AVI 2017.8.64 Az illetékmentesség csak azt illeti meg, aki a termőföldet maga hasznosítja [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. p) pont]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

A felperes 2009. március 13-án vevőtársaival termőföld ingatlanok tulajdoni hányadait vásárolta meg. Az ingatlanok vételárát a felek 288 388 110 Ft-ban határozták meg, amelyet az adóhatóság forgalmi értékként elfogadott és arányosan 82 059 400 Ft-ban határozta meg a felperes által megszerzett ingatlan tulajdoni hányadok forgalmi értékét.

Az adásvételi szerződés 13. pontjában a felperes kijelentette, hogy regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemélyként az ingatlanokat öt évig nem kívánja elidegeníteni, illetőleg azokra vonatkozóan vagyoni értékű jogot alapítani, a termőföldeket mezőgazdasági célra kívánja hasznosítani, ezért kérte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés p) pontja alkalmazásával a visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabásának mellőzését.

Az eljárt adóhatóság a 2009. szeptember 16. napján kelt fizetési meghagyásával az adózó terhére 0 Ft visszterhes vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettséget állapított meg, figyelemmel az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja szerint vállalt mentességre.

A termőföld vásárlásától számított öt éves határidő 2014. május 13. napján lejárt.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a közhiteles ingatlan-nyilvántartás adatai alapján megállapította, hogy felperes az általa megvásárolt ingatlan tulajdoni hányadokat a szerzéstől számított öt éven belül nem idegenítette el.

A mezőgazdasági célú hasznosításra vonatkozó kötelezettség teljesítésének vizsgálata során a földhasználati lapok adataiból azt állapította meg, hogy felperes részéről a 077/1 és 077/2 helyrajzi számú ingatlanokkal kapcsolatban részben, illetve teljeskörűen teljesültek a törvényi feltételek, azonban a szerződés tárgyát képező további ingatlanokat felperes a szerzést követően haszonbérbe adta S. Gy., illetve P. A. haszonbérlőnek.

Az elsőfokú adóhatóság a felperest a 2014. április 24. napján kelt határozatával az illetékmentesség vállalt feltételeinek nem teljesítése miatt 16 392 380 Ft illeték megfizetésére kötelezte.

Döntését az Itv. 19. § (1) bekezdése, 26.§ (1) bekezdés p) pontja, 71. § alapján hozta meg, figyelemmel azon törvényi előírásra, hogy ha a vagyonszerző a termőföldet nem maga műveli, úgy a törvényi feltételt nem teljesíti, a kedvezmény ugyanis nem a befektetési céllal vásárló személyeket illeti meg, hanem azokat, akik maguk végzik a mezőgazdasági tevékenységet.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2014. július 4. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - az indokolás megváltoztatásával - helybenhagyta.

Indokolása szerint helytállóan hivatkozott a felperes fellebbezésében arra, hogy a haszonbérlet az Itv. értelmezésében nem minősül vagyoni értékű jognak, ezért e megállapítással az elsőfokú határozat indokolását részben megváltoztatta.

Fenntartotta ugyanakkor azon álláspontja szerinti helytálló jogértelmezéssel meghozott döntést és indokolást - figyelemmel a bírói gyakorlatra (EBH 2007.1658, KGD 2007.243.), hogy a jogalkotó kizárólag a termőföldet saját maguk által művelő személyeket kívánta illetékmentességben részesíteni, ezzel segíteni termőföld vásárlásokat és gazdálkodásokat, nem pedig azon személyeket, akik a termőföldet mással műveltetik meg. A bírói gyakorlat egységes abban a jogértelmezésben, hogy az egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítása azt jelenti, hogy az arra jogosult regisztrációs igazolással rendelkező személynek magának kell hasznosítania a termőföldet. A felperes fellebbezésében elismerte, hogy a termőföldeket haszonbérlet útján hasznosította, azonban úgy ítélte meg, hogy a haszonbérbeadással a mezőgazdasági hasznosítás feltételének eleget tett. Az alperes álláspontja szerint - figyelemmel a kúriai jogértelmezésre is - az adózói érvelés és jogértelmezés nem fogadható el. Maga a bérbeadás nem tekinthető a földterület mezőgazdasági célú hasznosításának, a mezőgazdasági cél megvalósítása a haszonbérlő tevékenységében realizálódik, a jogszabály azonban ezt a tevékenységet a tulajdonszerzőtől várja el.

A kereseti kérelem

A felperes keresetében elsődlegesen a határozatok megváltoztatását, a terhére rótt illetékfizetési kötelezettség törlését és a megfizetett illeték visszatérítésre kötelezését, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Harmadlagos kereseti kérelmeként a felperes kérte a bíróságot, hogy amennyiben az elsődleges és másodlagos kereseti kérelmében foglaltaknak nem tenne eleget, úgy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. § (2) bekezdés g) pontja alkalmazásával változtassa meg a határozatokat és a terhére rótt kétszeres illetékfizetési kötelezettséget egyszeres illetékfizetési kötelezettségre változtassa.

Fenntartotta azon álláspontját, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja a regisztrációs igazolással rendelkező személy számára mezőgazdasági célra történő hasznosítást ír elő kötelezettségként, nem pedig saját használatot. A termőföld haszonbérbe adása megfelel a mezőgazdasági célra történő hasznosításnak, figyelemmel arra, hogy haszonbérbe adás által biztosított a termőföld megművelése, a hasznosítás jogi fogalmát is kimeríti a haszonbérbe adás. A hasznosítás ugyanis felöleli a használat és a hasznok szedésének jogát, mint a tulajdonjognak két, egymástól elkülönült részjogosítványát, valamint ezen részjogosítványok másnak történő átengedését is. A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 99. §, 452. §, a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Föld.véd. tv.) 10. § (1) bekezdés, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 3. § 17. és 18. pontjai, a termőföldről szóló 1994. évi LIV. törvény 36. § rendelkezéseit is megjelölte keresetét alátámasztó jogszabályhelyekként.

Az elsőfokú ítélet

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.

Indokolása szerint a felek közötti jogvita abban állt, hogy amennyiben a regisztrációs igazolással rendelkező magánszemély, egyéni vállalkozó a termőföld vásárlástól számított öt éven belül a termőföldet haszonbérbe adja, megvalósul-e a mezőgazdasági célra történő hasznosítás törvényi feltétele.