A Pécsi Ítélőtábla Pf.20156/2017/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 23. §, (1) bek. g) pont, 28. §, 78. §, (1) bek., 164. §, (1) bek., 177. §, (1) bek., 253. §, (2) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, (1) bek., 339. §, (1) bek., 348. §, (1) bek., 355. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, (3) bek., 244. §, 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 50. §, (1) bek., 51. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, (1) bek., 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, (2) bek., (5) bek., (6) bek., 4/A. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Kovács János, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Kaposvári Törvényszék P.22056/2015/46., *Pécsi Ítélőtábla Pf.20156/2017/5.*, Kúria Pfv.20655/2018/4. (BH 2020.4.109)

***********

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.156/2017/5. szám

A Pécsi Ítélőtábla az Erdős Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Erdős György ügyvéd, ügyvédi iroda címe) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek - a Rába Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Rába Zsolt ügyvéd,ügyvédi iroda címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - amelybe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a dr. Hadházi Éva ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperesi beavatkozó neve (alperesi beavatkozó címe) - a Kaposvári Törvényszék által 2017. június 27-én meghozott 15.P.22.056/2015/46. számú ítélet ellen az alperes által 48. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - megváltoztatja, és a keresetet teljes egészében elutasítja.

Mellőzi az alperes állam által előlegezett költség és eljárási illeték megfizetésére kötelezését.

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy 150.000,- (százötvenezer) forint, a II. rendű felperest, hogy 200.000,- (kétszázezer) forint együttes elsőfokú és másodfokú perköltséget fizessen meg az alperesnek 15 napon belül.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű felperes házastársa, II. rendű felperes édesapja, D.B. 2011. augusztus 5-én erős gyomor tájéki fájdalom miatt, akut has diagnózissal került felvételre az alpereshez, ahol gyomorátfúródás miatt megműtötték, a nyílást varratokkal elzárták. A műtétet követő időszak zavartalan lezajlása után augusztus 12-én otthonába bocsátották. Az augusztus 15-én tartott kontroll vizsgálat során megtörtént a varratszedés, a beteget kontrollra panaszok esetén rendelték vissza.

D.B. 2011. augusztus 21-én jelentkezett a kórházban gyengeség és előző este óta tartó lázas állapot panasszal. A kezelőorvos a fizikális vizsgálat után sürgősséggel mellkas és has röntgen, valamint hasi ultrahang vizsgálatokat végeztetett el, melyek negatív vizsgálati leletet szolgáltattak. A laborvizsgálatok emelkedett fehérvérsejt számot, gyulladásos folyamatra utaló emelkedett CRP értéket mutattak, a vizeletben pedig fehérvérsejtet jeleztek. A kezelőorvos úgy ítélte meg, a laborleletekben húgyúti fertőzés jelei mutatkoztak, ezért bő folyadékfogyasztást, Zinnat antibiotikum szedését és lázcsillapítást előírva otthonába bocsátotta.

A beteget 2011. augusztus 23-án hajnalban mentő szállította az alperesi kórházba fulladás, gyomor tájéki fájdalom, láz panaszokkal. Az elvégzett mellkas CT vizsgálat a májban tályognak tűnő képletet mutatott, a laboratóriumi vizsgálatok csökkent fehérvérsejtszám mellett jelentősen emelkedett CRP értéket, magas májfunkciókat és szeptikus markereket mutattak ki. A májtályog okozta fertőzéses vérmérgezéses állapotra figyelemmel a betegnél antibiotikumot alkalmaztak, valamint alacsony vérnyomás miatt annak megfelelő kezelést kezdtek. A sebészeti konzílium a májtályog CT-vezérelt szúr-csapolását javasolta, ennek elvégzésére azonban nem került sor, mert D.B. az intenzív terápiás kezelés ellenére 10 óra 42 perckor elhunyt.

A boncolás során Sz.L. igazságügyi orvosszakértő gyomorátfúródás miatt végzett műtét utáni állapotot, a máj jobb lebenyének tályogját, vérmérgezésre jellegzetes pangásosan bővérű belszerveket, súlyos fokú agy- és tüdő vizenyőt, valamint sorsszerű betegségként enyhe fokú kiterjedt verőér elkeményedést talált. Megállapította, hogy D.B. halála vérmérgezés okozta többszervi elégtelenség következtében állott be, közvetlen okozati összefüggésben a gyomorátfúródás miatt végzett műtéttel, illetve az azt indokló kórismérvével. Megállapította továbbá, hogy a gyomor átfúródás műtétjével, a halált megelőző két nappal a lázas állapot miatt elvégzett vizsgálatokkal valamint a közvetlenül a halált megelőző kórházi ellátással összefüggésben igazságügyi orvosszakértői szempontból szakmai szabályszegés nem igazolható. Megállapította, hogy 2011. augusztus 21-én a húgyúti fertőzés, mint kórisme felállítása diagnosztikus tévedésként értékelendő, de az akkor végzett hasi ultrahang vizsgálat negatív májstátusz leletére figyelemmel a műtétnek a szövődménye, feltehetően véráram útján keletkezett májtályog lehetősége nem merült, és nem merülhetett fel, ezért további diagnosztikus célú beavatkozásnak az elvégzését semmi nem indokolta, figyelemmel arra is, hogy a vizelet laboratóriumi elváltozásai utaltak húgyúti fertőzésre.

D.B. halálával az I. rendű felperes 18 év házasság után a házastársát, míg az akkor 10 éves II. rendű alperes az édesapját veszítette el.

A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítése iránt érvényesítettek igényt. Nem vagyoni kártérítés címén az I. rendű felperes 7.000.000,-, a II. rendű felperes 10.000.000,- forint és ezen összegek 2011. augusztus 23-tól számított késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Ezen felül 2011. szeptember 1-jétől az I. rendű felperes havi 38.930,- forint, a II. rendű felperes havi 47.581,- forint kártérítési járadék és a hátralékos járadék késedelmi kamata megfizetésére is kérték kötelezni az alperest úgy, hogy a bíróság rendelje el a járadék összegének évenkénti emelését az infláció mértékével egyezően. Az I. rendű felperes kérte továbbá az alperest kötelezni 2012. júniusától évi 23.400,- forint járadék megfizetésére az iskolakezdési támogatás pótlására. Álláspontjuk szerint az alperes nem az elvárható gondossággal végezte D.B. kezelését, amikor a műtét során elmulasztotta a bakteriológiai mintavételt, a műtét után csövet (draint) nem hagyott vissza, nem alkalmazott tartós antibiotikumos kezelést, és a 2011. augusztus 21-én végzett vizsgálatkor nem ismerte fel a májtályogot. Álláspontjuk szerint a húgyúti fertőzés téves diagnózisát azért állította fel, mert a beteg kivizsgálását nem teljes körűen végezte. Utaltak arra, hogy e kártérítési igényüket az egészséghez, testi épséghez fűződő személyiségi jogaik megsértése miatt érvényesítik, és azt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 339.§-ára, 348.§-ára, 355.§-ára és az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezéseire, különösen annak 77.§ (3) bekezdésére alapítják.