32013D0693[1]

2013/693/EU: A Bizottság határozata ( 2012. október 3. ) az SA.23600 - C 38/08 (korábbi NN 53/07) számú, Németország által hozott intézkedésről - A müncheni repülőtér 2-es termináljára vonatkozó finanszírozási megállapodások (az értesítés a C(2012) 5047. számú dokumentummal történt)

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2012. október 3.)

az SA.23600 - C 38/08 (korábbi NN 53/07) számú, Németország által hozott intézkedésről

A müncheni repülőtér 2-es termináljára vonatkozó finanszírozási megállapodások

(az értesítés a C(2012) 5047. számú dokumentummal történt)

(Csak a német nyelvű szöveg hiteles.)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2013/693/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

miután a fent hivatkozott rendelkezésekkel összhangban (2) felhívta az érdekelt feleket észrevételeik megtételére, és tekintettel ezen észrevételekre,

mivel:

1. ELJÁRÁS

(1) 2005. november 3-i levelében a Ryanair Ltd. (a továbbiakban: a panaszos vagy Ryanair) panaszt emelt a müncheni repülőtér 2-es terminálja felépítésének finanszírozásával kapcsolatban, valamint a Deutsche Lufthansa AG (a továbbiakban: LH) és a Flughafen München GmbH (a továbbiakban: FMG) közötti, az említett terminál használatára vonatkozó kizárólagossági szerződésekkel kapcsolatban. A panaszos többek között azt állította, hogy az FMG részvényesei (közigazgatási szervek) által a 2-es terminál felépítéséhez nyújtott finanszírozás nincs összhangban a piacgazdasági befektető elvével, és hogy az LH és Star Alliance-partnerei számára a 2-es terminál használatához biztosított kizárólagos jogok az előző két évben 100 millió EUR-t meghaladó pénzügyi veszteséget okoztak az FMG számára. A Ryanair ennek alapján azt állította, hogy a szóban forgó intézkedések - azáltal, hogy az LH-t gazdasági előnyhöz juttatták - jogellenesek, és összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülnek.

(2) A Bizottság a panasszal kapcsolatban 2005. november 18-i, 2006. július 31-i, 2007. június 6-i és 2007. október 3-i levelében további tájékoztatást kért Németországtól. Németország 2006. január 18-i, 2006. augusztus 8-i, 2007. augusztus 28-i, 2007. szeptember 17-i, 2007. szeptember 21-i, 2007. november 29-i és 2008. február 13-i levelében adott választ. A Bizottság és Németország között 2007. október 10-én megbeszélésre került sor.

(3) A panaszos 2007. július 31-i levelében az EUMSZ 265. cikkének második bekezdése alapján felszólító levelet nyújtott be, amelyben azt állította, hogy a Bizottság elmulasztotta a panasza ügyében való eljárást. A panaszos 2007. november 15-i levelében mulasztás megállapítása iránti keresetet terjesztett a Törvényszék elé (3).

(4) A Bizottság 2008. július 23-i levelében tájékoztatta Németországot arról a határozatáról, hogy a KfW Bankengruppe, a Bayerische Landesbank és az LfA által az FM Terminal 2 Immobilien-Verwaltungsgesellschaft mbH és a Terminal 2 Betriebsgesellschaft mbH számára nyújtott 1., 5., 6., 7., 9., 10., 16., 17., 20., 21. és 23. számú hitel, valamint az FM Terminal 2 Immobilien-Verwaltungsgesellschaft mbH által az FMG javára a müncheni repülőtéri földparcelláért fizetett bérleti díj tekintetében megindítja az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárást (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat).

(5) Németország 2008. július 31-i levelében kérte a válaszadási határidő meghosszabbítását, és ezt a Bizottság engedélyezte. Németország kérésére 2008. szeptember 12-én megbeszélésre került sor. Németország 2008. november 6-án továbbította észrevételeit.

(6) 2008. november 12-én a Bizottság az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárás megindításáról szóló határozatról szóló helyesbítést fogadott el.

(7) Az eljárás megindításáról szóló határozatot 2009. január 10-én kihirdették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (4). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a szóban forgó intézkedéssel kapcsolatban a kihirdetéstől számított egy hónapon belül tegyék meg észrevételeiket.

(8) A Bizottsághoz érkeztek észrevételek a Ryanairtől. A Bizottság 2009. február 17-i levelében továbbította az észrevételeket Németországnak. Németország egy hónapon belüli válaszadási lehetőséget kapott. Németország 2009. április 1-jén kérte a válaszadási határidő meghosszabbítását, és ezt a Bizottság engedélyezte. Németország 2009. április 30-án nyújtotta be észrevételeit.

(9) A Törvényszék 2011. május 19-én ítéletet hozott a Ryanair által benyújtott, mulasztás megállapítása iránti kereset tárgyában (5).

(10) 2012. április 30-án kelt levelében a Bizottság további tájékoztatást kért a 17. és a 20. számú hitelről. Németország 2012. május 30-i levelében válaszolt.

(11) 2012. július 23-án kelt levelében a Bizottság további tájékoztatást kért. Németország 2012. augusztus 16-i levelében válaszolt.

2. A TÉNYÁLLÁS ISMERTETÉSE ÉS AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁNAK INDOKAI

2.1. A VIZSGÁLAT HÁTTERE

(12) A müncheni repülőtér második termináljának megépítéséről azt követően döntöttek, miután az 1992-ben megkezdett üzemeltetés után néhány évvel nyilvánvalóvá vált, hogy a repülőtér kapacitása az utasforgalom növekedése miatt a vártnál hamarabb eléri felső határát. 1998. július 15-én az FMG (6) és az LH (7) egyetértési nyilatkozatot írt alá a 2-es terminál (a müncheni repülőtér új terminálja) felépítésével és üzemeltetésével kapcsolatban.

(13) Az egyetértési nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően az FMG és az LH a terminál felépítéséért és üzemeltetéséért felelős, közös tulajdonú vállalkozásokat (a továbbiakban: T2 vállalatok) hozott létre.

a) Az FM Terminal 2 Immobilien-Verwaltungsgesellschaft mbH (a továbbiakban: Immo T2) vagyonkezelő holdingtársaság. A részvényeket 60:40 arányban az FMG és az LH birtokolja. Az Immo T2 a 2-es terminál felépítéséért volt felelős, és a 2-es terminál épületét tartósbérleti szerződés keretében a Terminal 2 Betriebgesellschaft mbH-nak adja bérbe.

b) A Terminal 2 Betriebsgesellschaft mbH (a továbbiakban: üzemeltető T2 vállalat) a 2-es terminál üzemeltetéséért és irányításáért felelős. Az üzemeltető T2 vállalat részvényeit szintén 60:40 arányban az FMG és az LH birtokolja.

(14) Az egyetértési nyilatkozat értelmében a T2 vállalatok számára felmerülő kockázatok viselése a részvények FMG és LH közötti elosztási arányának megfelelően történik. Az FMG és az LH nyereség- és veszteségátruházási megállapodásokat kötött a T2 vállalatokkal. E vállalatok a részvényállományuk arányában (60:40) fedezik a veszteségeket. Az FMG és az LH a német jogszabályok értelmében így felelős a T2 vállalatoknak a nyereség- és veszteségátruházási megállapodás érvényességi időszaka alatt szerződésben vállalt összes tartozásáért; ez a kötelezettség a nyereség- és veszteségátruházási megállapodás lejárati időpontján túlra is kiterjed, ha a tartozás az adott időpont előtt keletkezett.

(15) A müncheni repülőtér 2-es terminálja felépítésének teljes beruházási költsége mintegy [...] EUR (8) volt. A T2 vállalatok részben saját tőkéből (az FMG és az LH által juttatott tőkeinjekcióból) és részben hitelekből finanszírozták a projektet. Három német állami bank (a KfW Bankengruppe (9), a Bayerische Landesbank (10) és az LfA Förderbank Bayern (11)) összesen [...] millió EUR értékben nyújtott hosszú lejáratú hitelt a T2 vállalatoknak a 2-es terminállal kapcsolatos projekt finanszírozására. Mindkét T2 vállalat mindegyik hitelmegállapodásnak szerződő fele volt.

2.2. A HIVATALOS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS ÉS A VIZSGÁLT INTÉZKEDÉSEK HATÁLYA

(16) A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában megállapította, hogy az FMG és az LH tőkebefektetései, valamint a 2-es terminál LH általi kizárólagos használata nem minősülnek állami támogatásnak.

(17) A 2-es terminál felépítéséhez a KfW, a BayernLB és az LfA által a T2 vállalatoknak nyújtott hitelek tekintetében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2., 3., 4., 11., 12., 13., 14., 15., 18., 19. és 22. számú hitel az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősül állami támogatásnak.

(18) Az eljárás megindításáról szóló határozat azonban felvetette a következő kérdéseket:

1) A T2 vállalatoknak nyújtott 1., 5., 6., 7., 9., 10., 16., 17., 20., 21. és 23. számú hitel, valamint a 4935/3. és a 4881. számú földparcellára vonatkozó földhasználati megállapodás állami intézkedésnek tekinthető?

2) A T2 vállalatoknak nyújtott 1., 5., 6., 7., 9., 10., 16., 17., 20., 21. és 23. számú hitelt piaci feltételek mellett nyújtották-e? Ez azt jelentené, hogy nem jártak állami támogatással. Amennyiben nem, ez az állami támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető-e?

3) Az Immo T2 által a 4935/3. és a 4881. számú, mintegy 170 000 m2-es földparcella használatára és a 2-es terminál felépítésére való jogosultság érdekében az FMG-nek fizetett bérleti díj piaci arányokat tükröz?

2.2.1. A T2 vállalatoknak nyújtott hitelek

(19) E határozat alkalmazásában csak az eljárás megindításáról szóló határozatban említett, a KfW és a Bayern LB által nyújtott 1., 5., 6., 7., 9., 10., 16., 17., 20., 21. és 23. számú hitelt vizsgálják.

