AVI 2016.7.51 Amennyiben nem igazolt a Közösségen belüli értékesítés, a számlához nem rendelhető áfamentesség [2007. évi CXXVII. tv. 83. §, 89. §]

A felperes 2009. augusztus-november hónapokban repcét, búzát és napraforgót számlázott a szlovák M.s.r.o. (a továbbiakban: Vevő) részére. A kapcsolódó CMR fuvarlevelek szerint mind a fuvarozó, mind az átvevő a szlovák Vevő. A felperes a számlákon Közösségen belülre történő, adólevonási joggal járó adómentes termékértékesítést tüntetett fel. A számlák 0%-os áfa kulcsot is tartalmaznak.

Az elsőfokú adóhatóság a 2009. január 1-jétől december 31-ig terjedő időszakra áfa adónemben végzett ellenőrzést a felperesnél. Ennek során értékelték a szlovák adóhatóság tájékoztatását, amely szerint a Vevő nem rendelkezik tehergépkocsikkal, a fuvar cím szerint nincs semmilyen helyisége, ott postaláda található. Megállapították, hogy a fuvarleveleken megadott tehergépjárművek tulajdonosai nem ismerik a Vevőt, a nevükben kitöltött címet, a nyomtatványokat, É.-ra terméket nem szállították a CMR levelek szerinti időpontokban. A szállítást közvetlenül vagy közvetve a D. K. Kft. rendelte meg. A tehergépjárművek a D. K. Kft.-hez, illetőleg a K. Kft. raktárába, onnan pedig G.-re szállították a termékeket; az árut innen hajózták be Ausztriába, illetve Németországba. A fuvarosok a napraforgót egyes napokon a D. K. Kft. rendelkezésére Ravennába szállították.

A revízió az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdését alkalmazva azt állapította meg, hogy a rendelkezésre álló bizonylatok szerint az értékesítés nem a számlán feltüntetett felek között jött létre, emiatt a megkötött adásvételi szerződés semmis, színlelt.

Az elsőfokú adóhatóság 36 806 000 forint adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg, amely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.

Az alperes a 3758312353. számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Indokolásában kiemelte az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 89. § (1) bekezdését, megállapítva, hogy a belföldön kívülre, de a Közösség területére történő értékesítés igazoltan nem valósult meg, mert a célokmányok hamisak. Az Európai Bíróság C-409/4., C-384/04., C-271/06. és egyesített C-354/03., C-355/03., C-484/03. számú ítéleteivel ellentétben az óvatosság, gondosság feltétele nem valósult meg, mert a felperes a Vevő képviselőjét nem ismerte, az értékesítés közvetítőn keresztül történt, a közösségi adószám ellenőrzése és a Vevő nyilatkozata egy hónappal megelőzte a szerződés megkötését, idő előtti. Megállapította továbbá, hogy az adó alapja a számlán feltüntetett ellenérték, melyre nem vonatkoztatható az Áfa. tv. 83. § a) pontja szerinti "visszaszámítás".

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében elutasította a felperes keresetét. Értékelése szerint az adóhatóság a tényállást kellő mértékben feltárta. A fuvarozók meghallgatása alapján helytállóan rögzített a CMR-ek meghamisítását, amelyet a peres eljárásban tett nyilatkozata szerint, már a felperes sem vitatott. Az alperes határozatát az adómentes értékesítés feltételeinek hiányára alapozta, nem pedig a felperes objektív felelősségére; a másodfokú határozat tartalmazza azokat az indokokat, amelyekből a felperes felelőssége megállapítható.

A felperes arra helytállóan hivatkozott, hogy vizsgálni kell a felperes, mint eladó esetleges jóhiszemű, gondos és körültekintő magatartását is. Ezt az elvet támasztják alá a felhívott Európai Bírósági ítéletek, ezek alapján ugyanis az adókijátszásban való aktív magatartás hiánya esetén is fennállhat az adózói felelősség. Abban az alperessel értett egyet az elsőfokú bíróság, hogy az adóhatóság helyesen értékelte, hogy a felperes a Vevővel személyesen nem találkozott, egy általa korábban nem ismert vevő részére nagy mennyiségű terményt adott el úgy, hogy a termék kiszállításának körülményeiről még a fuvarozást ténylegesen végző ellenőrzésével, a CMR okmány hitelességének vizsgálatával sem győződött meg, saját nyilatkozata szerint a rakodókat a mennyiséget és a minőséget is a Vevő képviselője ellenőrizte. A felperes nem foganatosított lehetséges és észszerű intézkedéseket.

Az adóalap számításra vonatkozó kereseti indok kapcsán az elsőfokú bíróság egyetértett az alperesi határozatokban kifejtettekkel. A késedelmi pótlék és az adóbírság körében az elsőfokú bíróság értékelése szerint nem volt lehetőség a mérséklésre, mivel nem merültek föl olyan kivételes méltánylást érdemlő körülmények, amelyek erre okot adtak volna.

A szabálytalan számlák rendezésére vonatkozó kereseti előadás kapcsán az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a jelen esetre nem vonatkoztatható az Art. 129. § (1) bekezdés szerinti tájékoztatási kötelezettség, mivel a számlák tartalmi hiteltelenségét állapították meg.

Az adóhatóság az Art. 100. § (4) bekezdése szerinti kötelezettségét sem sértett meg, a felperes iratbetekintési jogát nem korlátozta a szlovákiai megkeresés kapcsán.

A felperes indítványozta a per tárgyalásának felfüggesztését az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő C-277/11. számú M.-G. ügy befejezéséig. Az eljárás bevárása az elsőfokú bíróság értékelése szerint szükségtelen volt, mivel a feltett kérdések nem kapcsolódnak szervesen a jelen eljáráshoz.

Ugyancsak mellőzte azt az indítványt az elsőfokú bíróság, amely a nyomozati iratok beszerzésére irányult, mivel az adóhatósági eljárásban feltárt iratok kellő mennyiségű bizonyítékot tartalmaztak.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek megfelelő határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az alperes megsértette a tényállás tisztázási kötelezettségét, és az elsőfokú bíróság jóváhagyta a határozatokat, holott a felperes semmit sem tehetett volna annak érdekében, hogy a hamisítást felfedezze. Az adóhatóság is csak azért értesült a hamis adatokról, mert megkereste a fuvarozókat, amire a felperesnek nem volt lehetősége. Vizsgálandó az objektív felelősség kérdése is, mert a határozatok fókuszában nem a felperes, hanem felperes partnerei által elkövetni vélt jogszabálysértések állnak.

Álláspontja szerint az adóhiány sem pontosan került kiszámításra, mivel a Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.216/2007/5. számú ítélete elvi éllel leszögezte, hogy ha a felek szerződése nem tartalmaz külön kikötést az áfa felszámítására, akkor a vételárba az áfát is benne lévőnek kell tekinteni. Ebben az esetben az áfa összege 29 446 200 forint lenne.

Az adóbírság és a késedelmi pótlék mérséklésének kérdésében arra hivatkozott, hogy a felperest minden tőle telhető óvintézkedés ellenére megtévesztették, becsapták, és mégis a maximális jogkövetkezményt szabták ki vele szemben. Álláspontja szerint nem tartották meg az Art. szankciói esetében követendő méltányossági eljárást sem.

A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása is megállapítható, mert ha feltéve, de meg nem engedve, helyesen minősítették az ügyleteket belföldi ügyletté, az eljárás nem felel meg az Art. 129. § (1) bekezdésének, mivel az adóhatóság nem foglalta határozatába, hogy a felperes hogyan rendezhetné a helyzetet.