148/D/2011. AB határozat
a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IX.21.796/2010/4. számú ítéletében alkalmazott, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 205. § (3) bekezdés, a 216. § (1)-(2) bekezdés bizonyos szövegrészei alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IX.21.796/2010/4. számú ítéletében alkalmazott, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény - 2006. február 28. napjáig hatályos - 205. § (3) bekezdésének "vagy ráutaló magatartással" szövegrésze, a 216. § (1) bekezdésének második mondata, valamint a 216. § (2) bekezdésének "- ha az nem ráutaló magatartás -" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló - az Alkotmány 57. § (1) bekezdésére alapított - alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IX.21.796/2010/4. számú ítéletében alkalmazott, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény - 2006. február 28. napjáig hatályos - 205. § (3) bekezdésének "vagy ráutaló magatartással" szövegrésze, a 216. § (1) bekezdésének második mondata, valamint a 216. § (2) bekezdésének "- ha az nem ráutaló magatartás -" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére és az 50. § (1) bekezdésére alapított - alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panasz keretében a Polgári Törvénykönyvről szól ó 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) - 2006. február 28. napjáig hatályos -205. § (3) bekezdésének "vagy ráutaló magatartással" szövegrésze, a 216. § (1) bekezdésének második mondata (a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni), valamint a 216. § (2) bekezdésének "- ha az nem ráutaló magatartás -" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Ezen túlmenően kérte, hogy az Alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal állapítsa meg, hogy ezek a jogszabályi rendelkezések a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IX.21.796/2010/4. számú ítéletében nem alkalmazhatók.
Indokolásában előadta, hogy a ráutaló magatartás fogalmát egyetlen jogszabály sem határozza meg, ezért a konkrét ügyben született jogerős ítélet is "jogilag pontosan kodifikálatlan terminológián" alapszik. Álláspontja szerint ez tág teret enged annak, hogy a bíróságok jogalkalmazói feladatkörükből kilépve "kvázi jogalkotóként kezdjenek funkcionálni". Mivel a fogalom "jogilag meghatározatlan, amorf", ezért ez "relativizálja a törvény szövegét, előre nem láthatóvá, viszonylagosság teszi a jog érvényesítését, és megingatja a jogbiztonságot". Mindez az indítványozó szerint a jogállamiságból levezetett jogbiztonság [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] követelményét sérti.
Emellett az indítványozó úgy vélte, hogy a ráutaló magatartás fogalmának meghatározatlansága az Alkotmány 50. § (1) bekezdését is sérti, mivel lehetőséget teremt a bírák számára, hogy "alakító joguk (...) kiterjesztésével esetlegesen részrehajló ítéleteket hozzanak".
Végül álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz való jog [Alkotmány 57. § (1) bekezdés] is sérül, mivel a fogalom bizonytalansága lehetőséget teremt a bírák számára a "pártatlanság elvének megsértésére, és sérti a feleknek az igazságos tárgyaláshoz fűződő alkotmányos alapjogát" is.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jog ál lam."
"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
2. A Ptk.-nak a jogerős ítéletben történő alkalmazásakor hatályos rendelkezése:
"205. § (3) Az általános szerződési feltétel az (1)-(2) bekezdésben foglaltak teljesülése esetén is csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta."
3. A Ptk.-nak az indítvánnyal támadott, az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
"205/B. § (1) Az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta."
"216. § (1) Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni.
(2) A nyilatkozattétel elmulasztása - ha az nem ráutaló magatartás - csak akkor minősül elfogadásnak, ha ezt jogszabály rendeli, vagy ha a felek ebben megállapodtak."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ptk. 205. § (3) bekezdését a Ptk., valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2006. évi III. törvény 3. § (2) bekezdése akként módosította, hogy a szabályt - tartalmának változatlanul hagyása mellett - a Ptk. 205/B. § (1) bekezdésébe helyezte át.
Mivel jelen ügyben - alkotmányjogi panaszról lévén szó - a szabály alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés, ezért az Alkotmánybíróság - általános gyakorlatának megfelelően (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.) - az alkotmányossági vizsgálatot az ügy érdemében hozott jogerős ítéletben alkalmazott jogszabályi rendelkezés [azaz a Ptk. 205. § (3) bekezdése] tekintetében folytatta le.
2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket (feltételeket) az alkotmányjogi panasz elbírálása során együttesen kell értelmezni és figyelembe venni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361-362.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.; 663/D/2000., ABH 2003, 1223, 1228.]
