62016CJ0267[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2018. január 23. Albert Buhagiar és társai kontra Minister for Justice. A Supreme Court of Gibraltar (Egyesült Királyság) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Az uniós jog területi hatálya - Az EUMSZ 355. cikk 3. pontja - A Dán Királyság, Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozásának feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmány - 29. cikk - Az I. melléklet I. részének 4. pontja - Gibraltár kizárása az Európai Unió vámterületéről - Hatály - 91/477/EGK irányelv - Az 1. cikk (4) bekezdése - A 12. cikk (2) bekezdése - II. melléklet - Európai tűzfegyvertartási igazolvány - Vadászati és sportlövészeti tevékenységek - Gibraltár területére való alkalmazhatóság - Átültetési kötelezettség - Hiány - Érvényesség. C-267/16. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2018. január 23. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Az uniós jog területi hatálya - Az EUMSZ 355. cikk 3. pontja - A Dán Királyság, Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozásának feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmány - 29. cikk - Az I. melléklet I. részének 4. pontja - Gibraltár kizárása az Európai Unió vámterületéről - Hatály - 91/477/EGK irányelv - Az 1. cikk (4) bekezdése - A 12. cikk (2) bekezdése - II. melléklet - Európai tűzfegyvertartási igazolvány - Vadászati és sportlövészeti tevékenységek - Gibraltár területére való alkalmazhatóság - Átültetési kötelezettség - Hiány - Érvényesség"

A C-267/16. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Supreme Court of Gibraltar (Gibraltár legfelsőbb bírósága) a Bírósághoz 2016. május 13-án érkezett, 2016. május 6-i határozatával terjesztett elő az

Albert Buhagiar és társai kérelme alapján

The Queen

és

a Minister for Justice között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, A. Tizzano elnökhelyettes, R. Silva de Lapuerta, M. Ilešič (előadó), A. Rosas és C. G. Fernlund tanácselnökök, Juhász E., A. Borg Barthet, M. Safjan, D. Šváby, M. Berger, E. Jarašiūnas és M. Vilaras bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2017. május 16-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- A. Buhagiar és társai képviseletében L. Baglietto QC és C. Bonfante barrister,

- a Minister for Justice képviseletében M. Llamas QC és Y. Sanguinetti barrister,

- az Egyesült Királyság kormánya képviseletében G. Brown és C. Brodie, meghatalmazotti minőségben, segítőik: M. Demetriou QC és M. Birdling barrister,

- az Európai Parlament képviseletében P. Schonard, R. van de Westelaken és I. McDowell, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Unió Tanácsa képviseletében S. Petrova, E. Moro és I. Lai, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében E. Manhaeve, K. Mifsud-Bonnici, E. White és G. Braga da Cruz, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2017. szeptember 12-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Dán Királyság, Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozásának feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 1972. L 73., 14. o.; a továbbiakban: az 1972. évi csatlakozási okmány) I. melléklete I. része 4. pontjával összefüggésben értelmezett 29. cikkének értelmezésére, valamint a 2008. május 21-i 2008/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2008. L 179., 5. o.) módosított, a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló, 1991. június 18-i 91/477/EGK tanácsi irányelv (HL 1991. L 256., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 11. kötet, 3. o.; helyesbítés: HL 2009. L 14., 12. o.; a továbbiakban: 91/477 irányelv) 12. cikke (2) bekezdésének értelmezésére és érvényességére vonatkozik.

2 E kérelmet Albert Buhagiar, valamint hat másik felperes (a továbbiakban: A. Buhagiar és társai) és a Minister for Justice (Gibraltár igazságügyi minisztere, a továbbiakban: miniszter) között, az A. Buhagiar és társai európai tűzfegyvertartási igazolvány (a továbbiakban: igazolvány) iránti kérelmének a miniszter általi elutasítása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

3 Az 1972. évi csatlakozási okmány 28. cikke a következőképpen rendelkezik:

"[Az európai uniós] intézményeknek azon jogi aktusai, amelyek az EGK-Szerződés II. mellékletében felsorolt termékekre, valamint azokra a termékekre vonatkoznak, amelyeknek [az Unióba] történő behozatala esetén a közös agrárpolitika végrehajtásaként egyedi szabályokat kell alkalmazni, valamint a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolására vonatkozó jogi aktusok nem alkalmazhatók Gibraltárra, kivéve ha a Tanács, a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag eljárva, másként rendelkezik."

4 Ugyanezen csatlakozási okmány 29. cikke szerint "[a]z ezen okmány I. mellékletében felsorolt jogi aktusokat a mellékletben meghatározott módon ki kell igazítani".

5 Az említett csatlakozási okmány I. mellékletében - amely az előző pontban említett felsorolást tartalmazza - található a "Vámjogszabályok" címet viselő I. rész. E rész 4. pontja az [Unió] vámterületének meghatározásáról szóló, 1968. szeptember 27-i 1496/68/EGK tanácsi rendelethez (HL 1968. L 238., 1. o.) fűzött módosításokat sorolja fel. Ez utóbbi rendelet 1. cikkének helyébe így a következő szöveg lépett: "Az [Unió] vámterülete a következő területekre terjed ki: [...]

- Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának területe, valamint a Csatorna-szigetek és a Man-sziget."

6 Az 1972. évi csatlakozási okmány I. mellékletének "Kereskedelempolitika" című VIII. része az országoknak az 1970. szeptember 29-i 1984/70/EGK tanácsi rendelettel (HL 1970. L 218., 1. o.), az 1971. március 30-i 724/71/EGK tanácsi rendelettel (HL 1971. L 80., 3. o.), az 1971. május 25-i 1080/71/EGK tanácsi rendelettel (HL 1971. L 116., 8. o.), az 1971. július 2-i 1429/71/EGK tanácsi rendelettel (HL 1971. L 151., 8. o.) és az 1971. november 8-i 2384/71/EGK tanácsi rendelettel (HL 1971. L 249., 1. o.) módosított, a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó közös szabályokról szóló, 1970. május 25-i 1025/70/EGK tanácsi rendelet (HL 1970. L 124., 6. o.) II. mellékletében szereplő felsorolását új listával váltotta fel, amely nem tartalmazta Gibraltárt.

7 Az 1972. évi csatlakozási okmány II. mellékletének szintén "Kereskedelempolitika" címet viselő VI. része az 1025/70 rendelettel kapcsolatban a következőképpen rendelkezik:

"A Gibraltárnak a II. mellékletből való törlésére vonatkozó problémát olyan módon kell megoldani, hogy Gibraltár [az Unió] importliberalizációs rendszerét illetően ugyanabban a helyzetben legyen, mint a csatlakozás előtt."

8 A 91/477 irányelvnek az alapügy tényállásának idején alkalmazandó változata az Uniónak az ENSZ Közgyűlés által a 2001. június 8-i 55/255 határozatban elfogadott, az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményéhez csatolt, a tűzfegyverek, azok részei és alkatrészei, valamint a lőszerek tiltott előállítása és kereskedelme elleni fellépésről szóló jegyzőkönyvhöz való csatlakozása után a 2008/51 irányelv által a 91/477 irányelv eredeti szövegéhez fűzött módosítások eredményeként alakult ki. A 2008/51 irányelvet az EK 95. cikk (1) bekezdése alapján fogadták el, amely tartalmilag lényegében megegyezik az EGK-Szerződés 100a. cikkének (1) bekezdésével - amelyen a 91/477 irányelv alapul -, valamint a jelenleg hatályos EUMSZ 114. cikk (1) bekezdésével.

9 A 91/477 irányelv második-hetedik preambulumbekezdése így szól:

"mivel az Európai Tanács 1984. június 25-én és 26-án Fontainebleau-ban tartott ülésén kifejezetten célul tűzte ki minden rendőrségi eljárás és vámalakiság eltörlését a Közösség belső határain;

[...] mivel a belső piac megvalósításáról szóló fehér könyvében a Bizottság kifejtette, hogy a szállított áruk biztonságára és a személyekre vonatkozó ellenőrző intézkedések eltörlése következtében a fegyverekre vonatkozó jogszabályokat is össze kell hangolni;

mivel a fegyverek tartására vonatkozó ellenőrző intézkedéseknek a Közösség belső határain történő eltörlése szükségessé teszi hatékony szabályok alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a tagállamokon belül a tűzfegyverek megszerzésének és tartásának, valamint azok más tagállamba történő szállításának ellenőrzését [...]

mivel e szabályok következtében a tagállamok közötti kölcsönös bizalom a közbiztonság védelme területén nagyobb lesz, ha azokat részlegesen összehangolt jogszabályok támasztják alá; mivel ezért célszerű meghatározni azokat a tűzfegyver-kategóriákat, amelyek magánszemélyek által történő megszerzését és tartását tiltani kell, vagy engedélyhez, illetve bejelentéshez kell kötni;

mivel alapvetően tiltani kell az egyik tagállamból a másikba fegyver birtokában történő átlépést; mivel az ettől való eltérés csak abban az esetben fogadható el, ha olyan eljárást vezetnek be, amely lehetővé teszi a tagállamok értesítését arról, hogy tűzfegyvert kívánnak területükre bevinni;

mivel mindamellett mégis rugalmasabb szabályokat kellene hozni a vadászat és céllövészet [helyesen: sportlövészet] vonatkozásában a személyek szabad mozgása szükségesnél nagyobb mértékű korlátozásának elkerülése érdekében".

10 Ezen irányelv 1. cikke értelmében:

"(1) Ezen irányelv alkalmazásában »tűzfegyver«: minden olyan hordozható csöves lőfegyver, amely egy gyúlékony hajtóanyag segítségével egy vagy több töltényt, golyót vagy lövedéket lő ki, azt ennek kilövésére tervezték, vagy átalakítható erre a célra [...]. A tűzfegyverek besorolását az I. melléklet II. része tartalmazza.

[...]

(1d) Ezen irányelv alkalmazásában a »felkutatás«: a tűzfegyverek és, ahol lehetséges, a tűzfegyverdarabok és a lőszerek rendszeres nyomon követése a gyártótól a vásárlóig [...]

[...]

(2) Ezen irányelv alkalmazásában a »kereskedő«: minden olyan természetes vagy jogi személy, akinek a kereskedelmi vagy üzleti tevékenysége [...] tűzfegyverek, tűzfegyverdarabok, illetve lőszerek gyártásából, kereskedelméből, cseréjéből, bérbeadásából, javításából vagy átalakításából áll.

[...]

(4) Az [»igazolványt«] kérelemre a tagállamok hatóságai bocsátják ki a tűzfegyvert jogszerűen megszerző vagy tartó személy számára. Legfeljebb öt évre érvényes, amely meghosszabbítható, és tartalmaznia kell a II. mellékletben meghatározott információkat. Az [...] igazolvány olyan át nem ruházható okmány, amelybe fel kell jegyezni a birtokosa által tartott és használt tűzfegyver vagy tűzfegyverek adatait. Az igazolványnak mindig a tűzfegyvert használó személy birtokában kell lennie. A tulajdonosváltozást vagy a tűzfegyverek jellemzőiben bekövetkezett változásokat, valamint a tűzfegyver elvesztését vagy ellopását az igazolványban fel kell tüntetni."

11 Az említett irányelv 4. cikkének szövege a következő:

"(1) A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi forgalomba hozott tűzfegyvert vagy tűzfegyverdarabot ezzel az irányelvvel összhangban megjelöljenek és nyilvántartásba vegyenek, vagy pedig, hogy hatástalanítsanak.

[...]

(4) A tagállamok [...] biztosítják egy [...] számítógépes nyilvántartási rendszer létrehozatalát és üzemeltetését, amely garantálja a hatáskörrel rendelkező hatóságok hozzáférését minden olyan nyilvántartási rendszerhez, amely minden egyes, ezen irányelv hatálya alá tartozó tűzfegyver információit tartalmazza. [...]

[...]

(5) A tagállamok biztosítják, hogy az összes tűzfegyver bármely időpontban kapcsolható legyen a tulajdonosához. [...]"

12 A 91/477 irányelv 4a. cikke értelmében:

"A 3. cikk sérelme nélkül, a tagállamok tűzfegyverek megszerzését és tartását csak olyan személyek számára engedik meg, akik engedéllyel rendelkeznek, illetve, a »C« és »D« kategória esetében, kifejezetten engedélyt kaptak ilyen tűzfegyverek megszerzésére és tartására a nemzeti jogszabályokkal összhangban."

13 Ezen irányelv 5. cikke a következőket írja elő: "A 3. cikk sérelme nélkül, a tagállamok a tűzfegyverek megszerzését és tartását csak olyan személy számára engedélyezik, akinek megfelelő indoka van erre, és aki: A tagállamok visszavonhatják a tűzfegyvertartási engedélyt, ha a megadásának alapjául szolgáló feltételek bármelyike már nem áll fenn. [...]"

a) betöltötte legalább a 18. életévét, kivéve a vadászatra és céllövészetre [helyesen: sportlövészetre] használt tűzfegyverek nem vásárlás útján történő megszerzését és tartását, feltéve hogy ebben az esetben a 18 évnél fiatalabb személy szülői engedéllyel rendelkezik [...]

b) nem valószínűsíthető, hogy veszélyt jelent önmagára, a közrendre vagy a közbiztonságra. Szándékos, erőszakos bűncselekmény miatti elmarasztaló ítélet az ilyen veszélyre utaló jelnek minősül.

