62008CJ0124[1]

A Bíróság (második tanács) 2009. július 16-i ítélete. Gilbert Snauwaert és társai (C-124/08) és Géry Deschaumes (C-125/08) kontra Belgische Staat. Előzetes döntéshozatal iránti kérelmek: Hof van Cassatie - Belgium. 2913/92/EGK rendelet - Közösségi Vámkódex - Vámtartozás - Vámösszeg - Adóssal való közlés - Büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény. C-124/08. és C-125/08. sz. egyesített ügyek.

C-124/08. és C-125/08. sz. egyesített ügyek

Gilbert Snauwaert és társai

kontra

Belgische Staat

(a Hof van Cassatie [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

"2913/92/EGK rendelet - Közösségi Vámkódex - Vámtartozás - Vámösszeg - Adóssal való közlés - Büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény"

Az ítélet összefoglalása

1. Az Európai Közösségek saját forrásai - Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése - A vámösszegnek az adóssal való közlést megelőző könyvelésbe vételére vonatkozó kötelezettség

(2913/92 tanácsi rendelet, 221. cikk, (1) bekezdés)

2. Az Európai Közösségek saját forrásai - Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése - Elévülési idő - Kivétel

(2913/92 tanácsi rendelet, 221. cikk, (3) bekezdés)

1. A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 221. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vámhatóságok a megfelelő eljárások szerint joghatályosan csak úgy közölhetik az adóssal a fizetendő behozatali és kiviteli vám összegét, ha e vámok összegét korábban könyvelésbe vették. A könyvelésbe vételnek és a vámösszeg közlésének időrendjét ugyanis tiszteletben kell tartani annak érdekében, hogy a megfizetésért felelős személyek ne részesüljenek eltérő bánásmódban, és ne sérüljön a vámunió harmonikus működése.

(vö. 21-23. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 221. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vámtartozás keletkezésétől számított hároméves határidő elteltét követően a vámhatóságok joghatályosan akkor közölhetik az adóssal a jogszabály alapján fizetendő vámösszeget, ha büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény következtében nem tudták megállapítani a szóban forgó vámok pontos összegét, beleértve azt az esetet is, amikor nem az említett adós e cselekmény elkövetője.

Ezen értelmezést - amely e rendelkezésnek mind a szövegéből, mind a rendszeréből következik - egyébként megerősíti a Vámkódex 221. cikke (3) bekezdésének második mondatában használt "lehet azt közölni" fordulat, amely e rendelkezés első mondatában szereplő "az adóssal [...] lehet közölni a tartozás összegét" megfogalmazásra utal. Ezért az említett rendelkezés a fizetendő vám közlését nem korlátozza kizárólag arra az adósra, aki a büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményt elkövette.

(vö. 30-32. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2009. július 16.(*)

"2913/92/EGK rendelet - Közösségi Vámkódex - Vámtartozás - Vámösszeg - Adóssal való közlés - Büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény"

A C-124/08. és C-125/08. sz. egyesített ügyekben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Hof van Cassatie (Belgium) a Bírósághoz 2008. március 25-én érkezett, 2008. február 26-i határozatával terjesztett elő az előtte

Gilbert Snauwaert,

az Algemeen Expeditiebedrijf Zeebrugge BVBA,

a Coldstar NV,

Dirk Vlaeminck,

Jeroen Den Haerynck,

Ann De Wintere (C-124/08. sz. ügy),

Géry Deschaumes (C-125/08. sz. ügy)

és

a Belgische Staat

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, K. Schiemann, J. Makarczyk (előadó), P. Kūris és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- G. Snauwaert, az Algemeen Expeditiebedrijf Zeebrugge BVBA és a Coldstar NV képviseletében J. Verbist advocaat,

- J. Den Haerynck képviseletében E. Gevers advocaat,

- A. De Wintere képviseletében H. Van Bavel és P. Wytinck advocaten,

- a belga kormány képviseletében J.-C. Halleux, meghatalmazotti minőségben,

- a görög kormány képviseletében S. Spyropoulos, Z. Chatzipavlou és V. Karra, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. van Beek és S. Schønberg, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 221. cikke (1) és (3) bekezdésének értelmezésére irányulnak.

2 E kérelmeket egyrészt a C-124/08. sz. ügyben a G Snauwaert, az Algemeen Expeditiebedrijf Zeebrugge BVBA, a Coldstar NV, D. Vlaeminck, J. Den Haerynck, valamint A. De Wintere és a Belgische Staat (belga állam) között, másrészt a C-125/08. sz. ügyben a G. Deschaumes és a Belgische Staat között a behozatali vám utólagos beszedése iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogviták keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

3 A Vámkódex 221. cikke előírja:

"(1) A könyvelésbe vételt követően a vámösszeget a megfelelő eljárások szerint közölni kell az adóssal.

