BH 1997.10.487 A hagyatéki eljárás során a közjegyzőt terhelő tájékoztatási kötelezettség megítélésénél figyelembe veendő körülmények [6/1958. (VII. 4.) IM r. (He.) 52. § (3) bek.; Ptk. 616. § (3) bek., PK 84. sz.].

A végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt örökhagyó után a törvényes öröklés rendje szerint három gyermeke volt jogosult örökölni, míg a túlélő házastársat özvegyi jog illette meg.

A hagyatéki eljárásban a túlélő házastárs az idéző végzés kézhezvétele után levelet írt a közjegyzőnek, amelyben bejelentette, hogy az 1994. április 13-ára kitűzött tárgyaláson nem tud megjelenni, és korábbi jogi képviselője megbízását is visszavonta. Részletesen nyilatkozott a hagyatékként leltározott vagyontárgyakkal kapcsolatban, így - egyebek mellett - előadta, hogy a személygépkocsit a házasság fennállása alatt vásárolták, annak 1/2 részére igényt tart. Az örökhagyó nevén álló szövetkezeti lakás 1/2 részének tulajdonjogát pedig a házas együttélés ideje alatt váltották meg az örökhagyó előző házastársától, és közösen fizették a még hátralévő OTP-tartozást is, ezért annak 1/2 részére ugyancsak igényt tart; egyben a további 1/2 illetőség tekintetében özvegyi joga megváltását kérte. Ugyanakkor bejelentette, hogy az örökhagyó által a szülei után megörökölt 1/4 házas ingatlanilletőségre "nem tart igényt".

A túlélő házastárs e bejelentés ellenére az 1994. április 13-ára kitűzött tárgyaláson személyesen részt vett. A tárgyalási jegyzőkönyv szerint a közjegyző tájékoztatta a feleket a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésében és a Ptk. 615. és 616. §-aiban foglaltakról, amelyre a felek előadták, hogy a tájékoztatást megértették. A túlélő házastárs úgy nyilatkozott, hogy az írásbeli beadványával egyezően a szövetkezeti lakás 1/2 és a gépkocsi 1/2 részére igényt tart, a házas ingatlanilletőségre özvegyi jogát nem érvényesíti; a gépkocsi és a szövetkezeti lakás tekintetében özvegyi joga megváltását is kérte. Ezt követően a túlélő házastárs 1994. április 25-én megbízást adott a jelenlegi jogi képviselőjének, akit a közjegyző az 1994. december 7-ére kitűzött újabb tárgyalásra meg is idézett. A tárgyaláson azonban a túlélő házastárs ismét személyesen vett részt, jogi képviselője nem jelent meg. Ezen a tárgyaláson a közjegyzőnek a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra való figyelmeztetése után a túlélő házastárs korábbi nyilatkozatát módosítva bejelentette, hogy a szövetkezeti lakás 1/2 részének felére és a gépkocsi felére házassági vagyonközösség jogcímén igényt tart, egyben a szövetkezeti lakás és a gépkocsi tekintetében özvegyi joga megváltását kéri; a házas ingatlanilletőség tekintetében özvegyi jogát továbbra sem érvényesítette. Ezt követően az örökösök osztályos egyezséget kötöttek, amelynek értelmében a szövetkezeti lakásnak a hagyatékhoz tartozó 3/4. része és a gépkocsi 1/2 része a három gyermeket és a túlélő házastársat egymás között egyenlő arányban illeti meg. A leszármazók megállapodtak a devizaszámlán kezelt összegekben való részesedésben is; a túlélő házastárs ez utóbbi összegek és a házas ingatlanilletőség tekintetében özvegyi jogát nem érvényesítette. A közjegyző a tárgyalást a devizaszámla-kivonat becsatolása céljából elhalasztotta. Ezt követően a túlélő házastárs írásbeli beadványban korábbi nyilatkozatát visszavonta, a szövetkezeti lakás 1/2 részére tulajdoni igényt érvényesített, özvegyi jogával élni kívánt, és annak megváltását nem kérte. A házas ingatlanilletőség tekintetében özvegyi jogát ugyancsak érvényesíteni kívánta, kérte azonban annak megváltását.

Az állagörökösök a nyilatkozat visszavonásához, az osztályos egyezség módosításához nem járultak hozzá, ezért a közjegyző hagyatékátadó végzéssel a hagyatékot az osztályos egyezség és a törvényes öröklés rendje szerint adta át. A túlélő házastárs fellebbezésére a Fővárosi Bíróság végzésével a közjegyző végzésének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. A végzés indokolásában kiemelte, hogy a hagyatéki iratokból kitűnően a közjegyző a feleknek a jogszabályok tartalmáról helyes tájékoztatást adott; de a túlélő házastársnak lehetősége volt arra is, hogy jogi képviselőt bízzon meg, miután az első tárgyalásra szóló idézéstől az egyezség megkötéséig 11 hónap telt el. Az egyezségi nyilatkozat visszavonására pedig a PK 261. számú állásfoglalás értelmében csak a másik fél hozzájárulásával lett volna lehetőség. Ennek hiányában a túlélő házastárs nyilatkozatát a Ptk.-ban szabályozott általános ügyleti megtámadási alapokon csak a bíróság előtt támadhatja meg. A jogerő végzés ellen a túlélő házastárs felülvizsgálati kérelmet nyújtott be és a végzés megváltoztatásával módosított kérelme szerint kérte a hagyaték átadását. Arra hivatkozott, hogy bár személyesen járt el az ügyben, a közjegyző a jogszabályban előírt tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget. Érvelt azzal is, hogy a közjegyző rábeszélésére a Ptk. 616. §-ának (3) bekezdésében írt tilalom ellenére kérte a szövetkezeti lakás hagyatékhoz tartozó tulajdoni illetőségén fennálló özvegyi joga megváltását. Az osztályos egyezség ez okból is jogszabálysértő. A hagyatékátadó végzés kézhezvétele után volt módja a közjegyzői döntés áttanulmányozására, amikor is azonnal a jogi képviselőhöz fordult, és fellebbezésében a jogi hibákra rámutatott, amit azonban a Fővárosi Bíróság figyelmen kívül hagyott.