BH 2021.9.264 A 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 408. § (2) bekezdése alkalmazása során a Kúria hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy a másodfokú bíróság azonos jogszabályhelyre, azonos jogi indokolás mellett hagyta-e helyben az elsőfokú határozatot [2016. évi CXXX tv. (Pp.) 408. § (2) bek.].

A felperes keresete

[1] A felperes keresetében elsődlegesen kérte, hogy a bíróság állapítsa meg azt, hogy közte és az alperes között adásvételi szerződés jött létre a keresetlevélében megjelölt tartalommal. Másodlagos keresete arra irányult, hogy az aláírt előszerződés alapján a bíróság hozza létre a felek között az adásvételi szerződést. Harmadlagos keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 4 306 582 forint szerződésszegéssel okozott kár és ennek kamatai megfizetésére.

[2] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[3] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján, fellebbezett részében helyes indokaira tekintettel, helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényekből az elsőfokú bíróságétól eltérő jogkövetkeztetés levonására, a megállapított tények eltérő minősítésére nem látott indokot.

[5] Mivel a felperes a fellebbezésében a Pp. 369. § (1) bekezdése szerinti felülbírálati jogkör gyakorlását kérte, ezért az ítélőtábla először az elsőfokú bíróság eljárásának szabályszerűségét vizsgálta és ezzel kapcsolatban fejtette ki álláspontjának részletes indokait. Ebben a körben - többek között - kiemelte, a felperes alaptalanul állította, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező része nem elégíti ki a Pp. 341. § (1) bekezdését, részletesen indokolta, miért alaptalan a felperesnek az elsőfokú bíróság anyagi pervezetésének hiányára, hiányosságára történt hivatkozása is. Rámutatott az ítélőtábla, hogy a felperes alaptalanul támadta az elsőfokú bíróság ítéletét a tényállás megállapításával összefüggésben is eljárási szabálysértésekre hivatkozással.

[6] Az ítélőtábla nem fogadta el azt a fellebbezési érvelést sem, hogy az elsőfokú bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:8. § (1) bekezdését figyelmen kívül hagyva, tévesen értelmezte az előszerződés 4. pontját, amely miatt okszerűtlen következtetésre jutott volna a bizonyítás eredményét illetően is. Az ítélőtábla szerint abból kellett kiindulni, hogy a Ptk. 6:4. § (1) bekezdése szerint a jognyilatkozat joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat. Az elsőfokú bíróság által is felhívott Ptk. 6:64. § (1) bekezdése értelmében szerződés megkötésére irányuló szándékot egyértelműen kifejező és a lényeges kérdésekre kiterjedő jognyilatkozat ajánlati kötöttséget eredményez. A Ptk. 6:66. §-a szerint pedig az ajánlatot az azzal való egyetértést kifejező jognyilatkozattal lehet elfogadni.

Felülvizsgálati kérelem

[7] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelméhez nem csatolt engedélyezés iránti kérelmet, az engedélyezés feltételeit alátámasztó indokokra a felülvizsgálati kérelmében sem hivatkozott. Álláspontja szerint a Pp. 408. § (2) bekezdése szerinti, a felülvizsgálatot kizáró ok nem áll fenn. Rámutatott, a másodfokú ítélet 9 oldalon keresztül önálló jogi indokolást tartalmaz, továbbá egy, az indokolásban szereplő mondat kifejezetten ellentétes az elsőfokú bíróság ítéletével, harmadrészt pedig az ítélőtábla a felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 2/2017. (IX. 13.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény) 11. pontja szerint nem tüntette fel, hogy azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyja helyben az elsőfokú bíróság ítéletét.

A Kúria döntése és annak jogi indokai

[8] A felülvizsgálati kérelem érdemében nem bírálható el.

[9] A Pp. 408. § (2) bekezdése alapján nincs helye felülvizsgálatnak vagyonjogi perben, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben. Ha a felülvizsgálatnak a Pp. 408. §-a alapján nem lenne helye - ugyanakkor törvény a felülvizsgálatot más okból nem zárja ki -, a felülvizsgálatot a Kúria kivételesen, a Pp. 409. § (2)-(3) bekezdéseiben megjelölt okokból engedélyezheti. A felülvizsgálat engedélyezése minden esetben a fél előzetesen előterjesztett kérelmén alapul, erre vonatkozóan hiánypótlás elrendelésének nincs helye.