(20) A (19) preambulumbekezdésben említett valamennyi hitel kamatlábát a vonatkozó hitelmegállapodásokban állapították meg. Az alapkamatlábat a Reuters információs rendszerének DGZF oldalán (müncheni/frankfurti helyi idő szerint) 11.00-kor a kamatláb (a Deka Bank hosszú lejáratú államkötvényeinek hozama) megállapításának napján közzétett, futamidőtől függő bankközi kamatláb segítségével határozták meg. A kockázati ráhagyást a vonatkozó hitelmegállapodásokban fogadták el.

(21) Az 5., 6. és 7. számú hitelt a KfW infrastruktúraprogramja keretében, az infrastruktúraszolgáltatás regionális és gazdasági fejlődési szempontú támogatására irányuló, [...]-i hitelmegállapodással összhangban nyújtották. Az 5., 6. és 7. számú hitel kamatlábát tíz évre állapították meg. Ezen hitelek esetében a rögzített kamatláb alkalmazási időszakának (2009-2011) lejáratát követően a kamatlábakat a Bizottság által közzétett referencia-kamatlábhoz igazítják. A hitelmegállapodásban elfogadott kockázati ráhagyás változatlan marad.

(22) A 2000. szeptember 13-i hitelmegállapodás értelmében az 1., 9., 10., 16., 21. és 23. számú hitelre a hitelmegállapodás teljes időtartamára megállapított, bázispontokban (a továbbiakban: bp) kifejezett, alábbi kockázati ráhagyások vonatkoznak:

a) BayernLB: [...]

b) KfW: [...]

(23) 2003 júliusában a BayernLB és a KfW a 2000. szeptember 13-i hitelmegállapodást kiegészítő hitelmegállapodást kötött a 2-es terminál építési költségeinek emelkedése miatt felmerült kiegészítő finanszírozási szükségletek fedezése érdekében. Az alapkamatlábat a Reuters információs rendszerének DGZF oldalán (müncheni/frankfurti helyi idő szerint) 11.00-kor a kamatláb (a Deka Bank hosszú lejáratú államkötvényeinek hozama) megállapításának napján közzétett, futamidőtől függő bankközi kamatláb segítségével határozták meg. E módosítás alapján a 17. és a 20. számú hitel esetében a kamatrést [...] bp-ban állapították meg (12).

(24) A T2 vállalatok az alábbi biztosítékokat nyújtották a hitelekre és a hitelkeretekre:

(a) [...];

(b) [...];

(c) [...];

(d) [...].

(25) Ezen túlmenően a bankok fenntartották maguknak a hitelmegállapodások érvénytelenítésére való jogot arra az esetre, ha:

(a) a T2 vállalatok és a részvényeseik (az FMG és az LH) közötti nyereség- és veszteségátruházási megállapodásoktól úgy állnak el vagy azokat úgy módosítják, hogy az kedvezőtlen hatással van a bankokra;

(b) a Bajor Szabadállam, Németország vagy München városa (külön-külön vagy együttesen) elveszíti az FMG-n belüli tőkéjének és/vagy szavazati jogainak abszolút többségét, vagy

(c) a Bajor Szabadállam részesedése és/vagy szavazati joga 25 %-ra vagy az alá esik vissza.

(26) A (20)-(25) preambulumbekezdésben említett tényekre tekintettel a Bizottságnak kétségei vannak azt illetően, hogy a T2 vállalatok számára a KfW és az LfA állami fejlesztési bankok, valamint az állami tulajdonban lévő BayernLB bank által nyújtott 1., 5., 6., 7., 9., 10., 16., 17., 20., 21. és 23. számú hitelt olyan feltételek mellett nyújtották, amelyeket szokásos piaci feltételek mellett is megkaphattak volna. A Bizottság ezt a véleményt elsősorban arra alapozta, hogy az ezekre a hitelekre felszámított kamatlábak az állami támogatások visszatérítése esetén 2005. január 1-jétől a 15 tagállamban alkalmazandó kamatlábakról és referencia/diszkont rátákról, valamint történeti áttekintés az 1997. augusztus 1. óta alkalmazott kamatlábakról és referencia/diszkont rátákról szóló bizottsági közlemény (13) (a továbbiakban: 2005. évi bizottsági közlemény) alkalmazásában megállapított referencia-kamatlábaknál alacsonyabbnak tűntek.

(27) A 2005. évi bizottsági közlemény helyébe később a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról szóló, 2007. december 12-i bizottsági közlemény (14) (a továbbiakban: a referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közlemény) lépett. A referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közlemény értelmében a kockázati ráhagyás megállapításához az érintett vállalkozások hitelminősítését (hitelképességét) és a rendelkezésre álló biztosítékot kell figyelembe venni. A Bizottság az FMG és az LH anyavállalatok hitelminősítését relevánsnak ítélte a vizsgált ügyben. A Bizottság előzetes értékelésében kifejtette, hogy a két vállalkozás hitelminősítésének alapján a hitelekre felszámított kamatlábak a referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közlemény alkalmazásából adódó kamatlábaknál alacsonyabbnak tűntek.

(28) Az 1., 5., 6., 7., 9., 10., 16., 17., 20., 21. és 23. számú hitel feltételei ennélfogva kedvezőbbnek tűntek, mint a Bizottság által a referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közlemény szerinti piaci kamatláb esetében megállapított helyettesítő kamatláb.

(29) A Bizottság az állami szerepvállalás kérdésével kapcsolatban is kifejezésre juttatta kétségeit. Úgy tűnik, hogy a BayernLB és az LfA által nyújtott hitelekhez a felügyelőbizottság jóváhagyására nem volt szükség.

2.2.2. Az FMG és az Immo T2 közötti földhasználati megállapodás

(30) 2000. március 30-án az FMG és az Immo T2 olyan szerződést kötött, amelynek értelmében az FMG az Immo T2 számára jogot biztosított a 4935/3. és a 4881. számú, mintegy 170 000 m2-es földparcella használatára és a 2-es terminál ottani felépítésére.

(31) Az Immo T2 a kizárólagos használati jogokért [...] + héa (mintegy [...] EUR) éves bérleti díjat fizet. Ezt a bérleti díjat a 2-es terminál üzemeltetésének kezdetétől negyedévente utólag fizeti meg. Az ingatlanárak és a kamatlábak változásainak figyelembevétele érdekében az éves bérleti díjat [...] év elteltével felülvizsgálják és szükség esetén kiigazítják.

(32) A szerződés időtartama [...] év. [...]

(33) A földhasználati szerződés tekintetében a Bizottság nem zárhatta ki azt a lehetőséget, hogy az Immo T2 által az FMG-nek a felépítendő 2-es terminál földterületéért fizetett bérleti díj piaci ár volt.

(34) A Bizottság kifejezésre juttatta az állami szerepvállalással kapcsolatos kétségeit is. A Bizottság nem rendelkezett arra vonatkozó információval, hogy az FMG állami részvényesei érintettek voltak-e a földhasználati megállapodás megkötésében.

2.2.3. A T2 vállalatoknak nyújtott esetleges állami támogatás összeegyeztethetősége

(35) A Bizottság megvizsgálta, hogy a (31) preambulumbekezdésben említett bérleti díj és a (19) preambulumbekezdésben említett hitelek összeegyeztethetőek lennének-e a belső piaccal, ha állami támogatásnak minősülnének. Úgy tűnt, hogy a 16., 17., 20., 21. és különösen a 23. számú hitel tartalmaz olyan működési támogatást, amely valószínűleg nem felel meg az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglalt, az állami támogatás általános tilalma alóli kivételeknek tekintendő követelményeknek.

3. NÉMETORSZÁG ÉSZREVÉTELEI

3.1. A VIZSGÁLATI ELJÁRÁS HATÁLYA ÉS A T2 VÁLLALATOK GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGÉNEK FOGALMA

(36) Németország először a T2 vállalatok gazdasági tevékenységének fogalmával és az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének rájuk való alkalmazhatóságával kapcsolatban tesz észrevételeket, az Aéroports de Paris ügyben hozott törvényszéki ítélet (15) előtti értelmezésük szerint.

(37) Németország rámutat, hogy a szóban forgó hitelek tekintetében a vezető szerepet később átvevő BayernLB már 1998. december 2-án kötelező erejű hitelnyújtási kötelezettségvállalást tett a T2 vállalatok finanszírozására. Németország kifejti továbbá, hogy a KfW, az LfA és a BayernLB által nyújtott valamennyi hitel feltételei ezen a kötelezettségvállaláson alapultak, amely ennélfogva végérvényesen meghatározta a hitelmegállapodások feltételeit. Az 5., 6. és 7. számú hitel feltételeit az 1999. augusztus 31-i hitelmegállapodás, az 1., 9., 10., 16., 21. és 23. számú hitel feltételeit pedig a 2000. szeptember 13-i hitelmegállapodás visszavonhatatlanul megállapította. Mindkét hitelmegállapodás az Aéroports de Paris ügyben hozott ítélet előtt jött létre visszavonhatatlanul. Ezenkívül a földhasználati megállapodás aláírására 2000. március 30-án, azaz a Törvényszék Aéroports de Paris ügyben hozott ítélete előtt került sor.

(38) Következésképpen a kockázati ráhagyások megfelelőségét csak az akkori helyzet alapján lehet értékelni. Ráadásul akkor a repülőtér üzemeltetése és felépítése nem minősült gazdasági tevékenységnek, mert a repülőterek nem tartoztak az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

3.2. A T2 VÁLLALATOKNAK NYÚJTOTT HITELEK TÁMOGATÁSI ELEME

3.2.1. A bankhitelek piaci megfelelősége

(39) A T2 vállalatoknak nyújtott hitelek tekintetében Németország először a hitelek piaci feltételeknek való megfelelőségének értékelésére alkalmas kerettel kapcsolatban tesz észrevételeket. Németország elutasítja a szóban forgó hiteleknek a 2005. évi bizottsági közlemény alapján történő értékelését. A T2 vállalatoknak nyújtott egyes hitelek általános kamatlábát nem helyénvaló összehasonlítani a Bizottság referencia-kamatlábával. Inkább a hitelek kockázati ráhagyását kell elemezni és azokat kell összehasonlítani a megfelelő piaci referenciaértékkel. Az alapkamatláb naponta változik, és egyik fél sem tud arra befolyást gyakorolni. A Bizottságnak ezért a kockázati ráhagyás referenciaértékeként összehasonlító piaci kamatlábakat kell használnia, ugyanis a 2005. évi bizottsági közleményben említett kockázati ráhagyást a magánhitelezők hitelmegállapodások megkötésekor általában nem veszik figyelembe. Ezenkívül Németország azzal érvel, hogy a 2005. évi bizottsági közlemény meg nem felelőségét a referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közlemény is elismerte, amely figyelembe veszi a hitelfelvevő hitelminősítését és a nyújtott biztosítékot is.

(40) Németország véleménye szerint a Bizottságnak nem kell alkalmaznia a referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közleményt sem, ahelyett értékelését inkább piaci referenciaértékekre kell alapoznia, amennyiben léteznek ilyenek. Ellenkező esetben az állami hitelintézetek versenyképessége komoly veszélybe kerülne, mivel az egyedi feltételeket nem az aktuális piaci feltételek alakítanák ki, hanem végül csak a Bizottság referencia-kamatlába határozhatná meg.

(41) Németország továbbá azzal érvel, hogy a szóban forgó hitelek feltételeit az FMG és az LH igen jó hitelminősítése és kiemelkedő hitelképessége indokolja. Ebben az összefüggésben a hitelképesség értékelését az FMG és az LH szintjén kell elvégezni, ugyanis amennyiben létezik nyereség- és veszteségátruházási megállapodás a leányvállalatok és azok anyavállalatai között, a bankok számára teljesen bevett gyakorlat, hogy csak az anyavállalatok hitelképességét veszik figyelembe.

(42) Németország rámutat, hogy az LH 2001 és 2003 között BBB+ (16) minősítést kapott a Standard & Poor's hitelminősítő ügynökségtől. Az FMG nem rendelkezik külső vállalati hitelminősítéssel, mivel teljes egészében állami tulajdonú vállalat. Németország összehasonlítja az FMG pénzügyi helyzetét a szintén teljes egészében állami tulajdonban lévő Schiphol repülőtérével, amely A (17) és AA (18) minősítést kapott a Standard & Poor's hitelminősítő ügynökségtől. Ezenfelül az FMG 2006-ban [...] EUR összegű, biztosítékkal nem fedezett szindikált hitelt kapott egy összesen 21 állami és magánbankból álló nemzetközi konzorciumtól. Az e hitelhez kapcsolódó egyetértési nyilatkozatban az FMG [...] hitelminősítést kapott (19).

(43) Németország megjegyzi, hogy az FMG-nek nyújtott szindikált hitellel ellentétben az érintett hiteleket jelentős mértékű biztosítékkal fedezték. Az eljárás megindításáról szóló határozatban említett biztosítékon túlmenően fontos megjegyezni, hogy [...], annak érdekében, hogy a hiteleket biztosítékkal fedezzék. Ez azt bizonyítja, hogy az érintett hitelek esetében még alacsonyabb kockázati ráhagyás lenne megfelelő, mint a szindikált hitel esetében, amelynek értéke [...] és [...] bp között volt.

(44) Németország kifejti továbbá, hogy az eljárás megindításáról szóló határozat (40) és (45) preambulumbekezdésében említettektől eltérő kiegészítő biztosítékot nem nyújtottak. Németország szerint 2002. december 31-én az értéke [...] EUR-t tett ki, a kapcsolódó tartozások értéke pedig [...] EUR volt. Németország hozzáteszi, hogy 2003. december 31-én a(z) [...] érték [...] EUR-ra emelkedett, a kapcsolódó tartozások értéke pedig [...] EUR-t tett ki. Sem az FMG, sem az LH, sem az FMG részvényesei nem nyújtottak kiegészítő garanciát.

(45) Ami a szóban forgó hitelek feltételeinek a Deutsche Telekom AG, a Bayer AG, a Volkswagen AG és a Deutsche Börse AG kötvénykibocsátásaival való összehasonlíthatóságát illeti, e vállalatok hitelminősítése azt jelzi, hogy a gazdasági helyzetük teljes mértékben összehasonlítható az FMG-ével és az LH-éval. E vállalatok Németország által közölt hitelminősítését az 1. táblázat foglalja össze: 1. táblázat Az összehasonlítható vállalatok Németország által közölt hitelminősítése

(46) Németország felhívja továbbá a figyelmet a (Standard & Poor's hitelminősítési módszertana szerinti) AA és BBB közötti hitelminősítéssel rendelkező, euróövezet-beli vállalati kötvények (bp-ban kifejezett) átlagos kockázati ráhagyására; ezt a 2. táblázat foglalja össze. 2. táblázat Az euróövezet-beli vállalati kötvények (bp-ban kifejezett) átlagos kockázati ráhagyása

(47) Németország azzal érvel, hogy a 2. táblázat szerint a kockázati ráhagyásnak időben igen nagy a volatilitása, és hogy ennek megfelelően - annak megállapítása érdekében, hogy a szóban forgó hitelek kockázati ráhagyását szokásos piaci feltételek mellett állapították-e meg - elfogadhatatlan a csak bizonyos hónapokban alkalmazott kockázati ráhagyások használata.

3.3. A 2000. MÁRCIUS 30-ÁN ALÁÍRT FÖLDHASZNÁLATI MEGÁLLAPODÁS FELTÉTELEI

(48) A 2000. március 30-án aláírt földhasználati megállapodás feltételei tekintetében Németország azzal érvel, hogy a müncheni repülőtér környékén szokásosan felszámított földterület-vételárral való összehasonlítás azt jelzi, hogy az Immo T2 által fizetett bérleti díj magasabb az összehasonlítható piaci értéknél.

(49) Németország kifejti, hogy a(z) [...] DEM (mintegy [...] millió EUR) éves bérleti díjat a következő paraméterek alapján állapították meg:

a) a földparcella 170 000 m2-es területe;

b) az eredetileg [...] DEM (mintegy [...] EUR) négyzetméterenkénti ár, valamint

c) a négyzetméterenkénti ár [...] éves megtérülési rátája.

(50) Németország véleménye szerint a(z) [...] DEM (mintegy [...] EUR) négyzetméterenkénti ár a következő okok miatt piaci ár.

(51) Először is a földparcellák piaci árának meghatározása érdekében össze kell hasonlítani hasonló telkek árát, különösen az épületek fejleszthetősége, az épületek elhelyezkedése és a fejlesztés mértéke tekintetében. 2000-ben, a földhasználati megállapodás aláírásakor a szóban forgó telkek fejlesztésre alkalmasak voltak, de nem volt működő infrastruktúrájuk. Következésképpen a szóban forgó földparcellák használata esetén felmerülő piaci ár meghatározásához a 3. táblázatban meghatározott infrastruktúrák költségeit számításba kell venni. E költségeket maga az Immo T2 finanszírozta, de egyébként a földtulajdonosnak kellett volna viselnie azokat. 3. táblázat Az Immo T2 által finanszírozott infrastrukturális beruházások költségeinek áttekintése

(52) Az Immo T2 számára felmerülő és általa finanszírozott tényleges beruházási költségek alapján a földparcellák értéke négyzetméterenként mintegy [...] EUR-val, négyzetméterenként összesen mintegy [...] EUR-ra emelkedik. Az Immo T2 által finanszírozott utak és hidak nélkül a földparcellák értéke még mindig négyzetméterenként mintegy [...] EUR-ra emelkedne.

(53) Németország kifejti továbbá, hogy ennek a számításnak csak az a célja, hogy összevesse a szóban forgó földparcellák értékét más telkek értékével. A bérleti díj kiszámításakor a földterület értéke négyzetméterenként [...] EUR maradt, mivel az összes infrastruktúra-költséget az Immo T2, nem pedig a földtulajdonos viselte. Ellenkező esetben az Immo T2-nek duplán kellene viselnie ezeket a költségeket.

(54) Németország továbbá rámutat arra, hogy a telkek az erdingi járásban található Oberding önkormányzatának területén helyezkednek el. Oberding önkormányzatának Schwaig térségében található repülőtér közvetlen közelében lévő ipari területen a működő infrastruktúrával ellátott telkek értéke az elmúlt években változatlan maradt, négyzetméterenként mintegy [...] EUR. Ezt az állítást az Erdingi Járási Hatóságon (Landratsamt) belüli, a földterületek értékének megállapításával foglalkozó független szakértői csoport (Unabhängige Gutachterausschuss für Grundstückswerte) megerősítette.

(55) Németország véleménye szerint azonban a négyzetméterenkénti [...] EUR ár további kiigazítást igényel. Először is az összehasonlítható telek árát ezért mintegy [...] %-kal vagy négyzetméterenként [...] EUR-val kell megnövelni. Ennek alapján a referenciaár négyzetméterenként [...] EUR-ra emelkedik.

(56) Másodszor, a telek elhelyezkedése döntő befolyást gyakorol az értékére. A Schwaigban található, összehasonlítható telkekkel ellentétben a 2-es terminál telkei közvetlen hozzáférést biztosítanak a repülőtérhez, az autópályához, a külvárosi vasúthoz (S-Bahn) és más helyi tömegközlekedési infrastruktúrához. Ezeknek a kereskedelmi előnyöknek a kifejezésre juttatása érdekében az árat tovább kell emelni, szakértői becslések szerint mintegy [...] %-kal, azaz négyzetméterenként [...] EUR-val. Ezzel a referenciaár négyzetméterenként [...] EUR-ról négyzetméterenként [...] EUR-ra emelkedik.

