BH 1993.12.751 Hibás teljesítésből eredő kártérítési követelés esetén a kár egy részének megtérítésére kötelezés mellőzése annak folytán, hogy az élelmiszer előállítója nem tett eleget az élelmiszer minőségének megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének [Ptk. 305. § (1) bek., 310. §, 318. § (1) bek., 340. § (1) bek., 1976. évi IV. tv. 30. §, 10/1988. (VI. 30.) MÉM-SZEM r. 45. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy haladéktalanul fizessen meg a felperesnek 335 743 Ft-ot és ennek 1991. év szeptember hó 20. napjától a kifizetésig járó évi 44%-os késedelmi kamatát. Tényként állapította meg, hogy 1991. szeptember 11-én a felperes 200 kg étkezési sót vásárolt az alperes raktárházából. A felperes a só egy részét más fűszerekkel keverve sütőkolbász és csabai vastag kolbász ízesítésére használta fel. A felperes dolgozói a harmadik zsák felbontásánál észlelték, hogy a só szennyezett, abban fadarabok és drótdarabok vannak. A só szennyezettségének észleléséig az már felhasználásra került 88 kg sütőkolbászba, valamint 29 kg nyers csabai vastag kolbászba és 10 kg bekevert fűszerbe. A sót a felperes kirendeltségvezető főállatorvosa, valamint az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás is megvizsgálta, amely vizsgálatok eredményeként megállapítható volt, hogy a beküldött minta szemmel látható szennyeződött tartalma nem felel meg a szabvány előírásainak. Szemmel látható szennyeződéseket, fadarabokat és drótdarabokat is tartalmaz.

Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság a felperesnek a kártérítésre alapított keresetét alaposnak találta. A felperes által felvett jegyzőkönyvek és a só minőségéről készült szakértői vélemények alátámasztották azt az alperes által sem vitatott tényt, hogy az alperes szennyezett, emberi fogyasztásra alkalmatlan sót hozott forgalomba, ezáltal hibásan teljesített. Ennek folytán a Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése, illetve a 310. §-a alapján az alperes által összegszerűségében nem kifogásolt kártérítés megfizetésére köteles, annak kamataival együtt. Az ítélet szerint az a körülmény, hogy a felperes az esetleges további bizonyítás megkönnyítése érdekében a terméket a peres eljárás befejezéséig nem semmisítette meg, nem jelenti, hogy kára idő előtti lenne. Kára ugyanis már azzal bekövetkezett, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan terméket állított elő szennyezett só felhasználásával.

Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Fellebbezésében megismételté azt az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját, hogy a kereset idő előtti, mert a felperes a nem vitásan szennyezett só felhasználásával előállított terméket még nem semmisítette meg. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy az esetleges károkozás nem kizárólag az alperes magatartására vezethető vissza. A felperes 1991. október 18-án kelt kártérítést igénylő levélből ugyanis az tűnik ki, hogy a vásárolt só felhasználása során már a zsák felbontásánál észlelték: abban drótdarabok vannak. Ennek ellenére a felperes dolgozói figyelmetlenül jártak el, mégis felhasználták a sót, és abból különféle élelmiszereket készítettek. Ezzel az esetlegesen bekövetkező kárnak maguk váltak okozójává, így az alperest felelősség nem terheli. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a fel nem használt két zsák sót kicserélte és így járt volna el a harmadik zsákkal is, ha azt a felperes dogozói fel nem használják. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel kellőképpen, ezért kérte Cs. M. és V. J. tanúk meghallgatását. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, annak helyes indokaira tekintettel kérte.

A fellebbezés részben alapos.