[10] Ha a Pp. 408. §-a alapján nincs helye felülvizsgálati kérelemnek, és a felülvizsgálati kérelem előterjesztője a felülvizsgálati kérelemmel együtt nem nyújtott be engedélyezés iránti kérelmet, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 415. § (1) bekezdés e) pontja alapján visszautasítja.

[11] A felperes által előadottakkal szemben a Kúria rámutat, a Pp. 383. § (2) bekezdésén alapuló helybenhagyó ítélet akkor is megfelel a 408. § (2) bekezdése szerinti döntés kritériumainak, ha a másodfokú bíróság az ítélet indokolásában értékeli a fél másodfokú eljárásban megtett perbeli cselekményeit, illetőleg, ha az elsőfokú bíróság által is helyesnek tartott és a döntését megalapozó érveit további érvekkel kiegészíti, vagy a fellebbezés további hivatkozásaival kapcsolatban kifejti az álláspontját, ha egyébként a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet azonos jogszabályi rendelkezésre és a döntés indokait illetően azonos jogi indokolással hagyja helyben. A fellebbezésben előadottakra tekintettel a másodfokú ítélet indokolásában tett megjegyzések, további jogi érvek, hivatkozások tehát önmagukban nem jelentik azt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú döntés indokaitól eltért volna, az elsőfokú ítéletet eltérő indokolással hagyta volna helyben.

[12] Annak megítélése, hogy az azonos tartalmú első- és másodfokú ítélet azonos jogi indokokon alapul-e, nem terjedelmi kérdés, tehát nem az első- és a másodfokú ítélet terjedelmének összevetésével állapítható meg, hanem azokat az indokokat kell az előzőekben kifejtettekre is figyelemmel összehasonlítani, amelyeken az első-, illetve a másodfokú döntés alapul.

[13] A Kúria a Pp. 408. § (2) bekezdése szerinti feltételek fennállását minden esetben hivatalból vizsgálja, így azt akkor is megállapíthatja, ha a másodfokú bíróság kifejezetten nem hivatkozik arra, hogy azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolással hagyja helyben az elsőfokú bíróság döntését. Annak megítélése ugyanis, hogy a felülvizsgálatot kizáró ok áll-e fenn, a Pp. szabályozása értelmében a Kúria hatáskörébe tartozik. Előfordulhat a gyakorlatban, hogy a másodfokú bíróság arra hivatkozik a jogerős ítélet indokolásában, hogy helyes indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, de az első- és a másodfokú határozat indokolásának összevetése alapján az állapítható meg, hogy az azonos döntések valójában részben vagy egészben eltérő indokokon alapulnak. Ilyenkor a felülvizsgálat a Pp. 408. § (2) bekezdése alapján nem kizárt. Előfordulhat ennek az esetnek az ellenkezője is, amikor a másodfokú bíróság külön nem említi határozata indokolásában, hogy helyes indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, de a két határozat egybevetése alapján az állapítható meg, hogy a határozatok azonos jogszabályi rendelkezéseken és jogi indokoláson alapulnak. Ebben az esetben a felülvizsgálatot a Pp. 408. § (2) bekezdése kizárja. Nem feltétele a Pp. 408. § (2) bekezdése alkalmazásának, hogy a másodfokú bíróság a jogerős ítéletében erre a jogszabályi rendelkezésre - akár a jogszabályhely megjelölésével, akár szöveges körülírással - kifejezetten hivatkozzon. Más országok jogrendszereiben előfordul olyan szabályozási megoldás, amely a jogerős ítéletet hozó bíróságnak is feladatot biztosít a felülvizsgálathoz hasonló rendkívüli perorvoslat lehetővé tételében. A hatályos Pp. szabályozása azonban nem ezt a megoldást követi, az ügyben első és másodfokon eljárt bíróságoknak nincs hatáskörük, feladatuk annak meghatározására, hogy mely határozatok ellen vehető igénybe a felülvizsgálat mint rendkívüli perorvoslat. A Pp. 408. § (2) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban sincs szó a másodfokú bíróság és a Kúria közötti osztott hatáskörről, a Kúria jogosult és egyben köteles annak vizsgálatára és elbírálására, hogy a Pp. 408. § (2) bekezdése alkalmazásának feltételei fennállnak-e. E feltételek fennállása pedig a már említettek szerint tartalmi kérdés, az első- és a másodfokú határozat indokolásának tartalmi egybevetésével állapítható meg, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta-e helyben.