BH 2022.3.64 A színlelt szerződés a korábbi Ptk. 205. § (6) bekezdése alapján semmis, ami azt jelenti, hogy hiányzik a szerződés szerinti cél létrehozására irányuló akarat minden szerződő fél részéről. Ha azonban a valós akarat bűncselekmény leplezése, az a színlelt szerződés megkötésével a leplezés célzata miatt a bűncselekmény egyenes szándékkal történő megvalósítására is utal. Amennyiben a színlelt szerződés megkötése esetén a szerződés szerinti cél létrehozása iránti akarat a szerződő felek részéről hiányzik, és a színlelt szerződés megkötésével leplezni kívánt szerződéses akarat bűncselekmény megvalósítására irányul, a cselekmény kilép a polgári jogi jogviszonyból és belép a büntetőjogi jogviszonyba. Erre figyelemmel sikkasztás megállapításának van helye, ha a színlelt szerződések megkötése azt a célt szolgálta, hogy azzal az elkövetők leplezni kívánták a rájuk bízott vagyon eltulajdonítását valós jogcímen történő kifizetés látszatát keltve [1959. évi IV. tv. (korábbi Ptk.) 205. § (6) bek., Btk. 372. § (1) bek.].

Pertörténet:

Szombathelyi Járásbíróság Bny.441/2011/9., Szombathelyi Járásbíróság Bny.51/2012/2., Veszprémi Törvényszék Bnyf.119/2012/2., Veszprémi Törvényszék B.528/2017/69., Győri Ítélőtábla Bf.88/2019/19., Kúria Bfv.975/2020/28. (BH 2021.9.254, *BH 2022.3.64*)

***********

[1] A törvényszék a 2019. május 30. napján meghozott és kihirdetett ítéletében az I. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1) bek., (6) bek. a) pont], amelyet az I. r., a III. r. és az V. r. terheltet társtettesként, míg a IV. r. terhelt bűnsegédként követett el. A bíróság ítéletében a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba), bc) alpont, (6) bek. b) pont]. A törvényszék ezért valamennyi terheltet 2 év szabadságvesztés-büntetésre ítélte, a szabadságvesztés-büntetések végrehajtását minden terhelttel szemben 2 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztés-büntetéseket végrehajtásuk elrendelése esetén valamennyi terhelt vonatkozásában börtön fokozatban kell végrehajtani. A terheltek a szabadságvesztés-büntetés utólagos végrehajtása esetén legkorábban a kiszabott szabadságvesztés-büntetés fele részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. A törvényszék valamennyi terheltet előzetes mentesítésben részesítette.

[3] A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2021. március 11. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta azzal, hogy az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltekkel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetések végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét valamennyi terhelt vonatkozásában 4 évre súlyosította. Megállapította, hogy az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltek a szabadságvesztés-büntetések végrehajtása esetén legkorábban azok kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Mellőzte az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltek tekintetében az előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a vádlottak személyazonosító igazolvány számának pontosításával helybenhagyta, és megállapította, hogy a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség az állam terhén maradt.

[4] Az ítélőtábla határozata ellen a fellebbviteli főügyészség 2020. augusztus 10. napján a Be. 648. § a) pontja alapján felülvizsgálati indítványt nyújtott be a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltek terhére. A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványát a Legfőbb Ügyészség 2020. november 10. napján a Be. 654. § (1) bekezdése alapján visszavonta.

[5] Az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terhelt akkori védőjük útján felülvizsgálati indítványt nyújtottak be a törvényszék és az ítélőtábla ítéletével mint jogerős ügydöntő határozattal szemben a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára hivatkozva, a Be. 653. § (2) bekezdése alapján. Indítványozták, hogy a Kúria az anyagi jogszabálysértés megállapítása mellett, a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján hozzon a törvénynek megfelelő határozatot és a terhelteket bűncselekmény hiányában mentse fel.

[6] A felülvizsgálati indítvány szerint a jogerős ítéleti tényállásban szerepel, hogy a megbízási szerződések mind a tanácsadás, mind a pályázatok körében színleltek voltak, de álláspontjuk szerint a bíróságok azt nem fejtették ki, hogy a színlelt ügyletek a valóságban milyen ügyletet lepleznek. Hangsúlyozták, hogy a színlelt szerződés nem büntetőjogi kategória, ahhoz az akkor hatályos Polgári Törvénykönyv fűz jogkövetkezményeket. Abból a tényből, hogy a terhelteket nem marasztalták el hamis magánokirat felhasználásában, álláspontjuk szerint az a következtetés vonható le, hogy a megbízási szerződések semmilyen formában nem voltak valótlan tartalmúak, ebből pedig a bizonyítékok értékelése, felülértékelése nélkül is megállapítható, hogy ha a szerződések és az azokkal kapcsolatos okiratok nem valótlan tartalmúak, akkor azoknak csak és kizárólag polgári jogi következményei lehetnek. A Btk. 272. § (1) bekezdése szerint, "aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el". A terhelteket a sikkasztás első fordulata alapján marasztalták el a bíróságok, azt állapították meg, hogy a rájuk bízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonították. A felülvizsgálati indítványban nem vitatták, hogy a IV. r. terhelt kivételével a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terheltekre az M. V. Kft. vagyona vezető beosztású tisztviselő minőségben volt rábízva, a IV. r. terhelt a vádbeli időszakban a T. Kft. ügyvezetője volt. A felülvizsgálati indítvány arra hivatkozik, hogy a nem szerződésszerű teljesítés nem felel meg a büntetőjogi jogtalanság feltételeinek. A nem szerződésszerű teljesítés polgári jogi értelemben nyilvánvalóan jogsértést jelent, de egyben nem jelent nemteljesítést. A részleges szerződésteljesítés bármilyen arányú is, a jogosult részére kereshetőségi jogot biztosít és önmagában nem keletkeztet büntető jogviszonyt. A konkrét jogerős történeti tényállásban - álláspontjuk szerint - a bíróságok a nem szerződésszerű teljesítést értékelték teljes egészében jogtalannak és kapcsolták hozzá a szerződésekben foglalt megbízási díjat mint elkövetési értéket.

[7] A felülvizsgálati indítvány emellett arra hivatkozik, hogy a terheltek több jogág által szabályozott, többes státuszban voltak: az M. V. Kft. vezető tisztségviselői, aláírási jogot (cégjegyzési jogot) gyakorló alkalmazottai, vezető beosztású alkalmazottai, a T. Kft. vezető tisztségviselője és valamennyien a T. Kft. résztulajdonosai. Álláspontjuk szerint a többes jogállású alanyok (terheltek) esetén az egyes jogállásra vonatkozó felelősséget csak és kizárólag olyan módon lehet megállapítani, ha a jogállás szerinti jogok és kötelezettségek egyértelműen, kétségen kívül körülírhatók és ehhez egyértelmű és világos magatartás is kapcsolható. Hivatkozott a felülvizsgálati indítvány a Kúria Bhar.III.1.198/2019/11. számú határozatára arra vonatkozóan: ha a terheltek többes jogállásúak és az egyes jogállásokra a jogok és kötelezettségek egyértelműen és világosan nem határolhatók el, nincs arra törvényes lehetőség, hogy a jogalkalmazók valamennyi jogot és kötelezettséget a munkaköri kötelezettség körébe vonjanak és erre alapozva bűnösséget állapítsanak meg. A felülvizsgálati indítvány szerint, mivel jelen ügyben nem történt meg a terheltek többes státusza szerinti jogok és kötelezettségek elhatárolása, a büntetőjogi felelősség nem állapítható meg.