BH 2013.6.145 Annak a megítélésénél, hogy a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette szempontjából a pénzkölcsön nyújtására üzletszerűen került-e sor, nem a Btk., hanem a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) értelmező rendelkezése az irányadó [Btk. 137. § 9. pont, Btk. 298/D. §, 1996. évi CXII. tv. 2. sz. mellékletének 22. pontja].

A városi bíróság a 2010. szeptember hó 28. napján kihirdetett ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 3 rb. csalás bűntettében, mint társtettest [Btk. 318. § (1) és (2) bekezdés c) pontja, (6) bekezdés b) pontja]; 6 rb. csalás bűntettében, melyből 5 rb. cselekményt társtettesként követett el [Btk. 318. § (1) és (2) bekezdés c) pontja, (5) bekezdés b) pontja]; 1 rb. jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében [Btk. 298/D. § a) pontja], és 2 rb. magánokirat-hamisítás vétségében [Btk. 276. §].

A III. rendű terheltet bűnösnek mondta ki jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében [Btk. 298/D. § a) pontja].

Ezért az I. rendű terheltet - halmazati büntetésül - 2 év 6 hónap börtönbüntetésre, és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A III. rendű terheltet 200 napi tétel - egy napi tétel összegét 1000 forintban állapítva meg - (mindösszesen 200 000 forint) pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a III. rendű terhelt esetében a kiszabott pénzbüntetést meg nem fizetés esetén 200 nap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

A bíróság a következő tényállást állapította meg.

Az I. rendű és a II. rendű terheltek 2002 májusától hirdetéseket jelentettek meg az akkor még ténylegesen nem létező K. Ügynökség Kft. nevében. A Kft.-t létesítő okirat kelte 2002. december 9-e, cégjegyzékbe történő bejegyzésére pedig 2003. február 20. napján került sor.

A hirdetések alapján olyan ügyfelek jelentkezését várták, akik anyagilag szorult helyzetben voltak és kedvező kamattal szerettek volna hitelekhez jutni, illetve magas kamatozású hiteleiket szerették volna kedvezőbb feltételű hitellel kiváltani. A kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket arra vették rá, hogy rövid időre, irreálisan magas kamatok mellett magánhitelt vegyenek fel azt ígérve, hogy rövid idő alatt, igen kedvező, 6-9%-os kamatozású, osztrák banki hitelt szereznek. Az I. és II. rendű terheltnek, illetve a K. Ügynökség Kft.-nek közvetlen kapcsolata és összeköttetése külföldi bankokkal nem volt, így reális esélyük sem volt arra, hogy a hiteleket megfelelő módon el tudják rendezni.

Az I. rendű és a II. rendű terheltek 2002 tavaszán kerültek kapcsolatba a III. rendű és a IV. rendű terheltekkel, akik jelentős tőkével rendelkeztek, és a hirdetésekre jelentkezőknek az I. rendű és a II. rendű terhelteken keresztül magánhitelt nyújtottak ingatlanfedezet mellett. A kölcsönszerződésekkel egyidejűleg rendszerint opciós szerződéseket is kötöttek és amikor az adósok a rövid időre, magas kamatok mellett felvett kölcsönöket nem tudták visszafizetni, az opciós szerződések felhasználásával jogtalan előnyre tettek szert.

Az elsőfokú ítélet ezt követően 13 sértett tekintetében részletesen rögzítette a terheltek terhére megállapított cselekményeket. Az I. rendű terhelt valamennyi tényállási pontban, míg a III. rendű terhelt a 11-ből csak három tényállási pontban rögzített cselekményekben érintett.

A másodfokon eljáró megyei bíróság a 2011. szeptember hó 22. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy a III. rendű terhelt esetében a napi tételek számát 80 napban, az egy napi tétel összegét 2500 forintban állapította meg. Az így kiszabott összesen 200 000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetére 80 nap fogházra rendelte átváltoztatni.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét e terheltekre vonatkozóan helybenhagyta.

A másodfokú bíróság külön kiemelte, hogy valamennyi terhelt esetében törvényesnek tartja további cselekményüknek a Btk. 298/D. § a) pontjában meghatározott jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette szerinti minősítését.

Visszautalva az elsőfokú bíróság helytálló indokolására - így a Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontjára - megállapította, hogy eszerint magánszemélyek nem jogosultak arra, hogy egymással üzletszerűen kölcsönügyleteket kössenek. Ebből következően e körben a magánszemélyek közötti kölcsönügyletek üzletszerű megszervezésére közvetítői tevékenység sem alapítható legálisan. Egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy az I. rendű terhelt II. rendű terhelt-társával magánkölcsönöket üzletszerűen (haszonszerzés végett) és rendszeresen közvetítettek; míg a III. rendű és a IV. rendű terhelt-társa, mint magánszemélyek rendszeresen vagyonszerzés (nyereség és haszon) célzatával pénzkölcsönzési tevékenységet folytattak. A terheltek ugyanis ellenérték fejében, nyereség végett előre, egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló rendszeres tevékenységet fejtettek ki.

Az ügyben meghozott első-, és másodfokú ítélet ellen az I. rendű terhelt meghatalmazott védője a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt okokból, a III. rendű terhelt és védője pedig a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjának megjelölésével terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

Az I. rendű terhelt védője felülvizsgálati indítványában sérelmezte, hogy az eljáró bíróságok által megállapított ítéleti tényállásban több esetben nincs kifejtve az elkövetési magatartás, így pl. a csalásnál, ahol meg nem fogalmazott szándék és célzat hiánya okán polgári jogi következtetést lehet levonni, de semmi esetre sem büntetőjogit; az I. rendű terhelt nem rendelkezett működőképes külföldi banki kapcsolattal.

A védő a felülvizsgálati indítványában ezt követően a helytelenül megállapított tények tekintetében fejtette ki álláspontját.

A III. rendű terhelt és védője a felülvizsgálati indítványban azt sérelmezték, hogy a III. rendű terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

Ennek indokaként előadták, hogy a Btk. 298/D. § a) pontjában megfogalmazott bűncselekmény törvényi tényállása kerettényállás. A pénzügyi tevékenység fogalmát a Hpt. 3. § (1) bekezdése határozza meg. E fogalom lényeges eleme az üzletszerűség, amelynek fogalmát a Btk. értelmező rendelkezésben határozza meg.

Az eljárt bíróságok helytelenül értékelték a III. rendű terhelt cselekményét üzletszerűnek, és így jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének, mivel a 13 nap alatt összesen 3 kölcsönnyújtási ügyben résztvevő terhelt esetében a rendszeres haszonszerzésre törekvés nem állapítható meg.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványokban foglaltakat részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.

A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítványok nem alaposak.

Az I. rendű terheltet a bíróságok három különböző bűncselekményben marasztalták. A csalás bűncselekményével kapcsolatban a védelem igen részletesen kifejtette azt, hogy álláspontja szerint miért nem valósult meg e bűncselekménynek egyetlen tényállási eleme sem. Így az I. rendű terhelt részéről nem állt fenn a jogtalan haszonszerzési célzat, miután azoknál a sértetteknél, ahol nem tudott refinanszírozó hitelt közvetíteni, ez nem is volt cél, mert nem ilyen tartalmú megállapodás született a felek között. Nem került a fedezetül felajánlott és opciós joggal terhelt ingatlan sem az I. rendű terhelt nevére, birtokába, sem a magánhitelt biztosító befektető kezébe. Az I. rendű terhelt egyébként sem szerepelt egyetlen kölcsönszerződésben sem kölcsönadóként, csupán közvetítőként.