BH 2023.9.217 I. A Kúria - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 163. § (1) bekezdése szerinti közzétételi körbe tartozó - hatályon kívül helyező végzésében foglalt iránymutatás köti a megismételt eljárásban eljáró bíróságot. Ebből kifolyólag az esetleges felülvizsgálati eljárásban a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a megismételt eljárásra utasított bíróság eleget tett-e a hatályon kívül helyező végzésben foglalt meghagyásnak, és az ügyben eljárt bíróságok a korábbi, a jogkérdést már elbírált végzésben foglaltakkal összhangban álló döntést hoztak-e.

II. Az emberi környezet fokozott védelme a kimentés szempontjából mindenkor megköveteli a magasabb, egyúttal szigorúbb mérce alkalmazását. Az állam mint tulajdonos a rendszerváltást megelőző állami tulajdon dominanciájára tekintettel polgári jogi felelősséggel is tartozik a tulajdonában lévő ingatlanon, az ingatlan kezelője által folytatott, nyilvánvaló környezetszennyező tevékenységgel okozott kárért [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 100. §, 339. § (1) bek.; 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 63. § (1) bek.; 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 164. § (1) bek., 3. § (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes házastársa 1975. november 23-án született P.-n, 1980-ban Z. településre költözött. Gyermekkorát ezen a településen töltötte, sokat tartózkodott az l.-i ingatlanon működő gyár közelében.

[2] Betegségének tünetei 2013 novemberében mutatkoztak. Kivizsgálása során a szövettani vizsgálat igazolta, hogy mesotheliomában (mellhártya daganat) szenved. A folyamatos gyógykezelések ellenére 2016. június 8-án elhunyt. Betegségének az volt a kiváltó oka, hogy azbesztszálak kerültek a tüdejébe. Az azbeszt-szennyezettségnek való kitettség (azbeszt expozíció) időszaka 1980-tól az 1992. év végéig terjedő időszakra tehető.

[3] A Cementipari Vállalatot 1963-ban alapították. 1971-ben a cementgyár mellé azbeszt-cement nyomócső gyártó üzem épült az állami tulajdonban álló ingatlanokon (a továbbiakban: gyár ingatlanok), amelyek tulajdonosa 1996. június 24-ig az alperes volt, kezelője, az állami vállalat lett az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyezve.

[4] A gyárban 1971-től fehér azbeszt felhasználásával készült különféle azbeszt-cement nyomócsöveket gyártottak, és kis mennyiségben kék azbeszt felhasználásával tűzálló cementet. A cementgyártási technológia elsősorban porterhelést jelentett a környezet számára. Az azbeszt-cement művek működésének első két évtizedében a kis hatékonyságú portalanító berendezések miatt és az azbeszt-cement termékek, valamint azbeszttartalmú hulladék óvatlan felhasználása miatt jelentős mennyiségű azbeszt-cementpor juthatott ki a környezetbe.

[5] Az alperes szervezeti átalakulás folytán 1981-ben alapította a kezelőként bejegyzett vállalatot, amelynek a tevékenységi körébe tartozott a mész-, cement- és azbesztcementgyártás. Az említett vállalat jogutódja 1995. december 31-től, átalakulás folytán egy Kft. lett.

[6] A gyári ingatlanokra vonatkozóan a földhivatal 1996. június 24-én törölte az alperes tulajdonjogát és az állami vállalat kezelői jogát, ezt követően az ingatlanok tulajdonosa végelszámolás, majd felszámolás alá került, a felszámolási eljárás befejezését követően 2017. április 6-án törölték a cégnyilvántartásból.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[7] A felperes jogelődje módosított keresetében 50 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. IV. törvény (régi Ptk.) 100. §-a és a régi Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján a szomszédjogi szabályok megsértésére, másodlagosan a régi Ptk. 345. §-a alapján a veszélyes üzemi felelősség szabályaira, harmadlagosan pedig a régi Ptk. 350. § (1) bekezdése szerinti megbízotti felelősség szabályaira alapította. Hivatkozott továbbá a régi Ptk. 76. §-ára is.

[8] A per során bekövetkezett halála folytán a perbe felperesként a jogutódja, a házastársa lépett.

[9] A felperes mint jogutód keresetének alapjaként arra hivatkozott, hogy az alperes felelős az azbeszt cementgyár kiporzása miatt kialakult, a jogelődje halálához vezető megbetegedésért. Álláspontja szerint a jogelődjének az egészsége azért károsodott, mert az alperes mint tulajdonos az eternit gyár létezésével, lakókörnyezetbe telepítésével, működtetésével szükségtelenül zavarta a gyár lakókörnyezetében élőket. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy az alperes mint az ingatlan és az azbesztet felhasználó állami vállalat tulajdonosa a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint felelős a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató állami vállalat által okozott károkért. Harmadlagosan hivatkozott a megbízott igénybevételéért fennálló felelősség szabályaira.

[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a gyárterület 1948. és 1993. között állami tulajdonban, de állami vállalatok kezelésében volt. Kifejtette, hogy az állami vállalatok tevékenységéért vagy mulasztásáért az állam nem felelős. Állította, hogy az alperes a károkozás időpontjában a felperes jogelődjének súlyos, esetlegesen halálos végkimenetelű megbetegedésének bekövetkeztét nem láthatta előre, így az okozati összefüggés is kizárt. Utalt arra, hogy mind a korabeli Európai Gazdasági Közösség (a továbbiakban: EGK), mind a korabeli magyar állami szabályozás az azbesztpor légszennyezettsége kapcsán kizárólag a munkavállalókat tekintette veszélyeztetettnek, a lakosságot nem. Hivatkozott arra is, hogy az adott helyzetben általában elvárható módon járt el az azbeszt por által okozott légszennyezettség csökkentése, egészséget károsító hatásainak megelőzése érdekében. Ennek alátámasztására hivatkozott arra, hogy a munkavédelem és a környezetvédelem tekintetében milyen intézményi rendszert alakított ki. Kiemelte továbbá, hogy a környezetvédelmi hatóság gyakorlatilag évente megbírságolta az üzemet, azaz azt rendszeresen ellenőrizte, ennek ellenére káros azbesztterhelést nem állapított meg.

Az első- és másodfokú ítélet

[11] A Fővárosi Törvényszék a 2017. július 13-án kelt ítéletével a keresetet elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - eltérő indokok alapján - helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria végzésével a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Indokolásában megállapította, hogy az egészséget közvetlenül veszélyeztető tevékenység minden további bizonyítás nélkül szükségtelen zavarásként értékelhető. Kifejtette, hogy az adott ügyben az alperes mint a gyár ingatlanok tulajdonosa mulasztott, amikor nem akadályozta meg, hogy az ingatlanát használó állami vállalat légszennyezéssel járó üzemi tevékenységet folytasson, amely a szomszédos ingatlanok használóinak az egészségét károsította. Az elsőfokú bíróságnak meghagyta, hogy tényként kezelje: a szomszédjog sérelmére alapított kárkötelem alanya az alperes, és a felperes jogelődjét ért nem vagyoni kár az ingatlantulajdonos alperes szükségtelen zavarásával mint jogellenes magatartással okozati összefüggésben keletkezett. Ehhez képest - tette hozzá indokolásában - az alperest kell felhívni a kártérítési felelősség alóli kimentés körében a bizonyítási indítványainak előterjesztésére és további bizonyítékai megjelölésére.