14 Ezen irányelv 6. cikkének szövege a következő:

"A tagállamok megtesznek minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy megtiltsák az A kategóriába sorolt tűzfegyverek és lőszerek megszerzését és birtoklását. [...]

[...]"

15 Az említett irányelv 7. cikke értelmében:

"(1) Senki nem szerezhet B kategóriába sorolt tűzfegyvert egy tagállam területén anélkül, hogy arra az adott tagállam engedélyt adott volna.

[...]

(2) Senkinek a birtokában nem lehet B kategóriába sorolt tűzfegyver egy tagállam területén anélkül, hogy az adott tagállam arra engedélyt adott volna. Ha ez a személy egy másik tagállamban honos személy, a másik tagállamot erről tájékoztatni kell.

[...]"

16 Ugyanezen irányelv 8. cikke előírja:

"(1) Senkinek a birtokában nem lehet C kategóriába sorolt tűzfegyver, kivéve ha bejelentette annak a tagállamnak hatóságainál, amelyben az adott tűzfegyver található.

[...]

(3) Ha egy tagállam a területén megtiltja, vagy engedélyhez köti egy B, C vagy D kategóriába sorolt tűzfegyver megszerzését és tartását, erről tájékoztatja a többi tagállamot, amelyek a 12. cikk (2) bekezdése értelmében ilyen tűzfegyverre vonatkozóan általuk kibocsátott [igazolványban] ezt a tényt egyértelműen feltüntetik."

17 A 91/477 irányelv 11. cikke a következőképpen szól:

"(1) A 12. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül tűzfegyvereket egyik tagállamból egy másikba csak az alábbi bekezdésekben rögzített eljárás betartásával lehet átvinni. Ezek az előírások vonatkoznak csomagküldő kereskedés során történő eladást követő tűzfegyverszállításra is.

[...]

(3) [A tűzfegyverek szállítása] esetén valamennyi tagállam megadhatja a kereskedőknek azt a jogot, hogy a (2) bekezdésben említett előzetes engedély nélkül tűzfegyvert vigyenek át területükről egy másik tagállamban letelepedett kereskedő számára. E célból egy legfeljebb három évre szóló engedélyt bocsátanak ki, amelyet indokolt határozattal bármikor felfüggeszthetnek vagy visszavonhatnak. [...]

[...]"

18 Ezen irányelv 12. cikke értelmében:

"(1) Ha a 11. cikkben előírt eljárást nem alkalmazzák, nem megengedett a tűzfegyver birtoklása két vagy több tagállamon keresztül történő utazás során, kivéve, ha az érintett személy megszerezte a tagállamok mindegyikének engedélyét.

A tagállamok egy vagy több útra vonatkozóan maximum egyéves időtartamra adhatnak ilyen engedélyt, amely meghosszabbítható. Ezeket az engedélyeket be kell jegyezni az [igazolványba], amelyet minden alkalommal be kell mutatni, amikor a tagállamok hatóságai kérik."

(2) "Az (1) bekezdésben foglaltak ellenére [helyesen: foglaltaktól eltérően], a vadászok a »C« és »D« kategóriára, valamint a céllövők [helyesen: sportlövészek] a »B«, »C« és »D« kategóriára vonatkozóan előzetes engedély nélkül tarthatnak egy vagy több, e kategóriákba sorolt tűzfegyvert, ha tevékenységük folytatása céljából átutaznak két vagy több tagállamon, feltéve hogy rendelkeznek az érintett tűzfegyvert vagy tűzfegyvereket felsoroló [igazolvánnyal], és feltéve hogy megfelelően meg tudják indokolni utazásukat, különösen meghívónak vagy a céltagállamban történő vadászati vagy céllövészeti [helyesen: sportlövészeti] tevékenységük egyéb igazolásának bemutatásával.

A tagállamok nem köthetik az [...] igazolvány elfogadását semmiféle díj, illetve illeték megfizetéséhez.

Ugyanakkor, ez az eltérő rendelkezés nem vonatkozik olyan tagállamba történő utazásokra, amely megtiltotta a kérdéses tűzfegyver megszerzését és tartását, vagy amely - a 8. cikk (3) bekezdése alapján - engedélyhez köti azt; ebben az esetben egy ilyen irányú egyértelmű nyilatkozatot kell az [igazolványba] bejegyezni.

[...]"

19 Az említett irányelv I. melléklete II. részének A. pontja az alábbi besorolás szerint sorolja fel a tárgyakat: "A kategória - Tiltott tűzfegyverek", "B kategória - Engedélyhez kötött tűzfegyverek", "C kategória - Bejelentéshez kötött tűzfegyverek" és "D kategória - Egyéb tűzfegyverek", amelyeket így főszabály szerint ugyanezen irányelv értelmében "tűzfegyvernek" kell tekinteni.

20 A 91/477 irányelv II. melléklete jelöli meg azokat az információkat, amelyeknek az igazolványban szerepelniük kell, valamint azt, hogy az igazolványnak tartalmaznia kell a következőt:

"»Az igazolvánnyal az említett A, B vagy C kategóriába sorolt tűzfegyver vagy tűzfegyverek birtokában egy másik tagállamba történő beutazás akkor lehetséges, ha ezen tagállam hatóságai erre vonatkozóan előzetesen engedélyt, illetve engedélyeket adtak. Ezt az engedélyt vagy ezeket az engedélyeket az igazolványban fel lehet tüntetni.

A fent említett előzetes engedély alapvetően nem szükséges egy C vagy D kategóriájú tűzfegyverrel vadászaton történő részvétel céljából történő utazáshoz, vagy B, C vagy D kategóriájú tűzfegyverrel céllövészeten történő részvétel céljából [helyesen: sportlövészeti célból] történő utazáshoz azzal a feltétellel, hogy az utazó rendelkezik [igazolvánnyal], és meg tudja indokolni az utazás célját.«

Amennyiben egy tagállam arról tájékoztatta [az ezen irányelv] 8. cikk[ének] (3) bekezdése szerint a többi tagállamot, hogy megtiltja, vagy engedélyhez köti bizonyos B, C vagy D kategóriájú tűzfegyverek birtoklását, az alábbi nyilatkozatok egyikét is csatolni kell:

»Tilos a ... [az érintett állam(ok)] területére a ... tűzfegyverrel [azonosító] történő utazás.«

»[Az érintett állam(ok)] területére a ... tűzfegyverrel [azonosító] történő utazás engedélyhez kötött.«"

21 A 2008/51 irányelv (1) preambulumbekezdése így szól:

"A [91/477] irányelv kísérő intézkedést hozott létre a belső piac számára. Egyensúlyt teremt egyrészről az egyes tűzfegyvereknek [az Unión] belüli bizonyos fokú szabad mozgását biztosító kötelezettségvállalás, másrészről e szabadságnak az ilyen jellegű termékeknek megfelelő biztonsági garanciák alkalmazásával történő ellenőrzésének szükségessége között."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

22 A. Buhagiar és társai a Gibraltar Target Shooting Association sportlövészeti egyesület tagjai. 2015. május 19-én A. Buhagiar az említett egyesület elnökeként levelet küldött a miniszternek, és igazolvány kiállítását kérte az alapeljárás felpereseinek mindegyike részére.

23 2015. június 2-án a miniszter azt válaszolta, hogy mind az Európai Bizottság, mind az Egyesült Királyság kormányának azon álláspontjára tekintettel, miszerint a 91/477 irányelv - mivel az az áruk szabad mozgásának megkönnyítésére irányul - Gibraltár területére nem alkalmazandó, a gibraltári kormány úgy határozott, hogy annak átültetését nem hajtja végre. Következésképpen a miniszter azt válaszolta, hogy nem tudja kiállítani a kért igazolványokat. A. Buhagiar és társai ezen elutasítás nyomán a Supreme Court of Gibraltarhoz (Gibraltár legfelsőbb bírósága) fordultak.

24 E bíróság szerint az EUMSZ 355. cikk 3. pontja értelmében az uniós jogot - az 1972. évi csatlakozási okmány 28-30. cikkében előírt kivételek figyelembevételével - Gibraltár területére teljes mértékben alkalmazni kell. E csatlakozási okmány 29. cikkének és I. melléklete I. része 4. pontjának együttes alkalmazása alapján Gibraltár nem része az Unió vámterületének, és a Bíróság e tekintetben már pontosította, hogy Gibraltár területén kizárt azon irányelvek alkalmazása, amelyek jogalapja az EUMSZ 114. vagy EUMSZ 115. cikk, és amelyek elsődleges célja az áruk szabad mozgása.

25 Mindazonáltal az alapeljárás felperesei először is azt állítják, hogy az 1972. évi csatlakozási okmányban előírt - megszorítóan értelmezendő - kizárások céljára tekintettel az áruk szabad mozgásával kapcsolatos azon uniós jogi intézkedéseket, amelyek ezen kizárások céljával nem ellentétesek, Gibraltár területére alkalmazni kell. Ugyanez a helyzet a 91/477 irányelvnek az igazolvánnyal kapcsolatos, a vadászok és a sportlövészek javát szolgálni hivatott rendelkezései esetében, mivel az ilyen dokumentumot e személyeknek kizárólag a sporteseményeken való részvétel érdekében egyik tagállamból a másikba történő utazás céljából állítják ki. Az igazolvány kiállítása nem kapcsolódik az általa érintett árukra, azaz a tűzfegyverekre vonatkozó kereskedelmi ügyletekhez.

26 Az alapeljárás felperesei ezt követően előadják, hogy a 91/477 irányelv igazolvánnyal kapcsolatos rendelkezéseinek célja annak elősegítése, hogy a szolgáltatásokat a vadászok és sportlövészek a tagállamok között szabadon nyújthassák és vehessék igénybe. Ez alapján e rendelkezések alkalmazandók Gibraltár területére, ami az illetékes hatóságok számára azzal a kötelezettséggel jár, hogy át kell ültetniük azokat valamely, e területen alkalmazandó nemzeti jogi aktusba. Ennek az átültetésnek a hiánya hátrányos megkülönböztetést keletkeztet a gibraltári lakóhelyű vadászokkal és sportlövészekkel szemben, akiknek többletköltségeket kell viselniük, és késedelmes ügyintézést kell elszenvedniük, amikor a tűzfegyvereikkel vadászati és sportlövészeti eseményeken és versenyeken való részvétel céljából az Unióban utaznak, ami sérti az EUMSZ 56. cikket. Az ilyen vonatkozásban használt tűzfegyvereket nem kereskedelmi ügylet tárgyát képező áruknak, hanem az ilyen eseményekhez vagy versenyekhez szükséges sportfelszerelésnek kell tekinteni.

27 Végül A. Buhagiar és társai azt állítják, hogy a 91/477 irányelv igazolvánnyal kapcsolatos rendelkezései a személyek szabad mozgására vonatkoznak, ahogy ezt ezen irányelv hetedik preambulumbekezdése is megerősíti. E tekintetben az említett irányelvet téves jogalapra alapították, mivel azt az EGK-Szerződés 100a. cikkének (1) bekezdése alapján fogadták el. Ugyanis az EGK-Szerződés 100a. cikkének (2) bekezdése szerint, amelynek tartalma lényegében megegyezik az EK 95. cikk (2) bekezdésével és az EUMSZ 114. cikk (2) bekezdésével, e cikkek (1) bekezdései szerinti jogalkotási eljárás nem követhető a személyek szabad mozgásával kapcsolatos uniós aktusok elfogadásakor. Következésképpen az alapeljárás felperesei a 91/477 irányelv igazolvánnyal kapcsolatos rendelkezéseinek érvényességét, sőt az irányelv egészének érvényességét vitatják.

28 Ilyen körülmények között a Supreme Court of Gibraltar (Gibraltár legfelsőbb bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Amennyiben a [91/477 irányelvnek] az [igazolvánnyal] kapcsolatos rendelkezései csak az áruk szabad mozgására vonatkoznak, alkalmazhatók-e e rendelkezések ettől függetlenül [Gibraltár területére] azon az alapon, hogy nem kapcsolódik hozzájuk kereskedelmi ügylet, és ezért az 1972. évi csatlakozási okmányban Gibraltár számára biztosított eltérések hatályán kívül esnek?

2) A [91/477] irányelvnek az [igazolványra] vonatkozó rendelkezései a vadászok és sportlövészek tekintetében alkalmazandók-e [Gibraltár területére] azon az alapon, hogy azok a szolgáltatások szabad mozgására vonatkoznak?

3) A [91/477] irányelvnek az [igazolványra] vonatkozó rendelkezései a vadászok és sportlövészek tekintetében érvénytelenek-e azon az alapon, hogy a személyek szabad mozgására vonatkoznak, és ezért nem megfelelő jogalapra tekintettel fogadták el azokat?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

29 A kérdést előterjesztő bíróság az együttesen vizsgálandó három kérdésével a Bíróságtól azt kéri, hogy pontosítsa a Gibraltárnak az Unió vámterületéről történő - az 1972. évi csatlakozási okmány I. melléklete I. részének 4. pontjával összefüggésben értelmezett 29. cikke szerinti - kizárásának terjedelmét, és e vonatkozásban vizsgálja meg a 91/477 irányelvnek a vadászokat és a sportlövészeket érintő, igazolvánnyal kapcsolatos rendelkezéseinek Gibraltár területére való alkalmazhatóságának kérdését.

30 Elöljáróban elsőként az alapjogvita tárgyát, vagyis azt illetően, hogy elutasították az A. Buhagiarnak és társainak az igazolvány a célból történő kiállítására irányuló kérelmét, hogy azt a tűzfegyverek tagállamok közötti, vadászok és sportlövészek általi szállításának egyszerűsített eljárásában használják fel, pontosítani kell, hogy a 91/477 irányelv azon rendelkezése, amelyet szerintük Gibraltár területén át kellett volna ültetni, az az igazolvány e vonatkozásában történő alkalmazására irányuló rendelkezés, azaz ezen irányelv 1. cikkének (4) bekezdésével, valamint II. mellékletével összefüggésben értelmezett 12. cikkének (2) bekezdése. E két előbbi rendelkezés az igazolvány fogalmát és tartalmát határozza meg.

31 Másodszor, noha az uniós jog az EUMSZ 355. cikk 3. pontja értelmében főszabály szerint alkalmazandó Gibraltár területére, az 1972. évi csatlakozási okmány értelmében az Unió bizonyos jogi aktusainak ottani alkalmazása e terület különleges jogi helyzetére, különösen szabadkikötői jogállására tekintettel kizárt (lásd ebben az értelemben: 2005. július 21-iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C-349/03, EU:C:2005:488, 41. pont; 2017. június 13-iThe Gibraltar Betting and Gaming Association ítélet, C-591/15, EU:C:2017:449, 29. és 30. pont).

32 Amint azt a Bíróság már a 2003. szeptember 23-iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C-30/01, EU:C:2003:489) 59. pontjában megállapította, Gibraltárnak az Unió vámterületéről való, az 1972. évi csatlakozási okmány I. melléklete I. részének 4. pontjával összefüggésben értelmezett 29. cikke által előírt kizárása magában foglalja azt, hogy Gibraltár tekintetében nem alkalmazandók sem a Szerződésnek az áruk szabad mozgásához kapcsolódó rendelkezései, sem pedig a másodlagos uniós jogi rendelkezések, amelyek az áruk szabad mozgásával kapcsolatban az EK-Szerződés 94. és 95. cikkének - jelenleg az EUMSZ 114. és EUMSZ 115. cikk - megfelelően a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítésének biztosítására irányulnak.

33 E megállapítást nem gyengítette az a körülmény sem, hogy a jelen ítélet alapjául szolgáló ügyben szereplő irányelvek, amelyek elsődleges célja az volt, hogy felszámolják a tagállamok közötti árukereskedelem akadályait, és az említett 94. és 95. cikken alapultak, környezetvédelemmel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaztak, amely olyan jogterület, amelynek keretében az uniós jogszabályok főszabály szerint alkalmazandók Gibraltár területére (lásd e tekintetben: 2003. szeptember 23-iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C-30/01, EU:C:2003:489, 61. és 62. pont).

34 A Bíróság e tekintetben pontosította, hogy az ilyen irányelvek Gibraltár területére való alkalmazásának mellőzése nyilvánvalóan veszélyeztetheti az egyéb uniós politikák összhangját, mivel ezen irányelvek, noha járulékos jelleggel, ezen egyéb politikákhoz - mint a környezetvédelmi politika - is kapcsolódó célkitűzéseket követnek. Ugyanakkor az ilyen kockázat fennállása nem vezethet ezen, elsősorban az áruk szabad mozgásához kapcsolódó célkitűzéseket követő irányelvek területi hatályának a Szerződések és az 1972. évi csatlakozási okmány által megjelölt határokon túli kiterjesztéséhez (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 23-iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C-30/01, EU:C:2003:489, 63. pont).

35 E megfontolásokból az következik egyrészt, hogy ha az Unió valamely aktusa elsődlegesen az áruk szabad mozgásával kapcsolatban az EUMSZ 114. és EUMSZ 115. cikknek megfelelően a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítésének biztosítására irányul, az akkor sem alkalmazható Gibraltár területére, ha ez az aktus járulékos jelleggel egyéb uniós politikákhoz kapcsolódó célt vagy célokat követ.

36 Másrészt, ellentétben A. Buhagiar és társai látszólagos vélekedésével, és hasonlóan ahhoz, amit a főtanácsnok az indítványának 54. és 55. pontjában megállapított, valamely uniós jogi aktus elsődleges céljának vizsgálata releváns annak elöntése szempontjából, hogy ez az aktus alkalmazható-e az adott jogterület szempontjából az uniós jog területi hatálya alól kizárt területre.

37 A kérdést előterjesztő bíróság kérdéseit a fenti megfontolások fényében kell megvizsgálni.

38 A kérdést előterjesztő bíróság kérdéseivel lényegében arra keresi a választ, hogy az 1972. évi csatlakozási okmány I. melléklete I. részének 4. pontjával összefüggésben értelmezett 29. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy a 91/477 irányelv 1. cikkének (4) bekezdésével, valamint II. mellékletével összefüggésben értelmezett 12. cikkének (2) bekezdése alkalmazható Gibraltár területére, vagy azért, mert megkönnyíti a szolgáltatásnyújtás szabadságát vagy a személyek szabad mozgását, vagy pedig azért, mert noha az áruk szabad mozgására vonatkozik, nem irányul semmilyen, a tűzfegyverekkel kapcsolatos kereskedelmi ügyletre.

39 Ha a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdését úgy kellene értelmezni, hogy az a személyek szabad mozgására vonatkozó célkitűzést követi, az említett bíróság kétségeit fejezi ki az említett rendelkezés, sőt az egész 91/477 irányelv érvényességével kapcsolatban, mivel jogalapjának megválasztása téves annyiban, amennyiben ezen irányelvet az EGK-Szerződés 100a. cikkének (1) bekezdésére - később az EK 95. cikk (1) bekezdése - alapították, amely utóbbi rendelkezés alapján a 91/477 irányelvet módosító 2008/51 irányelvet fogadták el, és amely végül az EUMSZ 114. cikk (1) bekezdése lett, jóllehet az EGK-Szerződés 100a. cikkének (2) bekezdése, amely később az EK 95. cikk (2) bekezdése lett, jelenleg pedig az EUMSZ 114. cikk (2) bekezdése, kizárja a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseknek az említett cikkek (1) bekezdése alapján történő elfogadását.

40 E tekintetben, elsőként azon kérdést illetően, hogy a 91/477 irányelv 1. cikkének (4) bekezdésével, valamint II. mellékletével összefüggésben értelmezett 12. cikkének (2) bekezdése alkalmazható-e Gibraltár területére azért, mert megkönnyíti a szolgáltatásnyújtás szabadságát vagy a személyek szabad mozgását, ezen irányelv elsődleges célját kell megvizsgálni, amint arra a jelen ítélet 36. pontja is emlékeztetett.

41 Egyebekben, mivel a kérdést előterjesztő bíróságnak kételyei vannak a 91/477 irányelv alapjául szolgáló jogalap megválasztásával kapcsolatban, ki kell emelni, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében valamely uniós jogi aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak arra, hogy bírósági felülvizsgálat tárgyát képezzék, ilyen elemnek számít többek között ezen aktus célja és tartalma. Ha az érintett jogi aktus vizsgálatából az derül ki, hogy az két cél elérésére irányul, vagy két összetevőt foglal magában, és ezek egyike elsődlegesnek vagy döntő jellegűnek mutatkozik, míg a másik csak járulékos jellegű, az aktust csak egy jogalapra kell alapítani, mégpedig arra, amelyet az elsődleges vagy döntő cél vagy összetevő megkövetel (2014. május 6-iBizottság kontra Parlament és Tanács ítélet, C-43/12, EU:C:2014:298, 29. és 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42 Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseinek hasznos megválaszolása érdekében meg kell határozni a 91/477 irányelv fő célját, és meg kell vizsgálni annak tartalmát.

43 Ezen irányelv célját illetően a második, harmadik és negyedik preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy ezen irányelvet a belső piac megvalósítása céljából fogadták el, és hogy a szállított áruk biztonságára és a személyekre vonatkozó ellenőrző intézkedések eltörlése következtében jogszabályokat is össze kellett hangolni olyan, a tűzfegyverekre vonatkozó hatékony szabályok alkalmazásával, amelyek lehetővé teszik a tagállamokon belül azok megszerzésének és tartásának, valamint szállításának ellenőrzését (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 4-iZeman ítélet, C-543/12, EU:C:2014:2143, 42. és 43. pont). Az ilyen, részlegesen összehangolt szabályok következtében ezen irányelv ötödik preambulumbekezdése szerint a tagállamok közötti kölcsönös bizalom a közbiztonság védelme területén nagyobb lesz.

44 Az említett irányelv hatodik preambulumbekezdése kimondja, hogy tiltani kell az egyik tagállamból a másikba fegyver birtokában történő átlépést, mivel az ettől való eltérés csak abban az esetben fogadható el, ha olyan eljárást vezetnek be, amely lehetővé teszi a tagállamok értesítését arról, hogy tűzfegyvert kívánnak területükre bevinni. A hetedik preambulumbekezdés kimondja, hogy mégis rugalmasabb szabályokat kellene hozni a vadászat és sportlövészet vonatkozásában a személyek szabad mozgása szükségesnél nagyobb mértékű korlátozásának elkerülése érdekében.

45 A 91/477 irányelv tartalmát illetően meg kell jegyezni, hogy ezen irányelvnek a hatályára vonatkozó 1. fejezetében szereplő 1. cikke meghatároz egy bizonyos számú, általa alkalmazott fogalmat, mint a "tűzfegyver" és a "kereskedő", valamint az "igazolvány" fogalmát, amelyet e cikk (4) bekezdése lényegében a kérelemre valamely tagállam hatóságai által a tűzfegyvert jogszerűen megszerző vagy tartó személy számára kibocsátott okmányként határoz meg. Kifejtésre kerül továbbá, hogy az igazolvány olyan át nem ruházható okmány, amelybe fel kell jegyezni a birtokosa által tartott és használt tűzfegyver vagy tűzfegyverek adatait, és amelynek mindig a tűzfegyvert használó személy birtokában kell lennie; a tartalmát részletesebben az említett irányelv II. melléklete határozza meg.

46 A 91/477 irányelv "A tűzfegyverekre vonatkozó jogszabályok összehangolása" című 2. fejezete a tagállamok tűzfegyverek tartására és megszerzésére vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló rendelkezéseket tartalmaz.

47 A 91/477 irányelv "A fegyverek [Unión] belüli mozgására vonatkozó alaki követelmények" című 3. fejezete előírja a tűzfegyverek más tagállamba való átszállítása tilalmának elvét, kivéve, ha betartják az ezen irányelv 11. cikke szerinti eljárást, amely alapján a tervezett átszállítást előzetesen engedélyeznie kell azon tagállamnak, amelyben a fegyverek találhatók, miután e tagállam megvizsgálta e szállítás biztonsági feltételeit. Az említett irányelv 12. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy ha a 11. cikkben előírt eljárást nem alkalmazzák, csak akkor megengedett a tűzfegyver birtoklása két vagy több tagállamon keresztül történő utazás során, ha az érintett személy megszerezte e tagállamok mindegyikének engedélyét, és az ilyen engedélyeket be kell jegyezni az igazolványba.

48 Ezen irányelv 12. cikke (2) bekezdésének első albekezése úgy rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, a vadászok a C és D kategóriára, valamint a sportlövők a B, C és D kategóriára vonatkozóan előzetes engedély nélkül tarthatnak egy vagy több, e kategóriákba sorolt tűzfegyvert, ha tevékenységük folytatása céljából átutaznak két vagy több tagállamon, feltéve hogy rendelkeznek az e fegyvert vagy fegyvereket felsoroló igazolvánnyal, és meg tudják indokolni utazásukat.

49 A 91/477 irányelv ezen elemeiből következik, hogy ezt az irányelvet - amint azt a 2008/51 irányelv első preambulumbekezdése is megerősíti - "kísérő intézkedés[ként]" fogadták el "a belső piac számára", amely, miközben az európai polgárok számára magas szintű biztonságot biztosít, hozzájárul olyan feltételek kialakításához, amelyek a polgári felhasználásra szánt tűzfegyverek megszerzésére és birtoklására, valamint a tagállamok közötti szállítására vonatkozó, minimális szintű összehangolt keret biztosításával lehetővé teszik a tagállamok közötti határellenőrzések megszüntetését.

50 Az említett irányelvnek különösen a tartalmából kitűnik, hogy az egyrészt a különböző kategóriájú tűzfegyvereknek a megszerzésére és tartására vonatkozó feltételekkel kapcsolatos tagállami rendelkezések közelítésére irányul, miközben előírja, hogy bizonyos tűzfegyverfajták megszerzését közbiztonsági okokból meg kell tiltani.

51 Másrészt ez az irányelv a tagállamok polgári felhasználásra szánt tűzfegyverek mozgására vonatkozó közigazgatási intézkedéseinek összehangolására irányuló szabályokat tartalmaz, amelynél az alapelv - továbbra is a magas szintű közbiztonság biztosítása érdekében - a fegyverek mozgásának tilalma, kivéve, ha az említett irányelv által e célból előírt eljárásokat betartják.

52 A fentiekből az következik, hogy a 91/477 irányelv olyan intézkedés, amely az áruk - azaz a polgári felhasználásra szánt tűzfegyverek - szabad mozgása érdekében a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítésének biztosítására irányul, miközben e szabadságot ezen áruk jellegének megfelelő biztonsági garanciák alkalmazásával szorítja korlátok közé.

53 E megállapítást nem gyengíti az alapeljárás felpereseinek azon érvelése, amely szerint a 91/477 irányelv 1. cikkének (4) bekezdésével, valamint II. mellékletével összefüggésben értelmezett 12. cikkének (2) bekezdése vagy a szolgáltatások vadászok és sportlövészek általi szabad nyújtásának és igénybevételének vagy a személyek szabad mozgásának megkönnyítésére irányul.

54 E tekintetben fontos megjegyezni, hogy figyelemmel arra a kockázatra, amelyet a tűzfegyverek a személyek biztonsága szempontjából jelentenek, a szabad mozgásuk csak a tagállamok közötti szállításuk feltételeinek szigorú korlátok közé szorításával érhető el, amely feltételek között szerepel az ilyen áruk szállítása által érintett tagállamok általi előzetes engedélyezés elve is.

55 Erre tekintettel az uniós jogalkotó akarata az volt, hogy bizonyos tűzfegyverszállításokra ne vonatkozzon szükségszerűen az ilyen engedélyezés, amennyiben bizonyítható, hogy e szállítások a közbiztonságra csekély kockázatot jelentenek. E szállítások közé tartoznak a 91/477 irányelv 11. cikkének (3) bekezdése szerinti, bizonyos kereskedők által végzett szállítások is. Az e rendszer kedvezményeiben való részesülés feltétele a különös engedély kiadása, amely a kereskedők tevékenységének az ezen irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében előírt alapos ellenőrzéseit egészíti ki. Ugyanilyen módon az említett irányelv 12. cikkének (2) bekezdése szerinti szállításokat vadászok és sportlövészek, azaz a tűzfegyvereket tartó személyek olyan kategóriájába tartozók végzik, akiknek tevékenységük révén jogszerű és - többek között a kötelezően a birtokukban lévő igazolványon keresztül - könnyen ellenőrizhető indokuk van a tűzfegyverek szállítására.

56 Ennélfogva az uniós jogalkotó a közbiztonság követelményeire figyelemmel a vadászati és sportlövészeti tevékenységek céljából tartott tűzfegyverek szállítását illetően rugalmasabb feltételeket írt elő, mivel - amint az a 91/477 irányelv hetedik preambulumbekezdésből kitűnik - az ezen irányelv által kialakított összehangolt keret negatív hatással járhat a tűzfegyverüket jogszerű célból szállítani kívánó személyek egyéb alapvető szabadságainak gyakorlására.

57 E vonatkozásban a Bíróság pontosította, hogy az igazolvány célja a vadászoknak és sportlövészeknek fegyvereik birtokában az egyik tagállamból a másikba történő szabad mozgásának lehetővé tétele, hangsúlyozva, hogy a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkének (4) bekezdése elsősorban a fegyverek vadászat vagy sportlövészet céljából való mozgásának megkönnyítésére irányul (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 4-iZeman ítélet, C-543/12, EU:C:2014:2143, 39., 52. és 57. pont).

58 Ebből következően, jóllehet a tűzfegyverek szállítására vonatkozó olyan, az igazolványt is magában foglaló egyszerűsített eljárás, mint a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárás, pozitív hatással járhat a vadászat és a sportlövészet területén a szolgáltatásnyújtás szabadságára és a személyek szabad mozgására, attól még e rendelkezés ezen irányelv elsődleges céljának elérését segíti, amely nem e szabadságok elősegítésére, hanem a polgári felhasználásra szánt tűzfegyverek megszerzésének és birtoklásának, valamint e fegyvereknek az Unión belüli szabad mozgásának korlátok közé szorítására irányul.

59 Nem állapítható meg tehát, hogy a 91/477 irányelv 1. cikkének (4) bekezdésével, valamint II. mellékletével összefüggésben értelmezett 12. cikkének (2) bekezdése azért lenne alkalmazható Gibraltárra, mivel e rendelkezés nem az áruk szabad mozgásának könnyítésére irányul.

60 Ugyanígy ezen irányelvnek - a jelen ítélet 41. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében - a fő céljának meghatározására és tartalmának vizsgálatára irányuló elemzése során nem merült fel olyan körülmény, amely az irányelv érvényességét érintené, mivel az uniós jogalkotó úgy döntött, hogy az említett irányelvet az EGK-Szerződés 100a. cikkének (1) bekezdésére, a 2008/51 irányelvet pedig az EK 95. cikk (1) bekezdésére alapítja.

61 Másodszor azon kérdést illetően, hogy a 91/477 irányelv 1. cikkének (4) bekezdésével, valamint II. mellékletével összefüggésben értelmezett 12. cikkének (2) bekezdése alkalmazható-e Gibraltárra, mivel noha az áruk szabad mozgására vonatkozik, semmilyen, a tűzfegyverekkel kapcsolatos kereskedelmi ügyletre nem irányul, pontosítani kell, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nyilvánvalóan abból az előfeltevésből indul ki, hogy Gibraltárnak az 1972. évi csatlakozási okmány I. melléklete I. részének 4. pontjával összefüggésben értelmezett 29. cikke szerinti kizárása főszabály szerint magában foglalja azt, hogy az uniós jogi aktusok, amelyek elsődlegesen az áruk szabad mozgásával kapcsolatban a tagállami rendelkezések közelítésének biztosítására irányulnak, a 2003. szeptember 23-iBizottság kontra Egyesült Királyság ítéletből (C-30/01, EU:C:2003:489) eredő ítélkezési gyakorlat értelmében nem alkalmazhatók Gibraltár területére.

62 A kérdést előterjesztő bíróságnak mindazonáltal kétségei vannak az alapeljárás felperesei által előadott azon érvelés következményeit illetően, amely szerint a kivételek megszorító értelmezésére vonatkozó általános elv az olyan rendelkezéseknek, mint a 91/477 irányelv 1. cikkének (4) bekezdésével, valamint II. mellékletével összefüggésben értelmezett 12. cikke (2) bekezdésének e területen történő alkalmazását azért teszik lehetővé, mert azok nem érintik az áruk kereskedelmi vonatkozású szabad mozgását, és következésképpen az áruk szabad mozgásával kapcsolatos intézkedések azon kategóriájába tartoznak, amelyek nem sértik azokat a - jelen ítélet 31. pontjában kifejtett - érdekeket, amelyeket e kizárás védeni szándékozik.

