BH 2004.12.512 A szövetkezeti üzletrész forgalomképes vagyoni értékű jog, amelynek átruházására a Ptk.-nak a dolgok átruházására vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni - A tulajdonostársakat az ingatlan tulajdoni hányada és üzletrész cseréje esetén az elővásárlási jog nem illeti meg [1992. évi I. tv. 55-56. §; Ptk. 145. § (2) bek., 373. § (1)-(2) bek., 378. §].

Az l.-i 1450 hrsz. alatt felvett "Üzem" elnevezésű ingatlan 5652/8870-ed részben a felperes, 2726/8870-ed részben az I. r. alperes tulajdonában állt. Az I. r. alperes a fenti tulajdoni illetőségét az 1998. november 11-én kelt adásvételi szerződésnek nevezett megállapodással a II. r. alperesre ruházta át. A szerződésben az ingatlan "vételárát" a nyilvántartási értéknek megfelelő 1 399 181 Ft-ban és 349 795 Ft áfában, mindösszesen 1 748 976 Ft-ban határozták meg azzal, hogy a nettó vételár az annak kétszeres mértékét kitevő szövetkezeti üzletrésszel, az áfa- fizetés pedig készpénzzel kerül kiegyenlítésre. Ehhez képest az I. r. alperes 2 798 362 Ft értékű szövetkezeti üzletrészt adott az eladó tulajdonába. A felperes mint az ingatlan résztulajdonosa bejelentette, hogy az elővásárlási jogával élni kíván. Az alperesek azon bejelentésére, hogy közöttük adásvétellel vegyes csereszerződés jött létre, a megyei földhivatal a határozatával a II. r. alperes tulajdonjogának bejegyzését elrendelte. A megyei bíróság ítéletével a földhivatali határozatokat hatályon kívül helyezte és a körzeti földhivatalt új eljárásra kötelezte.

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között 1998. november 11-én létrejött szerződés adásvételi szerződés volt, amely szerződés a felperes elővásárlási jogának megsértésével jött létre, ezért az a felperessel szemben hatálytalan. Az elővásárlási jogának gyakorlása folytán kérte elrendelni a tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését és ennek tűrésére kérte kötelezni az I-II. r. alpereseket. Az I. r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezte, a II. r. alperes elutasítani kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az alperesek között a Ptk. 378. §-ában írt csereszerződés jött létre, mivel az alperesek különböző dolgok tulajdonjogának kölcsönös átruházására vállaltak kötelezettséget. Nem fogadta el a felperes jogi álláspontját, miszerint a szövetkezeti üzletrész tulajdonba adása, pusztán a felek közötti fizetés módjának a meghatározását jelentette. A szövetkezeti üzletrésszel vételárat fizetni nem lehet, mert nem esik a pénzzel azonos megítélés alá, így a szövetkezeti üzletrész csak cserébe adható. Csereszerződés esetében viszont a tulajdonostársat elővásárlási jog nem illeti meg.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és annak jogi álláspontját is. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását azzal egészítette ki, hogy az üzletrész a társaság tagjainak a társasági közös vagyonból őket megillető hányadrészt, valamint a tagokat a társasággal szemben megillető jogokat és őket terhelő kötelezettségeket testesíti meg. Az üzletrész forgalomképes, és mint ilyen átruházható és örökölhető, ezért az üzletrész mint eszmei dolog átruházására - akár a társaságon belül, akár kívülállóra történik - a Ptk.-nak a dolog tulajdonjogának átruházására vonatkozó rendelkezései az irányadóak. Figyelemmel a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra is az üzletrésznek a II. r. alperes által az I. r. alperes részére történő tulajdonba adása nem a fizetés módjának meghatározását, hanem azt jelentette, hogy az üzletrész csere tárgyát képezte, ezért a szerződés tartalma adásvétellel vegyes csereszerződés volt. Csereszerződés esetében viszont a dolog társtulajdonosát törvényes elővásárlási jog nem illeti meg.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben tartalma szerint annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresete teljesítését kérte. A felülvizsgálati kérelem benyújtására okot adó jogszabálysértést a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdésében írtak megsértésében jelölte meg. Állította, hogy a másodfokú bíróság jogsértést követett el azzal, hogy a szövetkezeti üzletrészt eszmei dolognak minősítette. Kifejtette, hogy az eszmei dologként elfogadott, az 1997. évi CXLIV. törvényben (Gt.) szabályozott korlátolt felelősségű társasági üzletrész minden tartalmi jellemzőjében eltér a szövetkezeti üzletrésztől. A szövetkezeti üzletrész eszmei dolognak nem tekinthető, mert keletkezését, tartalmát és nyilvántartását illetően hiányoznak az ehhez szükséges, minimális, - a gazdasági társasági üzletrésznél létező jogosítványok és garanciák. A szövetkezeti üzletrész korlátozott vagyoni értékű jog, csupán a vagyonegyesítés végrehajtásához jött létre, forgalomképessége gyakorlatilag nincs, ezért csere tárgyát nem képezheti.

A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.