bekezdés szerinti bűncselekményt, aki másnak vagy másoknak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait többszörözéssel vagy lehívásra történő hozzáférhetővé tétellel sérti meg, feltéve, hogy a cselekmény jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja.

Védelmet biztosító műszaki intézkedés kijátszása

385. §

(1) Aki a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott hatásos műszaki intézkedést haszonszerzés végett megkerüli, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott hatásos műszaki intézkedés megkerülése céljából

a) az ehhez szükséges eszközt, terméket, számítástechnikai programot, berendezést vagy felszerelést készít, előállít, átad, hozzáférhetővé tesz, vagy forgalomba hoz,

b) az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő gazdasági, műszaki vagy szervezési ismeretet másnak a rendelkezésére bocsátja.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a műszaki intézkedés kijátszását üzletszerűen követik el.

(4) Nem büntethető a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott hatásos műszaki intézkedés megkerüléséhez szükséges eszköz, termék, berendezés, felszerelés készítése vagy előállítása miatt az, aki mielőtt tevékenysége a hatóság tudomására jutott volna, azt a hatóság előtt felfedi, és az elkészített, illetve az előállított dolgot a hatóságnak átadja, és lehetővé teszi a készítésben vagy az előállításban részt vevő más személy kilétének megállapítását.

Jogkezelési adat meghamisítása

386. §

Aki haszonszerzés végett

a) hamis jogkezelési adatot készít,

b) a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott jogkezelési adatot eltávolítja, vagy megváltoztatja,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Iparjogvédelmi jogok megsértése

387. §

(1) Aki a jogosultnak törvény, törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés vagy európai uniós jogi aktus alapján fennálló iparjogvédelmi oltalomból eredő jogát

a) az oltalom tárgyának utánzásával vagy átvételével,

b) az oltalom tárgyának utánzásával vagy átvételével előállított áru forgalomba hozatalával, vagy az ilyen áru forgalomba hozatal céljából való megszerzésével vagy tartásával

megsérti, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az iparjogvédelmi jogok megsértését üzletszerűen követik el.

(3) Ha az iparjogvédelmi jogok megsértését

a) jelentős vagyoni hátrányt okozva követik el, a büntetés egy évtől öt évig,

b) különösen nagy vagyoni hátrányt okozva követik el, a büntetés két évtől nyolc évig,

c) különösen jelentős vagyoni hátrányt okozva követik el, a büntetés öt évtől tíz évig

terjedő szabadságvesztés.

(4) E § alkalmazásában

a) iparjogvédelmi oltalom:

aa) a szabadalmi oltalom,

ab) a növényfajta-oltalom,

ac) a kiegészítő oltalmi tanúsítvány,

ad) a védjegyoltalom,

ae) a földrajziárujelző-oltalom,

af) a formatervezésiminta-oltalom,

ag) a használatiminta-oltalom,

ah) a topográfiaoltalom;

b) áru alatt értendő minden birtokba vehető forgalomképes ingó dolog és a szolgáltatás.

XXXVIII. Fejezet

A pénz- és bélyegforgalom biztonsága elleni bűncselekmények

Pénzhamisítás

388. §

(1) Aki

a) pénzt forgalomba hozatal céljából utánoz, vagy meghamisít,

b) hamis vagy meghamisított pénzt forgalomba hozatal céljából megszerez, az ország területére behoz, onnan kivisz, azon átszállít,

c) hamis vagy meghamisított pénzt forgalomba hoz,

bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a pénzhamisítást

a) különösen nagy vagy azt meghaladó értékű pénzre, vagy

b) bűnszövetségben

követik el.

(3) Aki pénzhamisításra irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki valódiként jogszerűen szerzett hamis vagy meghamisított, kisebb vagy azt el nem érő értékű pénzt forgalomba hoz.

(5) E § alkalmazásában

a) pénz: a törvényes fizetőeszköznek minősülő, vagy jogszabály, az európai uniós jogi aktus vagy a pénzkibocsátásra jogosult intézmény hivatalos közleménye alapján a jövőben, meghatározott időponttól annak minősülő bankjegy és érme, továbbá a forgalomból kivont bankjegy és érme, ha annak törvényes fizetőeszközre történő beváltására jogszabály vagy az európai unió jogi aktusa alapján a kivont bankjegyet, illetve érmét kibocsátó állam nemzeti bankja köteles, vagy arra kötelezettséget vállalt,

b) a bankjeggyel azonos megítélés alá esik a sorozatban kibocsátott, nyomdai úton előállított értékpapír, feltéve, hogy az átruházását jogszabály vagy az értékpapírra rávezetett nyilatkozat nem korlátozza vagy zárja ki,

c) pénz utánzásának kell tekinteni a forgalomból kivont pénz olyan megváltoztatását is, hogy az forgalomban levő pénz látszatát keltse,

d) pénz meghamisításának kell tekinteni olyan jelzés alkalmazását vagy eltávolítását is, amely annak megjelölésére szolgál, hogy a pénz csak meghatározott országban érvényes, illetve a pénz nemesfémtartalmának csökkentését is.

(6) A külföldi pénz és értékpapír a belföldivel azonos védelemben részesül.

Pénzhamisítás elősegítése

389. §

(1) Aki pénzhamisításhoz szükséges anyagot, eszközt, berendezést, gyártási tervet, műszaki leírást vagy számítástechnikai programot készít, átad, elfogad, megszerez, tart, az ország területére behoz, onnan kivisz, azon átszállít, vagy forgalomba hoz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a pénzhamisítás elősegítését bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

Bélyeghamisítás

390. §

(1) Aki forgalomba hozatal vagy felhasználás céljából

a) bélyeget utánoz, vagy meghamisít,

b) hamis vagy meghamisított bélyeget megszerez, az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki hamis, meghamisított vagy felhasznált bélyeget valódiként vagy fel nem használtként forgalomba hoz, vagy felhasznál.

(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bélyeghamisítást

a) különösen nagy vagy azt meghaladó értékű bélyegre, illetve

b) bűnszövetségben

követik el.

(4) A büntetés vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztés, ha a bélyeghamisítást kisebb vagy azt el nem érő értékű bélyegre követik el.

(5) E § alkalmazásában

a) bélyeg:

aa) a postabélyeg, akkor is, ha még nem került forgalomba, vagy onnan már kivonták,

ab) a postai szolgáltatás bérmentesítésére alkalmas jelzés és a bérmentesítő gép lenyomata, a díjazással kapcsolatos postai felülnyomás, felírás vagy jelzés, és a nemzetközi válaszdíj szelvény,

ac) a fizetési kötelezettség teljesítésére a hatóság által kibocsátott bélyeg, akkor is, ha még nem került forgalomba, vagy onnan már kivonták, addig az időpontig, amíg visszaváltására, illetve cseréjére az állam jogszabály alapján köteles,

ad) fém természetének vagy tartalmának bizonyítására szolgáló hatósági jel,

ae) az adó biztosítására szolgáló hatósági jegy, valamint termék minőségének, mennyiségének, egyéb lényeges tulajdonságának bizonyítására szolgáló hatósági jegy,

af) a mérésügyi hatóság által mérőeszköz hitelesítésének és vizsgálatának bizonyítására, valamint hordó űrtartalmának jelzésére használt bélyegző és pecsét,

b) forgalomba hozatalon a bélyeggyűjtés céljára forgalomba hozást is érteni kell,

c) meghamisításon a bélyegnek gyűjtés célját szolgáló jogosulatlan megváltoztatását is érteni kell.

(6) A külföldi bélyeg a belföldivel azonos védelemben részesül.

Készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítása

391. §

(1) Aki felhasználás céljából

a) készpénz-helyettesítő fizetési eszközt meghamisít,

b) hamis készpénz-helyettesítő fizetési eszközt készít, vagy

c) az elektronikus készpénzhelyesítő fizetési eszközön tárolt adatokat vagy az ahhoz kapcsolódó biztonsági elemeket technikai eszközzel rögzíti,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítására irányuló előkészületet követ el, elzárással büntetendő.

(3) A külföldön kibocsátott készpénz-helyettesítő, illetve elektronikus készpénzhelyettesítő fizetési eszköz a belföldön kibocsátott készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel azonos védelemben részesül.

Készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés

392. §

(1) Aki

a) olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, amely nem vagy nem kizárólag a sajátja, vagy amelynek a használatára nem vagy nem kizárólagosan jogosult, mástól, annak beleegyezése nélkül, jogtalanul megszerez, b)

ba) hamis vagy meghamisított,

bb) az a) pontban meghatározott módon megszerzett készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, vagy

bc) az elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszközön tárolt adatokat vagy az ahhoz kapcsolódó biztonsági elemeket

átad, megszerez, az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélést bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(3) A külföldön kibocsátott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz a belföldön kibocsátott készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel azonos védelemben részesül.

Készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisításának elősegítése

393. §

(1) Aki készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisításához vagy a készpénzhelyesítő fizetési eszközön lévő adat technikai eszközzel való rögzítéséhez szükséges anyagot, eszközt, berendezést vagy számítástechnikai programot készít, megszerez, tart, átad, forgalomba hoz, az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

XXXIX. Fejezet

A költségvetést károsító bűncselekmények

Társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés

394. §

(1) Aki társadalombiztosítási ellátás, vagy az államháztartás alrendszereiből jogszabály alapján természetes személy részére nyújtható pénzbeli vagy természetbeni juttatás megszerzése vagy megtartása céljából mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, vagy a valós tényt elhallgatja, és ezzel kárt okoz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaéléssel okozott kárt a vádirat benyújtásáig megtéríti.

Költségvetési csalás

395. §

(1) Aki

a) költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja,

b) költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul vesz igénybe, vagy

c) költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel,

és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a költségvetési csalás nagyobb vagyoni hátrányt okoz, illetve

b) az (1) bekezdésben meghatározott költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a költségvetési csalás jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy

b) a nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a költségvetési csalás különösen nagy vagyoni hátrányt okoz, vagy

b) a jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(5) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a költségvetési csalás különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy

b) a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(6) Az (1)-(5) bekezdés szerint büntetendő, aki a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényben, valamint a felhatalmazásán alapuló jogszabályban megállapított feltétel hiányában vagy hatósági engedély nélkül jövedéki terméket előállít, megszerez, tart, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, és ezzel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz.

(7) Aki költségvetésből származó pénzeszközökkel kapcsolatban előírt elszámolási, számadási, vagy az előírt tájékoztatási kötelezettségének nem vagy hiányosan tesz eleget, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(8) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az (1)-(6) bekezdésében meghatározott költségvetési csalással okozott vagyoni hátrányt a vádirat benyújtásáig megtéríti. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(9) E § alkalmazásában

a) költségvetésen az államháztartás alrendszereinek költségvetését - ideértve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését és az elkülönített állami pénzalapokat -, a nemzetközi szervezet által vagy nevében kezelt költségvetést, valamint az Európai Unió által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat kell érteni. Költségvetésből származó pénzeszköz vonatkozásában elkövetett bűncselekmény tekintetében a felsoroltakon kívül költségvetésen a külföldi állam által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat is érteni kell;

b) vagyoni hátrány alatt érteni kell a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett bevételkiesést, valamint a költségvetésből jogosulatlanul igénybe vett vagy céltól eltérően felhasznált pénzeszközt is.

A költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása

396. §

A gazdálkodó szervezet vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója, ha a felügyeleti vagy az ellenőrzési kötelezettség teljesítését elmulasztja, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a költségvetési csalást a gazdálkodó szervezet tagja vagy dolgozója a gazdálkodó szervezet tevékenysége körében elkövesse, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Jövedékkel visszaélés elősegítése

397. §

(1) Aki

a) jövedéki termék előállítására alkalmas, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényben, valamint a felhatalmazásán alapuló jogszabályban meghatározott berendezést, készüléket, eszközt vagy alapanyagot engedély nélkül, vagy a jogszabály megszegésével előállít, megszerez, tart, forgalomba hoz, illetve

b) a forgalomba hozatalhoz szükséges zárjegyet vagy adójegyet engedély nélkül vagy jogszabály megszegésével előállít, megszerez, vagy tart,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt

a) üzletszerűen,

b) jelentős mennyiségű alapanyagra vagy zárjegyre, illetve

c) jelentős vagy azt meghaladó értékű adójegyre

követik el.

(3) A (2) bekezdés b) pontja alkalmazása szempontjából

a) az alapanyag jelentős mennyiségű, ha

aa) motorbenzinként vagy gázolajként, motorbenzin- vagy gázolaj-adalékként, illetve hígítóanyagként felhasználható adómérték nélküli ásványolajtermék esetén a 20 000 litert,

ab) adómérték nélküli cseppfolyós szénhidrogén esetén a 45 000 kilogrammot,

ac) adómérték nélküli gáz halmazállapotú szénhidrogén esetén a 100 000 nm3-t,

ad) cukorcefre esetén a 10 000 litert,

ae) cukor- vagy keményítőtartalmú mezőgazdasági eredetű termékből készült cefre esetén a 25 000 litert,

af) vágott dohány esetén a 450 kilogrammot,

b) a zárjegy jelentős mennyiségű, ha az 5000 darabot

meghaladja.

XL. Fejezet

Pénzmosás

Pénzmosás

398. §

(1) Aki más által elkövetett büntetendő cselekményből származó

a) dolgot átalakítja, átruházza, vagy a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe abból a célból, hogy

aa) az ilyen dolog eredetét eltitkolja, elleplezze, vagy

ab) a más által elkövetett büntetendő cselekmény elkövetőjével szemben folytatott büntetőeljárást meghiúsítsa,

b) dolog eredetét, az ilyen dolgon fennálló jogot vagy az e jogban bekövetkezett változásokat, az ilyen dolog helyének változását vagy azt a helyet, ahol az ilyen dolog található, eltitkolja, vagy elleplezi,

bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó dolgot

a) magának vagy harmadik személynek megszerzi,

b) megőrzi, kezeli, használja, vagy felhasználja, azon vagy az ellenértékén más anyagi javakat szerez,

ha a dolog eredetét az elkövetés időpontjában ismerte.

(3) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki bűncselekményének elkövetéséből származó dolgot ezen eredetének leplezése, titkolása céljából

a) gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja,

b) a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe.

(4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)-(3) bekezdésben meghatározott pénzmosást

a) üzletszerűen,

b) különösen nagy vagy azt meghaladó értékre,

c) pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független biztosításközvetítő, illetve önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár vagy foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézmény, szerencsejáték szervezésével foglalkozó szervezet, vagy szabályozott ingatlanbefektetési társaság tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként,

d) hivatalos személyként, vagy

e) ügyvédként

követik el.

(5) Aki az (1)-(4) bekezdésben meghatározott pénzmosás elkövetésében megállapodik, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

399. §

(1) Aki a más által elkövetett bűncselekményből származó

a) dolgot gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja,

b) dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe,

és gondatlanságból nem tud a dolog ezen eredetéről, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

a) különösen nagy vagy azt meghaladó értékre,

b) pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független biztosításközvetítő, illetve önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár vagy foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézmény, szerencsejáték szervezésével foglalkozó szervezet, vagy szabályozott ingatlanbefektetési társaság tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként, illetve

c) hivatalos személyként követik el.

(3) Nem büntethető az (1)-(2) bekezdésben meghatározott pénzmosás miatt, aki a hatóságnál önként feljelentést tesz, és az elkövetés körülményeit feltárja, feltéve, hogy a bűncselekményt még nem vagy csak részben fedezték fel.

A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása

400. §

Aki a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésével és megakadályozásával kapcsolatos, törvényben előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Értelmező rendelkezés

401. §

(1) A 398-399. § alkalmazásában dolgon a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okiratot, dematerializált értékpapírt is érteni kell, amely a benne tanúsított vagyoni érték vagy jogosultság feletti rendelkezést önmagában, illetve dematerializált formában kibocsátott értékpapír esetén az értékpapírszámla jogosultjának biztosítja.

(2) A 398-399. § alkalmazásában pénzügyi tevékenységen, illetve pénzügyi szolgáltatás igénybevételén a pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, befektetési szolgáltatási vagy befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatási, árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, kockázati tőkealapkezelési, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél, vagy biztosítási, viszontbiztosítási vagy független biztosításközvetítői, illetve önkéntes kölcsönös biztosító pénztári, magán-nyugdíjpénztári vagy foglalkoztatói nyugdíj szolgáltatási tevékenységet, illetve annak igénybevételét kell érteni.

XLI. Fejezet

A gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények

A számvitel rendjének megsértése

402. §

(1) Aki a számvitelről szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt bizonylati rendet megsérti vagy könyvvezetési, beszámoló készítési kötelezettségét megszegi, és ezzel

a) a számvitelről szóló törvény szerinti megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő, vagy

b) az adott üzleti évet érintően vagyoni helyzete áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az egyéni vállalkozó, valamint a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó más gazdálkodó is, aki jogszabályban meghatározott nyilvántartási, bizonylatolási kötelezettségét megszegi, és ezzel vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja.

(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független biztosításközvetítő, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár vagy foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézmény vagy szabályozott ingatlanbefektetési társaság körében követik el.

Csődbűncselekmény

403. §

(1) Aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén

a) a vagyon vagy annak egy része elrejtésével, eltitkolásával, megrongálásával, megsemmisítésével, használhatatlanná tételével,

b) színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével, vagy

c) az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon

a gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet

a) fizetésképtelenné válását vagy annak látszatát az (1) bekezdésben meghatározott magatartások valamelyikével idézi elő, és ezzel vagy

b) fizetésképtelensége esetén az (1) bekezdésben meghatározott magatartások valamelyikével a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csődbűncselekményt stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetre nézve követik el, vagy

b) a tényleges vagy színlelt vagyoncsökkenés mértéke különösen jelentős.

(4) Aki a felszámolás elrendelését követően valamely hitelezőjét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvényben meghatározott kielégítési sorrend megsértésével előnyben részesíti, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Az (1)-(3) bekezdésében meghatározott bűncselekmény akkor büntethető, ha

a) a csődeljárást megindították,

b) a felszámolást, kényszertörlési, illetve kényszer-végelszámolási eljárást elrendelték, vagy

c) a felszámolási eljárás megindítása törvény kötelező rendelkezése ellenére nem történt meg.

(6) A csődbűncselekményt tettesként az követheti el, aki az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagy arra lehetősége van, akkor is, ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen.

Tartozás fedezetének elvonása

404. §

(1) Aki írásbeli szerződés alapján fennálló követelés fedezetéül szolgáló vagyont részben vagy egészben elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyonra követi el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt különösen nagy vagy azt meghaladó értékre követik el.

(4) Tartozás fedezetének elvonása miatt az elkövető nem büntethető, ha a tartozást a vádirat benyújtásáig kiegyenlíti.

Engedély nélküli nemzetközi kereskedelmi tevékenység

405. §

Aki árut a behozatalához vagy kiviteléhez szükséges engedély nélkül az ország területére behoz, vagy onnan kivisz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Saját tőke csorbítása

406. §

A részvénytársaság, a korlátolt felelősségű társaság, a szövetkezet, az európai részvénytársaság vagy az európai szövetkezet vezető tisztségviselője vagy tagja, aki a társaság saját tőkéjét részben vagy egészben elvonja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Jogosulatlan pénzügyi tevékenység

407. §

Aki törvényben előírt engedély nélkül

a) pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási,

b) befektetési szolgáltatási, illetve befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatási, árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, kockázati tőkealap-kezelési, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél,

c) biztosítási, viszontbiztosítási vagy független biztosításközvetítési, illetve

d) önkéntes kölcsönös biztosító pénztári, magán-nyugdíjpénztári vagy foglalkoztatói nyugdíj szolgáltatási

tevékenységet végez, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása

408. §

(1) A gazdálkodó szervezet vezető állású személye, aki közreműködik abban, hogy

a) a gazdálkodó szervezet a székhelyén, telephelyén vagy fióktelepén ne legyen fellelhető,

b) közhitelű nyilvántartásba olyan személy kerüljön a gazdálkodó szervezet képviseletére jogosult személyként bejegyzésre, akinek lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen, illetve ismeretlennek minősül, vagy

c) közhitelű nyilvántartásba a gazdálkodó szervezet tulajdonosaként olyan személy vagy gazdálkodó szervezet kerüljön bejegyzésre, akinek a lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen vagy ismeretlennek minősül, illetve amely a székhelyén, telephelyén vagy fióktelepén nem lelhető fel, vagy aki, illetve amely nem a tényleges tulajdonos,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki közhitelű nyilvántartásba bejegyzendő, gazdasági tevékenységhez kapcsolódó adat, jog vagy tény bejelentését, illetve ilyen adat, jog vagy tény változásának bejelentését elmulasztja, ha a bejelentési kötelezettségét jogszabály írja elő, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) E § alkalmazása szempontjából tényleges tulajdonosnak minősül az a személy vagy gazdálkodó szervezet, aki, illetve amely a gazdálkodó szervezetben közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább tíz százalékával vagy a Polgári Törvénykönyv szerinti meghatározó befolyással rendelkezik.

Bennfentes kereskedelem

409. §

Aki

a) bennfentes információ felhasználásával pénzügyi eszközre vonatkozó ügyletet köt,

b) a birtokában lévő bennfentes információra tekintettel mást azzal bíz meg, hogy a bennfentes információval érintett pénzügyi eszközre vonatkozó ügyletet kössön, vagy

c) előnyszerzés végett bennfentes információt illetéktelen személynek átad,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Tőkebefektetési csalás

410. §

Aki

a) a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetéről vagy vezető állású személyéről e tevékenységével összefüggésben, illetve a gazdálkodó szervezetre vonatkozóan pénzügyi eszközről valótlan adat közlésével vagy híresztelésével, illetve adat elhallgatásával, vagy

b) pénzügyi eszközre vonatkozó színlelt ügylet kötésével

másokat tőkebefektetésre vagy a befektetés emelésére, illetve tőkebefektetés eladására vagy a befektetés csökkentésére rábír, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Piramisjáték szervezése

411. §

Aki mások pénzének előre meghatározott formában történő, és kockázati tényezőt is tartalmazó módon való összegyűjtésén és szétosztásán alapuló olyan játékot szervez, amelyben a láncszerűen bekapcsolódó résztvevők a láncban előttük álló résztvevők számára közvetlenül, vagy a szervező útján pénzfizetést vagy más szolgáltatást teljesítenek, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Gazdasági titok megsértése

412. §

(1) Az a bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitok megtartására köteles személy, aki bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitoknak minősülő adatot jogtalan előnyszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tesz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő

(2) Nem valósítja meg a gazdasági titok megsértését, aki

a) a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra vonatkozó törvényben meghatározott kötelezettségének tesz eleget, vagy

b) a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzésével és megakadályozásával, a bennfentes kereskedelemmel, piacbefolyásolással és a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos, törvényben előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget, vagy ilyet kezdeményez, akkor sem, ha az általa jóhiszeműen tett bejelentés megalapozatlan volt.

Értelmező rendelkezések

413. §

(1) A 409. és a 410. § alkalmazásában pénzügyi eszközön

a) a pénzügyi eszközt, az egyéb tőzsdei terméket és bármilyen más eszközt, amelynek a forgalmazását az Európai Unió valamely tagállama szabályozott piacán engedélyezték, vagy amelyre vonatkozóan az ilyen piacon történő forgalmazásra engedélyezés iránti kérelmet nyújtottak be,

b) azt a pénzügyi eszközt, amely nincs jelen szabályozott piacon, de értéke valamely, az a) pontban felsorolt pénzügyi eszköz értékétől vagy árfolyamától függ, és

c) a rendszeres vagy rendkívüli tájékoztatási kötelezettség megszűnéséig a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírt

is érteni kell.

(2) A 408. és a 410. § alkalmazásában vezető állású személy:

a) a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, felügyelő bizottsági tagja,

b) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve a külföldi székhelyű európai gazdasági egyesülés magyarországi telephelye vezetésére kinevezett személy, és

c) minden olyan személy, akit a gazdálkodó szervezet alapszabálya, alapító okirata vagy társasági szerződése ilyenként határoz meg.

XLII. Fejezet

A fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények

Rossz minőségű termék forgalomba hozatala

414. §

(1) Aki rossz minőségű terméket jó minőségű termékként forgalomba hoz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű vagy értékű rossz minőségű termékre követik el.

(3) Aki rossz minőségű termék forgalomba hozatalára irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Nem büntethető a (4) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetője, ha mihelyt tudomást szerez a termék rossz minőségéről, mindent megtesz azért, hogy a rossz minőségű termék a birtokába visszakerüljön.

(6) E § alkalmazásában rossz minőségű a termék, ha a jogszabályban vagy az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában előírt biztonságossági vagy minőségi követelményeknek nem felel meg, ilyen előírás hiányában akkor, ha a termék rendeltetésszerűen nem használható, vagy használhatósága jelentős mértékben csökkent.

Megfelelőség hamis tanúsítása

415. §

(1) Aki a jogszabályban vagy az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában előírt megfelelőség-tanúsítási kötelezettség esetén kiállítandó megfelelőségi tanúsítványban, illetve megfelelőségi nyilatkozatban vagy megfelelőségi jelölés használatával jelentős mennyiségű vagy értékű termék megfelelőségéről valótlan adatot tanúsít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Fogyasztók megtévesztése

416. §

(1) Aki szervezett termékbemutatón különleges árkedvezmény vagy árelőny meglétéről, vagy nyerési esélyről megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az áru értékesítése érdekében nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős mennyiségű, illetve értékű áru lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt az áru egészségre vagy környezetre gyakorolt hatásával, veszélyességével, kockázataival vagy biztonságosságával kapcsolatos jellemzőivel összefüggésben követik el.

(4) E § alkalmazásában

a) az áru lényeges tulajdonsága:

aa) az áru összetétele, műszaki jellemzői és az árunak az adott célra való alkalmassága,

ab) az áru eredete, származási helye,

ac) az ára tesztelése, ellenőrzöttsége vagy annak eredménye.

b) szervezett termékbemutató: termék forgalmazása céljából szervezett utazás vagy rendezvény alkalmával folytatott kiskereskedelmi tevékenység.

Üzleti titok megsértése

417. §

Aki jogtalan előnyszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva üzleti titkot jogosulatlanul megszerez, felhasznál, más személy részére hozzáférhetővé tesz, vagy nyilvánosságra hoz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Versenytárs utánzása

418. §

(1) Aki a versenytárs hozzájárulása nélkül árut olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel állít elő, amelyről a versenytárs vagy annak jellegzetes tulajdonsággal rendelkező áruja ismerhető fel, vagy ilyen árut forgalomba hozatal céljából megszerez, tart, vagy forgalomba hoz, ha más bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű vagy értékű utánzott árura követik el.

Versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban

419. §

(1) Aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolása érdekében az árak, díjak, egyéb szerződéses feltételek rögzítésére vagy a piac felosztására irányuló megállapodást köt, vagy más összehangolt magatartást tanúsít, és ezzel a versenyt korlátozza, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolása érdekében a vállalkozások egyesülete, a köztestület, az egyesülés és más hasonló szervezet olyan döntésének a meghozatalában vesz részt, amely a versenyt korlátozza.

(3) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt jelentős értéket meg nem haladó közbeszerzési értékre követik el.

(4) Nem büntethető az (1)-(3) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetője, ha a cselekményt, mielőtt az a büntető ügyekben eljáró hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja.

(5) Nem büntethető az (1)-(3) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetője, ha a cselekmény elkövetésekor olyan vállalkozás vezető tisztségviselője, tagja, felügyelő bizottságának tagja, alkalmazottja vagy ezek megbízottja, amely - mielőtt a versenyfelügyeleti ügyekben eljáró hatóság az ügyben vizsgálatot indított volna - a cselekményre kiterjedően a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény szerinti bírság mellőzésére alapot adó kérelmet nyújtott be, és az elkövetés körülményeit feltárja.

(6) A büntetés korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető azzal szemben, aki a cselekmény elkövetésekor olyan vállalkozás vezető tisztségviselője, tagja, felügyelő bizottságának tagja, alkalmazottja vagy ezek megbízottja, amely a versenyfelügyeleti ügyben eljáró hatóságnál a cselekményre kiterjedően a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény szerinti bírság mellőzésére vagy csökkentésére alapot adó kérelmet nyújtott be, és az elkövetés körülményeit feltárja.

Értelmező rendelkezések

420. §

E fejezet alkalmazásában

a) termék: minden birtokba vehető, forgalomképes ingó dolog és a dolog módjára hasznosítható természeti erők,

b) áru: a termék, az ingatlan, a szolgáltatás és a vagyoni értékű jog.

XLIII. Fejezet

Tiltott adatszerzés és az információs rendszer elleni bűncselekmények

Tiltott adatszerzés

421. §

(1) Aki személyes adat, magántitok, gazdasági titok vagy üzleti titok jogosulatlan megismerése céljából

a) más lakását, egyéb helyiségét vagy az azokhoz tartozó bekerített helyet titokban átkutatja,

b) más lakásában, egyéb helyiségében vagy az azokhoz tartozó bekerített helyen történteket technikai eszköz alkalmazásával megfigyeli, vagy rögzíti,

c) más közlést tartalmazó zárt küldeményét felbontja, vagy megszerzi, és annak tartalmát technikai eszközzel rögzíti,

d) elektronikus hírközlő hálózat - ideértve az információs rendszert is - útján másnak továbbított vagy azon tárolt adatot kifürkész, és az észlelteket technikai eszközzel rögzíti,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki fedett nyomozó vagy a bűnüldöző hatósággal, illetve titkosszolgálattal titkosan együttműködő személy kilétének vagy tevékenységének megállapítása céljából az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül információt gyűjt.

(3) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az (1)-(2) bekezdésben meghatározott módon megismert személyes adatot, magántitkot, gazdasági titkot vagy üzleti titkot továbbít vagy felhasznál.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)-(3) bekezdésben meghatározott tiltott adatszerzést

a) hivatalos eljárás színlelésével,

b) üzletszerűen,

c) bűnszövetségben, vagy

d) jelentős érdeksérelmet okozva

követik el.

Információs rendszer vagy adat megsértése

422. §

(1) Aki

a) információs rendszerbe az információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés megsértésével vagy kijátszásával jogosulatlanul belép, vagy a belépési jogosultsága kereteit túllépve vagy azt megsértve bent marad,

b) az információs rendszer működését jogosulatlanul vagy jogosultsága kereteit megsértve akadályozza, vagy

c) információs rendszerben lévő adatot jogosulatlanul vagy jogosultsága kereteit megsértve megváltoztat, töröl, vagy hozzáférhetetlenné tesz,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott bűncselekmény jelentős számú információs rendszert érint.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt közérdekű üzem ellen követik el.

(4) E § alkalmazásában adat: információs rendszerben tárolt, kezelt, feldolgozott vagy továbbított tények, információk, vagy fogalmak minden olyan formában való megjelenése, amely információs rendszer általi feldolgozásra alkalmas, ideértve azon programot is, amely valamely funkciónak az információs rendszer által való végrehajtását biztosítja.

Információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása

423. §

(1) Aki a 374. vagy a 422. §-ban meghatározott bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő

a) jelszót vagy számítástechnikai programot készít, átad, hozzáférhetővé tesz, megszerez, vagy forgalomba hoz, illetve

b) jelszó vagy számítástechnikai program készítésére vonatkozó gazdasági, műszaki, szervezési ismereteit más rendelkezésére bocsátja,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Nem büntethető az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekmény elkövetője, ha - mielőtt a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges vagy ezt megkönnyítő jelszó vagy számítástechnikai program készítése a büntető ügyekben eljáró hatóság tudomására jutott volna - tevékenységét a hatóság előtt felfedi, az elkészített dolgot a hatóságnak átadja, és lehetővé teszi a készítésben részt vevő más személy kilétének megállapítását.

(3) E § alkalmazásában jelszó: az információs rendszerbe vagy annak egy részébe való belépést lehetővé tevő, számokból, betűkből, jelekből, biometrikus adatokból vagy ezek kombinációjából álló bármely azonosító.

XLIV. Fejezet

A honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekmények

Bevonulási kötelezettség megszegése

424. §

(1) Az a hadköteles, aki katonai bevonulási kötelezettségének nem tesz eleget, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Kibúvás a katonai szolgálat alól

425. §

Az a hadköteles, aki abból a célból, hogy a katonai szolgálat alól kivonja magát,

a) megjelenési vagy bevonulási kötelezettségének nem tesz eleget, illetve

b) testét megcsonkítja, egészségét károsítja, vagy megtévesztő magatartást tanúsít,

bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Katonai szolgálat megtagadása

426. §

Az a hadköteles, aki katonai szolgálatának teljesítését megtagadja, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Hadkötelezettség teljesítésének akadályozása

427. §

(1) Aki olyan cselekményt követ el, amelynek célja annak meghiúsítása, hogy a hadköteles a bevonulási kötelezettségét teljesítse, bűntett miatt a 424. §-ban meghatározottak szerint büntetendő.

(2) Aki olyan cselekményt követ el, amelynek célja, hogy hadkötelest a 425. §-ban meghatározott módon a katonai szolgálat alól kivonjon, az ott meghatározottak szerint büntetendő.

Polgári védelmi kötelezettség megszegése

428. §

(1) Aki a polgári védelmi szolgálatát nem látja el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos veszélyt idéz elő.

(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Honvédelmi munkakötelezettség megsértése

429. §

Az a honvédelmi munkára kötelezett személy, aki e kötelezettségét távolmaradásával vagy más módon súlyosan megsérti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Szolgáltatási kötelezettség megszegése

430. §

Aki gazdasági vagy anyagi szolgáltatásban álló honvédelmi kötelezettségét súlyosan megszegi vagy kijátssza, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A büntetés korlátlan enyhítése

431. §

A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az e fejezetben meghatározott bűncselekmény elkövetője az elmulasztott kötelezettségének önként eleget tesz.

Értelmező rendelkezések

432. §

(1) E fejezet rendelkezéseit megelőző védelmi helyzetben bevezetett hadkötelezettség elrendelését követően és rendkívüli állapotban kell alkalmazni.

(2) A polgári védelmi kötelezettség megszegésének bűncselekménye az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül szükségállapotban és veszélyhelyzetben, a szolgálati kötelezettség megszegésének bűncselekménye veszélyhelyzetben is elkövethető.

(3) A honvédelmi munkakötelezettség megsértése csak rendkívüli állapotban követhető el.

XLV. Fejezet

A katonai bűncselekmények

Szökés

433. §

(1) Aki abból a célból, hogy katonai szolgálatának teljesítése alól végleg kivonja magát, szolgálati helyét önkényesen elhagyja, vagy attól távol marad, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a szökést

a) fegyveresen,

b) csoportosan,

c) fontos szolgálat teljesítése közben vagy a szolgálat felhasználásával, vagy

d) személy elleni erőszak alkalmazásával,

e) külföldre

követik el.

(3) Öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon külföldre szökik, illetve aki a szökést háború idején vagy megelőző védelmi helyzetben követi el.

(4) Aki a (2) bekezdésben meghatározott szökésre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig, a (3) bekezdésben meghatározott esetben bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Korlátlanul enyhíthető a szökés elkövetőjének büntetése, ha a hatóságnál harminc napon belül önként jelentkezik. A határidőbe a szökés napja nem számít bele.

Önkényes eltávozás

434. §

(1) Aki szolgálati helyéről önkényesen eltávozik, vagy attól távol marad, és távolléte a két napot meghaladja, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Ha az önkényes távollét tartama meghaladja a kilenc napot, a büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés.

(3) Ha az önkényes eltávozást háború idején, megelőző védelmi helyzetben, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenység vagy békefenntartás során követik el, a büntetés

a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben bűntett miatt egy évtől öt évig,

b) a (2) bekezdésben meghatározott esetben két évtől nyolc évig

terjedő szabadságvesztés.

Kibúvás a szolgálat alól

435. §

(1) Aki abból a célból, hogy katonai szolgálatának teljesítése alól végleg kivonja magát, testét megcsonkítja, egészségét károsítja, vagy megtévesztő magatartást tanúsít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt azért követi el, hogy katonai szolgálatának teljesítése alól ideiglenesen kivonja magát, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Ha az ideiglenes kivonás tartama meghaladja a hat napot, a büntetés két évig terjedő szabadságvesztés.

(4) Ha a bűncselekményt háború idején vagy megelőző védelmi helyzetben követik el, a büntetés

a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben öt évtől tizenöt évig,

b) a (2) bekezdésben meghatározott esetben bűntett miatt egy évtől öt évig,

c) a (3) bekezdésben meghatározott esetben két évtől nyolc évig

terjedő szabadságvesztés.

A szolgálat megtagadása

436. §

(1) Aki a katonai szolgálat teljesítését kifejezetten megtagadja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a szolgálat megtagadását háború idején vagy megelőző védelmi helyzetben követik el.

Kötelességszegés szolgálatban

437. §

(1) Aki őr-, ügyeleti, vagy egyéb készenléti szolgálatban - az adott szolgálatra vonatkozó szolgálati intézkedés rendelkezéseit megszegve - elalszik, vagy a szolgálat ideje alatt szeszes italt, illetve kábítószert vagy kábítószernek nem minősülő kábító hatású anyagot vagy szert fogyaszt, rendeltetési helyét elhagyja, vagy a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést más módon súlyosan megszegi, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Ha a bűncselekmény a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével jár, a büntetés bűntett miatt

a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben három évig,

b) háború idején vagy megelőző védelmi helyzetben egy évtől öt évig

terjedő szabadságvesztés.

(3) A büntetés bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt harchelyzetben, illetve külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenység vagy békefenntartás során követik el, és abból különösen nagy hátrány származik.

(4) Aki a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt a (2) bekezdésben meghatározott esetben az ott tett megkülönböztetés szerint elzárással, illetve egy évig terjedő szabadságvesztéssel, a (3) bekezdés esetén három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Szolgálati feladat alóli kibúvás

438. §

(1) Aki fontos szolgálati feladat alól megtévesztéssel vagy távolmaradással kivonja, vagy annak teljesítésére képtelenné teszi magát, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével jár, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenység vagy békefenntartás során követik el, a büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés.

(3) Ha a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt háború idején vagy megelőző védelmi helyzetben követik el, a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.

Jelentési kötelezettség megszegése

439. §

(1) Aki fontos szolgálati ügyben kellő időben nem tesz jelentést, vagy valótlan jelentést tesz, ha a bűncselekmény a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével jár, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt háború idején, megelőző védelmi helyzetben, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenység vagy békefenntartás során követik el.

Szolgálati visszaélés

440. §

(1) Aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, illetve jogtalan előnyt szerezzen, szolgálati hatalmával vagy helyzetével visszaél, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményből jelentős hátrány származik.

Zendülés

441. §

(1) Aki a szolgálati rend és fegyelem ellen irányuló olyan csoportos, nyílt ellenszegülésben vesz részt, amely a szolgálati feladatok teljesítését jelentősen zavarja, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a zendülés

a) kezdeményezője, szervezője, és vezetője,

b) résztvevője, ha az elöljáró vagy a zendüléssel szemben fellépő ellen erőszakot alkalmaz.

(3) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a zendülés különösen súlyos következménnyel jár.

(4) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a zendülés halált okoz.

(5) A büntetés

a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évtől nyolc évig,

b) a (2) bekezdésben meghatározott esetben öt évtől tizenöt évig

terjedő szabadságvesztés, ha a zendülést háború idején vagy megelőző védelmi helyzetben követik el.

(6) Ha az (1)-(2) bekezdésben meghatározott zendülést harchelyzetben követik el, a büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés.

(7) Aki zendülésre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt három évig, háború idején, harchelyzetben vagy megelőző védelmi helyzetben egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(8) Az (1) bekezdésében meghatározott esetben korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki a zendülést, mielőtt az súlyosabb következménnyel jár, vagy miután felszólították, abbahagyja.

Zendülés megakadályozásának elmulasztása

442. §

(1) Aki a tudomására jutott zendülést vagy annak előkészületét tőle telhetőleg nem akadályozza meg, illetve késedelem nélkül nem jelenti, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt háború idején, harchelyzetben vagy megelőző védelmi helyzetben követik el.

Parancs iránti engedetlenség

443. §

(1) Aki a parancsot nem teljesíti, vétség miatt elzárással büntetendő.

(2) Ha a parancs iránti engedetlenséget csoportosan követik el, a büntetés két évig terjedő szabadságvesztés.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a parancs iránti engedetlenség

a) más alárendeltek jelenlétében vagy egyébként nyilvánosan, akár a parancs teljesítésének kifejezett megtagadásával, akár egyéb sértő módon történik, illetve

b) a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátrány veszélyével jár.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekményt háború idején vagy megelőző védelmi helyzetben követik el.

(5) Aki háborúban a harci parancsot, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenység vagy békefenntartás során a fegyverhasználatra vonatkozó parancsot nem teljesíti, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak

444. §

(1) Aki

a) az elöljáróval szemben,

b) a feljebbvalóval, az őrrel, vagy más szolgálati közeggel szemben

szolgálatának teljesítése közben vagy amiatt erőszakot alkalmaz, azzal fenyeget, vagy tettleges ellenállást tanúsít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a bűncselekményt fegyveresen, felfegyverkezve, vagy csoportosan követik el,

b) a bűncselekmény egyben parancs iránti engedetlenség is,

c) a bűncselekmény súlyos testi sértéssel, illetve a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátrány veszélyével jár.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, vagy életveszélyt okoz.

(4) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény a sértett halálát okozza.

(5) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a) a bűncselekmény szándékos emberölést is megvalósít, vagy

b) a bűncselekményt harchelyzetben követik el.

(6) A büntetés

a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben egy évtől öt évig,

b) a (2) bekezdésben meghatározott esetben két évtől nyolc évig, és

c) a (3) bekezdésben meghatározott esetben öt évtől tizenöt évig

terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt háború idején vagy megelőző védelmi helyzetben követik el.

Elöljáró vagy szolgálati közeg védelmére kelt vagy arra rendelt személy elleni erőszak

445. §

A 444. § szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt elöljáró vagy szolgálati közeg védelmére kelt vagy erre rendelt személy sérelmére követik el.

Szolgálati tekintély megsértése

446. §

(1) Aki

a) az elöljáró, illetve

b) a szolgálatát teljesítő feljebbvaló, őr, vagy más szolgálati közeg

tekintélyét más előtt vagy feltűnően durván megsérti, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt több katona előtt vagy egyébként nyilvánosan követik el.

Bujtogatás

447. §

(1) Aki katonák között az elöljáró, a parancs, a szolgálati rend, vagy a fegyelem iránt elégedetlenséget szít, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bujtogatásból a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátrány származik.

Alárendelt megsértése

448. §

(1) Aki alárendeltjét emberi méltóságában más előtt vagy feltűnően durván megsérti, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt

a) aljas indokból,

b) súlyos testi vagy lelki gyötrelmet okozva,

c) több katona előtt, illetve

d) több alárendelt sérelmére

követik el.

(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést, vagy a szolgálatra jelentős hátrányt okoz.

Elöljárói hatalommal visszaélés

449. §

Aki elöljárói hatalmával visszaélve alárendeltjét

a) fegyelmi fenyítéssel sújtja,

b) panaszjogának gyakorlásában korlátozza,

c) járandóságában megrövidíti, vagy anyagilag megterheli,

d) magáncélra igénybe veszi,

e) a többiekhez képest előnyösebb vagy hátrányosabb bánásmódban részesíti, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Elöljárói gondoskodás elmulasztása

450. §

(1) Aki elöljárói kötelességét azáltal szegi meg, hogy az alárendeltjének anyagi ellátásához, fenyegető veszélytől megóvásához vagy megmentéséhez szükséges intézkedést elmulasztja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Ha a bűncselekmény a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátránnyal jár, a büntetés bűntett miatt

a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben egy évtől öt évig,

b) háború idején vagy megelőző védelmi helyzetben két évtől nyolc évig

terjedő szabadságvesztés.

(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt - az ott tett megkülönböztetés szerint - egy évig, illetve három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Elöljárói intézkedés elmulasztása

451. §

(1) Aki elöljárói kötelességét megszegve

a) az alárendelt kötelességszegésének vagy bűncselekményének megakadályozásához, illetve felelősségre vonásához,

b) a szolgálati rendet, a fegyelmet, vagy a közbiztonságot fenyegető zavar leküzdéséhez

szükséges intézkedést elmulasztja, ha emberiesség elleni vagy háborús bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Ha a bűncselekmény a szolgálatra, a fegyelemre, vagy a közbiztonságra jelentős hátránnyal jár, a büntetés bűntett miatt

a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben egy évtől öt évig,

b) háború idején vagy megelőző védelmi helyzetben két évtől nyolc évig

terjedő szabadságvesztés.

(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt - az ott tett megkülönböztetés szerint - egy évig, illetve három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Ellenőrzés elmulasztása

452. §

(1) Aki elöljárói kötelességét azáltal szegi meg, hogy az alárendeltjét szolgálatának teljesítésében nem ellenőrzi, és ez a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátránnyal jár, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Ha a bűncselekmény a szolgálatra vagy a fegyelemre különösen nagy hátránnyal jár, a büntetés bűntett miatt

a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben egy évtől öt évig,

b) háború idején vagy megelőző védelmi helyzetben két évtől nyolc évig

terjedő szabadságvesztés.

(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt - az ott tett megkülönböztetés szerint - egy évig, illetve három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Készenlét fokozásának veszélyeztetése

453. §

(1) Aki az alakulat készenlét fokozását közvetlenül veszélyezteti azáltal, hogy szolgálati kötelességének megszegésével

a) nem gondoskodik a szükséges fegyverzet, harci felszerelés vagy más hadianyag biztosításáról vagy készletének megóvásáról,

b) fontos fegyverzetet, harci felszerelést vagy más fontos hadianyagot megsemmisít, használhatatlanná tesz, vagy rendeltetésétől egyéb módon elvon,

bűntettet követ el, és három évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Ha a bűncselekmény a szolgálatra különösen nagy hátránnyal jár, a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, háború idején vagy megelőző védelmi helyzetben öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés.

(3) Aki a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt az (1) bekezdés esetén - az ott tett megkülönböztetés szerint - egy évig, illetve három évig, a (2) bekezdés esetén - az ott tett megkülönböztetés szerint - két évig, illetve egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Parancsnoki kötelességszegés

454. §

Aki harchelyzetben, parancsnoki kötelességének megszegésével

a) az alárendelt katonákat az ellenségnek megadja, vagy elfogni engedi,

b) a rábízott fontos harcállást, berendezést, harceszközt, vagy más hadianyagot kényszerítő szükség nélkül megsemmisíti, vagy az ellenségnek használható állapotban átengedi,

c) nem fejti ki az ellenséggel szemben azt az ellenállást, amelyre képes,

bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Kibúvás a harci kötelesség teljesítése alól

455. §

Aki harci kötelességének teljesítése alól

a) szolgálati helyének önkényes elhagyásával, elrejtőzéssel, vagy megfutamodással,

b) harcképtelenség szándékos előidézésével vagy megtévesztő magatartással,

c) harceszköze elhagyásával, megrongálásával, vagy alkalmazásának elmulasztásával,

d) az ellenségnek önkéntes megadással, vagy

e) szolgálati kötelességének egyéb súlyos megszegésével

kivonja magát, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Harci szellem bomlasztása

456. §

(1) Aki háború idején vagy megelőző védelmi helyzetben a katonák között elégedetlenséget szít, vagy kishitűséget kelt, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény

a) harchelyzetben katonák elégedetlenségét vagy egyéb kötelességszegését váltja ki, vagy

b) a szolgálatra más jelentős hátránnyal jár.

Értelmező rendelkezések

457. §

E fejezet alkalmazásában

a) katonai szolgálaton a 127. § (1) bekezdésében megjelölt személyek által teljesített szolgálatot kell érteni,

b) harchelyzet alatt a tényleges harctevékenység folytatását kell érteni.

ZÁRÓ RÉSZ

Értelmező rendelkezések

458. §

(1) E törvény alkalmazásában

1. bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése;

2. bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet;

3. csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt;

4. erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására;

5. fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki

a) lőfegyvert,

b) robbanóanyagot,

c) robbantószert, illetve

d) robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket

tart magánál, vagy a bűncselekményt az a)-d) pontban meghatározottak utánzatával fenyegetve követi el;

6. felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál;

7. fenyegetés: eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen;

8. gazdálkodó szervezet: a Polgári Törvénykönyv szerinti gazdálkodó szervezeten kívül az a szervezet is, amelynek gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira a Polgári Törvénykönyv szerint a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;

9. hatóság a bíróság és az ügyész is;

10. háború:

a) a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben, az 1949. évi augusztus hó 12. napján kelt nemzetközi egyezmények közös 2. és 3. Cikkében, valamint ezen egyezmények I. Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. Cikkének 4. bekezdésében meghatározott helyzetek,

b) az a) pontban említett egyezmények II. Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. Cikkében meghatározott helyzetek,

c) a rendkívüli állapot,

d) a szükségállapot,

e) a háborús és a katonai bűncselekmények esetében a Magyar Honvédség külföldi alkalmazása is;

11. hivatalos személy:

a) a köztársasági elnök,

b) az országgyűlési képviselő és a Magyarországon megválasztott európai parlamenti képviselő,

c) az alkotmánybíró,

d) a miniszterelnök, a miniszter, az államtitkár, a közigazgatási államtitkár, a helyettes államtitkár és a kormánymegbízott,

e) a bíró, az ügyész és a választottbíró,

f) az alapvető jogok biztosa és helyettese,

g) a közjegyző és a közjegyzőhelyettes,

h) az önálló bírósági végrehajtó, az önálló bírósági végrehajtó-helyettes és a végrehajtói kézbesítésre felhatalmazott önálló bírósági végrehajtó jelölt,

i) a helyi önkormányzati és a nemzetiségi önkormányzati képviselő-testület tagja,

j) a Magyar Honvédség állományilletékes parancsnoka, és a hajó vagy a légi jármű parancsnoka, ha a nyomozó hatóságra vonatkozó rendelkezések alkalmazására jogosult,

k) az Alkotmánybíróságnál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, az Országgyűlés Hivatalánál, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalánál, a Magyar Nemzeti Banknál, az Állami Számvevőszéknél, bíróságnál, ügyészségnél, minisztériumnál, autonóm államigazgatási szervnél, kormányhivatalnál, központi hivatalnál, önálló szabályozó szervnél, rendvédelmi szervnél, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál, az Országgyűlési Őrségnél, fővárosi vagy megyei kormányhivatalnál, önkormányzati igazgatási szervnél, megyei intézményfenntartó központnál vagy köztestületnél közhatalmi feladatot ellátó vagy szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik;

12. közfeladatot ellátó személy:

a) a Magyar Honvédség szolgálati feladatot teljesítő katonája,

b) a polgári védelmi szervezetbe beosztott és polgári védelmi szolgálatot teljesítő személy,

c) a polgárőr a polgárőrségről és a polgárőri tevékenység szabályairól szóló törvényben meghatározott tevékenységének ellátása során,

d) a nyilvántartásba vett egyház lelkésze,

e) a bírósági vagy más hatósági eljárásban a védő, a jogi képviselő, a szakértő, és a hivatalos személynek nem minősülő kézbesítési végrehajtó,

f) az egészségügyi dolgozó és az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy az egészségügyről szóló törvényben meghatározott esetekben,

g) az állami mentőszolgálat, valamint a mentésre feljogosított más szervezet tagja a mentéssel és betegszállítással összefüggésben,

h) az önkéntes és a létesítményi tűzoltóság, valamint a tűzoltó egyesület tagja a tűzoltási és műszaki mentési feladatainak ellátása során,

i) a nemzeti köznevelésről szóló törvényben meghatározott esetben a pedagógus, valamint a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott, továbbá a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott esetben a felsőoktatási intézmény oktatója, tanára és tudományos kutatója,

j) a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben, valamint a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényben meghatározott munkakörben foglalkoztatott személy e tevékenységének gyakorlása során,

k) az erdészeti szakszemélyzet és a jogosult erdészeti szakszemélyzet tagja az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvényben meghatározott tevékenysége körében,

l) a hivatásos vadász a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben meghatározott tevékenysége körében,

m) a halászati őr a halászatról és a horgászatról szóló törvényben meghatározott tevékenysége körében,

n) a közösségi közlekedési eszközt működtető gazdálkodó szervezetnél végrehajtói feladatot ellátó személy e tevékenysége során,

o) az egyetemes postai szolgáltatónál ügyfélkapcsolati feladatot ellátó személy e tevékenysége során;

13. külföldi hivatalos személy:

a) a külföldi államban jogalkotási, igazságszolgáltatási, közigazgatási vagy bűnüldözési feladatot ellátó személy,

b) törvényben kihirdetett nemzetközi szerződéssel létrehozott nemzetközi szervezetnél szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szervezet rendeltetésszerű működéséhez tartozik,

c) törvényben kihirdetett nemzetközi szerződéssel létrehozott nemzetközi szervezet közgyűlésébe, testületébe megválasztott személy, ideértve a külföldön megválasztott európai parlamenti képviselőt is,

d) a Magyarország területén, illetve állampolgárai felett joghatósággal rendelkező nemzetközi bíróság tagja, a nemzetközi bíróságnál szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a bíróság rendeltetésszerű működéséhez tartozik;

14. hozzátartozó:

a) az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa vagy élettársa,

b) az örökbefogadó és a nevelőszülő (ideértve az együtt élő mostohaszülőt is), az örökbe fogadott és a nevelt gyermek (ideértve az együtt élő mostohagyermeket is),

c) a testvér és a testvér házastársa vagy élettársa,

d) a házastárs, az élettárs,

e) a házastárs vagy az élettárs egyeneságbeli rokona és testvére;

15. információs rendszer: az adatok automatikus feldolgozását, kezelését, tárolását, továbbítását biztosító berendezés, vagy az egymással kapcsolatban lévő ilyen berendezések összessége,

16. kár: e törvény eltérő rendelkezése hiányában a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés;

17. vagyoni hátrány: e törvény eltérő rendelkezése hiányában a vagyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni előny;

18. kábítószer:

a) az 1988. évi 17. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egységes Kábítószer Egyezmény módosításáról és kiegészítéséről szóló, Genfben, 1972. március 25-én kelt Jegyzőkönyvvel módosított és kiegészített, az 1965. évi 4. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a New Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény mellékletének I. és II. Jegyzékében meghatározott anyag,

b) az 1979. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben, az 1971. évi február hó 21. napján aláírt egyezmény mellékletének I. és II. Jegyzékében meghatározott veszélyes pszichotróp anyag és

c) az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló törvény mellékletében meghatározott pszichotróp anyag;

19. készpénz-helyettesítő fizetési eszköz a hitelintézetekről szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, illetve a kincstári kártya, az utazási csekk, a személyi jövedelemadóról szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott utalvány és a váltó, feltéve, hogy kivitelezése, kódolása vagy a rajta lévő aláírás folytán a másolás, a meghamisítás vagy a jogosulatlan felhasználás ellen védett;

20. elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszköz a hitelintézetekről szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz mellett a kincstári kártya és a személyi jövedelemadóról szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott elektronikus utalvány, feltéve, hogy ezek információs rendszer útján kerülnek felhasználásra;

21. közérdekű üzem:

a) a közmű,

b) a közösségi közlekedési üzem,

c) az elektronikus hírközlő hálózat,

d) az egyetemes postai szolgáltató közérdekű feladatainak teljesítése érdekében üzemeltetett logisztikai-, pénzforgalmi- és informatikai központok és üzemek,

e) a hadianyagot, haditechnikai eszközt termelő üzemet, energiát vagy üzemi felhasználásra szánt alapanyagot termelő üzem;

22. nagy nyilvánosságon a bűncselekménynek a sajtótermék, médiaszolgáltatás, sokszorosítás vagy elektronikus hírközlő hálózaton való közzététel útján történő elkövetését is érteni kell;

23. nemzetközi szerződés által tiltott fegyver:

a) az 1955. évi 20. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a fojtó, mérges és egyéb hasonló gázok, valamint a bakteriológiai eszközök hadviselési célokra történő használatának eltiltására vonatkozóan Genfben, az 1925. évi június hó 17. napján kelt jegyzőkönyvben említett fojtó, mérges és egyéb hasonló gáz, a bakteriológiai harci eszköz,

b) az 1975. évi 11. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a bakteriológiai (biológiai) és toxin-fegyverek kifejlesztésének, előállításának és tárolásának megtiltásáról és e fegyverek megsemmisítéséről szóló, az Egyesült Nemzetek Szervezete XXVI. ülésszakán, 1971. december 10-én elfogadott egyezmény 1. cikkében meghatározott bakteriológiai (biológiai) és toxin-fegyver,

c) az 1984. évi 2. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a "Mértéktelen sérülést okozónak vagy megkülönböztetés nélkül hatónak tekinthető egyes hagyományos fegyverek alkalmazásának betiltásáról, illetőleg korlátozásáról" szóló, Genfben, az 1980. évi október hó 15. napján kelt egyezményhez csatolt

ca) I. Jegyzőkönyvben meghatározott röntgensugárral ki nem mutatható repesszel sérülést okozó fegyver,

cb) az 1997. évi CXXXIII. törvénnyel kihirdetett II. Módosított Jegyzőkönyv 2. Cikk 1-5. pontjában meghatározott akna, távtelepítésű akna, gyalogság elleni akna, meglepő akna és más eszköz,

cc) III. Jegyzőkönyv 1. Cikk 1. pontjában meghatározott gyújtófegyver,

cd) IV. jegyzőkönyv I. Cikkében meghatározott vakító lézerfegyver,

d) az 1997. évi CIV. törvénnyel kihirdetett, a vegyifegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalmáról, valamint megsemmisítéséről szóló, Párizsban, 1993. január 13-án aláírt egyezmény II. Cikk 1. és 7. pontjában meghatározott vegyifegyver vagy vegyi kényszerítő eszköz,

e) az 1998. évi X. törvénnyel kihirdetett Gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának betiltásáról, illetőleg megsemmisítéséről szóló, Oslóban, 1997. szeptember 18-án elfogadott egyezmény 2. Cikk 1. pontjában meghatározott gyalogsági akna

f) a 2012. évi XI. törvénnyel kihirdetett, a Kazettás Lőszerekről szóló Egyezmény 2. Cikk 2. pontjában meghatározott kazettás lőszer, valamint 2. Cikk 13. pontjában meghatározott kisméretű ejtőlőszer;

24. nyilvános rendezvény: a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény, továbbá az olyan rendezvény, amely mindenki számára azonos feltételek mellett nyitva áll;

25. prostitúció a rendszeres haszonszerzés céljából történő szexuális cselekmény végzése;

26. személy elleni erőszakos bűncselekmény:

a) a népirtás [142. § (1) bekezdés], az emberiesség elleni bűncselekmény [143. § (1) bekezdés], az apartheid [144. § (1)-(3) bekezdés],

b) a hadikövet elleni erőszak (148. §), a védett személyek elleni erőszak [149. § (1)-(2) és (4) bekezdés], az egyéb háborús bűntett (158. §),

c) az emberölés [160. § (1)-(3) és (5) bekezdés], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §), a testi sértés [164. § (3)-(6) bekezdés],

d) az emberrablás [190. § (1)-(4) bekezdés], az emberkereskedelem [192. § (1)-(5) bekezdés], a kényszermunka (193. §), a személyi szabadság megsértése (194. §), a kényszerítés (195. §),

e) a szexuális kényszerítés (196. §), a szexuális erőszak [197. § (1)-(4) bekezdés],

f) a lelkiismeret és vallásszabadság megsértése (216. §), a közösség tagja elleni erőszak [217. § (2)-(3) bekezdés], az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése (218. §),

g) az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása [254. § (1) bekezdés], a lázadás [256. § (1)-(2) bekezdés],

h) a bántalmazás hivatalos eljárásban [301. § (1)-(2) bekezdés], a bántalmazás közfeladatot ellátó személy eljárásában [302. § (1)-(2) bekezdés], a kényszervallatás [303. § (1)-(2) bekezdés], a jogellenes fogvatartás (304. §),

i) a hivatalos személy elleni erőszak [310. § (1)-(3) és (5) bekezdés], a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak (311. §), a hivatalos személy támogatója elleni erőszak (312. §), a nemzetközileg védett személy elleni erőszak [313. § (1) bekezdés],

j) a terrorcselekmény [314. § (1)-(2) bekezdés], a jármű hatalomba kerítése [320. § (1)-(2) bekezdés],

k) a rablás [364. § (1)-(4) bekezdés], a zsarolás (366. §), az önbíráskodás [367. § (1)-(2) bekezdés],

l) a zendülés minősített esetei [441. § (2)-(6) bekezdés] és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak [444. § (1)-(6) bekezdés];

27. szexuális cselekmény: a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul;

28. üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik;

29. védekezésre képtelennek kell tekintetni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére;

30. védett kulturális javak alatt érteni kell a védetté nyilvánított kulturális javakat is;

31. visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el;

a) különös visszaeső az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el;

b) többszörös visszaeső az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el;

c) erőszakos többszörös visszaeső az a többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el.

(2) Ahol e törvény élettársat említ, azon a bejegyzett élettársat is érteni kell.

(3) Ahol e törvény szövetséges fegyveres erőt, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységet, békefenntartást vagy humanitárius műveletet említ, azon a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvényben meghatározott fogalmakat kell érteni.

(4) Ahol e törvény szigorúan titkos, titkos, bizalmas, illetve korlátozott terjesztésű minősítésű adatot említ, azon a minősített adat védelméről szóló törvényben meghatározott nemzeti vagy külföldi minősített adatot kell érteni.

(5) E törvény alkalmazásában

a) harmadik országbeli állampolgár alatt a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott fogalmat kell érteni,

b) keresőtevékenység folytatására jogosító engedély: a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott olyan tartózkodásra jogosító engedély, amellyel a harmadik országbeli állampolgár keresőtevékenységet folytathat;

(6) E törvény alkalmazásában az érték, a kár, valamint a vagyoni hátrány

a) ötvenezer-egy és ötszázezer forint között kisebb,

b) ötszázezer-egy és ötmillió forint között nagyobb,

c) ötmillió-egy és ötvenmillió forint között jelentős,

d) ötvenmillió-egy és ötszázmillió forint között különösen nagy,

e) ötszázmillió forint felett különösen jelentős.

459. §

(1) A XIV. Fejezet alkalmazásában védett személy az, aki az ellenségeskedésekben nem vesz közvetlenül részt, így különösen

a) a fegyveres erőknek az a tagja, aki letette a fegyvert, és magát az ellenségeskedésekből kivonva megadta;

b), aki betegség, sebesülés, elfogatás vagy más ok következtében egyértelműen harcképtelenné vált, vagy magát az ellenségeskedésekből egyértelműen kivonta;

c) az Egyesült Nemzetek Alapokmánya szerint tevékenykedő humanitárius segély- vagy békefenntartó misszió személyzete, ha az jogosult a polgári személyeknek vagy polgári létesítményeknek a fegyveres konfliktusok nemzetközi joga által biztosított védelemre;

d) a polgári személy, amennyiben és ameddig nem vesz közvetlenül részt az ellenségeskedésekben.

(2) A XXVI. Fejezet alkalmazásában

a) fegyelmi ügynek azt az eljárást kell tekinteni, amelyre törvény állapítja meg a fegyelmi vétségnek minősülő magatartást, az eljárás részletes szabályait és a kiszabható fegyelmi büntetéseket;

b) polgári ügynek kell tekinteni a választottbíróság előtt folyamatban lévő ügyet is.

460. §

(1) A 176-180. § alkalmazásában a kábítószer csekély mennyiségű, ha

a) annak bázis formában megadott tiszta hatóanyag-tartalma

aa) LSD esetén a 0,001 gramm,

ab) pszilocibin esetén a 0,1 gramm,

ac) pszilocin esetén a 0,2 gramm,

ad) amfetamin, metamfetamin és MDPV esetén a 0,5 gramm,

ae) dihidrokodein esetén a 0,8 gramm,

af) heroin esetén a 0,6 gramm,

ag) morfin esetén a 0,9 gramm,

ah) ketamin, kodein, MDA, MDMA, N-etil-MDA (MDE), MBDB, 1-PEA, N-metil-1-PEA, mCPP, metadon, 4-fluoramfetamin és petidin esetén az 1 gramm,

ai) mefedron, metilon és 4-MEC esetén az 1,5 gramm,

aj) kokain esetén a 2 gramm,

ak) BZP esetén a 3 gramm,

b) GHB esetén annak sav formában megadott tiszta hatóanyag-tartalma a 7,5 gramm

c) tetrahidro-kannabinol (THC) esetén a tiszta és savformában együttesen jelenlevő THC-tartalom (totál-THC) a 6 gramm

mennyiséget nem haladja meg.

(2) A 176-180. § alkalmazásában a kábítószer csekély mennyiségű, ha kannabisz növény esetén a növényegyedek száma legfeljebb öt.

(3) A 176-180. § alkalmazásában az (1)-(2) bekezdés szerinti kábítószer

a) jelentős mennyiségű, ha az adott kábítószerre meghatározott csekély mennyiség felső határának hússzoros,

b) különösen jelentős mennyiségű, ha az adott kábítószerre meghatározott csekély mennyiség felső határának kétszázszoros

mértékét meghaladja.

(4) A 176-180. § alkalmazásában az (1)-(2) bekezdésben nem szereplő kábítószer esetén a kábítószer

a) csekély mennyiségű, ha annak tiszta hatóanyag-tartalma a hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagjának hétszeres mértékét nem haladja meg

b) jelentős mennyiségű, ha annak tiszta hatóanyag-tartalma a hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagjának száznegyvenszeres mértékét meghaladja,

c) különösen jelentős mennyiségű, ha annak tiszta hatóanyag-tartalma a hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagjának ezernégyszázszoros mértékét meghaladja.

Egyes bűncselekmények értékhatára és szabálysértési alakzata

461. §

(1) Nem valósul meg bűncselekmény, ha

a) a hanyag kezelést százezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt,

b) a társadalombiztosítási, szociális, vagy más jóléti juttatással visszaélést ötvenezer forintot meg nem haladó kárt

okozva követik el.

(2) Nem bűncselekmény, hanem szabálysértés valósul meg, ha

a) a rongálást és a csalást ötvenezer forintot meg nem haladó kárt okozva,

b) a lopást, a sikkasztást, a jogtalan elsajátítást, és az orgazdaságot ötvenezer forintot meg nem haladó értékre,

c) a hűtlen kezelést ötvenezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozva,

d) a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését százezer forintot meg nem haladó

da) üreshordozói díjra, illetve reprográfiai díjra nézve,

db) vagyoni hátrányt okozva,

e) az iparjogvédelmi jogok megsértését százezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozva,

f) a rossz minőségű termék forgalomba hozatalát, a fogyasztók megtévesztését vagy a versenytárs utánzását százezer forintot meg nem haladó értékre

követik el.

(3) Nem valósul meg bűncselekmény, illetve vámszabálysértés valósul meg, ha a költségvetési csalással okozott vagyoni hátrány a százezer forintot nem haladja meg.

Hatálybalépés

462. §

E törvény 2013. július 1-jén lép hatályba.

Hatályon kívül helyező rendelkezések

463. §

Hatályát veszti

a) a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, és

b) a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet.

Az Európai Unió jogának való megfelelés

464. §

(1) E törvény

a) 26. § (2) bekezdése

aa) és XIX. Fejezete a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/1B kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

ab) és 192. §-a az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

b) 176-177. §-a a tiltott kábítószer-kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló, 2004. október 25-i 2004/757/IB tanácsi kerethatározatnak,

c) 209. és 356. §-a az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

d) 241-243. és 249. §-a a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

e) 290-291. §-a a magánszektorban tapasztalható korrupció elleni küzdelemről szóló, 2003. július 22-i 2003/568/EK tanácsi kerethatározatnak,

f) 374. §-a és XLIII. Fejezete az információs rendszerek elleni támadásokról szóló, 2005. február 24-i 2005/222/IB tanácsi kerethatározatnak,

g) 387. §-a az euró bevezetésével kapcsolatos pénzhamisítás elleni, büntetőjogi és egyéb szankciókkal megvalósuló védelem megerősítésről szóló, 2000. május 29-i 2000/383/IB tanácsi kerethatározat 3-6. cikkének,

h) 391-392. §-a a nem készpénzes fizetőeszközökkel összefüggő csalás és hamisítás elleni küzdelemről szóló, 2001. május 28-i 2001/413/IB tanácsi kerethatározat 2., 4. és 6. cikkének,

i) 398-399. §-a a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek

való megfelelést szolgálja.

(2) E törvény

a) 182-183. §-a

aa) a kábítószer-prekurzorokról szóló, 2004. február 11-i 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, és

ab) a kábítószer-prekurzoroknak a Közösség és harmadik országok közötti kereskedelme nyomon követésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2004. december 22-i 111/2005/EK tanácsi rendelet,

b) 327. §-a

1. az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 661/1990 számú határozata és a kapcsolódó határozatok által a teljesítés tekintetében érintett szerződésekhez és ügyletekhez kapcsolódó iraki követelések kielégítésének tilalmáról szóló, 1992. december 7-i 3541/92/EGK tanácsi rendelet 5. cikkének,

2. az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 883/1993 számú határozata és a kapcsolódó határozatok által a teljesítés tekintetében érintett szerződésekhez és ügyletekhez kapcsolódó követelések kielégítésének tilalmáról szóló, 1993. november 29-i 3275/93/EK tanácsi rendelet 5. cikkének,

3. az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának a 917/1994, 841/1993, 873/1993, 875/1993 számú határozata és a kapcsolódó határozatok által a teljesítés tekintetében érintett szerződésekhez és ügyletekhez kapcsolódó követelések a haiti hatóságok által történő kielégítésének tilalmáról szóló, 1994. május 30-i 1264/94/EK tanácsi rendelet 5. cikkének,

4. az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 757/1992 számú határozata és a kapcsolódó határozatok által a teljesítés tekintetében érintett szerződésekhez és ügyletekhez kapcsolódó követelések kielégítésének tilalmáról szóló, 1994. július 11-i 1733/94/EK tanácsi rendelet 5. cikkének,

5. Milosevic úr és a környezetéhez tartozó személyek pénzkészletei befagyasztásának fenntartásáról és az 1294/1999/EK rendeletnek, a 607/2000/EK rendeletnek, valamint a 926/98/EK rendelet 2. cikkének hatályon kívül helyezéséről szóló, 2000. november 10-i 2488/2000/EK tanácsi rendelet 8. cikkének,

6. a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló, 2001. december 17-i 2580/2001/EK tanácsi rendelet 9. cikkének,

7. az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről, valamint az egyes termékek és szolgáltatások Afganisztánba történő kivitelének tilalmáról, a repülési tilalom megerősítéséről és az afganisztáni Tálibánt illető pénzkészletek és egyéb pénzügyi források befagyasztásáról szóló, 2002. május 27-i 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 881/2002/EK tanácsi rendelet 10. cikkének,

8. az Irakkal fennálló gazdasági és pénzügyi kapcsolatok egyes korlátozásairól és a 2465/96/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. július 7-i 1210/2003/EK tanácsi rendelet 15. cikkének,

9. a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni egyes korlátozó intézkedésekről szóló, 2003. szeptember 29-i 1727/2003/EK tanácsi rendelet 6. cikkének,

10. egyes, Libériával szembeni korlátozó intézkedésekről és az 1030/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 10-i 234/2004/EK tanácsi rendelet 11. cikkének,

11. az egyes, Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2004. február 19-i 314/2004/EK tanácsi rendelet 12. cikkének,

12. a Burma/Myanmar tekintetében a korlátozó intézkedések megújításáról és az 1081/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 26-i 798/2004/EK tanácsi rendelet 13. cikkének,

13. a Libériával kapcsolatos további korlátozó intézkedésekről szóló, 2004. április 29-i 872/2004/EK tanácsi rendelet 12. cikkének,

14. a volt Jugoszláviában elkövetett humanitárius bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszék (ICTY) megbízatása hatékony végrehajtásának támogatására irányuló egyes korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló, 2004. október 11-i 1763/2004/EK tanácsi rendelet 11. cikkének,

15. az Elefántcsontpartnak nyújtott, katonai tevékenységekkel kapcsolatos segítségre vonatkozó korlátozások bevezetéséről szóló, 2005. január 31-i 174/2005/EK tanácsi rendelet 8. cikkének,

16. az elefántcsontparti helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló, 2005. április 12-i 560/2005/EK tanácsi rendelet 12. cikkének,

17. egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló, 2005. június 27-i 1236/2005/EK tanácsi rendelet - II. mellékletében meghatározott áruk tekintetében - 17. cikkének,

18. a Kongói Demokratikus Köztársaság tekintetében a fegyverembargót megsértő személyekkel szemben meghatározott, egyedi korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló, 2005. július 18-i 1183/2005/EK tanácsi rendelet 10. cikkének,

19. a szudáni Darfur térségében zajló konfliktusban a békefolyamatot akadályozó és a nemzetközi jogot sértő cselekményt elkövető egyes személyekkel szemben meghatározott, egyedi korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló, 2005. július 18-i 1184/2005/EK tanácsi rendelet 10. cikkének,

20. a Rafiq Hariri libanoni miniszterelnök meggyilkolásában való részvétellel gyanúsított egyes személyekkel szembeni egyedi korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló, 2006. február 21-i 305/2006/EK tanácsi rendelet 9. cikkének,

21. a Lukasenko elnökkel és egyes fehérorosz tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2006. május 18-i 765/2006/EK tanácsi rendelet 9. cikkének,

22. a Burmával/Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések megújításáról és a 798/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. május 29-i 817/2006/EK tanácsi rendelet 13. cikkének,

23. a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. március 29-i 329/2007/EK tanácsi rendelet 14. cikkének,

24. a szomáliai helyzet tekintetében egyes természetes vagy jogi személyekkel, szervezetekkel vagy testületekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló, 2010. április 26-i 356/2010/EU tanácsi rendelet 15. cikkének,

25. az Eritreával szembeni egyes korlátozó intézkedésekről szóló, 2010. július 26-i 667/2010/EU tanácsi rendelet 14. cikkének,

26. az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25-i 961/2010/EU tanácsi rendelet 37. cikkének,

27. a tunéziai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. február 4-i 101/2011/EU tanácsi rendelet 13. cikkének,

28. a líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2011. március 2-i 204/2011/EU tanácsi rendelet 17. cikkének,

29. az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. március 21-i 270/2011/EU tanácsi rendelet 13. cikkének,

30. a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2011. május 9-i 442/2011/EU tanácsi rendelet 15. cikkének,

c) 329-330. §-a

ca) egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló, 2005. június 27-i 1236/2005/EK tanácsi rendelet - III. mellékletében meghatározott áruk tekintetében - 17. cikkének,

cb) a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK tanácsi rendelet 24. cikkének

végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.

Indokolás

Általános indokolás

I. Az új törvény megalkotásának alapvető indokai, annak tartalmi iránya

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a hatályos Btk.) az 1979-es hatályba lépése óta több mint száz alkalommal módosult, ebből a jogalkotó az elmúlt három évtizedben több mint kilencven alkalommal (tehát évente átlagosan többször is) módosította, és tíznél több alkotmánybírósági határozat érintette. Ezek a változások több mint ezerhatszáz rendelkezést módosítottak, vezettek be, illetve helyeztek hatályon kívül.

A módosítások nagy száma arra vezethető vissza, hogy a rendszerváltás óta a különböző kormányzatok eltérő büntetőpolitikai irányvonalat követve alakították át - sokszor egymásnak ellentmondva - a büntetőjogi rendelkezéseket, így a módosítások a törvény eredeti rendszerét mára jelentősen átformálták. Átalakult a büntetési rendszer, és a rendszerváltás évtizede a Különös Részre is jelentős befolyást gyakorolt. Ez különösen szembeszökő a gazdasági bűncselekményeket szabályozó fejezetnél, de jelentősen átalakult az olyan hagyományosnak gondolható jogterület is, mint a személy elleni bűncselekményeket szabályozó fejezet. A törvény újabb novelláira hatással volt a felgyorsult tudományos fejlődés és az Európai Unióhoz történő csatlakozással együtt járó jogharmonizáció is. A legutóbbi időben előtérbe kerültek a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépést segítő módosítások, valamint a bűnözés szerkezetében bekövetkezett változások következményeként a büntetéseket szigorító rendelkezések.

A Nemzeti Együttműködés Programja úgy fogalmaz, hogy a Jogszabály szigora, a büntetési tételek növelése, az életfogytig tartó szabadságvesztés többszöri alkalmazása, az áldozatok védelme meg fogja fékezni a bűnök elkövetőit és világossá teszi a társadalom minden tagja számára, hogy Magyarország nem a bűnelkövetők paradicsoma. Erős Magyarország csak akkor születhet, ha az ország házában olyan törvények születnek, amelyek garanciát jelentenek a törvénytisztelők biztonsága számára."

Ebből következően a Kormány kiemelt feladata, hogy helyreállítsa Magyarországon a rendet, és javítsa az állampolgárok biztonságérzetét. Ennek egyik eszköze, ha szigorú törvények születnek, amelyek minden jogkövető állampolgárnak védelmet garantálnak, a bűnelkövetők számára azonban hatékony és visszatartó erejű büntetést helyeznek kilátásba.

Az új Büntető Törvénykönyvvel szembeni egyik legfontosabb elvárás tehát a szigorúság, amely nem feltétlenül jelent tételhatár-emelést, hanem a tettarányos büntetőjogi szemlélet hangsúlyosabb megjelenítését a törvényben. A szigorítás elsősorban a visszaesőkre vonatkozó rendelkezésekben nyilvánul meg, az első alkalommal bűncselekményt elkövetők esetén az új Büntető Törvénykönyvről szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) a prevenciós szempontok érvényesítését is lehetővé teszi. A végső cél, hogy a reform nyomán egy egységes, korszerű, következetes és hatékony törvénykönyv szülessen meg, így nyeri vissza a büntetőjog a szabályozási rendszerben betöltött "zárókő" szerepét.

A Javaslat úgy hoz jelentős változásokat, hogy nem jelent egyúttal teljes dogmatikai szakítást a hatályos Btk.-val, hiszen a sok módosítás és kiegészítés ellenére a Btk. megfelelő jogi védelmet biztosít alapvető értékeinknek. Azokat a problémákat azonban, amelyek a számos módosítás folytán a törvénykönyv egységének megbontásából fakadnak, végső soron csak egy új kódex tudja megoldani.

II. Az új Btk. felépítése

1. A hatályos magyar büntetőjogi szabályozás értelmében egyetlen törvény tartalmazza a büntetőjogi felelősségre vonás pozitív és negatív feltételeit, a kiszabható szankciókat és valamennyi büntetendő cselekményt. Habár a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Jszbt.) kivételt jelent az egységes szabályozás alól, ennek indoka az, hogy a magyar büntetőjogi dogmatikai rendszer értelmében csupán természetes személyt lehet büntetőjogilag felelősségre vonni, jogi személlyel szemben felelősségre vonásnak nem, pusztán intézkedés alkalmazásának lehet helye a vezető tisztviselője, alkalmazottja, tagja, stb. által elkövetett bűncselekmény miatt, annak megállapítása esetén.

Az egységes szabályozás előnye, hogy lehetővé teszi az állampolgárok számára annak pontos megismerését, hogy mely cselekmények milyen feltételek mellett büntetendőek, illetve az egyes bűncselekmények elkövetése miatt mely személyek büntethetőek. 1961-ig ettől eltérő rendszer működött: a jogalkotó csupán az Általános Részt szabályozta egy törvényben, a bűncselekmények külön törvényekben, illetve az egyes igazgatási jellegű ún. keretdiszpozíciók az azokat tartalommal kitöltő jogszabályokban voltak elhelyezve. Ez a megoldás azonban lehetetlenné teszi mind a jogkövetők, mind a jogalkalmazók számára az állandóan változó és szerteágazó hatályos büntető joganyag figyelemmel kísérését, másrészt ellehetetleníti a jogalkalmazást is, hiszen a tényállások és a büntetési tételek egymáshoz való viszonya felborulna, az egységes szóhasználat és az értelmező rendelkezések ellentmondóak lennének az ágazati érdekeknek való kiszolgáltatottság miatt.

Erre tekintettel indokolt az új kódex vonatkozásában is az egységes (egy törvényben való) szabályozás fenntartása, a fentiekben ismertetett indokok miatt a Jszbt. kivételével.

2. A hatályos Btk.-ban - jogtörténeti okok miatt - a büntető anyagi jogi rendelkezések között számtalan büntetés-végrehajtási jogi rendelkezés szerepel. Tipikusan ilyen kérdés a fogvatartottnak a szabadságvesztés büntetés végrehajtása során tanúsított magatartására tekintettel eggyel szigorúbb vagy eggyel kedvezőbb végrehajtási fokozat utólagos meghatározása, vagy a büntetés végrehajtását kizáró okok felsorolása.

A büntetéskiszabás és a büntetés-végrehajtás során érvényesülő, a különböző szereplők által érvényesítendő eltérő szempontoknak megfelelő hatékonyabb szabályozás kialakítása érdekében a Javaslat a büntető anyagi és büntetés-végrehajtási szabályokat világosan elkülöníti, így az új törvény tisztán anyagi jogi törvényként kerül meghatározásra.

Ugyanígy nem anyagi jogi kérdés a diplomáciai és a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvező személyek büntetőjogi felelősségére vonatkozó eljárás, ezért a Javaslat ezt nem tartalmazza, erről a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben (a továbbiakban: Be.) szükséges rendelkezni.

3. A hatályos Btk. két nagy részre tagolódik: a hatállyal, a felelősséggel, a szankciókkal és az értelmező rendelkezésekkel foglalkozó Általános Részre, valamint a bűncselekményeket tartalmazó Különös Részre.

Az új jogszabályszerkesztési követelményeknek megfelelően a Javaslat három részből áll, azon belül a rendelkezések fejezetekben és alcímekben helyezkednek el. Az Általános Rész szerkezeti felépítésében nagyrészt követi a hatályosat, hiszen az logikus, időtálló, ezért annak lényegi módosítása nem szükséges. A Különös Rész fejezeti felosztása azonban idejétmúlt, hiszen az Alaptörvényt alapul véve a Btk.-nak is hangsúlyosabban kifejezésre kell juttatnia a kiemelt védett jogi tárgyak (emberi élet, szabadság, stb.) jelentőségét. A kódex Záró Részében pedig az értelmező, hatályba léptető, hatályon kívül helyező, stb. rendelkezések kapnak helyet.

A fentiekben ismertetett szerkezeti módosításokkal a kódex áttekinthetőbbé, érthetőbbé és könnyebben kezelhetővé válik.

III. Az új Btk. Általános Részének újításai

A hatályos Btk. Általános Része alapvetően nem igényel koncepcionális újragondolást, annak a dogmatikája kellően kidolgozott, és kiforrott gyakorlata van. A büntetések és intézkedések rendszere, valamint a büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezések esetében azonban szükségesnek tűnik egy, a jelenleginél koherensebb rendszert kialakító, a jelenlegi kormányzat büntetőpolitikáját tükröző felülvizsgálat.

Mindezek alapján a Javaslat a hatályoshoz képest az alábbi területeken hoz lényeges változást.

1. A jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet kimondja, hogy a társadalmi, politikai szempontból újszerű, jelentős törvény tervezetében preambulum alkalmazható. A Btk. kódex jellegére tekintettel indokolt, hogy az új törvény preambulummal kezdődjön.

2. A Javaslat - hasonlóan a legtöbb külföldi büntető törvényhez - meghatározza a legfontosabb büntetőjogi alapelveket: a nullum crimen sine lege (amit törvény nem nyilvánít büntetendőnek, azt nem lehet bűncselekménynek tekinteni) és a nulla poena sine lege elvét (a bűncselekményekre csakis a törvényben meghatározott büntetési tételek alkalmazhatóak). Ezek olyan elvi jelentőségű tételek, amelyek - a vonatkozó nemzetközi dokumentumokban megfogalmazottakkal (Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 15. Cikk, Emberi Jogok Európai Egyezménye 7. cikk, Alapjogi Charta 49. cikk) összhangban - az Alaptörvényben is helyet kaptak [XXVIII. cikk (4) bekezdés].

A nullum crimen és a nulla poena sine lege elvek a jogbiztonságot szolgálják, mivel megkövetelik, hogy a jogalkotó a büntetőhatalom gyakorlásának lényegi feltételeit törvényben előre rögzítse.

3. A joghatóság az államnak a büntető jogszabályok alkotására és alkalmazására való jogosultságát jelenti. A joghatóságra vonatkozó rendelkezések azt szabályozzák, hogy valamely bűncselekmény elbírálásakor mikor, hol és kikre kell alkalmazni a törvényt. Ennek megfelelően a Javaslat - a hatályos Btk. szabályait kis mértékben kiegészítve - külön rendelkezik a büntető törvény időbeli, területi és személyi hatályáról.

A Javaslat a visszaható hatály tilalma alól - az Alaptörvénnyel összhangban - új kivételt határoz meg: a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények körét. A Javaslat emellett megteremti a lehetőséget arra, hogy a magyar büntető joghatóság kiterjedjen azokra a cselekményekre is, amelyeket nem magyar állampolgár külföldön magyar állampolgár vagy a magyar jog alapján létrejött jogi személy, vagy egyéb, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany sérelmére követ el (passzív személyi elv).

4. A Javaslat fenntartja a bűncselekmény hatályos fogalmát, a társadalomra veszélyesség meghatározását azonban korszerűsíti. A Javaslat megtartja a stádiumokra (kísérlet, előkészület) vonatkozó hatályos rendelkezéseket, így a kísérletet mindig, az előkészületet csak külön törvényi rendelkezés esetében rendeli büntetni.

A magyar büntetőjogi hagyományokra és az az alapján megszilárdult jogalkalmazói gyakorlatra tekintettel a Javaslat fenntartja az elkövetők tettesekre és részesekre történő felosztását, valamint továbbra is irányadónak tekinti a parifikáció elvét, azaz a tettesekre és a részesekre ugyannak a büntetési tételnek az alkalmazását írja elő.

5. A büntethetőség a bűncselekmény elkövetése miatti büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét jelenti. A büntetőjogi felelősség érvényesülését különböző körülmények akadályozhatják (büntethetőségi akadályok), amelyek jogi természete, társadalmi megítélése, és eljárásjogi hatásai eltérőek.

A büntethetőségi akadályoknak alapvetően két kategóriája különböztethető meg. Az egyiket azok a körülmények alkotják, amelyek jelentkezése esetén már a törvényi tényállás kimerítésének pillanatában sem jön létre bűncselekmény. A másik kategóriába tartoznak azok az okok, amelyek jelentkezése ellenére az elkövetés pillanatában a bűncselekmény létrejön vagy már létrejött, de az elkövető a megszüntető ok (okok) megléte miatt nem büntethető. E két kategória mellett vannak részint a büntethetőséget kizáró, részint a büntethetőséget megszüntető okokkal hasonlóságot mutató azon körülmények, amelyek a büntetőjogi felelősségre vonást azáltal akadályozzák, hogy nem a jelentkezésük, hanem hiányuk a büntethetőség akadálya.

A Javaslat a büntethetőség akadályainak rendszerét átalakítja, és ez alapján megkülönbözteti

- a cselekmény büntetendőségét és az elkövető büntethetőségét kizáró vagy korlátozó okokat,

- a büntethetőséget megszüntető okokat, és

- a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályait, amelyek a büntethetőséget és a büntetőeljárást egyaránt akadályozó okok.

A cselekmény büntetendőségét és az elkövető büntethetőségét kizáró vagy korlátozó okok az elkövetéskor fennálló körülményekre tekintettel zárják ki, vagy korlátozzák a büntetőjogi felelősséget. Ezekben az esetekben a bűncselekmény fogalmának valamelyik eleme (tényállásszerűség, társadalomra veszélyesség, vagy bűnösség) hiányzik.

6. A Javaslat bizonyos bűncselekmények (szándékos emberölés, erős felindulásban elkövetett emberölés, életveszélyt vagy halált okozó testi sértés) elkövetése esetén leszállítja a büntethetőségi korhatárt tizenkét évre, tizennegyedik életévét be nem töltött elkövetővel szemben legsúlyosabb szankcióként javítóintézeti nevelést rendelhet el a bíróság, melynek időtartam egy évtől négy évig terjedhet. A büntethetőség tizennegyedik életévét be nem töltött elkövető esetén a belátási képesség vizsgálatához kötött.

7. A Javaslat a súlyos, erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítására a jogos védelmi helyzetet kiszélesíti, és törvényi vélelmet állít fel arra, miszerint vannak esetek, amikor a jogtalan támadás oly módon történik, hogy a megtámadott joggal feltételezheti, hogy a támadás az élete ellen is irányult, és ilyenkor a jogtalan támadás körülményei megteremtik a lehetőséget a védekezés szükséges mértékének a túllépésére.

8. A büntetendő cselekményt megvalósító bűnelkövetővel szemben büntetőjogi jogkövetkezményt kell alkalmazni. A Javaslat fenntartja a büntetőjogi jogkövetkezmények duális rendszerét, vagyis a büntetések és az intézkedések különválasztását. A büntetés felelősségi szankció, a bíróság csak büntethető elkövetővel szemben szabhat ki büntetést, ezzel szemben az intézkedéseknek az alapja a büntetendő cselekmény.

A Javaslat szélesíteni kívánja a bíróság által alkalmazható joghátrányok körét, ezért a már meglévőek mellett új büntetéseket és intézkedéseket vezet be, illetve kisebb-nagyobb módosításokat hajt végre a hatályos szankciók körében.

8.1. A hatályos Btk. értelmében az egyetlen szabadságelvonással járó büntetés a szabadságvesztés, amely határozott ideig vagy életfogytig tart. A Javaslat emellett bevezeti az elzárást, amely a rövid tartamú szabadságvesztés alternatívája lehet (öt naptól három hónapig, fiatalkorúak esetében három naptól egy hónapig tarthat) úgy, hogy a mentesítési szabályok kedvezőbbek elzárás esetén. Az elzárás maximális tartamára figyelemmel a szabadságvesztés legrövidebb tartama két hónapról három hónapra módosul.

A sportrendezvényeken, illetve azokkal összefüggésben elkövetett bűncselekmények elszaporodottságára tekintettel, a sporthuliganizmus jelensége elleni fellépés érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CIV. törvény rendelkezéseivel összhangban a Javaslat új büntetési nemként bevezeti a sportrendezvények látogatásától való eltiltást. Az eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama öt év lesz.

8.2. A Javaslat két új intézkedést is tartalmaz: a jóvátételi munkát és az elektronikus adat hozzáférhetetlenné tételét.

Jóvátételi munka - a próbára bocsátáshoz hasonlóan - vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntethető bűntett elkövetése esetén, a jóvátétel egyik formájaként alkalmazható. A bíróság ilyenkor egy évre elhalasztja a büntetés kiszabását, ha az egy év alatt az elkövető legalább huszonnégy, legfeljebb százötven óra időtartamban állami vagy önkormányzati intézményben (pl. iskola, kórház) jóvátételi munkát végez, annak igazolása esetén megszűnik a büntethetősége. Ha azonban az elkövető a jóvátételi munka elvégzését nem tudja megfelelően (az intézet vezetőjének aláírásával) igazolni, a bíróság büntetést szab ki.

Azon bűncselekményeket, amelyek a számítástechnikai hálózaton való közzététellel valósulnak meg, a Btk. büntetni rendeli (pl. tiltott pornográf felvétellel visszaélés), ugyanakkor jelenleg nincs arra jogszabályi előírás, hogy az ilyen jogellenes tartalmat az eljáró hatóság elérhetetlenné tegye. A hatékonyabb fellépés érdekében a Javaslat szerint lehetővé válik azoknak az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett adatoknak a hozzáférhetetlenné tétele, amelyek bűncselekményt valósítanak meg, illetve amelyeket bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak.

8.3. A hatályos szankciórendszer módosításának további elemei az alábbiak.

8.3.1. A hatályos Btk. a határozott ideig tartó szabadságvesztés leghosszabb tartamát tizenöt évben határozza meg, holott ez - a különös részi tényállások tükrében - valójában húsz év. A Javaslat pontosítja ezt, egyúttal - a súlyos vagy több bűncselekményt elkövetőkkel szembeni határozottabb fellépés érdekében - kimondja, hogy bűnszervezetben történő elkövetés, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, halmazati büntetés, és összbüntetés esetén a generális maximum huszonöt év.

8.3.2. A határozott tartamú szabadságvesztésből való feltételes szabadságra bocsátás szubjektív feltétele a "jó magaviselet" (ha különösen az elítélt büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartására és arra a készségére tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető), objektív feltétele pedig, hogy az elítélt az adott végrehajtási fokozatban adott időtartamot (fegyházban végrehajtandó büntetésének legalább négyötöd, börtönben legalább háromnegyed, fogházban legalább kétharmad részét) kitöltsön.

A fokozatba sorolást főszabályként a bűncselekmény súlya határozza meg: fogházban kell végrehajtani a vétség miatt, börtönben a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztést, a legsúlyosabb bűncselekmények miatt kiszabott szabadságvesztést pedig fegyházban hajtják végre. Kivételt képeznek ez alól a visszaesők, mert esetükben a vétség miatt kiszabott szabadságvesztést is börtönben kell végrehajtani, illetve a többszörös visszaesőkkel szemben rövidebb tartamú szabadságvesztés esetén is a fegyház fokozat az irányadó.

A következetes szabályozás érdekében a Javaslat a bűnismétlőkkel szembeni szigorúbb szabályokat a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében is bevezeti, így a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja nem a végrehajtási fokozathoz, hanem az elkövető előéletéhez fog igazodni (főszabály a büntetés kétharmad részének, de visszaeső esetén háromnegyed részének kitöltése).

Ezzel párhuzamosan szigorítást jelent, hogy a Javaslat szerint nem csak az erőszakos többszörös visszaeső nem bocsátható feltételes szabadságra, hanem az a többszörös visszaeső sem, akinek a szabadságvesztés büntetését fegyház fokozatban kell végrehajtani (tehát ha a kiszabott szabadságvesztés kétévi vagy annál hosszabb tartamú).

A Javaslat módosít az ún. "feles" kedvezmény szabályain is. Ennek lényege, hogy az ötévi vagy annál rövidebb tartamú szabadságvesztésre ítélés esetén a bíróság rendelkezhet úgy, hogy az elítélt a büntetés fele részének letöltése után különös méltánylást érdemlő esetben ítéletében feltételes szabadságra bocsátható (ez jelenleg a háromévi vagy rövidebb tartamú szabadságvesztés esetén alkalmazható).

8.3.3. Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság rendelkezhet a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról (jelenleg húsz, el nem évülő bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés esetén harminc év), vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárhatja (tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés).

Mivel a Javaslat az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekményeket el nem évülőnek minősíti, a jelenlegi különbségtétel (legkorábban húsz, illetve harminc év elteltével vizsgálható a feltételes szabadság lehetősége) nem tartható fenn, ezért a Javaslat huszonöt évben határozza meg ezt az időpontot, egyúttal negyven évben maximalizálja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának megállapíthatóságát. A bíróság önálló rendelkezési joga ezzel ténylegesen nem csorbul: továbbra is függetlenül dönthet határozott tartamú és életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása között, illetve amennyiben nem határozott tartamú szabadságvesztést kíván kiszabni, a jövőben is van lehetőség mind a feltételes szabadságra bocsátásra, mind annak kizárására. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának legfeljebb negyven évben történő meghatározása csak azt kívánja megakadályozni, hogy egy, a feltételes szabadság lehetőségét nem kizáró ítélet valójában tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést jelenthessen (mert a bíró pl. száz évben határozza meg a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját).

8.3.4. A Javaslat felemeli a közérdekű munka legkisebb (negyvenkét óráról negyvennyolc órára) és legnagyobb mértékét (háromszáz óráról háromszáztizenkét órára).

8.3.5. A pénzmellékbüntetés 2010. május 1-jei megszüntetése óta a pénzbüntetés egyszerre tölt be fő- és mellékbüntetési funkciót a szankciórendszerben (önállóan és más büntetés mellett is alkalmazható), de ez a gyakorlatban nem megfelelően működik.

2009. augusztus 9-ét megelőzően a kiszabható pénzbüntetés alsó határa 3 000, felső határa 10 800 000 forint volt, azóta ez 75 000, illetve 108 000 000 forintra emelkedett. Az összegszerű emelés indoka részben a társadalmi-gazdasági változás, részben az volt, hogy meg kell teremteni a fokozatosságot a szabálysértési pénzbírság maximális összege (150 000 forint) és a pénzbüntetés minimuma között. Azonban utóbb a pénzmellékbüntetés megszűnt, és az egynapi tétel magas összege miatt a bíróságok ritkábban alkalmaznak pénzbüntetést más büntetés mellett. A Javaslat ezért leviszi az egynapi tétel legkisebb összegét kettőezer-ötszáz helyett ezer forintra (így a pénzbüntetés legkisebb mértéke 30 000 forint lesz), fiatalkorúak esetében ötszáz forintra, ezzel segítve a büntetés - akár fő-, akár mellékbüntetésként való gyakoribb alkalmazhatóságát.

8.3.6. A foglalkozástól eltiltás büntetés a Javaslat szerint kiegészül egy új bekezdéssel, amely szerint azokat az elkövetőket, akik a nemi élet szabadsága vagy a nemi erkölcs elleni bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követték el, el lehet tiltani minden olyan foglalkozástól vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolc év alatti személyek nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végeznék, vagy ilyen személyekkel kerülnének hatalmi vagy egyéb befolyási viszonyba. A módosítás összhangban van a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló 2011/93/EU irányelvben (a továbbiakban: 2011/93/EU irányelv) foglaltakkal.

8.3.7. A hatályos Btk. a járművezetéstől eltiltás büntetés kiszabását csak lehetőségként szabályozza, az a bíróság mérlegelésétől függően alkalmazható. Ehhez képest a Javaslat - a bűncselekmény elkövetésétől való nagyobb visszatartás érdekében - a járművezetés ittas állapotban vagy járművezetés bódult állapotban bűncselekmények elkövetése esetén kötelezővé teszi a járművezetéstől eltiltás büntetés kiszabását, amelytől a bíróság csak különösen méltányolható esetben térhet el.

8.3.8. A hatályos szabályok szerint a kitiltás szabadságvesztés büntetés mellett alkalmazható. A Javaslat ezen változtat, és a kitiltást önállóan, főbüntetés helyett is alkalmazhatóvá teszi. A kitiltás az újabb bűncselekmény elkövetésének megelőzését szolgálja azáltal, hogy a kitiltott személy nem tartózkodhat a bíróság által meghatározott helységben, vagy az ország meghatározott részén, mert az ott tartózkodása veszélyezteti a közérdeket. A kitiltás önállóan is alkalmazhatóvá tétele jobban szolgálja az egyéni prevenciót. Emellett a Javaslat bővíti azon bűncselekmények körét, amelyek elkövetési esetén kitiltás alkalmazható (pl. orvvadászat, tiltott állatviadal szervezése).

8.3.9. A bűnismétlőkkel szembeni szigorúbb fellépés részeként - a hatályos szabályozástól eltérően, amely szerint a többszörös visszaeső nem bocsátható próbára, illetve az erőszakos többszörös visszaesővel szemben a szabadságvesztés nem függeszthető fel - a Javaslat a próbára bocsátást a visszaesővel szemben, a felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazását pedig többszörös visszaesővel szemben sem teszi lehetővé.

8.3.10. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2009. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: 2009. évi LXXX. törvény) 2010. május l-jével határozott tartamúvá tette a kényszergyógykezelést. Alkotmányossági problémát jelent, hogy a 2010. május 1-je óta elrendelt intézkedések határozott tartamúak (sor kerülhet a megszüntetésükre és megszűnésükre is), míg a korábban elrendelt kényszergyógykezelések továbbra is határozatlan jellegűek, és csak megszüntetésükre kerülhet sor. A kényszergyógykezelés új szabályai számos jogalkalmazási nehézséget is okoznak ("párhuzamos" teles, ideiglenes kényszergyógykezelés beszámítása, stb.).

Mindezeket mérlegelve a Javaslat visszaállítja a korábbi szabályozást, azaz a kényszergyógykezelés határozatlan tartamú intézkedés lesz: akkor fog megszűnni, ha a bírói felülvizsgálat értelmében annak szükségessége megszűnt.

9. Bűnhalmazat esetén (ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el) a büntetést a halmazatban lévő büntetések büntetési tételei közül a legsúlyosabb alapulvételével kell kiszabni; ha a törvény az elkövetett bűncselekmények közül legalább kettőt határozott tartamú szabadságvesztéssel rendel büntetni, a legsúlyosabb büntetési tétel felső határa a felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát.

A Btk. értelmében összbüntetésbe foglalásnak van helye, ha az elkövető több, a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedését megelőzően elkövetett bűncselekményét külön eljárásokban bírálták el, és valamennyi jogerős ítélet végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásával végződött. A bíróság ilyenkor ezeket a szabadságvesztéseket utólag egy büntetéssé foglalja össze, és az elítéltet olyan helyzetbe hozza, mintha a cselekményeit egy eljárásban bírálták volna el.

Mind a halmazati, mind az összbüntetés egyes szabályai jelentős kedvezményt jelentenek az elkövető számára, és minél több bűncselekményt követ el, annál valószínűbb, hogy egyes bűncselekmények "elenyésznek". A gyakorlati tapasztalatok alapján az összbüntetés alkalmazása adott esetben (pl. összbüntetés újabb összbüntetésbe foglalása esetén) olyan többszörözött kedvezményekhez vezethet, amelyek a társadalom által már aligha méltányolhatok, kiváltképp, ha a méltányosság éppen a minél több bűncselekményt elkövetők számára nagyobb. Ez pedig nem egyeztethető össze azzal a jogos társadalmi igénnyel, amely különösen a többszörös bűnelkövetők vonatkozásában vár el szigorítást.

Erre figyelemmel a Javaslat szűkíti az összbüntetésbe foglalható ítéletek körét, a jövőben nem foglalható majd összbüntetésbe az összbüntetési ítélet, valamint - a hatályos szabályokat megtartva - a pénzbüntetés és a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés. A Javaslat emellett - a jogalkalmazói gyakorlatot felülírva - meghatározza a büntetésekből elengedhető legmagasabb mértéket.

10. A szabadságvesztés részbeni felfüggesztésére a 2010. május 1-jei Btk.-novella óta van lehetőség. Bevezetésének indoka akkor az volt, hogy nagyobb differenciálást tesz lehetővé az ítélkezés során, és ezzel a büntetés jobb egyéniesítését szolgálja.

A részben felfüggesztett szabadságvesztés elleni egyik legfőbb kritikaként felhozható, hogy habár a felfüggesztett szabadságvesztés a végrehajtandó szabadságvesztésnél enyhébb szankció, a részben felfüggesztett szabadságvesztésre ez sok tekintetben nem igaz, a Btk. mégis főszabályként egységesen kezeli a két jogintézményt. Ahol ugyanis a törvény felfüggesztett szabadságvesztést említ, azon a részben felfüggesztett szabadságvesztést is érteni kell, viszont a részben felfüggesztett szabadságvesztés több szempontból inkább a végrehajtandó szabadságvesztés sorsát osztja (pl. közügyektől eltiltás alkalmazható mellette, a visszaesői minőség megállapítása tekintetében figyelembe kell venni, stb.), sőt adott esetben -a próbaidő hosszára figyelemmel - annál szigorúbb jogkövetkezmény lehet, ez a tisztázatlan viszony pedig bizonytalanná teszi az alkalmazhatóságát.

Mindezekre tekintettel a Javaslat nem veszi át a szabadságvesztés részbeni felfüggesztésére vonatkozó szabályokat. Rendelkezik viszont a Javaslat arról, hogy a feltételes szabadság tartama bizonyos esetekben (ha a bíróság öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsáthatóságot a büntetés fele részének letöltéséhez köti) legalább egy, legfeljebb három évvel meghosszabbítható. Ez a rendelkezés szintén az egyéniesítést szolgálja (az elkövető rövidebb időt tölt büntetésvégrehajtási intézetben, viszont tovább fog a büntetés hatálya alatt állni), másrészt pedig a részben felfüggesztett szabadságvesztés hátrányaként említett kifogások ez esetben kiküszöbölhetőek.

11. Azok, akik a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik, illetve - kivételesen, bizonyos élet, testi épség elleni bűncselekmény elkövetése esetén - tizenkettedik életévüket betöltötték, de a tizennyolcadikat még nem, fiatalkorúaknak minősülnek, és rájuk az általános szabályokhoz képest más elbírálást lehetővé tevő rendelkezéseket kell alkalmazni mind a felelősségtani szabályok, mind a szankciórendszer, mind pedig a mentesítés körében.

A fiatalkorúakra vonatkozó szabályok körében a Javaslat kisebb módosításokat hajt végre az alábbiak szerint.

11.1. A hatályos Btk. akként rendelkezik, hogy a fiatalkorú a szabadságvesztésből akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó büntetésének legalább háromnegyed részét, a fiatalkorúak fogházában végrehajtandó büntetésének legalább kétharmad részét kitöltötte. Figyelemmel arra, hogy a feltételes szabadságra bocsátás általános szabályai változnak (főszabály lesz a kétharmad), fiatalkorúak esetében nincs szükség eltérő szabályok megállapítására.

11.2. A büntethetőségi korhatár szektorális leszállítására tekintettel a Javaslat új szabályként megállapítja, hogy a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét be nem töltött elkövetővel szemben csak intézkedés alkalmazható, büntetést vele szemben nem lehet kiszabni.

11.3. A Btk. nem rendelkezik arról, hogy ha a fiatalkorút a javítóintézeti nevelés vagy az abból engedélyezett ideiglenes elbocsátás alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, mi a követendő végrehajtási sorrend. A Javaslat ezt pótolja, és kimondja, hogy ilyen esetekben a súlyosabb büntetés, azaz a szabadságvesztés hajtandó végre, és a javítóintézeti nevelés hátra lévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Ezzel elkerülhető, hogy a büntetésvégrehajtási intézetből szabadult fiatalkorú utóbb visszakerüljön az enyhébb szankciót jelentő és eltérő céllal működtetett javítóintézetbe (nevelő jellegű intézkedés).

IV. Az új Btk. Különös Részének újításai

A Különös Részben a jelenleginél több, azonban kisebb terjedelmű fejezet lesz, az egy fejezet alá tartozó bűncselekmények a védett jogtárgy alapján szorosabb kapcsolatot alkotnak.

A Javaslat egyes, jelenleg bűncselekménynek minősülő magatartásokat dekriminalizál, azok vonatkozásában ugyanis a büntetőjogi fenyegetettség nem indokolt, ezeket javasolt a továbbiakban szabálysértésként szankcionálni. Így nem szerepel a Különös Részben a közszemérem megsértése, a határjelrongálás, a földmérési jel megrongálása, a hamis statisztikai adatszolgáltatás, a gazdálkodó szervezet vezető állású személyének visszaélése, a vásárlók megkárosítása, a beutazási és tartózkodási tilalom megszegése, illetve a sajtórendészeti vétség. Az árdrágítás bűncselekmény szintén kikerül a Javaslatból, annak tehát a továbbiakban csak szabálysértési alakzata követhető el. A Javaslat nem tartalmazza a számvevőszéki ellenőrzéssel kapcsolatos kötelezettségek megszegését sem.

A hatályos Btk.-hoz képest a Javaslat új tényállásokat is megállapít, illetve egyeseket összevon vagy több tényállásra bont. Így pl. kiválik az orvvadászat és orvhalászat az állatkínzásból. A Javaslat összevonja az erőszakos közösülést és a szemérem elleni erőszakot, és egységesen a szexuális erőszak megnevezést használja ezekre az elkövetési magatartásokra. Új bűncselekmény lesz pl. a kényszermunka, a teljesítményfokozó szerrel visszaélés, az egészségügyi termék hamisítása, a közfeladati helyzettel visszaélés, a géntechnológiával módosított növényfajtákkal kapcsolatos kötelezettség megszegése.

Az egyes fejezetek vonatkozásában a Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest az alábbi főbb változtatásokat vezeti be.

1. Az emberiesség elleni bűncselekményekről szóló fejezet az ENSZ által összehívott diplomáciai konferencián, 1998. július 17-én Rómában elfogadott, a Nemzetközi Büntető Bíróság Statútuma (a továbbiakban: Statútum) rendelkezéseire figyelemmel határozza meg a bűncselekményeket. A Statútum 2002. július 1-én lépett hatályba. Azt Magyarország is aláírta, és az Országgyűlés a 72/2001. (XI. 7.) OGY határozattal döntött annak megerősítéséről. Hazánk így kötelezettséget vállalt arra, hogy jogát, különösen anyagi büntetőjogát a Statútummal harmonizálja.

2. A háborús bűncselekményekről rendelkező fejezet szintén a Statútum rendelkezéseivel való összhang megteremtésére törekszik. A Statútum négy pontban határozza meg azokat a körülményeket, amelyek megalapozzák az egyes pontok alatt részletesen kifejtett cselekmények háborús bűncselekménnyé nyilvánítását. Az egyes pontokon belül meghatározott alpontok számos esetben átfedést, illetve azonosságot mutatnak egymással: az így meghatározott egyes "tényállások" között nagyon gyakran csak annyi a különbség, hogy a jogsértés nemzetközi vagy nem nemzetközi fegyveres konfliktusban történik. A Javaslat a háború fogalmát a záró részi értelmező rendelkezésben úgy határozza meg, hogy az mind a nemzetközi, mind a nem nemzetközi fegyveres konfliktusokra kiterjed, függetlenül attól, hogy történt-e hadüzenet vagy sem. Így a Javaslat nem aszerint tesz megkülönböztetést a háborús bűncselekmények között, hogy azokat nemzetközi vagy nem nemzetközi fegyveres konfliktus során, vagy azzal összefüggésben követték el, hanem ehelyett aszerint differenciál a háborús bűncselekmények között, hogy a jogsértés védett személy vagy védett dolog ellen irányul. Új tényállásként kerül bevezetésre a tiltott sorozás, a védett tulajdon elleni támadás, az élő pajzs használata, a túlélők megölésére utasítás és a humanitárius szervezet elleni támadás.

3. Az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekményeket meghatározó fejezet tekintetében csak kisebb módosításokat hajt végre a Javaslat, így pl. a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tekintetében egyértelművé válik, hogy a bűncselekmény elkövetésének nem feltétele, hogy az elkövető a foglalkozást hivatásszerűen folytassa: bármilyen foglalkozási szabályszegés megalapozhatja a felelősségre vonást.

4. Az egészségügyi beavatkozás és kutatás rendje elleni bűncselekményeket az egészségügyi ágazati szabályok határozzák meg. A Javaslat csak kisebb pontosításokat hajt végre egyes tényállások körében (pl. a genetikailag megegyező emberi egyedek létrehozása önálló alcím alatt fog szerepelni).

5. A Javaslat megszünteti a kábítószerfüggőkre vonatkozó speciális (enyhébb) szabályokat, de a bíróság a büntetés kiszabása során értékelheti a terhelt szenvedélybetegségét. Önállóan nevesített elkövetési magatartás lesz a fogyasztás (szubszidiárius vétség, amely a csekély mennyiségű kábítószer megszerzésével azonos megítélés alá esik), emellett - az egységes szabályozás érdekében, kóros szenvedélykeltésként - büntetendővé válik a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy kábítószer fogyasztására való eredménytelen rábírása.

