A Pesti Központi Kerületi Bíróság P.51455/2017/26. számú határozata kártérítés (BIZTOSÍTÁSI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 206. §, 220. §, 233. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519. §, 6:539. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 17. §, 18. §, 42. §, 49. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Kondásné dr. Kovács Erika

Kapcsolódó határozatok:

*Pesti Központi Kerületi Bíróság P.51455/2017/26.*, Fővárosi Törvényszék Pf.632673/2018/4., Kúria Pfv.21488/2018/5. (BH 2020.3.74)

***********

Pesti Központi Kerületi Bíróság

16. P. 51.455/2017/26-II.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság

a dr. Koltai Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Koltai Zsuzsanna ügyvéd (cím1) által képviselt,

(Felperes neve)(cím2) felperesnek -

dr. Szabó Előd ügyvéd (cím3) által képviselt,

(Alperes neve) (cím4) alperes ellen

biztosítási kártérítés iránt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 264.905.- Ft (azaz Kétszázhatvannégyezer-kilencszázöt forint) perköltséget.

A le nem rótt 500.610.- Ft (azaz Ötszázezer-hatszáztíz forint) kereseti illetéket és a 142.750.- Ft (azaz Száznegyvenkétezer-hétszázötven forint) szakértői munkadíjat az Állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, amelyet ennél a bíróságnál lehet elektronikus úton benyújtani, a Fővárosi Törvényszékhez címezve.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálását.

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az Állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, vagy csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, illetve ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

I n d o k o l á s

2014. július 7-én 12:09 óra körüli időben a Győr-Moson-Sopron Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság (tűzoltó főtörzsmester neve) tűzoltó főtörzsőrmester által vezetett (rendszám1) forgalmi rendszámú Faun Tadano BKF35 típusú különleges szerkocsija megkülönböztető fény- és hangjelzés együttes használatával Győrött a Bisinger felüljáró irányából az Ipar út irányába haladt a Mártírok út belső forgalmi sávjában. Haladása során a Mártírok út és a Nagysándor József út kereszteződésében az úttest forgalmának irányítására szolgáló fényjelző készülék piros fényjelzésén áthaladva összeütközött a Tompa utca irányából a Mártírok út irányába a Nagysándor József úton közlekedő és az úttest forgalmának irányítására szolgáló fényjelző készülék zöld fényjelzésén áthaladó felperes által vezetett (rendszám2) forgalmi rendszámú Škoda Roomster típusú személygépkocsival.

A felperes a baleset során súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett.

Az ügyben közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt a Központi Nyomozó Főügyészség Győri Regionális Osztályán büntetőeljárás volt folyamatban, majd a bizonyítási eljárást követően az ügyészség a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette. A határozat ellen a felperes panasszal élt, melyet a Legfőbb Ügyészség Kiemelt és Katonai Ügyek Főosztálya alaptalanság okán elutasított.

A felperes keresetet terjesztett elő alperessel szemben, melyben kérte, hogy a bíróság a Ptk. 6:519.§ és 520.§-a, valamint a KRESZ 49.§ (2) bekezdése alapján kötelezze az alperest összesen 8.343.495.- Ft kártérítés megfizetésére. Keresete indokaként kifejtette, hogy a büntetőeljárás során beszerzett szakvélemény nem ad választ arra, hogy hol tartózkodott az általa vezetett jármű közvetlenül az alperesi biztosított jármű tilos jelzésen való áthaladása előtt, amikor még a féktávolsága határán volt és fékezéssel teljesíthette volna a KRESZ 49.§ (2) bekezdése szerinti kötelezettségét. Álláspontja szerint jogalkalmazói kérdés, hogy bízhatott-e alappal az alperesi biztosított jármű vezetője abban, hogy az általa vezetett jármű meg tud-e úgy állni, hogy veszélyhelyzet kialakulása nélkül biztosítja számára az akadálytalan továbbhaladást. Határozott álláspontja szerint a biztosított jármű vezetőjének lassítania kellett volna, hiszen észlelhető volt számára, hogy gépjárműve a kereszteződésben, vagy annak közelében folyamatos mozgásban halad. Nem következtethetett az alperesi biztosított jármű vezetője az ő lassítására, vagy akár arra a szándékára, hogy elengedte volna a tűzoltó járművet. Utalt az általa készíttetett magánszakvélemény állításaira, melyben írtak szerint az alperesi biztosított jármű vezetője még akkor döntött a továbbhaladásról a kereszteződésbe, amikor járműve behaladását nem ismerhette fel. Rögzítette azt is, hogy az alperesi biztosított jármű sebessége objektíve nem volt alkalmas arra, hogy a jármű vezetője szükség esetén a járművet megállítsa, illetve hatásosan mérsékelje. A szakértő megállapítása szerint felróható vezetéstechnikai hiba, hogy nem olyan sebességgel közelítette meg a kereszteződést, amely adott esetben alkalmas lett volna arra, hogy a megkülönböztető jelzést bármely ok miatt nem észlelő jármű behaladása esetén is el tudja kerülni a balesetet. A szakértő megjegyezte azt is, hogy a felperes az alperesi biztosított járművet egy benzinkút miatt észlelhette nehezen. Előadása szerint a baleset során súlyos sérüléseket szenvedett, melynek következtében jelentős összegű kár érte, illetőleg jelentős összegű sérelemdíj megfizetésére tarthat igényt.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltség viselésére kötelezését kérte. Ellenkérelme indokaként kifejtette, hogy mind a felperes, mind a biztosítottja fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatott, az ütközésük következtében az egymásnak okozott károk kapcsán a Ptk. 6:539.§ (1) bekezdése alkalmazandó, azaz a felróhatóság arányában kell az egymásnak okozott kárt megtéríteni. A felperesi kereset jogalapja csak akkor lehet megalapozott, ha felperes bizonyítja, hogy az általa biztosított gépjárművezető felróhatóan okozott neki kárt, azaz közlekedési szabályt szegett meg oly módon, hogy az okozati összefüggésben áll a perbeli baleset bekövetkezésével. Vitatta ugyanakkor a biztosítottja balesettel kapcsolatos felelősségét, ebből következően a felperesi kereset jogalapját, mivel nincsen arra biztosíték, hogy biztosítottja bármilyen közlekedési szabályt felróható módon megszegett volna. Utalt arra, hogy a büntetőeljárás során részletes és nagy terjedelmű bizonyítást folytattak le, mely során nem lehetett azt bizonyítani, hogy biztosítottja felróható módon közlekedési szabályt szegett volna. Hivatkozása szerint biztosítottja használta a megkülönböztető hang- és fényjelzést, eleget tett a meggyőződési kötelezettségének, a felperes előtt álló, majd felperes által kikerült Opel Zafira típusú gépjármű vezetője nem haladt be a kereszteződésbe, míg felperes a tűzoltó gépjármű féktávolságán belül behajtott. Ilyen szabálytalan felperesi magatartással biztosítottjának nem kellett számolnia, továbbá sem észlelési, sem cselekvési késedelem nem terheli, hiszen már azt megelőzően reagált a felperesi gépkocsi mozgására, hogy az a védett útra behaladt volna. Utalt a büntetőeljárás során kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményére, miszerint a tűzoltó jármű hangjelzése az elvégzett bizonyítási kísérlet alapján felhúzott ablak mellett is jól hallható volt. Továbbá méreténél és feltűnő piros színénél fogva látható is volt, a szakértő szerint a baleset akár lassító fékezéssel is elkerülhető lett volna, ha a felperes a megállás helyét jelző vonal előtt egy-másfél méterrel fékezni kezdett. Ezen túlmenően a felperes előtt az útkereszteződésben ekkor már állt egy Opel Zafira, így a felperes számára a tűzoltóautó látványán, a hang- illetve fényjelzésen felül további egyértelmű jelzést adott arról, hogy a kereszteződésbe történő behajtásnak akadálya van. Megjegyezte, hogy a felperes által készíttetett magánszakértői vélemény kizárólag a felperes saját műszaki tartalmú előadásának tekinthető, így szóba sem jöhet két egymással ütköző szakértői vélemény felülvéleményezése. Álláspontja szerint a rendelkezésre álló iratok és vallomások alapján egyértelműen megállapítható, hogy a megkülönböztető hangjelzés már jóval a tűzoltóautó odaérkezése előtt jól hallható volt, a közlekedés többi résztvevője számára a tűzoltóautó észlelése és elhaladásának biztosítása nem okozott problémát, a felperes azonban sem a megkülönböztető jelzésekre, sem az útkereszteződésben álló gépkocsira nem figyelt, sem a hatalmas méretű piros tűzoltóautó látványára nem reagált, hanem észlelés és körültekintés nélkül egyenesen behajtott a tűzoltóautó elé annak féktávolságán belül, megsértve a KRESZ 42.§ (1) bekezdését.