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti jogorvoslatokon csak azokat a jogorvoslatokat kell érteni, amelyek az ügy jogerős befejezéséig terjeszthetők elő, vagyis az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a 41/1998. (X. 2.) AB határozatban alkotmányos követelményként fogalmazta meg, hogy "ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, (...) az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy - ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor - az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani" (ABH 1998, 306.). A határozat indokolása azt is tartalmazta, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtására irányadó határidő számítására vonatkozó álláspont csak akkor alkalmazható, ha a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet jogerősen eldönti (ABH 1998, 306, 311.).
A Legfelsőbb Bíróság - mint felülvizsgálati bíróság -Pfv.IX.21.796/2010/4. számú ítélete a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.049/2010/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság 24.G.40.681/2009/19. számú ítéletét részben megváltoztatta. Az Alkotmánybíróság ennek alapján megállapította, hogy az indítványozó vélt jogsérelme a felülvizsgálati eljárás során következett be, ennek értelmében az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló határidő a Legfelsőbb Bíróság határozatának indítványozó általi kézhezvételével (2011. január 10.) kezdődött. Mivel az indítvány az Alkotmánybíróságra 2011. január 20. napján érkezett, ezért az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló hatvan napos határidőt megtartottnak kell tekinteni, így az Alkotmánybíróság azt az alábbiak szerint bírálta el.
3. Az indítványozó mindenekelőtt azt vélte a jogbiztonság követelményébe ütközőnek, hogy a ráutaló magatartás fogalma nincs törvényileg meghatározva, ezáltal jogbizonytalanságot teremt.
3.1. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz előterjesztőjének olyan jogsérelemre kell hivatkoznia, amelyet egy - megítélése szerint - alkotmányellenes jogszabály vele szembeni alkalmazása okozott. Az alkotmányjogi panasznak tehát egy konkrét ügyre kell vonatkoznia, melyben az indítványozónak egyedileg meghatározható, konkrét alapjogsérelme áll fenn. Az Alkotmánybíróság több határozata is egyértelműen kimondja, hogy az egyedileg meghatározható, konkrét jogsérelemnek egy, az Alkotmányban foglalt alapjog sérelmében kell testet öltenie [57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 281-284.; 277/D/1995. AB határozat, ABH 2001, 780, 788-790.].
Az alkotmányjogi panasz tartalmi követelményei ebben a tekintetben nem teljesülnek. Mivel a jogállamiság részét képező jogbiztonság követelménye nem minősül az állampolgár Alkotmányban biztosított alapjogának, ezért önmagában emiatt konkrét alapjogsérelem nem állapítható meg [lásd: 57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 281-284.; 277/D/1995. AB határozat, ABH 2001, 780, 788-790.]. Ugyanakkor az indítványozó az indítványában nem jelölte meg, hogy a támadott rendelkezés konkrétan mely alapvető jogának sérelmét eredményezi [lásd: 676/D/2004. AB határozat; ABH 1652, 1655.]. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében az ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontjában foglaltak alapján visszautasította.
Az Alkotmánybíróság azonban megjegyzi: a "ráutaló magatartás" fogalmát már a római jog is ismerte (conclu-dens factum) és az olyan magatartást jelentett, amelyből az érdekeltek akarata nyilvánvaló, kiolvasható. Ezen alapul, hogy a ráutaló magatartás jogfogalmát a jogrendszerek ismerik és következetesen alkalmazzák, tartalmának pontos meghatározása ügyenként más és más, de az eset összes körülményének figyelembe vételével minden esetben a jogalkalmazó (bíróság) feladata. A jogbiztonság alkotmányos követelményéből nem következik az, hogy a jogalkotónak minden fogalmat külön kellene meghatároznia [vö: 71/2002. (XII. 17.) AB határozat ABH 2002, 417, 424.]. Hasonló értelmezést tartalmaz a 847/B/1996. AB határozat, miszerint "[a] jogalkotóknak a normavilágosság követelményeinek megfelelő jogszabályszöveget kell kibocsá-taniuk. A jogalkotó feladata az, hogy a jogi szabályozás körébe vont életviszonyokat megfelelő rendelkezésekkel szabályozza. Az már egyfelől az életviszonyok, másfelől a szabályozás jellegétől függ, hogy a rendelkezés ad-e mérlegelési vagy értelmezési jogkört a jogalkalmazó szerveknek vagy sem. (.) Nem helytálló (.), hogy a különböző, a jogalkotás körében világszerte alkalmazott szabályozási technikák közül egyedül az felel meg az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklarált jogállamiságnak, amely merev, a legapróbb részletekre is kiterjedő szabályozást foglal magában és ily módon semmiféle "mozgás-teret" nem ad az ügyben eljáró hatóság számára. A jogalkotónak ugyanis - az alaptörvény keretei között - viszonylag széleskörű szabadsága van az alkalmazni kívánt szabályozási technika megválasztásában (...)"
[ABH 1996, 644, 645.]. Az 55/2001 (XI. 29.) AB határozatában az Alkotmánybíróság hangsúlyozta továbbá, hogy bizonyos esetekben éppen nem a részletező, hanem az általános, keretjellegű szabályozás segíti elő a jogbiztonságot. A (...) jogszabályok világossága, áttekinthetősége érdekében célszerű, ha a törvényhozó kerüli azoknak a helyzeteknek a teljes körű felsorolását, melyekre a jogszabály adott rendelkezését alkalmazni kell; az életviszonyok folytonos alakulása, változásai következtében e helyzetek kimerítő felsorolása reménytelen vállalkozás volna. Ha pedig újból és újból kiderülne, hogy a törvény hatályát ki kell terjeszteni olyan helyzetekre is, melyekre a törvényhozó eredetileg nem gondolt vagy nem gondolhatott, ez a sorozatos törvénymódosítások kényszere folytán az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság egyik elemére, a jogbiztonságra nézve jelentene veszélyt. (ABH 2001, 442, 461.)
3.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta meg, hogy a Ptk. támadott szabályai sértik-e az Alkotmány 50. § (1) bekezdését.
Az Alkotmány 50. § (1) bekezdése nem tartalmaz alapjogokat, hanem magára a bírói szervezetre nézve határoz meg feladatokat. Ennek megfelelően e rendelkezéssel összefüggésben az indítványozó alapjogi sérelemre eredményesen szintén nem hivatkozhat, így az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt - az Ügyrend 29. § e) pontja alapján - ebben a vonatkozásban is visszautasította.
3.3. Az indítványozó azt is sérelmezte, hogy a szabályozás a tisztességes eljáráshoz való jogot [Alkotmány 57. § (1) bekezdés] is sérti, mert alapot ad az önkényes jogalkalmazásra.
Több alkotmánybírósági döntés rámutatott, hogy az eljárás tisztessége olyan minőség, amely az eljárás egészének figyelembevételével ítélhető meg. Az Alkotmánybíróság az erre vonatkozó döntéseiben meghatározta a tisztességes eljárás által megkövetelt általános ismérveket. Kiemelte, hogy a tisztességes eljáráshoz való joggal szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés eredménye [pl. 14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 108.; 15/2002. (III. 29.) AB határozat, ABH 2002, 116, 118-120.; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 211.; 14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 256.].
A tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülésének követelményét az Alkotmánybíróság a büntetőeljáráson kívül is számos eltérő típusú eljárásban vizsgálta. Több határozatban általános érvénnyel állapította meg: az Alkotmány 57. § (1) bekezdése mindenkinek biztosítja, hogy jogait független és pártatlan bíróság előtt érvényesítse. Ebből következően az államnak az a kötelessége, hogy a jogok és kötelezettségek elbírálására bírói utat biztosítson. [pl. 9/1992. (I. 3.) AB határozat, ABH 1992, 59, 67.; 59/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 353, 355.; 1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 35.; 46/2007. (VI. 27.) AB határozat, ABH 2007, 574, 580.].
Az, hogy az indítványozó a konkrét ügyében - a jogorvoslat ellenére - pervesztes lett, azaz a jogerős határozatot hozó bíróság nem osztotta (jogi) álláspontját egy konkrét kérdésben, nem teszi az eljárást tisztességtelenné, emiatt nem válik az eljárás és a döntés önkényessé sem, továbbá nem kérdőjelezi meg a bíróság pártatlanságát.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította hogy az indítványozó által előadott indokok alapján nincs alkotmányos összefüggés a tisztességes eljáráshoz való jog és az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezések között.
Fentiekre tekintettel jelen esetben az alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.], ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében is elutasította.
4. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt részben elutasította, részben pedig visszautasította, ezért nem rendelkezett a támadott jogszabályi rendelkezéseknek a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IX.21.796/2010/4. számú jogerős ítéletében történő alkalmazási tilalmának kimondásáról.
Budapest, 2011. május 31.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró