138/B/1992. AB határozat
a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 27. § (5) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránt előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 27. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
Az 1991. évi LXXXIX. törvény 28. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozók a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Flt.) az 1991. évi LXXXIX. törvény (a továbbiakban: Fltm.) 12. § (3) bekezdésével kiegészített 27. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték.
Előadásuk szerint a törvény e rendelkezései az Alkotmány 70/A. §-ába, 70/B. §-ába, és 70/E. §-ába ütköznek. Hátrányos megkülönböztetést tartalmaznak ugyanis; sértik továbbá az egyenlő bérhez, valamint a szociális biztonsághoz való jogot azzal, hogy a végkielégítésben részesült munkanélküli személy részére a munkanélküli-járadék folyósításának kezdő időpontját kedvezőtlenül határozzák meg.
Azt is állították, hogy a kifogásolt rendelkezés nem csak a munkanélküliek, hanem a végkielégítésben részesült munkavállalók között is "indokolatlan különbséget" tesz.
Az indítványozók egy része az Flt. 27. § (5) bekezdésével összefüggésben támadta az Fltm.-nek a hatálybalépéséről rendelkező 28. §-át. Érvelésük szerint a jogbiztonság elvét sérti az, hogy jogszabály a kihirdetést megelőző időre állapít meg kötelezettséget. A hivatalos kihirdetés és hatálybalépés feltüntetett napja 1991. december 29., viszont a törvényt kihirdető 148. számú Magyar Közlöny terjesztése 1992. január 9. után kezdődött meg.
II.
Az Fltm. - 1991. december 29-i hatállyal - módosította az Flt.-t. Az Fltm. 12. § (3) bekezdése az Flt. 27. §-át kiegészítette az (5)-(7) bekezdéssel.
Az Flt. 27. § (5) bekezdésének az indítvány benyújtásakor hatályos szövege szerint:
"Ha a munkanélküli utolsó munkaviszonyának megszűnésekor a munkaadótól végkielégítésben részesült, munkanélküli-járadék részére a munkaviszony megszűnését követő annyi hónap elteltével folyósítható, ahány havi átlagkeresetének megfelelő végkielégítésben részesül a Munka Törvénykönyve 27/A. §-a alapján."
Az Fltm. 28. §-a szerint az Fltm. a kihirdetése napján (1991. december 29-én) lép hatályba.
Az indítványok benyújtása után az Flt. 27. § (5) bekezdése többször módosult. Az 1992. évi IX. törvény 45. §-a az Flt. 27. § (5) bekezdését a következő mondattal egészítette ki:
"A munkanélküli-járadékra jogosultság megállapításának napjától ezt az időtartamot a munkanélkülit egyébként megillető jogosultságok szempontjából úgy kell tekinteni, mintha ezalatt munkanélküli-ellátásban részesült volna."
Az 1992. évi XV. törvény 1. §-a módosította az Flt. 27. § (5) bekezdésének első mondatát. E szerint:
"Ha a munkanélküli utolsó munkaviszonyának megszűnésekor a munkaadótól végkielégítésben részesült és a munkáltató felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése 1992. január 10-ét követően történt, munkanélküli-járadék részére a munkaviszony megszűnését követő annyi hónap elteltével folyósítható, ahány havi átlagkeresetének megfelelő végkielégítésben részesül a Munka Törvénykönyve 27/A. §-a alapján."
Az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 203. § (3) bekezdésének c) pontja hatályon kívül helyezte az Flt. 27. § (5) bekezdésének első mondatát megállapító az Fltm. 12. § (3) bekezdését, valamint az 1992. évi XV. törvényt. Az Mt. 215. §-a az első mondat helyébe újabb szöveget iktatott.
Így az Flt. 27. § (5) bekezdésének teljes hatályos szövege a következő: "Ha a munkanélküli utolsó munkaviszonyának megszűnésekor törvény, kollektív szerződés, illetőleg munkaszerződés alapján a munkaadótól végkielégítésben részesült, - amennyiben a munkáltató felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése 1992. január 10-ét követően történt - munkanélküli-járadék részére a munkaviszony megszűnését követő annyi hónap elteltével folyósítható, ahány havi átlagkeresetének megfelelő összegű végkielégítést törvény rendelkezése alapján kapott, illetve amennyi ennek a kollektív szerződés vagy munkaszerződés alapján kapott végkielégítésből megfelel.
