1/2010. AEÉ bírósági gyakorlat (AEÉ 2010/1.)

Pertörténet:

Szegedi Törvényszék K.21921/2007/19. (*1/2010. AEÉ bírósági gyakorlat (AEÉ 2010/1.)*), Kúria Kfv.35305/2008/4. (AVI 2012.7.76, *1/2010. AEÉ bírósági gyakorlat (AEÉ 2010/1.)*)

***********

Az adó megfizetésére kötelezett személy a rá vonatkozó hatósági eljárásban nem vitathatja az adóhatóság által az adózó (mint eredeti kötelezett) terhére szóló adótartozás jogcímét, illetve a végrehajtható okirat szerinti összegszerűségét [2003. évi XCII. törvény 35. § (2) bekezdés f) pont; 1997. évi CXLIV. törvény 54. § (1) bekezdés, 55. § (2) bekezdés, 56. § (1) bekezdés, 90. § (1) bekezdés]

Az ítéleti tényállás szerinti Bt-t 2002. július 24-én jegyezték be a cégnyilvántartásba. A társaság beltagja a felperes volt, kültagja pedig egy másik magánszemély.

A felperes 2003. július 31-én a társaságban a tagsági jogviszonyát azonnali hatállyal felmondta, és felmondását a társaság kültagjával közölte. A felmondás kültaggal való közlését tértivevénnyel igazolta, mely szerint a kültag a felmondást 2003. július 23-án átvette.

A Cégbíróság végzésével felhívta a kültagot, hogy a felmondással kapcsolatban - erre vonatkozóan - a társasági jog szabályai szerint tegyen nyilatkozatot, illetve csatoljon új beltag belépését tartalmazó változásbejegyzés iránti kérelmet, vagy kezdeményezze a végelszámolási eljárás lefolytatását. A kültag a végzésben foglalt felhívásnak nem tett eleget, ezért a Cégbíróság a 2003. november 13. napján kelt végzésével megállapította, hogy a cég 2003. október 24. napjával - míg a beltag tagsági jogviszonya 2003. július 23. napjával - megszűnt. Egyidejűleg elrendelte a cég végelszámolását, végelszámolóként pedig egy Kft-t jelölt ki. Ezt követően az illetékes Cégbíróság a 2004. december 23-án jogerőre emelkedett végzésével a Bt. felszámolását rendelte el 2004. december 23-i időponttal, mivel a végelszámoló bejelentése alapján az adósnak a vagyonát meghaladó köztartozása halmozódott fel. A felszámolást elrendelő végzés közzététele 2005. január 27-én történt. Mindezek után a Cégbíróság a 2005. szeptember 06. napján kelt végzésével a Bt. felszámolási eljárását egyszerűsített módon befejezetté nyilvánította, a céget megszüntette, és elrendelte a cégjegyzékből való törlését.

Az első fokú adóhatóság 2004. december 23-tól december 31-ig, illetőleg 2005. januártól júniusig terjedő időszakra vonatkozóan valamennyi adóra, és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatát rendelte el a társaságnál. Az ellenőrzés eredményeként meghozott határozatával a Bt. terhére 392 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 196 000 Ft adóbírságot szabott ki és 67 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Ezt követően az első fokú adóhatóság 2007. április 25-én kelt határozatával a felperest, mint a felszámolással megszűnt Bt. volt beltagját kötelezte összesen 727 000 Ft nyilvántartott adótartozás megfizetésére. A határozatát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdésének f) pontjára alapította, valamint utalt a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 54. § (1) bekezdésére, 55. § (2) bekezdésére, 56. § (1) bekezdésére és 90. § (1) bekezdésére. Az adóhatóság megállapítása szerint a felperes a tagsági jogviszonya fennállása alatt hatályos Gt. 55. § (2) bekezdése szerint a jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért felelősséggel tartozik. A felelősségének mértéke a Gt. 56. § (1) bekezdésén, 90. § (1) bekezdésén és az 54. § (1) bekezdésén alapult.

