ÍH 2011.168 SZÉKHELYÁTHELYEZÉS MÁS UNIÓS ÁLLAMBA - SZEMÉLYES JOG MEGVÁLTOZTATÁSÁVAL TÖRTÉNŐ SZÉKHELYÁTHELYEZÉS - CARTESIO-ÜGY

A magyar jogi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy egy magyar gazdasági társaság - a cég megszűnése és végelszámolása nélkül - közvetlenül átalakuljon egy másik uniós tagállami társasággá, így téve át székhelyét oda.

A személyes jog megváltoztatásával történő székhelyáthelyezés a hazai jog megfelelő rendelkezése hiányában jelenleg nem megengedett [Ctv. 7. §, 7/B. §, Európai Bíróság Cartesio-ügyben hozott döntése 110, 111, 112. pont].

Az E. Ingatlankezelő Korlátolt Felelősségű Társaság 2009. augusztus 29-én változásbejegyzési kérelmet terjesztett elő a Fejér Megyei Bíróságon mint Cégbíróságon, kérve székhelyének Ausztriába, Bad Kleinkircheimbe való áthelyezését.

Az elsőfokú bíróság hiánypótlásra felhívó végzésében írt tájékoztatásra figyelemmel a társaság hivatkozott az Európai Bíróság C-210/06. számú, a Cartesio Oktató és Szolgáltató Betéti Társaság (Cartesio) ügyében hozott ítéletére, amelyben kifejtettekből az is következik, hogy székhelyáthelyezésnek helye lehet más tagállamba akkor, ha a társaság lemond a személyes jogáról, s így székhelyét úgy teheti át, hogy nem kell a nyilvántartás szerinti országban megszűnnie és lefolytatnia a végelszámolási eljárást.

Az elsőfokú bíróság - a hiánypótlási eljárást követően - a cég 2009. augusztus 29-én benyújtott változásbejegyzési kérelmét végzésével elutasította. Határozata indokolása szerint az Európai Bíróságnak a Cartesio-ügyben kifejtett indokolása értelmében elvileg lehetőség volna a társaság kérelmének a teljesítésére, azonban a magyar jogszabályok ezt nem teszik lehetővé, mivel nincs jogszabály a nemzetközi székhelyáthelyezésre, sem arra, miként alkalmazható a magyar jog (társasági jog, cégjog, adójog, munkajog) a külföldi székhelyű társaságra. Álláspontja szerint a társaság a letelepedés szabadságát akkor gyakorolhatja, ha létezik; ha személyes jogáról lemond, a működés helye szerinti államban már nem létezőnek minősül, ezért nem alkalmazhatóak rá a nyilvántartás szerinti állam szabályai, tehát nem kérheti a székhelyének az áthelyezését sem, amíg pedig nem mond le, addig a magyar szabályokat kell alkalmazni, s emiatt a cégjegyzékből nem törölhető. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a 2006. évi V. tv. (Ctv.) 7. §-ában (helyesen: 7/B. §) írtak olyan új szabályozás, amely lehetővé teszi a központi ügyintézési hely más tagállamba történő áthelyezését, s ezáltal a cég ténylegesen más tagállamban működik, de bejegyzett irodája marad, ezáltal megőrzi a honosságát és szerepel a magyar cégjegyzékben. E szabály megengedi a cég más tagállamban történő működését anélkül, hogy a bejegyzés helye szerinti államban meg kellene szűnnie. A hatályos jogi szabályozás tehát lehetőséget ad más tagállamban történő működésre - ezt azonban a cég a bíróság felhívása ellenére nem kérte - a társaság helytelenül értelmezi az Európai Bíróság ítéletét, ugyanis a hatályos jog nem akadályozza a társaság más tagállamban történő működését.

A végzés ellen a társaság fellebbezést terjesztett elő, a határozatnak a kérelem szerinti megváltoztatása, a székhely áttételéről való rendelkezés iránt. Előadta, hogy az Európai Bíróság a Cartesio-ügyben hozott ítélete kapcsán kifejezetten kitért arra, hogy a székhely áthelyezésének azon esetét, amikor a társaság meg kívánja tartani eredeti tagállambeli joga szerinti minőségét, meg kell különböztetni attól az esettől, amikor az egyik tagállamban létrejött társaság a személyes jog megváltoztatásával kívánja a székhelyét a másik tagállamba áthelyezni, tehát azon tagállam joga szerinti társasági formába alakul át, amelyik tagállamba a székhelyét áthelyezi. Előadta továbbá, hogy a társaság a 3/2009. (VII. 31.) számú taggyűlési határozatában vállalta, hogy a székhelyének áthelyezésével a magyar jog szerinti társasági minőségéről lemond, és átalakul az osztrák jog szerinti társasággá, az osztrák jogszabályoknak megfelelően, ennek lehetőségéről előzetesen az osztrák hatóságoknál a társaság tagjai érdeklődtek, és az osztrák hatóságok késznek mutatkoztak a társaság Ausztriában való fogadására, s erre vonatkozóan előkészületeket tettek. A társaság valóban nem kívánt élni az elsőfokú bíróság felhívásával, miszerint a központi ügyintézés helyét helyezze át Ausztriába, Magyarországon a tevékenységével fel kíván hagyni, a tulajdonosok számára fontos, hogy minden törés nélkül - végelszámolás és újra alakulás nélkül - ugyanez a társaság Ausztriában folytathassa a tevékenységét.

A fellebbezés nem megalapozott.

Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az E. Ingatlankezelő Korlátolt Felelősségű Társaság (E. Kft.) változásbejegyzés iránti kérelme megalapozatlan, mivel a cég székhelyének Magyarországról Ausztriába, Bad Kleinkircheimbe történő áthelyezésére a személyes jogának megváltoztatásával, a magyar társasági jog szabályai alapján, nincs törvényes lehetőség.

Az E. Kft. a magyar jog szerint (a gazdaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv.) létrejött korlátolt felelősségű társaság, a társaságot 2004. május 14-én jegyezték be a cégjegyzékbe, a székhelye Magyarországon D. városban található.

A társaság létrehozásakor irányadó 1997. évi CXLIV. tv. (régi Gt.) 1. §-ának (1) bekezdése kimondta; ez a törvény szabályozza a Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaságok alapítását, szervezetét és működését, a társaságok alapítóinak, illetve tagjainak (részvényeseinek) jogait, kötelezettségeit, továbbá felelősségét, valamint a gazdasági társaságok átalakulását, egyesülését, szétválását (a továbbiakban együtt: átalakulás) és jogutód nélküli megszűnését.

A régi Gt. 11. §-a a társasági szerződés kötelező tartalmi elemeiről rendelkezik, a 11. §-ának a) pontja előírja, hogy a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) meg kell határozni a gazdasági társaság cégnevét és székhelyét.

A cég jogalanyiságát a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv. (régi Ctv.) akként fogalmazta meg, hogy a cég az a gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pont], illetve egyéb gazdálkodó jogalany (továbbiakban együtt: jogalany), amely - ha a cég vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre, üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából. Törvény más célra alapított jogalany cégnyilvántartásba való bejegyzését is előírhatja [1. § (1) bekezdés]. A cég cégneve alatt szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket [1. § (2) bekezdés].