A Javaslat két éven belül csak egy alkalommal biztosít lehetőséget az elterelésre, ugyanakkor a fogyasztók vonatkozásában a nyomozó hatósággal való együttműködés (a kábítószert értékesítő személy kilétének feltárása) a büntetés korlátlan enyhítését vonhatja maga után.

6. Az emberi szabadság elleni bűncselekmények esetén jelentősen bővül a minősített esetek köre: emberrablás és emberkereskedelem esetén súlyosabban büntetendő, ha azt a tizennyolcadik, illetve tizennegyedik életévüket be nem töltött személy sérelmére követik el.

7. A hatályos Btk. XIV. fejezete a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket tartalmazza. A Javaslat ezt a fejezetet kettébontja a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekre, illetve a gyermek érdekét sértő és a család elleni bűncselekményekre.

Nemzetközi egyezmények rendelkezéseire, valamint a jobb áttekinthetőség érdekében teljesen átalakul a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekre vonatkozó szabályozás, így:

- a Javaslat a tizennyolcadik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett szexuális erőszakot (erőszakos közösülés és szemérem elleni erőszak) határozza meg minősített esetként, szemben a hatályos törvénnyel, ahol csupán a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére történő elkövetés számít minősített esetnek;

- a Javaslat a szexuális kényszerítés bűntette keretében a szexuális aktusra való kényszerítést a hatályoshoz képest (kényszerítés bűntette) súlyosabban és önálló tényállásban rendeli büntetni;

- a szeméremsértés keretében büntethetőek lesznek a szexuális jellegű, az emberi méltóságot sértő magatartások is;

- megszűnik a szexuális visszaélés (megrontás) kapcsán a magánindítványhoz kötöttség;

- a Javaslat külön tényállásban rendeli büntetni a gyermekprostitúció kihasználását.

8. A Javaslat a kiskorú veszélyeztetése tényállást három tényállásra bontja (kiskorú veszélyeztetése, kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása, kényszermunka). A Javaslat önálló tényállásban nevesíti a gyermekmunkát, ezzel eleget téve számos egyezményben előírt nemzetközi elvárásnak.

A Javaslat új tényállásként megállapítja az együtt élők közötti lelki bántalmazást, amely a már jelenleg is bűncselekményként értékelt elkövetési magatartások mellett kisegítő jelleggel szolgálhatja a családon belüli erőszakkal szembeni hatékonyabb védelmet.

9. Az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmények fejezete a hatályos szabályozáshoz képest nem módosul jelentősen. Kiemelendő azonban, hogy az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése törvényi tényállása esetén az előkészület nem lesz büntetendő, tekintettel arra, hogy e bűncselekmény tárgyi súlya azt nem indokolja. Emellett a közösség tagja elleni erőszak tekintetében külön nevesítésre került a fogyatékosság, a nemi identitás és a nemi irányultság, mint csoportképző tényező.

10. A közlekedési bűncselekmények keretében a Javaslat a közúti veszélyeztetés tényállását kiegészíti, így lehetőség nyílik arra, hogy a gyakorlatban gyakran megvalósuló közúti veszélyeztetés személyi sérüléssel nem járó alapesete közforgalom elől el nem zárt magánúton (pl. hipermarketek, illetve benzinkutak parkolójában és szervizútján) is elkövethető lesz. Ez a jövőben közúti veszélyeztetésnek minősül.

A járművezetés bódult állapotban önálló tényállássá válik. A járművezetés ittas állapotban tényállás vonatkozásában a Javaslat azt bünteti, ha a tettes 0,50 gramm/liter ezrelék véralkohol-, illetőleg 0,25 milligramm/liter ezrelék levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb értéket eredményező szeszes ital fogyasztásából származó alkohollal a szervezetében vezet.

11. Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények vonatkozásában elsődlegesen az igazságszolgáltatással összefüggő titoksértés, illetve a fogolyszökés tényállása módosul kisebb mértékben, továbbá új tényállásban lesz büntethető a tanúvallomás jogosulatlan megtagadása.

12. A Javaslat egy fejezetben szabályozza a - hatályos Btk. XV. fejezetében két önálló cím alatt szereplő - közélet tisztasága elleni és a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekményeket. A nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmények elkövetési magatartása a hatályos szabályozás szerint is megegyezik a megfelelő közélet tisztasága elleni bűncselekmény tényállásával, és a büntetési tételek is azonosak. Ennek megfelelően a Javaslat, ahol a nemzetközi szerződések, illetve az Európai Unió jogi aktusai alapján szükséges, az adott tényállás végén önálló bekezdésben utal arra, hogy az ott szabályozott cselekmény nemzetközi hivatalos személy vonatkozásában is büntetendő, ezzel jelentősen egyszerűsítve a fejezet felépítését.

13. A Javaslat a hivatali bűncselekményekről szóló fejezetet általánosságban úgy alakítja át, hogy a tényállások büntetési tételét a hivatalos személy elleni bűncselekmények büntetési tételéhez igazítja. Új bűncselekményként kerül bevezetésre a bántalmazás közfeladatot ellátó személy eljárásában, a közfeladati helyzettel visszaélés, valamint a jogosulatlan megbízhatósági vizsgálat elvégzése.

14. A hivatalos személy elleni erőszak (és ezzel összhangban a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak) tényállás vonatkozásában a Javaslat a teljes tényállás büntetési tételeinek a szigorításával biztosítja valamennyi hivatalos személy fokozott büntetőjogi védelmét.

15. A Javaslat átláthatóbbá teszi a hatályos Btk. terrorcselekményre vonatkozó szabályozását azáltal, hogy három önálló tényállásra bontja azt. Az Európa Tanács Pénzmosás Elleni Bizottsága (Moneyval) 2010-ben elkészített országjelentésére tekintettel önálló tényállásban kerül megfogalmazásra a terrorcselekmény finanszírozása, amibe beletartozik a személyi feltételek biztosítása mellett az az eset is, ha valaki a terrorista csoport tevékenységét támogatja akár a személyi feltételek biztosításával, akár más módon.

16. A köznyugalom elleni bűncselekmények vonatkozásában kiemelendő, hogy a Javaslat egyszerűsíti a garázdaság és a rendbontás jelenleg túlszabályozott tényállását. Emellett a közösség elleni uszítás tekintetében külön nevesítésre került a fogyatékosság, a nemi identitás és a nemi irányultság, mint csoportképző tényező.

17. A vagyon elleni bűncselekmények három külön fejezetben kerülnek szabályozásra: a vagyon elleni erőszakos, a vagyon elleni és a szellemi tulajdonjog elleni bűncselekmények cím alatt.

17.1. A vagyon elleni erőszakos bűncselekmények keretében a legjelentősebb változás, hogy a rablás mára meglehetősen bonyolulttá vált tényállását a Javaslat jelentősen egyszerűsíti, ezzel mintegy visszatérve a 2009. augusztus 9-ét megelőző szabályozáshoz.

17.2. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az is csalásnak minősül, ha a kár valamely igénybe vett szolgáltatás ellenértékeként merült fel (pl. szállodai szoba fizetés nélküli igénybe vétele, fizetés nélküli lakásbérlések).

Új vagyon elleni bűncselekményként kerül bevezetésre az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás, amely tényállási elemei lényegét tekintve megfelelnek a hatályos Btk. 300/C. § (3)-(4) bekezdésében foglaltaknak. Az információs rendszer felhasználásával elkövetett, kárt okozó magatartások elsősorban vagyoni érdekeket sértő, csalásszerű magatartások, mindazonáltal ezeket a csalástól elkülönítetten indokolt szabályozni, hiszen hiányzik a klasszikus értelemben vett tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás. A kárt az információs rendszer jogtalan befolyásolása okozza. A Javaslat ennek megfelelően a vagyon elleni bűncselekmények fejezetében önálló tényállásként szabályozza az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást.

A Javaslat információs rendszer felhasználásával elkövetett csalásként rendeli büntetni az elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel elkövetett csalásszerű visszaéléseket is, mivel ezek szükségszerűen információs rendszer felhasználásával valósulnak meg. A hatályos Btk.-nak megfelelően a Javaslat a bűncselekmény körébe vonja a készpénzhelyettesítő fizetési eszköznek nem minősülő kincstári kártyát és fizetésre alkalmas kereskedelmi kártyákat, valamint a külföldön kibocsátott készpénz-helyettesítő fizetési eszközöket.

17.3. Egyes vagyon elleni bűncselekményekhez hasonlóan nem indokolt valamennyi - akár a kisebb értéket el nem érő értékre elkövetett - jogsértő cselekmény esetén a büntetőjogi szankcióval való fenyegetés. Emiatt a jövőben csak a százezer forintot meghaladó üreshordozói díjra, illetve reprográfiai díjra nézve elkövetett, illetőleg százezer forintot meghaladó vagyoni hátrányt okozó szerzői vagy szerzői jogok megsértése és iparjogvédelmi jogok megsértése számít bűncselekménynek, ez alatti értékre elkövetett cselekmény szabálysértést fog megvalósítani.

18. A gazdálkodás rendjét sértő bűncselekményekről szóló fejezetből kikerülnek a fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekményeket, a pénzmosás, illetőleg az információs rendszer elleni bűncselekményeket, mivel azokat a Javaslat önálló fejezetben rendeli büntetni.

A csődbűncselekmény újraszabályozásakor a Javaslat objektív körülményeket jelöl meg a minősített esetek megállapításának feltételéül, amelyet egyrészt az elvont vagyontömeg mértékében (500.000.000 forint feletti vagyonelvonásnál), másrészt abban az esetben tart megállapíthatónak, ha a felszámolónak, illetve a bíróságnak az adott társaság nemzetgazdaságban betöltött szerepére (kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet) tekintettel speciális eljárás keretében kell lefolytatni a felszámolási eljárást. A Javaslat emellett kibővíti a büntethetőségi feltétel körét, nevesítve azt az esetet is, amikor a vagyonnal jogszerűen már nem rendelkezhetne a tulajdonos cégképviselő a felszámolás elrendelése okán, de erre lehetősége van.

19. A fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények a Javaslat külön fejezetében kerülnek szabályozásra. A Javaslat a hatályos büntetőjogi szabályok alapulvételével kíván bizonyos mértékig új szabályozást teremteni, a szabályozás kiinduló pontja továbbra is a fogyasztó érdekeinek védelme.

Az áru hamis megjelölése tényállása az egyértelműség érdekében a Javaslatban versenytárs utánzása cím alatt szerepel, ezzel is kifejezve, hogy a bűncselekmény sértettje a versenytárs.

20. A tiltott adatszerzés és az információs rendszer elleni bűncselekmények az Európa Tanács Budapesten, 2001. november 23. napján kelt Számítástechnikai Bűnözésről szóló Egyezménye (a továbbiakban: Cybercrime Egyezmény), valamint az információs rendszerek elleni támadásokról szóló, 2005/222/IB számú kerethatározat rendelkezésein alapulnak.

A Javaslat figyelemmel van a Bizottság által e témában benyújtott irányelv-tervezetre is. E fejezet csak az információs rendszer integritása elleni bűncselekményeket tartalmazza. Ugyanakkor e fejezetben kerül szabályozásra - kibővítve az elkövetés tárgyát a személyes adattal, a gazdasági és az üzleti titokkal - a magántitok jogosulatlan megismerése bűncselekménye, de új megnevezéssel (tiltott adatszerzés). A cselekmény áthelyezésének rendszertani oka van, hiszen ennek egyik elkövetési fordulatát is számítástechnikai rendszer útján valósítják meg, és e magatartás szintén a Cybercrime Egyezmény megsértését jelenti, így indokolt ezek egy fejezeten belüli elhelyezése.

21. A honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekmények körében a Javaslat a kibúvás polgári szolgálat alól, illetőleg a polgári szolgálat megtagadása bűncselekményeket nem tartalmazza, mivel a polgári szolgálat 2012. január 1. napjával megszűnt.

22. A katonai bűncselekményekről szóló fejezet - az új jogszabályszerkesztési követelményeknek megfelelően - elhagyja a hatályos fejezet egyes címeit. A Javaslat e fejezet vonatkozásában több bűncselekmény büntetési tételét is enyhíti. Ennek oka, hogy a hatályos büntetési tételek igen szigorúak, a büntetés kiszabás körében a rendszerváltást követően kialakult ítélkezési gyakorlat az enyhítés irányába mozdult el, a büntetési tételkeretek alsó határát rendre áttörte. A súlyos büntetési tételek további fenntartása önkéntes haderő esetében, illetve a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó fegyveres rendészeti szervek hivatásos állománya vonatkozásában békeidőben szükségtelenek, háború vagy az állam biztonságát veszélyeztető vészhelyzet esetén azonban továbbra is indokoltak.

V. Az új Btk. Záró Része

A Javaslat Záró Része - a hatályos Btk. széttagolt szabályozásától eltérően - a több fejezetre vagy a Javaslat egészére vonatkozó értelmező rendelkezéseket a Záró Részbe helyezi, emellett itt kapott helyett a jogharmonizációs záradék is.

Az értelmező rendelkezések egy része az Általános Részben vagy a Különös Rész több fejezetében előforduló fogalmak tartalmát határozzák meg, más részük csak a Különös Rész vonatkozásában, azonban több § (vagy egy egész fejezet) tekintetében alkalmazandó. A törvényi fogalmakat általában köznapi jelentésüknek megfelelően kell értelmezni, azonban a Javaslat nem mondhat le egyes, a büntetőjogban sajátos tartalommal rendelkező fogalmak használatáról. E kifejezések használatával a büntetőjogi rendelkezések pontosabban és egyértelműbben fogalmazhatók meg, használatuk egyszerűsíti a törvényi tényállások szövegét.

Részletes indokolás

az 1. §-hoz

A Javaslat értelmében az új Btk. tartalmazni fogja a bűncselekmények és büntetések törvényességének elvét, azaz a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvét.

A nullum crimen sine lege elv alapján csak az a cselekmény minősülhet bűncselekménynek, amit az elkövetése előtt a törvény büntetendővé nyilvánított. Ez egyrészt az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazását írja elő, másrészt megköveteli, hogy a jogalkotó törvényben határozza meg a bűncselekményeket.

A nulla poena sine lege elve azt fejezi ki, hogy az elkövetővel szemben csak olyan büntetőjogi jogkövetkezmény alkalmazható, amelyet törvény már az elkövetés idején előírt. Ezen elv értelmében a büntető törvény az alapja a büntetés nemének és a mértékének. A büntetőjogi jogkövetkezmények nem alakíthatók szokásjogi úton vagy analógia igénybevételével.

a 2. §-hoz

A büntető törvény időbeli hatálya azt határozza meg, hogy mikortól kezdve és meddig alkalmazható a büntető jogszabály. Az (1) bekezdés meghatározza a büntető törvény időbeli hatályára vonatkozó általános szabályt, míg a (2) és (3) bekezdés megállapítja az általános szabály alóli kivételt.

A Javaslat - a hatályos joggal egyezően - általános szabályként azt írja elő, hogy a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. A nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege elvekből következik, hogy az új bűncselekményt megállapító, illetve az elbírálást szigorító büntető törvénynek nem lehet visszaható ereje.

A Javaslat a visszaható hatály tilalma alól két kivételt határoz meg: a később hatályba lépett enyhébb szabályozást, illetve - bizonyos esetekben - a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények körét.

Előbbi indoka, hogy ha az elkövetés és az elbírálás között eltelt időben megváltozott viszonyok következtében az adott jogtárgy büntetőjogi védelme már nem szükséges, vagy elegendő az enyhébb büntetőjogi szankcionálás, akkor a méltányosság azt kívánja, hogy az elbíráláskor hatályos enyhébb büntető jogszabályt alkalmazzák. Az elbíráláskor hatályban lévő enyhébb büntető törvény visszaható erejét a vonatkozó nemzetközi egyezmények (pl. Emberi Jogok Európai Egyezménye) is előírják.

A visszaható hatály kapcsán továbbra is irányadónak tekinthetőek az 1/1999. Büntető jogegységi határozatban foglaltak, miszerint ha a Különös Rész valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás - a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével - az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg.

Az Alaptörvény - a nemzetközi egyezmények által előírt módon - az elkövetés idején hatályos belső jogi szabályokra és belső jogi elévülésükre tekintet nélkül lehetővé teszi valamely személy megbüntetését olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerint büntetendő cselekménynek minősült. Erre tekintettel a Javaslat a visszaható hatály tilalmát e cselekmények vonatkozásában kizárja, ha az az elkövetésekor a magyar büntető törvény szerint nem minősült bűncselekménynek.

a 3. §-hoz

1. A 3. § (1) bekezdés a) pontja a hatályos rendelkezéseknek megfelelően határozza meg a területi elvet, amely szerint a magyar állam büntetőhatalma a területén elkövetett minden bűncselekményre kiterjed, tekintet nélkül az elkövető állampolgárságára.

A területi elvet - a hatályos Btk.-val megegyezően - kiegészíti a quasi területi elv [3. § (1) bekezdés b) pont], amely a magyar felségjelű úszólétesítményen és légi járművön elkövetett bűncselekményeket - függetlenül attól, hogy az úszólétesítmény vagy légi jármű az ország területén kívül hol tartózkodik - a belföldön elkövetett cselekménnyel azonos elbírálás alá vonja. A területi elv ilyen alkalmazása megfelel a nemzetközi gyakorlatnak.

A Btk. megalkotásakor hatályban volt jogszabály (a hajózásról szóló 1973. évi 6. törvényerejű rendelet) alapján hajónak minősültek a vízijárművek, az úszómunkagépek és az úszóművek, de a jelenleg hatályos, a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény eltérő fogalmakat használ. A legátfogóbb kategória jelenleg nem a hajó, hanem az úszólétesítmény (víziközlekedésre, vízen való munkavégzésre és azokkal összefüggő tevékenység folytatására alkalmas úszóképes eszköz, szerkezet, berendezés), ezért a Javaslat ezt a meghatározást veszi át. A légi jármű fogalmát a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény tartalmazza.

A 3. § (1) bekezdés c) pontja az aktív személyi elven alapuló joghatóságot határozza meg. Ez alapján a magyar állam büntetőhatalma kiterjed a magyar állampolgárok által külföldön elkövetett cselekményekre is. Az aktív személyi elv korlátlanul érvényesül, azaz az állam a külföldön tartózkodó magyar állampolgároktól feltétel nélkül megköveteli a magyarországi büntetőjogban írt szabályok követését, és ezek megsértése esetén korlátozás nélkül alkalmazza a büntetőjogi felelősségre vonást.

2. A Javaslat - a hatályos Btk.-val megegyezően - főszabály szerint továbbra is csak a kettős inkrimináció teljesülése esetén rendeli büntetni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményt. Ez alól a Javaslat három kivételt tesz.

Egyrészt nem feltétele a magyar büntető joghatóságnak a kettős inkrimináció állam elleni bűncselekmények esetében (a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés kivételével), e bűncselekményekkel kapcsolatban a magyar joghatóság feltétlen és korlátozás nélküli.

Ugyancsak nem feltétele a magyar joghatóságnak a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetetett cselekmény esetén a kettős inkrimináció, ha a cselekmény üldözése a feltétlen büntetőhatalom elvéből fakad, amelyet a Javaslat 3. § (2) bekezdés ac) pontja tartalmaz. Ennek értelmében emberiesség elleni bűncselekmény, háborús bűncselekmény, vagy egyéb olyan bűncselekmény, amelynek üldözését törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés írja elő, büntetendő a magyar jog szerint, függetlenül attól, hogy az elkövetési hely szerinti állam büntetőjoga az adott cselekményt bűncselekménynek minősíti-e.

A Javaslat a joghatósági rendelkezések között - a nemzetközi szerződésekben megjelenő tendenciára figyelemmel - újdonságként előírja a passzív személyi elvet. A passzív személy elv alapján a magyar büntető joghatóság kiterjed azokra a cselekményekre is, amelyeket nem magyar állampolgár külföldön magyar állampolgár vagy a magyar jog alapján létrejött jogi személy, vagy egyéb, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany sérelmére követ el. A büntethetőség feltétele, hogy a cselekmény a magyar törvény szerint büntetendő legyen. A passzív személyi elv lehetővé teszi azoknak a nem magyar állampolgároknak a büntetőjogi felelősségre vonását, akik külföldön magyar állampolgár vagy jogi személy, illetve egyéb jogalany sérelmére követnek el bűncselekményt, cselekményük azonban az elkövetés helyének joga szerint nem büntetendő. Tehát ebben az esetben sem feltétele a joghatóság gyakorlásának a kettős inkrimináció.

A Javaslat a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekmények esetében a magyar hatóságok eljárását további feltételhez (legfőbb ügyész döntése) is köti, a külföldi állampolgár vagy hontalan személy által külföldön elkövetett bűncselekmények magyar hatóság által történő üldözése ugyanis Magyarország nemzetközi kapcsolatait érintheti. Ezért minden körülményre kiterjedő alapos megfontolás tárgyát kell képeznie annak, hogy ilyen bűncselekmények miatt a büntetőeljárás Magyarországon történő hatékony lefolytatásának feltételei fennállnak-e. A Javaslat erre tekintettel változatlanul fenntartja azt a hatályos rendelkezést, hogy ezekben az esetekben a büntetőeljárás megindításáról a legfőbb ügyész dönt.

a 4. §-hoz

A magyar büntetőjog történetében kezdetben hiányzott a bűncselekmény törvényi fogalma, majd a második világháborút követő törvényekben a bűncselekmény fogalom materiális meghatározása volt jellemző. A Javaslat abból indul ki, hogy a büntető törvénynek továbbra is meg kell határoznia a bűncselekmény fogalmát, mert ezzel teremti meg a szabályozás szilárd elvi alapjait, és így mozdítja elő leghatékonyabban a helyes gyakorlat kialakulását.

A Javaslat szerinti bűncselekmény-fogalom megegyezik a hatályos Btk.-beli fogalommal, amelynek elemei: a tényállásszerűség (büntetni rendeltség), a társadalomra veszélyesség, és a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság). Ezen elemek közül csak a társadalomra veszélyesség definíciója változik kisebb mértékben: előbb az egyéni jogok, másodsorban Magyarország Alaptörvény szerinti rendjének sérelme, illetve veszélyeztetése jelenik meg a felsorolásban.

az 5. §-hoz

A Javaslat a hatályos Btk.-val megegyezően a bűncselekményeket súlyuk szerint bűntettekre és vétségekre osztja.

A Javaslat szerint is minden gondatlan bűncselekmény vétség, bűntett csak szándékos bűncselekmény lehet. A bűntettet, mint súlyosabb kategóriát egyrészt a bűnösség formája, másrészt - a szándékos bűncselekményeknél - a törvényi büntetési tétel határolja el a vétségektől.

A bűntett és vétség közti differenciálást annak ellenére fenn kell tartani, hogy a hatályos büntetőeljárásról szóló törvény nem tesz különbséget bűntetti és vétségi eljárás között. A bűntett-vétség megkülönböztetésnek a Javaslat számos rendelkezése jelentőséget tulajdonít azzal, hogy a vétségekre kedvezőbb, míg a bűntettekre súlyosabb szabályokat állapít meg (pl. a szabadságvesztés végrehajtási fokozatánál, a tevékeny megbánásnál, a próbára bocsátásnál, vagy a mentesítés szabályainál).

a 6. §-hoz

1. A büntetőjog-tudomány egyetlen bűncselekmény megvalósulását egységnek, több bűncselekmény azonos elkövető által történő elkövetését pedig többségnek nevezi. A bűnhalmazat olyan bűncselekmény-többség, amely miatt az elkövetőt egy eljárásban vonják felelősségre.

Az egységet és a halmazatot azért kell elhatárolni egymástól, mert a halmazat esetére az általános részi rendelkezések súlyosabb elbírálást tesznek lehetővé annál, mintha az elkövetőt csupán egyetlen bűncselekmény elkövetése terhelné. A Javaslat a bűnhalmazat fogalmát a hatályos rendelkezéssel azonosan definiálja.

A büntetőjog-tudomány a halmazat több fajtáját különbözteti meg. Amennyiben az elkövető egyetlen cselekménye valósít meg több bűncselekményt, alaki halmazat, ha pedig több bűncselekménye valósítja meg a több bűncselekményt, anyagi halmazat jön létre. Más szempontból különbség tehető heterogén és homogén halmazat között is. Homogén halmazat esetén az elkövető ugyanazt a tényállást valósítja meg többször, míg heterogén halmazat esetében több tényállást valósít meg ugyanaz az elkövető.

A Javaslat a hatályos Btk. logikáját követve a bűnhalmazatot bűncselekménytani (és, nem büntetéskiszabási) kérdésként kezeli. Ebből következően a jogalkalmazónak első lépésben azt kell megállapítania, hogy az elkövető cselekménye halmazatnak minősül-e, amennyiben igen, halmazati büntetést kell kiszabni. Erről a büntetés kiszabására vonatkozó szabályok rendelkeznek.

2. A bűnhalmazat fogalmához szorosan kapcsolódik a folytatólagosság meghatározása, amely egy, a jogalkotó által létrehozott kategória. Lényege, hogy ha az elkövető ugyanazt a cselekményt rövid időközönként többször követi el egységes akarat-elhatározással, azonos sértett sérelmére, akkor nem bűnhalmazatot kell megállapítani, hanem bűncselekményegységet (törvényi egység). A cselekmény szó használata lehetővé teszi az üzletszerűség egységébe tartozó egyes szabálysértések vétséggé minősítését.

a 7-8. §-hoz

A bűncselekmény fogalmi eleme a bűnösség: az adott cselekményt bűnösen kell elkövetni ahhoz, hogy bűncselekményről beszéljünk (nullum crimen sine culpa). A magyar büntetőjog a bűnösséget az elkövetőnek a cselekményéhez fűződő pszichés viszonyaként értelmezi. Ez a viszony a valóságban többféle lehet, de a büntetőjog e pszichés kapcsolatnak csak két fajtáját értékeli: a szándékosságot és a gondatlanságot.

A hatályos Btk. a bűnösségnek két fő formáján belül különbséget tesz egyenes (dolus directus) és eshetőleges szándék (dolus eventualis), valamint tudatos (luxuria) és hanyag gondatlanság (negligentia) között. A Javaslat megtartja ezt a négyes felosztást.

A Javaslat a bűnösségi elvet kodifikálja, azaz minden bűncselekményhez megköveteli a bűnösség valamely formáját. A gondatlanság azonban kizárólag akkor alapozhatja meg a büntetőjogi felelősséget, ha a kérdéses cselekmény gondatlan elkövetését a törvény büntetni rendeli. A bűncselekmény tehát főszabályként szándékosan elkövetett tevékenység vagy mulasztás.

Az európai uniós tagságunkkal összefüggő jogharmonizációs kötelezettség teljesítése megkívánta a jogi személy büntetőjogi szankcionálásának a megteremtését, amely megtörte a bűnfelelősség elvének kizárólagos érvényesülését. A Jszbt. a jogi személy büntetőjogi szankcionálásához ugyanis megköveteli a jogi személy nevében vagy érdekében cselekvő természetes személy büntetőjogi felelősségének előzetes megállapítását, és ezáltal - áttételesen - a természetes személy felelőssége alapozza meg a jogi személy büntetőjogi szankcionálását.

a 9. §-hoz

Vegyes bűnösségű bűncselekményekről legáltalánosabb értelemben akkor beszélünk, ha az objektív tényállási elemek egy részére az elkövető szándékossága, míg más részére az elkövető gondatlansága terjed ki. Ennek egy speciális esete az ún. szoros értelemben vett vegyes bűnösség (praeterintencionális bűncselekmény), amikor a szándékos bűncselekmény minősítő körülménye eredmény, amire az elkövetőnek csak a gondatlansága terjed ki.

A Javaslat fenntartja a hatályos Btk.-nak azt a szabályozását, amelynek értelmében a minősítő körülményt képező eredményt legalább az elkövető gondatlanságának át kell fognia ahhoz, hogy azért őt felelősségre lehessen vonni.

a 10. §-hoz

A bűncselekmény elkövetésének gondolatát kiváltó képzet megjelenésétől a tényállásszerű magatartás megvalósításáig hosszabb-rövidebb út vezet. Ennek során a bűncselekmény különböző stádiumokon mehet keresztül. A büntetőjog dogmatikája a szándékos bűncselekmények stádiumainál a befejezett bűncselekményhez képest megkülönbözteti a kísérletet, illetve az előkészületet.

A bűncselekmény akkor befejezett, ha a büntetendő cselekmény valamennyi törvényi ismérve, valamennyi általános és különös részi törvényi előfeltétele megvalósult. Ezért a befejezett bűncselekmény megállapítására akkor kerülhet sor, ha az elkövető magatartása a teljes tényállást kimerítette, tehát az objektív és a szubjektív tényállási elemek, továbbá a tettességhez szükséges ismérvek hiánytalanul megállapíthatóak. A büntető törvény Különös Részében foglalt törvényi tényállások a befejezett bűncselekményt írják le.

A befejezett bűncselekményhez képest a kísérlet olyan köztes stádium, amely sajátos elbírálást tesz szükségessé. Ezért a Javaslat - a hatályos Btk.-val megegyezően - külön rendelkezik a kísérletről.

1. A 10. § (1) bekezdése a kísérlet fogalmát határozza meg, amelynek lényeges ismérvei: a szándékosság, a bűncselekmény elkövetésének megkezdése, és annak be nem fejezése.

Fogalmilag csak szándékos bűncselekménynek lehet kísérlete. A kísérlet létrejöttéhez szükséges a tényállásszerű elkövetési magatartás kifejtésének legalább a megkezdése, de be nem fejezése. Ebből az következik, hogy kísérlet már az ún. befejezetlen vagy más néven nem teljes kísérlet szakaszában megállapítható. Ettől kezdve az elkövető tevékenységét mindaddig kísérletként kell értékelni, ameddig a törvényi tényállás valamennyi eleme maradéktalanul meg nem valósul. Ennél fogva az ún. befejezett vagy teljes kísérletre is a kísérletre irányadó szabályok érvényesülnek. A befejezett kísérletet követően az elkövető a megindított okfolyamat kifejlődését rendszerint már nem befolyásolja, legfeljebb megakadályozza vagy korlátozza, ezért e magatartása az önkéntes visszalépés körében értékelhető.

2. A Javaslat főszabályként a kísérleti szakaszban megrekedt cselekményhez is a befejezett bűncselekmény büntetési tételét rendeli alkalmazni (parifikáció elve). A kísérleti cselekmények egyes változatainak (teljes - nem teljes, közeli - távoli stb.) tárgyi súlya azonban jelentősen eltérhet egymástól, ezért a Javaslat kísérlet esetére - a büntetés kivételes enyhítéseként - továbbra is lehetővé teszi az ún. kétszeres leszállást [ld. 82. § (4) bekezdés].

3. Az alkalmatlan kísérlet szabályozása a Javaslat szerint nem változik. Alkalmatlan kísérlet esetén az elkövető tévesen feltételezi azt, hogy a tárgy, az eszköz, vagy az elkövetési mód alkalmas a bűncselekmény megvalósítására, holott az valójában alkalmatlan, illetve lehet, hogy az elkövető a bűncselekmény megvalósítására egyébként alkalmas tárgyat, vagy eszközt választ, de ezeket alkalmatlan módon használja fel. Ezekben az esetekben a büntetés korlátlanul enyhíthető, illetve mellőzhető is.

4. Előfordul, hogy az elkövető felhagy eredeti szándékával, eláll cselekménye folytatásától, illetve tevékenységének káros következményeit még idejében elhárítja. A kísérlettől való önkéntes visszalépést a hatályos Btk. azzal "honorálja", hogy az elkövetőnek büntetlenséget biztosít. Ennek az a kriminálpolitikai indoka, hogy nagyobb társadalmi érdek fűződik a jogsértő következmény elmaradásához, mint az elkövető megbüntetéséhez. A Javaslat megtartja az önkéntes visszalépésre vonatkozó hatályos rendelkezést, miszerint az önkéntes visszalépés személyes büntethetőséget megszüntető ok, ami a többi elkövetőre nem hat ki.

5. Ha az elkövető ugyan felhagy az eredetileg tervbe vett bűncselekmény elkövetésével, de a visszalépésig megvalósított cselekménye önmagában is kimeríti valamelyik bűncselekmény törvényi tényállását, úgy maradék-bűncselekményről beszélünk.

A Javaslat - a hatályos Btk.-tól eltérően - a maradék-bűncselekményért való felelősséget csak az önkéntes visszalépés esetére írja elő. Ezzel a rendelkezéssel a Javaslat kiküszöböli a hatályos törvény logikai hibáját, amely alkalmatlan kísérlet esetén egyrészt lehetővé teszi a büntetés korlátlan enyhítését - ami feltételezi azt, hogy az elkövetőt a megkísérelt bűncselekményben, azaz a bűncselekmény kísérletében mondják ki bűnösnek - másrészt előírja a maradék-bűncselekményért való felelősséget is.

A Javaslat egyértelműen megkülönbözteti az alkalmatlan kísérlet és az önkéntes visszalépés esetét. A jövőben tehát alkalmatlan kísérlet esetén a büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni lehet, de emellett nincs lehetőség az elkövető maradék bűncselekményért való felelősségre vonására, önkéntes visszalépés esetén viszont, ha a kísérlet önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető.

a 11. §-hoz

1. A 11. § (1) bekezdése az előkészület fogalmát határozza meg. A Javaslat kimerítően felsorolja azokat a konkrét cselekményeket, amelyeket előkészületként büntetni rendel. Ezek az alábbiak:

- a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges eszközök vagy az azt könnyítő feltételek biztosítása,

- a bűncselekmény elkövetésére való felhívás, ajánlkozás vagy vállalkozás, illetve

- a bűncselekmény közös elkövetésében való megállapodás.

Ezek a cselekmények veszélyeztetik a bűncselekmény védett jogi tárgyát, de ez a veszély a kísérlethez képest csupán távoli. Az előkészület alapvető ismérve, hogy az elkövető nem lép a törvényi tényállás keretei közé, egyetlen különös részi törvényi tényállási elemet sem valósít meg. Ezért kizárólag akkor lehet büntethető az előkészület, ha az elkövető szándéka bűncselekmény elkövetésére irányul.

A kísérlethez hasonlóan az előkészület is szándékos bűncselekményt feltételez. Mivel az előkészület esik a legtávolabb a bűncselekmény befejezésétől, a Javaslat - a hatályos törvénnyel egyezően - az előkészületet nem rendeli általában büntetni, hanem csak akkor, ha a Btk. Különös Része kifejezetten így rendelkezik.

2. Azok a szempontok, amelyekre figyelemmel a Javaslat az önkéntes elállás vagy az eredmény önkéntes elhárítása esetén a kísérlet elkövetőjének büntetlenséget biztosít, az előkészület vonatkozásában is érvényesek. Előkészület esetén az a jogpolitikailag kívánatos cél, hogy a bűncselekmény elkövetésének megkezdése elmaradjon.

Az önkéntes visszalépés büntetőjogilag releváns cselekményei a hatályos törvényben foglaltakkal megegyeznek. Így büntetlenséget eredményez az, ha az elkövető önkéntes visszalépése folytán marad el a bűncselekmény elkövetésének megkezdése, illetőleg ha az elkövető visszavonja korábbi felhívását, ajánlkozását, vállalkozását, vagy arra törekszik, hogy a többi közreműködő elálljon az elkövetéstől, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének megkezdése valóban elmarad. Az előkészületi szakaszban lévő bűncselekmény megelőzésének további megfelelő eszköze a kellő időben (amikor tehát a bűncselekmény elkövetése még megakadályozható) tett feljelentés. Ezért a hatóságnál (az értelmező rendelkezés alapján ideértve a bíróságot és az ügyészt is) tett feljelentés is büntetlenséget eredményezhet, feltéve, hogy azt szándékosan nem olyan időben tették meg, amikor a bűncselekmény elkövetését már nem lehet megakadályozni.

3. A Javaslat megtartja a maradék-bűncselekményért való felelősség hatályos szabályait az előkészület esetében.

a 12-14. §-hoz

Az elkövető mint gyűjtőfogalmat továbbra is a következőket foglalja magában: tettesek (tettes, közvetett tettes, társtettes), valamint a részesek (felbujtó, bűnsegéd).

1. Tettes az a természetes személy, aki az alannyá váláshoz szükséges feltételekkel rendelkezik, és aki a Különös Részben található valamely bűncselekmény törvényi tényállását egészben vagy részben megvalósítja.

A leggyakoribb bűnelkövetési forma az önálló (közvetlen) tettesség. A bűncselekmény önálló tettese az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását a saját tevékenységével valósítja meg. Önálló tettes esetében a bűncselekmény elkövetésében más személy nem működik közre. Előfordul azonban, hogy a tettes a bűncselekmény végrehajtásához valamilyen tárgyi eszközt (például kést, pisztolyt, stb.) vagy állatot használ fel, ilyenkor is önálló tettességről beszélünk.

2. A közvetett tettes fogalmát a joggyakorlat alakította ki, a Btk.-ban 2009. augusztus 9-e óta szerepel.

Közvetett tettesség akkor jön létre, ha a tettes egy másik személyt "eszközként" használ fel a szándékos bűncselekmény elkövetéséhez. A közvetett tettes olyan személyt használ fel "eszközként" a szándékos bűncselekmény tárgyi tényállási elemeinek a megvalósítására, aki e szándékos bűncselekmény miatt azért nem vonható felelősségre, mert nála hiányoznak az elkövetővé váláshoz szükséges alanyi feltételek. Ezen alanyi feltételek a közvetett tettesnél állnak rendelkezésre.

Közvetett tettesség esetén a felhasznált személy azért a szándékos bűncselekményért nem büntethető, amit az őt felhasználó személy vele megvalósíttat. Ez azonban a gondatlan cselekményért nem zárja ki a tévedésben lévő személy felelősségét.

3. Társtettesség akkor jön létre, ha a tettes más személlyel közösen valósítja meg a bűncselekmény törvényi tényállását. A társtettesség jogintézményének az a célja, hogy a bűncselekmény egészéért feleljenek azok is, akik a saját magatartásukkal annak csak egy részét valósították meg.

A társtettességnek alapvetően két ismérve van: tárgyi oldalon a bűncselekmény közös megvalósítása, alanyi oldalon pedig az a tudat, hogy az elkövetési tevékenységek egymást kiegészítik.

A fogalom meghatározásból egyértelműen következik, hogy társtettesség kizárólag szándékos bűncselekménynél lehetséges.

4. Felbujtó az, aki mást (szándékos) bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. Rábírás alatt olyan tevékenységet értünk, amelynek hatására a felbujtott személy bűncselekmény elkövetésére határozza el magát, s ennek nyomán legalább megkísérli a bűncselekmény elkövetését. A felbujtás tehát szándékkiváltó hatású, ezért felbujtás csak szándékos bűncselekményekhez kapcsolódhat. A praeterintentionális bűncselekmények esetében tehát kizárt a felbujtás megállapítása a gondatlan minősített esetért.

Másrészt a felbujtói rábírásnak szándékosnak kell lennie. A felbujtó tudatának át kell fognia azt, hogy rábíró magatartása a címzettben tettesi elhatározást vált vagy válthat ki, továbbá azt, hogy ez az elhatározása a bűncselekmény elkövetését - de legalább annak megkezdését - eredményezi, vagy eredményezheti. A felbujtói tevékenység szándékosságára vonatkozó rendelkezésből az következik, hogy a felbujtó a tettes túllépéséért nem felel.

5. Bűnsegéd az, aki (szándékos) bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt. A bűnsegélynek három fogalmi kritériuma van. A bűnsegély szándékos segítségnyújtás, azaz olyan cselekmény, amely előmozdítja, vagy megkönnyíti a szándékos bűncselekmény elkövetését. A bűnsegéd felelősségének az az alapja, hogy elősegíti a szándékos bűncselekmény törvényi tényállásának a tettes által történő megvalósítását. A segítő magatartás nemcsak fizikai, hanem pszichikai jellegű is lehet. A bűnsegély továbbá nemcsak tevékenységben, hanem mulasztásban is megnyilvánulhat.

További kritériumai a bűnsegélynek a segítségnyújtás szándékossága és a tettesi alapcselekmény szándékossága. E kritériumokkal kapcsolatban irányadóak a felbujtásnál írtak.

6. A Javaslat megőrzi a hatályos Bfk.-nak a parifikáció elvének alkalmazására vonatkozó szabályát, amely a bűncselekmény különös részi tényállásában írt büntetési tételt a tettesekre és a részesekre egyformán irányadónak tekinti. A felbujtó büntetését illetően a jogtudomány és a gyakorlat álláspontja egyöntetű abban, hogy a felbujtó büntetőjogi felelőssége elvileg ugyanolyan mértékű, mint a tettesé. A bűnsegéd esetében azonban az a felfogás érvényesül, hogy a bűnsegéd általában kisebb felelősséggel tartozik, mint a tettes, de kivételesen a bűnsegéd is megbüntethető a tettesre megállapított büntetési tétel maximumával. Ennek megfelelően a Javaslat - a hatályos Btk.-val megegyezően - a részesség mindkét formájára a tettesekre irányadó büntetési tételt helyezi kilátásba, de bűnsegély esetén a 82. § (4) bekezdése kétszeres leszállásra ad lehetőséget.

a 15. §-hoz

Az elkövető büntethetőségét és a cselekmény büntetendőségét kizáró vagy korlátozó okok olyan körülmények, amelyek miatt a cselekmény már az elkövetéskor sem büntetendő, vagy amelyek miatt a büntetendő cselekmény elkövetője már az elkövetésekor sem büntethető. Ennek megfelelően ezek az akadályok két csoportba oszthatók. Az első csoporthoz tartozó okok a cselekmény büntetendőségét zárják ki (objektív kizáró okok), míg az okok másik része az elkövető büntethetőségét zárja ki (szubjektív kizáró okok).

A cselekmény büntetendőségét, azaz társadalomra veszélyességét kizárja a jogos védelem, a végszükség, valamint a jogszabály engedélye. A cselekmény büntetendőségének hiánya automatikusan kihat minden elkövetőre, ezért ezek az okok a büntetőjogi felelősség objektív akadályai.

A szubjektív kizáró okok az elkövető bűnösségét zárják ki, vagy korlátozzák. Ide sorolhatóak a gyermekkor, a kóros elmeállapot, a kényszer és a fenyegetés, valamint a tévedés. Szemben az objektív okokkal, a szubjektív ok fennállását elkövetőnkként, egyedileg kell vizsgálni.

A Btk. Különös Részének több tényállása tartalmaz az adott bűncselekmény vonatkozásában büntethetőséget kizáró okot (például rágalmazás, becsületsértés), ezen túlmenően pl. a Be. is tartalmaz ilyen okot (a fedett nyomozó és a megengedhetőségi vizsgálatot folytató személy vonatkozásában). A Különös Részben meghatározott bűncselekményre vonatkozó kizáró okok fennállását a szubjektív okokhoz hasonlóan elkövetőnkként kell vizsgálni.

A Javaslat az elkövető büntethetőségét és a cselekmény büntetendőségét kizáró vagy korlátozó okok közül csak azokat sorolja fel, amelyeknek előfordulásával gyakrabban kell számolni a gyakorlatban, s amelyekről - jelentőségüknél fogva - a legtöbb európai büntetőkódex is rendelkezik. Nem szerepelnek a felsorolásban olyan akadályok, mint például a sértett belegyezése vagy a megengedett kockázat. Ezeket a törvényben nem szereplő kizáró okokat a bírói gyakorlat alakítja, s a hatályos Btk. sem rendelkezik róluk.

Ennek az oka az, hogy egyrészt a bírói gyakorlat által felelősséget kizáró okként elismert körülményeket lehetetlen kimerítően felsorolni a törvényben, másrészt a bírói gyakorlat folyamatosan változtathatja azok határát is, és így a Javaslat sem törekszik ezek törvényi meghatározására. A bírói gyakorlat által felelősséget kizáró okként elismert körülmények határának változására példaként említhető a szülői fegyelmezési jog mértéke. Néhány évtizede mind a társadalom, mind a bíróságok tágabb körben fogadták el a szülői fegyelmezési jogot. Ma már azonban a tettleges becsületsértésnél és a szabadság rövidebb tartamú korlátozásánál súlyosabb bűncselekmény esetén a bíróság nem menti fel az elkövetőt szülői fegyelmezési jogra hivatkozással. Úgyszintén megváltozott a gazdasági kockázat körébe vonható magatartások bírói megítélése is az utóbbi időkben.

a 16. §-hoz

Az életkornak meghatározó jelentősége van a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából. A bűnösség több elemből tevődik össze, egyik - a szándékosság és a gondatlanság esetében egyaránt szükséges - eleme, hogy az elkövető az elkövetés idején a törvényben meghatározott életkort betöltse. A büntetőjogi felelősséget kizárja a gyermekkor.

A Javaslat a büntethetőség alsó életkori határát főszabály szerint az elkövető tizennegyedik életévében határozza meg. A tizennégy éves korhatár megállapításának az indoka az, hogy a gyermekek nagyobb része ebben a korban fejezi be általános iskolai tanulmányait, és ér el olyan testi és szellemi fejlettségi szintet, amelyre tekintettel büntetőjogi felelősségre vonható. Napjainkban azonban a gyermekek biológiai fejlődése felgyorsult, a gyermekek korábban "érnek", az információs forradalom következtében a kiskorúakat már tizennegyedik életévüket megelőző életszakaszukban elérik a társadalom olyan különféle hatásai, amelyektől a korábbi időkben még védve voltak.

A tizenkettő-tizennégy év közötti gyerekek körében is egyre nagyobb mértékben elterjedt az erőszakos érdekérvényesítés, ezért szükséges a büntethetőségi korhatár módosítása, a kirívóan agresszív, élet ellen irányuló bűncselekményt megvalósító gyermekkorúak büntetőjogi felelősségre vonása és egyes súlyos bűncselekményeknél a büntethetőség korhatárának leszállítása tizenkét évre. Az ilyen bűncselekményt megvalósító gyermekkorú magatartásából ugyanis arra lehet következtetni, hogy megfelelő segítség hiányában nem lesz képes a későbbiekben a társadalomba való beilleszkedésre és a törvénytisztelő életmódra, ezért a speciális prevencióhoz mindenképpen szükséges a büntetőjog eszközeinek igénybevétele.

Minderre figyelemmel, a Javaslat az emberölés alap- és minősített esetei, az erős felindulásban elkövetett emberölés, az életveszélyt okozó testi sértés és a halált okozó testi sértés elkövetőjének büntetőjogi felelősségre vonását lehetővé teszi abban az esetben is, ha a cselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét már betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a cselekménye következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.

a 17. §-hoz

A kóros elmeállapot a beszámítási képességet kizáró, vagy korlátozó pszichikus állapot. A kóros elmeállapot fennállása és mértéke kérdésében a bíróság csak orvosszakértői vélemény alapján foglalhat állást. A Javaslat - eltérően a hatályos szabályozástól - példálózó jelleggel sem említi a kóros elmeállapotot megalapozó fiziológiai rendellenességeket.

A kóros elmeállapot vagy képtelenné teszi, vagy korlátozza az elkövetőt abban, hogy felismerje cselekményének következményeit illetve, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Ennek megfelelően a Javaslat megkülönbözteti a büntethetőséget kizáró kóros elmeállapotot, illetve a büntetés korlátlan enyhítését lehetővé tevő kóros elmeállapotot.

A Javaslat büntethetőséget kizáró okként szabályozza azt, ha a kóros elmeállapot képtelenné teszi az elkövetőt arra, hogy felismerje a cselekményének következményeit illetve, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A Javaslat szövegezése egyértelműen rögzíti, hogy a cselekmény tényállásszerű és társadalomra veszélyes, azonban a kóros elmeállapotú személy bűnössége hiányzik. Ennek megfelelően a Javaslat a "büntetendő cselekmény" kifejezést használja.

Ha a kórós elmeállapot nem zárta ki teljesen, csupán korlátozta az elkövetőnek azt a képességét, hogy felismerje a cselekményének következményeit illetve, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, akkor az elkövetőnek nem lehet büntetlenséget biztosítani. A korlátozottan beszámítható elkövető beszámítható és a bűnösen elkövetett büntetendő cselekménye bűncselekmény. A cselekményét azonban ilyen esetben is enyhébben kell elbírálni. Ezt teszi lehetővé a (2) bekezdés, amely ilyen esetekben - a hatályos Btk.-val megegyezően - lehetőséget ad a bíróságnak a büntetés korlátlan enyhítésére.

a 18. §-hoz

Az önhibából eredő ittas vagy bódult állapot a tudatzavar speciális változata, amelyre a Javaslat a hatályos Btk.-val megegyezően felelősségi vélelmet határoz meg. Az önhibából eredően ittas, illetve bódult állapotú elkövető így teljes büntetőjogi felelősséggel tartozik.

A Javaslat a hatályos Btk. rendelkezésének tartalmi módosítás nélküli megtartásával kifejezi, hogy nem kíván változtatni az annak alapján kialakult ítélkezési gyakorlaton.

A Javaslat azonosan értékeli az ittas állapotban való elkövetést és a bódult állapotban elkövetett cselekményeket. Az ítélkezési gyakorlat a bódultságon a tudatzavar keltésére alkalmas szer (tipikusan kábítószer, vagy kábító hatású anyag) által előidézett állapotot érti. Az elkövető teljes büntetőjogi felelősséggel tartozik a kábítószer vagy kábító hatású anyag hatása alatt elkövetetett bűncselekményért. Ez alól kivételt jelent, ha a kábítószer, illetve a kábító hatású anyag ismétlődő fogyasztásának hatására függőség alakul ki. Ha ugyanis a kábítószer-függőség olyan mértékű, hogy önmagában betegségszintű személyiségzavart okoz, és korlátozza, vagy kizárja az elkövető beszámítási képességét, úgy a kóros elmeállapotra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

a 19. §-hoz

A kényszer és a fenyegetés a beszámítási képességre, ezen belül is az akaratnak megfelelő magatartás tanúsítására való képességre gyakorol hatást. A kényszer fogalmát a törvény nem határozza meg, lényegében erőszakot, fizikai ráhatást, míg a fenyegetés pszichés ráhatást jelent. Az erőszak lehet akaratot megtörő és akaratot hajlító. A fenyegetés fogalmát a Javaslat az értelmező rendelkezések között úgy határozza meg, hogy fenyegetésnek minősül olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A kényszer vagy a fenyegetés által kiváltott félelemnek tehát ki kell zárnia vagy korlátoznia kell az érintett személy akarati képességét.

Az (1) bekezdés kizárja annak a büntethetőségét, aki a büntetendő cselekményt olyan mértékű kényszer, illetve fenyegetés hatása alatt valósította meg, amely kizárta, hogy az akaratának megfelelő magatartást tanúsítson.

A (2) bekezdés lehetővé teszi a büntetés korlátlan enyhítését akkor, ha a kényszer, illetve fenyegetés csak korlátozta az elkövetőt abban, hogy az akaratának megfelelő magatartást tanúsítson.

a 20. §-hoz

A tévedés a szándékosság tudati oldalát befolyásolja. A tévedés a tudati oldal fogyatékossága, amelynek következtében a tévedésben levő személy olyan magatartást tanúsít, amit a tévedés nélkül nem tett volna.

A hatályos Btk. a tévedés két fajtájáról rendelkezik, a ténybeli tévedésről és a társadalomra veszélyességben való tévedésről. Ténybeli tévedésről akkor beszélünk, ha a tényállásszerű cselekményt megvalósító személy tudata az elkövetéskor nem fogta át a konkrét bűncselekmény törvényi tényállásának valamennyi tárgyi oldali ismérvét. A ténybeli tévedés akkor zárja ki a büntetőjogi felelősséget, ha az olyan tényállási elemre vonatkozik, amit a szándékosságnak át kell fognia. A hatályos Btk. alapján az ítélkezési gyakorlat a ténybeli tévedés keretében bírálja el a személyben, illetve a tárgyban való tévedést, az elvetést és az okozati összefüggésben való tévedést. Az (1) bekezdés változtatás nélkül átveszi a hatályos Btk.-nak a ténybeli tévedésre vonatkozó rendelkezéseit.

A hatályos Btk. a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés keretében rendelkezik azokról az esetekről, amikor a tévedésben lévő személy nincsen tisztában a cselekmény jogellenességével, illetve társadalmi helytelenítettségével. A társadalomra veszélyességben való tévedés tipikus esete a társadalomra veszélyességet kizáró okok fennállásának téves feltételezése, valamint a keretdiszpozíciót kitöltő igazgatási norma tartalmában való tévedés. A Javaslatnak - úgy, mint a hatályos Btk.-nak - a társadalomra veszélyességben való tévedésre vonatkozó rendelkezése minden egyes esetben megkívánja a jogalkalmazótól a konkrét cselekmény értékelését.

A hatályos rendelkezésekkel megegyezően a Javaslat szerint sem a ténybeli, sem a társadalomra veszélyességben tévedés nem zárja ki a büntethetőséget, ha azt gondatlanság okozta, és a törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli.

a 21. §-hoz

A jogellenes cselekmények elhárítására az állami szervek jogosultak és kötelesek. Minden olyan esetben, amikor az állami szervek e kötelezettségüknek nem tesznek eleget, a megtámadott részére biztosítani kell a védekezés jogát. A jogos védelemmel a törvény ennek a védekezésnek a jogát biztosítja. A jogszerűen védekező ezért valójában nemcsak a saját, hanem a társadalom érdekében is cselekszik.

A Javaslat azt tekintette kriminálpolitikai kiindulópontnak a jogos védelem megfogalmazásánál, hogy a jogtalan támadás elhárításának kockázatát a jogtalan támadónak kell viselnie, és a megtámadott elhárító cselekményét méltányosan kell megítélni.

A Javaslat a jogos védelem kriminálpolitikai céljának hangsúlyosabb előtérbe állítása érdekében kifejezetten megengedi a saját vagy más személye vagy javai ellen irányuló, esetleges jövőbeli támadás megelőzését szolgáló védelmi cselekményeket.

A megelőző jogos védelem jogintézményét a 2009. évi LXXX. törvény vezette be a Btk.-ba, így jelenleg törvényes lehetőség van védőberendezések, megelőző védelmi eszközök alkalmazására, és ezen a Javaslat sem változtat. A megelőző védelmi eszközzel szemben támasztott követelmény, hogy az nem lehet az élet kioltására alkalmas, csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, és a védekezőnek a sérelem elkerülése érdekében mindent meg kell tennie, ami az adott helyzetben elvárható.

A megelőző jogos védelem akkor zárja ki a büntetendőségét, ha olyan jogtalan támadás megelőzésére irányul, amely a jövőben a védekező vagy más személye vagy javai ellen irányulhat. A jogtalan támadás ismérveivel kapcsolatban a jogos védelemnél kifejtettek ezért itt is irányadóak. Különbség azonban a jogos védelmi helyzethez képest, hogy a jogtalan támadással nem elhárító cselekmény, hanem megelőző jogos védelmi cselekmény, vagy eszköz áll szemben. Utóbbi azonban kizárólag akkor jogszerű, ha az élet kioltására nem alkalmas. A Javaslat nem szab további korlátokat a védekező intézkedéssel szemben, hanem annak kimunkálását az ítélkezési gyakorlatra bízza.

A megelőző jogos védelem során azonban maga a védekező is kockázatot vállal. Nem zárható ki ugyanis az, hogy a jogtalan támadás végül nem következik be, ám az annak eshetőségére történő védekező felkészülés mégis büntetőjogilag tilalmazott eredményre vezet. Jogtalan támadás hiányában a megelőző jogos védelem e kockázatát a védekezőnek kell viselnie. Ezért a Javaslat a megelőző védekezés büntetlenségét kizárólag jogtalan támadás tényleges bekövetkezése esetére szorítja.

a 22. §-hoz

Jogos védelem esetén a jogtalan támadással szemben jogos védekezés áll. A támadás rendszerint erőszakos magatartás, többnyire személy ellen irányul, de javak ellen is irányulhat. A megtámadott személy akkor jár el jogosan, ha cselekménye a támadás elhárításához szükséges. A jogellenes cselekmény következményeit a támadónak, azaz a jogellenes magatartást kifejtőnek kell viselnie. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a támadót valamilyen sérelem éri, annak következményeiért a védekező nem tehető felelőssé. Így nem tehető felelőssé a jogellenes támadást elhárító személy, ha a védekezéssel gondatlanul okoz bármilyen sérelmet, vagy szándékosan okoz kisebb vagy azonos sérelmet.

Az (1) bekezdés kizárja a jogos védelemben végrehajtott védekező cselekmény büntetendőségét. A jogos védelmi helyzetet - egyezően a hatályos Btk. szabályozásával - a jogtalan támadás alapozza meg. Támadáson a védett jogi tárgy emberi magatartással történő sértését, illetve fenyegetését kell érteni. A támadás objektív ismérve annak jogtalansága. A gyermek, a beszámíthatatlan, a gondatlanul vagy vétlenül eljáró személy támadása is lehet jogtalan. Nincs ellenben jogos védelemnek helye, ha a támadónál jogellenességet kizáró ok állapítható meg. Így például a végszükségben lévővel szemben nem a jogos védelem, hanem szintén csak a végszükség szabályai szerint lehet védekezni.

A jogos védelmi helyzet következő eleme a megtámadott által kifejtett védekezés. A megtámadott védekező cselekménye formailag megvalósítja a Btk. Különös Részének valamelyik tényállását.

A jogos védelem harmadik eleme a támadó és az elhárító cselekmény közötti viszony. Az elhárító cselekmény vonatkozásában a magyar büntetőjog két követelmény vizsgálatát teszi kötelezővé, ez a szükségesség és az arányosság követelménye. A szükségességet a Javaslat is rögzíti, azonban- a hatályos Btk.-tól eltérően - nem csak az elhárító cselekmény szükségességére utal, hanem annak arányosságára is. Az arányosság fogalmát a hatályos Btk. nem tartalmazza, azt a bírói gyakorlat alakította ki, és az ítélkezés egységessége biztosítása érdekében a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve adott hozzá értékelési szempontokat. Az arányosság kérdését a bíróság minden esetben egyedileg, az ügy részleteinek ismeretében vizsgálja a szükségesség törvényi fogalmának keretei között. A Javaslat a kialakult joggyakorlatot kívánja a jogszabályban megjeleníteni azzal, hogy a szükségesség mellett az arányosságot is szükséges feltételként jeleníti meg.

A jogos védelmi helyzetben okozott sérelemnek arányosnak kell lennie azzal a sérelemmel, amelyet a jogtalan támadás okozott volna, ha nem hárítják el. Az arányosság nem jelent azonosságot, a vagyoni jogokat érő támadás esetén a védelmi cselekménynek általában az az egy korlátja van, hogy a javak ellen intézett támadás nem hárítható el a támadó életének szándékos kioltásával.

A Javaslat a súlyos, erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítására a jogos védelmi helyzetet kiszélesíti, és törvényi vélelmet állít fel arra, miszerint vannak esetek, amikor a jogtalan támadás oly módon történik, hogy a megtámadott joggal feltételezheti, hogy a támadás az élete ellen irányult, és ilyenkor már a jogtalan támadás körülményei megteremtik a lehetőséget a védekezés szükséges mértékének a túllépésére. Ezekben az esetekben a bíróságnak nem kell vizsgálnia a szükséges mérték kérdését. A törvény úgy rendelkezik, hogy az a személy, akit éjjel támadnak meg pl. közterületen, vagy akire fegyverrel támadnak, alappal gondolhatja, hogy a támadás az élete kioltására irányul, és ennek megfelelően választhatja meg a védekezés módját. Ezt a feltételezést a támadók számbeli fölénye is megalapozhatja.

A Javaslat az elhárítás szükséges mértékének a túllépéséért való felelősség vonatkozásában változatlanul hagyja a hatályos Btk.-nak azt a rendelkezését, amely szerint nem büntethető az elkövető, ha az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl. Az ijedtség vagy menthető felindulás tehát továbbra is szubjektív büntethetőséget kizáró ok, amely azonban a beszámítási képességre gyakorolt tényleges hatásától függetlenül minden esetben kizárja a büntethetőséget.

A Javaslat - a hatályos Btk.-val egyezően - kifejezetten leszögezi, hogy a megtámadottnak nincs kitérési kötelezettsége. A korábbi ítélkezési gyakorlat elsősorban a felmenő, a testvér, a házastárs, az élettárs, a gyermekkorú személy, a terhes nő és a láthatóan kóros elmeállapotú személy támadásával szemben kívánta meg a megtámadottól, hogy a támadás elől térjen ki, feltéve, hogy a kitérés lehetséges és veszélymentes. A legújabb ítélkezési gyakorlat azonban egyre szűkítette e kitérési kötelezettség értelmezését, így különösen a lemenőnek a felmenővel szembeni ilyen kötelezettségét nem állapította meg. A mai társadalmi viszonyok között - különös tekintettel a családon belül elkövetett erőszakos cselekmények megváltozott megítélésére - már nem állja meg a helyét a korábbi, a megtámadott védekezési jogát szűkítő ítélkezési gyakorlat.

a 23. §-hoz

A végszükség - a jogos védelemmel szemben - két jogilag védett érdeknek az összeütközése, ahol az egyiknek a védelme csak a másiknak a megsértésével lehetséges. Ebből a szempontból a végszükség hasonló a jogos védelemhez. Különbség azonban, hogy míg a jogos védelemnél jogtalan támadással szemben védekezik valaki, addig a végszükségben cselekvő személy véletlenül keletkezett, vagy más személy által teremtett veszélyt hárít el. A veszély elhárításának joga mindenkit megillet szükséghelyzetben, valamint gondatlan bűncselekménnyel szemben.

A Javaslat a szükséghelyzetben elkövetetett büntetendő cselekmények megítélésénél is azokat a kriminálpolitikai megfontolásokat érvényesíti, mint a jogos védelemnél. A Javaslat ezért a végszükségre az alábbi - a jogos védelem szabályozásának szerkezetileg megfelelő - új rendelkezéseket fogalmazza meg.

A végszükség tekintetében már a szabályozás szintjén külön kerül meghatározásra a társadalomra veszélyességet, illetve a bűnösséget kizáró végszükség. Ha a veszélyt kisebb, enyhébb vagy azonos sérelem okozásával hárítják el, mint amivel az fenyegetett, a cselekmény nem veszélyes a társadalomra, míg ha a megmentett és a feláldozott jogi tárgy vagy a sérelem nagyobb, mint a mentett érték, már csak a büntetendő cselekményt elkövető bűnösségének kizárásáról lehet szó.

A Javaslat 23. § (1) bekezdése a társadalomra veszélyességet kizáró végszükséget határozza meg. Világosan kitűnik az (1) bekezdés meghatározásából az is, hogy végszükségről csak valamilyen veszélyhelyzetben lehet szó.

A (2) bekezdés a bűnösséget kizáró végszükséget határozza meg. A (2) bekezdésből félreérthetetlenül kitűnik, hogy a veszélyhelyzetben cselekvő személy büntethetőségét az ijedtség vagy menthető felindulás a beszámítási képességre gyakorolt tényleges hatásától függetlenül minden esetben kizárja. Így nem büntethető az elkövető, ha ijedtségből vagy menthető felindulásból okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett. A Javaslat ezzel az új rendelkezéssel a veszélyhelyzetben lévő személy cselekményének méltányosabb megítélését kívánja előmozdítani, mivel - a jogos védelemhez hasonlóan - itt is mellőzi a korlátlan enyhítés lehetőségét.

További változtatás a hatályos Btk.-hoz képest az, hogy a Javaslat a veszélyt előidéző személy felelősségét nem az arányosság keretében vizsgálja, ezért kiveszi az első bekezdésből a veszély előidézőjére vonatkozó rendelkezést. Természetesen nem állapítható meg végszükség annak a javára, aki a veszélyt felróhatóan maga idézte elő. Ezért a Javaslat a végszükség megállapítását kizáró (3) bekezdésben helyezi el a veszély előidézőjének a felelősségére vonatkozó rendelkezést. A Javaslat továbbá ugyanitt rendelkezik az egyébként a hatályos Btk.-ban is szereplő azon szabályról, amely szerint nem állapítható meg végszükség annak a javára sem, akinek a veszély vállalása a foglalkozásánál fogva a kötelessége.

a 24. §-hoz

A Javaslat megteremti a jogszabályi engedély törvényi alapját. A hatályos Btk. Különös Része jelenleg több helyen is utal arra, hogy adott cselekmény csak akkor büntetendő, ha annak folytatására az elkövetőnek nem volt engedélye. Ez azt a téves benyomást kelti, mintha a jogszabályi engedély csak a Btk.-ban külön nevesített esetekben zárná ki a cselekmény jogellenességét. A jogszabályi engedély szabályozásával a Javaslat kifejezésre juttatja, hogy a jogrendszert egészében kell figyelembe venni a büntetőjogi felelősség megállapításánál, hiszen a büntetőjogon kívüli más jogszabályok is kizárhatják a büntetőjogi felelősséget.

A Javaslat szerint nem büntetendő az a cselekmény, amelyet jogszabály előír, vagy megenged. A jogszabályon alapuló engedélynek két fajtája van: az absztrakt és a konkrét engedély. Az absztrakt engedély közvetlenül a jogszabályból fakad. A konkrét engedélyt viszont a jogszabályban meghatározott feltételek alapján az arra hivatott szerv esetenként adja meg. Az engedély keretében a jogalkalmazó azt vizsgálja, hogy létezik-e olyan jogszabály, amely az előírást tartalmazza, illetve az engedélyt megadja. Ha ilyen szabály létezik, a cselekmény társadalomra veszélyessége kizárt.

a 25. §-hoz

A Javaslatban, a hatályos Btk.-val azonosan, büntethetőséget megszüntető okok: az elkövető halála, az elévülés, a kegyelem, a tevékeny megbánás, valamint az előzőeken kívül, a Btk. Általános Részében és Különös Részében is egyaránt találhatóak egyéb büntethetőséget megszüntető okok, továbbá a Be. is tartalmaz egyéb megszüntető okokat.

A Javaslat nem részletezi külön rendelkezésben az elkövető halálát, mint büntethetőséget megszüntető okot, mivel az elkövető halála értelemszerűen megszünteti a büntethetőséget. Ha a terhelt a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt hal meg, a nyomozó hatóság vagy az ügyész a feljelentést elutasítja, illetőleg a már megindult büntetőeljárást a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság megszünteti.

Szintén nem részletezi külön rendelkezésben a Javaslat a kegyelmet, mint büntethetőséget megszüntető okot. A kegyelem - személyi hatálya szerint - lehet közkegyelem és egyéni kegyelem. Közkegyelmet az Országgyűlés gyakorolhat, az egyéni kegyelmezés joga a köztársasági elnököt illeti meg. A kegyelmi jogkör gyakorlójának kegyelmi elhatározása megakadályozza az államot abban, hogy érvényesítse büntetőigényét. A büntetőeljárás szakaszainak megfelelően megkülönböztetünk eljárási kegyelmet, végrehajtási kegyelmet és kegyelmi mentesítést. Büntethetőséget megszüntető ok az eljárási kegyelem, amely a büntetőeljárás jogerős befejezéséig adható.

A hatályos Btk. Általános Részében és Különös Részében egyaránt találhatók a felsorolásban szereplő okokon kívül további büntethetőséget megszüntető okok. Az Általános Rész például büntethetőséget megszüntető okként szabályozza a kísérlettől és az előkészülettől való önkéntes visszalépést. A különös részi tényállások egyes bűncselekmények vonatkozásában határoznak meg büntethetőséget megszüntető okokat, például nem büntethető az elkövető tartás elmulasztása miatt, ha a tartási kötelezettségnek az első fokú ítélet meghozataláig eleget tesz. A Be.-ben meghatározottak alapján pl. lehetőség van az együttműködő gyanúsítottal szemben is a nyomozás megszüntetésére. A szabatosság azt követeli, hogy a normaszöveg legalább utaljon ezekre a büntethetőséget megszüntető okokra is, ezért a Javaslat ezt az e) pontban megteszi.

a 26. §-hoz

A büntethetőség elévülése a jogbiztonságot szolgálja azzal, hogy időben korlátozza az állami büntetőigény érvényesítését. A büntetőjog sem a társadalmat, sem az elkövetőt nem kívánja hosszú ideig bizonytalanságban tartani az elkövetett cselekmény jogi megítélését, valamint a felelősségre vonást és annak következményeit illetően. Az elévülés intézményének indoka az, hogy amennyiben a bűncselekmény elkövetése óta hosszabb idő eltelt és a bűncselekmény elkövetését nagyon hosszú idő múlva követi a felelősségre vonás, a büntetés már nem, vagy csak jelentősen csökkent mértékben érheti el a célját. Hosszabb idő eltelte után a felelősségre vonás bűnüldözési szempontból is célszerűtlen, hiszen a bizonyítékok az idő múlásával elenyésznek, és a bizonyítás a várható eredménnyel arányban nem álló megterhelést jelent a büntető igazságszolgáltatási hatóságok számára, valamint a terhelt védekezését is megnehezíti. Végül az elévülés méltányossági szempontokat is szolgál. Nem méltányos az, hogy már feledésbe merült bűncselekményért az elkövető akár élete végéig megbüntethető legyen.

A büntethetőség elévülésével végérvényesen megszűnik a bűncselekmény elkövetőjének büntethetősége. Ha az elévülés beállt, az elkövetőnek alanyi joga keletkezik arra, hogy ne lehessen megbüntetni. Ez az alanyi jog annak következtében nyílik meg, hogy a másik oldalon eredménytelenül telt el az az idő, amelyet az állam a megszabott magának a törvényben a büntető hatalmának gyakorlására, az elkövető üldözésére és megbüntetésére, s ezért az állam büntető igénye megszűnt.

A Javaslat a koncepciónak megfelelően súlyosítja az elévülés szabályait a hatályos rendelkezésekhez képest. A büntethetőség elévülésének tartama a Javaslat szerint egységesen a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év.

A (2) bekezdés felsorolja azokat a bűncselekményeket, amelyek büntethetősége nem évül el. Ezek olyan súlyos bűncselekmények, amelyek esetében az állam fenntartja büntetőigénye érvényesítésének a lehetőségét tekintet nélkül az idő múlására. Ilyen cselekménynek minősülnek a Javaslat szerint az emberiesség és béke elleni, továbbá a háborús bűncselekmények.

A Javaslat - a hatályos Btk.-tól eltérően - nem nevesíti külön az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt és az 1440/1945. (V. 1.) ME rendelettel módosított és kiegészített 81/1945. (II. 5.) ME rendelet 11. §-ának 5. pontjában és 13. §-ának 2. pontjában meghatározott háborús bűntetteket, tekintettel arra, hogy ezek a bűncselekmények a Különös Részben a háborús bűntettek között kerülnek elhelyezésre, és a Javaslat szerint a háborús bűncselekmények nem évülnek el. Nem évülnek el továbbá az emberiesség elleni bűncselekmények.

A hatályos Btk. egyes életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények elévülési idejét húsz évben állapítja meg, míg másokat kiemelve ebből a körből az el nem évülő bűncselekmények közé sorol. A Javaslat ezt megszünteti, és az egyszerűsítést és súlyosítást szem előtt tartva egységesen úgy rendelkezik, hogy nem évül el az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények büntethetősége.

Az európai uniós jogharmonizációs szempontokra figyelemmel az emberkereskedelem, illetve a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények vonatkozásában az elévülési időt az általánostól eltérően kell meghatározni azért, hogy a sértettnek a tizennyolcadik életévének betöltése után is legyen lehetősége feljelentés megtételére vagy magánindítvány megtételére, amennyiben azt korábban az arra jogosult nem tette meg.

Az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről szóló 2011. évi CCX. törvény 1. §-a szerint a nemzetközi jog szerint el nem évülő bűncselekmények nem évülnek el akkor sem, ha a bűncselekmény elkövetésekor a cselekmény a belső jog szerint nem minősült el nem évülő bűncselekménynek. Erre figyelemmel a Javaslat utalás szintjén megemlíti, hogy ez a külön törvény az elévülés vonatkozásában eltérő szabályokat állapít meg. Amennyiben a cselekmény az elkövetéskor nem minősült bűncselekménynek, de a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerint az volt, a 2. § (3) bekezdése alkalmazandó.

a 27. §-hoz

A Javaslat az elévülés kezdő napjának számításáról a hatályos szabályozással egyezően rendelkezik. Az a) pont a befejezett bűncselekményekre vonatkozik, ahol az elévülés akkor kezdődik, amikor a bűncselekmény törvényi tényállásának minden eleme megvalósult. Ez materiális bűncselekmények esetében az eredmény bekövetkezését is feltételezi. Figyelmet érdemel, hogy a vegyes mulasztásos bűncselekmények ez alá a pont alá tartoznak.

A b) pont a kísérlet és az előkészület miatti büntethetőség elévüléséről szól. Itt az elévülés kezdőnapja az a nap, amikor az ezeket megvalósító cselekmény véget ért.

A c) pont a tiszta mulasztásos bűncselekményekre vonatkozik. Az ilyen bűncselekmények büntethetőségének az elévülése azon a napon kezdődik, amikor az elkövető még az e törvényben meghatározott következmény nélkül eleget tudott volna tenni kötelességének.

A d) pont az ítélkezési gyakorlatban állapot bűncselekményeknek hívott bűncselekményekre vonatkozik. Ezek büntethetőségének az elévülése a jogellenes állapot megszűnésének napján kezdődik.

a 28. §-hoz

Az elévülés félbeszakadására és nyugvására vonatkozó rendelkezések az elmúlt években többször változtak. A változtatásokat részben a Magyarország által vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek, részben pedig a magyarországi jogi környezet átalakulása indokolta. A hatályos Btk. így korszerűsített rendelkezései nem szorulnak revízióra. A Javaslat ezért csak a jogbiztonság követelményére tekintettel néhány kisebb jelentőségű módosítást hajt végre.

Az elévülést az (1) bekezdés szerint is rendszerint félbeszakítja a büntetőügyekben eljáró szerveknek az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A Javaslat a normavilágosság követelményének tesz eleget azzal, hogy megnevezi azokat a büntetőügyekben eljáró szerveket, amelyek cselekménye megszakítja az elévülést, így nevesíti a bíróságot, az ügyészt, valamint a nyomozó hatóságot.

A Legfelsőbb Bíróság 1/2005. BJE számú büntető jogegységi határozatára tekintettel az (1) bekezdés úgy rendelkezik, hogy az elévülést a büntetőügyekben eljáró szerveken kívül a nemzetközi vonatkozású ügyekben az igazságügyért felelős miniszternek, valamint a kiadatási és átadási eljárás során a külföldi hatóságnak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye is félbeszakítja.

A büntetőeljárás felfüggesztésének tartama a (2) bekezdés szerint nem számít be az elévülés határidejébe. A Javaslat a fogalmi pontosság és az egységes szóhasználat miatt (2) bekezdésében az elmebeteg szót kóros elmeállapotúra változtatja.

A mentességet élvező személyek ügyében elrendelt eljárás lényeges szabályait a Be. tartalmazza, és külön-külön határozza meg a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentesség, valamint a nemzetközi jogon alapuló mentesség szabályait. A közjogi tisztséget betöltő személyek körét külön törvény határozza meg.

A (3) bekezdés az elévülés határidejének a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentesség miatti nyugvásával kapcsolatban csupán technikai változtatásokat tartalmaz: elhagyja az eljárás megindításához vagy folytatásához való hozzájárulás meg nem adására történő utalást, tekintettel arra, hogy ilyen szabály már nem létezik.

Az elévülés félbeszakadása és nyugvása esetére a határidők számításának szabályait a (4) bekezdés a hatályos Btk.-val azonosan határozza meg azzal a kiegészítéssel, hogy a próbára bocsátás próbaidejének tartama mellett a vádemelés elhalasztásának tartama, továbbá a jóvátételi munka tartama sem számít be az elévülés idejébe.

a 29. §-hoz

Az Európai Unió Tanácsának a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB számú kerethatározatának 10. cikke értelmében minden tagállamnak törekednie kell arra, hogy ösztönözze a sértett és az elkövető közötti közvetítést, valamint köteles biztosítani azt, hogy a közvetítés eredményeként létrejött megállapodásokat a büntetőügyekben vegyék figyelembe. A kerethatározat szerint a közvetítői eljárás rendeltetése az, hogy a sértettet kedvezőbb helyzetbe hozza a büntetőeljárásban. A kerethatározatot átültető 2006. évi LI. törvény hatályon kívül helyezte a cselekmény társadalomra veszélyességének megszűnését, mint büntethetőséget megszüntető okot, és helyébe 2007. január 1. napjától a tevékeny megbánás jogintézményét iktatta be.

Ennek a jogintézménynek a kriminálpolitikai kiindulópontja az, hogy a tevékeny megbánás alapvetően a sértett érdekeit szolgálja. Ezért a jogalkotó arra törekszik, hogy előmozdítsa a közvetítői eljárás lehető legszélesebb körű alkalmazását. A sikeres közvetítői eljárás eredményét a jogalkotó az elkövetett bűncselekmény súlyától függően honorálja vagy a büntethetőség megszűnésével, vagy a büntetés korlátlan enyhítésének a lehetőségével.

Az (1) bekezdés határozza meg a büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánás feltételeit. A büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánásnak négy feltétele van. A Javaslat meghatározza azokat a bűncselekményeket, amelyek esetében lehetőséget ad büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánásra. A Javaslat meghatározott bűncselekménytípusokra korlátozza a büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánást, ennek megfelelően utal a Btk. Különös Rész egyes fejezeteire. A Javaslat széles teret biztosít a sértetti érdekek figyelembe vételére, hiszen valamennyi személy elleni, közlekedési vagy vagyon elleni vétség, illetve ezen bűncselekmények háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűntette, továbbá a szellemi tulajdon elleni vétség esetén lehetőséget ad a büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánásra.

A büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánásnak az (1) bekezdésben rögzített feltétele, hogy annak csak a vádemelésig megtett beismerés esetén van helye. Amennyiben a terhelt a vádemelésig beismerő vallomást tett, az ügyész dönthet úgy, hogy közvetítői eljárásra utalja az ügyet. A sikeres közvetítés esetén a bűnügy még a vádemelést megelőzően, ügyészi szakban lezárul az eljárás tevékeny megbánás miatti ügyészi megszüntetésével. Ha a vádemelést megelőzően a terhelt beismerő vallomást tett, akkor az ügyet a bíróság is közvetítői eljárásra utalhatja. Ebben az esetben a sikeres mediációt követően a bíróság szünteti meg tevékeny megbánás miatt az eljárást.

A büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánás harmadik feltétele a közvetítői eljárásban való részvétel. A közvetítői eljárás önkéntességen alapul. Közvetítői eljárásra csak akkor kerül sor, ha azt a sértett és az elkövető egyaránt kéri.

Az (1) bekezdés alapján a büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánás negyedik, utolsó feltétele a bűncselekménnyel okozott sérelemnek a sértett által elfogadott módon és mértékben történő jóvátétele. A Javaslat ezzel egyértelművé teszi, hogy a tevékeny megbánás elengedhetetlen feltétele a beismerés mellett a jóvátétel módjában való megegyezés és maga a jóvátétel. Jóvátétel alatt bármilyen, a sértett által elfogadott módon és mértékben meghatározott szolgáltatást kell érteni. Természetesen a szélesebb értelemben vett jóvátétel körébe tartozik az okozott kárnak a sértett részére a sértett által elfogadott módon és mértékben történő megtérítése is, ami lehet akár részbeni kártérítés, vagy járadékfizetésben való megegyezés. Fontos azonban rámutatni arra, hogy a tevékeny megbánásnak nem elsődleges célja a pénzbeli kiegyenlítés, ez csupán az egyik lehetséges jóvátételi cselekmény.

Az (1) bekezdésben megfogalmazott feltételek együttes megvalósulása esetén az állam lemond büntető igényéről, és elsőbbséget biztosít a sértett érdekeinek és a helyreállító szempontok érvényesülésének. Részben ezt a célt szolgálja a Javaslat azon új rendelkezése is, amely lehetővé teszi, hogy amennyiben az elkövető már a közvetítői eljárást megelőzően jóvátételt teljesített a sértett felé, azt utólagosan - közvetítői eljárás keretében - megállapodásba lehessen foglalni és az eljárást meg lehessen szüntetni. Ily módon a sértett kára gyorsabban megtérülhet, és nem állhat elő az a helyzet, hogy az elkövető ugyan már röviddel az elkövetést követően teljesítené a jóvátételt a sértett számára, de - mivel a hatályos szabályozás alapján ebben az esetben utólag már nem lehetne közvetítői eljárást lefolytatni, és az eljárást megszüntetni - megvárja a közvetítői eljárás lefolytatását.

A (2) bekezdésben foglaltak értelmében az (1) bekezdésben meghatározott és az ötévi szabadságvesztésénél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények esetében is van lehetőség tevékeny megbánásra, ilyenkor azonban a tevékeny megbánás csupán a büntetés korlátlan enyhítését teszi lehetővé.

A (3) bekezdés a tevékeny megbánást kizáró okokat határozza meg. Így nincs helye büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánásnak, ha az elkövető többszörös vagy különös visszaeső, ha a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, illetve, ha bűncselekménye halált okozott, továbbá, ha a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt vagy a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt, illetőleg próbára bocsátás vagy vádemelés elhalasztásának tartama alatt követte el. Nem lehet közvetítői eljárást alkalmazni akkor sem, ha ez elkövető korábban szándékos bűncselekmény elkövetése miatt közvetítői eljárásban vett részt, és ennek eredményeként vele szemben az eljárást megszüntették, vagy a büntetését enyhítették és az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől az újabb szándékos bűncselekmény elkövetéséig két év még nem telt el.

Szélesíteni indokolt a közvetítői eljárás megengedhetőségét, így nem lesz akadálya a közvetítői eljárásnak, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményekkel szorosan összefüggő, vagy halmazatban álló más (nem súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett) bűncselekmény is megvalósult. Továbbá indokolt, hogy olyan esetekben, amikor nincs sértett, de az ügyész perindításra jogosult, az ügyész vagy más állami hatóság (fogyasztóvédelem, környezetvédelem) is kerülhessen alkupozícióba, és közvetítői eljárást lehessen lefolytatni.

a 30. §-hoz

A cselekmény büntetendőségét és az elkövető büntethetőségét kizáró vagy korlátozó okok, valamint a büntethetőséget megszüntető okok mellett a büntethetőségi akadályok harmadik csoportját a felelősségre vonást akadályozó körülmények alkotják. Ezek jogi természetüket tekintve heterogén jellegűek, részben anyagi, részben eljárási jogi akadályok. Az ezen harmadik csoportba tartozó akadályok nem zárják ki az elkövetett cselekmény bűncselekményi jellegét, de egyaránt akadályai a büntethetőségnek és a büntetőeljárásnak. A Btk. egyes bűncselekmények esetén meghatározott személy akaratától, illetve akaratnyilatkozatától teszi függővé, hogy a cselekmény miatt büntetőeljárás induljon. A büntetőjogi felelősségre vonást kizáró okok esetében az elkövetéskor a bűncselekmény valamennyi törvényi ismérve megvalósul, de hiányzik az elkövető felelősségre vonását eredményező eljárás megindításához és lefolytatásához a törvény által megkövetelt további feltétel, vagyis a meghatározott személy akaratnyilatkozata.

A büntethetőségi akadályok e csoportjába tartozik a magánindítvány, a feljelentés hiánya, továbbá a diplomáciai mentesség, a mentelmi jog, illetőleg az egyéb személyes mentesség.

A hatályos Btk. Általános Része nem rendelkezik valamennyi felelősségre vonást akadályozó körülményről, vagy azért, mert arról a Különös Rész az egyes konkrét bűncselekményeknél rendelkezik, vagy azért, mert azt külön törvények szabályozzák. A hatályos Btk. Általános Része a diplomáciai és az egyéb nemzetközi jogon alapuló mentességről a büntető törvény hatályára vonatkozó szabályok között, a magánindítványról pedig a büntethetőséget kizáró okokat szabályozó fejezetben rendelkezik.

A Javaslat változtat ezen a szabályozási megoldáson. Egyrészt külön fejezetben szabályozza a büntethetőségi akadályok e csoportját, elismerve a büntetőjog-tudomány és a gyakorlat által egységesen elfogadott felosztást. Másrészt a Javaslat a magánindítvány mellett a feljelentést is szabályozza az Általános Rész rendelkezései között, ugyanebben a fejezetben.

a 31. §-hoz

A magánindítvány az előterjesztésére feljogosított személy olyan nyilatkozata, amelyben kifejezésre juttatja az elkövető felelősségre vonására és megbüntetésére vonatkozó akaratát. A hatályos Btk. Általános Részével egyezően a Javaslat sem határoz meg formai követelményeket a magánindítvánnyal szemben, annak lényege, hogy a sértett akaratnyilvánítását tartalmazza, amelyet mindig a tartalma szerint kell megítélni.

A Különös Részben meghatározott esetekben a magánindítvány a büntethetőség feltétele, hiánya a büntetőjogi felelősségre vonás akadálya. Ezek az esetek kivételt képeznek azon elv alól, miszerint a bűncselekmények hivatalból üldözendők. A kizárólag magánindítványra való büntethetőség jogpolitikai indoka egyes esetekben a bűncselekmény nem kiemelkedő tárgyi súlya, amikor is az állam a sértettre bízza annak eldöntését, hogy akarja-e az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását. Más esetekben a büntethetőség magánindítványhoz kötését a sértett kímélete indokolja.

Eljárásjogi szempontból a magánindítványra üldözendő cselekmények egy része magánvádas, vagyis a vádat a sértett képviseli, de azt az ügyész átveheti. A magánindítványra üldözendő bűncselekmények többsége azonban közvádas, azokban a vádat az ügyész képviseli.

A magánindítvány előterjesztésére kizárólag a cselekvőképes sértett jogosult. A cselekvőképességet a polgári jog szabályai rendezik. Abban az esetben, ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a törvényes képviselője és a gyámhatóság is előterjesztheti a magánindítványt, míg a sértett cselekvőképtelensége esetén csak a törvényes képviselője vagy a gyámhatóság jogosult a magánindítvány előterjesztésére. A gyámhatóság terjesztheti elő a magánindítványt akkor is, ha a bűncselekményt a sértett sérelmére a törvényes képviselője követte el.

Ha a magánindítvány előterjesztésére jogosult sértett meghal, a sértett hozzátartozója jogosult a magánindítvány előterjesztésére. Kegyeletsértés miatt a magánindítványt a meghalt személy hozzátartozója és örököse terjesztheti elő.

A jogosulttól származó, ismeretlen tettes ellen tett feljelentés minden esetben joghatályos magánindítványnak minősül. Továbbá bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elkövetőre hatályos.

A Javaslat a hatályos Btk.-val megegyezően rögzíti, hogy a magánindítvány nem vonható vissza.

A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidőt és a magánindítvánnyal összefüggő további eljárási szabályokat a Be. határozza meg.

a 32. §-hoz

A hatályos Btk. csak a Különös Részben, az igazságszolgáltatás elleni egyes bűncselekmények, a hamis vád és a hamis tanúzás vonatkozásában szabályozza a kizárólagos feljelentési jogot. Az, hogy kizárólagos feljelentési jog esetén a feljelentés hiánya megakadályozza a felelősségre vonást, jelenleg egyedül a Be. a feljelentés elutasítására és a nyomozás megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseiből állapítható meg. A Javaslat megteremti a kizárólagos feljelentési jog esetén a feljelentés hiánya büntethetőségi akadály általános részi alapjait.

A Javaslat rendelkezése értelmében a büntető törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény csak az arra jogosult által tett feljelentésre büntethető. A Javaslat ezzel egyértelművé teszi azt, hogy a hivatalból való eljárás elvétől kizárólag a büntető törvényben rögzített esetekben lehet eltérni. A kizárólagos feljelentési jogot a Be.-ben meghatározott módon lehet gyakorolni.

a 33. §-hoz

A bűncselekményt megvalósító bűnelkövetővel szemben büntetőjogi jogkövetkezményt kell alkalmazni. Ez a fejezet összefoglalja a büntetései rendszert alapvetően meghatározó, a büntetési nemekre, azok mértékére és alkalmazásuk feltételeire vonatkozó általános rendelkezéseket.

A büntetőjogi jogkövetkezmények új rendszerének kialakítását az határozza meg, hogy milyen feladatot kell a szankciórendszernek betöltenie. A rosszallást is maga után vonó arányos viszonzás és a prevenció mellett mára elfogadottá vált az, hogy a büntetőjogi jogkövetkezmény a sértett, illetve a megsértett közösség kiengesztelését is szolgálja. A Javaslatnak ezért az a kifejezett célja, hogy nagyobb teret biztosítson a helyreállító igazságszolgáltatás eszközrendszerének. Ennek megfelelően, a súlyos bűncselekmények esetében, illetve a fokozottan veszélyes elkövetőkkel szemben az állami büntetőhatalmat megtestesítő büntetőjogi szigort kell érvényesíteni, míg a kisebb súlyú bűncselekmények esetében a sértetti érdekeket az állam büntetőigénye elé kell helyezni és az elkövetőt jóvátételre kell ösztönözni.

A Javaslat a büntetéseken belül megtartja a hatályos szabályozás felosztását büntetésekre és mellékbüntetésre.

A Javaslat a következő büntetési nemeket különbözteti meg: szabadságvesztés, elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás, kiutasítás. A Javaslat egyedüli mellékbüntetésként szabályozza a közügyektől eltiltást, amely a hatályos Btk. szerint is kizárólag járulékos szankció.

A Javaslat a büntetési nemek felsorolásában az első négy büntetési nemnek erősségi sorrendet tulajdonít a súlyosítási tilalom szempontjából. Ennek megfelelően a büntetések felsorolásában az első négy helyen - egymáshoz képest erősségi sorrendben - az a négy büntetés szerepel, amely mögött a szabadságelvonás lehetősége húzódik meg. Az ezeket követő büntetések felsorolása már nem jelent erősségi sorrendet, mert mindig az egyedi eset körülményeitől függ, hogy melyik jelent az elkövetőre súlyosabb joghátrányt.

A Javaslat megtartja a büntetések és az intézkedések hatályos Btk.-val egyező kombinációit. A Javaslat differenciált szankcionálási rendszer kialakítására törekszik, az a célja, hogy az alkalmazandó szankciók típusa, súlya, szigora jobban illeszkedjen a bűncselekmény súlyához, jellegéhez és az elkövető személyi körülményeihez. A differenciálás megteremtését szolgálja a büntetések kombinált alkalmazásának rugalmasabbá tétele. A Javaslat szerint szélesedik a szabadságelvonással járó, valamint a szabadságelvonással nem járó büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazásának a lehetősége is. A Javaslat a büntetések egymás mellett történő kiszabásának szinte korlátlan lehetőségét adja az ítélő bíró kezébe. Továbbra is lehetséges többfajta eltiltást tartalmazó büntetés együttes kiszabása, sőt, ezek közül bármelyik, de akár a kettő együtt is kiszabható pénzbüntetéssel kombinálva, és továbbra is lehetséges lesz bármelyik eltiltást tartalmazó büntetés önállóan, illetve szabadságvesztés, vagy közérdekű munka büntetés mellett történő kiszabása is, ezzel a Javaslat a hatályos jog adta lehetőségeket messze meghaladó mértékben szolgálja az egyéniesítést és a differenciált büntetéskiszabást.

Az egyéniesítést szolgálja az is, hogy ha a Különös Részben foglalt rendelkezések szerint egy bűncselekmény elzárással büntetendő, ehelyett vagy emellett a szabadságvesztésen kívül más büntetés is kiszabható.

A (6) bekezdés a büntetések együttes alkalmazása alóli kivételeket állapítják meg. Így szabadságvesztés mellett - e büntetés jellegénél fogva - nem lehet elzárást vagy közérdekű munkát elrendelni, valamint kiutasítás mellett nem szabható ki közérdekű munka és pénzbüntetés.

a 34. §-hoz

A szabadságvesztés a legáltalánosabb büntetési nem, szükségességét indokolja, hogy a legerőteljesebb visszatartó hatású büntetés. A szabadságvesztés büntetésnek a Btk. szankciórendszerében elfoglalt központi helyének oka, hogy sokoldalú, és a büntetési célok megvalósítására alkalmas büntetési nem. A szabadságvesztésnek a büntetési célok elérésére való alkalmasságát biztosítja e büntetési nem törvényi szabályozásának, kiszabásának és végrehajtásának a megfelelő differenciálása. Ez a differenciálás többek között abban nyilvánul meg, hogy a szabadságvesztés különböző tartamban, eltérő végrehajtási fokozatokban, különböző módon és végrehajtási rendben alkalmazható. A további differenciálást szolgálják a feltételes szabadságra bocsátásra, a végrehajtás felfüggesztésére és a pártfogó felügyelet alkalmazhatóságára vonatkozó szabályok is.

A szabadságvesztés büntetés törvényi szabályozása az egyik legfontosabb jellemzőjével, a tartamának a meghatározásával kezdődik. A Javaslat alapján a szabadságvesztés határozott tartamú vagy pedig életfogytig tart. Az életfogytig tartó szabadságvesztés határozatlan tartamú, határozatlansági mozzanata, hogy e büntetés az elítélt élete végéig is tarthat, ennek időpontja pedig előre nem meghatározható.

a 35. §-hoz

A szabadságvesztés egységes büntetési nem, és az egyes bűncselekményekre a Különös Részben megállapított büntetési nem is szabadságvesztés.

A szabadságvesztés büntetés végrehajtásában már eltérések vannak, az egyéniesítés elve a szabadságvesztés különböző fokozatokban való végrehajtását igényli. Ennek megfelelően a Javaslat három végrehajtási fokozatot különböztet meg, a fogházat, a börtönt és a fegyházat. A három végrehajtási fokozatot indokolja, hogy az elítéltek döntő többsége is három alapvető csoportba illeszkedik: a többszörös visszaesők és a súlyos bűncselekményt elkövetők, a korábban már büntetett (többnyire visszaeső) elkövetők, és a gondatlan bűncselekmény miatt, valamint szándékos bűncselekmény miatt rövidebb tartamú szabadságvesztésre ítéltek. Ezen kívül a háromnál több fokozat megállapítása a szabályozást bonyolulttá tenné, és az egyes fokozatok között már nem lehetne érdemi különbséget tenni.

A büntetés-végrehajtási fokozatot a bíróság az ítéletben határozza meg a törvényi feltételek és keretek alapján. Az egyéniesítés megfelelő érvényesülése érdekében a Javaslat lehetővé teszi, hogy a bíróság indokolt esetben egy fokozattal enyhébb, vagy egy fokozattal szigorúbb végrehajtási fokozatot határozzon meg. E rendelkezés a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltekkel szemben, valamint az erőszakos többszörös visszaesőkkel szemben kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés esetén nem alkalmazható.

a 36. §-hoz

A Javaslat 36. §-a rögzíti a szabadságvesztés büntetés generális minimumát, azaz a legrövidebb, és generális maximumát, azaz a leghosszabb tartamát. A Különös Részben minden egyes bűncselekményi tényállás tartalmazza a speciális maximumot, a speciális minimum azonban nem szerepel minden tényállásnál, ilyen esetekben a generális minimum az irányadó. A generális minimum alól törvény engedhet kivételt, így például fiatalkorú elkövetők vonatkozásában, vagy a közérdekű munka, illetve a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatása esetén.

A Javaslat a szabadságvesztés legrövidebb tartamát - az elzárás maximumára figyelemmel - három hónapban, a leghosszabb tartamát húsz évben határozza meg, míg - a szigorítás elvének megfelelően - a bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, illetve halmazati vagy összbüntetés esetén huszonöt évre emeli.

a 37. §-hoz

A bíróság ítéletében a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának fokozatát fogházban, börtönben vagy fegyházban határozza meg. A végrehajtási fokozatról való rendelkezés mellőzhetetlen minden esetben, amikor a bíróság büntetésként szabadságvesztést szab ki, tehát akkor is, amikor a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggeszti.

A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározásánál a Javaslat jelentőséget tulajdonít annak, hogy a szabadságvesztést vétség vagy bűntett miatt szabták ki, továbbá a bűncselekmény súlyát, jellegét, a kiszabott büntetés mértékét és a bűnelkövető előéletét is figyelembe veszi.

A szabadságvesztés legenyhébb végrehajtási fokozata a fogház, ami a vétség miatt kiszabott szabadságvesztés általános végrehajtási fokozata. Azok az elkövetők, akiknek a cselekménye csekélyebb fokban veszélyes a társadalomra vagy gondatlan bűncselekményt követtek el, életfelfogásukban, erkölcsi értékrendjükben még nem mutatnak bűnözői életmódra történő beállítottságot ezért indokolt őket a végrehajtás során - a speciális prevenció eredményessége érdekében is - megóvni a visszaesők káros hatásától.

A börtön a fogháznál eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat, a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés általános végrehajtási fokozata. Börtön fokozatban kell végrehajtani a visszaesőkkel szemben vétség miatt kiszabott szabadságvesztés büntetést is, mivel a fogház viszonylag enyhe végrehajtási rendje nem alkalmas azok nevelésére, akik korábban már töltöttek szabadságvesztés büntetést.

A szabadságvesztés legszigorúbb végrehajtási fokozata a fegyház, amit azokkal az elkövetőkkel szemben indokolt alkalmazni, akik olyan súlyos bűncselekményt követtek el, ami nagyfokú társadalomellenes beállítottságot tükröz, valamint a többszörös bűnelkövetőkkel szemben, akiket fokozott bűnözési szándék, kitartó bűnelkövetői magatartás jellemez.

A Javaslat rendelkezései szerint fegyházban kell végrehajtani a háromévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetést, ha azt jelentős tárgyi súlyú bűncselekmény miatt szabták ki, ezeket a bűncselekményeket a (3) bekezdés a) pontja meghatározza.

Fegyházban kell végrehajtani a többszörös visszaesővel szemben kiszabott kétévi vagy ezt meghaladó tartamú szabadságvesztés büntetést, mivel a többszörös visszaesők a bűnismétlők legveszélyesebb csoportját alkotják, a bűnismétléstől való visszatartásukhoz szigorú végrehajtási rend szükséges. Ezen okok alapján, szintén fegyházban kell végrehajtani a kétévi vagy ezt meghaladó tartamú szabadságvesztés büntetést, a bűncselekményt bűnszervezetben elkövetőkkel szemben.

a 38. §-hoz

A Javaslat abból indul ki, hogy a büntetés-végrehajtás egész folyamatának részletes szabályozása külön törvényre tartozik. Mivel azonban a szabadságvesztés büntetés lényege, a szabadságelvonás tényleges tartama csak a feltételes szabadságra bocsátás figyelembe vételével állapítható meg, a Javaslat tartalmazza a feltételes szabadságra bocsátás feltételeit.

A feltételes szabadságra bocsátás alapgondolata az elítéltnek a társadalomba való visszavezetése, a szabad életbe történő beilleszkedés elősegítése. A feltételes szabadság a bíróság számára korrekciós lehetőség, az elítélt számára pedig perspektívát nyújt, ugyanakkor átmenetet és próbatételt is jelent a társadalomba való visszailleszkedéshez. A feltételes szabadság lehetősége a büntetés-végrehajtás rendjének megtartására ösztönzi az elítéltet.

A feltételes szabadságra bocsátással a szabadságvesztés büntetés ténylegesen végrehajtandó része csökken. A feltételes szabadságra bocsátás alkalmazásának objektív feltétele a szabadságvesztés büntetés meghatározott tartamú részének kitöltése. A feltételes szabadságra bocsátás időpontja a Javaslat szerint - az eddigiektől eltérően nem a végrehajtási fokozathoz, hanem - az elkövető előéletéhez igazodik, tekintettel arra, hogy azok az elkövetők, akik még korábban nem követtek el vagy csak viszonylag régebben követtek el olyan bűncselekményt, amely miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték őket, nagy valószínűséggel könnyebben és hamarabb visszailleszkednek a társadalomba és törvénytisztelő életmódot folytatnak, ha korábban feltételes szabadságra kerülhetnek. Feltételezhető, hogy az ő vonatkozásukban a feltételes szabadság is eredményesen telik el.

A Javaslat új rendelkezésként vezeti be, hogy öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén - különös méltánylást érdemlő esetben - a bíróság ítéletében akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Ez a rendelkezés is azt célozza, hogy a nem bűnöző beállítottságú elkövetők minél hamarabb visszailleszkedhessenek a társadalomba. A személyükben rejlő fokozott társadalomra veszélyességre tekintettel ez a rendelkezés a többszörös visszaesőkkel szemben nem alkalmazható.

A három hónap minimális tartam letöltése előtt egyáltalán nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt. Ennek indoka az, hogy az elítéltnek a meghatározott minimumot el kell töltenie a büntetés-végrehajtási intézetben ahhoz, hogy megalapozottan állást lehessen foglalni a feltételes szabadságra bocsáthatóság kérdésében.

A feltételes szabadságból kizáró okokat a (4) bekezdés határozza meg azon elkövetők vonatkozásában, akiknél a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének magadása eleve indokolatlan, illetve célszerűtlen, mivel nincs megfelelő alap annak feltételezésére, hogy a büntetés célja a szabadságvesztés büntetés teljes kiállása nélkül is elérhető.

a 39. §-hoz

A Javaslat meghatározza a feltétes szabadság tartamát, és előírja a feltételes szabadság megszüntetésének a feltételeit.

Az (1) bekezdés szerint a feltételes szabadság tartama azonos a büntetés még hátralevő részével, de legalább egy év. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy legalább egy éves időt kell megvizsgálni ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy az elítélt visszailleszkedése a társadalomba sikeres volt-e, valamint, hogy a feltételes szabadságra bocsátása óta eltelt idő alatt normakövető magatartást tanúsított-e. A Javaslat ezért megtartja a hatályos Btk.-nak a feltételes szabadság minimális egy éves tartamára vonatkozó rendelkezését.

A Javaslat új rendelkezésként beiktatja azt, hogy a bíróság ítéletében a feltételes szabadság tartamát egy évtől három évig terjedő idővel meghosszabbíthatja, ha ítéletében úgy rendelkezik, hogy az elítélt a büntetése fele részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható.

A Javaslat továbbra is fenntartja a hatályos Btk.-nak azt a rendelkezését, hogy ha a szabadságvesztés hátralevő része egy évnél rövidebb, és végrehajtását nem rendelték el, a büntetést - a feltételes szabadság letelte után - a hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni.

a 40. §-hoz

A Javaslat rendelkezik a feltételes szabadság megszüntetésének az eseteiről is.

Az (1) bekezdés rendelkezik a feltételes szabadság megszüntetésének kötelező, a (2) bekezdés a bíróság mérlegelésétől függő eseteiről. Eszerint a bíróság a feltételes szabadságot köteles megszüntetni, ha az elítéltet az ítélet jogerőre emelkedését követően elkövetett bűncselekmény miatt a feltételes szabadság tartama alatt, vagy a feltételes szabadság alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. Ha pedig az elítéltet egyéb büntetésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot - mérlegelése alapján - megszüntetheti.

Ha a bíróság bármilyen okból megszüntette a feltételes szabadságot, akkor az elítélt nem csupán a még hátralevő résznek, hanem a feltételes szabadság egész tartamának megfelelő időt köteles büntetés-végrehajtási intézetben tölteni. A Javaslat ezt azzal fejezi ki, hogy a feltételes szabadság megszüntetése esetén a feltételes szabadságon eltöltött idő nem számít be a szabadságvesztésbe.

A (4) bekezdés rendelkezése szerint, ha a feltételes szabadság tartama alatt az elítélten olyan bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztést kell végrehajtani, amelyet a korábbi ítélet jogerőre emelkedése előtt követett el, a szabadságvesztés végrehajtása a feltételes szabadságot félbeszakítja, és a bíróság a feltételes szabadság folytatásának legkorábbi időpontját az utóbb kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság időpontjáig, illetve ha az utóbb kiszabott szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárt - a szabadságvesztés végrehajtásának időtartamáig elhalasztja.

a 41. §-hoz

Az életfogytig tartó szabadságvesztés hatályos büntetőjogunkban a legszigorúbb büntetési nem, vagylagos büntetés az öt, illetve tíz évtől húsz évig terjedő szabadságvesztés büntetés mellett. A vagylagos büntetéskénti meghatározásából következően kivételes jellegű büntetésnek tekintendő.

A Javaslat a hatályos Btk.-val egyezően az elkövető huszadik életévében határozza meg azt az életkort, amely felett helye lehet életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabásának. A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani.

a 42. §-hoz

Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés határozatlan tartamú, mivel tartalmaz határozatlansági mozzanatot - az elítélt élete végéig is tarthat, aminek időpontja bizonytalan -valódi értelemben mégsem tekinthető határozatlan tartalmú szabadságvesztés büntetésnek. Általánosan elfogadott az az álláspont, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltnek is reményt kell adni jövője tervezésének a reális lehetőségére, a társadalomba történő visszatérésre, az emberiesség szempontja ezt is igényli.

Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátásáról a bíróság ítéltében kétféleképpen rendelkezhet, vagy meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja.

a 43. §-hoz

Életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabása esetén, amennyiben a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége legalább huszonöt év letöltése után nyílik meg, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. A Javaslat a hatályos Btk.-tól eltérően huszonöt évben határozza meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, a szabadságvesztés büntetés generális maximumának felemeléséhez igazodóan.

A Javaslat meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkésőbbi időpontját, amelyet az átlagos emberi élettartamot figyelembe véve, negyven évben állapítja meg. A Javaslat a jogbiztonság követelményére tekintettel új szabályként úgy rendelkezik, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját években kell meghatározni.

A Javaslat - a hatályos szabályozással egyezően - legalább tizenöt évben állapítja meg az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartamát, mivel legalább ennyi szükséges az újabb bűncselekmény elkövetésétől való hatásosabb visszatartás érdekében.

a 44. §-hoz

A Javaslat rendelkezik a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről is. Az Alaptörvénnyel összhangban meghatározza azoknak a bűncselekményeknek a körét, amelyek esetén a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja.

a 45. §-hoz

A Javaslat - a hatályos Btk.-hoz hasonlóan - részletesen szabályozza az életfogytig tartó szabadságvesztés és egy újabb végrehajtandó szabadságvesztés találkozását. A szabályok megegyeznek a hatályos Btk. rendelkezéseivel.

Ennek megfelelően az (1) és (2) bekezdés az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélés előtt elkövetett bűncselekmény miatti végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, azaz abban az esetben, ha

- az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik,

- az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés végrehajtása előtt elkövetett bűncselekmény miatt az abból történt feltételes szabadságra bocsátás idején ítélik végrehajtandó szabadságvesztésre

akkor a bíróság a feltételes szabadság legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja.

A (3), (4) és (5) bekezdés értelmében amennyiben

- az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik,

- az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az abból történt feltételes szabadságra bocsátás idején ítélik végrehajtandó szabadságvesztésre,

- az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésből történt feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt ítélik végrehajtandó szabadságvesztésre,

akkor a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt, legfeljebb húsz évvel elhalasztja.

Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztására az (1), (2), (4) vagy (5) bekezdése szerinti határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés miatt kerül sor, úgy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a (6) bekezdés értelmében a határozott ideig tartó szabadságvesztésbe beszámított előzetes fogva tartás, valamint házi őrizet idejének figyelembe vételével kell megállapítani.

A (8) bekezdés tartalmaz rendelkezést arra az esetre, amikor két életfogytig tartó szabadságvesztés "találkozik" egymással. Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátása alatt elkövetett bűncselekmény miatt ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik, akkor a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. A Javaslat a hatályos rendelkezéseknek megfelelően kizárja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. Ha az elítélt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélését követően, annak végrehajtása alatt újabb olyan súlyos bűncselekményt követ el, amely miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, akkor a feltételes szabadságra bocsátás szubjektív feltételei eleve hiányoznak.

a 46. §-hoz

A Javaslat új büntetési nemként bevezeti az elzárást, amely szélesíti a bíróság által alkalmazható joghátrányok körét. Az elzárás egy olyan, szabadságelvonással járó büntetés, amely főként azokkal az elkövetőkkel szemben alkalmazható, akikkel szemben szociális, gazdasági, családi vagy életkori viszonyaikra tekintettel más büntetés kiszabása célszerűtlen, illetve az elzárás büntetés hatékonyabban szolgálhatja a speciális prevenciót. Az elzárás tartama öt naptól kilencven napig terjed.

A Különös Rész szerint legfeljebb három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények esetében az elzárás a szabadságvesztés helyett önállóan vagy más büntetéssel együtt szabható ki. Ha valamely bűncselekmény elzárással büntetendő, ahelyett vagy amellett - a szabadságvesztésen kívül - más büntetés is kiszabható.

a 47. §-hoz

A közérdekű munka büntetésnek az a célja, hogy az elítélt az elkövetett bűnét a köz javára végzett munkával jóvátegye. A közérdekű munkát ugyan még mindig relatíve kis százalékban alkalmazzák a magyarországi bíróságok, kiszabása azonban emelkedő tendenciát mutat.

A Javaslat közérdekű munkára vonatkozó rendelkezései szerint - a hatályos Btk.-val egyezően - Magyarországon továbbra sem feltétele a közérdekű munka kiszabásának az elkövető hozzájárulása. Ez a szabályozás kielégíti Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásait. A kényszer- vagy kötelező munkáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi konferencia 1930. évi 14. ülésszakán elfogadott 29. számú Egyezmény (amelyet Magyarországon a 2000. évi XLVIII. törvény hirdetett ki) 2. cikke (2) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy nem minősül kényszer- vagy kötelező munkának az olyan munka, amit bírói ítélet alapján követelnek valakitől, feltéve, hogy a munkát vagy szolgálatot a hatóságok felügyelete és ellenőrzése alatt végzik, és a munkára kötelezett személyt nem bocsátják magánszemélyek, vállalatok vagy egyesületek rendelkezésére. A nemzetközi előírásokkal összhangban a közérdekű munkára ítéléshez nem kell a vádlott beleegyezése, de az elítélt számára a munkalehetőséget állami vagy önkormányzati kereteken belül kell biztosítani.

A Javaslat megtartja a hatályos Btk. azon megoldását, amely szerint a közérdekű munka tartamát órákban kell meghatározni. A Javaslat új rendelkezése alapján azonban, a szigorítás elvét követve, a közérdekű munka legkisebb mértéke negyvennyolc, legnagyobb mértéke háromszáztizenkét órára emelkedik.

A (2) bekezdés továbbra is úgy rendelkezik, hogy az elítélt a közérdekű munkát - ha jogszabály másként nem rendelkezik - hetenként legalább egy napon, a heti pihenőnapon vagy a szabadidejében díjazás nélkül végzi.

A közérdekű munka jellegéről - a hatályos szabályozással egyezően - a bíróság ítéletében rendelkezik, a munka jellegének meghatározása során figyelemmel kell lenni az elítélt egészségi állapotára és képzettségére.

a 48. §-hoz

A Javaslat meghatározza, hogy a közérdekű munkát szabadságvesztésre kell átváltoztatni abban az esetben, ha a közérdekű munka büntetésnek az elítélt önhibájából nem tesz eleget. A szabadságvesztésre történő átváltoztatás részletszabályait, így az átváltás arányát és a töredéknapok számítását a Bv. tvr. határozza meg.

A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozata - a (2) bekezdés rendelkezése értelmében - fogház.

A szabadságvesztés generális minimuma alól teremt kivételt a (3) bekezdés rendelkezése, azzal, hogy kimondja azt, hogy a közérdekű munka átváltoztatása esetén a szabadságvesztés három hónapnál rövidebb is lehet.

a 49. §-hoz

A közérdekű munka végrehajtását nehezíti, ha az elkövetővel szemben utóbb végrehajtandó szabadságvesztést szabnak ki. Ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha az elítéltet a közérdekű munkára ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, és a közérdekű munka büntetést még nem hajtották végre, a közérdekű munkát, illetve annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A szabadságvesztésre történő átváltoztatás esetén a Javaslat az átváltás arányát és a végrehajtás fokozatát is meghatározza.

az 50. §-hoz

A pénzbüntetés, mint büntetőjogi szankció olyan vagyoni hátrányt tartalmazó és a bíróság által megállapított összegű pénzbeli kötelezettség, amelyet a bűncselekmény miatt elítélt az államnak tartozik megfizetni.

A pénzbüntetés a magyarországi büntetéskiszabási gyakorlatban a leggyakrabban alkalmazott büntetés. Széleskörű alkalmazásának egyik előnye, hogy - szemben a szabadságvesztés büntetéssel - az elkövetőt nem ragadja ki a családi, társadalmi, munkahelyi környezetéből. A pénzbüntetés alkalmazásának másik előnye a gazdasági vetülete, egyrészt az elkövető nem esik ki a munkából, másrészt az állam számára bevételi forrást jelent. További előnye, hogy jól egyéniesíthető.

A megfelelő egyéniesítést szolgálja az a megoldás, hogy a bíróság a pénzbüntetést két mozzanatban szabja ki. A bíróság először a bűncselekmény súlyának megfelelően határozza meg a napi tételeket, azaz a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyessége, a bűnösség foka és az egyéb enyhítő és súlyosító körülmények a napi tételek számát befolyásolják. Ezt teszi egyértelművé a Javaslat, amikor a jogszabályban ezt szövegszerűen is megjeleníti. A napi tétel összegének meghatározásánál jutnak jelentőséghez az elkövető személyi, vagyoni jövedelmi viszonyai. Az elkövető megfelelő jövedelme vagy vagyona nem előfeltétele a pénzbüntetés kiszabásának, azaz ez a büntetés nem kizárt igazolható jövedelemmel, vagyonnal nem rendelkező elkövető esetében sem. A megfelelő jövedelem, vagyon hiányában a napi tétel összege az elkövető helyzetének megfelelően, a reális kereset alapul vételével állapítható meg.

Az (3) bekezdés a hatályos Btk.-val egyezően állapítja meg a pénzbüntetés napi tételeinek a számát, legkevesebb harminc, legtöbb ötszáznegyven napi tétel szabható ki. A Javaslat csökkenti a napi tétel összegének alsó határát, míg a felsőt változatlanul hagyja. A pénzbüntetés összegének új meghatározásánál a Javaslatnak az volt a kifejezett célja, hogy gyakrabban kerüljön sor a pénzbüntetés kiszabására más büntetés mellett.

A pénzbüntetés további egyéniesítését szolgálja, hogy a (4) bekezdés lehetővé teszi a bíró számára, hogy a pénzbüntetést kiszabó határozatában - az elkövető vagyoni, jövedelmi viszonyaira tekintettel - akként rendelkezzen, hogy az elkövető a pénzbüntetést legfeljebb két éven belül havi részletekben fizetheti meg. A részletfizetést a bíróság hivatalból maga állapítja meg az említett körülményekre tekintettel. A részletfizetés lehetőség az elítélt számára, aki dönthet úgy is, hogy a pénzbüntetést egy összegben fizeti meg.

az 51. §-hoz

A Javaslat rendelkezik arról az esetről, ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizeti meg. Ebben az esetben, a hatályos Btk.-val egyezően - az elkövetőt ezzel is a pénzbüntetés megfizetésére kívánva ösztönözni - a pénzbüntetésnek a szabadságvesztésre történő átváltoztatását rendeli el. Ez alapján az (1) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a pénzbüntetést, meg nem fizetetése esetén, valamint részletfizetéssel történő teljesítés esetén egyhavi részlet megfizetésének elmulasztása esetén, szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

A pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést fogház fokozatban kell végrehajtani. Ez alól kivétel, ha a pénzbüntetést végrehajtandó, vagy felfüggesztett, de később végrehajtani rendelt szabadságvesztés büntetés mellett szabták ki. Ezekben az esetekben a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozata a szabadságvesztés végrehajtási fokozatához igazodik.

A Javaslat 40. §-a rendelkezik a szabadságvesztés generális minimumáról. Ez alól teremt kivételt a (3) bekezdés rendelkezése azzal, hogy kimondja azt, hogy a pénzbüntetés átváltoztatása esetén a szabadságvesztés három hónapnál rövidebb is lehet.

az 52. §-hoz

A foglalkozástól eltiltás az elítélt jogait korlátozó büntetés, amelynek kettős célja van. Egyrészt a társadalom védelmét célozza, másrészt prevenciós célt szolgál azzal, hogy az -adott esetben egzisztenciális hátrányt is jelentő - eltiltás kizárja annak a lehetőségét, hogy az elkövető a foglalkozásával összefüggésben újabb bűncselekményt kövessen el az eltiltás ideje alatt. A foglalkozástól eltiltás önállóan és más büntetéssel egyidejűleg is kiszabható. A foglalkozástól eltiltás büntetés alkalmazása a Javaslat értelmében minden esetben a bíró mérlegelésétől függ, annak kötelezően alkalmazandó esete a jövőben nem lesz.

Az (1) bekezdés - a hatályos Btk.-val egyezően - a foglalkozástól eltiltásnak két esetét szabályozza. Az egyik esetben a bűncselekmény annak a következménye, hogy az elkövető megszegte foglalkozása szabályait. Erről természetesen csak szakképzetséget igényelő foglalkozásnál lehet szó. Szakképzetséget igénylő foglalkozás alatt azonban - a jelenlegi gyakorlattal egyezően - nemcsak olyan foglalkozást kell érteni, amelynek az űzéséhez alakszerű képesítés szükséges. A szakképzettség megfelelő gyakorlat eredménye is lehet. Ebben az esetben az elkövetőt tehát nem általában egy foglalkozástól, hanem az általa gyakorolt foglalkozástól lehet eltiltani.

A b) pont arról az esetről rendelkezik, amikor a foglalkozás tulajdonképpen eszköze a bűncselekménynek. Ilyenkor szakképzettséget nem igénylő foglalkozás is számításba jöhet, de csak a foglalkozási ágon belül konkrétan megjelölt munkakörben. Ebben az esetben a foglalkozás fogalma a munkakörrel azonos. A b) pont szándékos elkövetést feltételez, mert a foglalkozást fogalmilag is csak szándékos bűncselekmény elkövetésére lehet felhasználni.

A (2) bekezdés egyértelművé teszi, hogy a foglalkozástól eltiltás szabályai azzal szemben is alkalmazhatóak, akinek a bűncselekmény elkövetésekor más volt a foglalkozása, de rendelkezik annak a foglalkozásnak a gyakorlásához szükséges szakképesítéssel, amely szabályainak megszegésével a bűncselekményt elkövette.

A (3) bekezdés - új rendelkezésként - lehetővé teszi a nemi szabadság elleni bűncselekmény elkövetőjének az eltiltását olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében gyermekkorú vagy fiatalkorú személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve gyermekkorú vagy fiatalkorú személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. Ezt a 2011/93/EU irányelv 10. cikke írja elő, amelynek célja a gyermek- és fiatalkorú személyek fokozottabb védelme. A hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélés - szintén a 2011/93/EU irányelv elvárásaira tekintettel -egyes nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények vonatkozásában minősített eset, ezért annak értelmezését e tényállások indokolása tartalmazza.

az 53. §-hoz

A Javaslat a foglalkozástól eltiltás tartamára vonatkozó hatályos rendelkezéseket nem érinti. A foglalkozástól eltiltás továbbra is határozott ideig tart, vagy végleges hatályú.

A határozott ideig tartó eltiltás tartamának a számításával kapcsolatban a Javaslat úgy rendelkezik, hogy annak legrövidebb tartama - a hatályos Btk.-val megegyezően - egy év, leghosszabb tartama tíz év.

A (2) bekezdés változatlanul két esetben teszi lehetővé a végleges hatályú foglalkozástól eltiltás alkalmazását: ha az elkövető alkalmatlan a foglalkozás gyakorlására, vagy ha méltatlan arra.

A (3) bekezdés rendelkezik a foglalkozástól eltiltás büntetés kezdetéről, illetve tartamának számításáról abban az esetben, ha végrehajtandó szabadságvesztés mellett szabják ki.

A (4) bekezdés - a hatályos Btk.-val megegyezően - lehetővé teszi, hogy a bíróság az eltiltottat a végleges hatályú eltiltás alól kérelmére mentesítse. Erre akkor van lehetősége a bíróságnak, ha az eltiltás óta tíz év eltelt, és az eltiltott a foglalkozás gyakorlására alkalmassá vált.

az 54. §-hoz

Az 54. §-ban foglalt értelmező rendelkezés - a hatályos Btk.-val megegyezően - a foglalkozástól eltiltás kiszabása szempontjából foglalkozásnak minősíti azt is, ha az elkövető a gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja, illetve igazgatója, a szövetkezet igazgatóságának vagy felügyelő bizottságának tagja, a gazdasági társaság vezető tisztségviselője, felügyelő bizottságának tagja, illetve egyéni vállalkozó.

az 55. §-hoz

A járművezetéstől eltiltás a foglalkozástól eltiltáshoz hasonlóan olyan jogkorlátozó büntetés, amely egyszerre szolgálja a társadalom védelmét és a bűnismétlés veszélyének a megelőzését.

Az (1) bekezdés - a hatályos Btk.-val megegyezően - a járművezetéstől eltiltásnak két esetét szabályozza. Az egyik esetben a bűncselekmény annak a következménye, hogy az elkövető megszegte a járművezetés szabályait. Erről természetesen csak az engedélyhez kötött járművezetés esetében lehet szó. A másik esetben az elkövető bűncselekmények elkövetéséhez használ járművet. Ez a második eset szándékos elkövetést feltételez, mert a járművet fogalmilag is csak szándékos bűncselekmény elkövetésére lehet felhasználni.

A hatályos Btk. a járművezetéstől eltiltás büntetés kiszabását csak lehetőségként szabályozza, az a bíróság mérlegelésétől függően alkalmazható. Az ittas járművezetés törvényi tényállásának átalakítására tekintettel azonban a Javaslat kötelező jelleggel is előírja a járművezetéstől eltiltást. Az ittas járművezetés az alkoholos befolyásoltság mértékétől függetlenül bűncselekménynek minősül, az alkoholfogyasztás ténye megalapozza a büntetőjogi felelősséget. A szigorítás elvét követve azokkal az elkövetőkkel szemben, akik ittasan vezetnek, minden ügyben indokolt a járművezetéstől eltiltás, ami alól csak különös méltánylást érdemlő esetben enged kivételt a Javaslat.

A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a járművezetéstől eltiltás meghatározott fajtájú és kategóriájú járműre is vonatkozhat. A Javaslat nem csak járműkategóriákra, hanem járműfajtákra is utal.

az 56. §-hoz

A Javaslat a járművezetéstől eltiltás tartamára vonatkozó hatályos rendelkezéseket nem érinti. A járművezetéstől eltiltás továbbra is végleges hatályú, vagy határozott időre szól.

A Javaslat a (2) bekezdésben úgy rendelkezik, hogy a járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt, amelyre az elkövető vezetői engedélyét - a járművezetéstől eltiltásra ítélését megelőzően - a bűncselekménnyel összefüggésben a helyszínen elvették, vagy azt a hatóságnál leadta.

A Javaslat a határozott ideig tartó eltiltás tartamának a számításával kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy annak legrövidebb tartama egy hónap, leghosszabb tartama tíz év. A hatályos szabályozástól eltérően az eltiltás legrövidebb időtartama egy hónapra módosul. Ennek egyik indoka, hogy az ittas járművezetés az alkoholos befolyásoltság mértékétől függetlenül bűncselekménynek minősül, a másik pedig, hogy ittas járművezetés esetén kötelező a járművezetéstől eltiltás, így a bíróságnak szélesebb körben lesz lehetősége meghatározni az eltiltás tartamát.

A (4) bekezdés rendelkezik a járművezetéstől eltiltás büntetés kezdetéről, illetve tartamának számításáról abban az esetben, ha végrehajtandó szabadságvesztés mellett szabják ki.

Az (5) bekezdés változatlanul abban az esetben engedi meg a végleges hatályú járművezetéstől eltiltás alkalmazását, amennyiben az elkövető alkalmatlan a járművezetésre, de - a hatályos Btk.-val megegyezően - lehetővé teszi, hogy a bíróság az eltiltottat a végleges hatályú eltiltás alól kérelmére mentesítse. Erre akkor van lehetősége a bíróságnak, ha az eltiltás óta tíz év eltelt, és az eltiltott a járművezetésre alkalmassá vált.

az 57. §-hoz

A Javaslat a kitiltást mellékbüntetésről büntetésre változtatja, így önállóan és más büntetés mellett is alkalmazható.

A törvény a bíróság mérlegelésére bízza, hogy az elkövetőnek meghatározott helységben való tartózkodása a közérdeket veszélyezteti-e. A bíróság a kitiltást kimondhatja egy vagy több helységre, közigazgatási egységre vagy az ország meghatározott részére. A bíróság által meghatározott helyen a kitiltott személy nem tartózkodhat, a kitiltás büntetés így szolgálja az újabb bűncselekmény elkövetésének a megelőzését.

A kitiltás tartama - a hatályos szabályozással egyezően - egy évtől öt évig terjedhet, és az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. A (3) bekezdés rendelkezik továbbá a kitiltás tartamának számításáról abban az esetben is, ha végrehajtandó szabadságvesztés büntetés mellett szabják ki.

az 58. §-hoz

A Javaslat új büntetési nemként bevezeti a sportrendezvények látogatásától való eltiltást. Ennek indoka a sportrendezvényeken és az azokkal összefüggésben elkövetett bűncselekmények elszaporodottsága. A "sporthuliganizmus" elleni hatékony fellépés eszközévé válhat a sportrendezvények látogatásától való eltiltás büntetés, amely megfelelően szolgálná az egyéni és az általános prevenciót is.

A sportrendezvények látogatásától való eltiltás büntetés, amely önállóan és más büntetés mellett is kiszabható. Alkalmazásának feltétele, hogy az elkövető a bűncselekményt a sportrendezvényen való részvétel, az odamenetel vagy az onnan történő távozás során a sportrendezvénnyel összefüggésben kövesse el. A bíróság az ítéletében határozza meg, hogy az elkövetőt mely sportszövetség által, mely sportág keretében vagy mely sportlétesítményben rendezett sportesemény látogatásától tiltja el.

Az eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama öt év.

Az eltiltás tartamának kezdetéről, és tartamának számításáról abban az esetben, ha végrehajtandó szabadságvesztés mellett szabják ki, a (3) bekezdés rendelkezik.

az 59. §-hoz

A kiutasítást a 2009. évi LXXX. törvény mellékbüntetésből büntetéssé alakította, és ezen a Javaslat nem változtat. A kiutasítás büntetés, amely kiszabható önállóan, de más büntetés mellett is. Alkalmazhatóságát és tartamát a bűncselekmény jellege és súlya, az elkövető magyarországi tartózkodásának jogcíme, személyi és családi körülményei, illetve az esetlegesen kiszabott egyéb büntetés mértéke is befolyásolják. A Javaslat a kiutasítás jogintézményének tartalmát sem változtatja meg, a jogszabály szerkezeti felépítését azonban -az egyszerűség szem előtt tartásával - átalakítja.

A kiutasítás csak nem magyar állampolgár elkövetővel szemben alkalmazható. Akit kiutasításra ítélnek, annak el kell hagynia az országot, illetve tűrnie kell azt, hogy az ország területéről eltávolítsák.

A Javaslat aszerint differenciál a külföldiek között, hogy milyen a Magyarországhoz való kötődésük: a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkeznek, vagy a Magyarország területén letelepedettként vagy bevándoroltként tartózkodási joggal rendelkeznek.

Nem utasítható ki, aki menedékjogot élvez. A menekültként elismerés feltételeiről, a menekült jogállásáról a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény rendelkezik.

Magyarország az Európai Uniós tagja, ezért a kiutasításra vonatkozó rendelkezések figyelembe veszik a szabad mozgás és tartózkodás jogára vonatkozó uniós rendelkezéseket, valamint az uniós állampolgárokra és az unión kívüli országok állampolgáraira vonatkozó belső jogszabályokat is. A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezők körét a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény, a letelepedettként vagy bevándoroltként tartózkodási joggal rendelkezők körét pedig a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény tartalmazza.

A (3) bekezdés csak ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén teszi lehetővé a Magyarország területén tartózkodási joggal rendelkező elkövetővel szemben a kiutasítást.

Azokat az európai uniós vagy az Európai Unión kívüli polgárokat, akik még szorosabban kötődnek Magyarországhoz, így ha legalább tíz éve a Magyar Köztársaság területén tartózkodnak, vagy családjuk és rokoni kapcsolataik ide kötik őket, csak kivételes esetekben lehet kiutasítani. Erre kizárólag akkor van lehetőség, ha tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabására kerül sor, ebben az esetben további feltétel még az is, hogy az elkövetőnek az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné. Jelen esetben tehát a kiutasítás kiszabásának lehetősége nem az elkövetett bűncselekmény büntetési tételétől függ (eléri-e a tízévi szabadságvesztést), hanem a kiszabott szabadságvesztéstől.

a 60. §-hoz

A kiutasítás tartamát a Javaslat a hatályos Btk.-val egyezően állapítja meg. A kiutasítás határozott ideig tart, vagy végleges hatályú. A határozott ideig tartó kiutasítás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.

Az (3) bekezdés a végleges hatályú kiutasításnak változatlanul egy objektív és egy szubjektív feltételt szab. A végleges hatályú kutasítás objektív feltétele az, hogy az elkövetőt tízévi, vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítéljék, szubjektív feltétele az, hogy az elkövető Magyarországon tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné. A szubjektív feltétel értékelésének szempontjai a Javaslat szerint az elkövetés jellegével, illetve az elkövető bűnkapcsolatával függnek össze.

Az európai uniós tagságunkból folyó kötelezettségekkel összhangban a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyt nem lehet végleges hatállyal kiutasítani.

A kiutasítás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik, tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt szabadságvesztés büntetést tölt.

A Javaslat a hatályos Btk.-hoz hasonlóan lehetővé teszi azt, hogy a bíróság - annak kérelmére - mentesítse a kiutasítottat a végleges hatályú kiutasítás alól, ha a kiutasítás óta tíz év eltelt és a kiutasított a mentesítésre érdemes.

a 61. §-hoz

A közügyektől eltiltás a Javaslat szerinti egyetlen mellékbüntetés, azonban a közügyektől eltiltás érinti az állampolgári jogok legszélesebb körét, tartalmilag sokrétű jogkorlátozást jelent. A Javaslat többnyire változtatás nélkül megtartja a hatályos Btk. rendelkezéseit, mivel a közügyektől eltiltás jelenlegi elmélete és gyakorlata egyaránt megfelelő.

A közügyektől eltiltás mellékbüntetés, önállóan, főbüntetés nélkül nem szabható ki. Az (1) bekezdés megállapítja a közügyektől eltiltás kiszabásának feltételeit. A Javaslat szerint - a hatályos Btk.-val megegyezően - a közügyektől eltiltás alkalmazásának két előfeltétele van. Az egyik, hogy az elkövetőt szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéljék, a másik, hogy az elkövető a közügyekben való részvételre méltatlannak mutatkozzék. A bíróság - az eset össze körülményeit figyelembe véve - belátása szerint határoz abban a kérdésben, hogy mikor méltatlan az elkövető a közügyekben való részvételre. Emellett irányadó, de nem kizárólag meghatározó a kiszabott szabadságvesztés mértéke.

A közügyektől eltiltás tartalmát a (2) bekezdés tartalmazza.

A (3) bekezdés - a hatályos Btk.-val megegyezően - úgy rendelkezik, hogy a közügyektől eltiltott az ítélet jogerőre emelkedésével elveszíti mindazon jogosultságait, amelyek megszerzésére, illetve gyakorlására a közügyektől eltiltás tartama alatt ex lege nem jogosult.

a 62. §-hoz

A Javaslat nem módosítja a közügyektől eltiltás tartamára vonatkozó rendelkezéseket, a közügyektől eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év. A közügyektől eltiltás tartamát az ítélet jogerőre emelkedésétől kell számítani.

a 63. §-hoz

Az intézkedés olyan büntetőjogi jogkövetkezmény, amely bűncselekményhez és büntetendő cselekményhez is kapcsolódhat. Az intézkedést a bíróság tehát bűnösség hiányában is elrendelheti. Az intézkedések a büntetőjogban az egyéniesítés megvalósítására hivatottak és a büntetésekkel szemben nem eredményeznek büntetett előéletet. Tartalmuk szerint megkülönböztethetünk gyógyító jellegű, izoláló jellegű, vagyoni szankció jellegű és kifejezetten biztonsági intézkedéseket.

A Javaslat bővíti az intézkedések körét, ennek megfelelően a következő intézkedéseket különbözteti meg: megrovás, próbára bocsátás, pártfogó felügyelet, elkobzás, vagyonelkobzás, kényszergyógykezelés, valamint új intézkedésekként a jóvátételi munka és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele. A Javaslat intézkedésként határozza meg továbbá a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedéseket, oly módon, hogy utal a külön törvényben szabályozott jogintézményekre.

A (2)-(4) bekezdések meghatározzák azt, hogy az intézkedések közül melyek alkalmazhatók önállóan, büntetés kiszabása helyett, melyek csupán büntetéssel vagy intézkedéssel együtt és melyek akár önállóan, akár más jogkövetkezmény mellett.

A hatályos Btk.-hoz hasonlóan a próbára bocsátás, a megrovás, illetve a kényszergyógykezelés kizárólag önállóan, büntetés kiszabása helyett alkalmazható. Ezeknek az intézkedéseknek éppen az a lényege, hogy a bíróság nem szab ki büntetést, mert azt vagy elhalasztja, vagy mellőzi, vagy pedig az elkövető beszámítási képességének hiánya miatt nincs helye büntetés kiszabásának, ennek megfelelően a Javaslat szerint kizárólag önállóan, büntetés kiszabása helyett alkalmazható az új intézkedésként bevezetésre kerülő jóvátételi munka is.

A hatályos Btk.-val megegyezően a Javaslat is a pártfogó felügyeletet tekinti az egyetlen olyan intézkedésnek, amely csak büntetés vagy intézkedés mellett alkalmazható.

A Javaslat szerint az elkobzás, illetve vagyonelkobzás bármely büntetés, illetve intézkedés mellett is, vagy akár azok nélkül, önállóan is elrendelhető, akárcsak az új intézkedésként bevezetésre kerülő elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele is.

a 64. §-hoz

Az intézkedések közül a legenyhébb a megrovás. Büntetés helyett megrovást kell alkalmazni akkor, ha az elkövető cselekménye az elbíráláskor már egyáltalán nem, vagy csak csekély fokban veszélyes a társadalomra. Az adott bűncselekményre megállapított büntetési tételnek nincs jelentősége annak eldöntésénél, hogy elegendő-e a megrovás alkalmazása a terhelttel szemben. Ha a bűncselekmény társadalomra veszélyessége az elbírálás idejére már megszűnt, vagy csekéllyé vált, a bíróság bármely bűncselekmény elkövetése miatt alkalmazhatja ezt az intézkedést.

A Javaslat rendelkezése szerint - a hatályos Btk.-tól eltérően - nem a hatóság, hanem a bíróság vagy az ügyész alkalmazhat megrovást. Ezzel a Javaslat pontosítja a jogszabályi megfogalmazást, tekintettel arra, hogy a nyomozó hatóság nem alkalmazhat megrovást. A megrovással az ügyész vagy a bíróság egyrészt rámutat az elkövető felelősségére és kifejezésre juttatja, hogy az elkövető cselekményét helyteleníti, másrészt felhívja az elkövetőt arra, hogy a jövőben ne kövessen el bűncselekményt.

a 65-66. §-hoz

A próbára bocsátás a feltételes elítélés egyik formája. A bíróság megállapítja a bűncselekmény elkövetését és az elkövető büntetőjogi felelősségét, azonban úgy foglal állást, hogy az elkövető újabb bűncselekmény elkövetésétől való visszatartása érdekében nem szükséges büntetést kiszabni, hanem elegendő az ezzel való közvetlen fenyegetés. Próbára bocsátás esetén a bíróság a büntetőjogi felelősség megállapítását követően a büntetés kiszabását próbaidőre elhalasztja.

Az (1) bekezdés szerint próbára bocsátást vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűntett esetén lehet elrendelni. A Javaslat rögzíti, hogy a büntetés kiszabásának elhalasztása a büntetéskiszabási elvekre tekintettel történik.

A Javaslat meghatározza a próbára bocsátást kizáró okokat, a próbaidő tartamát, illetve a próbára bocsátás megszüntetését.

Nem alkalmazható a próbára bocsátás kedvezménye azzal szemben, aki visszaeső, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, illetve aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt vagy a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el. Valamennyi esetben az elkövető személyében rejlik az a fokú veszélyesség, amely indokolja a próbára bocsátás alkalmazásának kizárását. E személyben rejlő ok egyrészt a bűnismétlés, másrészt a bűnszervezetben való részvétele miatti többletkockázat.

A próbaidő tartama egy évtől három évig terjedhet, amely tartamot években, vagy években és hónapokban kell meghatározni. Ezt a tartamot egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meg lehet hosszabbítani, ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait megszegi.

Ha a próbára bocsátás eredménytelenül telik el, azaz ha az elkövetőt a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt elítélik, vagy a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt ítélik el, illetve ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi, úgy a próbára bocsátást meg kell szüntetni, és büntetést kell kiszabni. Ha azonban a próbaidő eredményesen telik el, a próbaidő elteltével megszűnik az elkövető büntethetősége.

a 67-68. §-hoz

A Javaslat próbál nagyobb teret engedni a helyreállító, jóvátételi szempontoknak, ezért új intézkedésként vezeti be a jóvátételi munkát, ami részben a próbára bocsátáshoz, részben a közérdekű munka büntetéshez hasonló jogintézmény. A közösség javára teljesített hasznos munkavégzés egyrészt a közösség felé irányuló reparációt célozza, másrészt a tervszerű életvitel szervezést segítheti, ami főként a fiatalkorú elkövetők vonatkozásában bírhat jelentős hatással.

A jóvátételi munka vétség, vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetése esetén, a jóvátétel egyik formájaként alkalmazható. A bíróság ebben az esetben - mint próbára bocsátás esetén - a büntetőjogi felelősség megállapításával egyidejűleg elhalasztja a büntetés kiszabását egy évre, jóvátételi munka végzésének előírása mellett. A jóvátételi munka tartamát legalább huszonnégy, legfeljebb százötven óra időtartamban kell meghatározni. A jóvátételi munka - természetesen ingyenesen - állami vagy önkormányzati intézményben (pl. iskola, kórház), illetve közhasznú jogállású civil szervezetnél vagy egyháznál végezhető, a munkavégzés helyét, idejét az elkövetőnek kell megkeresni, megválasztani. Az előírt tartamú munka elvégzésének igazolása esetén az elkövető büntethetősége megszűnik. Ha azonban az elkövető a jóvátételi munka elvégzését nem tudja megfelelően (az intézet vezetőjének aláírásával) igazolni, a bíróság vele szemben büntetést szab ki.

A Javaslat jóvátételi munkára vonatkozó rendelkezései szerint nem feltétele a jóvátételi munka kiszabásának az elkövető hozzájárulása. Az intézkedés kiszabására bírói ítéletben kerül sor, és a (2) bekezdés rendelkezései értelmében a jóvátételi munkát állami, vagy önkormányzati fenntartású intézménynél, közhasznú jogállású civil szervezetnél, illetve egyháznál vagy azok részére lehet végezni, így a rendelkezések a nemzetközi előírásokkal összhangban vannak.

a 69. §-hoz

A pártfogó felügyelet az elkövetők ellenőrzését és társadalmi integrálását egyaránt szolgáló intézkedés. A pártfogó felügyelet kettős természetű: a speciálprevenciót egyrészt a bűnelkövető ellenőrzésével, felügyeletével, másrészt a pártfogolt segítésével és támogatásával szolgálja. A pártfogó felügyelet járulékos intézkedés, mindig büntetéshez vagy intézkedéshez kapcsolódik. A pártfogó felügyelet végrehajtása a pártfogó felügyelői szolgálat feladata.

A pártfogó felügyelői szolgálat elsődleges feladata egyes büntetőjogi jogkövetkezmények, így főként a közösségben végrehajtott büntetések hatékonyságának biztosítása és ezzel a bűnismétlés veszélyének csökkentése. Az újjászervezett pártfogó felügyelői szolgálat a gyakorlatban beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A Javaslat nem változtat a pártfogó felügyelet alkalmazási körén, de a hatályos rendelkezéshez képest egyértelműbb megfogalmazással, külön pontokban határozza meg a pártfogó felügyelet elrendelésnek kötelező és mérlegeléstől függő eseteit.

Az (1) bekezdés a pártfogó felügyelet elrendelésének a bíró mérlegelésétől függő eseteit sorolja fel. Eszerint pártfogó felügyelet rendelhető el - hatályos Btk.-val egyezően - a vádelhalasztás tartamára, a feltételes szabadságra bocsátás tartamának idejére, a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejére, valamint a próbára bocsátás próbaidejére. Pártfogó felügyelet rendelhető még el az új intézkedés alkalmazása, a jóvátételi munka mellett. Ezen jogintézmény típusok esetében a pártfogó felügyelő személyes közreműködése elősegíti azt, hogy a próbaidő, illetve feltételes szabadság ideje eredményesen teljen el. A Javaslat ezért - a hatályos Btk.-val egyezően - az eljáró bíróság számára lehetővé teszi, hogy már az ítélethozatalkor elrendelje a pártfogó felügyeletet akár közvetlenül az ítélethozatalt követő időre, akár a későbbi esetleges feltételes szabadságra bocsátás esetére. Mivel a vádemelés elhalasztására az ügyész jogosult, azokban az esetekben a pártfogó felügyeletet az ügyész rendeli el.

A (2) bekezdés a kötelező pártfogó felügyelet eseteit sorolja fel. Így a visszaeső a felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejének és a szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás tartamának teljes tartama alatt kötelezően pártfogó felügyelet alatt áll. Pártfogó felügyelet alatt áll továbbá az is, akivel szemben a vádemelést a büntetőeljárásról szóló törvény alapján elhalasztották.

a 70. §-hoz

A Javaslat a hatályos Btk.-val egyezően állapítja meg a pártfogó felügyelet tartamára vonatkozó rendelkezéseket.

Az (1) bekezdés szerint a pártfogó felügyelet tartama azonos a szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás tartamával, a próbára bocsátás próbaidejével, a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejével, valamint a vádemelés elhalasztásának tartamával, de legfeljebb öt év. A hatályos jog alapján kialakult gyakorlatban bebizonyosodott az, hogy nem szükséges öt évnél hosszabb tartam ahhoz, hogy a pártfogó felügyelet eredményes legyen, ezért a Javaslat ezen a rendelkezésen nem változtat. Életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság esetén a pártfogó felügyelet tartama legfeljebb tizenöt év.

A Javaslat új rendelkezése, hogy a jóvátételi munka mellett elrendelt pártfogó felügyelet addig tart, amíg az elkövető a jóvátételi munka végzésének teljesítését nem igazolja.

A pártfogó felügyelet végrehajtása során előfordulhat, hogy a pártfogó felügyelet az eredetileg meghatározott tartam leteltét megelőzően meghozza a kívánt eredményt. A szükséges mértéken felüli pártfogás és az elkövető élete indokolatlanul hosszú ellenőrzésének elkerülése érdekében a pártfogó felügyelet fele részének, de legalább egy év eltelte után a pártfogó felügyelő javasolhatja a pártfogó felügyelet megszüntetését, ha annak szükségessége már nem áll fenn.

a 71. §-hoz

A pártfogó felügyelet tartalmának lényege az elkövető ellenőrzését és reintegrációját elősegítő magatartási szabályok megállapítása. Az elítélt köteles megtartani ezeket a szabályokat. A magatartási szabályok megtartását a pártfogó felügyelő ellenőrzi. A Javaslat különbséget tesz a pártfogó felügyelet két típusú magatartási szabálya között. Az első csoportba tartozó szabályok minden pártfogoltra kötelezőek, míg a második csoportba tartozó szabályok közül a bíróság, illetve az ügyész, mérlegelése alapján állapít meg egy, vagy több előírást.

Az (1) bekezdés felsorolja azokat a magatartási szabályokat, amelyeket minden pártfogolt köteles megtartani. E kötelező szabályok felsorolásával a Javaslat a hatályos Btk.-val egyezően állapítja meg a magatartási szabályok körét. A pártfogó felügyelet tartalmát meghatározó szabályok jelenleg a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendeletben (a továbbiakban: Bv. tvr.) találhatóak. A Javaslat arra tekintettel, hogy ezek a magatartási szabályok tulajdonképpen végrehajtási szabályok, teljességében nem emeli át azokat az anyagi jogi szabályok közé.

A bíróságnak, illetve vádemelés elhalasztása esetén az ügyésznek lehetősége van arra, hogy a minden elítélt esetében kötelező magatartási szabályok mellett további magatartási szabályokat (kötelezettségeket és tilalmakat) rendeljen el. Ezek a (2) bekezdésben felsorolt tipikus magatartási szabályok megegyeznek a hatályos Btk.-ban felsorolt magatartási szabályokkal.

A (2) bekezdésben említett magatartási szabályok csupán a legjellemzőbb és leggyakrabban alkalmazott szabályok. A (3) bekezdés leszögezi, hogy a fenti felsorolás nem kimerítő. A bíróság, illetve az ügyész a felsorolt magatartási szabályokon kívül más magatartási szabályokat is előírhat, különös tekintettel a bűncselekmény jellegére, az okozott kárra és az elkövető társadalmi beilleszkedésének esélyeire.

a 72. §-hoz

Az elkobzást a büntetendő cselekmény és a bűncselekmény elkövetőjével szemben is lehet alkalmazni. Az elkobzás elsősorban védelmi jellegű intézkedés. Az elkobzás hatályos szabályai a Javaslat koncepciójával összhangban állnak, ezért változtatásuk alapvetően nem szükséges.

Az (1)-(2) bekezdés felsorolja az elkobzás alá eső dolgokat. Ez alapján el kell kobozni azt a dolgot, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy arra szántak, amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre, amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy a bűncselekmény befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak, azt a dolgot is el kell kobozni, amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik, illetve el kell kobozni azt a sajtóterméket, amelyben a bűncselekmény megvalósul.

A Javaslat (3)-(7) bekezdései a hatályos Btk.-val egyezően szabályozzák az elkobzás részletszabályait. A Javaslat továbbra is rendelkezik arról, hogy bizonyos esetekben mellőzendő a dolog elkobzása. Nem lehet elrendelni az elkobzását annak a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használt, vagy arra szánt dolognak, továbbá az olyan dolognak, amelyre a bűncselekményt elkövették, illetve amelyet a bűncselekmény befejezését követően e dolog szállítása céljából használtak, ha a dolog nem az elkövető tulajdona. Kivételt képez az az eset, ha a tulajdonos az elkövetésről előzetesen tudott valamint az, ha az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség zárja ki.

A (4) bekezdés rendelkezik arról, hogy az elkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor vagy kóros elmeállapot miatt nem büntethető, továbbá ha az elkövetőt megrovásban részesítették. Ezekben az esetekben az elkobzást önálló intézkedésként kell alkalmazni.

Az (5) bekezdés rendelkezése szerint a vagyonelkobzás megelőzi az elkobzást, azaz ha ugyanarra a dologra nézve mindkét intézkedés feltételei fennállnak, csak a vagyonelkobzást kell elrendelni. Amennyiben olyan elkülöníthető dolgokról van szó, amelyek közül egyesekre a vagyonelkobzás, míg másokra az elkobzás alkalmazásának a feltételei állnak fenn, úgy a különböző dolgokra természetesen el lehet rendelni külön-külön a két intézkedést.

A (6) bekezdés rendelkezése szerint az elkobzott dolog tulajdonjoga törvény eltérő rendelkezése hiányában az államra száll.

A (7) bekezdésben foglaltak szerint nincs helye elkobzásnak a cselekmény büntethetőségének elévülésére megállapított idő, de legalább öt év elteltével.

a 73. §-hoz

A Javaslat továbbra is fenntartja azt a hatályos szabályozást, amely szerint méltányosságból lehetőség van az elkobzás mellőzésére. Az elkobzás mellőzése a bíróság mérlegelésétől függ. A Javaslat - a hatályos Btk.-val egyezően - a mérlegelés szempontjaiként az elkövetett cselekmény tárgyi súlya és az elkobzásban jelentkező joghátrány arányosságának a vizsgálatát nevezi meg.

A méltányosság gyakorlását azonban három tényező kizárhatja. Egyfelől kizárhatja azt nemzetközi jogi kötelezettség, másfelől nem alkalmazható a méltányosság, ha az elkövető a bűncselekményt bűnszervezetben követte el. Végül nincs helye az elkobzás méltányosságból történő mellőzésének egyes bűncselekmények esetén, például nincs helye mellőzésnek kábítószerrel kapcsolatos tényállások, visszaélés radioaktív anyaggal vagy állatkínzás esetén.

a 74. §-hoz

A vagyonelkobzás szabályait a Javaslat a hatályos Btk.-val egyezően állapítja meg, új rendelkezés azonban, hogy a kábítószer-kereskedelem bűncselekményének elkövetése ideje alatt szerzett vagyon vonatkozásában is fordított bizonyítási terhet ír elő.

Az (1) bekezdés a hatályos szabályokhoz hasonlóan minden esetben kötelezővé teszi a vagyonelkobzást a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra, arra a vagyonra, amely a bűncselekmény összefüggésben szerzett vagyon helyébe lépett, amelyet a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltattak vagy arra szántak, illetve amely az adott vagyoni előny tárgya volt.

A vagyonelkobzás körének precíz meghatározása egyértelművé teszi, hogy a jogszerűen szerzett vagyonra főszabályként nem rendelhető el vagyonelkobzás. A vagyonelkobzás csak a bűncselekmény elkövetéséből származó javak nemzetközi egyezményekben is kötelezően előírt elvonását teszi lehetővé.

Az (1) bekezdés b) pontja és a (4) bekezdés továbbra is abból indul ki, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem egyik leghatékonyabb eszköze a bűnszervezetek megfosztása vagyoni alapjuktól, ezért általános szabályként előírja, hogy vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető a bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett. Nem lehet azonban elrendelni arra a vagyonra, amelynek törvényes eredete bizonyított.

A Javaslat fenntartja a hatályos Btk.-nak a bizonyítási teher megfordítására vonatkozó szabályát. Eszerint az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett valamennyi vagyont. Ebből következik, hogy a bizonyítás sikertelenségének kockázatát a terhelt viseli, azaz amennyiben az ilyen vagyon törvényes eredete kétséges; nem egyértelmű, hogy a vagyont nem a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt, törvényes úton szerezték, a vagyonelkobzást el kell rendelni.

A Javaslat a hatályos Btk.-hoz képest új rendelkezésként vezeti be az (1) bekezdés c) pontját, és ehhez kapcsolódóan a (4) bekezdés b) pontját, amelyek értelmében a kábítószerkereskedelem bűncselekményének elkövetője által a bűncselekmény - így a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés - elkövetési ideje alatt szerzett valamennyi vagyon vagyonelkobzás alá esik. Ezen új rendelkezésnek az a célja, hogy a szervezett és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemben a vagyoni, anyagi alapjaik elvonásával hatékonyabban fel lehessen lépni a kábítószer kereskedőkkel szemben. Ebben az esetben sem lehet azonban a vagyonelkobzást elrendelni arra a vagyonra, amelynek törvényes eredete bizonyított. A Javaslat a bizonyítási terhet ebben az esetben is megfordítja, azaz a vagyon törvényes eredetét a terheltnek kell bizonyítania.

A Javaslat megtartja a hatályos Btk.-nak a vagyonelkobzás meghiúsítása céljából a harmadik személynek juttatott vagyon elkobzására vonatkozó szabályait is. Eszerint a vagyonelkobzást arra a bűncselekményből származó, vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is el kell rendelni, amellyel az elkövetőhöz képest más természetes vagy jogi személy gazdagodott.

Ha az elkövető, vagy az említett gazdagodott természetes személy meghalt, valamint, ha a gazdálkodó szervezet átalakult, a vagyonelkobzást a jogutóddal szemben kell elrendelni arra az elkobzás alá eső vagyonra, amelyre a jogutódlás történt.

A Javaslat a hatályos szabályokkal egyezően határozza meg azokat az eseteket, amikor vagyonelkobzás nem rendelhető el, ide tartozik a büntetőeljárás keretében érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgáló vagyon. A vagyon a polgári jogi igény fedezetéül akkor szolgál, ha a polgári jogi igény érvényesítése céljából zár alá vételét rendelték el, és a zár alá vétel a vagyonelkobzást elrendelő határozat meghozatalakor is fennáll.

A jóhiszeműen, ellenérték fejében szerző harmadik személy érdekeinek védelmében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ebben az esetben a vagyont nem lehet elvonni az ilyen személytől (ilyen esetben a vagyonelkobzást az elkövetővel szemben pénzösszegben kifejezve kell elrendelni). Nincs helye továbbá vagyonelkobzásnak, ha a terhelt bizonyítja a bűnszervezet ideje alatt, illetve a kábítószer-kereskedelem alatt szerzett vagyon törvényes eredetét.

a 75. §-hoz

A Javaslat szerint pénzösszegben kifejezve kell elrendelni a vagyonelkobzást, ha a vagyon nem lelhető fel, valamint, ha a vagyonelkobzás alá eső vagyon az egyéb vagyontól nem különíthető el, vagy az elkülönítése aránytalan nehézséget okozna. A jóhiszeműen, ellenérték fejében szerző harmadik személytől a vagyont nem lehet elvonni, ilyenkor a vagyonelkobzást az elkövetővel szemben pénzösszegben kifejezve kell elrendelni.

A Javaslat - csakúgy, mint az elkobzásnál - a vagyonelkobzásnál is rendelkezik arról, hogy ezt az intézkedést akkor is alkalmazni kell, ha az elkövető gyermekkor vagy kóros elmeállapot miatt nem büntethető, valamint, hogy az elkobzott vagyon a törvény eltérő rendelkezése hiányában az államra száll.

a 76. §-hoz

A Javaslat nem határozza meg a vagyon fogalmát. Vagyon alatt a Btk. vonatkozásában is mindazt érteni kell, amit a polgári jog a vagyon alatt ért, ideértve az ingatlanokat is. Ugyanakkor a vagyonelkobzás alkalmazhatóságával kapcsolatban a gyakorlat során felmerült problémák tisztázása érdekében a Javaslat értelmező rendelkezésben úgy rendelkezik, hogy a vagyonelkobzás alkalmazásában vagyonon a vagyon hasznait, a vagyoni értékű jogot és követelést, illetve pénzben kifejezhető értékkel bíró előnyt is érteni kell.

a 77. §-hoz

A Javaslat szintén új intézkedésként vezeti be az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett adatoknak a végleges hozzáférhetetlenné tételét. Bevezetésének indoka, hogy azon bűncselekményeket, amelyek a számítástechnikai hálózaton való közzététellel valósulnak meg, a Btk. büntetni rendeli (ilyen például a tiltott pornográf felvétellel visszaélés). Ugyanakkor jelenleg nincs arra jogszabályi előírás, hogy az ilyen jogellenes tartalmat az eljáró hatóság elérhetetlenné tegye. A hatékonyabb fellépés érdekében a Javaslat szerint lehetővé válik azoknak az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett adatoknak a hozzáférhetetlenné tétele, amelyek bűncselekményt valósítanak meg, illetve amelyeket bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak.

Akárcsak az elkobzás esetén, a Javaslat rendelkezik arról, hogy az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett adatoknak a hozzáférhetetlenné tételét akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor vagy kóros elmeállapot miatt nem büntethető, illetve ha megrovásban részesítették. Ezekben az esetekben az elektronikus adatoknak a végleges hozzáférhetetlenné tételét önálló intézkedésként kell alkalmazni.

A Javaslat ezen intézkedés bevezetésével uniós kötelezettségnek is eleget tesz. A 2011/93/EU irányelv 25. cikke szerint ugyanis a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztő, a területükön üzemeltetett weboldalak eltávolíthatóak legyenek.

a 78. §-hoz

A kényszergyógykezelés a beszámíthatatlan állapotban elkövetett büntetendő cselekményhez fűzött jogkövetkezmény, amely elsősorban a társadalom védelmét szolgálja. A kényszergyógykezelés elrendelésének négy feltétele van: az elkövetett cselekmény személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó jellege, az elkövető büntethetősége kóros elmeállapota miatt kizárt, megalapozottan attól kell tartani, hogy az elkövető hasonló cselekményt fog elkövetni, az elkövető büntethetősége esetén a bíróság egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést szabna ki. Ezek a feltételek megegyeznek a hatályos Btk. rendelkezéseivel.

A kényszergyógykezelés jogintézményét legutóbb a 2009. évi LXXX. törvény módosította úgy, hogy a tartamát határozottá tette. Az akkor bevezetett módosításokkal kapcsolatban felmerült jogalkalmazói tapasztalatok mérlegelése eredményeként a Javaslat visszaállítja a korábbi szabályozást. A Javaslat rendelkezése értelmében a kényszergyógykezelés határozatlan tartamú intézkedés, amely akkor szűnik meg, ha a bírói felülvizsgálat értelmében annak szükségessége már nem áll fenn.

a 79. §-hoz

A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott, a bűncselekmény társadalomra veszélyességével arányban álló joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme, amelynek egyik oldala az egyéni, a másik az általános bűnmegelőzés.

Az egyéni megelőzés azt jelenti, hogy a büntetésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy az elkövetőt újabb bűncselekmény elkövetésétől visszatartsa. Az egyéni megelőzés akkor éri el valódi célját, ha az elkövető személyiségének lényegét úgy változtatja meg, hogy törvénytisztelő állampolgárrá válik. De megvalósul az egyéni visszatartás azzal is, ha az elkövető az ismételt bűncselekmény elkövetésétől az újabb büntetéstől való félelme miatt tartózkodik. Ezen célok elérése érdekében a büntetéssel szemben támasztott legfontosabb követelmény az arányosság elve.

A büntetés célja azonban nem merül ki az egyéni megelőzésben, mert azt a célt is szolgálnia kell, hogy másokat is visszatart a bűnelkövetéstől. A büntetéssel a társadalom tagjait meghatározott irányba lehet befolyásolni. A befolyásolás eredményessége, az alkalmazott intézkedésnek vagy büntetésnek a társadalomban kifejtett hatása az elkövetett cselekményhez és az a miatt alkalmazott szankcióhoz viszonyuló személyek egyéni felfogásától is függ. A büntetés akkor szolgálja megfelelően az általános megelőzést, ha a társadalom tagjaiban a pozitív értékrend megszilárdulásához járul hozzá, de ennek hiányában megvalósulhat a társadalom tagjainak a hasonló mértékű büntetéstől való félelmével is.

A törvény által meghatározott büntetési célokat a bíróságok hivatottak érvényesíteni az igazságszolgáltatás során.

a 80. §-hoz

A büntetés kiszabás elvei azokat az általános szempontokat jelölik ki, amelyeket a bíróságnak figyelembe kell vennie akkor, amikor megállapítja a bűncselekmény jogkövetkezményeként alkalmazott büntetés nemét és mértékét. Amint arra az Alkotmánybíróság a 13/2002. (III. 20.) AB határozatban is rámutatott: a "Btk. büntetési rendszerében a szankció meghatározásának joga megoszlik a jogalkotó és a jogalkalmazó között." A bíróság a törvény által meghatározott büntetési minimum és maximum keretei között, a konkrét eset körülményeire tekintettel határozza meg a büntetés nemét és mértékét.

A Javaslat szerint továbbra is az a főszabály, hogy a büntetést a törvényben meghatározott keretek között az enyhítő és súlyosító körülmények figyelembe vételével kell kiszabni. Utóbbiak közül a Javaslat - a hatályos Btk.-val megegyezően - példálózva utal a bűncselekmény tárgyi súlyára, a bűnösség fokára és az elkövető személyiségére.

A jogalkotó a büntetési tételkeretek meghatározásakor értékeli az adott bűncselekmény típus társadalmi kockázatát, lehetséges hátrányos következményeit, azaz dönt arról, hogy az egyes bűncselekményeknek milyen tárgyi súlyt tulajdonít. Ezért, amikor a Javaslat a büntetés kiszabásának elvei körében a bűncselekmény tárgyi súlyáról szól, akkor ez alatt nem a bűncselekmény - a jogalkotó által már értékelt és a különös részi tételkeretben megjelenített -absztrakt tárgyi súlyát, hanem az elkövetett bűncselekmény konkrét súlyosságát érti.

A bűnösség foka a tetthez fűződő pszichikus viszony intenzitását jelenti. A bűnösség fokára a bíróság rendszerint a bűncselekmény tárgyi oldalából következtet. Így elsősorban az elkövetés módjából, eszközéből, módszeréből lehet a bűnösség fokát megállapítani.

A Javaslat értelmében a büntetést továbbá úgy kell kiszabni, hogy az a törvényes keretek között igazodjék az elkövető személyiségéhez. A jogalkalmazó az elkövető személyiségének az értékelésénél az elkövető személyi körülményeit, ennek részeként elsődlegesen az életvitelét vizsgálja. A személyiség vizsgálata körében értékeli a bíróság az elkövető előéletét és az elkövetés utáni magatartását is.

A büntetésnek igazodnia kell továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez is. A bűncselekmény tárgyi súlya, a bűnösség foka és az elkövető személyisége olyan tényezők, amelyek maguk is súlyosítják vagy enyhítik a büntetést. Az ítélkezési gyakorlat azonban számos egyéb súlyosító és enyhítő körülményt dolgozott ki, amelyek felsorolása a törvényben szerteágazóságuk miatt lehetetlen. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma az ítélkezési gyakorlat egységének a biztosítása érdekében az 56/2007. számú véleményében vizsgálta felül a büntetéskiszabás során irányadó súlyosító és enyhítő körülményekről korábban közreadott 154. sz. állásfoglalását. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 56/2007. számú véleményben foglaltak a jövőben is irányadóak a gyakorlat számára.

A Javaslat - a hatályos Btk.-val megegyezően - a büntetéskiszabási tevékenység kiinduló szempontjaként írja elő az adott tételkeret középmértékéhez történő viszonyítást. Ez nem jelenti a tételkeret adta lehetőségek negligálását, vagy szűkítését, nem teszi a büntetési rendszert abszolúte határozottá, és nem hoz létre büntetéskiszabási kényszerhelyzetet sem. Semmi nem zárja ki azt, hogy a bíróság az egyes körülményeket a saját belátása szerint vesse össze, értékelje. A törvényben tükröződik a jogalkotónak az az elvárása is, hogy a bíróság adjon kimerítő indokolást a tételkeret adta lehetőség kihasználásáról. A törvény rendelkezései nyilvánvalóan nem érintik a jogalkalmazás elvi irányításának a büntetéskiszabási gyakorlat tapasztalatain alapuló megfontolásait.

A törvény másfelől a büntetéskiszabás elveinek olyan kiegészítését tartalmazza, amely a bírósági jogalkalmazásban eddig is meglévő szempontra vonatkozik. E szerint, ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, akkor annak mértékének meghatározásánál a végrehajtás felfüggesztése és a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét figyelmen kívül kell hagynia.

a 81. §-hoz

Bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el, ilyenkor a bíróság halmazati büntetést szab ki. A Javaslat a halmazati büntetésre vonatkozó hatályos rendelkezéseket alapvetően megtartja.

A halmazati büntetés nemcsak formailag, hanem tartalmilag is egységes büntetés. Ezt az (1) bekezdés kifejezetten kimondja, amikor úgy rendelkezik, hogy bűnhalmazat esetén egy büntetést kell kiszabni. A halmazati büntetés a bűnhalmazatban lévő cselekmények számától függetlenül egységes büntetés. Ezt eljárási jogi, célszerűségi megfontolások indokolják.

A (2) bekezdés a bűnhalmazat elbírálására irányadó büntetési keretet állapítja meg. A halmazati büntetés kiszabására a magyar büntetőjog 1961 óta az aszperáció elvét érvényesíti. Eszerint a halmazati büntetést a bűnhalmazatban lévő bűncselekményekre megállapított tételkeretek közül a legsúlyosabbnak az alapul vételével kell kiszabni. A Javaslat nem módosítja ezt a rendelkezést.

Az aszperáció elve lehetővé teszi a (2) bekezdés szerint irányadó büntetési tételkeret felső határának az áttörését abban az esetben, ha az nem elegendő a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények megfelelő elbírálására. A halmazati büntetésnek a (3) bekezdésben rögzített szabálya a büntetés felső határára ható kerettágító rendelkezés. A Javaslat a hatályos Btk. szabályaival egyezően úgy rendelkezik, hogy a legsúlyosabb törvényi büntetési tétel felső határa a felével emelkedik abban az esetben, ha a törvény a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettőre kizárólag határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetést rendel. A Javaslat megtartja a hatályos Btk. "emelkedik" fordulatát, és ezzel egyértelművé teszi, hogy a büntetési tételkeret meghatározása a jogalkotó feladata.

A halmazati büntetés azonban nem haladhatja meg a határozott ideig tartó szabadságvesztés generális maximumát, azaz a huszonöt évet, mint azt a Javaslat a 36. §-ban rögzíti.

A (4) bekezdést a 2010. évi LVI. törvény illesztette be a Btk. rendelkezései közé, és ezen a Javaslat alapjaiban nem változtat. A törvény szigorúan ítéli meg a személy elleni erőszakos bűncselekményeket elkövető bűnismétlőket. Vonatkozásukban a bűnhalmazatban lévő legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételének felső határát a kétszeresére emeli, amennyiben azok közül legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekmény. A hatályos Btk.-tól eltérően a Javaslat csak a különböző időpontokban elkövetett, befejezett bűncselekmények vonatkozásában írja ezt elő. További szigorítást jelent, hogy amennyiben a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a halmazatban lévő bűncselekmények közül a törvény szerint valamelyikre életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható, az elkövetőre életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.

A Javaslat az Általános Részben meghatározott esetekben lehetővé teszi a korlátlan enyhítést.

a 82. §-hoz

A relatíve határozott szankciórendszerünkben a bíróság a büntetést a törvény által előírt büntetési tétel keretei között szabja ki. A gyakorlatban azonban előfordulhatnak olyan esetek, amikor a törvény adta büntetési keretek között nincs lehetőség igazságos értékelésre. Ez indokolja bizonyos esetekben a büntetésnek büntetési tételkereten kívüli kiszabását. A bíróság meghatározott esetekben a büntetést enyhítheti, azaz a büntetési tétel alsó határát, a speciális minimumot is átlépheti.

A törvény a büntetés enyhítését kivételes intézménynek tekinti, alkalmazási feltétele az, hogy a kiszabható büntetési tétel minimuma a büntetés kiszabásának elveire figyelemmel túl szigorú legyen. Ennek megfelelően a Javaslat - egyezően a hatályos Btk.-val - abból az elvből indul ki, hogy a büntetés enyhítése mindig a tételkeret alsó értékének az áttörését jelenti. A (2)-(3) bekezdés azt határozza meg, hogy a bíróság milyen mértékben enyhítheti a büntetést. A Javaslat nem módosítja a büntetés enyhítésének a mértékére vonatkozó hatályos rendelkezéseket.

A (4) bekezdés - a hatályos Btk.-val megegyezően - lehetőséget ad az úgynevezett kétszeres leszállásra. Eszerint, ha az enyhített büntetés is túl szigorúnak bizonyulna, kísérlet, illetőleg bűnsegély esetén az adott bűncselekményre irányadó büntetési tételkerethez képest az eggyel enyhébb tételkeret alapján is kiszabható a büntetés. A büntetéskiszabási elvek egyes elemeinek vizsgálata alapján az állapítható meg, hogy a kísérleti szakban megrekedő bűncselekmények rendszerint csekélyebb tárgyi súlyúak, mint a befejezett bűncselekmények. A bűnsegéd tevőlegessége pedig rendszerint enyhébb megítélés alá esik, mint a tettesé, illetve a felbujtóé. A Javaslat helyes értelmezéséből az következik, hogy csak egy soron következő pontot lehet figyelembe venni akkor is, ha az elkövető bűnsegédként valósítja meg a kísérleti szakban maradt bűncselekményt.

Az (5) bekezdésben a törvény - meghatározott esetekben - korlátlan enyhítést enged. Ha a törvény megengedi a korlátlan enyhítést, akkor bármelyik büntetési nem legkisebb mértéke kiszabható. A korlátlan enyhítés lehetőségének az az indoka, hogy vannak esetek, amelyekben a (2) bekezdésben megengedett enyhítés sem teszi lehetővé a méltányos elbírálást. A Javaslat ezért megtartja a korlátlan enyhítés intézményét.

a 83-84. §-hoz

A tárgyalásról lemondás a büntetőeljárás gyorsítását és egyszerűsítését szolgáló, a Be. által külön eljárásként szabályozott intézmény.

Ha a terhelt a vádemelést megelőzően bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tesz és a tárgyaláshoz való jogáról lemond, a bíróság nyilvános ülésen hozott ítélettel megállapíthatja a vádirattal egyező tényállás, valamint a vádirattal egyező minősítés miatt a vádlott bűnösségét.

Az együttműködő terhelt főszabályként kizárólag a nyolcévi szabadságvesztés büntetésnél nem súlyosabban fenyegetett bűncselekmény esetén mondhat le arról a jogáról, hogy ügyét a bíróság nyilvános tárgyaláson bírálja el. A tárgyalásról lemondás további feltétele ez esetben is az, hogy az együttműködő terhelt önként és hitelt érdemlően beismerő vallomást tegyen.

A tárgyalásról lemondást a büntető törvény az elkövetőt fenyegető büntetési tételkeret csökkentésével honorálja. A büntetési tételkeret törvényi enyhítésének az a célja, hogy elősegítse ennek a büntetőeljárást gyorsító intézménynek az érvényesülését. A tárgyalásról lemondás esetén irányadó tételkeretet az (1)-(2) bekezdés határozza meg.

A Javaslat változtat a tárgyalásról lemondás esetében a halmazati büntetés kiszabására irányadó hatályos szabályokon a halmazati büntetés általános szabályaival egyezően, azaz halmazati büntetés esetén a büntetési tétel felső határa - a hatályos szabályozástól eltérően nem a felével, hanem - a középmértékével emelkedik. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy nem akadálya a tárgyalásról lemondás alkalmazásának az, ha az elkövető több bűncselekményt valósít meg. A szabályozás elvi alapjai megegyeznek a halmazati büntetéssel kapcsolatban írtakkal. Ennek megfelelően, ha a bíróság tárgyalásról lemondás alkalmazása mellett szab ki halmazati büntetést, akkor a halmazati büntetés alapjául szolgáló legsúlyosabb tételkeret megállapításakor a büntetési tételkeret felső határának a tárgyalásról lemondás szabályainak figyelembe vételével számított csökkentett mértékéből indul ki.

a 85. §-hoz

A büntetés végrehajtásának felfüggesztése a bűnelkövető számára alkalmat kíván adni a bűncselekmények elkövetésétől tartózkodó életvezetésre és a büntetés végrehajtásának elkerülésére. A végrehajtásában felfüggesztett büntetés nem szakítja ki az elítéltet a megszokott közösségéből, és ezzel elkerüli a rövid tartamú szabadságvesztés végrehajtásával járó hátrányokat. A törvény kiemeli, hogy elsősorban az elkövető személyi körülményeire figyelemmel juthat a bíróság olyan következtetésre, miszerint a büntetés célja a felfüggesztés alkalmazásával is elérhető.

A büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó hatályos rendelkezések alapján csak a szabadságvesztés büntetés felfüggesztésére van lehetőség, és ezen a Javaslat sem változtat. A szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztése a rövid tartamú végrehajtandó szabadságvesztések reális alternatívája, mert a büntetéskiszabás elveit a szabadság tényleges elvonása nélkül jutatja érvényre.

Az (1) bekezdés a hatályos Btk.-val egyezően - mivel az ítélkezési gyakorlatban bevált - a két évig terjedő szabadságvesztések esetén ad lehetőséget a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére.

A felfüggesztés tartama egy évtől öt évig terjed, amelyet a bíróság mérlegeléssel állapít meg. A próbaidőt években vagy években és hónapokban kell meghatározni. A Javaslat is rögzíti azt, hogy a próbaidő tartama a kiszabott büntetésnél rövidebb nem lehet.

a 86. §-hoz

A Javaslat 86. §-a a büntetés végrehajtása felfüggesztését kizáró okokról rendelkezik. A törvényi szabályozás pontosan meghatározza a szabadságvesztés felfüggesztését kizáró okokat. Ezek alapján nincsen helye a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének akkor, ha az elkövető többszörös visszaeső, vagy a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, illetve ha az elkövető a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt vagy felfüggesztésének próbaideje alatt követte el. A kizáró okoknak az indoka, hogy ezekben az esetekben olyan az elkövető személyében, illetve az elkövetett bűncselekmény jellegében rejlő ok áll fenn, amely miatt nem lehet ésszerűen arra számítani, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése meghozza a várt hatást. Ezért ezeket az elkövetőket a Javaslat nem részesíti a felfüggesztés kedvezményben.

A Javaslat nem változtat a hatályos Btk.-nak azon a rendelkezésén, amely szerint, ha az elkövetőn olyan szabadságvesztést hajtanak végre, amely miatt a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását nem rendelték el, a próbaidő meghosszabbodik az utóbb kiszabott szabadságvesztés tartamával. Ezt a rendelkezést a közérdekű munka, illetve a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés esetén is alkalmazni kell. Előfordulhat, hogy ezekben az esetekben a próbaidő meghaladja a törvény rendelkezése szerinti leghosszabb tartamot, ezért a (4) bekezdés úgy rendelkezik, hogy ilyenkor a próbaidő tartama az öt éves felső határt is meghaladhatja.

Az (5) bekezdés alapján akár két, vagy akár ennél több felfüggesztett szabadságvesztés "találkozása" esetén a büntetések próbaideje egymástól függetlenül, párhuzamosan telik, így azokat külön-külön kell számítani.

A (6) bekezdés lehetővé teszi a pártfogó felügyelet elrendelését a felfüggesztett szabadságvesztés mellett. Annak eldöntésében, hogy ez mely esetekben indokolt elsődlegesen az elkövetett bűncselekmény jellegének és az elkövető személyi körülményeinek van döntő jelentősége. A törvény visszaeső elkövető esetén kötelező erővel írja elő a pártfogó felügyelet elrendelését, mivel vonatkozásukban csak gondos figyelemmel kísérésük esetén érhető el a próbaidő eredményes eltelte.

a 87. §-hoz

A Javaslat rendelkezik azokról az esetekről is, amikor el kell rendelni a korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását.

El kell rendelni a szabadságvesztés végrehajtását, ha a felfüggesztés próbaideje alatt megállapítást nyer, hogy a felfüggesztés valamely felfüggesztést kizáró ok ellenére történt.

A hatályos Btk.-val egyezően a Javaslat is úgy rendelkezik, hogy amennyiben az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, szintén el kell rendelni a szabadságvesztés végrehajtását. Ezekben az esetekben megdől az a feltételezés, hogy a büntetéskiszabási elvek a szabadságvesztés teljes végrehajtása nélkül is megvalósulhatnak. Ezért rendeli el a Javaslat ezekben az esetekben a szabadságvesztés végrehajtását.

A szabadságvesztés végrehajtását végül akkor is el kell rendelni, ha az elkövető a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi.

a 88. §-hoz

Az Alaptörvény a köztársasági elnök kegyelmezési jogkörét nem korlátozza. Azaz a kegyelem vonatkozhat a kiszabott büntetés teljes elengedésére, illetve annak mérséklésére vagy a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére, de a kegyelmezés csak a hatályos jogszabályok keretei között történhet.

A köztársasági elnöknek az Alaptörvényben meghatározott kegyelmezési jogával élve lehetősége van a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére is. Ennek azonban csak abban az esetben van értelme, ha a próbaidő tartama alatt bekövetkezett valamely esemény a kedvezmény elvesztését is eredményezheti. Ennek törvényi alapját teremti meg ez a rendelkezés, amikor előírja, hogy ilyen esetben a felfüggesztett büntetés végrehajtására vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell. Ennek értelmében a köztársasági elnök által kegyelemből felfüggesztett büntetést végre kell hajtani, ha az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik vagy az elkövető a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi.

a 89. §-hoz

A Javaslat a különös és a többszörös visszaesővel szemben alkalmazott büntetés esetén - egyezően a hatályos Btk.-val - áttöri az adott bűncselekmény büntetési tételének a felső határát. Ilyen esetben a bűncselekmény büntetési tételének felső határa a felével emelkedik. A büntetés felső határa azonban így sem haladhatja meg a határozott ideig tartó szabadságvesztés huszonöt éves felső határát. Ez a rendelkezés lehetőséget ad a bíróságnak arra, hogy a különös és a többszörös visszaesést a büntetés kiszabása során megfelelően értékelje, ugyanakkor nem teremt kötelezettséget szigorúbb joghátrány megállapítására.

A hatályos Btk. előírásával megegyezően, a Javaslat csak különös méltánylást érdemlő esetben engedi meg a büntetés enyhítését a különös és a többszörös visszaesők esetében.

A Javaslat nem változtat a halmazati büntetés és a tárgyalásról lemondás különös, illetve többszörös visszaesővel szembeni alkalmazásának hatályos szabályain.

a 90. §-hoz

A törvény az erőszakos többszörös visszaesők esetében az e minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekmény büntetési tételének felső határát a kétszeresére emeli.

A Javaslat megtartja azt a szigorítást, hogy amennyiben a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint az újabb bűncselekményre életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható, az elkövetőre életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.

Az erőszakos többszörös visszaesők esetében az enyhítő szakasz alkalmazásának nincs helye, azonban - a hatályos szabályozástól eltérően - a Javaslat az Általános Részben meghatározott esetekben (pl. korlátozott beszámítási képesség) a korlátlan enyhítést lehetővé teszi.

a 91. §-hoz

A Javaslat - ugyanúgy, mint a bűncselekményt különös vagy többszörös visszaesőként elkövetőkre - a bűnszervezetben történő elkövetés esetére is tartalmaz az általánosan érvényesülőnél szigorúbb rendelkezéseket.

Az értelmező rendelkezésben foglaltak szerint, bűnszervezet a három- vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.

A Javaslat szerint az e körben érvényesülő speciális büntetés kiszabási szabályok értelmében, ha a szándékos bűncselekményt bűnszervezetben követik el, a bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik, de a huszonöt évet nem haladhatja meg. Büntetési tételen ebből a szempontból is a bűncselekményre a Btk. Különös részében meghatározott büntetési tételt kell érteni. Miként a különös és többszörös visszaesőknél, a szigorúbb szabály halmazati büntetés kiszabása esetén itt is a 81. § (3) bekezdése, míg tárgyalásról lemondás esetén a 83. § (1)-(2) bekezdés szerinti büntetési tételt érinti.

A bűncselekmény bűnszervezetben elkövetővel szemben bármely bűncselekmény esetében helye van kitiltásnak.

Mivel a bűnszervezet fogalma esetenként a bűnszövetség fogalmát lefedi, a Javaslat a bűnszervezetben történő elkövetés megállapítása esetére kizárja, hogy emellett a bűncselekmény bűnszövetségben történő elkövetésének esetére megállapított jogkövetkezmények is alkalmazhatók legyenek.

a 92. §-hoz

A Javaslat - a hatályos Btk.-val megegyezően - előzetes fogvatartás elnevezéssel jelöli az őrizetet és az előzetes letartóztatást. Az előzetes fogvatartás és a házi őrizet közös jellemzője az, hogy az jelentősen korlátozzák elkövető szabadságát, annak ellenére, hogy a személyi szabadság elvonásával, illetőleg a korlátozásával járó kényszerintézkedések nem előrehozott büntetések Ezért a Javaslat biztosítja az előzetes fogvatartás és a házi őrizet tartamának az utóbb kiszabott büntetésbe történő beszámítását.

Az (1) bekezdés csak a szabadság tényleges elvonásával vagy annak a lehetőségével járó, illetve a szabadságvesztésre átváltoztatható büntetésekbe engedi beszámítani az előzetes fogvatartásban, illetve a házi őrizetben töltött időt. Ezért úgy rendelkezik, hogy a kiszabott szabadságvesztésbe, az elzárásba, a pénzbüntetésbe, illetve a közérdekű munkába kell beszámítani az előzetes fogvatartás és a házi őrizet teljes tartamát.

A (2) bekezdés meghatározza a beszámítás alapjául szolgáló átváltási szabályokat. A Javaslat a kényszerintézkedés beszámítását a kényszerintézkedés természetétől (előzetes fogvatartás, illetve házi őrizet) és a büntetés nemétől, illetve szabadságvesztés büntetés esetén annak végrehajtási fokozatától függő kulcs alapján teszi lehetővé. E beszámítási kulcs szerint egy napi előzetes fogvatartás egy napi szabadságvesztés büntetésnek, egy napi elzárásnak, egy napi tétel pénzbüntetésnek, illetve négy órai közérdekű munkának felel meg.

Házi őrizet beszámítása esetén négy órai közérdekű munkának, illetve egy napi tétel pénzbüntetésnek egy nap, egy napi elzárásnak két nap, egy napi szabadságvesztés büntetésnek fegyház fokozat esetén öt nap, börtön fokozat esetén négy nap, fogház fokozat esetén három nap házi őrizetben töltött idő felel meg. A Javaslat értelmében a beszámítás után még fennmaradó házi őrizetet egy napi szabadságvesztés büntetésként kell beszámítani.

a 93. §-hoz

Az összbüntetésbe foglalás célja azon hátrányok kiküszöbölése, melyek az elítéltet az egyes cselekményei külön eljárásban elbírálása folytán érik, azaz az összbüntetéssel az elítéltet olyan helyzetbe kerül, mintha a vele szemben kiszabott, több szabadságvesztés büntetés alapjául szolgáló cselekményeket egy eljárásban bírálták volna el, és halmazati büntetést szabtak volna ki vele szemben. Az összbüntetés jogintézménye a célját akkor tudja elérni, ha az összbüntetésbe foglaláskor az összbüntetésbe foglalandó szabadságvesztések végrehajtása még nem fejeződött be. Ha az elítélt valamely szabadságvesztést már kitöltötte, nincs arra lehetőség, hogy a terheltet a bíróság olyan helyzetbe hozza, mintha ügyeit egy eljárásban bírálták volna el.

Összbüntetésbe foglalásra akkor van lehetőség, ha az elkövetővel szemben több ítéletet hoztak, ezek az ítéletek jogerőre emelkedtek, az ítéletek határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetéseket tartalmaznak, és a büntetéseket olyan bűncselekmények miatt szabták ki, amelyek mindegyikét - a hatályos szabályozástól eltérően - az elkövető a legkorábbi ítélet kihirdetését megelőzően követte el. A legkorábbi ítéleten ebben az esetben a legkorábban kihirdetett ítéletet kell érteni.

Az azonban változatlanul irányadó, hogy amennyiben felfüggesztett szabadságvesztést kell utóbb végrehajtani, akkor azt az összbüntetésbe foglalás szempontjából a továbbiakban végrehajtandó szabadságvesztésnek kell tekinteni.

A szabadságvesztés büntetések csak abban az esetben foglalhatók összbüntetésbe, ha a bíróság már eredetileg is szabadságvesztést szabott ki. A pénzbüntetés és a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés összbüntetésbe nem foglalható.

Az összbüntetésbe foglalás jelentős kedvezmény az elkövető számára, előfordul olyan eset is, amikor összbüntetésbe foglalt ítéletek közül a legrövidebb teljesen elenyészik. Ez nem egyeztethető össze azzal a kriminálpolitikai törekvéssel, amely a többszörös bűnelkövetőkkel szemben kíván szigorúbban fellépni. Mindezekre figyelemmel a Javaslat módosítja az összbüntetésbe foglalás feltételeit, és csak azoknak a bűncselekményeknek a vonatkozásában nyújt lehetőséget összbüntetésbe foglalásra, amelyeket az elkövető a legkorábbi ítélet kihirdetését megelőzően követett el, valamint a Javaslat a korábban összbüntetésbe foglalt büntetés további összbüntetésbe foglalását sem teszi lehetővé. Ehhez kapcsolódóan szükséges a Be. módosítása is, amely értelmében összbüntetési eljárás lefolytatására csak az elítélt kérelmére lesz lehetőség, a kérelem alapján azonban a bíróság köteles lesz az összbüntetési eljárást lefolytatni.

a 94. §-hoz

Az összbüntetésbe foglalás általános feltétele, hogy a bűncselekményeket az elkövető a legkorábbi ítélet kihirdetését megelőzően kövesse el, és az összbüntetés mértékét úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetés kiszabására kerülne sor. Az összbüntetés tartamának megállapításakor kizárt a kumuláció, azaz az összbüntetési tartam nem érheti el az alapítéletekben kiszabott szabadságvesztés büntetések együttes tartamát.

Az összbüntetés mértékének a megállapításakor a leghosszabb tartamú szabadságvesztést kell alapul venni. A hatályos Btk. értelmében az összbüntetés tartamának el kell érnie a legsúlyosabb büntetést, de a Javaslat meghatározza az elengedés maximális mértékét, amely legfeljebb a rövidebb büntetés (vagy büntetések) kétharmad részének együttes tartama lehet.

a 95. §-hoz

Az összbüntetés egységes büntetés, tehát a kapcsolódó járulékos rendelkezések vonatkozásában is egységes szabályoknak kell érvényesülni. Ez vonatkozik az összbüntetésként megállapított szabadságra végrehajtási fokozatára, valamint a feltételes szabadságra bocsátásra is.

Ha az alapítéletekben különböző fokozatban végrehajtandó szabadságvesztések szerepelnek, és ezek kerülnek összbüntetésbe foglalásra, az összbüntetést abban a fokozatban kell végrehajtani, amelyik az alapítéletekben megállapítottak közül a legszigorúbb. Három év vagy azt meghaladó tartamú, többszörös visszaeső esetében kettő év vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztésnél a Javaslat 37. § (2) és (3) bekezdésének szabályait is vizsgálni kell, és a végrehajtási fokozatot ennek figyelembe vételével kell megállapítani.

Ha az általános szabályok szerint megállapítandó végrehajtási fokozat az elítélt számára méltánytalan hátrányt jelente, fegyház helyett börtön határozható meg, míg börtön esetében fogház alkalmazására nyílhat lehetőség.

a 96. §-hoz

Összbüntetésbe kizárólag végrehajtandó szabadságvesztések foglalhatók, a pénzbüntetés és a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása is kizárt.

A szabadságvesztés büntetések mellett kiszabott foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás, kiutasítás és kitiltás esetében viszont több azonos büntetésnél nemcsak a tiltás időtartamában lehet eltérés, hanem elképzelhető, hogy a foglalkozástól eltiltás különböző foglalkozási ágakra, a több járművezetéstől eltiltás a járművek más-más körére terjed ki, több sportrendezvények látogatásától való eltiltás eltérő rendezvényekre, míg több kitiltás eltérő helységekre vonatkozhat. Ilyen esetekben az azonos megnevezésű büntetéseket sem tekinthetjük azonos tartalmúnak, így végrehajtásukra nem vonatkozik a (2) bekezdésben meghatározott szabály, ezért az eltérő tartalmú azonos büntetéseket egymástól függetlenül, külön-külön kell végrehajtani.

Az azonos tartamú közügyektől eltiltás mellékbüntetések közül az elítéltre hátrányosabb nem feltétlenül a leghosszabb tartamú, hanem amelyből az összbüntetésbe foglaláskor még több vár végrehajtásra.

a 97. §-hoz

A Javaslat - eltérően a hatályos Btk.-tól - pontosan meghatározza, hogy az elítéléshez milyen hátrányos jogkövetkezmények fűződnek. A Javaslat az elítélés körébe vonja a büntetőjogi felelősség megállapítását, a büntetés kiszabását, illetve az intézkedés alkalmazását.

Az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények részben a büntetőjogon belül, részben azon kívül érvényesülnek. A büntetőjogi jogkövetkezményeket maga a büntető törvény határozza meg, továbbá azt is, hogy az egyéb jogkövetkezményekről is törvényben kell rendelkezni. Ezek a büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények lehetnek: alkotmányjogiak, közjogiak (pl. az Alkotmánybíróság tagjává csak büntetlen előéletű személy választható), munkajogiak (pl. a közoktatásban alkalmazás feltétele az, hogy az alkalmazott büntetlen előéletű legyen), polgári jogiak (pl. hivatásos gondnok csak büntetlen előéletű személy lehet), de a gazdasági jog területén is található ilyen rendelkezés (pl. közbeszerzési eljárásban nem lehet ajánlattevő, aki a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült).

Az elítéléshez kapcsolódó adatokat a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Bnytv.) szerint a bűntettesek nyilvántartása és a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartása tartalmazza. Előbbi nyilvántartás a nem mentesült, büntetett előéletű személyek adatait tartja nyilván, utóbbi nyilvántartás célja elsősorban a bűnismétlés, visszaesés megállapíthatóságának, valamint az elítéléshez fűződő, a büntetlen előélethez képest szigorúbb követelményeket meghatározó foglalkoztatási, engedélyezési szabályok végrehajthatóságának biztosítása.

A Bnytv. alapján a bűnügyi nyilvántartásokban kezelt adatok nyilvántartási ideje legalább a mentesítés beálltától számított három év, de nem lehet több, mint a mentesítés beálltától számított tizenkét év. Ha a kezelt adatra vonatkozóan a nyilvántartás feltételei megszűnnek, az adatot a nyilvántartásból haladéktalanul törölni kell, ezt követően hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt már nem állapítható meg az elítélttel szemben.

a 98. §-hoz

A Javaslat a hatályos törvényhez hasonlóan rendelkezik a mentesítés hatályáról, a részletszabályokat azonban pontosabban határozza meg.

A mentesítés hatálya azt jelenti, hogy a mentesítés következtében az elítélt mentesül mind a büntetőjogi, mind az egyéb törvényekben meghatározott, a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. A mentesített személy büntetlen előéletűnek minősül, vagyis a mentesítés beálltával újból lehetősége nyílik mindazon jogok megszerzésére és gyakorlására, amelyekhez a büntetlen előéletű állampolgároknak joguk van. Ezért a mentesített személy mindig a jövőre nézve válik büntetlen előéletűvé, nem pedig az elítélésre visszamenő hatállyal. A büntetlen előéletet a mentesített személy részére kiadott hatósági bizonyítvány igazolja.

A mentesülés alól azonban a törvény kivételt tesz: újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a jogkövetkezményekre (pl. a visszaesés azon következményeire), amelyeket a büntető törvény a korábbi elítéléshez fűz.

A mentesítés - különösen, ha az az ítélet jogerőre emelkedése napján bekövetkezett -nem akadálya annak, hogy a kiszabott büntetést, illetve a megítélt polgári jogi igényt végrehajtsák.

a 99. §-hoz

A Javaslat a hatályos Btk.-val egyezően állapítja meg a mentesítés módjait. Eszerint az elítélt mentesítésben részesülhet a törvény erejénél fogva (meghatározott idő elteltével), bírósági határozat alapján (a törvényileg meghatározott idő felének elteltét követően, vagy akár előzetesen is, ha az elítélt arra érdemes). A köztársasági elnök, illetve az Országgyűlés kegyelmi mentesítésről dönthet.

a 100. §-hoz

A törvényi mentesítés a mentesítésnek az elítéltek legszélesebb körét érintő, leggyakoribb módja. A törvényi mentesítésnél az elítélt a törvény erejénél fogva, meghatározott időpontban mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.

A törvényi mentesítés hatálya - a kiszabott büntetéstől, illetve annak tartamától, valamint a bűncselekmény súlyától és a bűnösség fokától függően - az alábbi időpontokban állhat be:

- az ítélet jogerőre emelkedésének napján,

- a próbaidő leteltének napján,

- a büntetés kitöltésének vagy végrehajtásának befejezése, illetve végrehajthatóságának megszűnése napján,

- a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő három, öt, nyolc vagy tíz év elteltével.

Foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, és sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetén a mentesítés nem vonatkozik magára a foglalkozás, valamint a járművezetés tényleges gyakorlásának, kitiltás esetén a meghatározott földrajzi egység területén való tartózkodás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetén pedig ezek látogatásának a jogára.

Ha a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását rendelik el, akkor a (3) bekezdés alapján a mentesítés nem áll be, illetve hatályát veszti. Ilyenkor a mentesítésre a végrehajtandó szabadságvesztésre vonatkozó mentesítési szabályok az irányadók.

A törvényi mentesítés csak a határozott idejű szabadságvesztésre vonatkozik. Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt csak kegyelmi mentesítésben részesülhet.

a 101-102. §-hoz

A Javaslat nem változtat a bírósági mentesítés hatályos szabályain, csupán mellőzi az arra való felesleges utalást, hogy annak szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés esetén lehet helye. Ez ugyanis a jogszabályhelyekre történő utalásból egyértelműen következik.

A bírósági mentesítésre - eltérően a törvényi mentesítéstől - nem a törvény erejénél fogva, hanem kérelemre, a bíróság különleges eljárásban meghozott határozata alapján kerülhet sor. A bírósági mentesítés eljárási szabályait a Be. tartalmazza.

A bírósági mentesítésnek két fajtája van: az utólagos, valamint az előzetes mentesítés.

Utólagos bírósági mentesítésnek szándékos bűncselekmény miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztéssel kapcsolatban, az elítélt kérelmére lehet helye, ha erre az elítélt érdemes, és a szabadságvesztés kitöltésétől, illetve végrehajthatósága megszűnésétől a törvényi mentesítésre megállapított várakozási idő fele már eltelt.

Az utólagos bírósági mentesítés körébe olyan büntetések tartoznak, amelyeknél a bűncselekmény tárgyi súlya, illetve az elkövető veszélyessége jelentősebb fokú, így az elítélt mentesítésének nem lehet egyetlen feltétele a várakozási idő felének sikeres eltöltése. Ezért kell - a bírósági mentesítés tárgyi feltételén túl - az érdemességet mint alanyi feltételt vizsgálni. Az érdemesség elbírálásánál figyelembe kell venni az elítéltnek a büntetés kitöltése óta folytatott életmódját, továbbá azt, hogy - ha erre módja volt - jóvátette-e a cselekményével okozott sérelmet.

A Javaslat - a hatályos Btk.-val egyezően - egy esetben teszi lehetővé, hogy bírói döntéssel, a törvényi mentesítés szabályaihoz hasonlóan, az ítélet jogerőre emelkedésének napján álljon be a mentesítés. A Javaslat kizárólag a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén jogosítja fel a bíróságot arra, hogy a bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó ítéletben mentesítse az elítéltet a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól.

Az előzetes mentesítés szubjektív, alanyi feltétele - az utólagos mentesítéshez hasonlóan - a terhelt érdemessége. Az érdemesség mérlegelése során több körülményt kell vizsgálni, így különösen a bűncselekmény tárgyi súlyát, a bűnösség fokát, az elkövető személyiségét, életvezetését, a bűncselekmény elkövetése és az elítélés ideje között tanúsított magatartását, a cselekményével okozott sérelem jóvátételét, a sértett felróható közrehatását.

Az előzetes bírósági mentesítés a törvény erejénél fogva, külön rendelkezés nélkül a hatályát veszti, ha a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelik.

a 103. §-hoz

Ha büntetés mellett mellékbüntetést is kiszab a bíróság - a mentesítés egységességének elvére tekintettel - a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a mentesítés mindaddig nem áll be, amíg a mellékbüntetés végrehajtása be nem fejeződött vagy végrehajthatósága meg nem szűnt.

a 104. §-hoz

A kegyelmi mentesítés közkegyelem vagy egyéni kegyelem formájában gyakorolható. Magyarországon közkegyelmet - törvényi szabályozás keretében - az Országgyűlés adhat [Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés j) pont], míg az egyéni kegyelmezés joga a köztársasági elnököt illeti meg [Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés g) pont].

A kegyelmi mentesítésnek - a törvényi vagy bírósági mentesítéstől eltérően - nincs törvény által szabályozott feltétele. Akárcsak a törvényi és a bírói mentesítés esetében, a kegyelmi mentesítésben részesített személy a büntetőjogon kívüli jogkövetkezmények szempontjából tekintendő büntetlen előéletűnek.

a 105-106. §-hoz

1. A Javaslat - a büntethetőségi korhatár szektorális leszállítása miatt - a hatályos törvénytől eltérően határozza meg a fiatalkorúak fogalmát. Eszerint fiatalkorú az a személy, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét már betöltötte, de a tizennyolcadik életévét még nem. A fiatalkor szabályozása alapvetően a gyermekkor szabályozására épül, kivéve, ha a tizenkettedik életévét betöltött személy szándékos emberölést, erős felindulásban elkövetett emberölést, illetve életveszélyt vagy halált okozó testi sértést követ el. A fiatalkor kezdete tehát főszabály szerint a gyermekkor felső határát követő nap (a tizennegyedik születésnapot követő nap), kivételes esetben a tizenkettedik életév betöltését követő nap, a vége pedig a nagykorúság általános életkori határa, azaz a tizennyolcadik életév. Az ennél fiatalabb személyek házasságkötéssel szerzett nagykorúsága nem befolyásolja a büntetőjogi speciális jogalanyiságukat.

A büntetőjogi fiatalkorúságnak a bűncselekmény elkövetése időpontjában kell fennállnia. A fiatalkorúakra vonatkozó szabályokat akkor is alkalmazni kell, ha az elbírálás időpontjában az elkövető már nem fiatalkorú, de csak akkor, ha a terheltet kizárólag fiatalkorban elkövetett bűncselekményekért vonják felelősségre.

A Javaslat követi a magyar büntetőjogban közel fél évszázada kialakult hagyományt, miszerint a fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó büntetőjogi szabályokat nem külön kódex, hanem az egységes büntető törvénykönyv egy külön fejezete tartalmazza. A Btk. Általános Részének a Javaslat által meghatározott szabályait fiatalkorúakkal szemben olyan módon kell alkalmazni, hogy elsőként a XI. fejezetben írtakat kell megvizsgálni, és ha e fejezetben nincs eltérő rendelkezés, akkor az Általános Rész egyéb rendelkezései az irányadóak.

2. Fiatalkorú terheltekkel szemben a büntető anyagi, eljárási és végrehajtási jog a felnőtt elkövetőkhöz képest több vonatkozásban eltérő szabályokat állapít meg, ugyanis a fiatalkorú erkölcsi értékrendje, értelmi fejlettsége még ebben az életszakaszban is alakul, változik. A fiatalkorú a polgári jog szabályai szerint korlátozottan cselekvőképes (kivéve, ha érvényes házasságot kötött), illetve tizennegyedik életévének betöltése előtt cselekvőképtelen, még viszonylag csekélyebb élettapasztalattal rendelkezik, és ezért nem minden esetben képes maradéktalanul felismerni cselekménye következményeit.

A szankciók kiválasztása során ezért a Javaslat továbbra is azt az elvet követi, hogy a fiatalkorúakkal szemben elsősorban a nevelés eszközeit kell alkalmazni, a szankciók kiválasztását illetően a követendő sorrend az alábbi:

1. szabadságelvonással nem járó intézkedés,

2. szabadságelvonással nem járó büntetés,

3. szabadságelvonással járó intézkedés,

4. szabadságelvonással járó büntetés.

A fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárás során elsődlegesen azt kell megvizsgálni, hogy van-e helye szabadságelvonással nem járó intézkedés - azaz megrovás, próbára bocsátás, vagy jóvátételi munka - alkalmazásának. Büntetést csak akkor lehet kiszabni, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy másként nem érhető el a fiatalkorú helyes irányba történő fejlődése. Erre utalhat a sorozatos elkövetés, a többes halmazat, az elkövetési mód, a több minősítő körülmény, a motívum, a társtettesség, a csoportos, vagy a bűnszövetségben való elkövetés.

A fiatalkorú elkövetők vonatkozásában a büntetőjog elsődleges feladata a nevelés, amely különösen a jelenleg gyermekkor miatt nem büntethető tizenkettő-tizennégy év közötti korosztály tekintetében igaz. Erre figyelemmel a büntethetőségi korhatár szektorális leszállításával egyidejűleg a Javaslat kimondja, hogy a tizennegyedik életévüket be nem töltött személyekkel szemben csak intézkedés alkalmazható, és - a 106. § (3) bekezdésében foglaltakkal összhangban - a szabadságelvonással nem járó intézkedésnek meg kell előznie a szabadságelvonással járó intézkedés (javítóintézeti nevelés) alkalmazását.

Egyéb esetekben a bíróság a súlyosító és enyhítő körülmények együttes és gondos értékelése, a fiatalkorúnak az elkövetés után és az eljárás alatt tanúsított magatartása, személyi és családi körülményeinek vizsgálata, gondozójának a fiatalkorú életvitelére vonatkozó vallomása alapján döntheti el, hogy a konkrét esetben elegendő-e szabadságelvonással nem járó intézkedés alkalmazása, esetleg szabadságelvonással nem járó büntetés kiszabása, vagy el kell rendelni a fiatalkorú javítóintézeti nevelését, illetve szabadságvesztés büntetést kell kiszabni.

Ha a bíróság arra a következtetésre jut, hogy a büntetés kiszabásának elvei csak büntetés alkalmazásával érvényesíthetőek, ez esetben is vizsgálnia kell, hogy van-e helye szabadságelvonással nem járó büntetés kiszabásának. Ha e vizsgálat során nemleges megállapításra jut, akkor kerülhet sor szabadságelvonó intézkedésként javítóintézeti nevelés elrendelésére, illetve ha ez nem lehetséges (mert pl. a terhelt az elbíráláskor már betöltötte a tizenkilencedik életévét), vagy nem elegendő, akkor a fiatalkorúak fogháza, illetve fiatalkorúak börtöne büntetés kiszabására. Ez esetben is mérlegelni kell, hogy nem elégségese a büntetés végrehajtásának felfüggesztése. Végül, ha a bíróság e kérdésben is nemleges következtetésre jut, akkor a fiatalkorúval szemben végrehajtandó szabadságvesztést alkalmaz.

a 107. §-hoz

A Javaslat 29. §-a szabályozza a büntethetőséget megszüntető, illetve a büntetés korlátlan enyhítését lehetővé tevő tevékeny megbánást. A fiatalkorúakra a Javaslat - a hatályos Btk.-hoz hasonlóan - az általános szabályokhoz képest enyhébb rendelkezéseket állapít meg.

A Javaslat a fiatalkorúak esetében a vétségeken túl az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntettekre is kiterjeszti a büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánást, vagyis a nagyobb tárgyi súlyú, szándékos bűncselekmények elkövetése vonatkozásában is lehetővé teszi azt, hogy a tevékeny megbánást tanúsító fiatalkorú büntethetősége megszűnjön. E bűncselekmények körében a felnőtt korú elkövetők tevékeny megbánása csak a büntetésük korlátlan enyhítésére ad lehetőséget.

A tevékeny megbánás alkalmazhatóságát kizáró okok a fiatalkorúakra is érvényesek.

a 108. §-hoz

A hatályos szabályokhoz hasonlóan a Javaslat is megállapítja, hogy a fiatalkorúak vonatkozásában az általános szabályokhoz képest egy további intézkedés, javítóintézeti nevelés is alkalmazható. A törvény kizárja a javítóintézeti nevelés mellett szabadságvesztés, elzárás, vagy közérdekű munka kiszabását, előbbi kettőt a hasonló jelleg (szabadságelvonás), utóbbit a végrehajtás nehézsége miatt.

a 109. §-hoz

A 109. § a fiatalkorúakkal szemben kiszabható szabadságvesztés legrövidebb, illetve leghosszabb tartamáról rendelkezik, amely megegyezik a hatályos szabályokkal.

1. Felnőtt korú elkövetők esetén a szabadságvesztés generális alsó határa három hónap mindazon esetekben, amikor a Különös Rész a büntetési tétel alsó határát nem jelöli meg. Ebből következően felnőtt korú elkövetők esetén, ha a Javaslat szerinti tételkeret alsó határa években (egy, kettő, öt, vagy tíz) megállapított szabadságvesztés, akkor attól lefelé csak az enyhítő szakasz (82. §) alkalmazásával lehet eltérni. Ettől az általános szabálytól a Javaslat a fiatalkorúak esetében eltér. Velük szemben bármely bűncselekmény esetén - függetlenül a Különös Részben meghatározott alsó határtól - a generális minimum egy hónap szabadságvesztés.

2. A büntetési tételkeret felső határának megállapítása egyrészt attól függ, hogy a fiatalkorú az elkövetéskor betöltötte-e a tizenhatodik életévét, másrészt attól, hogy a Különös Részben megjelölt büntetési tételkeret felső határát a törvény hány évben határozza meg.

A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény esetén tizenöt év, tíz évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén tíz év. A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorú esetében további kedvezmény az, hogy életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény esetén a büntetés kiszabható tartama legfeljebb tíz év.

Függetlenül attól, hogy a tizenhatodik életévét betöltötte-e a fiatalkorú, ha a bűncselekmény öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő, akkor a kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama öt év (ide nem értve az életfogytig tartó, illetve a tíz évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményeket).

3. A büntethetőség elévülését a Javaslat 26-28. §-a szabályozza. Az ott írt rendelkezésekhez képest fiatalkorúak esetén eltérő szabályokat kell alkalmazni. Életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekmény elkövetése esetén, ha a fiatalkorú az elkövetéskor a tizenhatodik életévét betöltötte, a büntethetőség tizenöt év elteltével, míg a tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorú esetében tíz év elteltével évül el. A többi bűncselekmény elévülése esetén sem a különös részi tételkeret felső határa az irányadó, hanem az Javaslat 109. § (2)-(3) bekezdéseiben írt tételkeretek.

a 110. §-hoz

A Javaslat a hatályos törvényhez hasonló módon rendelkezik a fiatalkorúak tekintetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatairól. Eszerint fiatalkorúak börtönében kell végrehajtani a szabadságvesztést, ha a fiatalkorút bűntett miatt kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik, illetve ha az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú visszaeső, vagy szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően szándékos bűncselekmény miatt javítóintézeti nevelésre ítélték. Figyelemmel arra, hogy a bűnügyi nyilvántartás csak meghatározott ideig tartalmazza a felvett adatokat (a Bnytv. 20. § d) pontja értelmében javítóintézeti nevelés esetén a végrehajtás befejezésétől számított három évig), a Javaslat három évben határozza meg azt az időtartamot, amelyen belül elrendelt javítóintézeti nevelés megalapozza a szigorúbb végrehajtási fokozatot.

Minden más esetben a szabadságvesztést a fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani.

a 111. §-hoz

Az elzárás az általános szabályok szerint öt naptól kilencven napig terjedhet. A szabadságvesztéshez hasonlóan fiatalkorúak esetén az elzárás tekintetében is indokolt a főszabálytól eltérni, ezért a Javaslat az elzárás legrövidebb tartamát - fiatalkorú terheltre nézve - három napban állapítja meg. Az elzárás leghosszabb tartama a szabadságvesztés legrövidebb tartamához (egy hónap) igazodik.

a 112. §-hoz

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) szerint munkaviszonyt munkavállalóként az létesíthet, aki tizenhatodik életévét betöltötte. Ezzel összhangban van a Javaslat azon rendelkezése, miszerint közérdekű munka fiatalkorúval szemben akkor rendelhető el, ha az ügydöntő határozat meghozatalakor betöltötte a tizenhatodik életévét. Ha a vádlott a fellebbviteli eljárás során tölti be a tizenhatodik életévét, akkor a másodfokú bíróságnak is módjában áll e büntetés alkalmazása. Az egyéb feltételek fennállása esetén a rendkívüli perorvoslatokban eljáró bíróság is jogosult lehet e szankció alkalmazására.

a 113. §-hoz

Pénzbüntetés esetén a bíróság a bűncselekmény elkövetőjét kívánja vagyoni hátránnyal sújtani, ebből következően e büntetést akkor lehet kiszabni, ha a vagyoni joghátrány a fiatalkorút, és nem másokat (elsősorban hozzátartozóit) érinti. Ennek megfelelően fiatalkorúval szemben a pénzbüntetés alkalmazásának további vagylagos feltételei is vannak, nevezetesen:

- önálló kereset (állandó munkaviszonyból vagy olyan folyamatos alkalmi munkából származó rendszeres pénzbeli juttatás, amely lehetővé teszi, hogy a fiatalkorú saját forrásból legyen képes a büntetés kifizetésére),

- önálló jövedelem (pl. ösztöndíj, jogügyletből származó rendszeres bevétel, de általában nem vonhatók e körbe a fiatalkorút vagy a gondozóját megillető szociális juttatások), vagy

- megfelelő vagyon (olyan ingó vagy ingatlan tárgy, ami kizárólag a fiatalkorú tulajdonában áll, értéket képvisel és végrehajtás alá vonható).

A pénzbüntetés gyakoribb alkalmazását segítheti, hogy a Javaslat fiatalkorúak vonatkozásában lejjebb viszi az egy napi tétel legalacsonyabb és legmagasabb összegét, egyúttal a napi tétel felső határát is alacsonyabban határozza meg. Ezek alapján fiatalkorúakkal szemben pénzbüntetésként legalább hétezer-ötszáz, legfeljebb tizenkétmillióötszázezer forint szabható ki.

A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén először a pénzbüntetés végrehajtását kell megkísérelni, és csak behajthatatlansága esetén kell azt szabadságvesztésre átváltoztatni.

a 114. §-hoz

A Javaslat a fiatalkorúakra vonatkozóan, a hatályos Btk.-hoz hasonlóan, a kiutasítás szabályait a felnőtt elítéltekhez képest kedvezőbben állapítja meg. A korlátozás értelmében fiatalkorúval szemben kiutasításnak csak tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén lehet helye, ha az elkövetőnek az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné, és ha nem sérül a fiatalkorú családi élet tiszteletben tartásához való joga. Ez utóbbi az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 8. cikke által védett jog.

a 115. §-hoz

A közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazásának feltétele végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása. A Javaslat ezzel szemben fiatalkorúak esetében csak legalább egyévi végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén engedi meg a mellékbüntetés alkalmazását.

a 116. §-hoz

A Javaslat változtatás nélkül átveszi a próbára bocsátás hatályos jogban meglévő, a fiatalkorúakra nézve az általánosnál kedvezőbb szabályait. Eszerint fiatalkorú a büntetési tétel felső határára tekintet nélkül bármely bűncselekmény elkövetése esetén próbára bocsátható.

A Javaslat a próbaidő tartamát és meghatározásának módját is a hatályos Btk. vonatkozó szabályával megegyezően állapítja meg. Eszerint a próbaidő egy évtől két évig terjedhet, szemben a felnőttekre meghatározott egy évtől három évig terjedő tartammal, a próbaidőt a fenti tételkeretek között években és hónapokban lehet meghatározni.

a 117. §-hoz

A közérdekű munkára ítéléshez hasonlóan jóvátételi munka is akkor alkalmazható, ha a fiatalkorú az ítélet meghozatalakor tizenhatodik életévét már betöltötte.

a 118. §-hoz

A fiatalkorúak esetében fontos szerepe van a családi kötelékek megtartásának, ezért a Javaslat nem teszi lehetővé a kitiltást arról a településről, amelyben a fiatalkorú családja él.

a 119. §-hoz

A 69. § megkülönbözteti a pártfogó felügyelet elrendelésének kötelező és mérlegelésen alapuló eseteit. A fiatalkorúak helyes irányú fejlődése érdekében szükséges, hogy rájuk nézve valamennyi esetben (feltételes szabadság tartama, próbaidő, ideiglenes elbocsátás tartama, a vádemelés elhalasztásának tartama alatt, illetve jóvátételi munkavégzés mellett) kötelező legyen a pártfogó felügyelet elrendelése.

a 120-122. §-hoz

A javítóintézeti nevelés az egyetlen olyan intézkedés, amely csak fiatalkorú elkövetőkkel szemben alkalmazható. Javítóintézeti nevelés elrendelésére bármilyen bűncselekmény elkövetése esetén sor kerülhet, ha a fiatalkorú nevelése érdekében intézeti elhelyezése szükséges.

A bíróság az ítéletében a javítóintézeti nevelés tartamát a szabadságvesztés büntetéshez hasonlóan években és hónapokban állapítja meg. Tekintettel arra, hogy a javítóintézeti nevelés leghosszabb tartama négy év, illetve aki huszonegyedik életévét betöltötte, azt el kell bocsátani az intézetből, a Javaslat kimondja, hogy javítóintézeti nevelés nem rendelhető el azzal szemben, aki az ítélethozatalkor huszadik életévét már betöltötte. A javítóintézeti nevelés leghosszabb tartamának felemelése a büntethetőségi korhatár szektorális leszállításával függ össze (a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét be nem töltött személyekkel szemben a javítóintézeti nevelés a legszigorúbb szankció).

Ha alaposan feltehető, hogy a nevelő jellegű intézkedés célja a továbbiakban az intézeten kívül, pártfogó felügyelő irányításával is elérhető, akkor a javítóintézeti nevelésből való ideiglenes elbocsátásnak van helye. Az ideiglenes elbocsátás további feltétele azonban az, hogy a fiatalkorú a javítóintézeti nevelés fele részét, de legalább egy évet töltsön el a javítóintézetben. Az ideiglenes elbocsátás minimális tartama egy év. A javítóintézeti nevelésből ideiglenesen elbocsátott fiatalkorú a Javaslat 119. §-a alapján kötelezően pártfogó felügyelet alatt áll.

Az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének a Javaslat meghatározza mind a kötelező, mind a mérlegelésen alapuló eseteit. Kötelező az ideiglenes elbocsátás megszüntetése, ha a fiatalkorút az ideiglenes elbocsátás alatt - a javítóintézeti nevelésre ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztésen kívül - szabadságvesztésre ítélik, vagy javítóintézeti nevelését rendelik el. Mérlegelés alapján akkor van helye az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének, ha a fiatalkorúval szemben a bíróság más büntetést szab ki vagy más intézkedést alkalmaz. Az ideiglenes elbocsátás megszüntethető akkor is, ha a fiatalkorú megszegi a pártfogó felügyelet magatartási szabályait. Erről a büntetésvégrehajtási bíró rendelkezik.

Az ideiglenes elbocsátás megszüntetése esetén az ideiglenes elbocsátáson töltött idő értelemszerűen nem számít be a javítóintézeti nevelésbe.

Ha a fiatalkorú a javítóintézeti nevelésre ítélés után újabb bűncselekményt követ el, és emiatt a javítóintézeti nevelés vagy az ideiglenes elbocsátás alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a fiatalkorút indokoltnak tűnik elkülöníteni a javítóintézetben elhelyezett társaitól, ezért a Javaslat ebben az esetben a szabadságvesztés végrehajtását rendeli el. Ilyenkor a javítóintézeti nevelés helyébe is szabadságvesztés lép, az átváltoztatás során két napi javítóintézeti nevelésnek egy napi szabadságvesztés feleltethető meg.

a 123. §-hoz

1. A büntetési tételek felső határát fiatalkorúaknál a Különös Részben és a 109. § (2)-(3) bekezdéseiben írt szabályok egybevetésével kell megállapítani. A Javaslat a halmazati büntetés felső határát illetően fiatalkorúaknál az általános szabályhoz képest az alábbi korlátokat állítja fel:

- tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorú által elkövetett, életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény esetén a húszévi szabadságvesztést,

- tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorú által elkövetett, tíz évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény, illetve tizenhatodik életévét be

nem töltött fiatalkorú által elkövetett, életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény esetén a tizenöt évi szabadságvesztést, - ha a fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama öt év (az előbbi eseteket kivéve), a hét év hat hónapot

nem haladhatja meg a halmazati büntetés.

2. A Javaslat 81. § (4) bekezdése, illetve 90. § (2) bekezdése alapján, ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három súlyos erőszakos személy elleni bűncselekmény, akkor a legsúlyosabb büntetési tétel, illetve erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó súlyos erőszakos személy elleni bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, a törvény szerint az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.

Mivel a Javaslat 41. § (1) bekezdése kizárja életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását huszadik életévét be nem töltött személyek vonatkozásában, szükséges arról rendelkezni, hogy a fenti szabályt e személyi kör vonatkozásában hogyan kell alkalmazni. A Javaslat ezért kimondja, hogy fiatalkorúval szemben ilyen esetekben is határozott tartamú (tizenhatodik életévét be nem töltött személy esetén legfeljebb tizenöt, tizenhatodik életévét betöltött személlyel szemben legfeljebb húsz évig tartó) szabadságvesztést kell kiszabni.

a 124. §-hoz

Több javítóintézeti nevelés "találkozása" esetén egységes intézkedésként úgy kell megállapítani a javítóintézeti nevelés tartamát, hogy az érje el a leghosszabb tartamú javítóintézeti nevelés tartamát, de ne haladja meg az elrendelt javítóintézeti nevelések együttes tartamát. A javítóintézeti nevelés ebben az esetben sem haladhatja meg a maximális négy évet.

a 125. §-hoz

Függetlenül attól, hogy az előzetes letartóztatás foganatosítása javítóintézetben vagy büntetés-végrehajtási intézetben történt-e [Be. 454. § (2) bekezdés], annak tartamát (továbbá a házi őrizet teljes idejét is) a Javaslat szerint a javítóintézeti nevelésbe, illetve - a 92. § (1) bekezdése alapján - a szabadságvesztésbe, az elzárásba, a pénzbüntetésbe, illetve a közérdekű munkába be kell számítani.

A szabadságvesztés, az elzárás, a pénzbüntetés, illetve a közérdekű munka esetén a beszámítást az általános szabályok szerint kell elvégezni, egynapi javítóintézeti nevelésnek pedig egynapi előzetes fogvatartás, illetve három napi házi őrizetnek felel meg.

a 126. §-hoz

A mentesítés általános szabályait a Javaslat X. fejezete tartalmazza. A fiatalkorúakra -hatékonyabb reintegrációjukat elősegítendő - a törvényi, illetve a bírósági mentesítés szabályai az általános normáktól részben eltérő rendelkezéseket tartalmaznak, így a fiatalkorú mentesül a törvény erejénél fogva

- ha a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztik, az ítélet jogerőre emelkedésének napján (felnőtt korúaknái a próbaidő leteltének a napján áll be a mentesítés),

- szándékos bűncselekmény miatt egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre ítélése esetén a büntetés kitöltésének, illetve végrehajthatósága megszűnésének napján (felnőtt korúak tekintetében a büntetés kitöltésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napjától számított három év elteltével áll be a mentesítés)

- a büntetés kitöltésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napjától számított három év elteltével, amennyiben szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték (felnőtt korúaknái a büntetés kitöltésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napjától számított öt év elteltével áll be a mentesítés).

Az utólagos bírósági mentesítés szabálya annyiban kedvezőbb a fiatalkorúakra nézve, hogy az egy évet meghaladó tartamú szabadságvesztés büntetés kitöltése után, amennyiben a terhelt a törvény erejénél fogva nem mentesült, az azonnal kérelmezhető, és érdemesség esetén alkalmazható. A fiatalkorúaknál tehát nincs szükség a törvényi mentesítés kapcsán megállapított idő fele részének az elteltére.

a 127. §-hoz

A Javaslat 127. § (1) bekezdése rögzíti a katonának minősülő személyek büntetőjogi meghatározását, ennek értelmében katona a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja, illetve bizonyos feltételek esetén a rendőrség hivatásos állományú tagja (ha csapaterős feladatot hajt végre, vagy őrszolgálatot lát el), a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja (ha kötelékben lép fel, tömegoszlatást végez, vagy őrszolgálatot lát el), és a hivatásos katasztrófavédelmi szerv tagja (ha konkrét veszélyelhárítást végez vagy meghatározott fokozatú készültségben van).

A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Hvt.) 3. §-a alapján katonai szolgálatot a Honvédség szervezeteinél kell teljesíteni, így a Magyar Köztársaságban fegyveres erő jelenleg kizárólag a Magyar Honvédség. A Honvédség tényleges állományába tartoznak a hivatásos katonák, a szerződéses katonák, a szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katonák, a katonai felsőoktatási intézmény honvédségi ösztöndíjas, valamint szakképzésben résztvevő hallgatói, a katonai középfokú oktatási intézmények hallgatói, a megelőző védelmi helyzet és rendkívüli állapot idején a hadköteles katonák, valamint - külön törvény szerint -a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatok katonái.

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) rögzíti, hogy a rendőrség személyi állományában hivatásos rendőrök teljesítenek szolgálatot, akik a büntető anyagi jog szerint katonák, ha csapaterős feladatot hajtanak végre, vagy őrszolgálatot látnak el.

A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLI1I. törvényre tekintettel a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagjai is katonának minősülnek, ha kötelékben lépnek fel, tömegoszlatást végeznek vagy őrszolgálatot látnak el..

A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Kat.) rendelkezései szerint a hivatásos katasztrófavédelmi szerv államigazgatási feladatot is ellátó rendvédelmi szerv, amelynek tagjai hivatásos állományúak, kormánytisztviselők, köztisztviselők és közalkalmazottak, ezért a hivatásos katasztrófavédelmi szerv hivatásos állományú tagjai katonák a büntető törvény alkalmazásában, ha konkrét veszélyelhárítást végeznek, vagy meghatározott fokozatú készültségben vannak, amely tulajdonképpen a minősített időszakban, illetve katasztrófaveszély időszakában történő feladatellátást jelenti.

A fegyveres erő és a rendvédelmi szervek állományában nem csak hivatásos katonák, hanem pl. köztisztviselők és közalkalmazottak is folytatnak különböző jellegű tevékenységet. E személyi körhöz tartozók azonban a szervezeti egységgel nem szolgálati viszonyban álló hivatásos állományú tagok, így a büntetőjogi rendelkezések alkalmazásakor nem tekinthetők katonának, ezért bűncselekmény elkövetése esetén - a tárgyi összefüggés esetét kivéve - nem tartoznak a katonai büntetőeljárás hatálya alá.

A Javaslat 127. § (2) bekezdése alapján a Büntető Törvénykönyv rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A Javaslat 127. § (3) bekezdése alapján - tekintettel a katonai bűncselekmények jogi tárgyára - katonai bűncselekményt tettesként csak katona követhet el. Általános szabály, hogy a katonai bűncselekmény részese viszont bárki lehet.

a 128. §-hoz

A Javaslat 128. §-a egyrészt biztosítja a szövetséges haderőben szolgálatot teljesítő külföldi katonának a magyar katonával teljesen azonos fokú védelmét, másrészt pedig rendezi a szövetséges haderővel együtt tevékenykedő magyar katonák szolgálati rendjének és függelmi viszonyainak fő kérdéseit.

A Javaslat 128. § (1) bekezdése szabályozza azon feltételeket, amikor a más állam katonája ellen elkövetett katonai bűncselekmény a magyar Btk. alapján von maga után büntetőjogi következményeket. A törvényi tényállás szerint két ilyen eset van. Az egyik, amikor a magyar büntető anyagi jog szerint katonának tekintendő személy, vagyis magyar állampolgárságú katona a Javaslat XLV. Fejezetében szabályozott valamelyik katonai bűncselekményt a szövetséges fegyveres erő katonájával szemben, a szolgálati feladat közös ellátása alatt követi el. A másik eset, amikor a magyar katona külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenység, békefenntartás vagy humanitárius művelet keretében, illetőleg egyéb külföldi szolgálat során más állam katonájával szemben, a szolgálati feladat közös ellátása alatt követi el a katonai bűncselekményt.

A szövetséges fegyveres erő meghatározásán belül a katona fogalmát a 128. § nem határozza meg, mivel e fogalmat a NATO alapdokumentumai tartalmazzák. A szövetséges fegyveres erő katonájának, illetve a más állam katonájának minősülő személy fogalmának meghatározásakor a Javaslat a katona fogalmát kiterjeszti a szövetséges fegyveres erő állama, illetve a más állam rendőrségének és a polgári védelmi szolgálatának tagjára is. A magyar katona által külföldön elkövetett, nem katonai bűncselekmény megítélésére továbbra is a Javaslat általános szabályai az irányadók.

A békefenntartásról az Egyesült Nemzetek Alapokmánya all. Cikkben rendelkezik. A béke veszélyeztetése, a béke megszegése és a támadó cselekmények eseteiben lehetséges eljárás részletesebb szabályait az Alapokmány VII. Fejezete tartalmazza.

a 129. §-hoz

A Javaslat 129. §-a azon katonai bűncselekmények tekintetében tágítja ki a magyar Btk. alkalmazási körét, amelyeknek meghatározott sértettje nincs, hanem közvetlenül a katonai szolgálati rendet, a függelmi viszonyokat sérti vagy veszélyezteti.

Ez a rendelkezés a katonai bűncselekményeket szabályozó XLV. Fejezet hatályát terjeszti ki arra az esetre, amikor a magyar katonának minősülő személy a szövetséges fegyveres erőknél teljesít szolgálatot, és ezen szolgálata során követi el valamelyik katonai bűncselekményt. Ugyancsak idetartozik az az eset is, amikor a magyar katona külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenység, békefenntartás vagy humanitárius művelet keretében követ el a XLV. Fejezetbe ütköző, tényállásszerű elkövetési magatartást.

a 130. §-hoz

A Javaslat 130. § (1) bekezdése a parancsot végrehajtó katona büntetőjogi felelősségét, illetve annak speciális korlátját határozza meg. Ennek értelmében nem büntethető a katona a parancsra végrehajtott cselekményért, kivéve, ha tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el.

A fegyveres erők és a rendvédelmi szervek akkor tudják ellátni feladataikat, ha a katonának minősülő személyek közt szigorú alá- és fölérendeltség érvényesül. A függelmi viszonyok rendszerében az a katona, akinek joga és kötelessége más katonák tevékenységének irányítása, az elöljáró, akire pedig irányítási jogköre kiterjed, az alárendelt. Az elöljáró elsősorban parancsok és intézkedések kiadásával szerez érvényt akaratának. A parancs meghatározott tevékenység vagy feladat végrehajtására vonatkozó egyedi utasítás.

A parancsot az elöljárónak határozottan és úgy kell kiadni, hogy az félreérthetetlen legyen az alárendelt számára, és a parancs címzettje képes legyen annak végrehajtására. A katona viszont a parancsot ellentmondás nélkül, a kellő időben, a legjobb tudása szerint és maradéktalanul köteles teljesíteni. Az alárendelt tehát köteles végrehajtani a parancsot, viszont cselekményéért nem büntethető, mivel a Javaslat az alárendeltet mentesíti a felelősség büntetőjogi vállalása alól. Abban az esetben, ha az alárendelt felismerte azt, hogy a parancs teljesítésével bűncselekményt követ el, és ennek ellenére végrehajtja az utasítást, őt tettesként kell cselekménye miatt felelősségre vonni. A katona csak a nyilvánvalóan bűncselekmény végrehajtására irányuló parancs teljesítését tagadhatja meg. Amennyiben a katona a parancs jogellenességét a tartalmából és a kiadása körülményeiből azonnal és félreérthetetlenül nem ismeri fel, annak a teljesítésével elkövetett bűncselekmény miatt - büntethetőséget kizáró ok miatt - nem büntethető.

A Javaslat 130. § (2) bekezdése szerint a parancsra elkövetett bűncselekményért a parancsot adó tettesként felel. Ez az eset is a közvetett tettesség fogalmi körébe tartozik akkor, ha a katona nem tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el, mivel ebben az esetben a parancsot adó másik személyt, a parancsot teljesítő katonát "eszközként" használ fel a szándékos bűncselekmény elkövetéséhez. Minderre tekintettel a törvény rendelkezik arról, hogy a parancsot adó közvetett tettesként felel a parancsra elkövetett bűncselekményért, ha a katona nem tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el. Abban az esetben, ha a katona tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el, akkor mind ő, mind a parancsot adó tettesként felel.

a 131. §-hoz

A Javaslat egy speciális büntethetőséget megszüntető okot határoz meg. E speciális büntethetőséget megszüntető ok értelemszerűen nem vonatkozik a katonai bűntettet vagy az egyéb köztörvényi bűncselekményt elkövetőkre, csupán a kisebb tárgyi súlyú katonai vétséget megvalósítókra.

A Javaslat 131. §-a olyan büntethetőségi akadály, amely a Javaslat 25. § e) pontjában foglalt egyéb ok, és nem tartozik az elévülés körébe. A tettes szolgálati viszonyának megszűnése után az egy év eltelte abszolút eljárást megszüntető ok, és azt nem befolyásolja az sem, ha az ügyben időközben nem jogerős határozat született, mivel az elbírálás időpontja alatt ebben az esetben a jogerős határozat meghozatalának az időpontja értendő.

Az egy év elteltét a bűncselekmény elbírálásának időpontjában kell vizsgálni.

A Javaslat 131. § rendelkezései értelemszerűen vonatkoznak a társtettesekre is. A törvény azonban a társtettesek közül kizárólag annak az elkövetőnek a büntethetőségét szünteti meg, akinek a szolgálati viszonya megszűnése óta az egy év ténylegesen eltelt. Egyértelműen következik a törvény szövegéből, hogy a katonai vétségek részesei is a tettes szolgálati viszonyának megszűnésétől számított egy éves határidőn belül büntethetők. A részesek mindaddig felelősségre vonhatók, amíg a tettesek bármelyikének is fennáll a büntethetősége.

a 132. §-hoz

A Javaslat szerint, ha a katona elkövető a szolgálatban megtartható, katonai fogdában kell végrehajtani a katonára kiszabott, egy évet meg nem haladó fogházbüntetést, illetve az elzárást. A katonai fogdában végrehajtandó fogházbüntetés kiszabása esetén az elítélt szolgálati viszonya - pusztán amiatt, hogy végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték - nem szűnik meg, büntetése letöltése után a szolgálatot folytathatja. A katonai fogda nem a szabadságvesztés büntetés egyik végrehajtási fokozata, hanem olyan sajátos végrehajtási mód, amely kizárólag a Javaslat 132. § (1) bekezdésében írt feltételek együttes megléte esetén alkalmazható a katonának minősülő elkövetőkkel szemben. A büntetés-végrehajtás célja ekkor az, hogy az elítéltek a szabadságelvonás ideje alatt se kerüljenek ki a szolgálati rend és fegyelem hatálya alól.

A speciális végrehajtási mód alkalmazhatóságának egyik törvényi feltétele, hogy a bíróság ítéletében meghatározott szabadságvesztés időtartama nem haladhatja meg az egy évet. További feltétel, hogy a bíróság által meghatározott végrehajtási fokozat csak fogház lehet. A minden elkövetőre vonatkoztatható szabály szerint a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre - különösen az elkövető személyiségére és a bűncselekmény indítékára -tekintettel a törvényben előírtnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozat határozható meg, ez a rendelkezés ennek ebben az esetben is alkalmazható.

Meg kell jegyezni, hogy katonánál a közügyektől eltiltás, illetőleg a lefokozás vagy a szolgálati viszony megszüntetés katonai mellékbüntetések alkalmazása egyúttal a szolgálati viszony megszűnését is eredményezik, ezért nem teszik lehetővé a szabadságvesztés katonai fogdában való végrehajtását.

Ha az ügydöntő határozat kihirdetése után az elítélt szolgálati viszonya megszűnt, a büntetést, illetőleg annak hátralévő részét a Javaslat alapján fogházban kell végrehajtani.

a 133. §-hoz

Katonával szemben összbüntetésre katonai és nem katonai büntetőeljárásban egyaránt helye van. Az összbüntetési eljárás katonával szembeni lefolytatásakor is irányadó a Javaslat 93-96. §-ában írt törvényi előfeltételek megléte. Az összbüntetési eljárás lefolytatásakor fokozottan kell vizsgálni, hogy az elítélt megtartható-e a katonai szolgálatban. Egyúttal figyelemmel kell lenni a Javaslat 132. § (1) bekezdésében írtakra, ezért az összbüntetésül megállapított szabadságvesztés tartama nem haladhatja meg az egy évet.

a 134. §-hoz

A Javaslat értelmében katonai szolgálati viszonyának fennállása alatt a katonával szemben közérdekű munka büntetés nem szabható ki.

A katonai életviszonyok között e büntetési nem alkalmazhatósága nem egyeztethető össze a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek működésével. Az ott szolgálatot teljesítő hivatásos és szerződéses állományú katonáknak ugyanis a szolgálati rendhez és fegyelemhez kötődő tevékenységet kell ellátni. Ily módon bizonyos esetekben akár a pihenő, vagy a szabadnapon is készenlétben kell állniuk a szolgálati feladat végrehajtására. Mivel a közérdekű munkára ítélt köteles a részére meghatározott munkát elvégezni, amire - ha a jogszabály másként nem rendelkezik - hetenként legalább egy napon, a heti pihenőnapon, vagy a szabadidejében díjazás nélkül kerül sor, katonával szemben a szolgálati viszony tartama alatt közérdekű munka büntetés nem szabható ki.

Nem alkalmazható közérdekű munka büntetés azzal a terhelttel szemben sem, aki a bűncselekmény megvalósulásakor még polgári személy volt, de a cselekmény érdemi elbírálásakor már a fegyveres erők tényleges, illetve a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja.

Nincs viszont akadálya a közérdekű munka kiszabásának, ha az elkövető tényleges katonai szolgálati ideje alatt követett el bűncselekményt, de az ügy elbírálásakor már a szolgálati viszonya időközben megszűnt.

a 135. §-hoz

Katonának tekintendő személyekkel szemben nem csupán a Javaslat 33. §-ában rögzített egyes büntetéseket, illetve közügyektől eltiltás mellékbüntetést, hanem az e fejezetben szabályozott speciális katonai büntetéseket és mellékbüntetéseket is lehet alkalmazni.

A katonai szolgálati viszony az általánostól eltérő, sajátos "munkahelyi" követelményeket támaszt a katonával szemben, tevékenységi körét a függelmi viszonyok rendjében kell ellátnia. A függelmi viszonyok hierarchiájában a katonák rendfokozatot viselnek, ami a szolgálat teljesítése során elért katonai, szakmai ismeretek meghatározott szintjét és a szolgálatban eltöltött időt is kifejezi. A katona jól teljesített szolgálatának az elismerése lehet az előléptetés, a magasabb rendfokozatba léptetés. Bűncselekmény elkövetése esetén ezért a katonával szemben a rendfokozatot, illetve a szolgálati viszonyt érintő joghátrány alkalmas eszköz lehet az egyéni és az általános prevencióra.

A katonai büntetések más büntetés mellett és önállóan is kiszabhatók. A katonai büntetéseknek, a lefokozásnak és a szolgálati viszony megszüntetésének önálló büntetésként történő alkalmazhatóságának indoka, hogy ezek a büntetések a választott élethivatás befejezését is jelenthetik, ezért hatásuk más büntetéssel felérő, sőt esetenként azt meg is haladó lehet. Önálló büntetésként való alkalmazhatóságuk feltétele azonban az, hogy a katona terhére megállapított bűncselekmény büntetési tétele háromévi szabadságvesztésnél ne legyen súlyosabb.

A törvény rögzíti azt, hogy a katonai büntetés alkalmazásának nincs helye, ha a katonát a közügyektől eltiltják. Ennek indoka, hogy amennyiben a katonát a közügyektől eltiltják, akkor az ítélet jogerőre emelkedésével elveszti a katonai rendfokozatát és az eltiltás hatálya alatt nem is érhet el katonai rendfokozatot, tehát a lefokozás, illetve a szolgálati viszony megszüntetése okafogyott lenne.

Emellett katonával szemben is kizárólag akkor alkalmazható közügyektől eltiltás mellékbüntetés, ha vele szemben végrehajtandó szabadságvesztést szabnak ki. A szolgálati viszonyt szabályozó külön törvények kizárják azt, hogy a katona hivatásos vagy szerződéses szolgálatot lásson el akkor, ha vele szemben a bíróság végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki. Ekkor ugyanis a szolgálati viszonya a törvény erejénél fogva megszűnik. Ez úgyszintén feleslegessé teszi a lefokozást vagy szolgálati viszony megszüntetését.

a 136. §-hoz

Katonával szemben a két katonai mellékbüntetés - a rendfokozatban visszavetés és a várakozási idő meghosszabbítása - önállóan nem alkalmazható, csak büntetés (de nem katonai büntetés) mellett szabható ki. A katonai büntetések ugyanis kizárják a rendfokozatban visszavetés és a várakozási idő meghosszabbítása alkalmazását.

A törvény a katonai büntetéseknél írtakkal azonos okok alapján a katonai mellékbüntetések esetén is rögzíti, hogy katonai mellékbüntetés alkalmazásának nincs helye, ha a katonát a közügyektől eltiltják.

a 137. §-hoz

A törvény nem határozza meg pontosan, hogy a lefokozás katonai mellékbüntetés kiszabására mely esetekben kerülhet sor, csak annyit mond ki, hogy lefokozást az elkövető rendfokozatra méltatlanná válása esetén kell alkalmazni. A katonai mellékbüntetések közül a lefokozás a legsúlyosabb katonai mellékbüntetés, a lefokozással járnak a legkomolyabb kihatású hátrányok, mivel alkalmazásával a katona elveszíti rendfokozatát, valamint a hivatását.

A rendfokozat további viselésére méltatlanná válás feltételeinek megállapítására a Legfelsőbb Bíróság még a Legf. Bír. Eln. Tan. Kat. Törv. 193/1981. számú határozatában adott ma is érvényes iránymutatást. Eszerint a lefokozás alkalmazásánál fokozottan kell vizsgálni a büntetés céljainak érvényesülését, és nem hagyható figyelmen kívül az elkövetett cselekmény tárgyi súlya, jellege, a szolgálati rendre és fegyelemre, valamint a rendfokozat tekintélyére gyakorolt hatása. Ugyanakkor tekintettel kell lenni a katona egész addigi pályafutására. Így nem hagyható meg rendfokozatában általában az a katona, aki olyan jellegű, akár kisebb súlyú bűncselekményt valósít meg, amely a rendfokozatának, elöljárói mivoltának a tekintélyét az alárendeltek körében, vagy akár e körön kívül is sérti.

A korrupciós bűncselekményt elkövető katonával szemben például nem lehet eltekinteni e mellékbüntetés kiszabásától. Minden esetben megfontolandó a súlyosabb megítélésű katonai bűncselekmények elkövetőivel szemben a lefokozás alkalmazása.

a 138. §-hoz

A lefokozás után a szolgálati viszony megszüntetése a legsúlyosabb katonai mellékbüntetés. Hivatásos és szerződéses katonával szemben a szolgálati viszony e mellékbüntetés alkalmazásával is megszűnik.

Hasonlóság a lefokozás és a szolgálati viszony megszüntetése között az, hogy mindkét esetben megszűnik a katona szolgálati viszonya. Az a különbség a két büntetés között, hogy lefokozással a katona elveszíti rendfokozatát is, nem csupán a katonai beosztásából eredő megélhetési forrását, míg a szolgálati viszony megszüntetésénél a rendfokozat érintetlen marad, így a katona tartalékállományba kerül.

a 139. §-hoz

A Javaslat a hatályos Btk.-val azonos módon állapítja meg a rendfokozatban visszavetés szabályait. E mellékbüntetéssel a katona eggyel alacsonyabb rendfokozatba kerül annál, amelyet a bűncselekmény elbírálása idején visel.

A rendfokozatban visszavetést akkor kell alkalmazni, ha a bűncselekmény a rendfokozat tekintélyének sérelmével jár, de lefokozásra nincs szükség. Ebben az esetben tehát a rendfokozat sérelme nem éri el azt a mértéket, amely már a rendfokozattól megfosztást indokolja.

A katonai illetmény nemcsak a beosztáshoz, hanem a rendfokozathoz is igazodik, ezért az alacsonyabb rendfokozatba kerülés jövedelemcsökkenéssel jár, amellett, hogy komoly erkölcsi hátrányt is jelent.

Amikor a bíróság katonai mellékbüntetést alkalmaz, akkor a rendfokozatban visszavetés kiszabásánál az elbíráláskori helyzetet kell figyelembe venni. Ezért az ügydöntő határozat kihirdetésekor viselt rendfokozatból kell a katonát visszavetni, ami csak eggyel alacsonyabb rendfokozatba történhet. A bíróságnak rendelkeznie kell arról is, hogy a katonának mennyi időt kell az alacsonyabb rendfokozatban eltöltenie. A Javaslat ennek legrövidebb és leghosszabb tartamát a hatályos Btk.-val megegyezően állapítja meg. Eszerint az alacsonyabb rendfokozatban eltöltendő időt egy évtől két évig terjedő tartamban kell meghatározni. E keretek között lehetőség nyílik az egyéniesítésre.

a 140. §-hoz

A Javaslat módosítás nélkül átveszi a várakozási idő meghosszabbítására vonatkozó hatályos törvényi rendelkezéseket.

E mellékbüntetés a legenyhébb következményekkel járó katonai mellékbüntetés. Alkalmazására csak olyan rendfokozattal bíró katonával szemben kerülhet sor, akinek a magasabb rendfokozatba való előléptetését a jogszabály meghatározott várakozási idő elteltével kötelezően írja elő. Ilyen várakozási időt csak a hivatásos állományhoz tartozók tekintetében állapít meg a jogszabály.

A várakozási idő meghosszabbítás katonai mellékbüntetés alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a bűncselekmény elkövetése sérti a rendfokozat tekintélyét, de nem indokolt súlyosabb mellékbüntetés vagy büntetés kiszabása.

A várakozási idő meghosszabbítása esetén meghosszabbodik a katonának a soron következő rendfokozatba előlépésre előírt várakozási ideje. A (2) bekezdésben írtaknak megfelelően a várakozási időt akkor kell meghosszabbítani, ha a katonának az előléptetést hosszabb várakozási idő eltöltésével kell kiérdemelnie.

Az (1) bekezdés értelmében a várakozási idő meghosszabbítását években kell meghatározni, tartama nem haladhatja meg a rendfokozatra előírt várakozási idő felét. A várakozási idő meghosszabbítása akkor kezdődik, amikor esedékessé válik a katona soron következő előléptetése.

a 141. §-hoz

A Javaslat nem változtat a mentesítés szabályain. Előzetes mentesítésnek van helye, ha a szabadságvesztést katonai fogdában kell végrehajtani. A büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alóli mentesülés a büntetés kitöltésének, illetve végrehajthatósága megszűnésének a napján következik be. Egyebekben az előzetes mentesítésre az általános szabályok az irányadók. Így az érdemesség elbírálásánál az elkövetett bűncselekmény jellegének és tárgyi súlyának van jelentősége, de nem hagyható figyelmen kívül az elkövető személyisége, életvitele, és a cselekményt megelőzően tanúsított magatartása sem.

A (2) bekezdés alapján a katonai mellékbüntetés alkalmazása nem akadályozza az elítélt mentesítését.

a XIII. Fejezethez (Az emberiesség elleni bűncselekmények)

A hatályos Btk. XI fejezete tartalmazza az emberiség elleni bűncselekményeket. E fejezet két cím, a béke elleni bűncselekmények, illetve a háborús bűncselekmények alatt tartalmazza az egyes tényállásokat. A Javaslat nemzetközi egyezmények, különös tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma (a továbbiakban: Statútum) rendelkezéseire figyelemmel két külön fejezetben, az emberiesség elleni bűncselekmények, valamint a háborús bűncselekmények című fejezetben szabályozza újra ezeket a tényállásokat.

A védett jogtárgy alapján a Javaslat a Statútum által büntetni rendelt népirtást és emberiesség elleni bűncselekményt önálló fejezetbe helyezi egy további - szintén nemzetközi szerződés által büntetni rendelt - bűncselekménnyel, az apartheiddel együtt. Mindkét fejezet az emberiség "lelkiismeretének" védelmét, az ember ember mivoltának minden körülmények között való megőrzésének fontosságát tagadó bűncselekményeket tartalmaz. Amíg azonban a népirtás, az apartheid és az emberiesség elleni bűncselekmény az ember, az áldozatok oldaláról közelíti meg a kérdést, addig a háborús bűncselekmények alapvetően a háború jogának (ius in bello) megszegését szankcionálják. Mindezek alapján e fejezetbe a következő bűncselekmények kerülnek:

- népirtás,

- emberiesség elleni bűncselekmény,

- apartheid,

- parancsnok vagy hivatali vezető felelőssége.

a 142. §-hoz

A Statútum mellett a népirtás megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948. december 9. napján kelt nemzetközi egyezmény (kihirdette: az 1955. évi 16. törvényerejű rendelet) is büntetni rendeli a népirtást.

A bűncselekmény közvetlen jogi tárgya a nemzeti, népi, faji és vallási csoportok létéhez, elnyomástól mentes életéhez fűződő társadalmi érdek. E bűncselekmény alkalmazása szempontjából csoporton azon személyek közösségét kell érteni, akik nemzeti, népi, faji vagy vallási szempontból összetartoznak, illetve az adott csoporthoz tartozónak vallják magukat. A bűncselekmény alanya bárki lehet, az is elkövetheti, aki maga is a csoporthoz tartozik.

Elkövetési magatartások lehetnek:

- az emberölés,

- a súlyos testi vagy lelki sérelem okozása (olyan bántalmazás vagy lelki gyötrelem, amely a sértett lelki egészségének legalább időszakos felborulásával jár, emlékezetében tartós, határozottan rossz élményként jelentkezik) A Javaslat a Statútum 6. cikkének történő megfelelés céljából a népirtás (1) bekezdés b) pontjából a hatályos szabályozáshoz képest mellőzi a "csoporthoz tartozása miatt" fordulatot, tekintettel arra, hogy az a tényállásban meghatározott célzat miatt teljesen felesleges, azt a Statútum sem tartalmazza.

- a csoport olyan életfeltételek közé kényszerítése, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik (olyan ráhatás, amelynek következtében a kényszerített egyének életfeltételei, életkörülményei úgy változnak meg, hogy azok az elemi szükségletek kielégítését sem biztosítják, és ezáltal a csoport vagy tagjai pusztulásának veszélyét idézik elő.)

- olyan intézkedés, amelynek célja a csoporton belül a születések megakadályozása,

- csoportba tartozó gyermekek más csoportba való elhurcolása.

A cselekmény minden esetben célzatos, csak egyenes szándékkal követhető el.

A cselekmény rendkívüli súlyosságára tekintettel indokolt a bűncselekmény előkészületi alakzatának szankcionálása is.

a 143. §-hoz

A Javaslat az emberiesség elleni bűncselekmény tényállását a Statútum 7. cikkére figyelemmel határozza meg. Az emberiesség elleni bűncselekmények esetében közös elem, hogy azok abban az esetben valósulhatnak meg, ha az elkövetési magatartást a lakosság elleni átfogó vagy módszeres támadás részeként valósítják meg. Az átfogó és módszeres támadás azonban nem jelenti azt, hogy a Javaslat értelmező rendelkezésében meghatározott háborúnak kell fennállnia, sőt a háború idején elkövetett cselekmények esetén a háborús bűncselekmények fejezetében meghatározott bűncselekmény megállapításának van helye.

A Javaslat szerinti tényállás és a Statútum rendelkezése közötti összhang megteremtése a következőképpen biztosított:

Az (1) bekezdés a) pontja a Statútum 7. cikk (1) bekezdés a) pontjának való megfelelő rendelkezést tartalmaz.

A Statútum a "kiirt" elkövetési magatartást használja a 7. cikk (1) bekezdés b) pontjánál. A Statútumhoz kapcsolódó "A bűncselekmények tényállási elemei - Elements of Crime" című magyarázata szerint a kiirtás olyan életfeltételek szándékos előidézése, többek között a táplálékhoz és a gyógyszerhez jutás lehetőségétől való megfosztás, amely a népesség egy részének pusztulását okozhatja. Ezen értelmező rendelkezésnek a Javaslat szövege megfeleltethető [(1) bekezdés b) pont], amelyhez hasonló fogalmat a hatályos Btk. a népirtás és az apartheid bűncselekménynél is alkalmaz.

Az (1) bekezdés c) pontja a Statútum 7. cikk 1. bekezdés d) pontjának való megfelelést szolgálja.

Az (1) bekezdés d) pontja a Statútum 7. cikk 1. bekezdés c) pontjának való megfelelést szolgálja. A rabszolgaságba taszításnak a Javaslat szerint az emberkereskedelem és a kényszermunka tényállása feleltethető meg.

Az (1) bekezdés e) pontja a Statútum a 7. cikk 1. bekezdés e) pontjának való megfelelést szolgálja. A személyi szabadságtól megfosztás mind a "bebörtönzés", mind a "fizikai szabadság elvonása" fogalmát lefedi.

Az (1) bekezdés f) pontja a Statútum 7. cikk 1. bekezdés g) pontjának való megfelelést szolgálja, ahol lehet a Javaslat különös részi tényállásaira utalva. A "magzat kihordása" fogalom szerepel az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben (a továbbiakban: Eütv.), így az a hazai jogrendszerben bevett fogalomnak tekinthető.

Az (1) bekezdés g) pontja a Statútum 7. cikk 1. bekezdés f) pontjának való megfelelést szolgálja. A kínzás súlyos testi vagy lelki sérelem okozását jelenti.

Az (1) bekezdés h) pontja a Statútum 7. cikk 1. bekezdés h) pontjának való megfelelést szolgálja.

A cselekmény rendkívüli súlyosságára tekintettel indokolt a bűncselekmény előkészületi alakzatának szankcionálása is.

a 144. §-hoz

Az apartheid hatályos tényállásán a Javaslat jelentősen nem változtat, az megfelel az Apartheid bűncselekmények leküzdése és megbüntetése tárgyában 1973. november 30-án kelt egyezmény (kihirdette az 1976. évi 27. törvényerejű rendelet) rendelkezéseinek. A Statútum 7. cikk 1. bekezdésének j) pontja rendelkezik a cselekmény büntetendőségéről. Ugyanakkor a Javaslat büntetni rendeli az apartheid előkészületét.

Az apartheid bűncselekmény két elkövetési magatartása a csoport tagjának megölése és a csoport vagy tagjának olyan életfeltételek közé kényszerítése, amelyeknek célja a csoport teljes vagy részbeni fizikai megsemmisítése. A bűncselekmény minden esetben célzatos, csak egyenes szándékkal követhető el.

A hatályos Btk. 157. § (2) bekezdésében szabályozott egyéb apartheid bűncselekményeket külön értelmező rendelkezés határozza meg.

a 145. §-hoz

A háborús bűncselekmények vonatkozásában az elöljárói vagy parancsnoki felelősség a II. világháborút követően a Nürnbergi és a Tokiói Törvényszék előtt folytatott eljárásokban kapott kiemelt figyelmet, pedig gyökere évszázadokkal korábbra, a XV. századig nyúlik vissza. VII. Károly francia király rendeletet adott ki arra vonatkozóan, hogy seregében a parancsnokok felelősséggel tartoznak az alárendeltjeik által a civil lakosság ellen elkövetett bűncselekményekért, függetlenül attól, hogy részt vettek-e a bűncselekmények elkövetésében, vagy sem. Az elöljárói felelősség mára kialakult, kimondottan cizelláltnak mondható elméletét azonban valójában a II. világháborút követően a háborús bűnösök felelősségét vizsgáló törvényszékek gyakorlata alapozta meg, amelyet a jugoszláviai és a ruandai emberiesség és háborús bűncselekményeket vizsgáló törvényszékek fejlesztettek tovább, és általánosan elfogadott, nemzetközi büntetőjogi kodifikált szabállyá a Statútum elfogadásával vált.

A Statútum 28. cikkének a) és b) pontja a katonai parancsnok és más elöljárók büntetőjogi felelősségét állapítja meg a következők szerint:

"(a) A katonai parancsnokot vagy a katonai parancsnokként ténylegesen eljáró személyt büntetőjogi felelősség terheli a Bíróság joghatóságába tartozó bűntettek miatt, ha azokat a tényleges parancsnoksága és ellenőrzése, vagy tényleges hatalma és ellenőrzése alatt álló erők követik el, feltéve, hogy ezen erők fölött nem gyakorolt megfelelő ellenőrzést, ha:

(i) A katonai parancsnok vagy személy tudta, vagy az akkori körülmények között tudnia kellett volna, hogy erői ilyen bűntetteket követnek el vagy szándékoznak elkövetni; és

(ii) Az a katonai parancsnok, vagy személy hatáskörében nem tett meg minden szükséges és indokolt intézkedést annak érdekében, hogy megakadályozza vagy megfékezze a bűntettek elkövetését, vagy hogy átadja az ügyet a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak vizsgálat és büntetőeljárás lefolytatása céljából;

(b) Az (a) pontban nem említett felettes és alárendelt közötti viszonyok tekintetében a felettes büntetőjogilag felelős a Bíróság joghatóságába tartozó bűntettek miatt, ha azokat a tényleges hatalma és ellenőrzése alatt álló alárendeltjei követik el, annak következtében, hogy az alárendeltjei fölött nem gyakorolt megfelelő ellenőrzést, ha:

(i) A felettes tudta, hogy alárendeltjei ilyen bűntetteket követtek el vagy szándékoztak elkövetni, vagy tudatosan figyelmen kívül hagyta az egyértelműen erre utaló információt;

(ii) A bűntettek az elöljáró tényleges felelősségébe és ellenőrzése alá tartozó tevékenységeket érintettek; és

(iii) A felettes hatáskörében nem tette meg az összes szükséges és indokolt intézkedést annak érdekében, hogy megakadályozza vagy megfékezze elkövetésüket, illetve átadja az ügyet a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak vizsgálat és büntetőeljárás lefolytatása céljából."

A Javaslat ennek megfelelően az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények fejezetcímek alá tartozó bűncselekmények vonatkozásában megteremti a katonai elöljárók, illetve a katonai elöljáróként ténylegesen eljáró személyek [a) pont], továbbá a vezető beosztással rendelkező hivatalos vagy külföldi hivatalos személyek [b) pont] felelősségre vonhatóságának jogi alapját.

A katonai elöljárók felelőssége szigorúbb, minden, a tényleges alárendeltsége és ellenőrzése, vagy tényleges hatalma és ellenőrzése alá tartozó személy által elkövetett emberiesség vagy háborús bűncselekmény miatt felelősségre vonható, ha az elkövetéséről a parancsnok tudott, vagy az adott körülmények alapján tudnia kellett volna, és nem tette meg a bűncselekmény megakadályozásához a szükséges és a hatáskörében álló intézkedéseket, vagy haladéktalanul nem tett feljelentést azt követően, hogy a bűncselekmény elkövetéséről tudomást szerzett.

Az adminisztratív elöljárók, azaz "az (a) pontban nem említett felettes és alárendelt közötti viszonyok" az Előterejsztés rendszerében a vezető beosztással rendelkező hivatalos személy, illetve külföldi hivatalos személy fogalmával írhatók le. E fogalmak értelmezését a záró részi értelmező rendelkezések tartalmazzák. Az ilyen vezetők felelőssége a katonai elöljárókéhoz képest korlátozottabb, az ilyen vezető akkor vonható felelősségre, ha tudtával a hatás- vagy feladatköréhez tartozó területen alárendeltje vagy beosztottja követett el emberiesség elleni vagy háborús bűncselekményt, és feladat- és hatáskörébe tartozóan nem tette meg a bűncselekmény megakadályozásához szükséges intézkedéseket, vagy haladéktalanul nem tett feljelentést azt követően, hogy a bűncselekmény elkövetéséről tudomást szerzett. További feltétel, hogy az alárendelt által elkövetett bűncselekmény elkövetéséhez az (is) hozzájárult, hogy felette a hivatali vezető nem gyakorolt megfelelő ellenőrzést.

A katonai elöljáró felelőssége azonos az emberiesség vagy háborús bűncselekményt elkövető alárendeltjével, azaz ha az utóbbi részesként felel az adott bűncselekményért, akkor a katonai elöljáró, illetve a hivatali vezető is részesként vonható felelősségre, ha tettesként, akkor a katonai elöljáró, illetve a hivatali vezető is tettesként felel. A büntetés kiszabása során értelemszerűen a bíróság figyelembe veheti ebben az esetben is az eltérő felelősségi fokozatokat, és azt a körülményt, hogy a katonai elöljáró felelőssége valójában saját mulasztásán alapul.

a XIV. Fejezethez (A háborús bűncselekmények)

A háborús bűncselekményeket tartalmazó fejezet a hatályos Btk.-hoz képest több új bűncselekményt tartalmaz, tekintettel arra, hogy a Javaslat célja a Statútum vonatkozó rendelkezéseivel való összhang megteremtése.

A Statútum 8. cikkének 2. bekezdése négy pontban határozza meg azokat a körülményeket, amelyek megalapozzák az egyes pontok alatt részletesen kifejtett cselekmények háborús bűncselekménnyé nyilvánítását. E négy pont alapján háborús bűncselekménynek minősül a nemzetközi jog és szokások súlyos megsértése mind nemzetközi, mind nem nemzetközi fegyveres konfliktusokban. Az egyes pontokon belül meghatározott alpontok számos esetben átfedést, illetve azonosságot mutatnak egymással. Az így meghatározott egyes "tényállások" között nagyon gyakran csak annyi a különbség, hogy a jogsértés nemzetközi vagy nem nemzetközi fegyveres konfliktusban történik.

A Javaslat a háború fogalmát az általános részi értelmező rendelkezésben úgy határozza meg, hogy az mind a nemzetközi, mind a nem nemzetközi fegyveres konfliktusokra kiterjed, függetlenül attól, hogy történt-e hadüzenet vagy sem. Erre tekintettel a Javaslat annak alapján nem tesz megkülönböztetést a háborús bűncselekmények között, hogy azokat nemzetközi vagy nem nemzetközi fegyveres konfliktus idején követték el. A Javaslat aszerint differenciál az új háborús bűncselekmények között, hogy a jogsértés védett személy vagy védett dolog ellen irányul.

A Javaslat a Statútum összesen ötven különböző pontban foglalt elkövetési magatartásai közül az azonosságot, átfedést mutatókat összevonja, mivel pl. indokolatlan különbséget tenni a védett személy megölése esetén aszerint, hogy az nemzetközi vagy nem nemzetközi fegyveres konfliktusban történik-e. A Javaslat ahol lehetséges, a magyar büntetőjogban már használt fogalmakat alkalmaz, illetve ahol lehet más különös részi tényállásokra utal (pl. szexuális erőszak). Ez utóbbi esetben a hivatkozott különös részi tényállás attól lesz háborús bűncselekmény, hogy azt háború idején, védett személy sérelmére követik el.

A háborús bűncselekmények fejezet alá a következő bűncselekményeket sorolja be a Javaslat:

tiltott toborzás,

- fegyverszünet megszegése,

- hadikövet elleni erőszak,

- védett személyek elleni erőszak,

- túlélők megölésére utasítás,

- élő pajzs használata,

- tiltott sorozás,

- védett tulajdon elleni támadás,

- háborús fosztogatás,

- nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása,

- védett szervezet elleni támadás,

- nemzetközi humanitárius szervezet által biztosított oltalom megsértése,

- egyéb háborús bűntettek,

- parancsnok vagy hivatali vezető felelőssége.

a 146. §-hoz

A gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv - amelyet a 2009. évi CLX. törvény hirdetett ki - 3. és 4. cikke alapján a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek vonatkozásában, főszabályként, ki kell zárni a jogszerű, önkéntes nemzeti haderőbe történő toborzás lehetőségét. Erre tekintettel a Javaslat a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek tiltott toborzásával szemben kiemelt büntetőjogi védelmet biztosít azzal, hogy a tiltott toborzás hatályos szabályozásához képest egy új minősített esetet határoz meg. Egyebekben a tényállás a hatályos Btk.-val egyező szabályozást tartalmaz.

a 147. §-hoz

A háború törvényeiről és szokásairól szóló 1907. évi hágai egyezményhez csatolt Szabályzat tilalmazza a fegyverszünet megszegését és az egyezményben részes államok büntetni rendelik ezt a nemzetközi jogot is sértő bűncselekményt. A fegyverszünet a hadműveletek közös megegyezéssel történő megszüntetése, amelynek megszegése komoly következményekhez vezethet. Súlyos esetben a háború befejezését, a békés kapcsolatok helyreállítását hiúsíthatja meg. A bűncselekmény alanya - tekintettel a cselekmény jellegére -kizárólag katona lehet, aki tudomással bír a fegyverszünet feltételeiről, de azokat szándékosan megszegi.

a 148. §-hoz

A hadikövet elleni erőszak tényállása az 1913. évi XLIII. törvénnyel kihirdetett, a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól szóló hágai egyezmény előírásaira tekintettel változatlanul szerepel a Javaslatban, a hatályos szabályozáshoz képest a tényállás nem változik.

a 149. §-hoz

A Javaslat aszerint differenciál a háborús bűncselekmények között, hogy a jogsértés védett személy vagy védett dolog ellen irányul. A védett személyek elleni erőszak tényállása a Statútum háborús bűncselekményekről szóló 8. cikkében szabályozott összesen ötven különböző pontban foglalt elkövetési magatartásai közül az azonosságot, átfedést mutatókat összevonja, mivel pl. indokolatlan különbséget tenni a védett személy megölése esetén aszerint, hogy azt nemzetközi vagy nem nemzetközi fegyveres konfliktusban követték-e el. A Javaslat, ahol lehetséges, a magyar büntetőjogban már használt fogalmakat alkalmaz, illetve ahol lehet más különös részi tényállásokra utal (pl. szexuális erőszak). Ez utóbbi esetben a hivatkozott különös részi tényállás attól minősül háborús bűncselekménynek, hogy azt háború idején, védett személy sérelmére követik el.

Az (1) bekezdés a) pontja a Statútum 8. cikk 2. b) pontjának (i) alpontjának, e) pontja (i) alpontjának feleltethető meg.

Az (1) bekezdés b) pontja a Statútum 8. cikk 2. b) pontjának (iv) alpontja első fordulatának feleltethető meg.

A (2) bekezdés a) pontja a Statútum 8. cikk 2. a) pontja (i) alpontjának illetve b) pontja (vi) alpontjának és (xi) alpontja első fordulatának, továbbá c) pontja (i) alpontja első fordulatának, e) pontja (ix) alpontja első fordulatának feleltethető meg.

A (2) bekezdés b) pontja a Statútum 8. cikk 2. b) pontja (xxv) alpontjának feleltethető meg.

A (2) bekezdés c) pontja a Statútum 8. cikk 2. b) pontja (xxii) alpontjának, e) pontja (vi) alpontjának felel meg.

A (2) bekezdés d) pontja a Statútum 8. cikk 2. a) pontja (vii), (viii) alpontjainak, b) pontja (viii) alpontjának, c) pontja (iii) alpontjának való megfelelést szolgálja.

A (2) bekezdés e) pontja a Statútum 8. cikk 2. a) pontja (vii) alpontjának valamint e) pontja (viii) alpontjának felel meg.

A (3) bekezdés a Statútum 8. cikk 2. a) pontja (ii), (iii) alpontjainak, b) pontja (vi) alpontja második fordulatának, (x), (xi), (xxi) alpontjainak, c) pontja (i) alpontja második fordulatának, és (ii) alpontjának, e) pontja (ix) alpontja második fordulatának, valamint (xi) alpontjának feleltethető meg.

A (4) bekezdés a Statútum 8. cikk 2. a) pontja (vi) alpontjának, b) pontja (xiv) alpontjának illetőleg c) pontja (iv.) alpontjának való megfelelést szolgálja.

Támadás alatt jelen esetben nem a büntető jogalkalmazói gyakorlatban elsősorban a jogos védelem körében elterjedt támadás fogalmat, hanem olyan harci cselekményt kell érteni, amelyet valamely harcban álló fél a másik ellen indít. Erre vonatkozóan irányadó az 1989. évi 20. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben 1949. augusztus 12-én kötött Egyezmények I. Kiegészítő Jegyzőkönyve 49. Cikkének 1. pontjában foglalt meghatározás, amely szerint: " Támadás alatt az ellenség ellen irányuló erőszakos cselekmények értendők, akár támadó, akár védelmi jellegűek. "

a 150. §-hoz

A túlélők megölésére utasítás a Statútum 8. cikk 2. bekezdése b) pontja (xii) alpontjának és d) pontja (x) alpontjának megfelelően büntetni rendeli azt, aki alárendeltjének olyan utasítást ad, hogy ne hagyjon túlélőket. Ez a cselekmény szubszidiárius, azaz csak akkor állapítható meg az elkövetése, ha az utasítás eredményeként nem valósul meg súlyosabb bűncselekmény, például védett személy elleni erőszak.

a 151. §-hoz

Az élő pajzs használata - amelyet korábban nem szabályozott a Btk. - a Statútum 8. cikk 2. bekezdése b) pontjának (xxiii) alpontja szerinti háborús bűncselekmény magyar jogba történő átültetését hajtja végre. A bűncselekmény megállapítására abban az esetben kerülhet sor, ha védett személyt használnak fel azért, hogy meghatározott területet vagy katonai erőt az ellenséges katonai műveletektől megóvjanak.

A Javaslat szerint a cselekmény előkészülete is büntetendő.

a 152. §-hoz

A hatályos Btk.-ban nem szereplő új tényállás, a tiltott sorozás a Statútum 8. cikk 2. bekezdése a) pontja (v) alpontjának, b) pontja (xv) alpontjának való megfelelést szolgálja, a (3) bekezdés a Statútum 8. cikk 2. b) pontja (xxvi) alpontjának valamint e) pontja (vii) alpontjának megfelelését szolgálja. E tényállás azt a magatartást kívánja szankcióval sújtani, ha védett személyt ellenséges hatalom fegyveres erőiben történő szolgálatra kényszerítenek. Súlyosabban büntetendő az, aki a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt - akár kényszer alkalmazása nélkül is - fegyveres erőkhöz besoroz, behív, vagy a fegyveres ellenségeskedésben való részvételre bír rá. Mindez a passzív alany életkorára tekintettel egy előrehozott védelmet jelenít meg, hiszen nem szükséges annak a bekövetkezése, hogy a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy tényleges szolgálatot is ellásson, elég, ha a fegyveres erőkbe beléptetik.

a 153. §-hoz

A védett tulajdon elleni támadás tényállása a katonai célpontnak nem minősülő és katonailag védtelen létesítmények védelmét biztosítja a katonai, hadműveleti célokkal nem indokolható támadásokkal szemben. A Javaslat ebben a tényállásban egyrészről biztosítja a Statútum 8. cikkében szabályozott, a háborús körülmények között is a támadásokkal szemben védelmet élvező dolgok magyar jog szerinti büntetőjogi védelmét. Ennek megfelelően (1) bekezdés megfelel a Statútum 8. cikk 2. bekezdés a) pontja (iv), b) pontja (ii) alpontjának, és ugyanezen pont (iv) alpontja második fordulatának, valamint (v), (ix) alpontjainak.

A (2) bekezdés a Statútum 8. cikk 2. b) pontja (ix) alpontjának, e) pontja (iv) alpontjának feleltethető meg.

A Javaslat a védett tulajdon elleni támadás tényállásába illeszti be a védett jogtárgy hasonlóságára tekintettel a hatályos Btk. 160/B. §-a szerinti kulturális javak nemzetközi védelmének megsértése tényállásában szabályozott magatartásokat. A kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelméről szóló 1954. évi Hágai Egyezmény Második Kiegészítő Jegyzőkönyvét a 2006. évi XXIX. törvény hirdette ki.

A Javaslat a hatályos Btk. rendelkezéseihez hasonlóan olyan elkövetési magatartásokat rendel büntetni, mint a kulturális javak elleni támadás, katonai célra történő igénybevétel vagy felhasználás, eltulajdonítás, fosztogatás, megrongálás, továbbá megsemmisítés.

Támadással mint elkövetési magatartással kapcsolatban lásd a 159. §hoz írt indokolásnál írtakat. Katonai célú igénybevételnek vagy felhasználásnak minősül például, ha az ingatlan kulturális javak területére katonai egységet telepítenek, vagy harcállást létesítenek. A többi elkövetési magatartás tekintetében irányadóak a jogalkalmazói gyakorlatban általánosan elfogadott és használt fogalmi elemek.

A tényállás (2) bekezdés b) pontjának és (3) bekezdésének elkövetési tárgya az Egyezmény 1. Cikke szerinti, általános védelem alatt álló kulturális javak, az elkövetési magatartások pedig megfelelnek az Egyezmény 4. Cikkében tiltott magatartásoknak.

A különleges védelem alatt álló kulturális javak kategóriáját szintén az Egyezmény vezette be. Az Egyezmény 8. Cikke értelmében az ingó kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való elrejtésére szolgáló óvóhelyek és műemlékközpontok helyezhetők különleges védelem alá. A kiemelt védelemről a Jegyzőkönyv 10. Cikke rendelkezik, miszerint azok az emberiség számára kiemelkedő jelentőségű, a kulturális örökség részét képező javak helyezhetők kiemelt védelem alá, amelyeket megfelelő belső jogszabályok védenek, feltéve azonban, hogy nem használják fel azokat katonai célra. A Jegyzőkönyv 15. Cikkének 1. pontja az Egyezmény szerinti büntetőjogi védelmet kiterjeszti a kiemelt védelem alatt álló kulturális javak körére is. A Javaslat ennek megfelelően súlyosabban minősülő bűncselekménynek minősíti a különleges vagy kiemelt védelem alatt álló kulturális javak nemzetközi védelmének megsértését, bármely ezek ellen irányuló magatartást öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel szankcionál.

Az Egyezmény értelmében a védelem alatt álló kulturális javak ingók és ingatlanok egyaránt lehetnek. A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény 1. számú mellékletének sz) pontjában adott meghatározás szerint a magyar jogi terminológiában kulturális javaknak azonban csak az alábbiak minősülnek: "az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangrögzített, írásos emlékei, és egyéb bizonyítékai - az ingatlanok kivételével -, a művészeti alkotások" Figyelembe véve, hogy az Egyezmény a "kulturális javak" fogalma alatt ingatlan javakat is ért, szükséges a törvény szerinti új bűncselekményi tényállás e fogalmához értelmező rendelkezést adni. A kulturális javak körének meghatározásánál az értelmező rendelkezésben foglaltakat (tehát az Egyezmény és a Jegyzőkönyv előírásait) kell irányadónak tekinteni.

a 154. §-hoz

A Javaslat a hatályos megoldáshoz képest egy tényállásban (háborús fosztogatás) foglalja össze a harctéri fosztogatás és a háborús fosztogatás elkövetési magatartásait. Az (1) bekezdés megfeleltethető a Statútum 8. cikk 2. b) pontja (xiii), (xvi) alpontjainak, valamint e) pontja (v), (xii) alpontjainak. E bűncselekmény elbírálása tekintetében mindenkor mérlegelendő az elkövetés indokoltsága az alapvetően fontos katonai érdekek (hadműveletek fenntartása, saját erők megóvása) szempontjából.

a 155. §-hoz

A Javaslat a hatályos szabályozásnak megfelelően rendeli büntetni a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazását azzal, hogy az értelmező rendelkezés az Általános Részbe kerül, arra ugyanis egy másik fejezetben szereplő tényállás (nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés) is hivatkozik. A tényállás a Statútum 8. cikk b) pontjának (xvii), (xviii), (xix) és (xx) alpontjainak való megfelelést szolgálja.

a 156. §-hoz

A Javaslat új tényállásként (humanitárius szervezet elleni támadás) fogalmazza meg a Statútum 8. cikk 2. bekezdés b) pontja (iii), (xxiv) alpontjaiban és e) pontja (ii) és (iii) alpontjaiban írt azon követelményt, amellyel a Statútum a humanitárius szervezetekkel és a békefenntartó missziókkal összefüggő támadást önálló háborús bűntettnek minősíti. A két védett szervezeti forma: a humanitárius segélyező képviselet és a békefenntartó egység. A humanitárius segély egy fegyveres konfliktussal összefüggésben a konfliktus áldozatainak emberi szenvedésében megelőző és kezelő segítséget jelent (I. Genfi Egyezmény 9. cikke, IV. Genfi Egyezmény 10. cikke, és az I. Kiegészítő Jegyzőkönyv). A humanitárius segély erőszakmentes, a konfliktusban résztvevő felek beleegyezésén alapul, pártatlan, nem diszkriminatív. A békefenntartó misszió - az ENSZ gyakorlata alapján - a fogadó ország hozzájárulásával, átmeneti ideig működő fegyveres erő, amely fegyvert csak önvédelemre használhat, semleges és pártatlan, általában nemzetközi szervezet felhatalmazásával bír.

A Javaslat a cselekmény jogellenességének feltételéül szabja, hogy az adott szervezet, személyek, tárgyak jogosultak legyenek a fegyveres összeütközések joga által biztosított védelemre. Az ENSZ egységek mandátumának gyakori alapelve, hogy harcokba ne bocsátkozzanak, de ha mégis összetűzésbe keverednének, legalább a nemzetközi humanitárius jog szellemét és elveit alkalmazzák. Az ENSZ gyakorlat a védettséget két esetkörben ismeri el: a békefenntartó egység önvédelemből, a humanitárius jogok tiszteletben tartásával vesz részt harcban, illetve ha polgári személyek védelme teszi szükségessé a fegyveres erő bevetését. A védettséget nem zárja ki, hogy a békefenntartó egység felhatalmazása nem "statikus", hanem fegyveres erő alkalmazására eleve felhatalmazásuk van.

a 157. §-hoz

A hatályos Btk. szerint visszaélés a vöröskereszttel alcímű bűncselekmény a Javaslatban új alcímet kap, tekintettel arra, hogy a tényállás nem kizárólag a vöröskereszttel, hanem nemzetközi humanitárius szervezet által használt nemzetközileg elismert jelvénnyel visszaélést, illetve az ilyen jelvények által biztosított oltalom megsértését büntetni rendeli. A tényállás megszövegezésében a Javaslat a hatályos Btk.- hoz képest annyi változtatást tartalmaz, hogy a jelvények között nevesíti a vörös kristályt is, továbbá a tényállást szubszidiáriussá teszi, ez a cselekmény csak akkor valósulhat meg, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A rendelkezés megfelel a Statútum 8. cikk 2. b) pontja (vii) alpontjának.

a 158. §-hoz

A népbíráskodás tárgyában kibocsátott kormányrendeletek törvényerőre emeléséről szóló 1945. évi VII. törvény I. számú mellékletében szereplő 81/1945. (II. 5.) ME rendelet alapján - az elkövetéskor hatályos jogszabályi rendelkezésektől függetlenül - háborús bűnösnek minősülnek az alábbi személyek:

- aki a megszállt területek lakosságával vagy a hadifoglyokkal való bánás tekintetében a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat súlyos megsértette, vagy a visszacsatolt területek lakosságával a rábízott hatalommal visszaélve, kegyetlenkedett, vagy aki általában akár belföldön, akár külföldön felbujtója, tettese, vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának,

- aki valamilyen katonai jellegű alakulatnak személy vagy vagyontárgy ellen elkövetett erőszakos cselekményhez segítséget nyújtott.

Előbbi esetében a büntetési tétel tíz évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, utóbbi esetében öt évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés.

a 159. §-hoz

A katonai elöljáró vagy a hivatali vezető büntetőjogi felelősségének megállapíthatóságával kapcsolatban lásd a 145. §-hoz írt indokolásban foglaltakat.

a XV. Fejezethez (Az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények)

Ez a fejezet azokat a bűncselekményeket sorolja fel, amelyek kizárólagos jogi tárgya az emberi élet, illetve az ember testi épsége vagy egészsége. A fejezet az alábbi bűncselekményeket tartalmazza:

emberölés,

erős felindulásban elkövetett emberölés, öngyilkosságban közreműködés, magzatelhajtás,

- testi sértés,

foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, segítségnyújtás elmulasztása, gondozási kötelezettség elmulasztása.

a 160. §-hoz

A legsúlyosabb élet elleni bűncselekmény az emberölés. Az emberölés bűncselekményének jogi tárgya az emberi élet. Az emberölés eredménybűncselekmény, a törvényi tényállás eleme a halálos következmény előidézése. A Javaslat nem változtat az elkövetési magatartás általános jellegű meghatározásán, abba továbbra is beleértendő minden olyan tevékenység vagy mulasztás, amely alkalmas lehet az eredmény (halál) előidézésére.

Az emberölés minősített esetei körében a Javaslat csak kisebb pontosításokat hajt végre. A minősített esetek meghatározása során továbbra is azokat a jelentősebb körülményeket emeli ki a cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyessége szempontjából, amelyeknek a megvalósulása esetén a cselekmény tárgyi súlya is kiemelkedő, és erre tekintettel a Javaslat a büntetési rendszerben alkalmazható legsúlyosabb - életfogytig tartó szabadságvesztés - büntetés kiszabását is lehetővé teszi. Az emberölés minősített esetei az alapesetben foglalt szándékos emberölés bűntettéhez kapcsolódnak. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve emeli ki azokat az alapvető és jellemző ismérveket, amelyek meghatározó jelentőséggel bírnak az egyes minősítő eredmények megítélése kérdésében.

Az emberi élet kiemelkedő büntetőjogi védelmet indokol, az ölési cselekmény fokozottan társadalomra veszélyes, ezért a Javaslat - a hatályos Btk.-val egyezően - büntetni rendeli az emberölésre irányuló előkészületet. Az előkészület csak egyenes szándékkal valósítható meg, a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének az előkészülete fogalmilag kizárt.

A Javaslat büntetni rendeli a gondatlanságból elkövetett emberölést. Gondatlanságból követi el az emberölés vétségét az, aki a magatartásának következményeként a halálos eredmény beállását előre látja, de könnyelműen bízik annak elmaradásában, illetve az, aki a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztja. A gondatlanság fennállhat a bekövetkezett eredmény, illetve az eredményt kiváltó magatartás viszonylatában is. Ez utóbbi esetben az előrelátás hiánya az okozati összefüggés vonatkozásában áll fenn.

Az emberölés törvényi tényállásból következik, hogy az emberölést az valósítja meg, aki mást megöl, azaz az öngyilkosság, illetve kísérlete nem esik a büntetőjogi elbírálás körébe. Az öngyilkosságra való felbujtás vagy a bűnsegédi közreműködés azonban már igen, ezt a Javaslat sui generis bűncselekményként külön szabályozza. Az öngyilkosságra rábírás szempontjából jelentősége van azonban a sértett életkorának, beszámítási, illetve akaratnyilvánítási képességének. A Javaslat vélelmezi, hogy a tizennégy év alatti sértett nem képes arra, hogy a cselekménye következményeit felismerje, és e felismerésnek megfelelő magatartást tanúsítson, ezért az ilyen korú sértettet öngyilkosságra rábíró személy nem öngyilkosságban közreműködésért, hanem az emberölés bűntettének az elkövetése miatt felel, és ugyancsak emberölés bűntettének az elkövetése miatt felel az is, aki akaratnyilvánításra képtelen személyt bír rá az öngyilkosságra. A passzív alany ezekben az esetekben ugyan maga hajtja végre a konkrét ölési magatartást, de ezt az elkövető pszichikai ráhatásának eredményeként teszi, az öngyilkosság tulajdonképpen nem a passzív alany saját, hanem a rábíró szándékának és akaratának megfelelően következik be.

A joggyakorlat korábban ezekben az esetekben közvetett tettesként megvalósított emberölés bűntettének az elkövetését állapította meg, ez azonban dogmatikailag vitatható volt, tekintettel arra, hogy közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekményt e cselekményért nem büntethető vagy tévedésben lévő személy felhasználásával valósítja meg, az öngyilkosság pedig nem bűncselekmény. A Javaslat ezt a problémát oldja meg azzal, hogy az emberölés bűntettének elkövetési magatartásaként értékeli, ha az elkövető tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt bír rá öngyilkosságra. A bűncselekmény büntetési tétele öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés.

Az emberölésnél a különös visszaesés minősítő körülmény, ezért a Javaslat meghatározza azokat a bűncselekményeket, amelyek az emberölés bűncselekménye vonatkozásában a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekményeknek minősülnek.

a 161. §-hoz

Az emberölés privilegizált esete az erős felindulásban elkövetett emberölés, amelynek a privilegizált esetként történő szabályozását az indokolja, hogy az emberölési cselekmények megnyilvánulási formái az elkövető pszichikai sajátosságai és a bűnösség foka folytán lényegesen eltérnek egymástól. Ezeknek a cselekményeknek egy része az emberölési cselekményekhez képest, a társadalmi közfelfogás szerint sem vonhatóak a szokásos és erkölcsileg mélyen elítélendő magatartások körébe. Az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette azonban csak olyan esetekben állapítható meg, ha az elkövető olyan méltányolható okból származó, intenzív, de éplélektani alapon létrejött indulat hatása alatt cselekszik, amelynél az indulatot kiváltó és az erkölcsileg menthető ok az elkövetőn kívülálló okból keletkezett.

A Javaslat az erős felindulásban elkövetett emberölés büntetési kereteit - a hatályos Btk.-val egyezően - két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztésben határozza meg.

a 162. §-hoz

Az öngyilkosság nem büntetendő, de az emberi élet védelme érdekében az öngyilkosságban való közreműködés (rábírás, segítségnyújtás) igen.

Az öngyilkosságot elkövetők, illetve az azt megkísérlők általában korlátozott mértékben vagy egyáltalán nincsenek a beszámítási képességük birtokában, valamint ezeknek a cselekményeknek a büntetése nem szolgálná sem az általános, sem pedig az egyéni prevenciót. Mindezek azonban nem vonatkoznak azokra a személyekre, akik az öngyilkosság véghezvitelében részesi tevékenységet fejtenek ki, az ő cselekményük oly mértékben veszélyes a társadalomra, hogy büntetőjogi felelősségre vonásuk indokolt.

Tekintve, hogy az öngyilkosság, illetve annak megkísérlése nem bűncselekmény, az ehhez való részesi közreműködés nem lenne büntethető, ezért indokolt az öngyilkosságban közreműködés sui generis szabályozása. Az öngyilkosságban közreműködő személy kizárólag akkor vonható felelősségre, ha az öngyilkosságot elkövették vagy legalább megkísérelték, mivel indokolatlanul kiterjesztené a büntetőjogi felelősség körét, ha az eredménytelen öngyilkosságra rábírás vagy ahhoz való segítségnyújtás is bűncselekmény lenne.

Az öngyilkosságban közreműködés elkövetője és passzív alanya bárki lehet. A Javaslat azonban kiemelt védelemben részesíti a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyeket, ezért - a hatályos Btk.-tól eltérően - súlyosabban rendeli büntetni azokat a tizennyolcadik életévüket betöltött elkövetőket, akik tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt bímak rá öngyilkosság elkövetésére vagy ilyen korú személynek nyújtanak segítséget öngyilkosság elkövetéséhez. A súlyosabb elbírálást indokolja az is, hogy a tizennyolc év alatti személyek személyisége még kialakulatlan, általában könnyebben befolyásolhatóak. Figyelemmel arra, hogy a Javaslat a tizennégy év alatti személyek öngyilkosságra rábírását emberölésnek tekinti, ebben az esetben a passzív alanyok tizennégy és tizennyolc év között személyek lehetnek.

a 163. §-hoz

A magzatelhajtás bűncselekményének fogalma alá kizárólag a terhességnek mesterséges és jogellenes megszakítása tartozik. A terhesség mesterséges megszakítása minden esetben veszélyezteti a terhes nő egészészségét, előfordul, hogy az életét is, mivel minden esetben fennáll a fertőzés veszélye, továbbá hátrányosan befolyásolja a nő jövőbeni fogamzási képességét, illetve a terhesség kihordásának lehetőségét. Ezek a veszélyek fokozottan jelentkeznek a jogellenes magzatelhajtások esetében, ezért a magzatelhajtás pönalizálásának egyik indoka a terhes nő testi épségének, egészségének a védelme. A másik ok, hogy a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg, és a terhesség művi megszakításának a célja a méhmagzat elpusztítása. A méhmagzat fejlettségi foka a bűncselekmény megvalósulása szempontjából közömbös.

A Javaslat nem változtat a magzatelhajtás tényállásán, a bűncselekmény elkövetését továbbra is két formában határozza meg. Az első fordulat szerint a magzatelhajtást az követi el, aki a más magzatát elhajtja, a második fordulat szerint a bűncselekményt az a nő követi el, aki a saját magzatát elhajtja vagy elhajtatja. A két elkövetési magatartás társadalomra veszélyessége eltérő, ennek megfelelően a saját magzat elhajtása vagy elhajtatása privilegizált eset és enyhébben büntetendő. Minősített esetek kizárólag az első fordulatban meghatározott elkövetési magatartáshoz kapcsolódnak.

a 164. §-hoz

A Javaslat dogmatikailag és szerkezetileg is átalakítja a testi sértés tényállását. Egyértelműen elkülöníti a könnyű testi sértés és a súlyos testi sértés minősített eseteit, továbbá a hatályos Btk.-tól eltérően csak a súlyos testi sértés előkészületét rendeli büntetni.

A bűncselekmény tárgya a testi épség és egészség. Az emberi testet az orvostudomány akkor nevezi épnek, ha az emberi test szervei helyesen funkcionálnak. Az egészség fogalmán az emberi test zavartalan működése, a testet alkotó anatómiai egységek és szervek helyes funkcionálása értendő. Mindez nem jelenti azt, hogy a támadás beteg vagy sérült ember ellen nem irányulhat, a védelem tárgya a meglévő állapot.

A testi sértés bűncselekményének passzív alanya bárki más személy lehet, akinek a testi épségét vagy egészségét sértik.

A bűncselekmény elkövetési magatartása a testi épség vagy egészség sértése, ezen a testet érő olyan külső behatást értjük, amely a testen, illetve egy részén nyomokat visszahagyó sérülést eredményez. A fájdalomokozás nem feltétele a testi sértésnek. Önmagában a testi bántalmazás, sérülés hiányában, nem minősül testi sértésnek, legfeljebb a bűncselekmény kísérletének. Testi sértés akkor valósul meg, ha a testet érő külső behatás érzékelhető és értékelhető. Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint az egészség az ember testi, lelki és szociális jólétét jelenti, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiányát. Erre és a kialakult joggyakorlatra is figyelemmel, a lelki bántalmazások az egészségsértés körében kerülhetnek értékelésre. Az egészségsértés a testi bántalmazás mellett kisegítő helyet foglal el, és azokat az eseteket öleli fel, amikor az egészség sérelme nem a test közvetlen bántalmazása, hanem más okból (pl mérgezés, más betegséggel megfertőzés, pszichikai betegség előidézése) áll elő.

A testi sértés tényállása szerint az elkövetési magatartás eredménye a testi épség megsértése, illetőleg az egészségsértés. A sérelemnek okozati összefüggésben kell állnia az elkövető magatartásával. Az okozati összefüggés az elkövetési magatartás és az eredmény között akkor is fennáll, ha az okozati láncba az elkövető magatartásán kívül más tényezők is belejátszanak, feltéve, hogy azok a maguk összességében az eredmény beállásához vezetnek. A testi sértés enyhébb vagy súlyosabb változata elhatárolásánál a gyógytartam bír döntő jelentőséggel. Ha a sérülés vagy betegség nyolc napon belül gyógyul könnyű testi sértést, ha nyolc napon túl gyógyul, súlyos testi sértést kell megállapítani. A bűncselekmény törvényi megítélésénél a tényleges gyógytartamot kell alapul venni. A tényleges gyógytartam megállapításához rendszerint orvosszakértő igénybevételére van szükség.

A testi sértés elkövetője - a sértetten kívül - bárki lehet. Az önokozta testi sértés nem bűncselekmény, kivétel, ha az önokozta testi sértés más jogvédte érdekeket sért (pl kibúvás a katonai szolgálat alól).

A törvényhely több egymással szoros kapcsolatban álló bűncselekmény törvényi tényállását tartalmazza. A bűncselekmények szabályozása egyrészt a jogtárgy sértés súlyán, másrészt a bűnösség fokán alapul.

A bűncselekmény vonatkozásában hangsúlyozandó, hogy mind a könnyű testi sértés, mind a súlyos testi sértés tényállása alapesetet képez.

Súlyosabban minősül a könnyű testi sértés, ha aljas indokból vagy célból, illetve védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére követik el, továbbá ha maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz. A súlyos testi sértés ezen kívül súlyosabban minősül akkor is, ha a testi sértést különös kegyetlenséggel követik el.

Külön minősítő körülményként kerül megállapításra az életveszélyt vagy halált okozó testi sértés okozása.

A testi sértés mind szándékosan, mind pedig gondatlanul elkövethető. A Javaslat csak a gondatlan súlyos testi sértést rendeli büntetni. A gondatlan bűncselekménnyel is megvalósítható súlyosabban minősítő körülmények növelik a gondatlan testi sértést okozó felelősségét is.

A könnyű testi sértés alapesetének elkövetője továbbra is csak magánindítványra büntethető.

a 165. §-hoz

Az emberi élet, a testi épség és az egészség védelme kiemelkedő fontosságú, ezért nemcsak ezeknek a sérelmével, hanem az ezeket a jogtárgyakat veszélyeztető cselekményekkel szemben is indokolt büntetőjogi védelmet biztosítani.

A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménynek az elkövetője az lehet, aki valamely meghatározott foglalkozási szabály hatálya alatt áll, a bűncselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabályszegés. Nem lényeges, hogy az elkövető a tevékenységet hatósági engedély alapján, főfoglalkozásként, keresetszerzésként űzi-e vagy pedig alkalomszerűen. Jelentősége annak van, hogy írott vagy íratlan szabályok körvonalazzák a tevékenységet, amit folytat. Ezt a kialakult joggyakorlatot teszi egyértelművé a Javaslat a bűncselekmény tényállásának pontosításával.

A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés minősített eseteit a Javaslat a hatályos Btk.-val azonos rendszer szerinti felépítéssel szabályozza.

Az értelmező rendelkezés kiterjeszti a foglalkozási szabályok alkalmazásának a körét olyan területekre is, amelyek egyébként nem esnének valamely foglalkozás szűkebb értelemben vett fogalma alá. A Javaslat a hatályos Btk.-ban meghatározotton (lőfegyver) kívül a robbantószer és a robbanóanyag használatára és kezelésére vonatkozó szabályokat is foglalkozási szabályoknak tekinti.

a 166. §-hoz

A segítségnyújtás elmulasztása pönalizálásának az indoka az, a minden beszámítási képességgel rendelkező személlyel szemben támasztott követelmény, hogy segítsen embertársainak, akiknek az élete vagy a testi épsége veszélybe került. Az általános segítségnyújtási kötelezettség előírása azt jelenti, hogy a törvény büntetéssel fenyegeti azt, aki nem nyújt segítséget a sérültnek vagy az olyan személynek, akinek az élete, testi épsége, egészsége közvetlen veszélyben van. A Javaslat nem változtat a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményének tényállásán, az továbbra sem tartalmazza a segítségre szorulás fennállását. Azt, hogy a sértett segítségre szorul-e vagy sem, változatlanul negatív irányból kell vizsgálni. A segítségre szorulás tényének tényállási elemmé tétele olyan pozitív irányú bizonyítást követelne meg, amely visszás eredményekkel járna.

A segítségnyújtásnak olyannak kell lennie, amely az eset körülményeit figyelembe véve az elkövetőtől elvárható.

A Javaslat nem változtat a segítségnyújtás elmulasztásának minősített esetein, azok:

- ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna,

- ha a sértett sérülését, illetve a sértett életét, testi épségét fenyegető veszélyhelyzetet az elkövető okozta gondatlan vagy vétlen magatartásával, vagy

- ha az elkövető a segítségnyújtásra egyébként is köteles személy.

A segítségnyújtás elmulasztásának egyik minősített esetét egy speciális elkövetői kör meghatározása jelenti, azaz súlyosabban rendeli büntetni a törvény azokat az elkövetőket, akik a segítségnyújtásra egyébként is kötelesek lennének. Ebbe a körbe tartoznának azok is, akikkel szemben a közlekedési szabályok írnak elő speciális segítségnyújtási kötelezettséget. A Javaslat sem kívánja azonban kiterjeszteni a minősített esetek körét azon elkövetőkre, akiket a közlekedési szabályok alapján terhelne segítségnyújtási kötelezettség, mivel a gyakorlati tapasztalatok szerint a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményének az elkövetői többnyire a járművezetők és valamennyi járművezetőnek a segítségnyújtás elmulasztásának minősített esete miatt kellene felelnie. Ezt kiküszöbölendő, a Javaslat értelmében a segítségnyújtás elmulasztásának hivatkozott minősített esete nem állapítható meg azzal szemben, aki a közlekedési szabályok alapján köteles segítségnyújtásra.

a 167. §-hoz

A Javaslat a gondozás elmulasztásának tényállását nem változtatja meg, pontosítja azonban a címet, tekintettel arra, hogy az elkövetési magatartás a gondozási kötelezettség nem teljesítése. A gondozási kötelezettség elmulasztásának büntetőjogi fenyegetettségét az indokolja, hogy a gondozási kötelezettség elmulasztása is veszélyeztetheti az emberi életet, testi épséget, amelyek védelme kiemelkedő fontosságú.

A gondozási kötelezettségnek jogi alapon kell nyugodnia, a gondozás körébe az elsőrendű létszükségletek kielégítésére szolgáló javakkal való ellátáson túl az ápolás, a gyógykezelés biztosítása is beletartozik.

A bűncselekményt csak olyan személy sérelmére lehet elkövetni, aki önmagáról képtelen gondoskodni. Ez az állapot eredhet a sértett állapotából vagy idős korából. A gondozási kötelezettség elmulasztásának passzív alanya kiskorú személy nem lehet, még akkor sem, ha kellő gondozás hiányában élete, testi épsége vagy egészsége kerül veszélybe. Ebben az esetben a specialitás elvénél fogva a kiskorú veszélyeztetésének bűntette valósulhat meg.

a XVI. Fejezethez

(Az egészségügyi beavatkozás és kutatás rendje elleni bűncselekmények)

Az egészségügyi beavatkozás, az orvostudományi kutatás rendje és az egészségügyi önrendelkezés elleni bűncselekmények 1998-ban kerültek a Btk.-ba. A modern orvostudomány fejlődése olyan távlatokat nyit meg az orvosbiológiai kutatások, illetőleg a genetika előtt, amelyek a hagyományos orvoslásban ismeretlenek voltak. Ugyanakkor nem csak a gyógyítás és a kutatás lehetőségei tágultak ki, de ezzel együtt annak veszélye is fennáll, hogy ezeket a modern orvosbiológiai eszközöket visszaélésszerűen alkalmazzák, illetőleg a nem kívánt célok érdekében használják fel. A büntetőjogi fenyegetettség fenntartása továbbra is indokolt. A tényállások tartalmát illetően - az emberi test tiltott felhasználása körében a halott magzat, mint lehetséges elkövetési tárgy feltüntetésének szükségességét kivéve - nem érkezett olyan jogalkalmazói jelzés, miszerint az elkövetési magatartásokon változtatni lenne szükséges. Ebből következően a Javaslat érdemben nem módosítja a tényállásokat, csak kisebb pontosításokat hajt végre: kiterjeszti a védelmet az emberi test tiltott felhasználása körében a halott magzatra, illetve az embrió fogalmához fűzött értelmező rendelkezéssel az anya testéből kikerült, vagy emberi reprodukciós eljárás során létrejött és be nem ültetett embrióra, továbbá a genetikailag megegyező emberi egyedek létrehozása önálló alcím alatt fog szerepelni. A büntethetőséget kizáró okokat nem nevesíti a Javaslat, tekintettel arra, hogy azokra a magatartásokra a 24. § értelmében külön jogszabály engedélyt ad.

Az Eütv. VIII. Fejezete tartalmazza az emberen végzett orvostudományi kutatások szabályait, a IX. Fejezet szabályozza az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, az embriókkal és az ivarsejtekkel végzett kutatásokat, a XI. Fejezet pedig a szerv- és szövetátültetés szabályait. A tényállások megszövegezésekor az Eütv. VIII-IX. és XI. Fejezetein túlmenően figyelemmel kellett lenni az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1996. november 19-én elfogadott az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezményre.

A Javaslat a genetikailag megegyező emberi egyedek létrehozása alcím alatt helyezi el az ún. klónozást. Az egészségügyi önrendelkezési jog megsértését az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmény című fejezet tartalmazza. Mindezek alapján e fejezetet az alábbi bűncselekmények alkotják:

- beavatkozás az emberi génállományba, emberi ivarsejt tiltott felhasználása, születendő gyermek nemének megválasztása,

- emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése,

- embrióval vagy ivarsejttel végezhető kutatás szabályainak megszegése,

- genetikailag megegyező emberi egyedek létrehozása,

- emberi test tiltott felhasználása.

a 168. §-hoz

A bűncselekmény jogi tárgya az emberi génállomány, a magzat vagy az emberi embrió génállomány jogellenes beavatkozással szembeni védelme. Az Eütv. 162. § kimondja, hogy az emberi génállomány megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező kutatás, beavatkozás kizárólag megelőzési, kórismézési vagy gyógykezelési indokból és - a 182. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt kivételekkel - csak akkor végezhető, ha a kutatásnak, beavatkozásnak nem a leszármazottak genetikai állományának megváltoztatása, illetve új egyed létrehozása a célja. Az Eütv.-ben meghatározott beavatkozási lehetőségeken kívül minden olyan beavatkozás tilos, amely az ember, a magzat, az emberi embrió génállományának megváltoztatására irányul.

A bűncselekmény alapesetének megvalósulásához a beavatkozásnak olyannak kell lennie, amely ténylegesen alkalmas arra, hogy a génállomány megváltozzék. Ha a génállományban a beavatkozás miatt változás állt be, úgy a bűncselekmény minősített esete valósul meg.

A Javaslat egyszerűsíti az emberi génállományba való beavatkozás alap- és minősített esetének szövegét, és a szigorítás jegyében a bűncselekmény büntetési tételének alsó határát egy évre emeli fel.

Az Eütv. idézett rendelkezései nem minden esetben tiltják a génállomány megváltoztatását, a megelőzési, kórismézési, illetőleg gyógykezelési indokból végrehajtott beavatkozást lehetővé teszik. Az Eütv. által engedélyezett céllal történő beavatkozás ezért egy, a törvény engedélye alapján fennálló büntethetőséget kizáró ok. Így a 24. § alapján nem büntethető, aki az embriónak az Eütv. 182. § (1) bekezdésében foglaltaktól különböző genetikai jellemzőit a születendő gyermek várható betegségének megelőzése, illetőleg kezelése céljából, a cél szerint feltétlenül szükséges mértékben és módon változtatja meg.

a 169. §-hoz

Az emberi ivarsejt tiltott felhasználásának jogi tárgya az Eütv. 166. §-ának (1) bekezdésében felsorolt reprodukciós eljárások törvényben biztosított rendje. Ennek érdekében a Javaslat büntetendő cselekménynek nyilvánítja a 166. § (3) bekezdésében meghatározott alapvető szabály megszegését, vagyis azt, ha valaki halottból vagy halott magzatból származó ivarsejtet használ fel emberi reprodukcióra irányuló eljáráshoz.

A Javaslat a szigorítás jegyében az emberi ivarsejt tiltott felhasználása büntetési tételének alsó határát egy évre emeli fel.

A cselekmény súlya indokolttá teszi az előkészület szankcionálását is.

a 170. §-hoz

Az Eütv. 182. § (1) bekezdése értelmében az utód nemének születése előtti megválasztására irányuló eljárások a nemhez kötötten öröklődő megbetegedések felismerésére vagy a megbetegedések kialakulásának megelőzésére végezhetőek. A Javaslat e törvényi rendelkezés megsértését rendeli büntetni. Minden, az Eütv. 182. § (1) bekezdésében írt cél hiányában végzett olyan beavatkozás, amely az utód nemének megválasztására irányul, bűncselekményt valósít meg.

A Javaslat a szigorítás jegyében a születendő gyermek nemének megválasztása büntetési tételének alsó határát egy évre emeli fel.

Az Eütv. rendelkezésére figyelemmel a 24. § alapján nem valósul meg bűncselekmény, ha a születendő gyermek neme megválasztásának célja a nemhez kötötten öröklődő megbetegedések felismerése vagy a megbetegedések kialakulásának megelőzése.

a 171. §-hoz

Az Eütv. VIII. fejezete rendelkezik az emberen végzett orvostudományi kutatások legfontosabb anyagi jogi és eljárási szabályairól. A kutatások szakmai feltételeit és részletes szabályait a miniszter - az Egészségügyi Tudományos Tanács véleményének figyelembevételével - rendeletben állapítja meg. Az emberen végezhető kutatás szabályai megszegésének jogi tárgya az orvostudományi kutatás biztonságának a rendje. A kutatás végzésének általános feltételeit az Eütv. 159. §-a határozza meg. A Javaslat ennek megfelelően tilalmazza az orvostudományi kutatásoknak a szükséges engedély nélküli, vagy az engedélytől eltérő végzését.

A Javaslat a szigorítás jegyében az emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése büntetési tételének alsó határát egy évre emeli fel.

a 172. §-hoz

Az embriókkal és ivarsejtekkel végezhető kutatásokat az Eütv. 180. §-a szabályozza. E rendelkezés az ilyen kutatást az egészségügyi államigazgatási szerv engedélyéhez, valamint a kutatási terv jóváhagyásához köti, és rendelkezik az embriókkal és ivarsejtekkel végezhető kutatások céljáról, amely az Eütv. 159. § (1) bekezdése alapján kizárólag diagnosztikus, terápiás, megelőzési és rehabilitációs eljárások tökéletesítése, új eljárások kidolgozása, a betegségek kóroktanának és patogenezisének jobb megértése, valamint az orvostechnikai eszközök hatékonyságával, teljesítőképességével kapcsolatos klinikai adat gyűjtése lehet.

A Javaslat az orvostudományi kutatások szabadságához fűződő alkotmányos és tudományos érdekekre figyelemmel, összhangban a büntetőjog ultima ratio szerepével, csak olyan cselekményeket nyilvánít bűncselekménnyé, amelyeket a szaktörvény is tilt.

Az Eütv. 180. §-ának (3) bekezdése előírja azt, hogy kutatáshoz csak reprodukciós eljárások során létrejött embriót szabad felhasználni az arra jogosultak rendelkezése alapján vagy az embrió károsodása esetén, és tiltja az embrió kutatási célból való létrehozását. A (4) bekezdés tiltja embrió állat szervezetébe történő beültetését, illetőleg emberi és állati ivarsejtek egymással történő megtermékenyítését. A 181. § (1) bekezdése további rendelkezést tartalmaz a kutatásokra nézve, amikor előírja, hogy olyan embrió, amellyel kutatást végeztek, emberi szervezetbe nem ültethető be, illetőleg kutatáshoz felhasznált ivarsejt reprodukciós eljárás végzéséhez nem alkalmazható. A Javaslat e szabályok megszegéséhez kapcsol büntetőjogi fenyegetettséget.

Az (1) bekezdés rendeli büntetni az engedély nélküli vagy az engedélytől eltérő kutatást, és az Eütv. 180. § (3) bekezdésében írt azon tilalom megszegését, hogy embrió kutatási célból nem hozható létre.

A Javaslat a szigorítás jegyében a bűncselekmény alapesete büntetési tételének alsó határát egy évre emeli fel. A (2) bekezdés az Eütv. 180. § (4) bekezdésében, a 181. § (1) bekezdésében és a 180. § (5) bekezdésében írt szabályok megszegését szankcionálja. A (3) bekezdés a (2) bekezdésben írt cselekmények előkészületét rendeli büntetni.

Az értelmező rendelkezés szerint az emberi ivarsejt alatt a magzati ivarsejtet is érteni kell, a Javaslat tehát - az egyértelműség érdekében - kiegészíti az embrióval vagy ivarsejttel végezhető kutatás szabályainak megszegése elkövetési tárgyait a magzati ivarsejttel.

a 173. §-hoz

Az Eütv. 182. § (1) bekezdése kimondja, hogy az utód nemének születése előtti megválasztására irányuló eljárások a nemhez kötötten öröklődő megbetegedések felismerésére vagy a megbetegedések kialakulásának megelőzésére végezhetőek. Az Eütv. 182. § (2) bekezdése szerint az embrió 182. § (1) bekezdésében foglaltaktól különböző genetikai jellemzői a születendő gyermek várható betegségének megelőzése, illetőleg kezelése céljából változtathatóak meg, a cél szerint feltétlenül szükséges mértékben és módon. E szabállyal függ össze az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés, amely bűncselekménnyé nyilvánítja az embrió génállományának megváltoztatására irányuló kutatást.

A (2) bekezdés a) pontja az Eütv. 180. § (5) bekezdése azon szabályának megszegését rendeli büntetni, hogy reprodukciós eljárás vagy más egészségügyi szolgáltatás, illetve orvostudományi kutatás során embriót több embrió vagy - a 182. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt kivétellel - a fogamzással kialakult tulajdonságoktól eltérő vagy további sajátossággal rendelkező egyed léthozatalára felhasználni nem lehet. A (2) bekezdés b) pontja az Eütv. 182. § (3) bekezdésében meghatározott tilalom megszegését szankcionálja. Az Eütv. hivatkozott rendelkezése szerint az embrió sejtjeit szétválasztani kizárólag a születendő gyermek valószínűsíthető megbetegedésének, az embrió károsodásának megállapítása érdekében lehet.

Továbbra is indokolt a (2) bekezdésben meghatározott cselekmények előkészületének büntetendővé tétele.

Az Eütv. rendelkezésére figyelemmel a 24. § szerinti büntethetőséget kizáró ok büntetlenséget biztosít abban az esetben, ha az (1)-(3) bekezdésben meghatározott cselekményt az Eütv.-ben meghatározott célból hajtják végre.

a 174. §-hoz

A Javaslat önálló alcím alatt nevesíti az embriókkal végezhető kutatások vagy beavatkozások szabályainak legsúlyosabb megítélésű megszegését, amikor az orvostudományi kutatás vagy beavatkozás során egymással genetikailag megegyező emberi egyedeket hoznak létre. A klónozást, mint a genetikai manipuláció legveszélyesebb, szinte beláthatatlan következményekkel járó esetét mind a hazai, mind a nemzetközi orvostudományi gondolkodás egyértelműen elveti. A Javaslat - összhangban az Eütv. 180. § (5) bekezdésével - e tevékenység bármely célból történő végzését tilalmazza. Nincs olyan jogilag megengedhető érdek, amely egymással genetikailag azonos emberi egyedek létrehozását lehetővé tenné.

A Javaslat a büntetőjogi fenyegetettség mértékén nem változtat, az kellő mértékű szankcionálásra ad lehetőséget. A cselekmény tárgyi súlyára tekintettel az előkészület büntetni rendeltsége továbbra is indokolt.

a 175. §-hoz

Az Eütv. 204-210. §-ai az élő személy testéből történő szerv, szövet eltávolítására, a 211-214. §-ai a halottból való szerv, szövet eltávolítására vonatkozó szabályokat tartalmazzák. Ezekkel összefüggésben a Javaslat az emberi gén, sejt, ivarsejt, embrió, szerv, szövet, halott teste, illetve halott magzat vagy annak része jogellenes megszerzését, jogellenes vagyoni haszonszerzés végett történő forgalomba hozatalát és az azzal történő jogellenes kereskedést szankcionálja.

A Javaslat a hatályos Btk.-ban is szereplő elkövetési tárgyak körét kiegészíti a halott magzattal. Ennek indoka, hogy a hatályos tényállás elkövetési tárgyai (emberi gén, sejt, ivarsejt, embrió, szerv, szövet, halott teste vagy annak része) közül egyiknek a jelentésköre sem terjed ki a halott magzatra (abortumra), annak ellenére, hogy a tényállás elkövetési magatartásainak mindegyike az abortum vonatkozásában is jogellenes. A halott magzat nem tekinthető emberi génnek, sejtnek, ivarsejtnek vagy szövetnek; nem élő embrió; továbbá mivel a magzat az anya testében elhalt, nem tekinthető sem élőnek - és élve születés hiányában - halott ember testének vagy annak részének sem.

A Javaslat egy értelmező rendelkezést is fűz a tényálláshoz, amelyben az embrió fogalmát kiterjeszti az anya testéből kikerült, valamint az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás során létrejött, illetve létrehozott, a méhbe be nem ültetett embrióra is. Erre az Eütv. fogalomhasználata alapján volt szükség, ugyanis az Eütv. embrió alatt az élő emberi embriót érti, a megtermékenyítés befejeződése után a terhesség tizenkettedik hetéig, és ez jogértelmezési kérdéseket vetett fel, hogy vajon az anya testéből kikerült, vagy mesterséges úton létrejött, vagy létrehozott embrióra megvalósítható-e a tényállás. A Javaslat ezt a kérdést most egyértelműen rendezi.

A 2009. évi CLXI. törvénnyel kihirdetett, a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv 3. cikk 1. bekezdés (i) pont b) alpontja úgy rendelkezik, hogy valamennyi részes állam biztosítja, hogy a gyermek szerveinek haszonszerzés céljából történő átadására teljes mértékben kiterjed büntetőjoga, akár hazai vagy transznacionális szinten, akár egyéni vagy szervezett alapon követik el ezt a jogsértést. A 3. cikk 3. bekezdése előírja, hogy valamennyi részes állam olyan megfelelő büntetéssel rendelje büntetni ezeket a bűncselekményeket, amely büntetések figyelembe veszik azok súlyos természetét.

E rendelkezésekre figyelemmel a Javaslat kibővíti az emberi test tiltott felhasználása minősített eseteinek körét a tizennyolc éven aluli személy sérelmére történő elkövetéssel, továbbá a Javaslat a szigorítás jegyében a (2) bekezdéssel és a (3) bekezdés első fordulatával meghatározott minősített esetek vonatkozásában a büntetési tétel alsó határát egy évre emeli fel.

a XVII. Fejezethez (Az egészséget veszélyeztető bűncselekmények)

A Javaslatban a hatályos Btk. szerinti közegészség elleni bűncselekmények alcím alá tartozó tényállások más tagolással, több fejezetben helyezkednek el: részben az egészséget veszélyeztető bűncselekmények, részben pedig a környezet és természet elleni bűncselekmények között. E fejezet alá tartozó bűncselekmények:

- kábítószer-kereskedelem,

- kábítószer birtoklása, kóros szenvedélykeltés,

- kábítószer készítésének elősegítése, kábítószer-prekurzorral visszaélés,

- új pszichoaktív anyaggal visszaélés, visszaélés teljesítményfokozó szerrel,

- egészségügyi termék hamisítása,

- kuruzslás, méreggel visszaélés,

- ártalmas közfogyasztási cikkel visszaélés.

a 176-177. §-hoz

Visszaélés kábítószerrel alcím alatt a Btk. jelenleg négy §-ban hat típusú elkövetési magatartást szabályoz:

1. kábítószer termesztése, előállítása, megszerzése, tartása, az országba behozatala, onnan kivitele, vagy az ország területén átvitele (Btk. 282. §);

2. kábítószer kínálása, átadása, forgalomba hozatala, vagy azzal kereskedés (Btk. 282/A. §);

3. tizennyolcadik életévét betöltött személy által tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával kábítószer termesztése, előállítása, megszerzése, tartása, az országba behozatala, onnan kivitele, vagy az ország területén átvitele [Btk. 282/B. § (1) bekezdés];

4. tizennyolcadik életévét betöltött személy által tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részére kábítószer kínálása, átadása, illetve ilyen személy felhasználásával kábítószer forgalomba hozatala vagy azzal kereskedés; oktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közművelődési feladatok ellátására rendelt épület területén, illetőleg annak közvetlen környezetében kábítószer kínálása, átadása, forgalomba hozatala vagy azzal kereskedés [Btk. 282/B. § (2) bekezdés];

5. kábítószerfüggő személyként kábítószer termesztése, előállítása, megszerzése, tartása, az országba behozatala, onnan kivitele, vagy az ország területén átvitele [Btk. 282/C. § (1) bekezdés];

6. kábítószerfüggő személyként kábítószer kínálása, átadása, forgalomba hozatala vagy azzal kereskedés [Btk. 282/C. § (2) bekezdés].

A Javaslat változtat ezen a - kodifikációs és szakmai szempontból is kifogásolható - megoldáson, és a tényállásokat önálló megnevezéssel, súlyosságuk szerinti sorrendben szerepelteti.

A Javaslat 176-177. §-a az alábbi nemzetközi egyezményeknek és uniós jogi aktusnak való megfelelést biztosítja:

- az 1965. évi 4. törvényerejű rendelettel kihirdetett, New-Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény (a továbbiakban: Egységes Kábítószer Egyezmény),

- az 1979. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben az 1971. évi február hó 21. napján aláírt egyezmény (a továbbiakban: Pszichotróp Egyezmény),

- az 1998. évi L. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-án, Bécsben kelt Egyezmény (a továbbiakban: ENSZ Kábítószer-Egyezmény),

- az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermekjogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény),

- a 2001. évi XXVII. törvénnyel kihirdetett, a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1999. évi 87. ülésszakán elfogadott 182. számú Egyezmény (a továbbiakban: 182. számú ILO-Egyezmény),

- a tiltott kábítószer-kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2004/757/IB kerethatározat (a továbbiakban: 2004/757/IB kerethatározat).

A kereskedői típusú elkövetési magatartások a hatályos Btk. 282/A., 282/B. és 282/C. §-ában találhatóak. A kábítószer-kereskedelem tényállása az elkövetési magatartásokon nem változtat, továbbra is a kábítószer kínálása, átadása, forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés lesz büntetendő, és - a Gyermekjogi Egyezmény, valamint az ENSZ Kábítószer-Egyezmény előírásaira tekintettel - a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére, illetve speciális helyen történő elkövetés súlyosabban minősül.

A kínálás a kábítószer átvételre való felajánlását jelenti, az átadás pedig a kábítószer más személy birtokba adása. Ehhez képest a kereskedés, illetve a forgalomba hozatal többletmagatartást feltételez, amelyek értelmezése kapcsán irányadóak az 1/2007. Büntető jogegységi határozatban foglaltak.

A kábítószer-kereskedelem minősített esetei az alábbiak:

- bűnszövetségben,

- hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként, e minőséget felhasználva,

- a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek vagy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal létesítményében,

- jelentős mennyiségű kábítószerre,

- tizennyolcadik életévét betöltött személyként tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részére vagy felhasználásával,

- oktatási, köznevelési, gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi feladatok ellátására rendelt épület területén, illetve annak közvetlen környezetében

történő elkövetés.

Továbbra is büntetendő az előkészület, illetve külön nevesítve a bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszköz szolgáltatása.

Bizonyos rendelkezések vonatkozásában azonban a Javaslat változtat a hatályos szabályozáson, ezek az alábbiak.

1. A kábítószer forgalomba hozatala, illetve a kábítószerrel való kereskedés tekintetében a csekély mennyiség mint privilegizált eset megszűnik, mert a kereskedői típusú magatartások esetében nem indokolható az enyhébb fellépés. A bűncselekmény ebben a tekintetben tehát a Javaslat szerint alap, illetve jelentős mennyiségre követhető el. Mivel a kínálás és az átadás fogyasztói típusú magatartásokkal összefüggésben is elkövethető, így ezek esetében a csekély mennyiségre való elkövetés továbbra is megmarad.

2. A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: 2010. évi XLIII. törvény) 1. §-a értelmében a büntetés-végrehajtási szervezet rendvédelmi szerv, a NAV viszont kormányhivatal, ennek megfelelően szükséges módosítani a védett intézmények körét.

3. A hatályos Btk. azt a kábítószerfüggő személyt, aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, illetve kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, enyhébben rendeli büntetni, mint az azonos bűncselekményt elkövető, nem szenvedélybeteg személyeket. Ez a különbségtétel oda vezet, hogy a kábítószerfüggő elkövető valamennyi cselekménye enyhébb megítélés alá esik, függetlenül attól, hogy az elkövetés pillanatában kábítószer hatása alatt állt-e. Meg kell említeni azt is, hogy a Btk. a felelősségi szabályok körében egyéb szenvedélybetegségeknek nem tulajdonít jelentőséget (pl. ittas járművezetés esetén az alkoholista életmód nem ad lehetőséget enyhébb szabályok alkalmazására, és 2010. május l-jével megszűnt az alkoholisták kényszergyógyítása is).

Más bűncselekmény elkövetése esetén a kábítószerek és kábító hatású anyagok fogyasztásából eredő bódult állapot nem korlátozza a (függő vagy nem függő) elkövető büntetőjogi felelősségét, ilyenkor - az önhibából eredő ittas állapothoz hasonlóan - úgy kell tekinteni, mintha a terheltnek a bűncselekmény elkövetésekor lett volna beszámítási képessége. Sőt, adott esetben súlyosító körülmény lehet, ha az elkövető a bűncselekményt önhibájából eredő bódult állapotban követte el, és ennek az állapotnak szerepe volt a bűncselekmény elkövetésében; a gátlástalanul vagy garázda módon végrehajtott - élet, testi épség vagy nemi erkölcs elleni - bűncselekmények esetében pedig különös nyomatéka van ennek az állapotnak (vö. 56/2007. BK vélemény).

Ezeket a rendelkezéseket az 1998. évi LXXXVII. törvény iktatta be 1999. március 1-jei hatállyal a Btk.-ba. A joggyakorlat sajnálatos módon a mai napig nem tudott a jogbiztonság szempontjából megnyugtató rendszert kialakítani annak eldöntésére, hogy ki számít kábítószerfüggő személynek, egymásnak ellentmondó szakértői vélemények és ítéletek születtek. A szakértők (és jogalkalmazók) munkáját nem könnyítette meg a hosszú várakozás után elkészült módszertani levél sem, az illetékes szakmai testület ugyanis továbbra sem tudott objektív szempontokat megjelölni a vizsgálatok elvégzéséhez és a vélemények elkészítéséhez.

A kábítószerrel visszaélés bűncselekmények egy jelentős részében a dealerek kábítószerfüggő személyeket használnak fel a terjesztői tevékenység folytatására. A kereskedők a függőknek eddig érvelhettek azzal, hogy rájuk enyhébb szabályok vonatkoznak, ráadásul tevékenységükkel elő tudják teremteni a saját kábítószer-szükségleteiket. Az eltérő szabályozás megszüntetésével az elsőként említett indok megszűnik, így talán kevésbé lehet felhasználni a kábítószerfüggőket a kábítószerek terjesztéséhez.

Mindezekre figyelemmel a Javaslat megszünteti a kábítószerfüggőkre vonatkozó speciális (enyhébb) szabályokat, így olyan joggyakorlat alakítható ki, amely a korábbinál nagyobb jogbiztonságot jelent. Az elterelés szabályai (180. §) bizonyos feltételek mellett továbbra is lehetőséget adnak a büntethetőség megszüntetésére, illetve - amennyiben a büntetőeljárást lefolytatják - a bíróság a büntetés kiszabása során értékelheti a terhelt esetleges szenvedélybetegségét. Ha a kábítószer-függőség olyan szintű, hogy az személyiségzavart, elmebetegséget vagy szellemi leépülést okoz, az az elkövető beszámítási képességének korlátozására vagy kizárására vezethet (vö. 57/2007. BK vélemény).

4. A közművelődési feladatok ellátásra rendelt épület területén történő elkövetés nem lesz minősített eset, azt ugyanis a nemzetközi egyezmények nem teszik kötelezővé.

a 178-179. §-hoz

Kábítószer birtoklása alcím alatt a Javaslat a következő elkövetési magatartásokat rendeli büntetni: kábítószer termesztése, előállítása, megszerzése, tartása, az országba behozatala, onnan kivitele, vagy az ország területén átvitele (hatályos Btk. 282. §, 282/B. §, 282/C. §), továbbá a fogyasztás.

A termesztés, előállítás elkövetési magatartásokat az 57/2007. BK vélemény elemzi. A kábítószer megszerzése birtokbavétellel valósul meg, a tartás ehhez képest tartósabb birtoklást jelent. A kábítószer-csempészet az országba behozatalon, onnan kivitelen, vagy az ország területén való átvitelen keresztül büntetendő.

A Javaslat önállóan nevesíti a fogyasztást, amelynek büntetési tétele megegyezik a csekély mennyiség megszerzésére vonatkozó büntetési tétellel. A Btk. hatályba lépése óta csak az 1999. március 1-je és 2003. február 28-a közötti időszakban volt a fogyasztás explicit büntetni rendelt, de akkor is szubszidiárius vétségként, azaz ha súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg. A Javaslat ehhez a szabályozáshoz tér vissza, de emellett a tényállás alkalmazandó akkor is, ha az elkövető csekély mennyiségű kábítószert fogyasztás céljából szerez meg, vagy tart (pl. egy részét már elfogyasztotta, a többit viszont egy későbbi időpontban fogja felhasználni), ezzel elkerülhetőek az (5) és (6) bekezdésben foglaltak esetleges jogértelmezési problémái.

A bűncselekmény minősített esetei az alábbiak:

- üzletszerűen,

- bűnszövetségben,

- hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként, e minőséget felhasználva,

- jelentős mennyiségű kábítószerre,

- különösen jelentős mennyiségű kábítószerre,

- tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával,

- oktatási, köznevelési, gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi feladatok ellátására rendelt épület területén, illetve annak közvetlen környezetében

történő elkövetés.

Továbbra is büntetendő az előkészület, illetve külön nevesítve a bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszköz szolgáltatása. A csekély mennyiségre történő elkövetés privilegizált esetet képez, azaz enyhébben büntetendő.

A kábítószerekkel és pszichotróp anyagokkal, valamint az új pszichoaktív anyagokkal végezhető tevékenységekről, valamint ezen anyagok jegyzékre vételéről és jegyzékeinek módosításáról szóló 66/2012. (IV. 2.) Korm. rendelet [a továbbiakban: 66/2012. (IV. 2.) Korm. rendelet] 3. §-a alapján a kábítószerek hatósági engedéllyel történő gyártása, exportja, importja, stb. a jogellenességet kizárja.

A hatályos szabályokhoz képest a változások az alábbiak szerint foglalhatóak össze.

1. A bűncselekmény csekély, alap, jelentős, illetve különösen jelentős mennyiségű kábítószerre követhető el. A különösen jelentős mennyiségre (a csekély mennyiség kétszázszorosa) történő elkövetés minősített esetként bevezetése a kábítószer-kereskedelem elleni hatékonyabb fellépés érdekében szükséges. Ennek indoka, hogy befejezett bűncselekmény hiányában pusztán a forgalomba hozatali szándék, illetve a kábítószer kereskedelmi céllal történő megszerzése, tartása nehezen bizonyítható, ellenben a különösen nagy mennyiség szükségessé teszi a szigorúbb büntetést.

2. További szigorítás, hogy a bűnszövetségben elkövetett bűncselekményeknek - a kábítószer-kereskedelemhez hasonlóan - nem lesz privilegizált esete (nem követhetőek el csekély mennyiségre).

3. A kábítószer előállításához szükséges anyaggal, berendezéssel, felszereléssel kapcsolatos magatartások (készít, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz) külön tényállásba kerülnek.

4. A tizennyolcadik életévét be nem töltött személyeket védő rendelkezések külön §-ba kerülnek, de nem külön alcím alá; a büntetési tételek e bűncselekmények tekintetében továbbra is magasabbak, mint alapesetben.

Az 54/2004. (XII. 13.) AB határozat megállapította, hogy a Btk. "a 282/B. § (2) bekezdés b) pontján keresztül a minősített intézmények fokozott védelme érdekében csak a forgalmazói típusú (kínál, átad, forgalomba hoz, kereskedik) magatartásokat vonta a súlyosabb minősítés hatókörébe. A jogalkotó itt figyelmen kívül hagyta, hogy egyes fogyasztói típusú magatartások (pl. termeszt, tart) a hozzájutás és felhasználás lehetőségének a kiskorúak számára történő megteremtésével éppen úgy alkalmasak a kiskorúak fokozott veszélyeztetésére, mint a forgalmazói jellegű magatartások". Továbbá kitért az Alkotmánybíróság arra is, hogy a "hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként történő elkövetés mint minősítő körülmény [Btk. 282/B. § (3) bekezdés b) pont második fordulata] szintén csak a forgalmazói magatartásokra terjed ki. Az intézményes védelmi szint elégséges megteremtésére azonban a személyhez kötött minősítés megint csak korlátozottan alkalmas". Ezzel a Btk. "csak korlátozottan biztosítja azt az átfogó intézményes védelmet, amelyet az ENSZ Egyezmény és a Gyermekjogi Egyezmény megkíván, s amely az Alkotmánnyal is összhangban áll".

Mindezekre figyelemmel a Javaslat súlyosabban minősíti a védett (pl. oktatási, nevelési) intézmények területén vagy környékén, illetve a hivatalos személyként történő elkövetést, de a csekély mennyiség vonatkozásában történő elkövetés ez esetben is enyhébben büntetendő.

5. A kábítószerfüggő személyekre vonatkozó rendelkezések kiiktatásával összefüggésben irányadóak a kábítószer-kereskedelem indokolásában foglaltak.

a 180. §-hoz

1. A hatályos Btk. alapján 1993. május 15. óta a terhelt bizonyos esetekben mentesülhet a visszaélés kábítószerrel bűncselekmény elkövetése miatti felelősségre vonás alól, ha elterelésben vesz részt (ha az első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószerhasználatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt). Az elterelésre az Egységes Kábítószer Egyezmény 36. cikk b) pontja és a Pszichotróp Egyezmény 22. cikk b) pontja is kifejezetten lehetőséget ad.

Az elterelés büntethetőséget megszüntető okként történő meghatározása azt jelenti, hogy ha a terhelt a szolgáltatáson, kezelésen való részvételt igazolja az eljáró nyomozó hatóság, ügyész vagy bíróság előtt, az eljáró szerv a nyomozást, illetve az eljárást határozattal megszünteti, így az eljárás ítélethozatal nélkül zárul.

A jelenlegi szabályozás visszás helyzetekre ad lehetőséget, ugyanis a Btk. nem zárja ki az elterelés alkalmazásának lehetőségét akkor, ha a terhelt az elterelés tartama alatt újabb kábítószerrel visszaélés bűncselekményt követ el. Másrészt - ha a jogszabályi feltételek fennállnak - ugyanazon terhelt korlátozás nélkül választhatja az elterelést, akkor is, ha korábban indult ellene büntetőeljárás kábítószerrel visszaélés miatt, ami adott esetben "sikeres" eltereléssel végződött, azaz a terhelt a szolgáltatáson, kezelésen való részvételt igazolta, és ennek eredményeként vele szemben a büntetőeljárást megszüntették.

Az elterelés gyakorlatában tapasztalható visszaélések kivédése érdekében a Javaslat a terhelttől a bűncselekmény beismerését kívánja meg, továbbá kimondja, hogy nem alkalmazható a büntethetőséget megszüntető ok, ha a terhelttel szemben kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt két éven belül újabb büntetőeljárás indult (tehát ha korábban az elkövetővel szemben a vádemelést azért halasztották el, illetve a nyomozást vagy az eljárást azért függesztették fel, mert vállalta az elterelésen való részvételt, az újabb büntetőeljárásban az elterelés nem alkalmazható), vagy ha az elkövető büntetőjogi felelősségét kábítószer-kereskedelem vagy kábítószer birtoklása miatt két éven belül egyszer már megállapították.

Az "elterelési előélet" 2004. december 13-át megelőzően is szerepelt a Btk.-ban, de akkor - az egyéb alkotmányellenes rendelkezések (pl. együttesen történő kábítószer-fogyasztás) miatt - az AB azt formai okból megsemmisítette, tartalmi szempontból azonban nem kifogásolta.

2. A kábítószer-kereskedelem felderítését segítheti, ha a fogyasztóknak korlátlan enyhítésre ad lehetőséget a nyomozó hatósággal való együttműködés. A büntetés enyhítését a 2004/757/IB kerethatározat is lehetőségként említi, ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha a terhelt segíti a nyomozást a számára kábítószert értékesítő (tehát a kereskedő) személy kilétének feltárásával, a büntetési korlátlanul enyhíthető akkor, ha elterelésre nincs lehetőség.

a 181. §-hoz

A hatályos Btk.-tói eltérően a Javaslat önálló tényállásban szankcionálja a kóros szenvedélykeltést, amely 2003 előtt nevesítve volt. A bűncselekmény speciális aktív alanya a tizennyolcadik életévét betöltött személy, passzív alanya pedig a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy.

A bűncselekmény elkövetési tárgya a - kábítószeren kívül minden más - kábító hatású anyag vagy szer, tipikusan pl. a gyógyszer, oldószer, öngyújtógáz, stb.

Az elkövetési magatartások részben a hatályos Btk. 282/B. § (5) bekezdésének felelnek meg (segítségnyújtás, rábírni törekvés), de a szöveg kiegészült egy további elkövetési magatartással (rábírás), illetve a kábítószer fogyasztására való eredménytelen rábírással is.

A tizennyolcadik életévét be nem töltött személy kábítószernek nem minősülő kábító hatású anyag, illetve szer kóros élvezetéhez történő segítségnyújtás adott esetben új pszichoaktív anyaggal visszaélés keretében is elkövethető (pl. kínálás, átadás), így a kóros szenvedélykeltés ezen fordulata szubszidiárius lesz a Javaslat szerint.

A korábbi szabályozáshoz képest a Javaslat a kábítószer fogyasztására való eredménytelen rábírást is büntetni rendeli, ezzel egységessé válik a szabályozás (ti. eddig csak a kábítószeren kívüli egyéb kábító hatású anyagok esetében volt a rábírni törekvés büntetendő). Mivel a fogyasztás (és az arra való eredményes rábírás) két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő vétség, az eredménytelen rábírás sem lehet ennél szigorúbb, ezért a büntetési tétel ezzel megegyező.

a 182-183. §-hoz

A Javaslat ezen §-ai az alábbi nemzetközi egyezményeknek és uniós jogi aktusoknak való megfelelést biztosítja:

- Egységes Kábítószer Egyezmény,

- Pszichotróp Egyezmény,

- ENSZ Kábítószer-Egyezmény,

- a Gyermekjogi Egyezmény,

- a 182. számú ILO-Egyezmény,

- a kábítószer-prekurzorokról szóló, 2004. február 11-i 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet,

- a kábítószer-prekurzoroknak a Közösség és harmadik országok közötti kereskedelme nyomon követésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2004. december 22-i 111/2005/EK tanácsi rendelet,

- a 2004/757/IB kerethatározat.

Jelenleg két helyen [egyrészt a Btk. 282. § (3) bekezdés b) pontjában, másrészt a 283/A. §-ban] találhatóak a kábítószer készítéséhez szükséges anyagokkal kapcsolatos rendelkezések, de nem világos ezek egymáshoz való viszonya (ti. a prekurzor is anyag). A Javaslat ezt tisztázza, és kábítószer előállításához szükséges anyaggal, berendezéssel, felszereléssel kapcsolatos magatartások (kábítószer előállítása céljából ezek készítése, átadása, forgalomba hozatala, stb.) külön tényállásba kerülnek.

Az ENSZ Kábítószer-Egyezmény az alábbi anyagok tekintetében rendeli büntetni az előállítást, szállítást, terjesztést, birtoklást:

- I. Jegyzék: efedrin, ergometrin, ergotamin, l-fenil-2-propanon, izoszafrol, lizergsav, N-acetil-antranilsav, 3, 4-metilendioxifenil-2-propán, piperonal, pszeudoefedrin, szafrol, és ezek sói (ha vannak),

- II. Jegyzék: aceton, antranilsav, ecetsavanhidrid, dietil-éter, fenil-ecetsav, kálium-permanganát, kénsav, metil-etil-keton, piperidin, sósav, toluol, és ezek sói (ha vannak).

Mindezek mellett azonban egyre több vegyi anyag kerül felhasználásra az illegális kábítószer-gyártásban, ezért a Nemzetközi Kábítószer Ellenőrző Szerv (INCB) éves jelentéseiben és az ENSZ Kábítószer Bizottság (CND) határozataiban a részes országokkal szembeni elvárásként fogalmazódik meg, hogy a tagállamok minden szükséges intézkedést tegyenek meg a kábítószer-prekurzorokat helyettesítő anyagok illegális forgalmazása ellen. Erre tekintettel a Javaslat nem határozza meg a kábítószer készítéséhez szükséges anyag fogalmát.

Az ENSZ Kábítószer-Egyezmény jegyzékein szereplő anyagok közül az EK rendeletek az antranilsav, az ecetsavanhidrid, a fenil-ecetsav, a kálium-permanganát és a piperidin esetében az engedélyeztetés alól mentességet adnak, ha az érintett mennyiség nem haladja meg egy évre vetítve a meghatározott mennyiséget (ecetsavanhidrid esetén pl. a száz litert). Ezzel a mentességgel a gyakorlatban sokszor visszaélnek, ezért szükséges a kábítószer készítésének elősegítése körében az előkészület büntetendővé nyilvánítása, illetve minősített esetek megállapítása.

A jelenleg a visszaélés kábítószer-prekurzorral tényállásnál található büntethetőséget megszüntető okot a Javaslat a kábítószer készítésének elősegítéséhez teszi, ugyanis annak alkalmazásának feltétele a kábítószer készítését elősegítő tevékenység vagy legalábbis annak akarása. Mivel a másik tényállás az igazgatási szabályok megsértését szankcionálja, ott ilyen akarati elem nem szerepel, tehát a büntethetőség megszüntetését nem ott, hanem a kábítószer készítésének elősegítése körében indokolt lehetővé tenni.

A kábítószer-prekurzorral visszaélés körében a Javaslat egy igazgatási szabály megsértését szankcionálja, amely esetében a büntetési tétel nem lehet magasabb a kábítószer készítésének elősegítésénél előírtaknál (hiszen az már egy célzatos magatartás, kifejezetten a kábítószer készítése miatt tartja magánál a prekurzort az elkövető). Ezért - összhangban azzal, hogy a kábítószer készítésének elősegítésénél egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztésre emelkedik a büntetési tétel - öt év helyett három évig terjedő szabadságvesztés lesz az alapeset. Emellett szankcionálhatóvá válik az értesítési kötelezettség elmulasztása, illetve - a prekurzorok legális forgalomból való eltérítésének megakadályozása érdekében - a valótlan tartalmú nyilatkozat tétele is.

a 184. §-hoz

Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a nagyrészt interneten forgalmazott új típusú, úgynevezett "dizájner drogok" (új pszichoaktív anyagok) fogyasztása. Az új pszichoaktív anyagokat valamely kábítószernek minősülő anyag kémiai szerkezetének módosításával hozzák létre abból a célból, hogy az új szer hatásában az eredetihez hasonló maradjon, de legálisan forgalmazható, h