A munkanélküli-járadékra jogosultság megállapításának napjától ezt az időtartamot a munkanélkülit egyébként megillető jogosultságok szempontjából úgy kell tekinteni, mintha ezalatt munkanélküli-ellátásban részesült volna."
Az Flt. 27. § (7) bekezdése értelmében a munkanélkülinek a munkaügyi központnál (illetőleg annak kirendeltségénél) történő jelentkezése és a munkanélküli-járadék folyósításának az (5) bekezdésben foglaltak szerint megállapított kezdő napja közötti időtartam a munkanélküli-járadék folyósításának idejébe nem számít be.
Az indítványok benyújtásakor és az elbíráláskor hatályos rendelkezés lényegi összefüggéseire tekintettel az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az Flt. 27. § (5) bekezdése módosításaira is kiterjedtnek tekintette és az alkotmányossági vizsgálatot a hatályos rendelkezésre nézve folytatta le.
III.
Az indítványok alaptalanok.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint:
"A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése értelmében minden embernek veleszületett joga van az emberi méltósághoz.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltakra és a jogegyenlőséget is kifejező rendelkezésre figyelemmel több határozatában foglalkozott a diszkriminációval kapcsolatos alkotmányos követelményekkel [pl: 9/1990. (IV. 25.) AB hat., 21/1990. (X. 4.) AB hat., 1590/B/1990/3. AB hat., 61/1992. (XI. 20.) AB hat.].
Egyebek között megállapította, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése az emberi, illetve állampolgári jogok tekintetében tiltja a különbségtételt, az egyéb jogokra vonatkozó szabályok sem tehetnek olyan megkülönböztetést, amely az emberi méltóság alapjogát csorbítja.
Az állampolgárok a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak az önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén. A munkanélküli-járadék az ellátáshoz való jog megvalósításának csak az egyik és nem kizárólagos eszköze.
A kifogásolt rendelkezésben foglalt különbségtétel alapja az, hogy a munkanélküli személy a munkaadótól végkielégítésben részesült-e. Ettől függően a végkielégítésben részesült munkanélküliek részére a munkanélküli-járadék folyósításának kezdő időpontját határozza meg azokétól eltérően, akik nem részesültek végkielégítésben.
Az ilyen különbségtétel az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltak szerinti diszkriminációt nem valósítja meg és az emberi méltóság alapjogát sem sérti.
A szabályozás a kétféle csoport tagjai között sem a munkanélküli személyt egyébként megillető jogosultságok, sem a munkanélküli-járadék folyósításának időtartama tekintetében nem tesz különbséget.
Az indítványozók egy része azt is állította, hogy a támadott szabály a végkielégítésben részesültek között tesz különbséget. Akik a munkaviszony megszűnését követően hosszabb idő eltelte után találnak új munkahelyet, azok a kapott végkielégítés összegét nem tarthatják meg, mert a munkanélküli-járadék folyósításának hiányában megélhetésükre kell fordítaniuk.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a végkielégítésben részesültek elhelyezkedési esélyét a támadott szabály nem érinti. Azzal pedig nem sért alkotmányos jogot, hogy a végkielégítésben részesült személyt nem tekinti ellátatlannak, és -ezzel arányos mértékben - a munkanélküli-járadék folyósítását késlelteti. Nem sérti tehát az Alkotmány 70/E. §-ában foglalt rendelkezést.
Az Flt. 27. § (5) bekezdése nincs közvetlen összefüggésben - így ellentétben sem - az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése rendelkezésével, amely szerint az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
IV.
Az 1992. évi XV. törvény 1. §-a az Flt. 27. § (5) bekezdésének első mondatát -lényegében az indítványban foglaltaknak megfelelő tartalommal - módosította.
A módosítás értelmében a kifogásolt rendelkezést azon munkanélküliek esetében lehet alkalmazni, akiknek a munkáltató 1992. január 10-ét követően mondott fel vagy akiknek a munkáltatója 1992. január 10-ét követően szűnt meg jogutód nélkül.
Ezért az Fltm. 28. §-ának az Flt. 27. § (5) bekezdése hatálybalépésével kapcsolatos rendelkezését támadó indítvány az időközbeni jogszabályváltozás hatására tárgytalanná vált, e tekintetben az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.
Budapest, 1992. december 7.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró