32010D0416[1]

2010/416/: A Tanács határozata ( 2010. július 13. ) a Szerződés 140. cikkének (2) bekezdésével összhangban az euro Észtország általi, 2011. január 1-jén történő bevezetéséről

A TANÁCS HATÁROZATA

(2010. július 13.)

a Szerződés 140. cikkének (2) bekezdésével összhangban az euro Észtország általi, 2011. január 1-jén történő bevezetéséről

(2010/416/EU)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (a továbbiakban: a Szerződés) és különösen annak 140. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Bizottság jelentésére,

tekintettel az Európai Központi Bank jelentésére,

tekintettel az Európai Parlament véleményére,

tekintettel az Európai Tanácsban folytatott vitára,

tekintettel a Tanács azon tagállamait képviselő tagjai minősített többséggel elfogadott ajánlására, amelyeknek pénzneme az euro,

mivel:

(1) A gazdasági és monetáris unió (a továbbiakban: EMU) harmadik szakasza 1999. január 1-jén lépett életbe. Az állam-, illetve kormányfői összetételben ülésező Tanács 1998. május 3-i brüsszeli 98/317/EK határozata (1) szerint Belgium, Németország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália és Finnország teljesítette a közös valuta 1999. január 1-jei bevezetéséhez szükséges feltételeket.

(2) A Tanács 2000/427/EK határozata (2) szerint Görögország teljesítette a szükséges feltételeket ahhoz, hogy 2001. január 1-jén bevezesse a közös valutát. A Tanács 2006/495/EK határozata (3) szerint Szlovénia teljesítette a közös valuta 2007. január 1-jei bevezetéséhez szükséges feltételeket. A Tanács 2007/503/EK határozata (4) és 2007/504/EK határozata (5) szerint Ciprus és Málta teljesítette a szükséges feltételeket ahhoz, hogy 2008. január 1-jén bevezesse a közös valutát. A Tanács 2008/608/EK határozata (6) szerint Szlovákia teljesítette a közös valuta 2009. január 1-jei bevezetéséhez szükséges feltételeket.

(3) Az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, egyes, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára vonatkozó rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv (1) bekezdésének megfelelően az Egyesült Királyság bejelentette a Tanácsnak, hogy 1999. január 1-jén nem kíván a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszába lépni. Ezen a bejelentésen azóta nem változtattak. Az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, egyes, Dániára vonatkozó rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv (1) bekezdésének és az állam- és kormányfők 1992. decemberi edinburgh-i határozatának megfelelően Dánia bejelentette a Tanácsnak, hogy nem vesz részt a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában. Dánia nem kérte, hogy indítsák meg a Szerződés 140. cikkének (2) bekezdésében említett eljárást.

(4) Svédországra a 98/317/EK határozat alapján a Szerződés 139. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eltérés vonatkozik. A 2003. évi csatlakozási okmány 4. cikkének megfelelően a Cseh Köztársaságra, Észtországra, Lettországra, Litvániára, Magyarországra és Lengyelországra a Szerződés 139. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eltérés vonatkozik. A 2005. évi csatlakozási okmány 5. cikkének megfelelően Bulgáriára és Romániára a Szerződés 139. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eltérés vonatkozik.

(5) Az Európai Központi Bank (a továbbiakban: EKB) 1998. július 1-jén jött létre. Az Európai Monetáris Rendszert egy árfolyam-mechanizmus váltotta fel, amelynek bevezetését a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában az árfolyam-mechanizmus bevezetéséről szóló,1997. június 16-i európai tanácsi állásfoglalás (7) állapította meg. A gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában bevezetésre kerülő árfolyam-mechanizmus (ERM II) eljárásait az EKB és az euroövezeten kívüli tagállamok nemzeti központi bankjai között létrejött, a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában az árfolyam-mechanizmus működési eljárásainak meghatározásáról szóló, 2006. március 16-i megállapodás (8) határozta meg.

(6) A Szerződés 140. cikkének (2) bekezdése megállapítja az érintett tagállamokra vonatkozó eltérések megszüntetésének eljárásait. A Bizottság és az EKB legalább kétévente egyszer, illetve valamely eltéréssel rendelkező tagállam kérelmére jelentést tesz a Tanácsnak a Szerződés 140. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően. A Bizottság és az EKB legutóbbi szokásos konvergenciajelentését 2010 májusában fogadták el.

(7) A tagállamok nemzeti jogszabályait, ezen belül a nemzeti központi bankok alapokmányait szükség esetén úgy kell módosítani, hogy összeegyeztethetők legyenek a Szerződés 130. és 131. cikkével és a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányával (a továbbiakban: a KBER és az EKB alapokmánya). A Bizottság és az EKB jelentéseiben részletesen megvizsgálja, hogy Észtország jogszabályai összeegyeztethetők-e a Szerződés 130. és 131. cikkével, valamint a KBER és az EKB alapokmányával.

(8) A konvergenciakritériumokról szóló 13. jegyzőkönyv (a továbbiakban: jegyzőkönyv) 1. cikkének megfelelően a Szerződés 140. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésében említett árstabilitási kritérium azt jelenti, hogy egy tagállam fenntartható árstabilitással és a vizsgálatot megelőző egyéves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos inflációs rátáját legfeljebb 1,5 százalékponttal meghaladó inflációs rátával rendelkezett. Az árstabilitási kritérium alkalmazásában az inflációt a harmonizált fogyasztói árindexekről szóló, 1995. október 23-i 2494/95/EK tanácsi rendeletben (9) meghatározott harmonizált fogyasztói árindex (HICP) segítségével határozzák meg. Az árstabilitási kritérium vizsgálatakor a tagállam inflációját az adott időszak 12 havi indexének számtani átlaga, valamint a megelőző időszak 12 havi indexének számtani átlaga közötti százalékos változásként mérik. A Bizottság és az EKB jelentéseiben használt referenciaérték kiszámításakor a három legjobb árstabilitási eredményt felmutató tagállam inflációs rátájának egyszerű számtani közepéhez 1,5 százalékpontot adtak hozzá.

A 2010 márciusát megelőző egyéves időszakban az inflációs referenciaérték 1,0 százalék volt, Portugáliával, Észtországgal és Belgiummal, mint az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató három tagállammal számolva, amelyek inflációs rátája - 0,8 százalék, - 0,7 százalék és - 0,1 százalék volt. A súlyos általános válság által jellemzett jelenlegi gazdasági helyzetben, amelyben számos országban negatív inflációs ráta alakult ki - a 2004. évi konvergenciajelentéshez hasonlóan -, indokoltnak tűnik a legjobb teljesítményű országok közül kizárni azokat, amelyeknek az átlagos inflációs rátája jelentősen eltér az euroövezet átlagos inflációs rátájától (2010 márciusában 0,3 %), mivel ezek a kiugró értékeket felmutató országok nem ítélhetők ésszerűen az árstabilitás szempontjából legjobb teljesítményt elérő országnak, és bevonásuk jelentősen befolyásolná a referenciaértéket és így a kritérium méltányosságát. Emiatt 2010 márciusában Írországot hagyták figyelmen kívül, mert Írország volt az egyetlen ország, amelynek 12 havi átlagos inflációs rátája (2010 márciusában - 2,3 %) jelentősen eltért az euroövezet és más tagállamok inflációs rátájától, főként a súlyos gazdasági visszaesést tükrözve.

(9) A jegyzőkönyv 2. cikkének megfelelően a Szerződés 140. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdésében említett állami költségvetési helyzetre vonatkozó kritérium azt jelenti, hogy a vizsgálat időpontjában a tagállam nem áll a Tanács által a túlzott hiány fennállásáról a Szerződés 126. cikke (6) bekezdésének értelmében hozott határozat hatálya alatt.

(10) A jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően a Szerződés 140. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdésében említett, az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusában történő részvételre vonatkozó kritérium azt jelenti, hogy egy tagállam a vizsgálatot megelőző legalább két éven keresztül komoly feszültségek nélkül az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa (ERM) által előírt normál ingadozási sávokon belül maradt. Így különösen azt, hogy ugyanezen időszak alatt a tagállam saját kezdeményezésére nem értékelte le valutájának bilaterális középárfolyamát az euróval szemben. 1999. január 1-je óta az árfolyam-kritérium teljesítését az ERM II keretében vizsgálják. A Bizottság és az EKB jelentéseiben e kritérium teljesítésének vizsgálatakor a 2010. április 23-át megelőző kétéves időszakot vették alapul.

(11) A jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően a Szerződés 140. cikke (1) bekezdésének negyedik francia bekezdésében említett kamatokra vonatkozó konvergenciakritérium azt jelenti, hogy egy tagállam a vizsgálatot megelőző egyéves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos nominális hosszú távú kamatát legfeljebb 2 százalékponttal meghaladó kamattal rendelkezett. A kamatlábakra vonatkozó konvergenciakritériumok alkalmazásában a tízéves referencia-államkötvények összehasonlítható kamatlábait használták. Észtország, amely 2010 márciusában az árstabilitás szempontjából a legjobb teljesítményű tagállamok közé tartozott, nem rendelkezik harmonizált hosszú lejáratú referencia-államkötvénnyel, vagy hasonló értékpapírral, amelyet használni lehetne a referenciaérték kiszámításához. Ezért a jegyzőkönyvvel összhangban (amely "legfeljebb három legjobban teljesítő tagállamra" hivatkozik) a Bizottság és az EKB jelentéseiben a kamatkritérium teljesülésének vizsgálatakor használt referenciaértéket úgy számították ki, hogy a másik két legjobb árstabilitási eredményt felmutató tagállam nominális hosszú távú kamatainak egyszerű számtani közepéhez két százalékpontot adtak hozzá. Ezen az alapon a 2010 márciusát megelőző egyéves időszakra vonatkozó referenciaérték 6,0 százalék volt, ami Portugália (4,2 %) és Belgium (3,8 %) kamatlábainak átlaga két százalékponttal megnövelve.

(12) A jegyzőkönyv 5. cikke szerint a konvergenciakritériumok teljesülésére vonatkozó jelenlegi vizsgálatban felhasznált adatokat a Bizottság biztosítja. E határozat elkészítéséhez a Bizottság biztosította az adatokat. A költségvetési adatokat a Bizottság biztosította, miután a tagállamok 2010. április 1-jéig jelentést készítettek az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazásáról szóló, 2009. május 25-i 479/2009/EK tanácsi rendeletnek (10) megfelelően.

(13) A Bizottság az általa és az EKB által az Észtország EMU megvalósítására vonatkozó kötelezettségeinek teljesítése során elért előrehaladásról benyújtott jelentések alapján az alábbi következtetésekre jutott:

a) Észtország nemzeti jogszabályai, ezen belül a nemzeti központi bank alapokmánya összeegyeztethető a Szerződés 130. és 131. cikkével, valamint a KBER és az EKB alapokmányával;

b) azzal kapcsolatban, hogy Észtország teljesítette-e a Szerződés 140. cikke (1) bekezdésének négy francia bekezdésében említett konvergenciakritériumokat, a következőket kell figyelembe venni:

- Észtország átlagos inflációs rátája a 2010 márciusát megelőző egy évben - 0,7 százalék volt, ami jóval a referenciaérték alatt van, és az valószínűleg a következő hónapokban sem haladja meg referenciaértéket,

- Észtország, amelynek költségvetési hiánya 2009-ben a GDP 1,7 %-a volt, nem áll a Tanács által a túlzott hiány fennállásáról hozott határozat hatálya alatt,

- Észtország 2004. június 28. óta az ERM II tagja; az észt koronát a 2010. április 23-át megelőző két évben nem érték komoly feszültségek, és a koronának az ERM II-ben való részvétele során nem történt eltérés a központi árfolyamtól,

- az észt állam rendkívül alacsony szintű bruttó államadósságának köszönhetően nincs hosszú lejáratú referencia-államkötvény, vagy hasonló értékpapír, amely a hosszú távú kamatlábakon keresztül a konvergencia tartósságának értékelését lehetővé tenné. Annak ellenére, hogy az Észtországgal szembeni pénzügyi kockázatok a válság csúcsán növekedtek, azoknak a referencia-időszakban megfigyelhető változása, valamint a konvergencia fenntarthatóságával kapcsolatos szélesebb körű, Észtország költségvetés-politikai eredményeit és viszonylag rugalmas gazdaságát figyelembe vevő értékelése arra enged következtetni, hogy Észtország teljesíti a hosszú távú kamatlábakra vonatkozó kritériumot;

c) a jogszabályok összeegyeztethetőségére és a konvergenciakritériumok teljesítésére vonatkozó értékelésre figyelemmel és az egyéb tényezőket is tekintetbe véve Észtország teljesíti az euro bevezetésére vonatkozó szükséges feltételeket,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Észtország teljesíti az euro bevezetéséhez szükséges feltételeket. A 2003. évi csatlakozási okmány 4. cikkében említett, Észtországra vonatkozó eltérés 2011. január 1-jei hatállyal megszűnik.

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

3. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2010. július 13-án.

a Tanács részéről

az elnök

D. REYNDERS

(1) HL L 139., 1998.5.11., 30. o.

(2) HL L 167., 2000.7.7., 19. o.

(3) HL L 195., 2006.7.15., 25. o.

(4) HL L 186., 2007.7.18., 29. o.

(5) HL L 186., 2007.7.18., 32. o.

(6) HL L 195., 2008.7.24., 24. o.

(7) HL C 236., 1997.8.2., 5. o.

(8) HL C 73., 2006.3.25., 21. o.

(9) HL L 257., 1995.10.27., 1. o.

(10) HL L 145., 2009.6.10., 1. o.

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 32010D0416 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32010D0416&locale=hu