BH 2022.5.131 Munkajogi igények tekintetében az elévülés megszakadására a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni. Az igényt keletkeztető kötelem nem a munkaszerződés megkötése vagy módosítása, hanem a munkaviszonyból eredő követelés esedékessége. Ennek függvényében irányadó a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése, 2014. március 15-ét követően pedig a Ptk. 6:25. § (1) bekezdése [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 286. § (3) bek.].

A tényállás

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes és az alperesi jogelőd 1974. szeptember 2-án létesített határozatlan idejű munkaviszonyt egymással. A 2012. november 1-jén kelt munkaszerződés-módosítás szerint a felperes személyszállítási igazgató munkakört töltött be. Az okirat 7. pontja alapján a betöltött munkakörre tekintettel prémium illette meg a felperest, melynek "mértéke maximum az éves bruttó munkabér 50%-nak mértékéig került kitűzésre, figyelemmel a társaságnál mindenkor érvényben lévő Javadalmazási Szabályzat rendelkezéseire".

[2] Az alperes 2016. január 14-én kelt felmondással 2016. április 17-re megszüntette a felperes munkaviszonyát. A munkáltató 2016. január 22-én elszámolt a felperessel és megfizette járandóságait. A munkavállaló a 2016. évi elmaradt prémium megfizetését kifogásolta 2017. október 17-én, 2018. november 8-án és 2019. március 7-én kelt iratában, és annak megfizetésére hívta fel a munkáltatót. 2019. március 26-án fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel érvényesítette igényét.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[3] A perré alakult eljárásban a felperes keresetében a 2016. január 1-től 2016. április 17-ig terjedő időszakra 1 273 246 forint prémium, valamint annak 2016. április 18-tól járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[4] Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen elévülési kifogást terjesztett elő arra hivatkozva, hogy a felperesi prémium elévülése a felmondás közlésekor, 2016. január 17-én kezdődött. Az alperes a fizetési meghagyást 2019. április 3-án vette át, így addig a munkajogi igény hároméves elévülési ideje eltelt. A másodlagos érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kért.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[5] A törvényszék ítéletével a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 80. § (2) bekezdése alapján az alperes 2016. január 22-én kifizette a felperes munkabérét és egyéb járandóságát, a prémiumkövetelés elévülése ezért 2016. január 23-én kezdődött, a követelés ekkor vált esedékessé.

[6] A bíróság megállapította, hogy a perbeli időszakban a Ptk. az elévülést megszakító körülmények között nem tartalmazta az írásbeli felszólítást, így az az elévülés megszakítására nem alkalmas (Ptk. 6:25. § (1) bekezdése). A felperes a 2016. évi prémium igényét 2019. január 23-ig érvényesíthette volna, erre azonban nem került sor, így az elévült követelést a bíróság elutasította.

[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy a követelés elévülésének megszakítására alkalmas körülményekre alkalmazandó jog megállapításánál elsődlegesen nem a felperes által hivatkozott, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 50. § (1) bekezdésének szabályaiból kellett kiindulni, hanem az Mt. rendelkezéseiből. A felperes munkaviszonya a Ptk. hatálybalépése előtt jött létre, s a 2012. november 1-jén kelt munkaszerződés-módosítás 7. pontja rendelkezést tartalmazott a felperes prémiumjogosultsága vonatkozásában, e körülményekre is figyelemmel kellett lenni.

[8] Az alperes korábbi jogelődje, a K. V. K. Zrt. 2014. december 31-én beolvadt az alperes közvetlen jogelődjébe, s az új munkáltatónál 2015. január 1-jén új kollektív szerződést fogadtak el. A kollektív szerződés munkaviszonyra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya a jogelőd munkáltatóval munkaviszonyban álló valamennyi munkavállalóra, így a felperesre is kiterjedt. Az új kollektív szerződés újra szabályozta a munkavállalóknak nyújtható egyéb juttatásokat, így a munkakörre figyelemmel fizetendő prémiumot is. A felperes prémiumigénye így az új kollektív szerződés megkötésével keletkezett, és az elsőfokú bíróság helyes megállapítása szerint az Mt. 80. § (2) bekezdése alapján 2016. január 23-án vált esedékessé.

[9] A munka törvénykönyve hatálybaléptetésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Mth.) 16. § (2) bekezdése szerint a munkajogi igény érvényesítésével kapcsolatos határidőre az igény keletkezésekor hatályos rendelkezések az irányadók. A felperes prémiumigénye keletkezésekor hatályos Mt. 286. § (1) bekezdése szerint e prémiumigény három év alatt évül el, míg a 286. § (4) bekezdése alapján az elévülésre egyebekben - így a megszakító körülményekre is - a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni. A felperes prémiumigénye keletkezésekor már a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) volt hatályban, melynek 6:25. § (1) bekezdése nem szabályozza elévülést megszakító körülményként az írásbeli felszólítást.

A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem