BH+ 2015.9.395 I. Fogyasztóinak nem minősülő pénzügyi kölcsönszerződés érvénytelenségét nem eredményezi, ha a kamat nem százalékos formában kerül meghatározásra [1996. évi CXII. tv. (a továbbiakban: régi Hpt.) 201. § (2) bek.].

II. A álképviselő eljárását az eredeti szerződő fél jogutóda is jóváhagyhatja [Ptk. 217. § (1) bek., 221. § (1) bek.; 1996. évi CXII. tv. (a továbbiakban: régi Hpt.) 14. § (1) bek. h) pontja].

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes ügyvezetője az Z. Kft.-től (gépjármű-kereskedő cég) kívánt kishaszongépjárművet vásárolni, melynek vételárát részben önerőből, részben kölcsönből kívánta kiegyenlíteni. Ennek érdekében a felperes és az alperes jogelődje 2009. augusztus 13-án megkötötték a HIT2123409 számú kölcsönszerződést, valamint az ahhoz kapcsolódó opciós szerződést, amelyeket az alperes képviseletében a gépjármű-kereskedő cég alkalmazottja, J. Cs. írt alá. A kölcsön összege 1 736 000 Ft volt, melyet a felperesnek 43, egyenként 47 885 Ft-os összegű részletekben kellett visszafizetnie. A szerződésben mértékadó devizanemként a svájci frankot tüntették fel. A felperes által teljesítendő ellenszolgáltatás összegét 2 057 765 Ft-ban, a THM-et 12,23%-ban határozták meg, rögzítették továbbá, hogy a kölcsönszerződés elválaszthatatlan részét képezi az alperes jogelődjének HITGd/20090803 számú üzletszabályzata.

Az alperes együttes cégjegyzési joggal rendelkező törvényes képviselői 2013. október 28-án kelt okiratba foglalt nyilatkozatukkal a kölcsönszerződés megkötésében közreműködő J. Cs. nyilatkozatát és eljárását jóváhagyták.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a kölcsönszerződés és az opciós szerződés érvénytelen. Elsődlegesen alaki hibára hivatkozással a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 8. § (1) és (2) bekezdésére, az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 217. § (1) bekezdésére, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 217. § (1) bekezdésére hivatkozott. Állította, hogy a szerződések érvényesen nem jöttek létre, mert a gépjármű-kereskedő cég alkalmazottja az alperes jogelődjének képviseletében cégjegyzésre nem volt jogosult, illetve nem rendelkezett ügynöki tevékenység végzéséhez szükséges felügyeleti engedéllyel. Másodlagosan az üzletszabályzat egyes, konkrétan megjelölt rendelkezései érvénytelenségének megállapítását kérte.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a szerződést aláíró személy a perben becsatolt együttműködési megállapodás alapján jogosult volt az alperes jogelődjének nevében harmadik személyekkel kölcsönszerződés megkötésére. A felperes hatósági engedély hiányára hivatkozó érvelésére úgy foglalt állást, hogy az engedély hiánya önmagában nem érinti az ügylet polgári jogi érvényességét, az csak akkor állapítható meg, ha a jogalkotó felismerhetően a szerződés érvényességét sem kívánta megengedni. A régi Hpt.-nek a felperes által megjelölt rendelkezései nem fűzik az érvénytelenség jogkövetkezményét a felügyeleti engedély hiányában kötött jogügyletekhez.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel arra hivatkozott: az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre a régi Ptk. 219. § (1) bekezdése alapján, hogy képviseleti jog hiánya miatt a szerződés nem érvénytelen. Amennyiben a jóhiszemű álképviselő cselekményét - mint ahogy az a perbeli esetben is történt - utólag jóváhagyják, akkor az általa tett jognyilatkozat érvényessé válik. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak a felügyeleti engedély hiányával kapcsolatos jogi álláspontjával is.

A másodfokú bíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a szerződés a régi Hpt. 210. § (2) bekezdése szerinti tartalmi elemekkel rendelkezett-e. Megítélése szerint e jogszabályi rendelkezésben előírt egyértelmű meghatározottság követelménye nem jelenti azt, hogy a kamatot, a díjat és a költségeket számszerűen, vagy százalékos mértékben kötelező megjelölni a szerződésben. Ezek akkor is egyértelműen meghatározottnak tekinthetők, ha mértékük a szerződés üzletszabályzatban rögzített rendelkezéseit is figyelembe véve megállapíthatók. Az egyedi kölcsönszerződés szerint a kölcsön összege 1 736 000 Ft, a rendszeres törlesztő részletek összege havi 47 855 Ft, így az összes törlesztő részlet 2 057 765 Ft volt. A szerződés 15. pontja szerint törlesztő részlet az egyedi kölcsönszerződésben meghatározott esedékességhez tartozó tőke, valamint kamattörlesztési kötelezettség együttes összege. A másodfokú bíróság szerint amennyiben a törlesztő részlet összegéből kivonja a tőkét, úgy megkapja az ügyleti kamatot, amely alapján az ügyleti kamat éves induló százalékos mértéke is megállapítható. Utalt arra, hogy a kamatszámítás módját és annak elemét az üzletszabályzat V/3., II/A/3., II/A/1. és II/A/2. pontja is tartalmazza.

A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a felek közötti egyedi kölcsönszerződés a díjakat is tartalmazza. Az egyedi kölcsönszerződés szerint az alperes szerződéskötési díjat, szerződéskötési adminisztrációs díjat, hitelminősítési díjat nem számolt fel, illetve kiemelt törlesztő részletet sem alkalmazott. Az alperes által 3. sorszám alatt becsatolt beadványának melléklete tartalmazta azt a hirdetményt, amely az összes szerződéssel kapcsolatos lehetséges költségeket tartalmazza. Ez alapján téves a felperesnek az a hivatkozása, hogy a szerződés nem tartalmazza a szerződéssel kapcsolatos díjakat.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kétnemű árfolyam miatti költséget az alperes akkor számíthatna fel, amennyiben ténylegesen devizaváltást végzett volna, ilyet azonban az alperes maga sem állított. Tekintettel arra, hogy az alperesnek e körben nincs olyan tevékenysége, amely miatt a felperesnek ellenértéket kellene fizetni, így e költség feltüntetésének hiánya nem ütközik jogszabályba, az alperes ugyanis nem járt el jogszerűtlenül, amikor egy el nem végzett szolgáltatás után ellenértéket nem számolt fel.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kölcsönszerződés érvénytelenségét megállapító ítélet meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az ügy érdemére kiható eljárásjogi jogszabálysértést követett el azzal, hogy az érvénytelenséget a régi Ptk. és nem kizárólag a felperes által hivatkozott Gt. és Ctv. rendelkezései alapján bírálta el. Anyagi jogi jogszabálysértésként a régi Ptk. 217. § (1) bekezdése, és a régi Hpt. 210. § (2) bekezdésének sérelmére hivatkozott. Az előbbi esetében azt adta elő, hogy az alperesnek három évvel a jogelődje megszűnését követően nem volt arra lehetősége, hogy nyilatkozzon egy cégjegyzékből törölt cég meghatalmazottja vonatkozásában. Álláspontja szerint az alaki hiba az utólagos, megfelelő alakisággal történő írásba foglalással sem orvosolható. Az álképviselet szabályainak alkalmazása ebben az esetben nem merülhet fel, az ugyanis az akarati hiba orvoslásának az eszköze.