A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20391/2007/4. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1952. évi 4. törvényerejű rendelet 1. §, 1991. évi XXVI. törvény 15. §] Bírók: Fülöp Györgyi, Lévainé dr. Szakács Mária, Sághy Mária

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék P.22152/2005/24., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20391/2007/4.*, Kúria Pfv.21987/2007/5. (BH+ 2009.5.216)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.391/2007/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Balázs László Tibor ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Rózsa Erzsébet jogtanácsos által képviselt I.rendű alperes neve, a dr. Brolly Tamás ügyvéd által képviselt II. rendű alperes neve(II.rendű alperes címe), a személyesen eljárt III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe), a Tóth Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Tóth Károly ügyvéd által képviselt IV.rendű alperes neve (IV. rendű alperes címe), V. rendű alperes neve (V. rendű alperes címe), a személyesen eljárt VI.rendű alperes neve (VI.rendű alperes címe), VII.rendű alperes neve (VII.rendű alperes címe) és dr. Tóth Károly ügyvéd által képviselt VIII.rendű alperes neve (VIII.rendű alperes címe) alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Fejér Megyei Bíróság 2006. december 11. napján kelt P.22.152/2005/24. számú ítélete ellen a felperes részéről 25. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - 15 nap alatt - az I. rendű alperesnek 120.000 (Egyszázhúszezer) forint, a II. rendű alperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint, valamint együttesen a IV., V. és VIII. rendű alpereseknek 60.000 (Hatvanezer) forint fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 900.000 (Kilencszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes öröklés útján lett tulajdonosa a ... számú telekkönyvi betétbe ... hrsz. és ... hrsz. alatt felvett ingatlanoknak, továbbá a ... számú telekkönyvi betétbe ..., ..., ..., ... és ... hrsz. alatt felvett és a ... számú telekkönyvi betétbe ... hrsz. alatt felvett ingatlanok ½ illetőségének. A felperes ingatlanait és ingatlanhányadait az egyes házingatlanok állami tulajdonba vételéről szóló 1952. évi 4. törvényerejű rendelet (tvr.) alapján - kártalanítás nélkül - állami tulajdonba vették. A különböző megosztások, területátjegyzések, helyrajzi szám változások következtében kialakult, ..., ..., ..., ..., ..., ... és ... hrsz.-ú ingatlanok tulajdonosai a II-VIII. rendű alperesek.

A felperes - a rendszerváltozás után - saját és leszármazotti jogon - ingatlanok és egyéb értéktárgyak után kárpótlási igényt terjesztett elő. A részleges kárpótlást megállapító jogerős határozat bírósági felülvizsgálatát kérte azon a címen, hogy a kapott kárpótlás sem mértékét, sem módját tekintve nem felel meg a Párizsban 1947. február 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában hozott 1947. évi XVIII. törvényben (Párizsi Békeszerződés) foglalt elveknek. A perben a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 1998. december 10-én meghozott 60.Kf.33.263/1998/2. számú ítéletével a Pesti Központi Kerületi Bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta.

A felperes többször módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a keresetében megjelölt ingatlanok a tulajdonát képezik, és az államosítást követően az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett alperesek tulajdonukat nem tulajdonostól, illetve jogcím nélkül szerezték. Az eredeti állapot helyreállításának lehetetlensége folytán az I. rendű alperest az ingatlanok jelenlegi forgalmi értéke 2/3 arányú megfizetésére kérte kötelezni, az 1947. évi XVIII. törvény 26-27. cikkének a rendelkezésére figyelemmel. Az ingatlanok összértékét a 2006. október 5-ei árfolyam alapján 6.888.350.250 forintban azaz 31.902.326 USD-ban határozta meg. A II-VIII. rendű alpereseket a kereset tűrésére kérte kötelezni. Perköltséget kizárólag az I. rendű alperestől igényelt. Kereseti előadása szerint az egykori ... hrsz.-ú ingatlant a későbbi ingatlankezelő 1945. szeptember 29-étől jogcím nélküli kiutalás alapján az államosított ... Szövetkezet használatába adta. A ... hrsz.-ú ingatlant a községi elöljáróság 1947-ben - a tulajdonos jogi képviselőjének tiltakozása ellenére - ismeretlen jogcímen kiutalta két magánszemélynek, és - bár ügygondnoka útján 1957. augusztus 19-én kérelmezte tulajdonjogának helyreállítását - a községi tanács végrehajtó bizottsága kérelmét elutasította azon a címen, hogy a megdöntött társadalmi rend kizsákmányolójának minősül. Álláspontja szerint az államosítási jegyzék jogszabályellenesen utalt a tvr. 1. § (1) bekezdés a) pontjára - mivel az ingatlanokat a felperes nem hasznosította bérbeadás útján - és mivel 18 éves kora óta géplakatosként dolgozott - nem minősülhetett a tvr. 1. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kizsákmányolónak sem. Sérelmezte, hogy a II. rendű alperesi jogelőd "földrendezés" címén szerzett tulajdonjogot. A ..., ..., ..., ... és ... hrsz. alatt nyilvántartott és a .... számú tkv-i betétben lévő, eredetileg ... hrsz.-ú ingatlanban megvolt többségi részét úgyszintén törvénytelenül államosították 1963-ban, az ezekből az .... számú telekkönyvi betétbe átjegyzett területrészeket már 1947 óta tulajdonosként használta az államosítás utáni tulajdonos, ... A ... számú telekkönyvi betétbe felvett ingatlana 1960-ban került állami tulajdonba, majd a megosztás után kialakult ingatlanrészt átjegyezték a ... számú betétbe. A telekmegosztások és területátjegyzések következtében az államosításból kimaradt ... és ... hrsz. alatti, a ... számú betétbe átjegyzett ingatlanokat tényleges jogcím nélkül adták ... és felesége ... tulajdonába. Jogi álláspontja szerint a felsorolt ingatlanok nem tartoztak a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (Kpt.) hatálya alá. Mivel tulajdonától jogellenesen fosztották meg, megilleti a tulajdon helyreállítása.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a Párizsi Békeszerződés nem magánjogi, hanem nemzetközi megállapodás volt, következésképp magánjogi jogviszonyt nem hozott létre a felperes és az I. rendű alperes között. A felperes a Kpt. és a végrehajtására kiadott 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet (Kormányrendelet) alapján egyébként kárpótlásban részesült.

A II. rendű alperes is a kereset elutasítását indítványozta.

A III. rendű alperes, az ingatlan-nyilvántartás közhitelességére hivatkozva kérte a kereset elutasítását.

A IV., V. és VIII. rendű alperesek érvelése szerint a felperes csak a Kpt. 2. § (1) bekezdése és a 2. számú melléklete szerint igényelhet kárpótlást.

A VI-VII. rendű alperesek érdemi nyilatkozatot nem tettek.