A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27584/2015/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (TARTÓZKODÁSI ENGEDÉLY ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 43. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (Harmvhr.) 47. §] Bíró: Bors Szilvia

Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

6.K.27.584/2015/4.

A bíróság dr. Szentkirályi-Holota Szabolcs ügyvéd (1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 15.) által képviselt felperesnek alperes ellen - tartózkodási engedély belföldi kérelmezése vonatkozásában benyújtott méltányossági ügyben hozott - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított peres eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy a kézbesítéstől számított 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 10.000,- Ft, azaz Tízezer forint perköltséget.

A bíróság kötelezi felperest, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Vas Megyei Adóigazgatósága külön felhívására fizessen meg 30.000,- Ft, azaz Harmincezer forint feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A bíróság a keresetlevél, az alperes ellenkérelme, a becsatolt közigazgatási iratok és a felek tárgyaláson tett nyilatkozata alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes 2015. március 12. napján tartózkodási engedély belföldi kérelmezésére irányuló méltányossági kérelmet terjesztett elő, mellyel egyidejűleg a tartózkodási engedély iránti kérelmét is benyújtotta családi együttélés biztosítása céljából. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal határozatával a felperes méltányossági kérelmét elutasította a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 114/2007. Kormányrendelet 47. § (4) bekezdés a) pontja alapján, mivel a tartózkodási engedély belföldi kérelmezése kapcsán nem igazolt olyan kivételes méltánylást érdemlő körülményt, amely Magyarország területén történő kérelem benyújtását indokolná.

A felperes a határozat ellen fellebbezéssel élt. Az alperes 2015. május 5. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság döntését helybenhagyta.

A felperes a másodfokú határozattal szemben 2015. június 23. napján felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben kérte a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését az első fokú határozatra kiterjedően, és az alperes új eljárásra utasítását, továbbá perköltségben marasztalását a vonatkozó IM. rendelet szerint áfa mentesen.

Keresetében előadta, hogy a felperes családi életközösségben kíván a Magyarország területén tartózkodó gyermekével és annak családjával együtt tartózkodni, akik egyébként megélhetését biztosítják. Meglátása szerint a közigazgatási eljárás során becsatolt iratokkal igazolta a fenti körülményeket, melyek megalapozzák a tartózkodási engedély belföldi kérelmezésének jogszerűségét és méltányolhatóságát. A jogszabály a kivételes méltánylást érdemlő körülmények között külön nevesíti a családegyesítést, melyre a felperes is hivatkozott, csatolta azon okiratok körét, amely a családegyesítés meglétét igazolják, ezen túlmenően egyéb körülmény meglétét az alperes nem teheti vizsgálat tárgyává a felperes meglátása szerint. A felperes hivatkozott arra, hogy az alperesi határozat e fenti körülmény vizsgálatára nem tért ki, a határozat alapját jelentő tényállás méltányos megállapítása, és a megjelölt indokok objektív, jogszerű mérlegelése lett volna az alperes feladta, mely kötelezettségét - az ügy érdemére is kiható - jogszabálysértő módon elmulasztotta.

Az alperes érdemi ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását perköltség, mint jogtanácsosi munkadíj megállapítása mellett. Előadta, hogy álláspontja szerint az eljárás során sem anyagi, sem eljárásjogi jogszabálysértés nem történt, tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett. A vonatkozó jogszabályhely értelmében a tartózkodás céljának alátámasztásán túl valamennyi esetben a kivételes méltánylást érdemlő körülmény valószínűsítése, és e körülmény fennállásának a hatóság részéről történő megállapítása szükséges a kérelem belföldi előterjesztésének engedélyezéséhez, az a tény, hogy a felperes már Magyarországon tartózkodik, nem elegendő. Önmagában a tartózkodási cél igazolása nem különös méltánylást érdemlő körülmény az alperes álláspontja szerint, hanem a törvény által megkívánt, a tartózkodás engedélyezéséhez szükséges minimumfeltételek egyikének való megfelelés alátámasztása. Az, hogy a felperes a magyarországi tartózkodáshoz szükséges feltételeket igazolni tudja, nem értékelhető olyan körülményként, amely a belföldi kérelmezés alapjául szolgálhat. Előadta, hogy meglátása szerint a belföldi kérelmezés körében értékelhető méltányolható körülmény olyan élethelyzet lehet, amelyet nem kizárólag a felperes alakít, hanem amelyben a fél akaratán kívül álló körülmények is szerepet játszanak, ellenkező esetben minden kérelmező ki tudna alakítani olyan helyzetet, mely alapján jogszerűen lehetőség lenne a belföldi kérelmezésre.

A felperes keresete - az alábbiak szerint - nem alapos.

A bíróság a közigazgatási határozatot a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban Pp.) 324.§ (2) bekezdés a) pontja alapján vizsgálta felül, a Pp. XX. fejezete szerinti eljárásban, azaz az alperes határozatának jogszerűségét, az eljárási és anyagi jogi szabályoknak való megfelelését. Ennek során a Pp. 339/A. §-a értelmében a határozathozatalkor fennálló tények és alkalmazandó jogszabályok figyelembevételével a Pp. 213.§ (1) bekezdésének és 215.§-ának rendelkezései alapján a kereseti kérelem és az ellenkérelem keretei között értékelte az adott körülményeket a bíróság. Eljárása során figyelemmel volt a Pp. 339/B. §-ában foglaltakra, mely tartalmazza, hogy mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.

A 2007. évi II. törvény (Harmtv.) 13. § (1) bekezdése szerint száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó tartózkodás céljából az a harmadik országbeli állampolgár utazhat be, illetve száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó időtartamig az a harmadik országbeli állampolgár tartózkodhat Magyarország területén, aki