A határozattal szemben a felperesi magánszemély fellebbezést nyújtott be, amelyben az előírt adótartozásokat vitatta, arra hivatkozással, hogy tagsági viszonya 2003. július 23. napjával megszűnt, és a Cégbíróság elrendelte a társaság végelszámolását. A végelszámolás kezdetét megelőző nappal, 2003. október 23-ával elkészítették a társaság zárómérlegét, és az összes adózással kapcsolatos bevallást, ezt az adóhatósághoz benyújtotta, a társaság iratanyagát, bélyegzőjét pedig a végelszámolónak átadta. Álláspontja szerint a cégiratok átadását követően semmilyen kapcsolatban nem állt a végelszámolóval, így nem tudja, hogy a társaság miért felszámolás miatt került törlésre a cégnyilvántartásból.

Az adózó fellebbezése folytán eljáró másodfokú adóhatóság az első fokú határozatot - annak helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta. A másodfokú adóhatóság a határozatában egyebek mellett kiemelte, hogy a Gt. 90. § (1) bekezdés alapján a társaság kötelezettségéért a társaság felel a vagyonával, ha azonban a társasági vagyon a követelést nem fedezi a kötelezettségekért a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A Bt. működése idején hatályos 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 3. § (1) bekezdése, és (3) bekezdése értelmében a közhiteles cégnyilvántartás igazolására szolgáló mellékletekből, és egyéb olyan okiratokból áll, melynek benyújtására a céget a törvény kötelezi, és a cégjegyzék, cégmásolat valamennyi fennálló és törölt adatát, a cégkivonat pedig a cégjegyzék fennálló adatait tanúsítja hitelesen. Mindebből megállapítható volt, hogy a felperes tagsági jogviszonya a cég bejegyzésétől a cég törléséig, vagyis 2005. november 8-áig fennállt, ennek következtében felelőssége is megállapítható. Utalt a másodfokú adóhatóság arra is, hogy a felperes az Art. 35. § (2) bekezdésének f) pontja szerinti mögöttes felelőssége alapján fennálló kötelezése következtében a jogorvoslati eljárás keretében nem vitathatja az adóhatóság által az adózó (a Bt.) terhére feltárt adókülönbözet jogcímét, vagy összegét akkor, ha annak törvényes képviselője a számára nyitva álló határidőben e lehetőséggel nem élt.

A felperesi magánszemély (a tényállás szerinti mögöttes kötelezett) a jogerős másodfokú adóhatósági határozat ellen - annak az első fokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezése iránt - az első fokú bíróságnál keresetet terjesztett elő, melyben kifejtette, hogy álláspontja szerint az adóhatóság megsértette az Art. 97. § (4) bekezdésében foglalt előírást, és határozata megalapozatlan. Álláspontja szerint a határozatban megjelölt adótartozások a Bt. tartozásai, ugyanakkor a Bt-ben a tagsági viszonya 2003. július 23. napjával megszűnt.

Az alperesi adóhatóság ellenkérelmében - fenntartva a jogerős határozatában foglaltakat - a felperes keresetének elutasítását és a perköltségben való marasztalását kérte. Az adóhatóság álláspontja szerint jóllehet a felperes tagsági jogviszonya felmondással kétségtelenül megszűnt, de az csak a felek (nevezetesen a beltag és a kültag) viszonylatában hatályosul, harmadik személyek - így az állami adóhatóság - irányában csak akkor, ha azt a változást a cégnyilvántartás is átvezeti. Tekintettel arra, hogy a tagsági jogviszonyban bekövetkezett változás a cégnyilvántartásban csak 2005. november 8-án került átvezetésre, így addig a beltag tagsági jogviszonya folyamatosan fennállt.

Az első fokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak, ezért azt jogerős ítéletével elutasította. Az első fokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes felelőssége, mint a Bt. volt beltagjának felelőssége a Bt. tartozásaiért a mögöttes felelősség alapján fennáll-e, illetőleg, hogy a felperes beltagsági jogviszonyának megszűnése esetén is kötelezhető-e az adótartozás megfizetésére. Az első fokú bíróság megállapította, hogy a Bt. beltagja a felperes volt, akinek a tagsági viszonya a cégiratok alapján 2002. július 24-étől 2005. november 8-áig állt fenn. A felperes 2003. július 23. napjával megszűnt tagsági viszonya csak a felek viszonyában volt hatályos, a harmadik személy irányában csak akkor, ha a változás a cégnyilvántartásba is átvezetésre került. Ennek alapján a felperes tagsági viszonya a cég törléséig folyamatosan fennállt, ezért a Bt. tartozásaiért való felelőssége a hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján - mint mögöttes felelősnek - megállapítható volt. A Bt. felszámolása alatt a felszámoló részére kézbesítésre kerültek a határozatok, az ellen jogorvoslattal nem élt, így annak összegszerűségét sem lehet már utóbb vitatni.