(57) A fenti megfontolásokra tekintettel a szóban forgó telkek értéke, amely az Immo T2 által viselt infrastruktúraköltségeket is magában foglalja, négyzetméterenként legalább [...] EUR (a hidak és az utak költségét nem számolva). Németországnak ezért az a véleménye, hogy a szóban forgó telkek értéke a referenciaárnál legalább [...] %-kal magasabb. Következésképpen a szóban forgó földhasználati megállapodást szokásos piaci feltételek mellett kötötték, és ezért az nem tartalmaz támogatási elemet.

(58) Németország a továbbiakban rámutat arra, hogy mindezek a referenciaértékek a földterület eladásához kapcsolódnak, azaz a tulajdonjog-átruházás árait jelentik. A szóban forgó megállapodás azonban csupán a földterület használatának korlátozott időtartamra ([...] évre) szóló bérleti díj ellenében, tulajdonjog-átruházás nélkül történő engedélyezésére vonatkozik. A tárgyalások során az LH ezt a tényezőt próbálta az alacsonyabb bérleti díj fizetésének indokolására használni. A földhasználati megállapodásban foglalt "kettős jogutódlási záradék" (doppelte Heimfallregelung) értelmében azonban az Immo T2 sem a terminálépület, sem az építési telek tulajdonjogát nem szerezheti meg.

(59) Németország ezért arra az álláspontra helyezkedik, hogy a két telek használatáért fizetett bérleti díj tulajdonképpen magasabb a szokásos piaci vételáruknál, és ennélfogva nem tartalmaz az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatási elemet.

4. A HARMADIK FÉLNEK MINŐSÜLŐ RYANAIR ÉSZREVÉTELEI

(60) Az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatban a Bizottsághoz csak a Ryanairtől érkeztek észrevételek. A Ryanair megalapozatlannak tartja Németország azon érvét, amely szerint a 2-es terminálra vonatkozó megállapodások engedélyezték a repülőtér használatának optimalizálását. A Ryanair továbbá azt állítja, hogy a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia a tulajdonosi szerkezetnek az Immo T2 és az üzemeltető T2 vállalat közötti felosztását is.

(61) A bankhitelek tekintetében a Ryanair vitatja, hogy a 75 bázispontos kockázati prémium megfelelő lenne. A Ryanair azzal érvel, hogy a Bizottság is elismerte, hogy a T2 vállalatok újonnan létrehozott céltársaságok, amelyek korábban nem rendelkeztek hitelminősítéssel, valamint hogy az FMG nagymértékben függ az LH üzleti stratégiájától, továbbá a viszonylag magas költségalappal és alacsony árbevétel-arányos eredménnyel rendelkező LH a ciklikus, tőkeintenzív és az árak tekintetében versenyképes légiközlekedési ágazatban működik, és hogy a bankok által szokásosan előírt biztosítékot a jelek szerint nem nyújtottak. E tényezők miatt magasabb kockázati prémiumot kellene alkalmazni.

(62) A Ryanair azt gyanítja, hogy az állam által a bankoknak nyújtott garanciákkal kapcsolatban Németország esetlegesen információkat tartott vissza. A Ryanair észrevétele szerint az a tény, hogy a hitelnyújtó bankok fenntartották a jogot arra, hogy megszüntessék a hitelmegállapodásukat a T2 vállalatokkal, ha bizonyos állami szervek elveszítik az FMG feletti ellenőrzést, arra utal, hogy a szóban forgó hiteleket a T2 vállalatok állami tulajdonosai által felajánlott hallgatólagos vagy nyíltan vállalt garancia miatt nyújtották. Ezek alapján a Ryanair úgy véli, hogy a bankok által előírt kamatlábak alacsonyabbak, mint a szokásos piaci kamatok, és hogy a vizsgálatnak arra kellene irányulnia, hogy a T2 vállalatok megfelelő ellenértéket fizettek-e a garanciáért.

(63) A 2-es terminál felépítésére szolgáló földterületért fizetett bérleti díj tekintetében a Ryanair azt az észrevételt teszi, hogy bár a terminál üzemeltetése 2003 júniusáig nem kezdődött meg, az Immo T2 2000 márciusa óta használta a földterületet. A Ryanair ezért úgy véli, hogy az Immo T2 három évig és három hónapig díjmentesen használta a földterületet. A Ryanair továbbá azzal érvel, hogy a bérleti díj két felülvizsgálata közötti [...] időszak szokatlanul hosszú és ez a bérlő számára előnyös.

(64) Az infrastruktúrához való egyenlő hozzáférés tekintetében a Ryanair azt állítja, hogy a támogatásból az LH Star Alliance-partnerei is részesültek. A Ryanair álláspontja szerint az FMG által nyújtott különleges előny a Star Alliance tagjai részére biztosított kedvezmény, amelyért cserébe egyáltalán nem kapott semmilyen ellenszolgáltatást. A Ryanair vitatja, hogy nincs minőségi különbség az 1-es és a 2-es terminál között, mert például a 2-es terminálnak nagyobb a kapacitása, több a parkolóhelyeinek száma, nagyobb az alapterülete és a terminálpozíciója, mint az 1-es terminálnak. Az 1-es terminál a jövőben előreláthatólag rövidebb időn belül válik zsúfolttá, mint a 2-es terminál. A Ryanair álláspontja szerint úgy tűnik, hogy az LH nem fizet többletdíjat azért, hogy az FMG kedvezményes elbánásban részesíti. Végezetül a Ryanair kiemeli a támogatás Németország déli részén érvényesülő versenyre kifejtett káros hatását.

5. NÉMETORSZÁG VÁLASZA A RYANAIR ÉSZREVÉTELEIRE

(65) A Ryanair által az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatban tett észrevételekre adott válaszában Németország ebben az esetben először a lehetséges támogatásnak a Ryanair versenyhelyzetére gyakorolt hatásával foglalkozik. Még azt feltételezve is, hogy ebben az esetben állami támogatást nyújtottak, érdemben nem befolyásolná a Ryanair piaci versenypozícióját. Az Immo T2 csupán egy olyan vagyonkezelő holdingtársaság, amely bérbe adja a 2-es terminál felépítésére szolgáló földparcellákat és kiadja a 2-es terminált az üzemeltető T2 vállalatnak. Az üzemeltető T2 vállalat olyan vállalkozás, amely bérli, üzemelteti a 2-es terminált, és egyéni bérlőknek alhaszonbérletbe adja azt. Így a támogatás mindkét lehetséges kedvezményezettje a Ryanairtől teljesen eltérő piacokon működik. Pusztán az a tény, hogy az LH részvényeket birtokol a T2 vállalatokban, nem hoz létre versenytársi kapcsolatot az LH és a Ryanair között.

(66) Németország továbbá azzal érvel, hogy a 2-es terminállal kapcsolatos megállapodások lehetővé tették a repülőtér használatának optimalizálását. Németország elutasítja a T2 vállalatok tulajdonjogának felosztásával kapcsolatos bírálatokat is. A felosztás az FMG, illetve a Lufthansa által befektetett tőkét, valamint a kockázatok megosztását tükrözi. Ez a Bizottság által elfogadott gyakorlat megerősíti, hogy a megállapodás piaci feltételek alapján jött létre. Ezenfelül Németország kifejti, hogy nem volt szükség szankciókra annak biztosítása érdekében, hogy az LH eleget tegyen a repülőtéri csomópont létrehozására irányuló kötelezettségvállalásának, mivel az LH-nak meg kell osztania a 2-es terminál üzemeltetéséhez kapcsolódó üzleti kockázatokat.

(67) A Ryanair által a hitelfinanszírozás értékelésével kapcsolatban tett észrevételek tekintetében Németország rámutat arra, hogy a Bizottság által - a 2005. évi bizottsági közleménnyel összhangban - az eljárás megindításáról szóló határozatban használt 75 bp kockázati prémium kizárólag akkor megfelelő, ha a vállalkozás nehéz helyzetben van, vagy nem tud elegendő biztosítékot szolgáltatni. Ebben az esetben egyik helyzet sem fordul elő, mivel nem merül fel rendkívüli hitelkockázat.

(68) A Ryanair által a földhasználati megállapodás feltételeivel kapcsolatban tett észrevételek tekintetében Németország először is kifejti, hogy az Immo T2 miért nem fizetett bérleti díjat a 2-es terminál három évig és három hónapig tartó felépítési időszaka alatt. Németország megerősíti, hogy a felépítési időszakban az Immo T2 nem fizetett bérleti díjat a földterület használatáért. A szóban forgó megállapodásokat azonban teljes egészében, azaz a 2-es terminál felépítését követően fizetett bérleti díjak figyelembevételével kell vizsgálni, amelyek kiegyenlítették a bérleti díj első három év és három hónap alatti nemfizetését. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a T2 vállalatoknak nem biztosítottak lehetőséget a földterület megszerzésére. Ami a Ryanairnek a tízéves alkalmazkodási időszak megfelelőségével kapcsolatos kétségeit illeti, Németország már bebizonyította, hogy a bérleti díj jóval meghaladja a piaci értéket, ami döntő kérdés.

(69) Ezen túlmenően Németország ismételten hangsúlyozza a két terminál minőségi egyenértékűségét. A Ryanair által előterjesztett mennyiségi érvek tárgytalanok. A két terminál között azért vannak különbségek, mert az 1-es terminált helyközi forgalom bonyolítására tervezték, míg a 2-es terminál csomópontként épült és nagyobb. Az 1-es terminál azonban a minőség tekintetében nem rosszabb. A Ryanair azon állítása, miszerint az 1-es terminál rövidebb időn belül válik túlterheltté, helytelen: az 1-es terminál kapacitásának jelenleg csak a 66 %-át használják ki, míg a 2-es terminál majdnem teljes (90 %-os) kapacitással működik.

(70) Németország azt állítja, hogy ebben az ügyben az állami támogatás nem vizsgálható. A Bizottság elismerte, hogy egy nemzetközi repülőtér üzemeltetése csak az Aérports de Paris ügyben hozott törvényszéki ítélet óta minősül gazdasági tevékenységnek. Következésképpen az ítélet időpontja előtt bevezetett intézkedések az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (20) 1. cikke b) pontjának v. alpontja szerinti létező támogatásnak minősülnek. Németország továbbá azzal érvel, hogy az intézkedések a 659/1999/EK rendelet 1. cikkének e) pontja szerinti egyedi támogatást képeznek, tehát a Bizottságnak nincs joga felülvizsgálni ezeket az intézkedéseket.

(71) Végezetül Németország rámutat arra, hogy a szóban forgó ügy szempontjából nem a Törvényszék 2000-ben hozott ítélete, hanem a Bíróság 2002. október 24-i jogerős ítélete releváns. Csak ez utóbbi ítélet rendezte az ügyet véglegesen és biztosított jogbiztonságot.

6. ÉRTÉKELÉS: A T2 VÁLLALATOKNAK NYÚJTOTT TÁMOGATÁS MEGLÉTE

(72) Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében "a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet."

(73) Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kritériumok kumulatív jellegűek. A szóban forgó intézkedések az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülnek, ha az a)-d) pontban szereplő kritériumok mindegyike teljesül. A pénzügyi támogatás kötelező ismérvei:

a) az állam biztosítja vagy állami forrásokból biztosított;

b) előnyben részesít bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését;

c) torzítja a versenyt vagy versenytorzulással fenyeget, továbbá

d) érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

6.1. A T2 VÁLLALATOKNAK NYÚJTOTT HITELEK

6.1.1. Az állami támogatási szabályok alkalmazhatósága a repülőtéri infrastruktúra finanszírozására

(74) A repülőterek fejlesztése a közelmúltig gyakran pusztán területi szempontok alapján, vagy - bizonyos esetekben - katonai követelményeknek megfelelően történt. A repülőterek üzemeltetését nem gazdasági vállalkozások, hanem a közigazgatás szervezte meg. A repülőterek és a repülőterek üzemeltetői között is korlátozott volt a verseny, majd fokozatosan alakult ki. Ennek ismeretében a repülőterek és a repülőtéri infrastruktúra finanszírozását maga a Bizottság korábban olyan általános gazdaságpolitikai intézkedésnek ítélte, amely nem ellenőrizhető a Szerződésben foglalt állami támogatási szabályok alapján (21).

(75) Az elmúlt években azonban a helyzet megváltozott. Bár az említett területrendezési megfontolások és közigazgatási struktúrák bizonyos esetekben még mindig szerepet játszhatnak, a legtöbb repülőtér a gazdasági jogszabályok hatálya alá került annak érdekében, hogy piaci feltételek mellett egyre kiélezettebb versenykörnyezetben működhessen. A magánszektorra való átruházás rendszerint privatizáció útján vagy a tőke folyamatos megnyitása útján történt. Az utóbbi években a magántőke-társaságok, valamint befektetési és nyugdíjalapok nagy érdeklődést mutattak a repülőterek megszerzése iránt.

(76) Az elmúlt években az Unió repülőtéri ágazata alapvető szervezeti változásokon ment keresztül, amelyek nemcsak a magánbefektetőknek a repülőtéri ágazat iránti élénk érdeklődését tükrözik, hanem a hatóságoknak a magánszektor repülőtér-fejlesztésben való részvételéhez való hozzáállásának megváltozását is. Ennek következtében a repülőterek funkciói változatosabbak és összetettebbek lettek.

(77) Az utóbbi idők fejleményei azonban a repülőterek közötti gazdasági kapcsolatok megváltozásához vezettek. Míg korábban a repülőtéri infrastruktúrát leginkább a megközelíthetőség és a területfejlesztés biztosítását szem előtt tartva üzemeltették, az utóbbi években a gazdasági célok elérése érdekében egyre több repülőtér áll versenyben egymással a légi forgalom megszerzéséért.

(78) Tekintettel a szóban forgó ágazaton belüli piaci erők fokozatos fejlődésére, nem határozható meg könnyen az az időpont, amikortól a repülőtéri létesítmények üzemeltetése kétségkívül gazdasági tevékenységnek tekintendő. A Törvényszék ítélkezési gyakorlata azonban tükrözi a repülőterek üzemeltetésének változó jellegét. Az Aéroports de Paris ügyben hozott ítéletben a Törvényszék kimondta, hogy a repülőterek üzemeltetése, azon belül a légitársaságoknak és a repülőtéri szolgáltatóknak nyújtott repülőtéri szolgáltatások gazdasági tevékenységnek minősülnek, mivel egyrészről "a légitársaságoknak és a különböző szolgáltatóknak olyan repülőtéri infrastruktúrákat bocsátanak a rendelkezésükre, amelyek után maga az üzemeltető által szabadon meghatározott mértékű díjat kell fizetni, másrészről pedig nem tartoznak a közhatalmi jogosítványok gyakorlásának körébe, és az ez utóbbiak gyakorlásához kapcsolódó tevékenységektől különválaszthatók" (22). Az Aéroports de Paris ügyben (2000 decemberében) hozott ítélet óta ezért a repülőterek építése és üzemeltetése már nem tekinthető közigazgatási szervek közpolitikai hatáskörében végrehajtott feladatnak, ami az állami támogatások ellenőrzésének keretein kívül esik.

(79) A lipcse-hallei repülőtér ügyben hozott ítéletében (23) a Törvényszék megerősítette, hogy nem zárható ki eleve az állami támogatási szabályok alkalmazása, mivel a repülőterek üzemeltetése olyan gazdasági tevékenység, amelynek a repülőtéri infrastruktúra kiépítése szerves része. Azt követően, hogy egy repülőtér üzembentartója - jogállásától vagy finanszírozásának módjától függetlenül - gazdasági tevékenységbe kezd, az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett vállalkozásnak minősül, és ennélfogva a Szerződésben foglalt állami támogatási szabályok alkalmazandók (24).

(80) A lipcse-hallei repülőtér ügyben hozott ítéletében a Törvényszék azt is kimondta, hogy 2000 óta nem zárható ki az állami támogatási szabályok repülőtéri infrastruktúra finanszírozására való alkalmazása (25).

(81) A (74)-(80) preambulumbekezdés fényében a Bizottság arra az álláspontra helyezkedik, hogy az Aéroports de Paris ügyben hozott törvényszéki ítélet előtt a tagállamok feltételezhették, hogy az Aéroports de Paris ügyben hozott ítélet előtt jogerősen elfogadott finanszírozási intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak, és így azokat nem kell bejelenteni a Bizottságnak. Következésképpen a Bizottság az állami támogatási szabályok alapján nem vonhatja kétségbe az Aéroports de Paris ügyben hozott ítélet előtt jogerősen elfogadott finanszírozási intézkedéseket.

(82) Bár a légiközlekedési ágazatban kialakult verseny előtt jogerősen elfogadott finanszírozási intézkedések az elfogadásuk időpontjában nem minősültek állami támogatásnak, jelenleg azokat a 659/1999/EK rendelet 1. cikke b) pontjának v. alpontja szerinti létező támogatásnak kell tekinteni.

(83) Ebben az ügyben, valamint a T2 vállalatoknak a 2-es terminál felépítésének finanszírozására nyújtott hitelek vonatkozásában a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban úgy ítélte meg, hogy a kamatlábakat a hitelek lehívásakor állapították meg, azaz azon a napon, amikor a pénzt folyósították a T2 vállalatoknak.

(84) Németország azonban a hivatalos vizsgálati eljárás során kifejtette, hogy az 5., 6. és 7. számú hitel feltételeit az 1999. augusztus 31-i hitelmegállapodás, az 1., 9., 10., 16., 21. és 23. számú hitel feltételeit pedig a 2000. szeptember 13-i hitelmegállapodás határozta meg visszavonhatatlanul. Németország ezenkívül további bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy az 1999. augusztus 31-i és a 2000. szeptember 13-i hitelmegállapodások feltételeit egy 1998. december 2-án kelt, kötelező erejű hitelnyújtási kötelezettségvállalás határozta meg. E hitelek feltételei azóta nem módosultak.

(85) A Bizottság megjegyzi, hogy az 1., 5., 6., 7., 9., 10., 16., 21. és 23. számú hitel feltételeit visszavonhatatlanul állapították meg az Aéroports de Paris ügyben hozott ítélet (azaz 2000. december 12.) előtt. A Bizottság következésképpen megállapítja, hogy az állami támogatási szabályok alapján nincs jogosultsága sem megvizsgálni, sem kétségbe vonni az 1., 5., 6., 7., 9., 10., 16., 21. és 23. számú hitelt.

(86) A (74)-(82) preambulumbekezdésben említett jogi helyzet fényében a Bizottság a 2003-ban kötött kiegészítő hitelmegállapodás értelmében az üzemeltető T2 vállalatoknak nyújtott 17. és 20. számú hitelre korlátozza vizsgálatát.

(87) Ebben a tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy az üzemeltető T2 vállalat kereskedelmi jelleggel üzemelteti a 2-es terminált, amelyet légitársaságoknak, éttermeknek és üzlettulajdonosoknak díjfizetés ellenében ad bérbe. A 17. és a 20. számú hitel állami támogatási szabályok alapján történő értékeléséhez az üzemeltető T2 vállalatot ezért az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásnak kell tekinteni.

6.1.2. Szelektív gazdasági előny

(88) Annak ellenőrzéséhez, hogy egy vállalkozás részesült-e kedvezményes feltételek mellett nyújtott hitelből fakadó gazdasági előnyben, a Bizottság a "piacgazdasági hitelnyújtó elvét" alkalmazza. Ezen elv szerint az állam által - közvetlenül vagy közvetve, szokásos piaci feltételeknek megfelelő körülmények között - valamely vállalat rendelkezésére bocsátott kölcsöntőke nem minősíthető állami támogatásnak (26).

(89) Ebben az ügyben a Bizottságnak vizsgálnia kell, hogy az üzemeltető T2 vállalatnak nyújtott 17. és 20. számú hitel biztosít-e számára olyan gazdasági előnyt, amelyhez a kedvezményezett vállalkozás szokásos piaci feltételek mellett nem jutott volna hozzá.

(90) Németország véleménye szerint a "piacgazdasági hitelnyújtó elve" maradéktalanul teljesült, mivel a 17. és 20. számú hitelt piaci feltételek mellett nyújtották. A szóban forgó hitelek feltételeinek indokolása érdekében Németország összehasonlítja az üzemeltető T2 vállalat finanszírozását a Deutsche Telekom AG, a Bayer AG, a Volkswagen AG és a Deutsche Börse AG finanszírozási feltételeivel, valamint az FMG-nek 2006-ban nyújtott szindikált hitellel.

(91) A Bizottság határozathozatali gyakorlata szerint annak meghatározásához, hogy a vizsgált finanszírozást kedvezményes feltételek mellett nyújtották-e, a Bizottság más helyettesítő kamatlábak hiányában összehasonlíthatja a szóban forgó hitel kamatlábát a Bizottság referencia-kamatlábával. A Bizottság referencia-kamatlábának megállapítása a referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közleményben megállapított módszertan alapján történik.

(92) A referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közlemény megállapítja a piaci kamatlábak helyettesítőjeként alkalmazott referencia-kamatlábak és leszámítolási kamatlábak meghatározási módszerét. Mivel azonban a Bizottság referencia-kamatlába csupán helyettesítő kamatláb, amennyiben a Bizottságnak egyedi esetben rendelkezésére állnak egyéb mutatók arról a kamatlábról, amelyet a hitelfelvevő a piacon megszerezhetett volna, a hitelminősítésre vonatkozó értékelését ezekre a mutatókra alapozhatja.

(93) Ahhoz, hogy a Bizottság összehasonlíthassa a szóban forgó hitelek feltételeit a Németország által közölt összehasonlító hitelekkel, először az üzemeltető T2 vállalat hitelképességét kell értékelnie.

(94) Az üzemeltető T2 vállalatot nem minősítette hitelminősítő ügynökség. Németország azonban azzal érvel, hogy az üzemeltető T2 vállalat, valamint az LH és az FMG közötti, részvényeikkel arányos nyereség- és veszteségátruházási megállapodások miatt az anyavállalatok hitelminősítését kell figyelembe venni.

(95) A Bizottság megjegyzi, hogy a német jogszabályok értelmében az LH és az FMG továbbra is felelősséggel tartozik a T2 vállalatok által a nyereség- és veszteségátruházási megállapodás időtartama alatt felvett bármely hitelért, még abban az esetben is, ha a megállapodást a későbbiekben visszavonták.

(96) Ennek alapján a Bizottság arra az álláspontra helyezkedik, hogy az üzemeltető T2 vállalat hitelminősítését az anyavállalatok - az LH, illetve az FMG - hitelminősítése közül legalább a gyengébb minősítésnek megfelelőnek kell tekinteni.

(97) Az LH hitelminősítését a Standard & Poor's és a Moody's állapította meg. A 17. és 20. számú hitel nyújtásakor (2005 márciusában) az LH a Standard & Poor's-tól BBB hosszú távú hitelminősítést, a Moody's-tól pedig Baa2 hitelminősítést kapott, ami azt jelzi, hogy mindkét hitelminősítő ügynökség ugyanabba a hitelminősítési kategóriába sorolta a vállalatot.

(98) Az FMG-t nem minősítette hitelminősítő ügynökség. A Bizottság megjegyzi, hogy a referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közlemény nem írja elő, hogy a hitelminősítéseket hitelminősítő ügynökségektől kell megszerezni; a bankok által a nemteljesítési ráták jelzésére használt hitelminősítő rendszerek ugyanúgy elfogadhatók. Az FMG, valamint 21 állami és magánbank által 2006 szeptemberében - vagyis nem sokkal a 17. és a 20. számú hitel nyújtását követően - aláírt szindikálthitel-megállapodás arra utal, hogy a bankok legalább [...] hitelminősítést feltételeztek az FMG esetében.

(99) A fenti (94)-(98) preambulumbekezdés fényében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az üzemeltető T2 vállalat legalább az LH-éval megegyező hitelminősítéssel, azaz legalább [...] hitelminősítéssel rendelkezik.

(100) A Bizottság megjegyzi, hogy az FMG által 2006-ban kötött szindikálthitel-megállapodás a szóban forgó hitelek esetében nem használható összehasonlító információként, mivel előfordulhat, hogy az üzemeltető T2 vállalat hitelminősítése gyengébb, mint az FMG-é. Ezen túlmenően a 17. és 20. számú hitel feltételeiről 2003-ban állapodtak meg, míg a szindikálthitel-megállapodást másik évben kötötték.

(101) A Németország által a Deutsche Telekom AG, a Bayer AG, a Volkswagen AG és a Deutsche Börse AG összehasonlító információi tekintetében a Bizottság megjegyzi, hogy ez csak szűk mintát jelent. Ráadásul csak a Deutsche Telekom AG rendelkezik az üzemeltető T2 vállalatéhoz hasonló hitelminősítéssel, nevezetesen a Standard & Poors's BBB+ hitelminősítésével és a Moody's Baa1 hosszú távú hitelminősítésével. Megjegyzendő továbbá, hogy a Deutsche Telekom AG finanszírozási feltételeit a szóban forgó hitelektől teljesen eltérő időpontban állapították meg.

(102) A fenti (100)-(101) preambulumbekezdés fényében a Bizottság arra az álláspontra helyezkedik, hogy Németország nem végzett megfelelő piaci összehasonlítást a 17. és 20. számú hitel feltételeinek igazolására.

(103) A 17. és 20. számú hitel piaci feltételekkel való összevetésének értékelése érdekében a Bizottság hitel-nemteljesítési csereügyletek (CDS) felárai alapján is végzett összehasonlítást piaci helyettesítőkkel.

KÉP HIÁNYZIK

(104) A referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közlemény alapját képező módszernek megfelelően a Bizottság úgy véli, hogy a hitelkamatlábak akkor tekinthetők a piaci feltételekkel összhangban lévőnek, ha a hitelek árát legalább az alábbi képlet szerint meghatározott referencia-kamatláb mellett állapították meg.

(105) Az alapkamatláb a bankok számára a likviditás biztosításakor felmerülő költséget (a finanszírozási költséget) jelenti. Rögzített kamatláb melletti finanszírozás esetén (azaz, ha a kamatláb a hitel futamideje alatt rögzített), az alapkamatlábat swap-kamatlábak (27) alapján helyénvaló meghatározni, az adósság futamidejének és pénznemének megfelelő futamidő és pénznem figyelembevételével. A kockázati ráhagyás a hitelnyújtót kompenzálja a konkrét adósságfinanszírozással összefüggő kockázatokért, különösen a hitelkockázatért. A kockázati ráhagyás az üzemeltető T2 vállalatnak nyújtott hitelekhez hasonló minősítéssel rendelkező alaptermék-kibocsátókhoz (például vállalati kötvények kibocsátóihoz) kapcsolódó CDS-felárak (28) megfelelő mintájából vezethető le. Végezetül helyénvalónak tűnik 10-20 bázispont hozzáadása a vállalatok által általában fizetendő banki díjak közelítő értékeként (29).

(106) A szóban forgó hitelek megfelelő futamidejének megállapítása érdekében figyelembe kell venni a hitelek törlesztését. A Bizottság e célból kiszámította a hitelek súlyozott átlagos élettartamát (WAL), amely az egy EUR kintlévőségre jutó évek átlagos számát jelzi. A 17. számú hitel súlyozott átlagos élettartama a számítások szerint [...] év, a 20. számú hitel súlyozott átlagos élettartama pedig [...] év.

(107) A 17. számú hitel alapkamatlábának meghatározásához, mivel annak súlyozott átlagos élettartama [...] év (amelyre vonatkozóan swap-kamatlábak nem állnak rendelkezésre), a Bizottság a kétéves EUR swap-kamatlábat (30) használta helyettesítőként. A 17. számú hitel esetében a Bizottság az ötéves EUR swap-kamatlábat (31) használja a(z) [...] év súlyozott átlagos élettartamához legközelebb eső értékként. Mindkét swap-kamatláb a Bloombergtől származik, a hitelek lehívásának napjára (azaz 2005. március 23-ra) vonatkoztatva. A kapcsolódó swap-kamatlábak értékei a következők: a 17. számú hitel esetében 2,73 %, a 20. számú hitel esetében pedig 3,28 % (32).

(108) A kamatrés tekintetében a Bizottság megjegyzi, hogy mindkét szóban forgó hitelt nagy mértékű biztosítékkal fedezték (33). A hitelekre nyújtott biztosítékok mértéke 2003. december 31-én [...] % volt (azaz az eszközök értéke 2003. december 31-én [...] millió EUR, a kapcsolódó adósságok értéke pedig [...] millió EUR). Ilyen esetekben a piaci gyakorlat a szóban forgó adósságinstrumentum hitelminősítésének (azaz a kibocsátott értékpapírok hitelminősítésének) a kibocsátó hitelminősítéséhez képest egy fokozattal történő javítása (34). Ennek megfelelően az üzemeltető T2 vállalat hitelminősítését a szóban forgó hitelek esetében egy fokozattal, (legalább) [...] hitelminősítésre kell javítani.

(109) A Bloomberg adatai alapján a Bizottság - a kormányzati és a pénzügyi szektor kivételével - minden ágazatból [...] hitelminősítésű alaptermék-kibocsátókból álló mintákat határozott meg. A 17. számú hitel esetében a (hároméves CDS-kamatlábakon alapuló (35)) minta 29 alaptermék-kibocsátót tartalmaz, míg a 20. számú hitel esetében (az ötéves CDS-kamatlábakon alapuló) minta 38 vállalatot tartalmaz. A hitelek nyújtásának napján a CDS-felárak megfigyelt mediánja három év futamidő mellett 19 bp (36), öt év futamidő mellett pedig 28 bp (37).

(110) Ez a megközelítés a 17. számú hitel esetében 3,12 %-os (38) referencia-kamatlábat, a 20. számú hitel esetében pedig 3,76 %-os (39) referencia-kamatlábat eredményez. A 17. és 20. számú hitelt a kiszámított referencia-kamatlábaknál magasabb kamatlábak mellett nyújtották (a 17. számú hitelt [...], a 20. számú hitelt pedig [...] kamatláb mellett), és a Bizottság szerint ez azt jelzi, hogy a hitelek valóban összhangban voltak a piaci feltételekkel.

(111) Tekintettel az LH és az üzemeltető T2 vállalatok közötti szoros kapcsolatra, a Bizottság kiegészítő ellenőrzésként megvizsgálta az LH-ra hárított kereskedési CDS-felárak szintjét. Az LH számára a hároméves CDS-kamatláb (40) a 17. számú hitel lehívásának napján [...] bp volt. Az LH számára az ötéves CDS-kamatláb [...] bp volt. A 17. és 20. számú hitelre nyújtott nagy mértékű biztosíték figyelembevétele érdekében helyénvaló a CDS-kamatlábakat lefelé korrigálni. 2/3-os szorzótényező alkalmazásával (41) ez a megközelítés a 17. számú hitel esetében [...] %-os referencia-kamatlábat, a 20. számú hitel esetében pedig [...] %-os referencia-kamatlábat eredményez. Ez a megközelítés ezenkívül azt is jelzi, hogy a hitelfeltételek esetében a kockázati ráhagyás megfelelt a piaci feltételeknek.

(112) A fenti (103)-(111) preambulumbekezdésre tekintettel a Bizottság megjegyzi, hogy a 17. és 20. számú hitelt a kiszámított referencia-kamatlábaknál magasabb kamatláb mellett nyújtották, és ezért a piaci feltételekkel összhangban lévőnek ítélhetők.

(113) Mivel Németország nem közölt piaci referenciaértéket, a Bizottság a 17. és 20. számú hitel feltételeit is a referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közlemény alapján értékeli. A referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közlemény megállapítja a piaci kamatlábak helyettesítőjeként alkalmazott referencia-kamatlábak és leszámítolási kamatlábak meghatározási módszerét.

(114) A referencia-kamatlábak az alapkamatlábon (az egyéves bankközi kínálati kamatlábon; IBOR) alapultak, amelyhez a kockázati ráhagyást hozzá kell adni. A kockázati ráhagyás a vállalatok hitelképességétől és a kínált biztosíték mértékétől függően 60-1 000 bázispont között változik. Szokásos körülmények között kielégítő hitelminősítésű és nagy mértékű biztosítékot szolgáltató vállalkozásoknak nyújtott hiteleket, jó hitelminősítésű és átlagos mértékű biztosítékot szolgáltató vállalkozásoknak nyújtott hiteleket, vagy kiemelkedő hitelminősítésű és biztosítékot nem szolgáltató vállalkozásoknak nyújtott hiteleket feltételezve az alapkamatlábhoz 100 bázispont adódik.

(115) Ebben az ügyben az alapkamatláb meghatározása a következő: az egyéves EURIBOR-kamatlábaknak (42) az előző év (2004) szeptemberétől novemberéig számított, három hónapos átlaga. A szóban forgó hitelek esetében az alkalmazandó alapkamatláb lehetséges közelítő értéke 2,34 %.

(116) A kockázati ráhagyás a szóban forgó vállalkozás hitelminősítésétől és a kínált biztosítéktól függ. A (99) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően az üzemeltető T2 vállalat hitelminősítése legalább [...].

(117) A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy a szóban forgó hitelekre nagy mértékű biztosítékot nyújtottak (azaz az LGD 30 %-nál alacsonyabb), különösen [...] révén (43). A 30 %-nál alacsonyabb LGD a zálogjoggal terhelt követelések és a zálogjoggal terhelt eszközök mértékén alapul. A Bizottság megjegyzi, hogy a(z) [...] útján biztosított hitel esetében az LGD általában 35 % (44). A szóban forgó hitelt ráadásul [...] biztosítják, és a hitelhez kapcsolódó biztosíték mértéke [...] %.

(118) A legalább [...] hitelminősítéssel rendelkező és a hitelre nagy mértékű biztosítékkal rendelkező hitelfelvevők esetében a referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közlemény legalább [...] bp kockázati ráhagyást állapít meg. A 2,34 %-os alapkamatláb és a(z) [...] bp értékű kockázati ráhagyás összeadása [...] %-os kamatlábat eredményez.

(119) A Bizottság megjegyzi, hogy a 17. számú hitel megállapított kamatlába [...], a 20. számú hitelé pedig [...]. Ennek megfelelően mindkét hitelre a Bizottság referencia-kamatlábánál magasabb kamatlábat állapítottak meg.

6.1.3. Következtetés

(120) A Bizottság levonhatja azt a következtetést, hogy a 17. és 20. számú hitelt piaci feltételek szerint nyújtották. A Bizottság megjegyzi, hogy gazdasági előny hiányában nem szükséges tisztázni, hogy az intézkedések az államnak tulajdoníthatók-e.

(121) Mivel az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek együttesen nem teljesülnek, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 17. és 20. számú hitel nem tartalmaz az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást.

6.2. AZ FMG ÉS AZ IMMO T2 KÖZÖTTI FÖLDHASZNÁLATI MEGÁLLAPODÁS

6.2.1. A vállalkozás és a gazdasági tevékenység fogalma

(122) A (74)-(81) preambulumbekezdésben hangsúlyozottaknak megfelelően 2000 decemberéig a repülőtéri infrastruktúrák üzemeltetésének és kiépítésének jogi besorolása az állami támogatási szabályok alkalmazásában tisztázatlan volt. Bár a verseny fokozatosan alakult ki az ágazatban, a Bizottság és a tagállamok az említett tevékenységeket inkább a közigazgatás feladatának tekintették, mint gazdasági tevékenységeknek.

(123) Ami az FMG és az Immo T2 közötti földhasználati megállapodást illeti, a hivatalos vizsgálati eljárás során Németország egyértelművé tette, hogy a 4935/3. és a 4881. számú földparcella használatának feltételeit a 2000. március 30-án kötött földhasználati megállapodásban visszavonhatatlanul elfogadták.

(124) A Bizottság megjegyzi, hogy a 4935/3. és a 4881. számú földparcella használatának feltételeiről visszavonhatatlanul döntöttek az Aéroports de Paris ügyben hozott ítélet (azaz 2000. december 12.) előtt. Következésképpen még abban az esetben is, ha az adott intézkedés előnnyel járt, a Bizottság az e határozat 6.1.1. szakaszában kifejtett okok miatt nem jogosult azt megvizsgálni és kétségbe vonni az állami támogatási szabályok alapján.

7. KÖVETKEZTETÉS

(125) A fentiekre tekintettel a Bizottság megállapítja, hogy az állami támogatási szabályok alapján megvizsgálni és kétségbe vonni sem jogosult az 1., 5., 6., 7., 9., 10., 16., 21. és 23. számú hitelt.

(126) A 17. és 20. számú hitel tekintetében a Bizottság levonhatja azt a következtetést, hogy ezeket a hiteleket piaci feltételek mellett nyújtották. Mivel az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek együttesen nem teljesülnek, a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a 17. és 20. számú hitel nem tartalmaz az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást.

(127) A 4935/3. és a 4881. számú földparcella használatának feltételei tekintetében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állami támogatási szabályok alapján a földhasználati megállapodást nem jogosult megvizsgálni és kétségbe vonni,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2003 júliusában kelt hitelmegállapodás alapján a KfW Bankengruppe, a Bayerische Landesbank és az LfA által az FM Terminal 2 Immobilien-Verwaltungsgesellschaft mbH és a Terminal 2 Betriebsgesellschaft mbH részére nyújtott, összesen [...] EUR-t kitevő 17. és 20. számú hitel nem minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak.

2. cikk

E határozat címzettje a Németországi Szövetségi Köztársaság.

Kelt Brüsszelben, 2012. október 3-án.

a Bizottság részéről

Joaquín ALMUNIA

alelnök

(1) Az EK-Szerződés 87. és 88. cikke 2009. december 1-jei hatállyal az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107., illetve 108. cikkévé vált. Az EK-Szerződés 87. és 88. cikkei és az EUMSZ 107. és 108. cikkei lényegében azonosak. E határozat alkalmazásában az EUMSZ 107. és 108. cikkére történő hivatkozásokat - adott esetben - az EK-Szerződés 87., illetve 88. cikkére történő hivatkozásként kell érteni. Az EUMSZ bevezetett bizonyos, szóhasználatra vonatkozó változtatásokat is, mint a "Közösség" kifejezés "Unió"-val, valamint a "közös piac" kifejezés "belső piac"-cal történő felváltása. E határozat az EUMSZ szóhasználatát követi.

(2) HL C 5., 2009.1.10., 4. o.

(3) A kereset a T-423/07. sz., Ryanair kontra Bizottság ügyként került nyilvántartásba (HL C 8., 2008.1.12., 28. o.).

(4) Lásd a 2. lábjegyzetet.

(5) T-423/07. sz., Ryanair kontra Bizottság ügy, az Európai Bírósági Határozatok Tárában még nem tették közzé.

(6) Az FMG a müncheni repülőteret működtető, állami tulajdonú korlátolt felelősségű társaság. Az FMG tulajdonosai: a Bajor Szabadállam (51 %-os részesedéssel), a Németországi Szövetségi Köztársaság (26 %-os részesedéssel) és München városa (23 %-os részesedéssel).

(7) Az LH a német tőzsdén 1966 óta jegyzett, 1997-ben teljes egészében privatizált globális légi fuvarozó.

(8) Bizalmas információ.

(9) A KfW Bankengruppe (a továbbiakban: KfW) közjogi intézmény (Anstalt des öffentlichen Rechts), amely különböző területek fejlesztését támogatja, például a kis- és középvállalkozások, a környezetvédelmi intézkedések és az infrastruktúra előmozdítását. A KfW a német szövetségi állam (80 %) és a tartományok (20 %) tulajdonát képezi. A KfW hitelezési üzletágát nemzetközi tőkepiacokon refinanszírozza.

(10) A Bayerische Landesbank (a továbbiakban. BayernLB) közjogi intézmény. Az egyes hitelmegállapodások megkötésekor - a BayernLB Holding AG-n keresztül közvetett módon - a Holding AG, a Bajor Szabadállam és a Bajorországi Takarékpénztárak Szövetsége (Sparkassenverband Bayern) közös tulajdonát képezte, melyek 50-50 %-os részesedéssel rendelkeztek A Bajor Szabadállam jelenleg 94 %-os részesedéssel rendelkezik a BayernLB Holding társaságban, a fennmaradó 6 %-os részesedés a Bajorországi Takarékpénztárak Szövetségének tulajdona.

(11) Az LfA Förderbank Bayern (a továbbiakban: LfA) a bajorországi általános üzletfejlesztés - többek között a helyi infrastruktúra fejlesztése - elősegítésére szakosodott közjogi intézmény, amely teljes egészében a Bajor Szabadállam tulajdona.

(12) 2005. március 17-i levél.

(13) HL C 88., 2005.4.12., 5. o.

(14) HL C 14., 2008.1.19., 6. o.

(15) A T-128/98. sz., Aéroports de Paris kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., II-3929. o.) (a továbbiakban: Aéroports de Paris ügyben hozott ítélet), amelyet fellebbezés során helybenhagyott a C-82/01 P. sz., Aéroports de Paris kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I-9297. o.) (a továbbiakban: az Aéroports de Paris ügyben fellebbezés után hozott ítélet).

(16) Ez a hitelminősítési kategória azt jelenti, hogy a hitelfelvevő megfelelően képes eleget tenni pénzügyi kötelezettségvállalásainak. Valószínű azonban, hogy kedvezőtlen gazdasági feltételek vagy változó körülmények hatására a hitelfelvevő kevésbé lesz képes eleget tenni pénzügyi kötelezettségeinek.

(17) Ez a hitelminősítési kategória azt jelenti, hogy a hitelfelvevő határozottan képes eleget tenni pénzügyi kötelezettségvállalásainak, de valamivel érzékenyebb a körülmények és a gazdasági feltételek változása okozta kedvezőtlen hatásokra, mint a jobb hitelminősítésű kategóriákba tartozó hitelfelvevők.

(18) Ez a hitelminősítési kategória azt jelenti, hogy a hitelfelvevő nagyon határozottan képes eleget tenni pénzügyi kötelezettségvállalásainak.

(19) [...].

(20) HL L 83., 1999.3.27., 1. o.

(21) Közlemény az EK-Szerződés 92. és 93. cikkének, valamint az EGT-megállapodás 61. cikkének a légiközlekedési ágazatban nyújtott állami támogatásokra való alkalmazásáról (HL C 350., 1994.12.10., 5. o.).

(22) Az Aéroports de Paris ügyben fellebbezés után hozott ítélet 75. pontja, további hivatkozásokkal.

(23) A T-455/08. sz., Flughafen Leipzig-Halle GmbH und Mitteldeutsche Flughafen AG kontra Bizottság ügyben 2011. március 24-én hozott, az Európai Bírósági Határozatok tárában még közzé nem tett ítélet, különösen annak 105. és 106. pontja.

(24) Lásd különösen a C 29/08. számú, a Frankfurt-Hahn repülőtérrel kapcsolatos esetleges támogatással és a Ryanairrel kötött megállapodással kapcsolatos, 2008. június 17-i bizottsági határozat (HL C 12., 2009.1.17., 6. o.) 204-208. bekezdését, valamint a C 76/2002. számú, a Charleroi Airport és a Ryanair javára nyújtott esetleges állami támogatással kapcsolatos, 2012. március 21-i bizottsági határozatot (HL C 248., 2012.8.17., 1. o.).

(25) A lipcse-hallei repülőtér ügyben hozott ítélet 106. pontja.

(26) A Bizottság közleménye a tagállamokhoz: a Szerződés 92. és 93. cikkének alkalmazása, valamint a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról szóló 80/723/EGK bizottsági irányelv 5. cikkének alkalmazása (HL C 307., 1993.11.13., 3. o.), 11. pont. Ez a közlemény a feldolgozóipari ágazattal foglalkozik, de más gazdasági ágazatokra is alkalmazandó. Lásd a T-16/96. sz. Cityflyer-ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., II-757. o.) 51. pontját.

(27) A swap-kamatláb a bankközi kínálati kamatlábbal (az IBOR-kamatlábbal) egyenértékű hosszabb futamidő. Ez a kamatláb a pénzügyi piacokon a finanszírozási ráta megállapításához referencia-kamatlábként használatos.

(28) A hitel-nemteljesítési csereügylet (CDS) két szerződő fél - a kockázatot átadó és a kockázatot átvevő - között létrejött (kereskedelemképes) hitelderivatíva-szerződés, amellyel egy alaptermék-kibocsátó hitelkockázata a kockázatot átadóról a kockázatot átvevőre hárul át. A kockázatot átadó minden időszakban prémiumot fizet a kockázatot átvevőnek a CDS-szerződés lejáratáig, illetve az alaptermék-kibocsátónál bekövetkező, előre meghatározott hitelesemény bekövetkezéséig (attól függően, hogy melyik következik be előbb). A kockázatot átadó által fizetett (a kockázati összeg, az úgynevezett "névleges összeg" százalékos arányában vagy bázispontjaiként kifejezett) időszakos prémium elnevezése CDS-felár. A CDS-felár használható a hitelkockázat árának közeli helyettesítőjeként.

(29) Lásd például: Oxera, Estimating the cost of capital for Dutch water companies (Holland vízügyi vállalatok tőkeköltségének becslése), 2011 (3. o.), vagy a Bloomberg kötvénykibocsátásra vonatkozó kockázatvállalási díjakra vonatkozó adatai. E határozat hátralévő részében a Bizottság 20 bp díjat alkalmaz konzervatív becslés kialakításához.

(30) Bloomberg-kód: EUSA2.

(31) Bloomberg-kód: EUSA5.

(32) Forrás: Bloomberg.

(33) Lásd a (24), (25) és (44) preambulumbekezdést.

(34) Lásd például: Moody's: Updated Summary Guidance for Notching Bonds, Preferred Stocks and Hybrids Securities of Corporate Issuers (Moody's: Frissített összefoglaló útmutató a vállalati kibocsátók kötvényeinek, elsőbbségi részvényeinek és hibrid értékpapírjainak fokozatokba sorolásához), 2007. február.

(35) A 17. számú hitel esetében a CDS-felárnak elvileg igazodnia kell a(z) [...] éves hitel súlyozott átlagos élettartamához (hozzávetőleg két év). Nem állnak azonban rendelkezésre a hitel nyújtásakor két év lejárati idejű hitel-nemteljesítési csereügyletekre (CDS) vonatkozó adatok. Ezért a Bizottság a hitel futamidejére (három év) számított CDS-felárakat vett figyelembe. Ez a megközelítés felső határértéket biztosít.

(36) Forrás: Bloomberg. Interkvartilis tartomány (azaz az első és a harmadik kvartilis közötti tartomány): 16-29 bp.

(37) Forrás: Bloomberg. Interkvartilis tartomány: 23-37 bp.

(38)

(39)

(40) Akkor nem volt az LH-t érintő, hitel-nemteljesítési csereügylet (CDS) formájában bonyolított kereskedés kétéves vagy rövidebb futamidő mellett.

(41) A biztosítékok mértéke a nemteljesítéskori (LGD) veszteségrátával mérhető, ami a várható veszteség az adós kitettségének százalékában, figyelembe véve a biztosítékokból és a fizetésképtelenség során értékesített vagyontárgyakból behajtható összegeket; ebből következően a nemteljesítéskori veszteségráta fordítottan arányos a biztosíték értékével. Ez tükröződik a referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közleményben meghatározott "nagy mértékű biztosíték" (LGD < 30 %) és "átlagos mértékű biztosíték" (30 % < LGD < 60 %) kategóriák között a nemteljesítéskori veszteségrátában mutatkozó eltérésekben.

(42) Az euró bankközi kínálati kamatláb (a továbbiakban: EURIBOR) olyan napi referencia-kamatláb, amely azokon az átlagos kamatlábakon alapul, amelyek mellett az euróövezet bankjai biztosítékkal nem fedezett pénzeszközök hitelezését felkínálják más bankoknak a nagykereskedelmi európiacon (a bankközi piacon).

(43) [...].

(44) Lásd a Nemzetközi Fizetések Bankja "International Convergence of Capital Measurement and Capital Standards" (A tőkeszabályozási intézkedések és tőkeszabványok nemzetközi konvergenciája) című dokumentumát, http://www.bis.org/publ/bcbs128.pdf