3327/2014. (XII. 10.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Zalaegerszegi Törvényszék 3.Pf.21.199/2013/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (4) bekezdésével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó meghatalmazással igazolt jogi képviselője útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panaszra okot adó ügy lényege szerint az indítványozó - társasházi tulajdonostárs - három társasházi közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítását kérte a bíróságtól. Keresetét azonban mind az első, mind pedig a másodfokú bíróság elutasította. Az első fokon eljáró Nagykanizsai Járásbíróság 2013. november 13-án kelt 9.P.20.761/2012/21. számú ítélete szerint a támadott közgyűlési határozatokkal összefüggésben jogszabálysértés nem volt megállapítható. A másodfokon eljáró Zalaegerszegi Törvényszék 2014. március 4-én kelt 3.Pf.21.199/2013/4. számú, jogerős ítéletében az elsőfokú döntést helybenhagyta. Bár az egyik támadott közgyűlési határozattal összefüggésben kimondta, hogy "az alperesi társasház nem tett eleget maradéktalanul a jogszabályi követelményeknek", mivel azonban a döntés a felperesi tulajdonostársnak érdeksérelmet nem okozott, a határozat érvénytelenségét a bíróság nem állapította meg.
[3] Az indítványozó ezután fordult az Alkotmánybírósághoz, és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a másodfokú bírósági ítélet megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott bírósági határozat sérti az Alaptörvény XV. cikkét (törvény előtti egyenlőség), mert - más jogvitákkal ellentétben - az ügyben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. § (4) bekezdése alapján kizárt a felülvizsgálati kérelem benyújtása. Szintén diszkriminatívnak tartja, hogy a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 42. § (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban nem egységes a bírói gyakorlat (tehát, ha más bíróság elé kerül az ügy, akkor a vitatott közgyűlési határozat érvénytelenségét megállapították volna). Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése továbbá azért sérült - hangzik az érvelés -, mert a "közös tulajdon fenntartásával kapcsolatos jogellenes kifizetések feletti ellenőrzési jogának megvonása miatt", "a [társasházi] elszámolás hiányosságai miatt nem biztosított az indítványozó joga a tulajdona védelmére". Az indítványozó mindezeken túlmenően úgy véli, a tisztességes eljáráshoz való jog (Alaptörvény XXIV. cikk) is sérült amiatt, hogy a bíróság nem állapította meg a jogszabálysértő közgyűlési határozat érvénytelenségét.
[4] 2. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy a kérelem a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel-e.
[5] A panaszt Abtv. 30. § (1) bekezdésében írtaknak megfelelően a támadott másodfokú ítélet kézbesítésétől számított 60 napos határidőn belül terjesztették elő.
[6] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt feltételekkel (a kérelem határozottságának követelményei) összefüggésben a következők állapíthatók meg.
[7] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ára alapította, ugyanakkor abban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (4) bekezdését is kifogásolta. Ebben a vonatkozásban a kérelem nem tesz eleget a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) és f) pontjaiban írt követelményének, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
[8] Megjegyzendő továbbá: a jogi képviselő útján eljáró indítványozó alapjogi sérelemként - többek között - a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét jelölte meg, ugyanakkor a bírósági eljárás tisztességtelenségére hivatkozva - tévedésből - nem az ezt biztosító alaptörvényi rendelkezésre [XXVIII. cikk (1) bekezdés], hanem a XXIV. cikk (1) bekezdésére hivatkozott. Ez utóbbi a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot rögzíti. Mivel az ügyben semmilyen hatósági eljárás nem folyt, s az indokolásból egyértelmű, hogy a kérelmező a bírósági eljárás (és döntés) vélt tisztességtelenségére alapítja a panaszt, az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a kérelem a téves alaptörvényi hivatkozás ellenére a határozottság követelményének eleget tesz.
[9] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.
[10] Az Abtv. 27. §-a szerinti egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozó a peres eljárás felperese volt. A támadott törvényszéki ítélet az ügy érdemében hozott, az eljárást befejező ítélet, amely ellen további jogorvoslat nem állt rendelkezésre, ezért az Abtv. 27. § b) pontjának is eleget tesz a panasz.
[11] Az Abtv. 29. §-ában foglalt feltétellel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
[12] Az indítványozó arra hivatkozott, hogy az ügyében eljárt másodfokú bíróság a tisztességes eljáráshoz és a tulajdonhoz való jogot sértő - ráadásul más bíróságokétól eltérő, tehát a törvény előtti egyenlőség elvének meg nem felelő - jogi álláspontot képviselt a Thtv. 42. § (1) bekezdésének az értelmezésével kapcsolatban. Mindez azonban egyértelműen jogalkalmazási (eseti ítélkezési) és nem alkotmányossági kérdés.
[13] Az Alkotmánybíróság korábban elvi éllel leszögezte, hogy "[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. A bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe. [...] A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz azonban nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. [...] az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna" (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]).
[14] A bírósági joggyakorlat egységének biztosítása nem az Alkotmánybíróság hatásköre, ezt az Alkotmánybíróság a jogbiztonságra és az alapjogokra figyelemmel sem vonhatja magához: "[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14])
[15] Az indítványozó továbbá nem hozott fel olyan érveket, melyek kifejezetten a bírósági eljárás tisztességességével kapcsolatos kételyeket vetnének fel. Bizonyítékait, érveit, jogi álláspontját a bírósági eljárásban előterjesztette, azokat az ítélkező fórumok nem vitatottan meg is vizsgálták. Amint pedig arra a 148/D/2011. AB határozat is rámutatott, "[a]z, hogy az indítványozó a konkrét ügyében - a jogorvoslat ellenére - pervesztes lett, azaz a jogerős határozatot hozó bíróság nem osztotta (jogi) álláspontját egy konkrét kérdésben, nem teszi az eljárást tisztességtelenné, emiatt nem válik az eljárás és a döntés önkényessé sem [...]" (ABH 2011, 2347, 2352.; megerősítette: 3389/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [11]). A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza (3123/2013. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [11]).
[16] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint végezetül az indítványozó a tulajdonhoz való joggal összefüggésben sem jelölt meg olyan alaptörvény-ellenességet, melyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, illetve amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség gyanúját. Az "alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat, és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével" (26/2013. (X. 4.) AB határozat, Indokolás [161]), ezért pusztán az a tény, hogy az indítványozó által érvénytelennek tartott társasházi közgyűlési határozatok a közös tulajdon egy formáját (a társasház-tulajdont) érintik, alkotmányossági szempontú aggályt nem vetnek fel. Az Alkotmánybíróság osztja a másodfokú bíróság ítéletében megfogalmazott álláspontját, miszerint az indítványozó tulajdonhoz való jogával - mint Alaptörvényben biztosított joggal - összefüggő alkotmányos aggály az ügyben nem merült fel.
[17] Mindezek alapján az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írt feltételnek, s ezért nem befogadható. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően a kérelmet - az Abtv. 47. §-a és 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az valamint az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2014. december 2.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1055/2014.