3324/2012. (XI. 12.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meg hozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.IX.30.275/2011/6. számú ítéletével, valamint a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény egyes rendelkezéseivel szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

[2] 1. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt az indítványozó a Kúria Gfv.IX.30.275/2011/6. számú ítéletével, valamint a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozások ról szóló 1996. évi CXII. tör vény (a továbbiakban: Hpt.) 209. § (1) bekezdés b), d) és g) pontjaival, 209. § (2) bekezdésével, 210. § (2)-(14) bekezdéseivel, valamint és 210/A. és 210/B. §-aival szemben terjesztette elő.

[3] Az indítvány alapjául szolgáló bírósági eljárás keresetében az indítványozó annak megállapítását kérte, hogy a perben alperesként részt vevő pénzintézettel kötött svájci frank alapú hitel- és zálogszerződés részben semmis színleltség, továbbá jóerkölcsbe és jogszabályba ütközés miatt. A keresetet a Pesti Központi Kerületi Bíróság 17.P.92.649/2010. számú ítéletében elutasította, mely ítéletet előbb a másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság 67.Pf.630.869/ 2011/3. számú ítél etében, majd a Kúria az indítvánnyal támadott ítéletével helyben hagyott.

[4] Az indítványozó szerint a bíróságok azáltal, hogy a teljes tényállást nem tárták fel, valamint nem vették figyelembe, hogy a bírósági jogvita tárgyát képező - deviza alapú - fogyasztói kölcsönszerződés egyértelmű erőfölényt biztosítottak a hitelintézet számára, megsért ették az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében biztosított jogát.

[5] Az indítványozó kérte továbbá a Hpt. támadott rendelkezéseinek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközésének megállapítását és megsemmisítését.

[6] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az Abtv.-ben foglalt formai követelményeknek megfelel. A Kúria a támadott ítéletet 2012. március 20-án hozta, míg az alkotmányjogi panasz 2012. május 3-án - az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül - érkezett az első fokon eljárt bírósághoz. Az indítványozó szabályszerűen meghatalmazott jogi képviselő útján jár el. A kérelem az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt feltételeket teljesíti: megjelöli a vizsgálandó bírósági döntést és jogszabályt, az Alkotmánybíróság hatáskörét és az indítványozó jogosultságát megalapozó rendelkezést, az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit és a vélt alaptörvény-ellenesség indokait.

[7] 3. Az indítványozó az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerint érintettnek tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.

[8] 4. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be.

[9] A bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés jelen ügyben nem állapítható meg. Az indítvány kizárólag a B) cikk (1) bekezdése, a jogbiztonság tekintetében tartalmaz indokolást. Az Alkotmánybíróság az új Abtv. hatályba lépése után is fenntartotta azt a korábban kialakított gyakorlatát, mely szerint a jogbiztonság nem alapjog, annak sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben lehet alapítani, mégpedig a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén [ld. pl. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés]. Jelen indítvány nem tartozik e kivételes körbe.

[10] Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó nem hozott fel olyan indokot, mely megalapozná a bírói döntés alaptörvény-ellenességét, vagy amely azt támasztaná alá, hogy az általa felvetett probléma alapvető alkotmányjogi jelentőséggel bírna.

[11] Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglaltaknak, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2012. október 30.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2981/2012.