3389/2012. (XII. 30.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.21.718/2011/5. számú közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panaszra okot adó ügy lényege szerint a kiskorú indítványozó nevében 2004-ben - törvényes képviselőjeként - az édesanyja életjáradéki szerződést kötött, és vállalt a, hogy a szerződésben foglalt fizetési kötelezettségeket ő teljesíti.

[2] Az életjáradékos halála után a végrendeleti örökösök pert indítottak a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla - a Kúria által felülvizsgált és hatályában fenntartott - közbenső ítéletében rámutatott, hogy a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 86. § (1) bekezdése alapján, ha mindkét szülőt megilleti a felügyeleti jog, a szülők együttesen tehetnek jognyilatkozatot. Jelen ügyben az életjáradéki szerződést az édesanya egyedül írta alá, kizárólag saját törvényes képviselői minőségében, az őt meghatalmazó másik törvényes képviselő nevében nem. A Kúria hangsúlyozta, hogy a törvényes képviselő édesanya nem szerződő félként vett részt a jogügyletben, hanem "következetesen az alperes képviseletében tett jognyilatkozatot", s a kifizetés során teljesítési segédnek minősült, ennélfogva - az indítványozó állításával ellentétben - nincs szó harmadik személy javára szóló szerződésről.

[3] Emellett a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 25. § (1) be kezdés h) pontja - kivételt nem engedő előírása - értelmében a vizsgált ügyben a szülő jognyilatkozatának érvényességéhez (függetlenül attól, hogy a gyermek helyett a szülő vállalta a szerződésből fakadó kötelezettségek teljesítését) a gyámhivatal jóváhagyására is szükség lett volna. Ennek hiányában a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 215. § (1) bekezdése alapján az életjáradéki szerződés létre sem jött - döntött a bíróság.

[4] Az indítványozó ezután fordult az Alkotmánybírósághoz, és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján - tehát valódi alkotmányjogi panasz keretében - a felülvizsgálati bíróságként eljáró Kúria Pfv.I.21. 718/2011/5. számú közbenső ítéletének - a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.813/2010/3. számú közbenső ítéletére kiterjedő hatállyal történő - megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott bírósági határozatok sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését (tisztességes hatósági ügyintézéshez való jog) és 28. cikkét (bírósági jogértelmezésre vonatkozó követelmények). Az életjáradéki szerződésnek nem ő volt a kötelezettje - hangzik az érvelés -, hanem az édesanyja, s ezért ahhoz gyámhatósági hozzájárulás sem volt szükséges. A bíróságok ezzel ellentétes értelmezése téves, és "a nyilvánvalóan jószándékú, morális célokat is szolgáló, teljesedésbe átment jogügyletet nem a jogszabályok céljának megfelelően értelmezték".

[5] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérelem a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel. A támadott kúriai ítélet kézbesítésére 2012. július 3-án került sor, a panaszt az elsőfokú bíróságnál augusztus 30-án - tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében írt 60 napos határidőn belül - terjesztették elő. Az indítványozó szabályszerűen meghatalmazott jogi képvisel ő útján jár el [Abtv. 51. § (2)-(3) bekezdés]. A kérelem az Abtv. 52. § (1) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt feltételeket teljesíti.

[6] Megjegyzi az Alkotmánybíróság: a jogi képviselő útján eljáró indítványozó alapjogi sérelemként a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét jelölte meg, ugyanakkor a bírósági eljárás tisztességtelenségére hivatkozva - tévedésből - nem az ezt biztosító alaptörvényi rendelkezésre [XXVIII. cikk (1) bekezdés], hanem a XXIV. cikk (1) bekezdésére hivatkozott. Ez utóbbi a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot rögzíti. Mivel az ügyben semmilyen hatósági eljárás nem folyt, s az indokolásból egyértelmű, hogy a kérelmező a bírósági eljárás (és döntés) vélt tisztességtelenségére alapítja a panaszt, az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a kérelem a téves alaptörvényi hivatkozás ellenére a határozottság követelményének eleget tesz.

[7] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[8] Az Abtv. 27. §-a szerinti egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozó a peres eljárás alperese volt. A támadott kúriai ítélet az ügy érdemében hozott, az eljárást befejező ítélet, amely ellen további jogorvoslat nem állt rendelkezésre, ezért az Abtv. 27. § b) pontjának is eleget tesz a panasz.

[9] Az Abtv. 29. §-ában foglalt feltétellel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.

[10] A panasz az ügyben hozott bírósági döntés(ek) tartalmi, nem alkotmányossági jellegű kritikája. A fő kérdés ugyanis az, hogy a vizsgált esetben az indítványozó mint harmadik személy javára szóló szerződésről van-e szó (ez az indítványozó álláspontja), vagy a törvényes képviselő által az indítványozó nevében kötött megállapodásról (ez a bíróságnak -egyébként az EBH2009.1951 számú ügyben hozott ítélettel összhangban álló - álláspontja). Ennek megítélése egyértelműen jogalkalmazási és nem alkotmányossági kérdés. Különösen nem az indítványozó által felhívott tisztességes eljáráshoz való jog (illetve az Alaptörvénynek az ezzel összefüggésben hivatkozott, a bírói jogértelmezésre vonatkozó egyes követelményeket rögzítő - alapjognak nem minősülő - 28. cikke) szempontjából.

[11] Több korábbi alkotmánybírósági döntés rámutatott már arra, hogy az eljárás tisztessége olyan minőség, amely az eljárás egészének figyelembevételével ítélhető meg [pl. 14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 108.; 15/2002. (III. 29.) AB határozat, ABH 2002, 116, 118-120.; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 211.; 14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 256.]. Az indítványozó nem hozott fel olyan érveket, melyek kifejezetten a bírósági eljárás tisztességességével kapcsolatos kételyeket vetnének fel. Bizonyítékait, érveit, jogi álláspontját a bírósági eljárásban előterjesztette, azokat az ítélkező fórumok nem vitatottan meg is vizsgálták. Önmagában az, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat a bíróságok az indítványozótól eltérő módon értékelték, azokból nem az indítványozó által helyesnek vélt következtetést vonták le, s ezért ő pervesztes lett, az eljárást még nem teszi tisztességtelenné. Amint arra a 148/D/2011. AB határozat is rámutatott, "[a]z, hogy az indítványozó a konkrét ügyében - a jogorvoslat ellenére - pervesztes lett, azaz a jogerős határozatot hozó bíróság nem osztotta [jogi] álláspontját egy konkrét kérdésben, nem teszi az eljárást tisztességtelenné, emiatt nem válik az eljárás és a döntés önkényessé sem [...]" (ABH 2011, 2347, 2352.). Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: "Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [.] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14] )

[12] Mivel az indítvány nem jelölt meg olyan alaptörvény-ellenességet, melyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, illetve amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség gyanúját, az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írt feltételnek, s ezért nem befogadható. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet - az Abtv. 47. §-a és 56. § (2)-(3) bekezdései, vaIamint az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2012. december 21.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3370/2012.