A Fővárosi Törvényszék Mf.630657/2010/5. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 8. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 85. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 318. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 77. §, 96. §, 174. §, 177. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet 1. §] Bírók: Bérces Nóra, Takács Andrea, Váradi Erzsébet

Fővárosi Bíróság

mint másodfokú bíróság

59. Mf. .../2010/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság

a Dr. Bajnai Gábor ügyvéd (Szabó & Zeller Ügyvédi Iroda, ....) által képviselt

felperes neve (... felperesnek,

a dr. Nagy Dorottya jogtanácsos (...) által képviselt

alperes neve. (....) alperes ellen

rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása, jogkövetkezmények alkalmazása és nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 11. M. .../2008/18. sorszámú, 2009. november 26-án kelt ítélete ellen 19. sorszám alatt benyújtott felperesi fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.000.000 (egymillió) Ft nem vagyoni kártérítést.

A marasztalásra tekintettel a felperest terhelő elsőfokú perköltség összegét 150.000 (százötvenezer) Ft-ra, a kereseti illeték összegét 397.811 (háromszázkilencvenhétezer-nyolcszáztizenegy) Ft-ra leszállítja, és kötelezi az alperest, hogy az államnak felhívásra az abban közölt módon és időben fizessen meg 60.000 (hatvanezer) Ft kereseti illetéket.

Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 75.000 (hetvenötezer) Ft másodfokú perköltséget.

Az államnak felhívásra az abban közölt módon és időben a felperes 397.811 (háromszázkilencvenhétezer-nyolcszáztizenegy), az alperes 60.000 (hatvanezer) Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére köteles.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét mind a vele szemben alkalmazott rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása, mind a nem vagyoni kártérítés iránti igénye körében elutasította. Kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 200.000 Ft perköltséget, az államnak 457.810 Ft eljárási illetéket.

Az ítélet indokolása szerint a felperes 1977. november 1. napja óta állt az alperes alkalmazásában, a munkaköre számlavezető munkatárs volt. A Budapesti Rendőr-főkapitányság XV. kerületi Rendőr-kapitányság Bűnügyi Osztálya a 2008. augusztus 6. napján kelt .../2008. Bü. sz. levélben arról tájékoztatta az alperest, hogy a munkáltató feljelentése alapján eljárást folytat a Btk. (1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről) 318.§ (1) bekezdésébe ütköző és (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette és más bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt. A nyomozás során - a tájékoztatás szerint - megállapítást nyert, hogy az alperes alkalmazásában álló felperes neve közreműködésével hamis munkáltatói igazolások felhasználásával közvetítettek hiteleket. 2008. augusztus 5-én a hatóság gyanúsítottként hallgatta ki felperes nevet, akinek bűnössége bizonyítása további nyomozás tárgyát képezi.

A munkáltató ugyancsak 2008. augusztus 6-án hallgatta meg a felperest az ügyben, amelyről jegyzőkönyv készült. A meghallgatás során a felperes - a nyomozati vallomásával egyezően - előadta, hogy a magán mobilszámát adta meg az ügyfeleknek akként, hogy saját névjegykártyát készíttetett, amelyen feltüntette a privát telefonszámát is. A meghallgatása során nem tudott megfelelő magyarázatot adni arra, hogy miért nála intéződött valamennyi érintett hitelügylet.

A felpereshez általában sorszám húzása nélkül mentek az ügyfelek. A jövedelemigazolásra kötelezett felek esetén a hitelengedélyezésre vonatkozó döntés nem a felperes, hanem felettese hatáskörébe tartozott.

Az alperes a 2008. augusztus 12-én kelt rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Indokolása azt tartalmazta, hogy "a Budapesti Rendőr-főkapitányság XV. kerületi Rendőr-kapitányság Bűnügyi Osztálya 2008. augusztus 6-án kelt levelében arról tájékoztatta bankunkat, hogy Ön, mint gyanúsított ellen .../2008. számon büntetőeljárás van folyamatban. A tájékoztatásban megjelölt bűncselekmény összefüggésben van az Ön munkaviszonyával. Figyelemmel arra, hogy az alperes neve Nyrt.. arról szerzett tudomást, hogy Ön ellen büntetőeljárás van folyamatban, ezért munkáltatójának az Ön munkájába vetett bizalma oly mértékben megrendült, amely munkaviszonyának fenntartását lehetetlenné teszi. A büntetőeljárás alapjául szolgáló tényállás Ön előtt is ismert, ezzel kapcsolatban munkáltatója meghallgatta".

A felperes számára a rendkívüli felmondást az alperes három ízben küldte meg, egyet a saját nevére, a város neve címére, egyet a saját nevére, a másik város neve címére, egyet pedig néhai édesanyja nevére, a másik város neve címre.

Az elsőfokú bíróság a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban Mt.) 96.§ (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással kifejtette, hogy a felperes munkakörét tekintve a bizalomvesztés a rendkívüli felmondás alapos oka lehetett. A felperes gyanúsítotti kihallgatása alapjául szolgáló események, a gyanúsítotti kihallgatás, illetve az, hogy ezek a körülmények a munkakörével összefüggésben merültek fel, kellő alapot és indokot adhattak ahhoz, hogy a munkaviszonyát bizalomvesztés címén rendkívüli felmondással szüntessék meg. Az eljárása során nem azt kellett vizsgálnia, hogy a gyanúsításban szereplő bűncselekményt a felperes elkövette-e, a felmondásban sem ezzel vádolta az alperes, hanem azt kellett mérlegelnie, hogy önmagában a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja, és az ezzel összefüggésben történt gyanúsítotti kihallgatása elegendő alapot ad-e a bizalom megrendüléséhez. Ebben a körben értékelte a munkavállaló hitelügyintéző munkakörét, azt, hogy egy pénzintézetnél látta el ezt a tevékenységet. Ebben az esetben követelmény lehet az, hogy etikátlan, esetleg büntető törvénybe ütköző magatartásnak még a látszatát is elkerülje a munkavállaló. Ugyanakkor nem volt elvárható ilyen helyzetben a munkáltatótól, hogy bevárja a nyilvánvalóan több évig tartó büntetőeljárás jogerős lezáródását. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes büntetőjogi felelősségét utóbb megállapítják-e vagy sem, a bíróságnak ugyanis a rendkívüli felmondás időpontjában fennállott helyzetet kellett vizsgálnia. Nem tulajdonított jelentőséget annak sem, hogy a hiteleket a felperes felettese engedélyezhette, hiszen a felperes felelősségét, a vele szembeni indokolt bizalomvesztést ez a körülmény nem érintette.

A nem vagyoni kárigényt - amely a felperesnek az üggyel kapcsolatban végzett poligráfos vizsgálatán alapult azzal, hogy az a személyiségi jogát sértette, továbbá a rendkívüli felmondás néhai édesanyja nevére és címére történt kiküldése folytán kegyeleti jog megsértésre alapítottan került előterjesztésre - ugyancsak elutasította az Mt. 177.§ (2) bekezdésének felhívásával.