63 E tekintetben nem vitatott, hogy az 1972. évi csatlakozási okmány 29. cikke az EUMSZ 355. cikk 3. pontja által előírt azon szabály alóli kivételnek minősül, amely szerint az uniós jog alkalmazandó Gibraltárra, mivel e kivételt - amint azt a Bíróság a 2005. július 21-iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C-349/03, EU:C:2005:488) 43. és 51. pontjában hangsúlyozta - megszorítóan kell értelmezni, tekintve, hogy hatálya az e rendelkezés által a Gibraltár számára védeni engedett érdekek megóvásához feltétlenül szükséges mértékre korlátozódik.

64 Mindemellett hangsúlyozni kell, hogy az utóbbi ítélet alapjául szolgáló ügyben a Bíróságnak - ellentétben a 2003. szeptember 23-iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C-30/01, EU:C:2003:489) alapjául szolgáló üggyel - nem kellett határoznia az áruk szabad mozgása körébe tartozó uniós jogi aktusoknak az említett kivétellel kapcsolatos minősítéséről.

65 Ebből következően az, hogy az 1972. évi csatlakozási okmány 29. cikkét - amint arra a jelen ítélet 63. pontja emlékeztetett - megszorítóan kell értelmezni, nem jelenti azt, hogy léteznének olyan uniós rendelkezések, amelyek úgy alkalmazandók Gibraltár területére, hogy közben valamely, az áruk szabad mozgása tekintetében a tagállami rendelkezések összehangolására irányuló jogi aktus elsődleges céljának elérését segítik - ahogy azt látszólag az alapeljárás felperesei vélik.

66 E vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 28. cikk (1) bekezdése értelmében, amely az EUM-Szerződés harmadik részének az áruk szabad mozgásával kapcsolatos II. címében szerepel, a vámunió kiterjed a teljes árukereskedelemre. Ez az unió szükségszerűen azzal jár, hogy az áruk tagállamok közötti - és általánosabban ezen az unión belüli - szabad mozgását biztosítani kell (2003. szeptember 23-iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C-30/01, EU:C:2003:489, 53. pont).

67 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az e rendelkezés értelmében vett "áru" alatt a pénzben kifejezhető értékű termékeket kell érteni, amelyek ilyenként kereskedelmi ügyletek tárgyát képezhetik. Márpedig az EUM-Szerződés áruk szabad mozgásáról rendelkező rendelkezései főszabály szerint attól függetlenül alkalmazandóak, hogy az érintett árukat értékesítés vagy viszonteladás, vagy pedig személyes használat vagy felhasználás céljából szállítják-e át a határokon (lásd ebben az értelemben: 1989. március 7-iSchumacher ítélet, 215/87, EU:C:1989:111, 22. pont; 2015. december 3-iPfotenhilfe-Ungarn ítélet, C-301/14, EU:C:2015:793, 47. pont).

68 Következésképpen, mivel a másodlagos uniós jog hatálya főszabály szerint megegyezik a Szerződések hatályával (lásd analógia útján: 2015. december 15-iParlament és Bizottság kontra Tanács ítélet, C-132/14-C-136/14, EU:C:2015:813, 77. pont), és Gibraltárnak az Unió közös vámterületéről való kizárásának szigorú értelmezése nem vezethet olyan értelmezésre, amely szerint az áruk szabad mozgásának hatálya Gibraltár viszonylatában korlátozottabb annál, mint ami az EUM-Szerződés rendelkezéseiből következik, anélkül hogy sérülne az uniós jog egységes alkalmazása, a 91/477 irányelvnek a polgári felhasználásra szánt tűzfegyverek szállításával kapcsolatos rendelkezéseit az áruk szabad mozgása körébe tartozóknak kell tekinteni, függetlenül attól, hogy e szállítások kereskedelmi vonatkozásúak - beleértve a kereskedők közvetítésével zajló kereskedelmi forgalmat és a csomagküldő kereskedés során történő eladást is -, vagy sem, azaz arra magánszemélyek, különösen vadászok és sportlövészek által a tevékenységük keretein belüli felhasználás céljából kerül sor.

69 Ebből következik, hogy a 91/477 irányelv 1. cikkének (4) bekezdésével, valamint II. mellékletével összefüggésben értelmezett 12. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható Gibraltár területére, még akkor is, ha ez az uniós jogi rendelkezés nem irányul a tűzfegyverekkel kapcsolatos kereskedelmi ügyletre.

70 Ezenkívül, ellentétben azzal, amit az alapeljárás felperesei az írásbeli észrevételeikben sugallnak, az áruk szabad mozgása tekintetében a tagállami rendelkezések összehangolására irányuló uniós jogi aktusok Gibraltár területére való alkalmazhatósága nem függhet az érintett áruk szállítását megalapozó indokoktól. Ha ez lenne a helyzet, az - amint arra Gibraltár és a Bizottság a Bíróság előtti tárgyalás során, a főtanácsnok pedig indítványának 73. pontjában rámutatott -jogbizonytalanságot szülne az áruk szabad mozgására vonatkozó, Gibraltár területére alkalmazandó uniós jogi szabályok meghatározását illetően, ami sérthetné az 1972. évi csatlakozási okmányban Gibraltár vonatkozásában elfogadott rendszer által védeni szándékozott érdekeket is.

71 Ráadásul a fentekből az következik egyrészt, hogy a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárás nem képzelhető el az ezen irányelv által létrehozott, a tűzfegyverek megszerzésének és birtoklásának ellenőrzésére vonatkozó, részlegesen összehangolt jogszabályi kereten kívül.

72 Másrészről a 91/477 irányelvnek az igazolvány említett eljárás keretében való hatékony és megbízható működéséhez szükséges rendelkezéseinek Gibraltár területén történő átültetése és a személyek magas szintű biztonságára vonatkozó célkitűzés megvalósítása megköveteli az említett irányelv jelentős számú rendelkezésének átültetését, ami indokolatlanul terjesztené ki az uniós jog területi hatályát.

73 A fenti megállapítások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az 1972. évi csatlakozási okmány I. melléklete I. részének 4. pontjával összefüggésben értelmezett 29. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a 91/477 irányelv 1. cikkének (4) bekezdésével, valamint II. mellékletével összefüggésben értelmezett 12. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható Gibraltár területére. A kérdések vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érintheti ezen irányelv érvényességét.

A költségekről

74 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Dán Királyság, Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozásának feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmány I. melléklete I. részének 4. pontjával összefüggésben értelmezett 29. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a 2008. május 21-i 2008/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló, 1991. június 18-i 91/477/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdésével, valamint II. mellékletével összefüggésben értelmezett 12. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható Gibraltár területére.

2) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érintheti a 2008/51 irányelvvel módosított 91/477 irányelv érvényességét.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.