BH 2009.6.177 A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbségnek a szerződéskötéskor kell fennállnia. A szerződéskötéssel elérni kívánt és reálisan megvalósítható cél figyelembevételével megállapított vételár feltűnő aránytalansága nem állapítható meg azon okból, hogy az a cél utóbb meghiúsult [Ptk. 201. §].

2002. szeptember 6. napján 176 település konzorciumi megállapodást kötött Regionális Települési Szilárd Hulladék-kezelési Rendszer megvalósítására. A felperesek a konzorcium tagjai voltak, míg az I. r. alperes, mint gesztor irányította a beruházás megvalósulása érdekében a tagok együttműködését és képviselte a konzorcium tagjait.

A konzorcium sikeresen vett részt az Európai Bizottság és a Magyar Köztársaság által kiírt szilárd hulladék hasznosító programban. A program megvalósulásának feltétele - többek között - az volt, hogy a hulladékkezelési rendszer elhelyezésére megfelelő helyszínt találjanak.

A megfelelő helyszín biztosítása érdekében az I. r. alperes Sz. község külterületén elhelyezkedő ingatlanok tulajdonosaival tárgyalásokat folytatott.

A tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért az alpolgármesteri tisztet betöltő IV. r. alperes felvetette, hogy az ő és rokonai, a II-III. r. alperesek tulajdonában álló ingatlanok megvásárlásával a megfelelő helyszín biztosítható lenne. Az I. r. alperes ezt az ajánlatot elfogadta.

A felek közötti tárgyalások eredményeként a 2004. január 29-én létrejött ajándékozási szerződéssel a IV. r. alperes az I. r. alperesnek ajándékozta a Sz. külterület 0362/8. hrsz.-ú, 15 ha 1493 m2 területű ingatlan 1/10 illetőségét, a II-III. r. alperesek pedig a 0362/7. hrsz.-ú 5 ha 4006 m2 alapterületű ingatlan 2/20 illetőségét.

Ezt követően 2004. január 31-én az I. r. alperes 36 358 320 forintért megvette a IV. r. alperestől a 0362/8. hrsz.-ú ingatlan 9/10 illetőségét, az ugyanezen a napon kelt szerződéssel pedig a II-III. r. alperesektől a 0362/7. hrsz.-ú ingatlan 18/20 illetőségét 12 961 440 forintért.

A vételár kifizetését követően az okiratot szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd észlelte, hogy a vételár megállapítása 240 Ft/m2 figyelembevételével tévesen, az elajándékozott ingatlanilletőség figyelembevételével került meghatározásra. A II-IV. r. alperesek ezt követően a vételár 10%-át az I. r. alperesnek visszafizették.

A tervezett beruházás helyszíne megváltozott, az nem Sz. község területén, az alperesek között létrejött szerződésekkel érintett területen fog megvalósulni.

A felperesek keresetükben az alperesek között létrejött ajándékozási és adásvételi szerződések érvénytelenségének a megállapítását kérték. Egyrészt arra hivatkoztak, hogy az ajándékozási szerződések megsértik a termőföldről szóló törvény rendelkezései szerint fennálló elővásárlási jogot, azok a kisajátítási eljárásra vonatkozó jogszabály megkerülését is szolgálták. Ezért azok a Ptk. 200. § (2) bekezdés és a 207. § (5) bekezdés alapján semmisek. Ezen túlmenőleg az adásvételi szerződéseket feltűnően nagy értékkülönbség jogcímén megtámadták.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Tagadták, hogy színlelt ajándékozási és adásvételi szerződéseket kötöttek és azok célja a jogszabályi rendelkezések megkerülése, kijátszása lett volna. Álláspontjuk szerint az adásvételi szerződésekben kikötött szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a feltűnően nagy értékkülönbség sem áll fenn.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Utalt a II-IV. r. alperesek kijelentésére, mely szerint a közösség, a község érdekeit szem előtt tartva, a tervezett beruházás eredményeként megvalósuló egyéb beruházások, pl. az iskola felújítása érdekében történt részükről az ajándékozás és a közösség érdekeit már korábban is önzetlenül támogatták. Az alperesek akarata ajándékozási és adásvételi szerződés megkötésére irányult és ezt az akaratot a szerződések aláírásával kifejezésre juttatták.

Az okiratot szerkesztő ügyvéd tanúvallomása alapján megállapította azt is, hogy a felek akaratukat előtte egyértelműen kinyilvánították, részükről színlelés nem történt. A szerződésekről a Nemzeti Földalapot tájékoztatták és a vételár nagyságára figyelemmel az elővásárlási jog gyakorlása nem volt várható.

Ezekből az adatokból az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperesek között létrejött adásvételi és ajándékozási szerződés nem ütközik jogszabályba, az nem célozta jogszabályi rendelkezések megkerülését és nem színlelt.

A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között fennálló feltűnően nagy értékkülönbség vonatkozásában utalt az okiratszerkesztő ügyvéd vallomására, mely szerint a más személyekkel korábban folytatott tárgyalások ismeretében történt meg a vételár meghatározása. A felperesek felkérésére készített magánszakértői vélemény, miután azt az alperesek vitatták, csak a fél előadásának minősíthető. A büntetőeljárásban beszerzett szakértői vélemény pedig kellő számú és megfelelő összehasonlító adat hiányában állapította meg a forgalmi értéket. Ezzel szemben az alperesek által beszerzett illetékhivatali tájékoztatás és a közigazgatási hivatal kisajátítási eljárásokban alkalmazott forgalmi értékre vonatkozó közlése alapján a feltűnően nagy értékkülönbség nem volt megállapítható, miután a felperesek egyéb bizonyítási indítványt nem terjesztettek elő.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperesek között létrejött adásvételi szerződések érvénytelenek. Indokolása szerint a felpereseknek a Ptk. 200. § (2) bekezdésében foglalt semmisségi ok meglétét nem sikerült bizonyítani. A felek a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetet az ügyletről értesítették és arra nem merült fel adat, hogy bármely más elővásárlásra jogosult érdekét az ügylet sértette volna, és hogy ilyen igényérvényesítésre jogosultak egyáltalán lennének.