BH 1983.3.120 I. A gyermektartásdíj százalékos megállapítása esetén az alapösszeg helyes megállapításának jelentősége van, miután a jogosult - szükség esetén -az alapösszeg erejéig kérhet végrehajtást, és igényelheti a gyermektartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítását [12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 2. § (1) bek., 8/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 1. § (1) bek., PK 409. sz.].

II. A házasság egyező akaratnyilvánítás alapján történő felbontására irányuló nyilatkozatot a feleknek személyesen kell a bíróság előtt megtenniük. Nem elég tehát, ha az alperes a keresetlevélre úgy nyilatkozik, hogy a házasság felbontását nem ellenzi, vagy azt maga is kéri. A felek személyes megjelenésének nemcsak a békítés megkísérlése végett van jelentősége, hanem azért is, mert az egyező akaratnyilvánítás őszinteségéről, véglegességéről és befolyásmentességéről a bíróság elsősorban a házastársak személyes nyilatkozata alapján győződhet meg [Csjt. 18. § (1) bek., 9. sz. Irányelv 4. pont].

III. A közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó egyezséget a bíróság csak abban az esetben hagyhatja jóvá, ha az végrehajtható. Végrehajthatatlan az az egyezség, amelyben a felek arra kötelezik magukat, hogy a közös tulajdonban lévő ingatlant eladják és a vételárat megfelezik [Pp. 148. § (2) bek.].

A peres felek 1960. május 28-án kötöttek házasságot, melyből 1963. február 25-én Ilona, 1971. április 18-án pedig István nevü gyermekük született. A peres felek a házassági együttélést a közös tulajdonban álló ingatlanban folytatták.

A felperes a keresetében a házasság felbontását, a gyermekeknek nála történő elhelyezését és az alperesnek gyermektartásdíj fizetésére kötelezését kérte.

Az alperes az első tárgyaláson nem jelent meg, jogi képviselője útján akként nyilatkozott, hogy a házasság felbontását nem ellenzi és a gyermekek elhelyezése, láthatása és tartása kérdésében hajlandó egyezséget kötni.

Az ezen a tárgyaláson a felperes és az alperes jogi képviselője által kötött egyezség szerint a gyermekek a felperesnél nyernek elhelyezést, az alperes pedig 1980. augusztus 1-től kezdődően keresete 20-20%-át, gyermekenként legalább havi 600 forintot köteles gyermektartásdíj címén fizetni. Az egyezség kiterjedt a gyermekek láthatásának kérdésére is. A bíróság az egyezséget jóváhagyta.

Az 1981. augusztus 25-i tárgyaláson a felperes előadta, hogy a közös lakásból az alperes tűrhetetlen magatartása miatt elköltözött, majd a peres felek ún. kiegészítő egyezséget kötöttek. Az egyezség szerint a peres felek megállapodtak abban, hogy a közös lakásukat három hónapon belül eladják, a befolyó vételárat egymás között megfelezik. Ebbe a vételárba azonban elszámolják a közös vagyonba tartozó és a felperes által elvitt ingóságok értékét. A beszámítás a közös vagyon megosztásának szabályai szerint történik. A bíróság a kiegészítő egyezséget jóváhagyta, majd ugyanilyen szám alatt hozott ítéletével a peres felek házasságát egyező akaratnyilvánításuk alapján felbontotta.

Az egyezséget jóváhagyó végzések fellebbezés hiányában, az ítélet pedig a peres feleknek a fellebbezésről való lemondása folytán első fokon jogerőre emelkedett.

Az egyezséget jóváhagyó végzések a gyermektartásdíjra vonatkozó része, a kiegészítő egyezséget jóváhagyó végzés és az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

1. A 8/1974. (VI. 27.) IM számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a gyermektartásdíj megállapítása iránti keresetlevél benyújtása után hivatalból szerzi be a kötelezett - és szükség esetén a gyermeket gondozó szülő - jövedelmi és vagyoni viszonyainak megállapítására vonatkozó adatokat.