A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20511/2022/2. számú határozata megállapítás iránti per tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 327. § (1) bek., (2) bek., 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 10. §, 13. § (1) bek., (5) bek.] Bírók: Hőbl Katalin, Szabó Csilla, Szentpáli Judit

A határozat elvi tartalma:

Az egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó záradékolható közjegyzői okirat nem a Ptk. 327. § (3) bekezdése szerinti elévülést megszakító eljárás során hozott végrehajtható határozat, ezért a követelés elévülését nem csak végrehajtási cselekmények szakíthatják meg.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20533/2020/12., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20083/2021/5., Kúria Gfv.30449/2021/5., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20511/2022/2.*, Kúria Gfv.30048/2024/3.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.511/2022/2.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Lajos Sándor ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt I.r. felperes (I.r. felperes címe) I. rendű és II.r. felperes (II.r. felperes címe) II. rendű felpereseknek - a kamarai jogtanácsos neve kamarai jogtanácsos által képviselt alperes (alperes címe.) alperes ellen jog fenn nem állásának megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2020. december 9. napján meghozott 15.P.20.533/2020/12. számú ítélete ellen a felperesek 13. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán a Kúria Gfv.VI.30.449/2021/5. számú hatályon kívül helyező végzése alapján megismételt fellebbezési eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal a kiegészítéssel, hogy a le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.

Kötelezi az I-II. rendű felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 150.000 (százötvenezer) forint másodfokú és 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperesnek a felperesekkel szemben nem áll fenn az RDEBLHARTHY21172901 számú szerződésből fakadó követelésének bíróság előtti érvényesítéséhez való joga.

[2] Az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tények tekintetében állították, hogy az I. rendű felperes és az alperesi jogelőd között 2007. március 8. napján - a II. rendű felperes készfizető kezességvállalásával biztosított - kölcsönszerződés jött létre. Ugyanezen a napon a felperesek közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot és készfizető kezességvállalást tettek. A kölcsönszerződést az alperesi jogelőd 2009. december 7-én kelt levelében felmondta. Az I. rendű felperes és az alperesi jogelőd között 2011. június 22., 2012. július 2. és 2014. július 2. napján "Megállapodás" elnevezésű okiratok jöttek létre, melyekben a felek rögzítették a felperesek tartozását, amit az I. rendű felperes mindhárom alkalommal elismert, és az alperesi jogelőd 12, illetve 6 hónapra fizetési könnyítést engedélyezett. Ezt követően 2014. augusztus 11. napján az I. rendű felperes felmondás utáni felszólítás tárgyú levelet kapott az alperesi jogelődtől, majd a 2017. november 14. napján kelt levélben az alperesi jogelőd és az alperes értesítette a követelés engedményezéséről. Előadták azt is, hogy velük szemben végrehajtási eljárás nem indult.

[3] Jogállításuk szerint az alperes kölcsönszerződésből eredő követelése elévült, mégpedig az I. rendű felperes és az alperesi jogelőd között 2011., 2012. és 2014. években létrejött megállapodások, az engedményezésről történő értesítés és a 2014. évi felszólítás ellenére. A perbeli követelés elévülésének megszakítására ugyanis a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 327. § (3) bekezdése alkalmazandó, mivel az ott írt végrehajtható okirat alatt a záradékolható közokiratot kell érteni, nem pedig a végrehajtási záradékot. A követelés a felmondással nem csak esedékessé, hanem végrehajthatóvá is vált, ezért a felmondástól kezdődően a követelés - és ezzel együtt a végrehajtási jog - elévülését csak végrehajtási cselekmények szakítják meg, melyre nem került sor. Álláspontjuk alátámasztásaként hivatkoztak a BH2014. 141 és BH2014. 347 számú eseti döntésekre. Az elévült követelés a Ptk. 325. § (1) bekezdése alapján bírósági úton nem érvényesíthető, így az alperesnek a felperesekkel szemben nem áll fenn a követelés bíróság előtti érvényesítéséhez fűződő joga.

[4] Másodlagosan hivatkoztak arra is, hogy az új Ptk. hatályba lépése előtt a kötelem már nem állt fenn, ezért a hatályba lépést követő tényekre, jognyilatkozatokra az új Ptk. rendelkezései alkalmazandók, ami kizárja a felszólítást és a megállapodást mint elévülést megszakító körülményt.

[5] Állították, hogy keresetük jog fenn nem állásának megállapítására irányul. A megállapítási kereset előterjesztésének a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 172. § (3) bekezdése szerinti feltételei körében előadták, hogy a kért megállapítás az alperessel szembeni jogaik megóvása érdekében szükséges, mivel a felperesek elévült követelés miatt szerepelnek a KHR adóslistáján, melyet érvényesíteni sem lehet, a közvetlen végrehajthatóság esetén vagyoni és személyiségi jogi károk következhetnek be, a felperesek mindennapjait megkeseríti az alperes igényérvényesítése. A felpereseknek jogi érdeke fűződik a megállapításhoz, melyet abban jelöltek meg, hogy a már elévült követelésből eredően végrehajtási eljárás megindulására ne kerülhessen sor, marasztalást pedig nem kérhetnek.

[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[7] Előadta, hogy nem állnak fenn a megállapítási kereset előterjesztésének Pp. 172. § (3) bekezdése szerinti konjuktív feltételei, melyet a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia. A felperesek nem kizárólag a jelen perbeli megállapítási kereset előterjesztésével részesülhetnek jogvédelemben, arra egyéb eszközök állnak rendelkezésükre.

[8] Érdemben a keresetet arra hivatkozással vitatta, hogy a felpereseknek az elévüléssel kapcsolatos álláspontja téves. A kúriai döntés ugyanis összemossa a követelés elévülését és a végrehajtási jog elévülését, holott az két eltérő jogintézmény, ezért kezdő időpontjuk sem eshet egybe. A Vht. 57. § (1) bekezdése és a Pp. 528. § (2) bekezdés a) pontja is különbséget tesz a végrehajtani kívánt követelés és a végrehajtási jog elévülése közt. A Ptk. 327. § (3) bekezdése szerint a végrehajtható határozatnak az elévülést megszakító eljárás során kell megszületnie, ami azt jelenti, hogy lennie kell egy elévülés alatt álló követelésnek is. A jogosult a záradékolható közokirat esetén sincs elzárva attól, hogy igényét perben érvényesítse. Hangsúlyozta, ha a közjegyzői okirat nem látható el záradékkal, akkor a Kúria döntése értelmében nem tud olyan pert indítani, amely az elévülést megszakítja, mivel a perindítás nem végrehajtási cselekmény, ahogy az írásbeli felszólítás, a tartozáselismerés, és a követelés megegyezéssel való módosítása sem. A Kúria figyelmen kívül hagyja azt is, hogy az elévülés anyagi jogi jogintézmény, annak kezdő időpontja és az elévülést megszakító cselekmények köre nem attól függ, hogy a jogosult a követelését perben, vagy közjegyző előtti eljárásban érvényesíti. Kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában az elévülést megszakító cselekmények köre nem szűkíthető le pusztán a közokiratba foglalás tényére figyelemmel. A részletfizetési megállapodások, a felszólító levél, a DH1. és DH2. törvények szerinti elszámolásról szóló levél, valamint az engedményezési értesítő a Ptk. 327. § (1) bekezdése alapján az elévülést megszakították, így a követelés nem évült el.