A jogerős ítélet ellen a Legfelsőbb Bíróságnál a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérte. A felperes fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a Bt. megszüntetésére és a felszámolás elrendelésére abban az időszakban került sor, amikor a felperes már nem volt beltag. Ebből következően semmiképpen sem tartozhat felelősséggel az adótartozásért, hiszen ezt olyan okból állapították meg, amely a felperes beltagsági viszonyának megszűnése után keletkezett. Ezen túlmenően - álláspontja szerint - a Gt. 104. § (1) bekezdésének sérelmét jelentené, ha évekig fennáll a cég tartozásáért való felelősség az azonnali hatályú felmondást követően is.

Az alperesi adóhatóság a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és a felperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét alaptalannak tartotta, és jogi álláspontját a jogkérdést illetően az alábbiak szerint foglalta össze.

A nem vitás tényállás szerint a felperes beltagi jogviszonyának törlésére a cégbírósági nyilvántartásba bejegyzett adatok szerint 2005. november 8-án került sor. Az adóhatóság, mint úgynevezett "harmadik személy", e bejegyzés figyelembe vételével volt köteles eljárni. Az Art. 54. § (1) bekezdésének a) pontja alapján az adóhatóságnak kötelessége a vállalkozónál ellenőrzést folytatni, ha felszámolását (végelszámolását) rendelték el. Ennek alapján folytatta le az adóhatóság a Bt-nél az ellenőrzést, és hozta meg azt a határozatát, amellyel a társaság terhére adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, az adóhiány után pedig adóbírságot és késedelmi pótlékot állapított meg. Ez ellen a határozat ellen a Bt. felszámolója jogorvoslati kérelmet nem terjesztett elő. Az Art. 35. § (1) bekezdésének f) pontja alapján a felperes az adó megfizetésére kötelezett, úgynevezett mögöttes felelős személy, aki a gazdasági társaság adótartozásáért helytállni köteles. Az adó megfizetésére kötelező határozatok tekintetében a jogalapot az teremti meg, és határolja be, hogy az adózó (jelen esetben a Bt.) az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani. Az adó megfizetésére kötelezett tehát az adózási folyamat utolsó szakaszában lép be az anyagi jogi szabályok által meghatározott feltételek mellett az eredeti kötelezett, az adózó helyébe. Az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti határozat az Art. 123. §-a szerinti szabályozásból is következően nem az adózó, hanem az adó megfizetésre kötelezett személy jogát vagy kötelezettségét érintő közjogi aktus. Ennél fogva az Art. 35. § (2) bekezdésére alapított határozatok elleni jogorvoslat során nem az adózóval, hanem az adó megfizetésére kötelezettel szemben hozott határozatok jogszerűsége bírálható felül. A pénzügyi jogi jogviszonyra és az ebből eredő jogviták elbírálására vonatkozó anyagi és eljárási szabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy az adó megfizetésére kötelezett személy az adózó ellen indult eljárásokban félként eljárjon, vagy az adózóval szemben hozott határozatot utóbb vitássá tegye. Az Art. 14. § (3) bekezdése alapján a felszámolási eljárás során az adózót a felszámoló képviseli. Így ebből következően az adó megfizetésére kötelezett az ellene indult hatósági eljárásban nem vitathatja az adóhatóság által az adózó terhére írt tartozás jogcímét, illetve a végrehajtható okirat szerinti összegszerűségét. Mindebből következik, hogy az adóhatóság és az első fokú bíróság helyesen állapította meg a felperes fizetési kötelezettségét.

Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.

[Csongrád Megyei Bíróság 3.K.21.921/2007/19.; Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.305/2008/4.]