A Nyíregyházi Törvényszék Mf.20613/2015/10. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 3. §, 78. §, 113. §, 114. §, 133. §, 157. §, 167. §, 206. §, 251. §, 252. §, 253. §, 254. §, 2009. évi CXXII. törvény (Takarékos tv.) 2. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Dancs Andrea, Herczku Zsolt, Kostyákné dr. Vass Ágnes

Nyíregyházi Törvényszék

Nyíregyháza

4.Mf.20.613/2015/10.szám

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Dr. Helmeczy László által képviselt felperesnek, - Kovács Előd Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Kovács Előd ügyvéd által képviselt NYÍRVV Nyíregyházi Városüzemeltető és Vagyonkezelő Nonprofit Kft. alperes ellen munkaviszony megszüntetése miatt indult perében a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. január 13. napján kelt 2.M.460/2013/28. sorszámú ítélete ellen az alperes által 29. sorszám alatt benyújtott, majd 4.Mf.20.613/2015/6. sorszám alatt kiegészített fellebbezése folytán alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette az alábbi

Í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 127.000 (egyszázhuszonhétezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékügyi hatóság külön felhívására - 556.800 (ötszázötvenhatezer-nyolcszáz) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes határozatlan idejű munkaviszonyát az alperes Nyíregyházán, 2013. június 2. napján kelt munkáltatói felmondással megszüntette. A munkáltatói felmondást arra hivatkozással nem indokolta, hogy a felperes a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 208.§ (1) bekezdése alapján vezető állású munkavállalónak minősül.

A felek a felperes munkaszerződésében, munkaköri leírásában nem rögzítették, hogy a felperes vezető állású munkavállalónak minősül, munkabérét a perbeli időszakban hatályos minimálbér hétszeresénél alacsonyabb összegben állapították meg. A felperes üzemeltetési igazgató munkakörben dolgozott. A felperes közvetlen felettese az ügyvezető volt, a távollévő ügyvezetőt a felperes helyettesítette.

Az alperes Szervezeti és Működési Szabályzata III.2. pontja úgy rendelkezett, hogy az üzemeltetési igazgató felperes munkajogilag nem vezető állású munkakörben áll alkalmazásban az alperesnél. Az alperes a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény 2.§ (1) bekezdésében előírt közzétételi kötelezettsége körében a felperes adatait nem tette közzé.

A felperes keresetében kérte, hogy az alperes által kiadott jogellenes felmondásra figyelemmel kötelezze a bíróság az alperest 4.047.157.- Ft elmaradt jövedelemmel kapcsolatos kára, 322.167.- FT cafetéria és 499.669.- Ft életbiztosítási díjjal kapcsolatos kára, ezen összegek után középarányos időponttól kamat és perköltség megfizetésére.

Az alperes képviselője ellenkérelme a kereseti kérelem elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes Nyíregyházán 2013. július 2. napján kelt felperes vonatkozásában kiadott felmondása jogellenes.

Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 4.074.157.-Ft-ot, cafetéria címén 322.167.-Ft-ot, életbiztosítás díjaként 499.669.-Ft-ot, valamint ezen összegeknek 2014. május 10-től a kifizetés napjáig járó, a hatályos jogszabályokban meghatározott kamatát, áfával 441.960.-Ft perköltséget.

Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a NAV-nak annak felhívására, az ott meghatározott módon és időben 417.600.-Ft illetéket.

Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést a törvényes határidő alatt. A fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének elsődlegesen a megváltoztatását, a felperes kereseti kérelmének teljes elutasítását, másodlagosan a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 252.§ (1)-(3) bekezdés értelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság újabb tárgyalásra, újabb határozat hozatalára utasítását, s a felperes első és másodfokú eljárás során felmerült perköltségben való marasztalását.

A fellebbezése indoklásában az alperes képviselője arra hivatkozott, hogy az Mt. 208.§ (1) bekezdése alapján a felperes vezető állású munkavállalónak minősül, hiszen a munkaszerződés módosításban és a munkaköri leírásban meghatározottak szerint az alperesi társaság tekintetében a munkáltató közvetlen irányítása alatt állt, és helyettesítésre is jogosított volt. A vezető állású munkavállaló jogállási kategóriába tartozáshoz nincs szükség további munkáltatói döntésre, önmagában elegendő, ha a törvényben meghatározott feltételek teljesülnek.

A felperes nem tagadta, hogy közvetlenül az ügyvezető irányítása alatt áll. A felperes munkafeladatait az ügyvezető állapította meg és ellenőrizte. Az ügyvezető és a felperes között más munkavállaló nem töltött be munkakört. A felperes 2011. szeptember 28. napján létrejött munkaszerződés módosítása 2.) bekezdése is tartalmazta, hogy az ügyvezető irányítása alatt van tovább foglalkoztatva. A felperes munkaköri leírása tartalmazta, hogy a munkakör betöltője helyettesíti a távollévő ügyvezetőt és a távollévő főmérnököt. A felperes a munkaköri leírás 2011. október 3. napján átvette, ezen időponttól tudta, hogy helyettesként járhat el.

Az Mt. rendelkezése szerint nem szükséges valamennyi vezetői hatáskör egészére kiterjedő helyettesítés, elegendő, ha a helyettesítés részben megvalósul. A törvényi szabályozás elegendőnek tekinti azt is, ha a helyettes munkavállaló jogosított, azaz fel van hatalmazva arra, hogy a vezető távolléte esetén őt részben vagy egészben helyettesítse. A törvény nem teszi kötelezővé, hogy a helyettes éljen a felhatalmazással, önmagában elegendő, ha a munkaviszonyra vonatkozó szabály ezt a vezető helyettes számára lehetővé teszi.

Az Mt. 208.§ (1) bekezdésében meghatározott vezető és helyettesei munkakörök esetében a munkáltatónak nincs mérlegelési vagy bármiféle döntési jogköre arról, hogy a munkakört betöltő munkavállalók esetében élni kíván-e a vezető állású munkavállalónak minősítéssel. Amennyiben a törvényi feltételek fennállnak, úgy a törvény erejénél fogva vezető állású munkavállalónak minősül az adott munkakör betöltője.

Az SZMSZ a cégvezetőt nevesítette, mint az ügyvezető helyettesítésére jogosult munkavállalót. Az alperesi ügyvezető a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt) 32.§ (1) bekezdése értelmében nem döntött, nem is dönthetett a cégvezető kinevezéséről.

Az alperes álláspontja szerint jogszabálysértő az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt megállítás, hogy semmilyen jogszabályi rendelkezés nem tiltja, hogy a munkáltató meghatározza kit tekint vezető állású munkavállalónak és kit nem tekint munkajogilag vezető állású munkavállalónak, függetlenül attól, hogy munkajogilag nem vezető állású munkakörben dolgozót esetlegesen felruházza a vezető állású munkavállaló helyettesítésével kapcsolatos teendőkkel még akkor is, ha az a személy a vezető állású munkavállaló irányítása alatt áll.