A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.2946/2006/30. számú határozata jogellenesség megállapítása tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 7. §, 11. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 2. §, 25. §, 61. §, 78. §, 1993. évi LXXIX. törvény (Közokt. tv.) 17. §, 127. §, 128. §, 1996. évi CXXIV. törvény 87. §] Bírók: Oláh Miklósné, Slimbarszki Éva, Terék János

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.2946/2006/30.*, Fővárosi Törvényszék Mf.632069/2008/5., Kúria Mfv.10628/2009/9. (BH+ 2010.11.505, EH 2010.2247)

***********

Fővárosi Munkaügyi Bíróság

Budapest, II. Gyorskocsi u. 52.

23. M. 2946/2006/30.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság

a Bodnárné dr. Szabó Zsuzsanna (címe) ügyvéd által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek

a dr. Bosch Márta (címe) ügyvéd által képviselt

alperes neve (alperes címe) alperes ellen

jogviszony megszüntetés jogellenességének és besorolás helyességének megállapítása iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen az alperesnek 50.000 (Ötvenezer) Ft perköltséget, amely az áfát is tartalmazza.

Az eljárási illetéket a magyar állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül lehet fellebbezést benyújtani a Fővárosi Bírósághoz címezve az első fokon eljárt bíróságnál.

I n d o k o l á s

A bíróság a peres felek szóban és írásban előterjesztett nyilatkozatai, a per iratanyaga, valamint 1. számú tanú, 2. számú tanú. 3. számú tanú, 4. számú tanú, 5. számú tanú, 6. számú tanú, 7. számú tanú meghallgatása után az alábbiakat állapította meg.

A kereset nem alapos.

A felperes áthelyezéssel létesített jogviszonyt 1991. augusztus 21-én az alperessel óvónői munkakörre. A felperes 1975 júniusában szerzett óvónői képesítést a csíkszeredai óvónőképzőben. Az oklevele szerint óvónői munkakör betöltésére volt jogosult.

A felperes munkáját az alperesnél az áthelyezése időpontjától kezdődően folyamatosan ellátta. Az alperes vezetője 2005. április 28-án nevelőtestületi értekezletet hívott össze, ahol a felperes munkatársai kijelentették, hogy a felperessel nem kívánnak együtt dolgozni, különböző okok miatt, amelyek között - többek között - az is szerepelt, hogy a munka biztonságos elvégzéséhez a felperes személyét nem tartják megfelelőnek, a felperes személyének bizonytalanságából eredő következményekért pedig a felelősséget nem kívánják vállalni. Az alperes vezetője felajánlotta a felperesnek a jogviszony megszüntetést, végül a felperes az értekezletet követően személyesen nyilatkozatot írt alá, miszerint a közalkalmazotti jogviszonyáról lemond.

Az alperes vezetője a jogviszonyt az értekezlet napjával, 2005. április 28-ával kívánta megszüntetni, azonban hozzájárult a felperes kérésére ahhoz, hogy a jogviszony megszüntetés későbbi időpontban történjen. Az értekezletet követően a felperes betegállományba ment.

A közalkalmazotti jogviszonyról való lemondásra vonatkozó nyilatkozatát 2005. június 26-án visszavonta, majd ezt követően 2006. február 15-én keresetet nyújtott be a bírósághoz, amelyben állította, hogy a nyilatkozatát kényszerhelyzetben kellett megtennie. Ezzel kapcsolatosan kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a lemondónyilatkozat jogellenességét és a jogviszonyát állítsa helyre.

A felperes különféle orvosi iratokat csatolt, amelyekkel igazolta, hogy a lemondónyilatkozat közlése óta orvosi kezelések alatt állt.

A felperes a közalkalmazotti jogviszonyáról lemondást követően rokkantsági nyugdíjba helyezése iránt eljárást indított. A nyugdíjbiztosítási szerv 2005. szeptember 29-től folyósít részére rokkant nyugdíj előleget.

Az alperes 2005. június 30-ával megszűntnek tekintette a felperes jogviszonyát, részére a jogviszony megszüntetéshez kötődő igazolásokat postán megküldte.

A felperes keresetében követelte azt is, hogy az alperes fizesse meg részére azt az illetménykülönbözetet, amely a helytelen osztályba sorolás miatt megilleti. A felperes állította, hogy a képzettsége felsőfokú képzettségnek minősül, ennek ellenére az alperes őt helytelenül "E" kategóriába sorolta be. Állította, hogy a végzettségére vonatkozó hiteles okiratokat már korábban csatolta, amelynek alapján az alperesnek észlelnie kellett volna a besorolás nem megfelelőségét. Az alperes igazolást adott arról, hogy a felperes oklevelének hiteles másolatát 2004. június 18-án átvette és igazolta azt is, hogy a felperes ugyanezen a napon bemutatta az oklevele eredeti változatát is. A felperes állította, hogy az alperesnek tudatában kellett lennie már korábban is, hogy nem megfelelő az illetmény besorolása, ezért az alperes köteles a jogviszony létesítéséig visszamenőlegesen az illetménykülönbözet megfizetésére. A követelése összegszerűségét 2005. szeptemberéig, tehát a nyugdíjelőleg folyósításának kezdetéig 4.286.600 Ft-ban jelölte meg. Kérte a perrel kapcsolatos költségeit is.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes teljesen szabad akaratából tette meg a jogviszonyról lemondó nyilatkozatát, arra őt az alperes nem kényszerítette. A felperes részére felajánlotta a jogviszony megszüntetés lehetőségeként a közös megegyezést, illetőleg kilátásba helyezte, hogy a felperessel szemben fegyelmi eljárást fog kezdeményezni. A felperes kérésének helyt adva fogadta el a felperes lemondását és szüntette meg a jogviszonyt, tekintettel a lemondási időre, 2 hónappal későbbi időpontban. Állította, hogy a felperes a lemondó nyilatkozatát önként, szabad akaratából, tanúk jelenlétében tette meg.

A besorolással kapcsolatosan az alperes előadta, hogy a felperes a képzettségét igazoló oklevelet valóban 2004. június 18-án mutatta be. Ekkor azt az alperes elfogadta és 2004. június 1-jétől a felperes "F" kategóriába besorolása megtörtént. A felperes az illetmény különbözetét első alkalommal az alperestől 2005. január 18-án kérte.