[...]

(3) A vámtartozás keletkezésétől számított 3 év lejárta után az adóssal már nem lehet közölni a tartozás összegét. Ha azonban a vámhatóság büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény következtében nem tudta megállapítani a jogszabály alapján fizetendő vámtartozás pontos összegét, a 3 éves határidő lejárta után is lehet azt közölni, ha a hatályos rendelkezések azt lehetővé teszik."

Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

4 A kérdést előterjesztő bíróság által leírtak szerint az alapeljárások tárgya az európai piacon nem engedélyezett hús behozatalát érintő több csalás, amelyekre Belgiumban került sor az 1990-es évek közepén.

5 E csalások célja egyrészt a közösségi és nemzeti szabványok szerint emberi fogyasztásra rendszerint alkalmatlan, harmadik államokból származó olcsó hús európai piacon történő forgalomba hozatala, másrészt export-visszatérítések iránti igény jogellenes érvényesítése volt.

6 Az említett csalások következtében a szóban forgó árukhoz kapcsolódó behozatali vámot nem fizettették meg, mivel az illetékes vámhatóságok nem rendelkeztek a vám könyvelésbe vételéhez szükséges információkkal.

A C-124/08. sz. ügy

7 A C-124/08. sz. ügyben benyújtott előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy első fokon a correctionele rechtbank van Antwerpen (antwerpeni büntetőbíróság), másodfokon pedig a hof van beroep te Antwerpen (antwerpeni fellebbviteli bíróság) előtt lefolytatott eljárások végén G. Snauwaertet, D. Vlaemincket, J. Den Haeryncket, valamint A. De Winterét egyetemlegesen kötelezték a csalással érintett behozatali vámok és díjak, valamint a késedelmi kamatok megfizetésére. Az Algemeen Expeditiebedrijf Zeebrugge BVBA és a Coldstar NV vonatkozásában megállapították, hogy polgári jogi felelősséggel tartoznak a G. Snauwaertet és J. Den Haeryncket terhelő összegek megfizetéséért.

8 A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy az alapeljárás felperesei a hof van beroep te Antwerpen 2006. október 25-i ítélete ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmük alátámasztására különösen a Vámkódex 221. cikkének (1) és (3) bekezdésére hivatkoznak, kifejtve, hogy ez utóbbi bíróság helytelenül állapította meg egyrészt, hogy a jogszabály alapján fizetendő behozatali és kiviteli vám összege könyvelésbe vételének elmaradása, illetve annak késedelmes könyvelésbe vétele nem befolyásolja a vámhatóságoknak az említett vám utólagos beszedésére vonatkozó lehetőségét, másrészt hogy a (3) bekezdésében előírt, a vámtartozás keletkezésétől számított hároméves elévülési idő meghosszabbítása szempontjából nem releváns a büntetőeljárás alapjául szolgáló azon cselekmény elkövetője kilétének ismerete, amelynek következtében az említett hatóságok nem tudták meghatározni a szóban forgó összeget.

9 E körülmények között a Hof van Cassatie (Semmítőszék) az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a [...] Vámkódex 221. cikkének (1) bekezdését, hogy a vámtartozás [...] közlése az adóssal csak a vámtartozás könyvelésbe vételét követően történhet meg joghatályosan, vagy más szavakkal, a vámtartozás adóssal történő közlésé[t] [...] mindig meg kell-e előznie a vámtartozás könyvelésbe vételének ahhoz, hogy a közlés joghatályos legyen, azaz hogy összhangban álljon a[z említett rendelkezéssel]?

2) Úgy kell-e értelmezni a [...] Vámkódex 221. [cikkének] (3) bekezdésé[t] [...], hogy a vámhatóságok számára annak lehetősége, hogy a vámtartozás keletkezésétől számított hároméves határidő elteltét követően joghatályosan közöljék a könyvelésbe vett összeget, amennyiben ez a vámtartozás büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény eredménye, csak azon személy vonatkozásában áll fenn, akire ez a [...] cselekmény visszavezethető?"

A C-125/08. sz. ügy

10 A C-125/08. sz. ügyben benyújtott előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy 2007. május 2-i ítéletével a hof van beroep te Antwerpen G. Deschaumes-t a csalással érintett behozatali vámok és díjak, valamint a késedelmi kamatok megfizetésére kötelezte.

11 A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy G. Deschaumes az említett ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelme alátámasztására különösen a Vámkódex 221. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseire hivatkozik, kifejtve, hogy a hof van beroep te Antwerpen nem állapította meg, hogy a vámtartozást annak közlését megelőzően könyvelésbe vették, valamint az alapügy irataiból sem tűnik ki, hogy sor került-e könyvelésbe vételre.

12 E körülmények között a Hof van Cassatie az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a C-124/08. sz. ügyben előterjesztett első kérdéssel megegyező kérdést terjesztett a Bíróság elé.

13 A Bíróság elnöke a 2008. április 22-i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C-124/08. és C-125/08. sz. ügyet.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatóságáról

14 Az Európai Közösségek Bizottsága előadja, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek, mivel nincsenek kellően megindokolva, elfogadhatatlanok.

15 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, annak érdekében, hogy a közösségi jognak a nemzeti bíróság számára hasznos értelmezéséhez el lehessen jutni, ez utóbbinak meg kell határoznia azon ténybeli és szabályozási keretet, amelybe az általa feltett kérdés illeszkedik, vagy legalábbis ki kell fejtenie azon ténybeli feltevéseket, amelyeken e kérdések alapulnak (lásd különösen a C-67/96. sz. Albany-ügyben 1999. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-5751. o.] 39. pontját, a C-51/96. és C-191/97. sz. Deliège egyesített ügyekben 2000. április 11-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-2549. o.] 30. pontját, valamint a C-506/04. sz. Wilson-ügyben 2006. szeptember 19-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-8613. o.] 38. pontját).

16 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokban szolgáltatott információknak nemcsak azt kell lehetővé tenniük a Bíróság számára, hogy hasznos választ adhasson, hanem lehetőséget kell adniuk a tagállamok kormányainak, valamint más érdekelt feleknek is arra, hogy - a Bíróság alapokmánya 23. cikkének megfelelően - előterjeszthessék észrevételeiket. A Bíróságra hárul e lehetőség védelmének biztosítása, tekintettel arra, hogy az említett rendelkezés értelmében az érdekelt felekkel csak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokat közlik (lásd különösen a fent hivatkozott Albany-ügyben hozott ítélet 40. pontját, a C-145/03. sz. Keller-ügyben 2005. április 12-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-2529. o.] 30. pontját és a fent hivatkozott Wilson-ügyben hozott ítélet 39. pontját).

17 A jelen esetben egyrészt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatok kellően részletesek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a tagállamok kormányai, valamint más érdekeltek számára észrevételeik előterjesztését. Egyébiránt pedig a belga és a görög kormány, valamint a Bizottság által előterjesztett észrevételekből kitűnik, hogy ők hasznosan állást tudtak foglalni a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseivel kapcsolatban.

18 Másrészt a Bíróság szerint őt megfelelően tájékoztatták az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokban és az észrevételekben azon információkról, amelyek számára ahhoz szükségesek, hogy hasznosan válaszolja meg az említett kérdéseket.

19 A fentiekből következik, hogy a Bíróságnak az előterjesztett kérdéseket meg kell válaszolnia.

A C-124/08. sz. ügyben előterjesztett első kérdésről és a C-125/08. sz. ügyben előterjesztett egyetlen kérdésről

20 A kérdést előterjesztő bíróság kérdéseivel azt kívánja megtudni, hogy a Vámkódex 221. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a vámhatóságok a megfelelő eljárások szerint joghatályosan csak úgy közölhetik az adóssal a fizetendő behozatali és kiviteli vám összegét, ha e vámok összegét korábban könyvelésbe vették.

21 E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy a Vámkódex 221. cikke (1) bekezdésének szövegéből következik, hogy a könyvelésbe vételnek, amely - az említett kódex 217. cikkének (1) bekezdése értelmében - a vámösszegnek a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba a vámhatóságok által való bejegyzését jelenti, szükségszerűen meg kell előznie a behozatali vagy kiviteli vámok összegének az adóssal történő közlését (a C-201/04. sz. Molenbergnatie-ügyben 2006. február 23-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2049. o.] 46. pontja).

22 A könyvelésbe vételnek és a vámösszeg közlésének időrendjét - amelyet a Vámkódex VII. címe 3. fejezetének "A vámtartozás összegének könyvelése és közlése az adóssal" című 1. szakasza is megerősít - ugyanis tiszteletben kell tartani annak érdekében, hogy a megfizetésért felelős személyek ne részesüljenek eltérő bánásmódban, és ne sérüljön a vámunió harmonikus működése (a fent hivatkozott Molenbergnatie-ügyben hozott ítélet 47. pontja).

23 Következésképpen a C-124/08. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre, valamint a C-125/08. sz. ügyben előterjesztett egyetlen kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 221. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vámhatóságok a megfelelő eljárások szerint joghatályosan csak úgy közölhetik az adóssal a fizetendő behozatali és kiviteli vám összegét, ha e vámok összegét korábban könyvelésbe vették.

A C-124/08. sz. ügyben előterjesztett második kérdésről

24 A kérdést előterjesztő bíróság e kérdésével azt kívánja megtudni, hogy a Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a vámtartozás keletkezésétől számított hároméves határidő elteltét követően a tagállami vámhatóságok csak azon személlyel közölhetik joghatályosan a beszedendő vámösszeget, akire visszavezethető a büntetőeljárás alapjául szolgáló azon cselekmény, amelynek következtében nem tudták megállapítani a szóban forgó vámok pontos összegét.

25 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdésében szereplő "büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény" kifejezés alatt olyan cselekmények érthetők, amelyek a nemzeti büntetőjog értelmében bűncselekmények azon tagállam jogrendje szerint, amelynek illetékes hatóságai utólag szednek be követeléseket (a megfizetésért felelős személytől meg nem követelt, az ilyen vámok megfizetésének kötelezettségével járó vámeljárás alá vont árukkal kapcsolatos behozatali, illetve kiviteli vámok utólagos beszedéséről szóló, 1979. július 24-i 1697/79/EGK tanácsi rendelet [HL L 197., 1. o.] 3. cikke tekintetében lásd analógia útján a C-273/90. sz. Meico-Fell-ügyben 1991. november 27-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-5569. o.] 9. pontját).

26 A Bíróságnak volt lehetősége megállapítani azt is, hogy valamely cselekménynek a vámhatóságok általi "büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményként" való minősítése nem tartalmazza annak megállapítását, hogy ténylegesen büntetőjogba ütköző cselekményt követtek el. A szóban forgó minősítés kizárólag közigazgatási jellegű eljárás keretében és céljából történik, amelynek kizárólag az a célja, hogy a szóban forgó hatóságok ki tudják igazítani a behozatali vagy kiviteli vámok helytelen vagy elégtelen beszedését (az 1697/79 rendelet 3. cikke tekintetében lásd analógia útján a C-62/06. sz., ZF Zefeser ügyben 2007. december 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-11995. o.] 28. pontját).

27 A jelen kérdésre történő válaszadás érdekében egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a Vámkódex 221. cikkének (1) bekezdése értelmében a fizetendő behozatali vagy kiviteli vám összegét a vámtartozás adósával kell közölni.

28 Másrészt meg kell állapítani, hogy az említett cikk (3) bekezdésének első mondata elévülési szabályt állapít meg, amelynek értelmében a vámtartozás keletkezésétől számított három év lejárta után már nem lehet közölni a tartozás összegét.

29 E szabály alóli kivételként az említett bekezdés második mondata előírja, hogy ha a hatályos rendelkezések azt lehetővé teszik, a vámhatóságok e határidő lejárta után is közölhetik az említett tartozás összegét, amennyiben e vámhatóságok büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény következtében nem tudták megállapítani a jogszabály alapján fizetendő vámtartozás pontos összegét.

30 Következésképpen a Vámkódex 221. cikkének mind a szövegéből, mind a rendszeréből az következik, hogy a hároméves határidő lejárta után is közölhető az adóssal a vámösszeg, amennyiben a vámhatóságok büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény következtében eredetileg nem tudták megállapítani a jogszabály alapján fizetendő vámtartozás pontos összegét, beleértve azt az esetet is, amikor nem az említett adós e cselekmény elkövetője.

31 Ezen értelmezést egyébként megerősíti a Vámkódex 221. cikke (3) bekezdésének második mondatában használt "lehet azt közölni" fordulat, amely e rendelkezés első mondatában szereplő "az adóssal [...] lehet közölni a tartozás összegét" megfogalmazásra utal. Ezért az említett rendelkezés a fizetendő vám közlését nem korlátozza kizárólag arra az adósra, aki a büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményt elkövette.

32 Következésképpen a C-124/08. sz. ügyben előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vámtartozás keletkezésétől számított hároméves határidő elteltét követően a vámhatóságok joghatályosan akkor közölhetik az adóssal a jogszabály alapján fizetendő vámösszeget, ha büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény következtében nem tudták megállapítani a szóban forgó vámok pontos összegét, beleértve azt az esetet is, amikor nem az említett adós e cselekmény elkövetője.

A költségekről

33 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 221. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vámhatóságok a megfelelő eljárások szerint joghatályosan csak úgy közölhetik az adóssal a fizetendő behozatali és kiviteli vám összegét, ha e vámok összegét korábban könyvelésbe vették.

2) A 2913/92 rendelet 221. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vámtartozás keletkezésétől számított hároméves határidő elteltét követően a vámhatóságok joghatályosan akkor közölhetik az adóssal a jogszabály alapján fizetendő vámösszeget, ha büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény következtében nem tudták megállapítani a szóban forgó vámok pontos összegét, beleértve azt az esetet is, amikor nem az említett adós e cselekmény elkövetője.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: holland.